61. GYILKOLÁSRA HAJLAMOS GYERMEKEKRÕL

A jövõ nemzedék várható tulajdonságainak, várható magatartási formáinak kutatójaként megdöbbenve látnom kellett kutatásaim folyamatában - már az 1990-es évek közepén -, hogy bizony, azoknak a gyermekeknek a száma rohamosan megnövekedhet, akik gyilkolásra hajlamosak. Ezt, így, felelõsséggel leírni vagy kimondani szóban, akkor félõ volt, de számomra már 1996-ban egyértelmûen látszott ennek bekövetkezése. Ma, 2008-ban, már nem csupán elõzetes jelzések vannak, hanem konkrétumok is, a kutatásaimra visszaigazolások, amirõl elég sokat beszéltem elõadásaimon, illetve óvatosan utaltam olyan magatartási formák megjelenésére, amelyek – enyhén szólva - szokatlanok lehetnek a mai ifjú szülõk, illetve felnõttek, de a társadalom számára is.
Felfogásukat ahhoz tudom hasonlítani, mintha számukra egy „nagy svédasztal” lenne a Föld. Ezt, õk, természetesnek, egyértelmûnek gondolják. Ami nekik megtetszik, azt elveszik. Bármikor, bárhonnan, bárkitõl. Amikor ellenállásba ütköznek, akkora harag gerjed bennük, hogy megszerzik akár a másik életének kioltása árán is azt, amirõl úgy gondolják: számukra szükséges. Nem érdekli õket, hogy szabályok vannak. Nem is értik, mi az, hogy szabály.
Nagyon fontos az olyan családi háttér, ahol szabályokat vezetnek be már kicsi gyerekkorban. Az együttélés szabályait. Amelyik gyermek nem ismeri a szabályrendszert, az érzéketlenné válik a szabályokkal szemben, de fogalma sincs arról, hogy vétett valamely szabály ellen.
A másik emberben gondolkodás nélkül hajlamos kárt okozni az új típusú gyermekek többsége akkor, ha korlátozva érzik magukat akaratukban, tetteikben. Ilyen esetekben hatalmas erõvel kitõrõ harag, düh fogja el õket, még a legjámborabbat is és azonnal megbosszúlja a korlátokat. Az alapjellemükbõl fakadó, hirtelen felindulás, a düh, a harag, a bosszúvágy nem csökken, ha a szükségleteik kielégítése elé valaki akadályt gördít vagy mozgásterükben korlátozva érzik magukat. Bár megtévesztõ megnyilvánulásaik azt érzékeltetheti egy pszichológussal, hogy személyiségük fejlõdésében megrekedtek az ilyen tizenévesek a kisgyermek korban, de a valóság egészen más. A valóság az, hogy nem a mi személyiségjegyeinknek megfelelõ tulajdonságokkal rendelkeznek az általam „új típusúnak” elnevezett gyermekek.
Megjegyzem mindenki megnyugtatására, hogy nem minden „új típusú” gyermek hajlamos a gyilkolásra.
Csupán arról van szó, hogy egyre tõbb ilyen gyermek lát napvilágot, amit a mai – gyermekek által elkövetett bûnözési – statisztikák is bizonyíthatnak.
A legújabb hír magyarországi, amely szerint egy 12 éves gyermeknek nem teljesítette óhaját egy fiatal, nem adta neki oda a magnetofonját, ezért megtámadta, késsel combon szúrta a magnetofon tulajdonosát. Igen, neki kellett volna az a magnetofon, szükségét érezte, hogy legyen neki egy magnója. Korlátozva érezte magát, dühbe gurult és szúrt. A televízióban láttam ennek a fiúnak a korlátozás miatti dührohamos felvételét. Igazi harag és gyûlölet áradt belõle. Sajnos ez, bosszúvággyal párosul. Ugyanis mozgásterében is korlátozták. Elvitték intézetbe, de megszökött. Ugye, azért ez már nem a „régi típusú” három esztendõs gyermek gondolkodása? Ezt a 12 esztendõs gyermeket a tartós harag és a tartós bosszúvágy motiválta a szökésre. Valamit és valakit meg akar bosszulni. Ön-és közveszélyes!
Melyik tulajdonságjegybõl fakadóan történhet meg az, hogy egy gyermek minden gondolkodás nélkül leszúr vagy lepuffant valakit?
Itt felhívom a figyelmet, hogy sokan - szakemberek is - az agresszív tulajdonságjegyekbõl indulnak ki. Holott, az agresszivitás már csak egy folyamat "végeredménye". Amikor az intuitív érzékenység türelmetlenséggel párosul egy gyermeknél, és nincs kifejlõdve a felelõsségtudata, bizony elképzelhetõ, hogy agresszívvé válik, ha nem az, és nem úgy történnek körülötte - vagy vele - az események, ahogy azt, az õ gyermeki eszével, új típusú gondolkodásával elvárja. A felelõsségérzet, a felelõsségtudat hiánya felfokozott agresszív érzésekkel párosulhat egy vezéregyéniségû, új típusú gyermek esetében.
