ISTEN OLTALMÁBAN
- Részletek
- Siklósi András
- Találatok: 1238
Kedves Barátaim és Harcostársaim!
Ismét a teljes címlistámnak küldöm idei utolsó körlevelemet, melyben egy jelentõs eredményemrõl szeretnék beszámolni.
A Keresztény Kulturális Akadémia (KKA) meghirdetett egy összmagyar szépirodalmi pályázatot nyár végén, melyre – hosszas töprengés után – én is beküldtem a csatolmányban olvasható verseimet és prózáimat. (Nagyon régen nem tettem már hasonlót, hiszen tapasztalataim szerint a tehetség és a valódi értékek manapság vajmi keveset számítanak. Annál inkább a „balliberális elkötelezettség” s az ideológiai szekértáborokhoz, klikkekhez való tartozás „szalonképessége” döntik el az érvényesülési lehetõségek, kitüntetések és jutalmak sorsát. Ennek dacára ezúttal magam is meglepõdtem, és kellemesen csalódtam.) Elég sokan pályáztak az egész Kárpát-medencébõl, de csupán 23 szerzõt méltattak közlésre végül. Így a vékonyka, 160 oldalas könyvben (címe: Forrás a rejtekbõl) átlagosan 7 oldal jutott fejenként. Én 23-at kaptam, ami messze a legtöbb az egész mezõnyben. Összesen 7 versemet és egy hosszú tanulmányomat publikálták (ezeket utólag mindenütt föl is tüntettem, a címek után apróbb betûkkel!), s az alkotóknak külön-külön járó rövid bevezetõ sorokban is rólam írtak a legelismerõbben, amit érdemes idézni.
„A Szegeden élõ, sokáig mérnökként dolgozó szerzõ ma hét kötetes író, költõ, lapszerkesztõ és nemzetvédõ szónok. Írásaiból valóban a mély kereszténység és a magyarság emelkedett lelkületû féltése szólal meg. Mûveibõl nehéz volt válogatni; nem azon tépelõdtünk, hogy mi kerüljön a kötetbe, hanem, hogy mi maradjon ki belõle, mert igen bõséges és színvonalas anyagot kaptunk; de további írásai a világhálón könnyen elérhetõk.”
Bár tényleges eredményhirdetés és díjazás nem volt, a föntiek miatt lényegében (nem hivatalosan) megnyertem a pályázatot, ami mindenképpen örvendetes, és karácsonyi ajándékként sem mellékes számomra. Ismereteim szerint az antológia nem kerül könyvárusi forgalomba (a katolikus egyházon belül terjesztik), de akit érdekel, tõlem is megrendelheti 2000 Ft (1600 + 400 postaköltség) befizetése ellenében. (Elérhetõségeimet lásd a pályázatom végén!) Még annyit, hogy a csatolt anyagom (+ a körlevelem) szabadon közölhetõ, honlapokra, blogokra tehetõ, és tetszés szerint továbbítható, sokszorosítható. Örülnék, ha minél szélesebb körben terjedne, hiszen minden írónak ez az igazi álma és jutalma. Úgy vélem, hogy helyénvaló, ha az elmondottak után, valamint a közelgõ ünnepekre tekintettel most mellõzöm a politikát, amiben sajnos egyébként sem rejlik számunkra semmi üdvözítõ, sõt a feketeleves nyilván hátravan még. Egyelõre azonban ne gondoljunk erre, hanem töltse be szívünket a jézusi szeretet, lelkünket pedig az égi fényesség, hogy jövõre megújult erõvel vághassunk neki a ránk váró küzdelmes hétköznapoknak. A Magyarok Istene áldjon meg benneteket! Ennek szellemében kívánok mindnyájatoknak békés, meghitt karácsonyt, valamint egy boldog(abb), sikeres(ebb) új esztendõt; s valamennyiünk érdekében kívánom a hosszú ideje, hõn óhajtott, azonnali magyar föltámadást! Honfitársi és keresztényi szeretettel Siklósi András
ISTEN OLTALMÁBAN
Siklósi András versei (43 db)
A kereszt elõtt (antológiában közölve)
Látjuk bordáidat
szöggel átvert kezed
sebeidbõl a vér
a szívünkre csepeg
Arcod fakó már és
szederjes a melled
Atyádat szólítod
A sorsod betellett
Megnyílik most az ég
a föld reng alattunk
tisztító viharként
átsüvítesz rajtunk
Meghatottan nézünk
fényes keresztedre
Elrejtõzünk némán
szörnyû sebeidbe
Mert csak benned bízunk
te adsz békességet
Te vagy az igazság
Nincs kívüled élet
A legszögedibb szögedinek (antológiában közölve)
(Bálint Sándor alsóvárosi szobra elõtt)
Esti árnyak futnak körbe
szelíd komoly arcodon
Harang kondul Varjú károg
a vén kopott templomon
Sokat jártál itt valaha
félig ez volt otthonod
Térdelve a Szent Szûz elõtt
suttogtad el bánatod
Emlékünkben egyre jobban
elmosódik szép neved
Most sajnáljuk igazán hogy
nem beszélhetünk veled
Szegény néped fia voltál
útjelzõ kõ fáklyafény
Embertelen világunkban
töretlen szív nagy remény
Bizakodó szemmel nézzük
csöndes meghitt mosolyod
Betût vetsz az ég mezõin
s bõ termését aratod
Ragyogó hold fürdeti az
alsóvárosi falut
Némán áll a templomtorony
A nagyharang elaludt
Áldozati ének (antológiában közölve)
(Ildikónak 1977-ben, esküvõnk elõtt)
tükrös szemedben magam kerestem
faggató füllel szavadat lestem
mosolyod néztem néztem a szépre
vaksötét éjbõl léptem a fényre
homlokod gondját elsimítottam
kíváncsi kezem szoknyádba loptam
éreztem pezsgõ borpiros véred
szíved közepén dobbant az élet
szerelmed mézes vadrózsa lángja
húsomba tépõ sikoltó máglya
forog a tûzben izzik a hajnal
melleden ébred s nyugszik a nappal
fekete hajad ponyvája lebben
gyöngyözõ könnyel koronázz engem
hadd leljek nyugtot puha karodban
fonjon át combod minden viharban
féktelen lázban szántom a tested
kristályos hóvá porlok szét benned
poklok mélyébõl fölkiabállak
ne legyen soha gátja a vágynak
örökké ölelj légy a halálom
keserû-boldog álmom és átkom
légy a megváltóm sorsom virága
s gyermeki lelkem oltárán lámpa
fetrengjek akár véresre verve
ha te gyógyítasz nincs semmi veszve
álljak bár talpig csikorgó vasban
akkor is te jársz gondolatomban
kéklõ magasban cikkan a szárnyad
követlek megyek ott is utánad
áldozni érted bizakodással
elnyomatásom csont-iszonyával
csillagzó hittel lobog a máglya
s rázza a földet mennydörgõ lárma
ülök a semmin összetiporva
életem veled még így se csonka
szivárvány lettél poros ruhámon
szemfedõm lész majd halotti ágyon
neved suttogom közel a véghez
elfúló hangon a mindenséghez
szerelem tisztább nem volt és nincsen
törékeny kincs vagy belõlem isten
Rövid emigrációm
1.) Az utolsó éjszaka
Acsarog rám a világ
üldöz megfojt a bánat
Tönkretéve kifosztva
vívom haláltusámat
Vészjósló éjfél ködlik
s omlik vízpartra fára
Némák a rokkant házak
mint a megkövült láva
Rémülten hallgat ajtó
ablak Életem kopár
szikla lekaszált mezõ
Nem ér fabatkát se már
Figyellek kedves – alszol
s álmaid nem gyötörnek
Sóhajtasz nevetsz – gyûjtöd
aranyát hû szívednek
Jobb is hogy nem látsz Lopva
borongva megcsókollak
Befelé sírok Érzem
nem hoz semmit a holnap
Búcsú nélkül hagylak el
királynõm drága társam
Elfutok hisz csak kivert
eb vagyok szép hazámban
Megyek ki tudja merre
nem maradt több reményem
Száguldok mint egy csillag
s fölrobbanok az égen
2.) Az elsõ hajnal
Lám hazajöttem mégis
telítve vággyal tervvel
Hajnali fény hasad ránk
ébredj kedvesem kelj fel
Idõben értem vissza
nem sejtik mi dúlt bennem
Nem tudhatod még te sem
milyen sebzett volt lelkem
Megnéztem falut várost
hegyeket gyors folyókat
templomot várat erdõt
sztrádákat autókat
Csodás múzeumokban
élveztem képet szobrot
Sodródtam ezer utcán
láttam számtalan arcot
Egyedül jártam-keltem
idegen voltam végig
Elvetettem az újat
s megõriztem a régit
Vártak sokfelé Gazdag
pártfogók csalogattak
El is szédültem párszor
de meg nem ingathattak
Itt vagyok megint látod
újjászületve épen
Hazahívott a hangod
visszahúzott a népem
Kapaszkodjunk össze
(Ildikónak, házassági évfordulónkra)
Eltöltöttünk együtt harminchárom évet
pedig megpróbált és fölsebzett az élet
Védtük családunkat ezer gonddal szemben
s vittük keresztünket nagy-nagy szerelemben
Boldog hû pár vagyunk – noha semmink sincsen –
mert szívünkben fészkelt mindvégig az Isten
Rögös útjainkon Õ vezérelt minket
minden jót megadott nem kérhetünk többet
Magyarnak neveltük két derék fiunkat
valóra váltottuk sok csodás álmunkat
Ki tudja hány zord év állhat még elõttünk
ne sírj hisz’ közösen akármit legyõzünk
Téged ölelgetve föllángol a lelkem
nincs nálad féltettebb evilági kincsem
Nem a vágy tartott meg hanem a szeretet
ámbár csókod íze méznél is édesebb
Mikor megsimogatsz bánatom is elszáll
enyém vagy s én tied gyönyörû virágszál
Megyek hozzád száz vad villámló viharban:
fénylõ reménységem s oltalmam a bajban
Nyújtsd ide a kezed kapaszkodjunk össze
és maradjunk együtt immár mindörökre
(Szeged, 2010. május 3-án)
Édesanyám (antológiában közölve)
Sudár voltál – ma meggörnyedt
Finom arcodat barázdák futják körbe
szemed üvegek mögé rejtezik
Szõke hajad fehérre meszelték az évek
lábadon karodon kék erek feszülnek
Életed õszbe fordult
lassan lehullik rólad mind
a szépség és a pompa
Megtört a lét megtört
az iszonyúan kemény munka
Magad cipelted kicsi családunk
legtöbb terhét
nem láttalak pihenni soha
Szótlanul tûrtél ezer keserûséget
magadért sohase sírtál
ritka könnyed két fiadért hullt csak
Szegény vagy
nem volt és nincs semmid
évtizedek óta nem jársz sehova
Mégis nekünk mindent megadtál
foggal-körömmel harcoltál értünk
Ma sem értem
gyönge testedbe
hogy férkõzhetett ekkora erõ
ilyen határtalan szeretet
