AGGÓDALMAIM AZ ALKOTÓHÁZAKÉRT - SZÕCS GÉZA KULTÚRÁLIS ÁLLAMTITKÁR VÁLASZA

Szõnyi Bartalos Mária

Magyarország

Fotó: -szbm-

SZIGLIGETRE JÖTTEM

(Mesterségem címere?)

Szõnyi Bartalos Mária, az Író Kilencek Nemzetközi Köre elnöke

az Eszterházy kastély elõtt

Fotó: Dömötör Roland

Fotó: Hántai Ferenc

Októberek, novemberek napjain üdvözülnek a park madarai, cserjéi, bokrai, bozótok árnyai, rétek hûs szellõi, a fák hulló levelei, a tó, a patak, a tisztások vakond-dombjai és a vár – innen is látható - kontúrja.

Fotó: Hántai Ferenc

Írók, költõk, festõk, zeneszerzõk, mûvészek, tudományos kutatók gyors lépteikkel fázósan kopognak, de november elsején a kastély erkélyén napozók a légáramlattal utaznak felhõkön és az ebédre hívó kolomp hatására a földre huppannak.

A mûvészek az alkotásaikkal mindenkit meg-megáldanak Szigligetrõl, e magyar szellemi kincsszigetrõl.

Fotó: Hántai Ferenc

Sírnak-e a madara, és a bogarak itt, Szigligeten? – merül fel bennem a kérdés ezen a reggelen.

Zavartalan cseng, csöng, csilingel reggel hat órakor egy kicsi madár. Csetlik-botlik, bukdácsol a csapongó – bár akadálytalan és verejtéktelen – gondolatfolyamom. A madárkára is figyelek írás közben, pedig szükségtelen, mert már árkon-bokron, de a közeli magas fákon is túlröppent.

Fotó: Hántai Ferenc

Unos-untalan haragszomrádot játszanak velem a madarak, a mókusok e hirtelen õszülõ parkban, amikor az avarban sétálva fényképezem a fákat, a leveleket, a bokrokat, a szobrokat, a kastélyt és a tájat.

Fotó: -szbm-

A hótalan, széltelen õszben a fürdõzés után állandóan törölközõ hölgyrõl hébe-hóba sem csúszik le a számtalan, nesztelen arra járó szempár. A hangtalan lány örömtelen és bûntelen törölközik. Ebben a szoborban az a csel, hogy cseltelen és fesztelen. Hirtelen tárul az emberek szeme elé a boltíves bokor alatt áthaladva.

N

o, meg a kastély páratlan nyugalmat árasztó képe!

Fotó: -szbm-

A reggeli derengésben a kastélyba érkeznek a fehér ruhás „lányok”, akik nem humortalan, nem ötlettelen, de kortalan mosollyal, és kedvesen teszik elénk a reggelit, az ebédet, a vacsorát úgy, hogy minden vendéghez van egy-egy jó szavuk. A bõséges ételek látványától elakad a szavunk. Ráadásul finom, finom, nagyon finom itt minden étel.

Ma reggel van idõm írni közhelytelen, feszélytelen sorokat, mert nyolckor lesz a reggeli és nagyon korán ébredtem.

Nem állíthatom azt, hogy gondtalan, és élménytelen volt a helyzetem néhány napja, mert nem szoktam ennyit és ilyen finomakat enni. Ízlelõbimbóim parancstalan és mértéktelen fogyasztásra sarkalltak az elsõ héten. Mindent megettem. Még szerencse, hogy a közös illemhely forgalomtalan, ezért végtelen idõt tölthettem ott, a szükségletem és „kedvem” szerint. Hogy a szüntelen mûködõ ízlelõbimbóimnak parancsoljak, és harctalanná varázsoljam bélrendszeremet, hát pár napja csak felét eszem meg a sablontalan finomságoknak. Szerényen vagy szerénytelenül, de ki kell mondanom, le kell írnom, hogy kifogástalan az ellátás Szigligeten, az Írók Alkotók Házában.

Na, és maga a település! Elvarázsoltak a szigligeti emberek! Barátságtalan, fénytelen szemû, morcos emberekkel nem találkoztam. A közöny itt ismeretlen fogalom. Az utcán járva még a fiatalok is emelt fõvel, a szemembe nézve köszöntek illedelmesen, ami nem volt hatástalan számomra. Nem gyõztem minduntalan mindenkire mosolyogni szívbõl, mert ezek az emberek szívesek és nem szívtelenek. Az idegenek számára segítõkészek és nem érzéketlenek.

E szivárványtalan õszben számomra nem élménytelen az alkotói félidõ.

Fotó: -szbm-

Még tíz nap és otthon leszek Komáromban, azaz: Szõnyben. Kétségtelen, hogy lesz mirõl mesélnem szeretteimnek és az Író Kilencek Nemzetközi Köre törzstagjainak.