Az új típusú gyermekek szeretetvágya szinte kielégíthetetlennek tûnik. Ezt a szülõk általában kudarcként élik meg. Holott, ezek a gyermekek nyitnak a külvilág felé pontosan azért, hogy közszeretet kapjanak, ugyanis szükségük van rá. Mindent el fognak ennek az érdekében követni: tanulnak, versenyeken vesznek részt, produktumaikat bemutatják, stb.Tehát, ki akarnak törni az átlagból. A szülõknek ehhez asszisztálni fontos.
Érdemes tudnunk ezekrõl a gyermekekrõl, hogy akit egyszer megszeretnek, azt még akkor is védelmezik, ha érdemtelenné válik a szeretetükre. Amennyiben valaki sorozatosan bosszantja õket, tehát szükségleteiket egy bizonyos személy részérõl, vagy egy bizonyos személy miatt nem elégíthetik ki, a türelmetlenségük kudarcélményt hoz felszínre bennük, és bizony a felgyülemlett harag, mint a túlnyomás alatt lévõ kuktából a gõz, kifúj belõlük. Ilyenkor robbanás-szerûen kitör a harag - gyûlöletté fajulva pillanatok alatt - belõlük, és nem válogatják meg eszközeiket. Ráadásul a gátló személy felé nem, vagy lassan csökken a haragjuk. Igen, gyilkolni is képesek felfokozott haragjukban, gyûlöletükben.
Nem kell megijedni, nem minden új típusú gyermekre lehetnek az elõbb leírtak jellemzõk. Vannak közöttük visszahúzódók, türelmesek, akik gondolkodásukban hiperaktívak. A szülõk õket jobban megértik. Sõt, büszkék rájuk, mert általában önálló véleményük korán kialakul.
Vannak mozgékony és esetleg hat felnõttet is egy nap alatt kifárasztó gyermekek. Mégis megéri a fáradságot, mert késõbb gyümölcsözik gyermekükben a felnõttek türelme, áldozatkészsége. Vannak kisgyermekek, akik hajlamosak kivenni az anyuka kezébõl a felmosófát és õk akarnak felmosni. Bizonyítani akar, hogy õ is képes erre. Sõt, meg is akarja saját képességeit tapasztalni. Nem majd öt-tíz év múlva, hanem most.
Egy kisfiúval nem bírt az egész család. Illetve kifárasztotta a családtagokat és õ még mindig frissessége teljében volt. Megkérdeztek, mitévõk legyenek, ugyanis szinte hisztériát csapott azért, mert édesapja nem engedte kapálni a kertben. Azt javasoltam, hogy adjanak a kezébe egy kapát és menjen az a gyermek kapálni az apukával együtt a kertbe. Igen, 3-4 éves mozgékony, fáradhatatlan fiúgyermekrõl volt szó. A szülõk késõbb beszámoltak, hogy nagy egyetértésben kapáltak órákon keresztül az apuka meg a fia több alkalommal. Vannak ilyen gyermekek is. Fel kell ismernünk a fizikai hiperaktivitást, amikor fizikai leterhelésre van szüksége egy új típusú gyermeknek. Ez lehet korai gyermekévekben a sport, meg lehet tanítani idõre futni bizonyos távokat velük. Pingpong, tenisz, stb. Ezek a gyermekek megmondják mit szeretnének tenni, mert érzik, hogy milyen fizikai terhelésre van szükségük. Akkor van gond velük, és akkor fárasztók lehetnek, ha sorozatos ellenállásba ütköznek részünkrõl, a felnõttek, illetve szülõk részérõl. Persze, ha tudják azt, hogy betartjuk a szavunkat, akkor képesek türelmet gyakorolni. Ha megbeszéljük velük, hogy a kérésed teljesíthetõ, és megmondjuk mikor teljesül a vágya - és valóban teljesül -, akkor rá fog jönni, hogy bízhat bennünk, mert mindennek eljön az ideje.
Igen, hozzánk képest érezhetjük õket önzõknek, türelmetleneknek, erõszakosaknak. Megkérdezhetjük tõlük, hogy miért van szükséged erre? Gyere, elõször beszéljük meg, hogy én is megértsem, miért akarod azt úgy csinálni. Az ilyen meghitt beszélgetések során megismerhetjük a gyermeki észjárását, és alternatívákat javasolhatunk számára, vagy õ javasol és dönthet. Mindenképpen érdemes közös nevezõre jutnunk velük a "vitás" kérdésekben.
A mai társadalmi berendezkedésünkre, a kormányzati módszerekre jellemzõ a hazudozás, az átverés, amit az új típusú gyermekek nem tolerálnak. A mindenkori hatalomnak figyelmeztetés az új típusú gyermekek megjelenése korukat tekintve is. Azért figyelmeztetés, mert amelyik rájön, hogy becsapta a társadalom, a kormány, és bosszúvágy forr benne, az egyszerûen megöli a hazudós vezetõt - minden bûntudat nélkül.
Komárom - Szõny, 1995/2008. január 19.
Megjelent: Nemzeti Hírháló, 2008. január 19.