Ha vihar dúlt bennem
vagy mások megtiportak
magadhoz öleltél s ápoltál
mint kertész a fonnyadt virágot
Szeretnék én is adni
legalább valami biztatót mondani neked
Szeretném ha mindent félretennél
s megnyugodnál végre egy kicsit
ha fáradt arcodon új tavasz rügyezne
s szomorú szívedbe mosoly költözne ismét
Véredbõl sarjadtam
gyökerem lelked harmatját szívta
Íme fölnõttem talán jobb talán még rosszabb sorsra
Erõs vagyok messze tekintek
nem félek többé semmitõl
Engedd hogy mától én védjelek téged
s öregséged támasza legyek
hogy nagy bús éjszakákon álmod pásztorozzam
világ legdrágább kincse
gyönyörû anyám
(1994-ben)
Apám halálára (antológiában közölve)
Hányszor próbáltam verset írni rólad
hányszor akartalak megragadni zengõ dalban
de mindig megbicsaklott kezemben a toll
s ráfagyott ajkamra a dicsérõ ének
Immár nem állhatok eléd úgy mint régen
bizonytalan zsengéimet félénken szorongatva
bátorításodat vagy bírálatodat várva
Jóságos arcod mosolygó szemed simogató kezed
nem láthatom nem érezhetem soha többé
Egyedül maradtam prédaként a gonosz világban
kiszolgáltatva a véremre szomjazó ordasoknak
Árván és védtelenül hagytál a dermesztõ ûrben
Mi lesz velem nélküled apám édesapám
Hol találok olyan kiváló mestert
bölcs és csalhatatlan prédikátort
fáradhatatlan vakmerõ hazafit mint te voltál
Mikor s merre lelek hozzád fogható
lánglelkû költõt és gránitkemény férfit
a rám szakadó viharos ég alatt
Adj tanácsot szólj még egyszer hozzám
szárítsd fel patakzó könnyemet
kormányozd révbe életem hánykódó hajóját
Üres a szobád ágyadban nem alszik senki
széked meg se reccsen könyveid
ezerszám hiába sorakoznak a polcon
kopott ruháidat nincs aki viselje eztán
Semmit se hagytál rám
csak egy nyomasztó roppant örökséget:
a mindhalálig tartó népszolgálatot
Neked már könnyû megszabadultál kínjaidtól
elérted a végsõ csendet és nyugalmat
Ott lakozol Isten fényes kastélyában
ott sétálgatsz az Õ végtelen mezõin
Apám édesapám hiányod megrémít
egész testem beleremeg a fájdalomba
zihál a tüdõm vonyít a szívem
kiver a lázas veríték
Éjszakánként elkerül a gyógyító álom
virrasztok töprengek órákon át
és szörnyû magányomon kesergek
Te voltál az egyedüli mércém
járható ösvényem és világító fáklyám
Bárhogy szeretném nem mehetek még utánad
itt kell küzdenem a földi pokolban
hátha tehetek valamit szenvedõ népemért
Te már elnyerted az igazak boldogságát
nem éred meg kegyetlen haláltusánkat
nem látod meg nemzetünk rettentõ pusztulását
holott elõre tudtad s hirdetted végzetünket
Ó apám nézz rám az égbõl
adj erõt hogy ne hulljon ki kezembõl a kard
vigyázz rám hogy elkerüljem a kísértéseket
és ne szédüljek semmilyen sátáni szakadékba
Nincs más választásom
folytatnom kell öngyilkos harcodat
be kell fejeznem hatalmas mûvedet
ami embernek aligha sikerülhet
Te már Isten követe lettél
eljöhetsz hozzám segíthetsz nekem bármikor
Figyelj rám hallgasd meg néma üvöltésemet
karolj át s öleld szorosan didergõ testemet
ûzd el lelkembõl leírhatatlan bánatomat
vonj körém áttörhetetlen páncélt
Apám édesapám senkit se szerettem jobban
rokon se barát se pótolhat téged
Nincs már ki megértse szaggató gondjaimat
nincs aki biztasson s fölemeljen
és levegye vállamról gyötrõ keresztemet
Vulkánok emésztõ tüzében égek
Csontom fölolvad húsom lefoszlik rólam
fekete hamuesõbe merülök
s robbanó lávafolyamok indulnak
mellkasomból és ágyékomból
Nincs nálam esendõbb szerencsétlenebb hadirokkant
Apám édesapám mért haltál meg
miért vetted el maradék reményem
mi lesz most velem nélküled
Vágtass vissza lobogó sörényû táltos paripádon
ereszkedj le egy nagy ívû tarka szivárványon
röpülj haza a füttyös tavaszi madarakkal
A síron túl is beléd fogódzom
nem futhatsz el nem válhatsz semmivé
nem szökhetsz meg tõlem sehova
Maradj velem s mint gyermekkoromban
mutasd meg a virágos réteket susogó nádasokat
tiszta forrásokat bóklászó õzgidákat
Hozd vissza az éltetõ napot
ne hagyj a sötétségbe veszni
Nyisd meg elõttem is tündérország kapuját
ahol te vagy a legdélcegebb királyfi
vitézek gyöngye magyarok csillaga
kedves édesapám
(2000 márciusában)
Fiaimnak (antológiában közölve)
(Bálintnak és Gergelynek útravalóul)
Élvezzétek az életet Szeressetek ha tudtok
füvet fát virágot felhõt földi és égi titkot
Örüljetek annak amit nyújt a teremtõ Isten
ne kergessetek délibábot hisz elérhetetlen
Kerüljétek a hõsködést de ne legyetek gyávák
ne tûrjétek hogy nevetek bitangok sárba rántsák
Legyetek emberségesek igazak bölcsek s büszkék
Gyûjtsetek lelki kincseket vessétek meg a szürkét
Tegyetek sok jót Kovácsoljátok széppé sorsotok
s legyetek a szabadságért küzdõ elszánt magyarok
Ne kövessetek se másokat se engem Valódi
örök célokra törjetek s a hitben tartsatok ki
Ne veszítsétek kedvetek bármit hoznak az évek
Osszátok szét a szívetek mert nem csupán tiétek
Család haza és becsület – nincs ennél õsibb törvény –
ezt hagyom rátok fiaim s nem nyelhet el az örvény
Járjatok szerencsével E szerint éljetek rendre
Legyetek nagyon boldogok s jussatok föl a mennybe
Az én Krisztusom (antológiában közölve)
(Keresztény nemzettestvéreimnek)
Holtodban is újra megfeszítenek
káromolnak kigúnyolnak és elûznek
Mégis élsz mégis mindenütt ott vagy
Városi templomok mélyén
néptelen hegyi falukban
vagy útszéli árkok mentén
minket vársz rendületlenül
Rozsdás pléh-arccal szenvedsz
csonka kõ-arccal kínlódsz
szúrágta fa-arccal sóhajtasz
kárhozatba bukó híveidért
Elhagytak elfordultak tõled
akikért mindent föláldoztál
s akikért megjártad a poklot
Testedet hideg esõ marja
metszõ viharos szél tépi
vagy barbárok döntenek porba
Kereszted elvásik lassan
s fogai közt megõröl az idõ
Szeretlek Vágyódom rád mindig
Vigasztalj Hallgasd meg könyörgésemet
Ne hagyd hogy lángom hiába lobogjon
Gyógyítsd be õrjítõ harci sebeim
Ölelj át Töröld le könnyem s lázas verítékem
vedd el bûneimet fékezd meg gyilkos álmaim
Botló lépteimet tereld jó irányba
védj meg a rontástól s irigyeim dühétõl
Taníts küzdeni és igazul élni
Hívlak Jöjj hozzánk édes Úr
jöjj közénk ismét
Segíts üldözött széthulló népemen
ne tûrd hogy hazám latrok kezére jusson
Tisztítsd meg bemocskolt hírünket
szabadíts ki a bénító trianoni csonkaságból
s a szolgaság gerincroppantó jármából
Oszlasd szét a hazugság fojtogató bûzét
tompítsd a húsunkba vágó korbács erejét
Sújts le vérszívó kufárainkra
kergesd el a Sátán tomboló démonait
Hozz boldogságot adj lelki békét
ments meg az értelmetlen szenvedéstõl
s ültesd szívünkbe a gyõzelem reményét
Vezesd a magyart örök üdvösségre
és emeld mennyei fénybe
haldokló irgalmas Jézusom
Az antwerpeni katedrális
Álom és látomás vagy
kõbõl faragott fájdalom és szépség
Tornyod a felhõkkel csókolózik
éjszaka rád száll pihenni a hold
Oly magányosan állsz itt
mint én messzi hazámtól
Harangjaid zenéje szétporlik a zegzugos háztetõkõn
vagy megtörik a jármûvek pokoli zajában
De benned csend van
Maga vagy a megtestesült finomság
Falaid közt az Istenre szomjas lelkek találkoznak
oltárod Rubens-képeirõl a menny fénye sugárzik
szobraidban a Biblia szólal meg
homlokod a nap tüzét veri vissza
Színes ablakaidon remény szikrázik át
szentelt vizedben megtisztul az arcom
Búcsúzom tõled te égre mutató hatalmas földi ujj
te magasba törõ eleven áhítat
Úgy érzem maga Isten alkotott
Itt él Itt dobog lángoló szíve
Itt vár ránk
hogy láthassuk
s szemtõl-szembe beszélhessünk vele
Isten oltalmában
Magyar sorsot adtál kemény életet
súlyos gondokkal kudarcokkal terhelsz
naponta megpróbálsz gyakran porba sújtasz
Keserûségemben mégis megvigasztalsz
küzdelmeimhez erõt és reményt adsz
fölsegítesz ha összeroskadok
Harcostársam meghitt barátom vagy
szelíden átölelsz ha mindenki elhagy
Feléd fordítom könnyes arcom
begyógyítod vérzõ sebeimet
Megvédesz ellenségeimtõl
nem hagyod hogy irigyeim eltapossanak
s nem tûröd hogy sikereim elvakítsanak
Se pénz se hírnév nem pótolhat
gazdagságoddal senki se versenyezhet
hatalmaddal semmi sem ér föl
Jó vagy és igazságos bölcs és egyszerû
csodálatos és legyõzhetetlen
Lelked friss forrásánál megtisztulok
s föloldódom fenséges csöndedben
Nem félek többé a szenvedéstõl
a halállal is bátran szembenézek
Végigjárom utam elszánt bizakodással
s föltámadok újjászületek
gyötrõ bánatomat ragyogó örömre váltom
Légy velem örökké
fürössz meg szikrázó fényedben
és szüntelenül szeress
Bocsáss meg ha megsértelek
óvj meg a gonosz rontásától
ûzd el a lidérces éjszakákat
szabadíts meg a Sátán csapdáiból
Hiszek benned belõled táplálkozom
nélküled nem is létezem
Nem én beszélek te szólsz általam
te dalolsz helyettem te írod verseim
Azért jöttem a világra
hogy egész életemben titkaid kutassam
s ezernyi poklon át eljussak hozzád
és minden tehetségemmel
dicsõségedet zengjem
(Írtam Szegeden, 1997. május 26-án, amikor
feleségem medjugorjei zarándoklaton vett részt.)
