Magyarország
*
Ki az a férfi, aki büszke mer lenni
akkor, amikor mindenütt félhomály van?
Mai történelmünkben élni
töröttek vagyunk, mint sok megtört elem,
mert pang a méltóságunk egyre,
de hagyjuk mind veszni, mások kezére adni,
s nézni, nézni csak nézni,
hogyan tudják múltunkat, jelenünket, jövõnket
elkótyavetyélni…?
*
Ki az a nõ, aki büszkén ki mer állni
akkor, amikor mindenütt félhomály van?
Roggyantan is ki mer állni – Ki az?
Él még ebben az országban magyar?
Vagy csak, mint álmagyarok küzdenek
egy - úgymond - álmagyarországért?
Felhõtlen a végzetünk
s a jövõnk a felhõs
égbolt alatt?
*
Könnycseppek sem hullanak már a magyar földre;
Már az égsiratók könnyei is gyöngék
ahhoz, hogy legördüljenek a szemgödörbe,
mert már elfásult az is, aki magyar férfiként
büszkén ki merne állni akkor, amikor mindenütt
káosz van a nagyvilágban. Magyar Anyák!
Mi, akik itt vagyunk – szültünk és meghalunk
magyar gyermekeinkért – a magyar jövõért,
álljunk ki büszkén akkor is, amikor
félhomály van hazánkban!
*
nem vagyunk eladók
és nem vagyunk
megvásárolhatók!
Mi vagyunk azok,
akik ki merünk állni
igazunkért, gyermekeinkért,
Hazánkért akkor is,
ha káosz van az országban és a világban.
*
Mire is lehetnétek büszkék ti, férfiak
itt, Magyar Honban? Na mire!?
Arra, hogy hagytátok becsapni magatokat
s rajtatok keresztül az ország is odaveszett?
Ki az a magyar férfi, aki erre büszke lehet?
*
Komárom-Szõny, 2011. szeptember 1.