82. AKI MEGALÁZ, AZ MEGALÁZTATIK!

Úgy röpdösnek hazánk fölött az eszdéesz szimbolikus jómadarai, mint a vércsék, akik koncra várva le-leakarnak csapni kiszemelt áldozataikra. Mert csak a koncon legeltetik szemeiket, nem veszik észre, és nem fogják észlelni, hogy minden egyes zsinagógára rászállt már egy-egy turulmadár. Ott vannak! Lesznek még többen is. Minden magyar ember lelki szemeivel látja õket, csak a rosszindulatú, turulmadarakat üldözõ zsidó emberek szemeinek váltak, és válnak láthatatlanná. Csupán érzik a rosszindulatúak, hogy valami nyomasztja õket. Még akkor is, ha az összes – általuk látható – turulmadarat ledöntik, ledöntetik.
Valamit nem tudnak a rosszindulatú emberek! Azt, hogy egyetlen egy turulmadár ledöntetésének nagy ára van számukra. Mert a turulmadaraknak az a szokása, ha egyet kiiktatnak közülük, akkor száz másik lép a helyükbe – láthatatlanul.
Láthatatlanul ellepik a zsinagógákat és a rosszindulatú zsidó emberek otthonait.
Láthatatlanul léteznek mindenütt a Kárpát-medence területén is, ahol üldözik õket.
Láthatatlanná válva rászállnak a fekete ruhás, fekete kalapos károgó varjak kalapjára, és egy kis szelet csapva lesodorják a kalapjukat azért, hogy földig kelljen hajolniuk a láthatatlan turulmadarak mindegyike elõtt. Mert aki a turulmadár ellensége, és a turulmadarat megalázza, az porig aláztatik testben, lélekben, szellemben. Ezért nem kell tennie semmit a magyar embereknek. Megteszik a magyar embereket védelmezõ, szaporodó és kiírthatatlan turulmadarak úgy, hogy rászállnak a zsinagógákra, betelepülnek a rosszindulatú emberek otthonaiba, és lesodorják fejfedõjüket a fejükrõl nap, mint nap.
Szõnyi Bartalos Mária
Komárom-Szõny, 2008. július 17.