Halálaim
Meghalok szélben esõben fagyban
holdtöltekor és lebukó napban
tavasszal nyáron õszidõn télen
zúgó erdõben virágzó réten
Meghalok minden vergõdõ halban
törött teknõben kihullott hajban
bogarak vackán madarak fészkén
lovasszekéren borpincék mélyén
bányaomláskor hajótörésnél
gyümölcsszüretkor búzavetésnél
Meghalok minden megsebzett vadban
lebontott házban rozsdálló vasban
Meghalok versben zenében képen
iskolapadban s népünnepélyen
Meghalok vad lidérces varázsban
lápon hegyélen hunyó parázsban
számûzve kifosztva mégis vétlen
fuldokolva a szemétben vérben
Meghalok csendben s üvöltõ jajjal
lázadó szívemben égõ dallal
Meghalok éjszaka reggel délben
víz alatt földön felhõtlen égen
Meghalok távoli tejutakban
ismeretlenül és halhatatlan
asszonyok lányok kegyét keresve
álmokat csak álmokat szeretve
Meghalok a régi szülõházban
ruhátlanul föl-föltörõ lázban
barátaim korholó szavánál
õsapáim elhagyott sírjánál
Muhinál Mohácsnál Nagymajtényban
Aradon Versailles-ban Don-karéjban
békében szedett hadifoglyokban
„testvérek” közt is gyarmati sorban
Nem használt romló népviseletben
gúnyolt vallásban betiltott nyelvben
üres jelszókat zászlókat nézve
kitelepítve éhezve félve
kínozva szétverve talpig gyászban
negyven éves szüntelen fogyásban
Meghalok a vértanúk fejéért
s az eltiport szabadság ügyéért
szétdarabolt pusztuló hazámért
s a szerteszórt magyarság jogáért
Meghalok mint új korok hírnöke
mint a vén idõ árva gyermeke
múltat jelent és jövõt cselezve
Fölszögezve száz barbár keresztre
naponta újra újra meghalok
Hamu vagyok már csillagpor homok
önmagát fölfaló élõhalott
aki csak hitte hogy élni tudott
aki bolondként járt a világba’
s tárt karral várt az éhes halálra
Égi utakon
Kinyújtom nagy kérges kezem
és csillagcsokrokat szedek
Szalad felém a végtelen
mint egy gondtalan kisgyerek
Üres semmiben röpülök
alattam nincs többé talaj
Játékos táncra perdülök
tejutak leányaival
Örvénylõ ködbe öltözöm
iszom lágy felhõk harmatát
Társam hajnali tûzözön
felejthetetlen hû barát
Fülembe vén napok súgnak
átadják féltett titkukat
Vemhes csillagcsordák hívnak
vak holdak rázzák botjukat
Távol s közel kékes fényben
vándorló bolygók fürdenek
Meghitt ismerõsként kérem
engem magukkal vigyenek
Késõbb õket is elhagyom
Mindig új utat kergetek
Áttörök árkon bokrokon
Várnak az ismeretlenek
Vissza tán nem térek soha
Jobb ott és szebb lesz még nekem
Virágzó csillagok dala
csendül lángoló szívemen
Elszántság
1.
Soha magam meg nem adom
nincs az a gyilkos túlerõ
Holtomban is zeng a dalom
s vagyok a gyõztes fölkelõ
2.
Szakadatlan vívom harcom
nem rémít börtön temetõ
Ha szétverik könnyes arcom
fölébük hág a nevetõ
Láz
Trópusi láz megsemmisítõ tüzében izzok
kohók szikrazuhataga esõzik bennem
Sejtenként olvadok mint a vas
Minden porcikám lángoló fáklya
Elevenen égek óriási máglyaként
Sohasem válok hamuvá
és semmi reményem sincs
hogy valaha kialudjak
Az igazság katonája
(50. születésnapomra)
Mindig az igazságért verekedtem
Kiválasztottként hordozom a poklot
Ezer zord démon hadakozik bennem
gyilkosnak se szánnék mostohább sorsot
A szívem dobog még hitem töretlen
bár kudarcok marnak viharok tépnek
Ötven szörnyû év röpült el felettem
s fogynak lelkemben a régi remények
Ám amíg hazám vérzik a kereszten
mit nekem szenvedés mit nekem halál
Nincs békességem se földön se mennyben
mikor a népem naponta sírba száll
Bolond vagy – óvnak akik még szeretnek
s kiröhögnek esküdt ellenségeim
Küzdõtársaim (sok bátor eretnek)
máglyán lobognak a Tejút szélein
Föladják sorra vagy hamuvá válnak
s csatáik emlékét szétfújja a szél
Túszai lesznek egy gonosz világnak
hol becsület hûség fabatkát sem ér
Kínlódsz vergõdsz elárvult Magyarország
idegen rablók dõzsölnek testeden
Õsi jussodat hóhérok kobozzák
s te megsemmisülsz elnyel a végtelen
Mit számít itt tehetség hõsi virtus
mit a szabadságért hozott áldozat
Koldusbot jut nekünk nem díszes mirtusz
s megváltás helyett tán örök kárhozat
Folytatom utam nincsen választásom
Tragikus harc ez keserû küldetés:
dalokba szõni minden vágyam álmom
s vetni akkor is ha kiég a vetés
Büszkén vállalom hogy számûzött lettem
Az sem érdekel: megérte nem érte?
Hiszen megtettem amit megtehettem
s Isten – ha jó – nem sújthat porba érte
(2003. jún. 10-én)
Nevemre
Sejtjeim õrült lázaktól égnek
Ijedt megszálló bennem a lélek
Kitiltatott szívembõl az ének
Legázolták minden nemes tervem
Ócska férgek játékszere lettem
Sorsom a halál Megöl az átok
Itt hol még fény sincs csodára várok
Azt kaptam én is amit a népem
Nincsen már semmim Mindent elértem
Dörzsölt bitangok véremet ontják
Rágalmaiktól rám dõl az ország
Áldom az Istent Nincs okom félni
Síri magányban is lehet élni
Petõfi Sándornak
A Tiszánál állok a szegedi pusztán Mint egy kaptár
méh körüldöngicsél a hó Januárt mutat a naptár
Függöny mögött a nap Jégcsapok lógnak egy ágról
Fagy villan szél fúj Varjak zuhannak le a fákról
Rád emlékezem rád gondolok Petõfi Sándor
Zúzmarásodom Elnyûtt kabátom nem melegít
Borzongok és fázom Õrzöm a múlt gyökereit
Fölfeszül az égre a bánat Krisztus sebeit
sejtem a láthatáron Cipelem mint rokkant vándor
életem keresztjét s rád gondolok Petõfi Sándor
Bõröm alá nyúl a tél Velõm belerémül
Lilára zöldre dermedek s elérem végül
hogy semmit se érzek Mintha nem lenne testem
Most értem csak a pusztát Mindig ezt kerestem
Olyan lett a világ mint egy Petõfi-versben
Hízik a jég köd száll Szürke reménytelen a távol
Mégis tavaszt várok s rád gondolok Petõfi Sándor
Úgy iszom iszom tiszta lelked akárha forrásból
Rögös pályám tömérdek gond-baj Gyötört vágott az élet
Ezért emel föl a példád ezért jó olvasni téged
Fénylõ lángoszlop hajlíthatatlan jellem voltál
Úgy üt szíven a sorsod mint híveket a zsoltár
Mintha ma is élnél De kár de kár hogy meghaltál
Támadj föl Jöjj segíts jöjj vezess te garabonciás
te elpusztíthatatlan táltos te Magyar Messiás
Ének Szent Istvánhoz
Rád gondolunk elsõ szentünk gyõzedelmes nagy király
Árva népünk sírva néz rád Békére örömre vár
Szólj értünk hogy megmaradjunk Nyújtsd felénk erõs karod
Mondd keljenek új életre a falvak s a városok
Lépj közénk kedves fiaddal a délceg királyfival
Ne engedd hogy elpusztuljunk Népünk szebb jövõt akar
Áldj meg minket hû jobboddal Gyógyíts be minden sebet
Országodat mit ránk hagytál szétszaggatták a szelek
Csak egy könnycseppnyi maradt meg Védd meg ezt dicsõ király
Árva néped sírva néz rád Békére örömre vár
Szent Lászlóhoz
Tán sehol se volt ekkora vitéz
ilyen fenséges gyõzelmes király
Hited sugárzik erõd megigéz
lelked a mennybõl gyakran visszaszáll
Reményt hozol védsz ma is bennünket
éles bárdod hóhérainkba vág
Szívünkbe bújsz fölszítod tüzünket
s vérünkben vágtatsz hét határon át
Nem pihenhetsz amíg magyar néped
rablók tiporják pribékek verik
Vezess minket Õsi tekintélyed
s érckarod nélkül hazánk elveszik
Kiálts harcolj és imádkozz értünk
hogy ne sújtson vész ne rontson métely
Ha velünk vagy semmitõl se félünk
megbirkózunk minden ellenséggel
Dicsõ lovag hõs bajnokunk László
ûzd a gonoszt s mi bátran követünk
Te égi láng te szentséges zászló
Szabadíts föl Mentsd meg az életünk
Neved tiszta maradt
(Rakovszky József sírhalmára)
Látom néha most is törékeny alakod
utcákon tereken viszed a Szózatot*
s benne rendületlen hirdeted az Igét
nem romló földi szót hanem az Istenét
Született tehetség áldott ember voltál
süketek s vakok közt fölcsendülõ zsoltár
Magyarok oltárán fáklyaként lobogtál
a pokol tornácán lelkünkbe fényt loptál
Derûs szívvel tûrted amit sorsod rád mért
szívósan harcoltál népedért s hazádért
Nem alkudtál soha bár üldöztek vertek
mindig újra kezdted örökös küzdelmed
Mikor annyi társad elhullott mellõled
reményt vigaszt adtál ezer csüggedõnek
Belegyökereztél a termékeny rögbe
õrt álltál a vészben nem roskadtál össze
Ennyi gonoszság közt ilyen szörnyû korban
nem juthattál messzebb se élve se holtan
Hol egy egész nemzet kínlódik és pusztul
– mert barbár mód irtják szinte írmagostul –
hálátlan küldetés ott költõvé válni
s a zsarnok dühével büszkén szembeszállni
Te ezt is megtetted s jó példát sugalltál
elvadult mocsárban verset virágoztál
Neved tiszta maradt bár halványan ragyog
Sok mézet gyûjtöttél sok égi harmatot
Ami kincsed csak volt mindent szétosztottál
s nyesett szárnyakkal is szabadon szárnyaltál
Nem éltél hiába nincs mit szégyellened
vitézül hordoztad súlyos keresztedet
Mikor eltávoztál kicsordult a könnyem
drága emlékedet imáimba szõttem
Egymást barátokként becsültük szerettük
fajtánk szebb jövõjét közösen terveztük
Immár boldog lehetsz égi hajlékodban
dalod csillagok közt friss forrásként csobban
Szolgálatod letelt pihenj öreg bátyám
találkozunk mi még a mennyei vártán
(* A Szózat c. irodalmi, közéleti lapot R. J. alapította 1991-ben, és haláláig szerkesztette.)
