75. A HELYZET MAGYARORSZÁGON - FORRADALMI

Egyre többször tapasztalom, hogy néhány embert – és nem is akárkiket – mérhetetlen bosszúvágy fût, éltet, tettekre sarkall Magyarországon a jelenlegi társadalmi és politikai berendezkedés ellen. Az egész ellen. A baloldal ellen és a jobboldal ellen egyaránt.
Nem is titkolják. Híveik vannak. Táboruk csökkenni látszik. Mégis az a meglátásom, hogy szaporodnak azok a kisebb-nagyobb csoportok, amelyekhez egyre többen fordulnak a lázadás szellemével felvértezve, elégedetlenkedve a mai magyarországi társadalmi és politikai népnyúzó viszonyok miatt.
Úgy tûnik, hogy olyan korban élünk Magyarországon, hogy a forradalom elkerülhetetlen. Forrong a nép. A helyzet már forradalminak nevezhetõ.
Tudható volt, hogy nem március 15 lesz a forradalom dátuma a mai kialakult helyzetben. Mibõl volt számomra tudható? Abból, hogy a történelem forradalmi eseménye dátumra soha nem ismétli önmagát. (Ha netán van a világtörténelemben ilyen, napra ismétlõdõ forradalom, kérem, közöljék velem! Elõre is köszönöm.)
Nem is tört ki a forradalom Budapesten, 2008. március 15.-én, mert Orbán hûtötte az embereket, Gyurcsány pedig rendõrei megjelenésével, azok látványával fûtötte az amúgy is lázadó szellemû fiatalokat.
Ambivalens érzéseket váltott ez ki még a televíziót nézõkben is.
Orbánék a reményrõl szónokoltak, Budaházyék pedig a reménytelenség élesebb kontúrját érzékelve lázadtak petárdákkal, molotov-koktélokkal, amelynek következményei miatt valamirõl még senki nem tett említést. Arról, hogy könnyen rés nyitható a rendõrsorfalon. Biztos vagyok abban, hogy arra a rendõrök sem számítottak, hogy odarepül közéjük egy molotov-koktél. A történtekbõl az a következtetés vonható le, hogy nem is olyan erõs, és nem is olyan félelmetes a rendõri védelem, mint amilyennek látszik. Ettõl kezdve Budaházy csapata - biztosra vehetõ-, hogy bátrabb és nagyobb létszámú lesz. Mivel a rendõrök is emberek (bármilyen elszántak is), meg kell hamarosan gondolniuk, hogy ki mellé állnak? Védik-e továbbra is a népnyúzó garnitúrát, vagy a nyúzottak közé állnak és segítenek nekik elzavarni a népnyúzókat? Úgy tûnik, a rendõrök hamarosan rákényszerülnek a döntésre. Miért? Azért, mert lakhatatlanná vált már sokak számára az a fajta társadalmi és politikai szerkezet, ami hamarosan mûködésképtelennek is bizonyul Magyarországon.
Érdekelne, hogy a politológusok mit érzékelnek ebbõl a helyzetbõl? Bár, õk mindig utólag szeretik elemezgetni a történéseket. Az inmoralitásra épülõ vezetés elõbb-utóbb bukásra van ítélve. Ezt, a politológusok is jól tudják.
Csupán az nem tudható, hogy mikor, milyen körülmények között, és milyen apró esemény hatására pattan ki az a szikra, ami futótûzként feléget mindent; vagy mikor jõn egy szellõ, amelybõl viharos erejû szél lesz hirtelen, és forgószélként felkapja, majd azonnal kiemeli státuszából ezt, a napjainkban olyan görcsösen hatalmukba kapaszkodó országvezetõi réteget. Mert Orbán békésen érvelõ, kivárásra inspiráló gondolatai, és Budaházy csapatának lázadó, akarattal elkövetett tettei között óriási a szakadék annak ellenére, hogy mindkettõ ember jobboldalinak nevezhetõ.
Szakadékok sorának áthidalása fontos ahhoz, hogy valóban kialakulhasson az igazi forradalom Magyarországon, amelynek azért elõfuvallatát már érzékelhettük 2008. március 15 estéjén. Ugyanis tudni fontos, hogy a bátorság, az áldozatkészség, és az elszántság szelleme éppen úgy, mint a gyávaság szinte ragályos kórrá változhat pillanatok alatt, és tömegeket „fertõzhet meg”, amelynek következtében minden szakadék áthidalhatóvá válhat bármely idõpontban és helyen - a radikálisok között szintén - a forradalmi légkörben. A szakadékok áthidalására a „legszélesebb híd” a tett.
Olyankor, aki él, mozog és tettre kész: ötletgazdaggá, találékonnyá válik annak ellenére, hogy térfigyelõ kamerákkal felszereltek az utcák, vagy helikopter kõröz a levegõben.

Szõnyi Bartalos Mária
Komárom- Szõny, 2008. március 16.