71. NEM CSALÓDTAM A KORMÁNYBAN

- MONOLÓG -
Az ember akkor csalódik, ha valamit vár és az nem teljesül. Nos, én most nem vártam a kormánytól, hogy tagadja meg önmagát, mert úgy sem képes rá. Bekordonozta magát. Kikordonozta rendesen az ország népét meg az Országházat körbe-körbe. Lett is egy ötletem! Szebb lenne a környék, ha székelykapuk vennék körbe a magyarok országának házát. Nem ilyen láncokkal összetákolt, csörgõ, zörgõ fémkacat! Ízléstelen. És nagyon randa. No, és mégis annyira féltik, hogy összeláncolják, lelakatolják és a rendõrökkel õriztetik. Igaz, akár el is lophatnák a fémgyûjtõk. Jó pénzt kapnának érte. Nem ám úgy, mint azok a tüntetõk, akik bedöntötték a kordont jó hosszan és a rendõröktõl gázt kaptak érte! Tüsszöghettek, prüszkölhettek.
A pulpituson a szónok meg csak mondta, monndta a magáét, órákig a kormányt szidta. Minden elõre eltervezetten mûködött. Ügyes. Ennyi szidalmat hallgatva be lehet sokallni tõle rendesen és egy idõ után unalmassá válik még a tüntetõk számára is. Ez, olyan dianetika-szzerû, kifárasztásos gyógyszónoklási módszer lehetett a betegagyúnak vélt tömeg számára. Úgy tünt a tévén keresztül, mintha a pénzlelkûek rendelték volna meg. Nem tudom, csak találgatok, tippelgetek. Hírzárlat lehetett, mert nem közvetítették, hogy mit mond a szónok. Arra gondoltam: a többi szónokot biztosan „levadászták”. Odabent közben harmadolták a birodalmat a széplelkûek, a beteglelkûek meg pénzlelkûek.
Zsugorított történelem: Bacchusok, Szeszósztriszok, Szemirámiszok, Kürosok… Jön Dárius is a Szkíták ellen; Xerxész a görögök ellen. Nagy Sándor és Caesar is lopakodik. Várják, lesik a belsõ pártvillongásokat.
Kint meg csak mondja, mondja a szónok a magáét. Szidja a bentieket. Mert õ a NAP SZÓNOKA. Lassan ráébrednek a nála kisebbek, hogy mellette labdába sem rúghatnak. Õ nektek a kiszemelt Egyvezér. Szokjátok! Kapcsoltatok? A szárnyai alá mehettek csak. Mindenki egy csoportba. Vagy szépen el lehet menni haza.
Kik azok, akik a mi munkánk gyümölcsétõl akarnak lenni boldogok? Kik azok, akik az operaparádézók könyöradományára várhatnak csak? Bõségért, tékozlásért megy a könyékharc, de a beteg lélek boldog lesz-e tõle? Díszes ruha alatt a beteg szív meddig doboghat?
Na, és közben az orvosi eskü kinek, mit ér? Szalad-e majd valaki a gyógyszeredért, ha nem tudja a kártyakódodat? Kapsz-e kölcsönt, ha haldokolsz, hogy eltemetkezhess?
Engem nem tudtok már megalázni rongyos életemmel, mert a tisztesség, az önbecsülés, a belsõ béke mosolya az arcomon: igaz. Ezért, nektek nincs ahhoz jogotok, ami nekem, a szegénynek megadatott: Láthatom az arcotokon a kínvigyort!
Te gazdag! Ha fenntartás nélküli tiszteletet vársz tõlem, akkor tiszteld bennem fenntartás nélkül a szegényt, az embert! Ha tudod még, mit jelent e szó: EMBER. S ha nehezedre esik már felidézni e szó lényegi és mély tartalmát, akkor elcsökevényesedéssel sújt le rád az Ég.
Amíg egy pártatlan, szegény bölcs mértékletességre, és fokozatosságra int, addig egy erõszakos, megterhelt elme elsöpör e földi lét kínpadáról mindenkit.
Már leráztam a gondolataimra vert összes bilincseiteket.
Tiszta, józan ésszel nem követhetõ bûn el.
Esztelenül pedig az értelmetlen bûnt követheted csak el.
Nem hirdetem a zûrzavart, de az erõszakot sem.
Az intézmények, a közhivatalok függetlenségét akarom, és nem egy egész generációval együtt a jövõ nemzedékeinek feláldozását!
Nem csalódtam a kormányban. NINCS GÁT. Az erkölcstelenség és a beteges politikum az embereket egymással szembefordítja, majd egymástól eltaszítja. Ebbõl következik, hogy az erkölcs és az egészség, az embereket összehozza. A szélhámosok személyes gyarapodása az egész emberiséget löki nyomorba.
De a morális tisztesség az értelmet megkoronázza.

Szõnyi Bartalos Mária
2008. február 11.