ÉREZTED-E MÁR?

Szõnyi Bartalos Mária

Magyarország

*

ÉREZTED-E MÁR?

*

*

*

Érezted-e már, hogy útban vagy

unokádnak, gyermekednek, hazádnak?

Útban vagy, mint kenyérfaló.

Bár, kizsigerel mindenedbõl:

szellemileg, lelkileg, anyagilag

azért, ha elmész, átvehesse

útban levõ szerepedet,

és elkótyavetyélhesse életmûved maradékát,

hogy felélhesse mindenednek hozadékát,

mert azt sem tudja mi az, megdolgozni

valamiért, hiszen elrontották önmaguk hitét,

elrontották önmaguk erkölcsét,

megrontották szemük fényét

kíméletlenül,

kegyetlenül,

érzéketlenül.

Hát, ezért vagy öregen útban

mindenkinek,

mindenütt

e hazában.

Elvetemült jóságodban

nem érsz semmit,

mert azt is elveszik tõled,

ami még neked sincs.

Életkotrók mind,

kik eltévedt szódobálók,

sárként hull vissza rájuk minden rád rontott szavuk,

mert csak ennyi a saruk.

Nincs fogalmuk

semmirõl.

Nincs hova menni már,

mert eggyé vált ez a

sárdobáló

Nagyvilág.

*

Érezted-e már, hogy útban vagy

minden ördögi teremtménynek,

mint egy isteni kelepcének,

amely talán csak próbatétel,

szemekbõl áradó jóvátétel,

a gyûlölet lángjából fakadó kétely

a szeretet útján?

*

Érezted-e már azt a hazug falat,

amit óvatosan, hanyagul eléd raknak:

unokáid, gyermekeid és hazád?

*

Komárom-Szõny, 2011. december 17.