Játékok
télen hóban toporogni
nyáron réten rikoltozni
csillagfénybõl csokrot szedni
vadvirágról mézet venni
tiszta tóban mosakodni
lángok közepén lobogni
telt asztalhoz telepedni
hûvös ágyra heveredni
hordók hátán részegedni
szerelemtõl szédelegni
boldogságot birtokolni
bánatot bajt félredobni
szembõl könnyet kitörölni
rozsdás rács mögül kitörni
barlangokban barangolni
szelek szárnyán lovagolni
déli napnál delejezni
fellegekkel feleselni
farkasokkal fogasodni
zászlót büszkén bontogatni
véreinkért verekedni
bús népünkért nemesedni
tiszta hittel harangozni
szabad szívvel rohamozni
messzi csúcsra magasodni
mindig embernek maradni
Csavargás
Üres a tarisznyám
nincs pénzem se gondom
Kíváncsi testem tájain
átfúj a szabadság szele
Nagy vágyat ébreszt bennem
a könnyû csavargás
Átfogni látni mindent
megjárni a lelkek birodalmát
a teremtés nyíló csodáit
Kirabolni a városok falvak kincsét
heverni nyirkos útszéli ágyban
takarózni éjszakai csendbe
felöltözködni nappali fénybe
fürödni tavaszi esõben
átszállni tajtékos hegyek ormán
rohanni virágos réteken
hemperegni ropogós hóban
amíg a szívem bírja
amíg a lábam elkopik
amíg szikrát szór rám
a fiatalság tüze
Két vers az õszrõl
1.) Õszi képek
Gyöngül a nap sírnak a felhõk
Hajlik a fû a szélben
kopaszodnak a fák
sötét címerrel gyászol a kukorica
Kifakultak az utolsó rózsák
csak a kikerics bujdosik még a réten
Érett almák pirosa lopózik
a hidegebb szürkék és barnák közé
pompás szõlõk gesztenyék mosolyognak a dombhátakon
Keréknyomok vágódnak a sárba
prüszkölnek a lovak cuppog a csizma
Kutyák vinnyognak töppedt viskók elõtt
Fekete varjak záporoznak a mezõkre
és rekedten panaszosan rikácsolnak
A bokrok fák térdig gázolnak
a nyirkos avarban
Nászra készülõ szarvasok bõgnek
baglyok sikoltanak a csöndbe
Kihalt az erdõ
Éjszakánként furcsa fények imbolyognak a lápon
s nehéz ködöktõl fuldoklik a berek
A tél gúnyosan les már a távoli hegyek mögül
2.) Õszi gondolatok
Õsz van
Botlik a láb bizonytalan a tekintet
megsápadnak a legszebb szerelmek
Az öregek messzire néznek
s bölcs derûvel átlépik az öröklét kapuját
Minket is átjár a változás szele
Dermesztõ ujjak simogatják szívünket
csontunk beleremeg a fájdalomba
Befelé fordulunk
belsõ mélységeinkbe zuhanunk
Õsz van Elmúlt bennünk a nyár
Fehér világ (gyerekvers)
fut az élet fut a szán
kis harang cseng oldalán
szárnyaló lovak viszik
hókirálynõ álmait
fehér álom fehér szél
meseszép tündéri tél
ezer pihe kavarog
örvénylik száll és forog
az útszélen hóember
elindulna de nem mer
fél hogy elmúlik a tél
s elolvad míg visszaér
fehér az erdõ a rét
fehér minden szerteszét
jegesek az ablakok
körül minden megfagyott
kis házakban tûz lobog
köd burkolja a napot
a dombháton sok gyerek
zsibong játszik hempereg
a mezõn a hó alatt
alszik a vetés a mag
másutt disznót perzselnek
esküvõ van nagy ünnep
mulat öreg fiatal
szalad a gond és a baj
vidám a tél gyönyörû
tündöklõ és egyszerû
fehér imát mond a szél
nincs szebb mint a fehér tél
fehér álom és csoda
hókirálynõ otthona
Csendélet birkákkal (gyerekvers)
Hazajöttek mind a fecskék
a gólya is itt van már
Tarka rétek füvét tépi
a gondtalan birkanyáj
Virágok közt méhek lepkék
szürcsölgetik a mézet
Domboldalban öreg mûvész
festegeti a képet
Odafönt az ég mezõin
bárányfelhõk legelnek
Bégetésük halk szavára
a lenti nyáj felelget
Finom pára száll az üstbõl
Ebéd – zengi egy torok
Körbeülik hamarjában
és esznek a pásztorok
Vén számadó odahívja
hû kutyáját s vet neki
Éhes az eb szeme csillog
nyála csorog úgy nyeli
Még a nap is megcsodálja
a juhászok ebédjét
Hallgatja a furulyaszót
s egyet-egyet odébb lép
Esthajnalig szól a nóta
Szaladgál a kis puli
neki kell az összes birkát
számon- s féken tartani
Éjszakára a karámba
fekszenek az állatok
A tûz mellett suba alatt
alszanak a pásztorok
Minden csendes se szó se nesz
csak a puli kódorog
Rábámul a fényes égre
s megugat egy csillagot
Szeged
Távoli tájakról vetõdtem ide
a határszélre a világ végire
Kutattalak vizsgáltam házaid
nyitogattam kertjeid kapuit
Összefutottam karcsú hídjaiddal
együtt borongtam bús harangjaiddal
Kószáltam az ártéri réteken
lestelek nyáron s hideg teleken
Szürcsöltem utcáid gyáraid zaját
benned találtam új otthont és hazát
Nézem a Tisza gyöngyös habjait
hullámai arcomat tükrözik
Kimondom csendben õsrégi neved
szeretlek fényes gyönyörû Szeged
Beszívom fáid földjeid szagát
elbûvölnek a szomszédos tanyák
Lelkemben õrzöm sok féltett kincsedet
a Kárász utcát s a Dugonics teret
Végigböngészem könyvtáraidat
megcsodálom szép templomaidat
Meg-megállok a nyüzsgõ piacon
s beszédedet ámulva hallgatom
Értem íróid költõid szavát
Mórát Tömörkényt és Juhász Gyulát
Bálint Sándort és számos hû fiadat
Gyakran keresem föl a sírjaikat
tûnõdve járok fejfáik között
s el-eltöprengek a sorsuk fölött
Szeretem szerény dolgos népedet
a szenvedõket s a szegényeket
Kedvelem a vidám lakodalmakat
a szabadtérit s a színes bálokat
Szeretem lázas lüktetõ szíved
Mindenestõl tied vagyok Szeged
Tanya
Állsz s nézel a rideg éjbe
Csillag-verítékes arcod
Repedt fallal dõlt kéménnyel
a beomló eget tartod
Tetõd roppan zsúpja hullik
Rég elhagytak a lakóid
Padlásodon süvít a szél
szobáidba jég csapódik
Nincsen ajtód se ablakod
széthordták a kapzsi népek
Kívül-belül fölver a gyom
s üres vagy akár az élet
Bagoly száll rád durva holló
Kísértetek riogatnak
Õrzöd a kopár mezõket
s balladás ködök takarnak
Csöndben állsz Érzed a veszted
Halál jár a pusztaságban
Mint nyomok a hóviharban
úgy tûnsz el az éjszakában
Távozó öregek
Kiülnek a házak elé
mint a fészküket õrzõ madarak
Hajlott háttal elcsoszognak
tejet kenyeret
orvosságot venni
Betérnek olykor
a templomba temetõbe
és félénken
elmormolnak egy-egy imát
vagy szárnyaszegetten
betegen hallgatnak
Nem bízhatnak
többé semmiben
megváltás nekik a vég
Sokat próbáltak
Dante poklain
vergõdtek keresztül
Alig volt örömük
ma már reményük sincs
Becsülettel éltek
s koldusként mennek el
Nem törõdik velük senki
faképnél hagyta õket a haza
Kopár tölgyként sötétlenek
a megtizedelt erdõ közepén
Kinyújtóztatják fáradt tagjaikat
sütkéreznek még
az õszi fényben
Bámulja õket a lebukó nap
de nem ad vigasztalást
Búcsúznak a világtól
Hasadt szívvel várnak sorukra
félhalottak és tehetetlenek
Elrohannak fölöttük az évek
nincs célja értelme létüknek
nem hiányzanak senkinek
Csordultig telnek
bánattal keserûséggel
de nem lázadnak
nem is kiabálnak
Könnyû elbánni velük
Fölhasználták erejüket
kiszívták vérüket
s most elhajítják õket
mint megunt ócskaságot
Kár értük
sajnálom valamennyit
szegényebbek leszünk nélkülük
Eltûnik velük a dal
kiapadnak a mesék forrásai
megnémulnak a balladák
lesántul a tánc
Sírba száll velük egy kor
elnéptelenednek falvaink
pusztul a magyarság
halálba szédül az ország
Anyák szüljetek
Ki menti meg az életünket
ki lesz majd sorsunk folytatója
ha minden gyermeket születése elõtt
megölnek
Ezer baj bánat les ránk úgyis
nem volt még veszélyesebb kor soha
Senki sem ura magának
senki se tudja mikor csap rá
a halál
Ha nem lesz utódunk
ki viszi tovább történelmünket
s a megkezdett szabadságharcokat
Hogy’ lesz bús népünk újra virágzó
ki ver bele lelket
ha nincs fiatalság
Szüljetek hát anyák
hadd kacagjon velünk
minél több kis csöppség
A gyermek az élet
a gyermek a jövõ
és minden öröklét
Zakopane
Fehér óriások voltak a fák
és véres tányérból evett a nap
a hörgõ szelek fejüket rázták
s felkorbácsolták az alvó havat
Másnap mosolygó meleg fûtött
belül mégis megfagyott a kedvem
mostoha sorsom messze ûzött
világgá bujdosott árva lettem
Megtört a fény a hegyek csúcsán
fojtogattak a csendes kövek
sírva sírtam a lét határán
ahol az õrök halott szívek
Kövéren izzott szikrázott minden
gyémántos álmok futottak elém
Szaladt az idõ röpült felettem
és tüzes nyilakat dobált felém
Hívott hogy én is suhanjak szálljak
legyek a társa végtelen útjain
de a semmibõl nem nõnek szárnyak
zene se csendül tört hangszer húrjain
Illan az élet mint az árnyék
a vad sziklák közt torz halál nevet
Fennkölt kopár rémes a tájék
Valahol harang szól Engem temet
Böjti fohász
(Mindszenty bíborosnak odaátra)
Alszik szunnyad szinte minden
halálos zord néma csöndben
Bár közeleg jön a húsvét
tombol a tél támad ismét
Erdõ mezõ csonttá dermed
növény állat pusztul szenved
Hófúvásban jégben élünk
egyre fogyunk s hull a vérünk
Temetõben ifjúságunk
a szakadék szélén állunk
nyakunkon a hóhér bárdja
süllyedünk az éjszakába
Csak a zsarnok vasárnapol
s bennünket a sárba tipor
Ébredj ember virulj élet
rügyezz gyönyörû természet
Süss fel nap égj perzselj hétrét
tündököljön föl a húsvét
Engedd Isten hogy a néped
hittel zengje dicsõséged
Add vissza elrabolt álmunk
évezredes szabadságunk
Idegen ne bántson minket