Szigligeti Írók Alkotóháza - arborétum - TÓ

Fotó: -szbm-

Írástalanul, cikktelenül és nyomtalanul nem tûnök el Szigligetrõl. Nyugodt vagyok ebben a nyugtalan, és még hópehelytelen világban, mert lefotóztam az Eszterházy kastélyt, a park öreg fáit, tavát, bokrait, szobrait ködfolttalan, napfényes ragyogásban. Írtam verseket, elbeszéléseket, és a tanulmányomhoz gyûjtöttem fosztóképzõs szavakat, több mint kétezret, amelyek közül ötvenet elsõként ebben az írásomban próbálok ki azért, nehogy arctalan, vagy arculattalan legyek, amikor elmegyek…

Fosztóképzõs szavak alkalmazása a magyar irodalomban és költészetben c. tanulmányomhoz anyaggyûjtés.

fotó: -szbm-

Szõnyi Bartalos Mária

Író Kilencek Nemzetközi Köre elnöke

Író, költõ, publicista, kritikus, személyiségkutató-és

elemzõ

Szigliget, 2011. november 2.

*

Szõnyi Bartalos Mária

Magyarország

SZIGLIGETI FOSZFORESZCENCIA

(Szigligeti fényjelenség)

A négyszáz éves fa elágazásában

*

Világítsuk meg a felmerült kérdéseket, amelyek sürgõs válaszra várnak nem csak Szigligeten az Írók Alkotó Házában, hanem a mai magyar alkotómûvészek körében is.

Nem kell ahhoz fotométer (fénymérõ), hogy meglássuk: Szigligeten az Eszterházy kastély 1952 óta mi-mindent adott a magyar irodalomnak és képzõmûvészetnek; és az itt írók, alkotók mi-mindent adtak, hoztak a múltból a magyar kultúrának.

Voltak itt közismertek, voltak itt kedvencek, de mi tagadás: itt nem voltak, akik nem jöhettek, s õk voltak a kirekesztettek, a „félretettek”.

Valami nagy változás érzékelhetõ. A változás köztes állapotában ma is érlelõdnek itt új alkotások, mert ez a hely ihletet ad, és nyugalmat ahhoz, hogy a jövõ Magyarországának irodalmi élete is megteremtõdhessen.

Az egész országunk megújulásában éppen úgy szükség van az irodalom, a költészet, a képzõmûvészet megújulására, mint arra, hogy azok az írók, költõk, képzõmûvészek is eljuthassanak Szigligetre az Alkotók Házába, akik régebben valamilyen oknál fogva kirekesztettek voltak.

A jelenlegi kormánynak is érdeke a jövõ szellemiségének helyet adni, a jelen szellemi életét istápolva.

Itt vagyok. Olyan alkotó vagyok, akinek eddig elérhetetlennek tûnt az Írók Alkotó Háza Szigligeten. A tény, hogy „Itt vagyok” az ország szellemi életének megújulási törekvésében egy parányi szikrát jelent, mert valamivel hozzájárulhatok a magyar jövõ szellemiségéhez.

Igen, a ma még sejtelmes, rejtelmes, megújulni vágyó Magyarország irodalmi, alkotói „szíve” dobog Szigligeten, az Írók Alkotó Házában. Fontosnak tartom, hogy minél többünknek adasson meg itt a lehetõség az alkotói magány nyugalmára, csendjére. Adasson meg annak is, akinek eddig nem adatott meg ez a „szigligeti fényjelenség”, amely a sötéten látó szellemiséget is fényével átalakítja és világosságot teremt az elmékben.

A hely adott, a ház adott,

Kormányunknak más dolga nincs, mint szinte azonnal állami kézbe venni Szigligeti Írók Alkotó Házát és azonnal az állam költségvetésében szerepeltetni a jövõ fényének, a jövõ szellemiségének dotációját.

Ilyen egyszerû az egész.

Vagy mégsem?

Szigliget, 2011. október 25.

VÁLASZ:

KULTÚRÁÉRT FELELÕS ÁLLAMTITKÁR

Iktatószám: 117905-1/2011 ügyintézõ: dr. Budai Katalin

Szõnyi Bartalos Mária asszony

Az Író Kilencek Nemzetközi Köre elnöke

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Tisztelt Asszonyom!

Megkaptam, és köszönettel vettem e-mailjét, melyben a szigligeti Alkotóház sorsa miatt aggódik.

Azóta bizonyosan látta már a híradásokat. Az alkotóházak megmaradnak funkcióikban, és továbbra is, kedvezményesen, a magyar irodalom alkotóit is szolgálják.

Írói munkájához további sikereket kívánva,

Budapest, 2011. november

Szõcs Géza sk.

József Attila kézírása az Írók Alkotóházában - Szigligeten.

Fotók: Hántai Ferenc