74. GONDOLATOK A RADIKALIZMUS JELENSÉGÉRÕL MAGYARORSZÁGON

Olyan jelenségnek érzékelem a radikálisok fellépését ma, Magyarországon, amelyet a baloldali liberálisok, illetve eszdéeszesek és emeszpések jóváhagyásával gerjesztenek. Nem zárom ki azt sem, hogy esetleg valamilyen formában támogatják a radikalizálódásra hajlamos embereket; azokat, akik a hatalom szájíze szerint formálhatók.
Köztudott, hogy a hatalaom megpróbál minden csoportosulást a saját elgondolásainak, terveinek megfelelõen befolyásolni és ellenõrzése alatt tart. A legegyszerûbb módszer a radikálisok esetében, ha olyan vezetõt neveznek ki az egyes csoportosulások élére, aki valamilyen szinten zsarolható, és rákényszerül figyelembe venni a hatalom kéréseit, elvárásait a csoportosulások megnyilvánulásai felé. A hatalom annyit enged a radikálisoknak, hogy a radikális látszat fenn maradhasson, de beépülve közéjük, ha túl lõnének a célon, gyengíthesse az erejüket.
A hatalom csak azt fogadja el, azt engedi mûködni, amivel el is tud bánni, ha nem engedelmeskedik az elvárásoknak.
Ma, jól mefigyelhetõ, hogy a radikálisok kis létszámban jelennek meg nyíltan.
Nem vonzó a megjelenésük a tömegek számára. Miért? Azért, mert ez nem radikalizmus. Érezhetõ az emberek számára, hogy valami nem stimmel – megmagyarázhatatlanul.
Csupán egy jelenség, ami nem bontakozhat ki. Csupán egy-egy erõtlen villanás, villongás rendõrök és kordonok gyûrûjében, elõre bejelentett és egyeztetett módon. Ezért JELENSÉG, és nem több, de nem is kevesebb. Eddig áll a hatalom érdekében az, hogy látszat-radikalizmust tudjon itthon és külföld felé felmutatni az áldemokráciában. A hatalom számára csupán hivatkozási alap arra, hogy növelnie fontos az erõdemonstrációt olyan mélységekig és magasságokig, ahogyan éppen hatalma védelmében gondolja, illetve belpolitikai érdekeit érvényesíteni tudja, vagy éppen elhúzza az idõt a hatalmi válságában a következõ választásokig.
Nem a személyeskedés és nem az általánosítás a célom. Megfigyeléseim alapján írtam le a radikális jelenség lényegét ma, Magyarországon.
Bárki megfigyelhette ezt a jelenséget, ha az utóbbi években folyamatosan figyelemmel kísérte a híradásokban azt, hogy a radikális csoportok elõbb-utóbb „megszelidültek”, amelynek következménye is egyben, hogy a létszámuk lecsökkent. Szinte csak „mutatóban” maradtak. Ugyanis, akik határozottabban felléptek volna a hatalom ellen, azok háttérbe vonultak.
A radikálisok gyökeres változásokat akarnak a társadalomban. Ezért nevezik õket radikálisoknak.
Mikor jön el a gyökerekig ható változtatásnak az ideje?
Mikor tudnak hatékonyak lenni?
A jelenlegi hatalommal együttmûködve képesek-e a gyökeres változások megvalósítására?
Okosak-e annyira napjaink radikális felfogású emberei, hogy képesek lesznek valamikor, amikor eljön az ideje, kiugrani a „hatalom kordonaiból”, kötéseibõl, karmaiból?

A szellemi radikalizmus hatékonyabbnak tûnik ma, Magyarországon, mint a fizikai.

Szõnyi Bartalos Mária
Komárom-Szõny, 2008. március 15.