ne fossza ki a földünket
ne alázzon ne védjen meg
ne szeressen s ne öljön meg
„Testvérre” nincs több szükségünk
söpörd ki az ellenségünk
sújts le tigrisre cápára
taposs rá a viperára
Elég volt a vereségbõl
gyalázatból rettegésbõl
Meguntuk a börtönt bitót
a sok férget rongy besúgót
Elég már a szolgaságból
rombolásból és romlásból
Esedezve kérve kérünk
engedj újra szépen élnünk
Adj hazánknak tisztességet
bort búzát és békességet
méltó népet és virágzót
förgetegben is megállót
Fordítsd felénk derûs orcád
Tavaszodj ki Magyarország
Márciusi tûz
Gyúlj ki pusztákon
hegyek gerincén
kicsi házakban
börtönök mélyén
romok virága hajnali tûz
Mérgezett szívünk
gyógyító álma
halottak mécse
bujdosók lángja
ragyogó csillag királyi tûz
Legázolt népünk
titkos reménye
kifosztott hazánk
megváltó fénye
tomboló harsány vulkáni tûz
Kapd el ruhánkat
csókolj hajunkba
forrald föl vérünk
égess húsunkba
naplángok sarja mennyei tûz
Tégy igazságot
kíméld a gyengét
pusztítsd a férgek
sátáni rendjét
hatalmas bíró rejtelmes tûz
Lázas kohódban
tisztítsd meg lelkünk
gyilkos csatákban
ne hagyj elvesznünk
örökké ifjú gyõzelmes tûz
Ébreszd a magyart
röpítsd a csúcsra
szabad országban
élhessünk újra
Lobogj föl bennünk isteni tûz
Magyar költõsors Világos után
(Mindenkori üldözöttjeinknek)
Hontalanként sodródsz az idõben
Õsi országunkban és
nyelvünk dzsungelében bujdosol
Száraz rongycsomó a szád
tüdõdbõl vér szivárog
mégis énekelsz
Vesédet szétrugdosták
bordáid összetörték
te mégis dalolsz
Örökre bilincsbe vertek
és sárba tapostak
de onnan is beszélsz
Naponta megfojtanak
naponta megmérgeznek
ezerszer széjjeltépnek
ezerszer elvermelnek
Újra és újra fölkelsz
Fölényesen mosolyogsz rajtuk
szemük közé nézel
arcukba vágod dobogó szíved
Belsõ emigrációba vonulsz
a csillagok közt sétálsz
hóhéraidnak nem hajtasz fejet
Õseid csontján állsz
népedbõl építkezel
hiába tesznek bármit ellened
Nincsen már semmid
nem veszthetsz semmit
nincs miért megalkudnod
Még él a magyarság
együtt lélegzel vele
csak érte szólsz
Saját törvényed követed
magad vagy a törvény
Elnémítottak
Ha írsz is nem közölnek
Szemgödreiddel kiáltasz
fölmutatod megkötözött kezed
s egész testeddel üvöltesz
Túléled eltipróidat
és azok utódait
Fölzabáltatod magad
gyilkosaiddal
Nem remegsz nem félsz
õk rettegnek tõled
Nem árthatnak neked
Névtelen és láthatatlan
betyárként járod a pusztát
s megölhetetlen legendává magasodsz
Kiszámíthatatlanul törsz rájuk
rémálmukban vagy mámoros tivornyáikon
Egyedül is
te leszel mindig túlerõben
Hatalmas szabad úr vagy
zászlóvivõ kürtös
csatáink legbátrabb bajnoka
Õk sunyi szolgák
gyáva idegenek csak
júdáspénzen tartott árulók
Bárhova kergetnek
örökké e tájon maradsz
A tiéd itt minden
szétosztod
magadat a versben
Büszke sasé a röptöd
Költõ vagy
forradalmár
hazádnak
hûséges fia
Menj haza
(Édesapámnak 1986-ban, egy költõi versenyünk emlékére)
40 éve vérünk iszod
aljas minden gondolatod
Betörtél az életünkbe
belegázoltál lelkünkbe
Csizmáiddal szánkba rúgtál
tankjaiddal letiportál
Jöttél hogy védj óvj bennünket
s megmérgezted a hitünket
Tönkretetted fiainkat
bemocskoltad lányainkat
Tépett szívünk sárban dobog
öntudatunk ronggyá kopott
40 éve fogyunk veszünk
pusztulásba menekülünk
Mindenünket elraboltad
sírunkat is fölforgattad
Bíránk és hóhérunk voltál
mindnyájunkra dögvészt hoztál
Mit akarsz itt mire vársz még
helyed otthon lenne már rég
Készülj pakolj szedd a sátrad
hagyd el végre a hazánkat
Érted zeng a Kreml harangja
sír a sztyeppe nyög a tajga
neked intenek a hegyek
jeges tundrák sebes vizek
Határtalan birodalmad
ne falja föl országunkat
Menj azonnal fuss el innen
ne képzeld hogy te vagy Isten
Menj rakétán repülõvel
– egyenest vagy kerülõvel –
ágyútalpon medveháton
csengõs trojkán kerékpáron
Menj hajóval gyalogszerrel
tûnj el összes emlékeddel
Menj némán vagy trombitával
nyírfasíppal guzlicával
harmonika ritmusára
balalajka bús szavára
Menj aszfalton menj erdõben
víz alatt vagy levegõben
tûzõ napon s éjszakákon
Vissza se nézz a határon
Vidd el sarlód kalapácsod
bitófád és börtönrácsod
Vár otthonod vár a néped
gyermekeid feleséged
Nincs itt dolgod nem volt soha
Mit akarsz még Menj menj haza
Embertelen vad hatalmad
porig égett s összeroskad
Ne kezdd újra soha többször
Takarodj a magyar földrõl
Rendõrterror
(2006. okt. 23. fájó emlékére)
A vadállat csak szükségbõl öl
ti viszont kéjjel gyûlölködve
Vipera könnygáz páncélököl –
így jó a nép: félholtra verve
Talpig fegyverben állig pajzsban
rontottatok ránk ti rongy ebek
Hiába rítt a sok ártatlan
mert reccsent a csont s vérzett a seb
(A bûnözõk szabadon járnak
ellenük egy lépést se tesztek
Könnyedén szétlopják hazánkat
míg velünk telnek meg a sittek)
Ávós csõcselék gaz pribékek
zsarnok szolgái korrupt zsaruk
Fajtánk helyett idegent védtek
ezért lelketek pokolra jut
Pöffeszkedtek sátáni gõggel –
inkább fussatok s reszkessetek
Ha a nemzet dühében fölkel
senki se óvhat benneteket
(Ezt a versemet testvéri szeretettel ajánlom
a szétvert és meghurcolt tüntetõknek.)
A 298-as és 301-es parcellákban
Szénfekete az éjszaka
öklét rázza száz kopjafa
Háborog a sok hõs lélek
ma se talál békességet
Eltûnt a hold nincs egy csillag
áll az idõ sose virrad
Véres könnyes néma gyász van
megfúlunk a hazugságban
Zúgó szélben nyirkos õszben
kószálok a temetõben
Fagyos a föld s az éjfélben
vadlúdcsapat húz az égen
Körülvesznek a bús árnyak
sorakozik a csont-század
Szemük lángol szívük dobog
úgy éneklik a Szózatot
Megindulnak rendületlen
lyukas zászló a kezükben
Jó õseink bölcsek bátrak
mentsétek meg dúlt hazánkat
Mert nincs jövõnk se otthonunk
menekülünk s egyre fogyunk
Javainkba ellenség ül
a mi fajtánk sírba szédül
Idegenek ócska férgek
habzsolják a dicsõséget
Tengernyi a tányérnyaló
áruló és magyarfaló
Gyengék vagyunk rongy rabszolgák
mindenünket elorozzák
Orcátlanul belénk kötnek
becsapnak és összetörnek
Bajainkkal nem törõdnek
gúnyolják a szenvedõket
Öngyilkosságba hajszolnak
s hamvainkon mulatoznak
Kikaparják gyermekünket
eltapossák reményünket
Még múltunkat is ellopják
országunkat szétrombolják
Hova futunk miért félünk
meddig kell sötétben élnünk
Mért nem rázzuk le a terhet
mikor támad föl a nemzet
Így töprengek elmenõben
az éjféli temetõben
Ám a holtak nem felelnek
s fájó szívem jéggé dermed
De a lelkem most is lázad
Besorozom s harcba viszem
az érckemény kopjafákat
Két vers a Kárpát-medencébõl
külföldre menekülõ magyaroknak
1.) Ne menj el
Ne hagyd itt az országot
ne menj el
Itt születtél
ez a földed
itt tetted az elsõ lépéseket
itt tanultál beszélni
itt voltál elõször szerelmes
itt tudsz csak élni
Ne menj el
Szükség van rád
veszélyben vagyunk
Elpusztulunk
elfogyunk ha elmész
Megromlik szép nyelvünk
eltörlik múltunkat
megrohad a jövõnk
Maradj itt
vállald a sorsod
Dolgozz és harcolj
gyilkosaink ellen
Állj õrhelyeden
szülj nemes utódokat
védd a rád bízottakat
Ne vidd tudásodat
messze idegenbe
Ott csak megvesznek
kihasználnak
s megvetnek mint egy szolgát
Sose lesz ott
hazád becsületed
Ide-oda hányódsz csak
mint hajó a parttalan vízen
Ne menj el
Sokezer éve lakunk
a Kárpátok alatt
Barátod itt erdõ-mezõ
madárdal frissíti napjaid
veled búsulnak a falusi harangok
ide kötnek a folyók
szelíd ezüstszalagjukkal
téged mulattat a borpincék
tüzes bora
érted aggódnak porladó õseink
a roskatag temetõkben
Felelõs vagy
Nincs jogod eldobni
amiért milliók vére hullott
Ha meghalsz se adhatod
ordas népek kezére
Ott légy magyar ahol vagy
bárhogy ütnek ne fuss el
Ne menekülj
ne hagyd el a hazát
Itt kell maradnod
Ne menj el
2.) Ne csüggedj
Föl a fejjel
ne félj a jövõtõl
Ne szomorkodj ne sírj
ne bánkódj
ne hagyd el magad
Mióta küzdünk már
a megmaradásért
micsoda vérzivatarokon
ment át nemzetünk
Hány csatát háborút vesztettünk
hány árulás viszály
bomlasztott morzsolt
hány ellenség akart
elpusztítani végleg
Hányan szeretnék ma is
elvenni kis földünket
s megölni népünk
szétszabdalt maradékát
Csüggedt vagy
oda a reményed
erõs hited meggyöngült
elbátortalanodtál
Mindenrõl lemondasz
nem érdekel semmi
Pont ezt szeretnék
akik életünkre törnek
Vértelenül akarnak gyõzni
elvárják hogy magunk
csomózzuk nyakunkra a kötelet
sírunkat is megásatják velünk
Összemosolyognak fölöttünk
vállukat veregetik
s leköpik haló porunk
Elõbb rabszolgává tesznek
majd letörölnek a föld színérõl
ha hagyjuk
Ne add meg magad
légy szívós és ravasz
Verj vissza minden támadást
védd ki a rágalmakat
Fogj össze véreiddel
bárhol is élsz
Szülõfölded véded
múltad anyanyelved
Igazságos a harcod
gyõznöd kell
nem bukhatsz el
Ne félj
ne keseredj el
Ne csüggedj soha
Kiáltás szilveszter éjszakáján
Csodát remélve ebsorsunk ketrecében
igyunk egy kortyot a bátorság borából
