LEMINÕSÍTEM A LEMINÕSÍTÕT

Szõnyi Bartalos Mária

Magyarország

LEMINÕSÍTEM A LEMINÕSÍTÕT

Nem is tudom, minek szólítsam a „Moody’s”-t? Hát, nem aranyosak? Dehogynem! Pontosan tudják, hogyan kell aranyat szerezni: országok leminõsítésével. Roppant egyszerû a dolog.

Így aztán én, mint egyszerû magyar állampolgár leminõsítem a leminõsítõt. Miért teszem? Azért, mert, ha õk megtehetik, hogy leminõsítik csak úgy ukk-mukk-fukk, kényük kedvére országomat és a magyar pénzt, akkor nekem semmi más dolgom nincs, minthogy felhívjam a figyelmüket a tévedésükre és ezért - a világgazdaság politikáját negatívan befolyásoló ténykedésükért - leminõsítsem õket. No, meg azért is teszem, mert innen, Magyarországról egészen másképpen látom a hazámban zajló eseményeket, mint õk, akik egy-egy tollvonásukkal meg akarják határozni, hogy az én országom milyen értékû forinttal mûködhet tovább.

Lengyelország, Portugália és Magyarország fejfájást okoz a befektetõknek?

Nocsak, nocsak! Nem árt, ha néha nekik is fáj a fejük. Legalább megtudják, mi a fejfájás. Remélem, aludni sem tudnak rendesen, annyira féltik a meglevõ, nagymennyiségû értékeiket.

Nos, kedves befektetõk, és bankár urak, én is féltem az országom népét az önök harácsolásától. Meg attól, hogy célirányosan és céltudatosan rossz hírünket keltik azért, hogy ne érezzük pénzügyi biztonságban magunkat. Önök olyanok, mint a kisgyerekek, akik a homokban játszanak, és az egyik kisgyereknek gyönyörû várat sikerül építenie, de mielõtt befejezhetné, a többi irigy gyerek szétrugdalja, nehogy sikerüljön neki. Ebben a történetben önök az irigy rugdalódzósok, akik tönkre akarják tenni az országomat azért, nehogy sikerüljön megújulnia Magyarországnak.

Jó játékrombolás, ugye?

Nahát, erre egy pszichológus mást mondana. Olyat, amit én nem mondok ki, és nem írok le, mert én nem nézem önöket hülyének, hanem rosszindulatú felnõtt embereknek, akik hajszolják a saját hasznukat más országok kárára. Bizony, ez nem szép dolog, és mivel felnõtt emberkékrõl van szó, hát megbüntethetõk jogszabályok értelmezése szerint, mert gazdasági bûnténynek is minõsülhet.

Tudják-e, hogy például nem nekem kell a befektetõk bizalmáért térden csúszni, hanem a befektetõknek lenne fontos megszerezniük az én bizalmamat. Ugyanis én nem hiszek jelenleg a befektetõknek és a külföldi bankoknak. Bizonyítsák be, hogy nekem és az országomnak jót akarnak; és az országom gazdasági fellendülését szeretnék szolgálni úgy, hogy õk is jól járjanak. A kettõ nem zárja ki egymást az ésszerûség határain belül.

Önök, mint leminõsítõk, vagy az országomat zsarolni szándékozó befektetõk megbízottjai fordítva gondolkodnak. Sajnálom önöket, mert a magyar nép bizalmába nem tud férkõzni az, aki rosszat akar Magyarországnak, illetve a magyarságnak. Még akkor sem, ha csak egy gazdasági minõsítésre hivatott „Moody’s”-ról, mint leminõsítésre felkért emberkéirõl van szó.

Nos, látják, mint egy egyszerû magyar állampolgár, én így gondolkodom az önök leminõsítésérõl. Annál is inkább, mert úgy viselkednek, mint egy részrehajló tanár, aki a gyenge képességû, gazdag diákját felmagasztalja az egekig, jó jegyeket ad neki, de a szegényebb, kiváló képességû, másképp gondolkodó diákját sárba tapossa és rossz jegyet ad neki. Késõbb az élet a kiváló képességû diákot szokta igazolni.

Túlságosan egyszerûek a szavaim, amelyek esetleg jelenleg nem illenek be a pénzügyi és gazdasági politikákba? Igen, a szakmai szólamokat nélkülöztem, mert életszerûbb megvilágításba próbáltam helyezni azt, hogy miért minõsítem le a leminõsítõt…

Komárom-Szõny, 2011. november 26.