Õrködj ne aludj elárult beteg népem
és ne rettegj soha a halál csókjától
Otthonunk hazánk maholnap összeroskad
s bitangmód éhbérért robotolunk magunk
Vérünk és jövõnk áldozzuk gyilkosoknak
s míg õk tobzódnak mi bénultan hallgatunk
Millió szív dobol riadót testvérek
Lobogjon a zászlónk Áldás a magyarra
Daliás lelkünkben szülessen új ének:
váltson meg a világ legszebb forradalma
Elég a rabságból Vár egy méltóbb élet
Nagy Isten segíts hogy rátaláljunk végre
Gyõzzünk le ûzzünk el minden ellenséget
s keressünk gyógyulást a sok szenvedésre
Jöjj el szabadság lázadók üdvössége
Imádság ünnepért
(A 70 éves Zas Lórántnak a régi barátsággal)
Asztalunkra kenyeret
– kiváltképp ha nincsen –
s kupánkba bort eleget
adjál Uramisten
Ne szipolyozzon senki
s ne dolgozzunk ingyen
A hazánkból ne ûzz ki
minket Uramisten
Országodba fogadj be
mert bár bûnben élünk
megbocsátunk s bocsáss meg
Uramisten nékünk
A ránk váró halállal
birkózzunk meg könnyen
kórral bajjal viszállyal
ne sújts Uramisten
Szereteted áraszd ki
sugározd ránk fényed
hogy zenghesse mindenki
örök dicsõséged
Ne fordulj el légy velünk
erõsíts a hitben
Aki bántja nemzetünk
üssed Uramisten
Szülessen sok gyermekünk
Kárpáton túl s innen
Öntudatlan elvesznünk
ne hagyj Uramisten
S mit remélünk oly nagyon
– melynél szebb kincs nincsen –
végre éljünk szabadon
add meg Uramisten
Karold föl népünk ügyét
virágozzon minden
A magyarok ünnepét
hozd el s áldd meg Isten
Gyõzni fogunk
(Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára)
Zord vihar dúl remeg a föld
jég veri a magyar mezõt
Az aranyló búzaszemek
érett gyöngye sárba pereg
Kertünkben a liliomot
megfojtják a hitvány gyomok
Termõfáink elsorvadnak
gyümölcseink megrohadnak
Megmérgezve folyónk tavunk
a kíntól majd’ megfulladunk
Hõs nemzetünk megtört beteg
ki szól érte ki menti meg
Virágzik a lopás csalás
a hazugság és besúgás
Gyermekeink nem születnek
falvaink kiüresednek
Tengõdünk csak nem is élünk
félõ hogy végleg elvérzünk
Mért kellene sírba mennünk
s miért békében elvesznünk
Nem tûrhetjük a rombolást
állítsuk meg a pusztulást
Kiáltsunk egy szörnyû nagyot
söpörjük el a zsarnokot
Tépjük szét a rabláncokat
döntsük le a bálványokat
Kötözzük be népünk sebét
s tegyük jobbá az életét
Ma még kivert senkik vagyunk
de nõ erõnk s akaratunk
Égig lobog bennünk a láng
fényes hajnal virrad reánk
Kitárjuk mind karunk szívünk
állj közénk és harcolj velünk
Jöhet bármi veszedelem
csak a hazánk szabad legyen
Vegyük vissza õsi jussunk
ellenségtõl meg ne fussunk
Ha vállaljuk a küzdelmet
az Isten is megvéd minket
Mindenképpen gyõzni fogunk
s holtunkból is föltámadunk
Kárpátország árva népe
jogot nyert az üdvösségre
Könyörgés Babba Máriához
(Márton Áron emlékének)
Anyánk édes Boldogasszony
áldó kezed oltalmazzon
szemed fölöttünk virrasszon
szíved szívünkhöz hajoljon
Erõsíts meg minket kérünk
ne folyjon ki drága vérünk
Bízunk benned csak rád nézünk
vigasztald könnyezõ népünk
Ne hagyd hogy a gonosz sorba’
elragadjon a pokolba
Testünk-lelkünk így is csonka
szétmarta a héber rozsda
Mindenünket elorozták
nem miénk már Magyarország
Semmik vagyunk gyáva szolgák
otthonunk rablók tiporják
Idegenek nyúznak tépnek
mi haldoklunk csak õk élnek
Micsoda kegyetlen végzet:
elpusztítanak a férgek
Se hitünk se egészségünk
már nincs miért mégis félünk
Csöppnyi jóban sincsen részünk
porba fulladt a reményünk
Mivé leszünk hova menjünk
talán új földet keressünk?
Kihunyt a szeretet bennünk
rideg koporsóban fekszünk
Fájdalmunk az eget veri
a fél világ vesztünk lesi
jövõnk keresztre szegezi
maradékunk szétkergeti
Hû Patrónánk jöjj el hozzánk
irgalmazz és tekints reánk
mentsd meg szegény beteg hazánk
szabadíts föl szép Szûzanyánk
Lángod érettünk lobogjon
imád üdvösséget hozzon
Szent balzsamod gyógyítgasson
csíksomlyói Boldogasszony
(Szeged, 2009 húsvétján)
Akkor is mondd
(Nagy Lászlónak)
mondd a költõnek: ne írjon
anya fiáért ne sírjon
szólj a gitárnak: ne pengjen
kovácsüllõnek: ne csengjen
kivágott fának: ne dõljön
büszke szarvasnak: ne bõgjön
mondd a madárnak: ne szálljon
lándzsának kardnak: ne vágjon
virágos rétnek: ne nyíljon
pöffeszkedõnek: ne bízzon
bõszült tengernek: ne rengjen
tüzes vulkánnak: ne zengjen
jeges árvíznek: apadjon
bukott komcsinak: szaladjon
kiáltsd a napnak: ne süssön
verõlegénynek: ne üssön
mennykõcsapásnak: ne ártson
eltipródat kérd: ne bántson
mondd az árvának: nevessen
sarki ringyónak: szeressen
papnak és szentnek: ne higgyen
mondd a zsidónak: adj ingyen
vedd rá a foglyot: ne szökjön
súgd a gyilkosnak: ne öljön
mondd a pestisnek: ne sújtson
atombombának: ne gyújtson
mondd a halottnak: ébredjen
bíztasd a halált: tévedjen
mondd a némáknak: szóljanak
nézz a vakokra: lássanak
üzend a pártnak: itt a vég
nincs több türelem haladék
mondd a zsarnoknak: sápadjon
beteg népednek: lázadjon
csonka hazádnak: reméljen
ellenségek közt se féljen
mondd ha gúnyolnak leráznak
küzdj bár megvernek bezárnak
bármi lesz sorsod ne csüggedj
álmos közönybe ne süppedj
ne kérdezd hol hogyan minek
akkor is mondd ha nincs kinek
ha a világ embertelen
te légy a fény a lelkeken
röptesd a zászlót magasra
költözz az örök tavaszba
költõ vagy vágyad a minden
bölcsen szólj akár az Isten
AMIÉRT ÉLNÜNK ÉRDEMES
Siklósi András kisprózái (14 db)
Biztatás megtört szívû, csüggedõ bajtársaimnak
Barátaim, Magyar Hazafiak!
Vannak idõk az ember életében, amikor reménytelennek látja saját és népe helyzetét, s ilyenkor jogos elkeseredésében hajlamos arra, hogy felhagyjon fölvilágosító, nemzetmentõ tevékenységével. Én is sokszor éreztem már abszolút fölöslegesnek, hiábavalónak négy évtizedes munkálkodásomat; hiszen elismerést alig-alig kaptam érte, ütleget, fenyegetést, oktalan gyûlölködést annál inkább. (Ráadásul gyakran épp azok bizonyultak érdemtelennek jóindulatomra, akikért – elemi céljaimat, terveimet félredobva – a lehetõ legtöbbet elkövettem.) Azonban valahogy mindig meggyõztem magamat arról, hogy fölülemelkedjem elbutított honfitársaim kishitûségén és értetlenségén, s folytattam a harcot az õ érdekükben is, még ha a sikerre igen kevés volt a valódi esély, akkor is.
Ez egy roppant göröngyös, veszélyes és kockázatos ösvény, amin járunk, s minden józan érv amellett szól, hogy térjünk le róla; hiszen csupán magunknak árthatunk, használni viszont tán senkinek sem tudunk. Ezt a visszavonulást követeli személyes egzisztenciánk kiépítése, családi békénk megóvása s még ezer egyéb szempont. Ám, ha mélyebben eltöprengünk, rájövünk arra, hogy nincsen lényegesebb annál, minthogy kivéreztetett, szerencsétlen sorsú nemzetünkön próbáljunk segíteni, mert ezt helyettünk senki sem teheti meg. A Magyarok Istene sem botlásainkat, hibáinkat fogja számon kérni rajtunk elsõsorban; hanem azt, hogy életünk hosszán minden tõlünk telhetõt megtettünk-e népünkért és hazánkért, avagy elfásulva, kiégve, meggörnyedve a hordozott kereszt terhe s a lesújtó kudarcok alatt, föladtuk a küzdelmet.
Ez a hitem szerinti szakrális küldetés egész földi pályafutásunkra érvényes, s ha valaki tisztességgel meg akar felelni neki, akkor nincs kiszállás. Nem érdekes, ha olykor elfáradunk, ha le kell mondanunk az összes jóról, széprõl és kényelemrõl, ha pénz, pozíció és hírnév messze elkerül bennünket, sõt az sem, ha belehalunk a végén; mert semmi sem lehet fontosabb számunkra, mint a nemzet túlélése és boldogulása. Ha mi letesszük a kardot (tollat), nem lesz, aki újra fölvegye. Ha megalkuszunk, könnyelmûen lemondunk az igazságról és a szabadságról, nem juthatunk derék õseink mellé a túlvilágon; hanem beteljesedik rajtunk a pusztulásunkra törõ, gonosz ellenségeink átka: az egész magyarsággal együtt hullunk a feneketlen semmibe.
Ilyen sötét, elaljasult korban egy pillanatig sem lehetünk közömbösek; teljes elszántsággal szembe kell szállnunk vérszívóinkkal s a pokol zsarnoki helytartóival, bármi is lesz a következménye! Ezt kívánja a magyar virtus és becsület, ezt kell cselekednünk, hogy méltóvá váljunk sok évezredes történelmünkhöz, hagyományainkhoz és dicsõ hõseinkhez, mártírjainkhoz! Nem hagyhatunk veszni semmit, föl kell készülnünk a legváratlanabb akadályokra, s a legvakmerõbb áldozatokat is meg kell hoznunk föltámadásunkért, megmaradásunkért és élhetõbb jövõnkért!
Gondoljátok ezt meg alaposan, s pihenjetek, lazítsatok, töltekezzetek valamennyit, ha zsákutcába tévedtek, s lelkileg elbizonytalanodtok. Majd ismét vállvetve, friss erõvel fújjátok riadó kürtjeinket, lobogtassátok nemes zászlóinkat, és ragadjátok meg gyõztes fegyvereinket, mert minden ifjabb és vénebb (köz)katonára szükségünk van ebben a szent önvédelmi háborúban!
Ehhez kívánok nektek (is) további bölcsességet, bátorságot, egészséget és kitartást!
Büszke nemzettestvéri szeretettel: Siklósi András
Születés és halál
Csodálatos lehet odakint. Pedig itt sem rossz: átjár a csend és egyfajta kellemes meleg. De valahogy sötét van. Igaz, egyébként sem látnék, hisz alig öt hónapja élek. Napról napra érzem a fejlõdésemet. Ma legalább egy centit nõttem. Mondjuk… felet. Bizony, mozogni is tudok. Néha akkorákat rúgok, hogy felszisszen anyám. Oh, bolond világ! Dehogyis akarok fájdalmat okozni neki. Csak közölni akarom az emberiséggel: miattam ne aggódjanak, minden a legnagyobb rendben. Azazhogy mégsem egészen. Anyukám ma elszívott egy cigarettát, meg valami erõs szeszt ivott. Igazán nem szép tõle. Egész éjszaka nem tudtam aludni. Ha beszélhetnék, meg is szidnám érte. Csak egy kicsit. Alapjában meg sem érdemli. Érzem, hogy szeret és vigyáz rám, ahogy tõle telik. Még dolgozni is eljár, bizonyára értem. És folyton magában cipel. Nem lehetek valami könnyû. Gondolatok nélkül megõrülnék itt kilenc hónapig. Olyan ez, mint egy börtön, hiába a legnagyobb kényelem. Még a kaját is csõpostán kapom. Szeretném, ha egy ikertestvérem lenne legalább, akivel megoszthatom az egyedüllétet. Apu bizonyára elhibázta, mert nem így alakult. Hát nem furcsa?! Együtt dobog a szívem anyáméval, együtt kering a vérünk. Mi lenne velem, ha meghalna? Juj, micsoda marhaság! Mi nem halhatunk meg soha. Szeretnék örökké élni. Alig várom, hogy meglássam a napot. Biztos õ is kíváncsi rám. Milyen buták az emberek, még azt sem sejtik, hogy fiú vagyok. Bezzeg én mindent tudok róluk, anélkül, hogy látnám, hallanám õket.
Hat éves múltam. Karácsony van, esik a hó. Apám kiküld a szobából, és becsempészi a fát, sok-sok ajándékkal – a Jézuska helyett. A kis naiv. A világért sem szólok neki, nem rontom el a kedvét. Tulajdonképpen én is örülök. A kishúgom nevet. Legjobban a villanyvasút tetszik. Együtt a család. Anyuka sír a boldogságtól. Felkapom a búgócsigát, és iszonyú zajt csapok. Ma mindent szabad.
Már hat hónapos vagyok. Szeretek lubickolni a magzatvízben. Néha fene nagy terveim támadnak. Csinálni akarok valamit. Megbénít ez a tehetetlenség. Azt hiszem, nyár lehet, mert egyre melegebb a légkör. Mire megszületek, lehullik a falevél. Politizálni fogok. Becsapom a világot. Nem érdemes az elesetteket segíteni. Mért, hogy utána õk legyenek a gazdagok? A méhfal egyre jobban tágul. Pozícióm megváltozott. Fejjel lefelé lebegek, de nem tudok kinyújtózni. Miért nincs hosszabb hasa az embereknek? Ha kijutok innen, mindig egyenesen járok. Ez a görnyedés egészségtelen. Kit érdekel egy magzat lelkivilága? Tapintásom határozottan javult.
Huszonegy éves leszek. Kitüntetéssel érettségiztem, és felvettek az egyetemre. A menyasszonyom is az orvosin tanul. Gyönyörû nõ, nagyon szeretem. Ma elõször boncolunk embert. Kicsit elfáradtam, mert egész éjszaka mulattunk. Majdnem sikerült berúgni. A prof engem kért fel asszisztálni, a térdem is remeg. Csak nehogy valami hülyeséget csináljak. Két hét múlva vizsga. Mindenki úgy néz rám, akár egy áldozatra. Egyszer még múzeumba visznek vagy rezervátumba, mint az egyetlen élõ antiembert. Aki mellesleg diplomás is. Csak el ne kiabáljam. Hosszú az út a Fülöp-szigetekig. Tényleg, mennyi is?
Nyolc hónap telt el a fogamzás óta. Micsoda véletlen! Sok millió sejtbõl pont az enyém gyõzött. Pedig a többi is mind oda igyekezett. Koordinátáim: X és Y. Vércsoportom 0-s, Rh-pozitív. Különben kinek mi köze hozzá? Császárral talán már életben maradnék, de várjuk ki a végét. Apukám már mindent elrendezett a fogadásomra. Az egész család várja érkezésemet. Kaptam egy aranyos kis ágyat, zöld lécekkel. A zöld a kedvenc színem. Rájöttem, hogy az anyaméhben nem lehet karriert befutni. Valaki azt súgta, túl könnyen veszem az életet. Azt hiszem, sohasem fogok megkomolyodni. Az a sok balfék pszichológus azt gondolja, csak a költõknek van látomásuk. Pedig ha tudnák, hogy nekem is… Anyukám nagyon beteg. Régóta csak fekszik. Rengeteget szomorkodom miatta.
Ma ünnepeltem a negyvenkettedik születésnapomat. Számba vettem, hogy mit értem el. Jó közepes orvos lett belõlem. Megnõsültem, egy másik lányt vettem el. Van három gyerekem, akiknek normális életkörülményeket biztosítok. Beutaztam Európát. Mindenütt akadnak barátaim. Letisztultam, megemberesedtem. Feladtam világmegváltó terveimet. Szeretem az embereket, ha tudok, segítek rajtuk. Szabadidõmet a kutatásnak és a családnak szentelem. Keveset olvasok. Egészségem kielégítõ, káros szenvedélyeim nincsenek. Ha elmegyek valahova, mindig viszem a páromat is. Általában boldog, elégedett vagyok. Néha gyûlölöm magam.
Jelentkeztek az elsõ szülési fájdalmak. Anyám csendesen szuszog, olykor hangosan felkiált. Legszívesebben kirepülnék innen. Mindenkinek jobb lenne így. Már csak pár óra. Ki kell bírnom, ha belepusztulok is! Aztán szabad leszek. Hát nem gyönyörû? Sírni, üvölteni akarok! Felszakadt a burok. Na, gyerünk mama, mindent bele! Nem leszek hálátlan. Jaj, mi van velem? Segítség! Rosszul… rosszul vagyok. Nem kapok levegõt, és a szívem is fáj. Meg kell nyugodnom. Nincs rosszabb, mintha valakit a célban ér el a halál. Talán a hirtelen öröm ártott meg. Az Élet levegõje. Most már magam sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Mégiscsak az okosok fogják eldönteni. Kicsúsztam a méhbõl. A fejem kibukott. No, még egyet! A vállam is. Sikerült! Üdvöz légy világ, köszöntlek drága fény! Micsoda ízek, színek, illatok, micsoda vásári hangzavar. Szinte megsüketülök. Milyen új minden. Mint egy újszülöttnek.
Hetvenhat éves vagyok. Közel a véghez. Régen nyugdíjba mentem. Feleségem öt éve itt hagyott. Hetente járok a temetõbe. Egyedül élek. Gyermekeim és unokáim gyakran meglátogatnak. Kissé szenilis lettem, a memóriám is kihagy. Papírsárkányokat ragasztok, s ha fúj a szél, kisétálok a dombra eregetni. Ahogy öregszem, egyre fiatalabb leszek. Egész életem elszállt, csak a gyerekkoromra tudok visszaemlékezni. Azt a karácsonyt soha nem felejtem el. Már csecsemõ vagyok, újra egynapos újszülött. Itt megszakadt bennem valami. A nappalok fényét örökös sötétség váltotta fel…
– Doktor úr, ugye kisfiú? Bemehetek?
– Legyen erõs uram. A kisfia meghalt. Általános szívgyöngeség. A feleségét az idegklinikán ápolják.
A (magyar) költészet feladata – ars poetica helyett
A költõ (író és minden valamirevaló mûvész) népe lelkiismerete is egyben. Legalábbis hazánkban így volt ez mindig az évszázadok során. Sokszor a költõk, írók végezték el (mûveikben is!) azt a munkát, amire az ország „felkent” vezetõi alkalmatlannak, vagy jellemtelennek bizonyultak. Aki hátat fordít a közéletnek (a politika klasszikus értelemben mindig közszolgálatot jelent!), aki nem vesz tudomást a nemzet gondjairól, bajairól, nyomorúságáról, az embernek is, magyarnak is hitvány, hát még költõnek! Szerencsésebb korokban, boldogabb sorsú népek fiai általában nem kényszerülnek aktívan politizálni, tehát bármirõl szabadon dalolhatnak, s ettõl még kiváló képviselõi, példái lehetnek „szakmájuknak”, hivatásuknak. Igazi nagy magyar költõt viszont egyet sem ismerek, aki ne alkotott volna legalább néhány hazafias, politikai töltésû verset is. Az már persze emberi és mûvészi alkattól, vérmérséklettõl is függ, hogy valaki pályájának mekkora hányadában foglalkozik efféle ügyekkel, s mennyi idõt szán az élet egyéb dolgaira.
Rendkívül fontos azonban leszögezni, hogy a költészet sohasem válhat semmilyen hatalom és egyáltalán a politika „cselédjévé”, érdekeinek direkt szószólójává. Ennek dacára számos negatív mintát találhatunk a honi s a világirodalomban arra is, amikor a talpnyaló „plakátköltészet” virágzott, sõt néha ezt még kötelezõvé is tették, gyomorforgató módon. Kvalitásos, gerinces, humanista értelmiségi sosem szolgálhat politikai és egyéb divatokat (pl. vallásfelekezetek, szekták, ideológiák, „izmusok”, avantgárd stb.), ám mindig az „Igazság, Szabadság, Örökkévalóság!” (ez egyéni írói-nemzetvédõi jelmondatom) és népe boldogulása, megmaradása mellett kell állnia; s ebbõl persze az is következik, hogy nem dughatja homokba a fejét még akkor sem, ha a nyilvánosságot, a közlés lehetõségét olykor megvonják tõle, vagy éppenséggel – mûvei, szereplései miatt – komolyabb megtorlások is érik. A lényeg mindig az, hogy bármirõl beszél a költõ, azt magas színvonalon, töretlen hittel, félelem nélkül, teljes szellemi-érzelmi odaadással tegye. Önmagában a témaválasztás (a mûfaj, a hangulat, a hangnem s a versforma) még nem jelent egzakt mércét, akármirõl lehet jól és rosszul is írni.
Valódi magyar poétának lenni különlegesen nehéz küldetés, talán a legmagasabb rendû feladat, már-már isteni misszió. Tehetség és ihletettség nélkül biztosan nem megy; azonban a legremekebb adottság is kevés, ha a lírikus életét, gondolatait és érzéseit nem hatja át állandóan az õszinte ember- és nemzetszeretet, a szegények és elesettek sorsán való aggódás és jobbító szándék. A költõ iránytûje sohasem külsõ elvárásokat követ, hanem mindig az egyetemes égi és földi értékekhez igazodik; vezérlõ csillaga a saját lelkében-szívében lakozik, s fénye onnan világít a millióknak, ha megfelelõképpen tudja azt fölragyogtatni mások számára is.
Végül hadd említsek meg annyit, hogy személyes költõi-írói utamon is mindig a föntieket tartottam szem elõtt, noha ilyen tömören és lényegre törõen még sohasem fogalmaztam meg ars poeticámat. Bizonyos értelemben magamat is megleptem ezzel a pár sorral; de ennél elõbbre való az a reményem, hogy az olvasóknak is sikerült valami sajátosat és újszerût mondanom. Hiszen végsõ soron minden teremtõ tevékenységnek ez lenne az egyik legfõbb célja, létjogosultsága…
Megjegyzés: Költészet (és mûvészet) nélkül lehet élni, ám nem érdemes. Nélküle csak sivár biológiai (állati vagy növényi) szinten vegetálhatunk, vagyis üres konzum-idiótákká, barbár fogyasztókká, média-barmokká züllünk. Az életünk elértéktelenedik, kilúgozódik, ember alattivá deformálódik. Sajnos ma – kevés kivétellel – a mûvészetek is nagyjából erre a nívóra süllyedtek (no, nem véletlenül, hanem tervszerû pusztítás hatására!), azaz egyáltalán nem töltik be kiemelkedõ tudat- és lélekformáló szerepüket, nem végzik el kultúrmissziós feladataikat; ezért is tartottam szükségesnek az iménti gondolataim lejegyzését.
Erdélyben a Csodaszarvassal
Jó néhányszor jártam már Erdélyben, a történelmi Magyarország egyik legszebb vidékén. Ezek közt akadt pár napos villámlátogatás, de több hetes körutazás is. Elég alaposan megismertem tehát a Trianonban meghagyott Csonkaországnál nagyobb Erdély városait, falvait, tájegységeit; persze azért léteznek jócskán fehér foltok is a térképen, ahova még nem sikerült eljutnom eddig. A mára össznemzeti szempontból is kultikus zarándoklattá vált csíksomlyói pünkösdi búcsúban egyszer voltam, 1998-ban, s azóta többször is készültem, hogy visszatérjek, de idõ vagy anyagiak hiányában erre mostanáig nem kerülhetett sor. 2007 májusában kaptam egy kedvezõ ajánlatot a Magyar Csodaszarvas Egyesület egyik vezetõjétõl, így azt elfogadván megvalósult régi tervem. Egy öreg Forddal négyen (Csaba László, Csaba Zoltán, Zétényi Zsolt és jómagam) vágtunk neki a 6 napos útnak, mely több volt egyszerû kirándulásnál, hiszen könyveket és egyéb adományokat is vittünk elszakított testvéreinknek, elsõsorban Böjte Csaba árvaházainak, s akadt néhány félhivatalos programunk is. Általában nem szeretem a kötöttségeket vagy az alkalmazkodást utazás közben, de a baráti társaság s a kiváló szervezés hatására rövidesen beláttam, hogy annak is lehetnek elõnyei, ha nem mindenrõl magamnak kell gondoskodnom, s viszonylagos kényelemben tölthetem az idõ túlnyomó részét. (Fiatalabb koromban gyalogszerrel, ill. autóstoppal, hátizsákkal, szálegyedül barangoltam be egész Európát és Törökországot, de azóta eljárt fölöttem az idõ, s ma már aligha vágnék neki ilyen embert próbáló, fizikailag roppant megterhelõ kalandozásoknak. Ahogy öregszik az ember, úgy csökken a romantika varázsa a biztonság javára.)
A többiek Budapestrõl indultak, míg én Szegeden csatlakoztam hozzájuk. Nagylaknál keltünk át a határon, ahol a korábbiakban megszokott vámhatósági szõrözések ezúttal szerencsére elmaradtak. (Ennyi haszon tán minket is megillet Románia EU-s tagságából!) Az elsõ megállónk Aradon volt, ahol megtekintettük Zala György páratlanul tökéletes Szabadság-emlékmûvét, melyet kínos huzavonák után néhány éve sikerült ismét felállítani a város egyik félreesõ részén, egy rendkívül ízléstelen oláh diadalkapu társaságában. (Utóbbi jól tükrözi a megszállók erõszakosságát és primitívségét, ha úgy tetszik: a magyar kultúrfölényt. Csak megjegyzem, hogy késõbb Gyulafehérvárott hasonló érzelmeket keltett bennem a gyönyörû, õsi katolikus székesegyházunk mellé odarittyentett 20. századi hagymakupolás ortodox „katedrális”.) A következõ állomás Máriaradna híres kéttornyú zarándoktemploma volt, mely egy dombocskán épült érett barokk stílusban, a 18. század derekán. A hozzá tartozó egykori ferences kolostor ma aggok háza. Ezután néhány percig leróttuk tiszteletünket Bethlen Gábor marosillyei szülõházánál. A többször átépített reneszánsz várkastély oldalán feliratos kõ hirdeti a nagy fejedelem emlékét. A romos, elhanyagolt állagú épületet a Böjte-féle alapítvány vásárolta meg, ahol a restaurálás befejezése után kultúrházat, ill. vendégszállást terveznek kialakítani. Sajnos a hozzá tartozó park is meglehetõsen elvadult állapotba jutott a kommunizmus évtizedei alatt.
„Magos Déva vára” a Kõmûves Kelemen balladából is ismert. Azt szimbolizálja, hogy komoly eredményeket gyakran csak véres áldozatok árán érhetünk el; s egyúttal megfontolásra is késztet, hogy a bizonytalan siker vajon megéri-e a ráfordított hatalmas energiát. Ha már itt jártunk, föltétlenül megnéztük a kb. 400 m magasan emelkedõ falmaradványokat, annál is inkább, hogy kipróbáljuk a pár hónapos korszerû felvonót, ami gyorsaságával és olcsóságával kellemes meglepetést okozott. Föntrõl messzire ellátva élveztük a körpanorámát. Maga a város elég ronda, amolyan lepusztult ipartelep, elég siralmas blokkházakkal. A fõ célunk Déván természetesen Csaba testvér központi árvaházának megtekintése volt, mely elõször a hajdani ferences kolostorban vetette meg a lábát, s késõbb több panelház megvásárlásával bõvült, míg mostanra egész Erdélyt behálózó intézményrendszerré fejlõdött. Csodálatos az az embertõl emberig ívelõ önzetlen szeretet, ami a semmibõl sok ezer rászorulónak meleg családi otthont teremtett, s a minden bizonnyal elzüllésre ítélt apróságokból értékes utódokat nevel a magyarságnak. A vállalkozás részére mindenünnen érkezõ bõkezû támogatások persze azt is mutatják, hogy létezik még összmagyar szolidaritás, segítõkészség, ha valóban nemes ügyrõl van szó. (Ezt a példát más vonalakon is követhetnénk, s megfelelõ összefogással nagyot fordíthatnánk sorsunkon, még akkor is, ha a politika lépten-nyomon keresztbe tesz nekünk.) Körbejártuk az egyes létesítményeket, átadtuk ajándékainkat, megnéztük a templomot, s a gondozókkal és gondozottakkal folytatott rövid ismerkedés után tovább utaztunk elsõ szálláshelyünkre, a közeli Szászvárosba.
Az itteni templom melletti kolostorban is egy kisebb létszámú árvamenhelyet rendeztek be (Szent Erzsébet Otthon), ill. néhány vendégszobát is kialakítottak, ahol mi is helyet kaptunk. Lepakoltunk, megvacsoráztunk, aztán a lemenõ nap fényében megtekintettük (nem túlzás!) az édenkertet. Hát ilyen csodát nem minden nap élvezhet az ember. Egy pompás veteményeskert, zöldségekkel, gyümölcsökkel, mesterséges halastóval, kerti pihenõvel stb. Csupa haszonnövény, sehol egy gaz vagy gyom, s mindez a gyerekek munkája nyomán, egy örökifjú szerzetes, a 95 éves Bíró Antal irányító felügyeletével. Szegény már menni is alig tud, fogni még kevésbé, de naponta kapát, sarlót, kaszát ragad, s a körötte csicsergõ kicsinyekkel együtt mûveli Isten virágoskertjét. Hosszan elbeszélgettünk az öreggel lefekvés elõtt. Mesélt nagy idõket átívelõ, megpróbáltatásokban bõvelkedõ életpályájáról, mindvégig derûs hangon, teljes szellemi frissességgel és naprakész tájékozottsággal. Jó volt hallgatni õt; erõs hitébõl, emberi helytállásából, nemzeti elkötelezettségébõl és sajátos értékrendjébõl mi is példát meríthettünk. Másnap reggeli után még megnéztük a néhány utcányira levõ óvodát, majd elindultunk Gyulafehérvár felé.
A régebben püspöki és fejedelmi, mostanában érseki székhely Erdély egyik legpatinásabb városa, sajnos egyre fogyó magyar lakossággal. Legkiemelkedõbb mûemléke a csillag alakú erõdítményben (a néhai középkori vár területén), szobrokkal, dombormûvekkel díszített barokk kapukon át megközelíthetõ 13. századi román, ill. gótikus stílusú, háromhajós, kereszthajós, egytornyú (a másik tornya elpusztult!) székesegyház, késõbbi reneszánsz és barokk kiegészítésekkel. Belsõ berendezése a fosztogatások és gyújtogatások következtében többször megsemmisült, de pillérei, boltozatai, kõfaragványai, szarkofágjai ma is lenyûgözik a látogatókat. Nagy történelmi személyiségek, egyházi méltóságok nyugszanak falai közt, pl. Hunyadi János és László, János Zsigmond, Martinuzzi Fráter György, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Márton Áron, hogy csak hirtelen néhányat említsek (a román õsiség nagyobb dicsõségére!). Közel hozzá áll az érseki palota, mely elég szerény épület, középkori magját többször átépítették. Kertjében római emlékek találhatók. Csak úgy mellesleg: 1918-ban a gyülevész oláhok e városban „mondták ki” Erdély egyesítését a Regáttal, amit aztán el is raboltak tõlünk, remélhetõleg nem véglegesen!
Innen Balázsfalva, Medgyes, Segesvár, Székelyudvarhely érintésével (Fehéregyháza és Héjjasfalva közt megálltunk a Petõfi-kútnál) jutottunk Székelylengyelfalvára. (Ez nem volt egyszerû, mert öreg autónk többször megmakacsolta magát, s utóbb szerelõt is kellett fogadnunk a javításához.) Itteni vendéglátónk Hajdó István nyugalmazott fõesperes volt, aki hosszú ideig szolgált Gyergyószentmiklósban, majd súlyos szívbetegsége után kérte magát ebbe a csöndes, nyugalmas székely falucskába. A plébános úr híre már hozzám is eljutott, elsõsorban remek, bátor hangú 2005-ös somlyói beszéde kapcsán, ami messze kiemelkedett az utóbbi évek hasonló prédikációi közül. Az élõ ember se cáfolt rá várakozásunkra. Nagy szeretettel fogadott bennünket, s noha sokan keresték ügyes-bajos dolgaikkal, igyekezett minél több idõt velünk tölteni. A templom egész jó állapotban van, egyébként éppen 200 éves, s ennek örömére egy ünnepi szentmise is volt, melyet a távoli vidékekre elszármazott testvérek is fölkerestek a helybélieken kívül. Utána minket is meghívtak a kultúrházban rendezett finom lakomára, ahol ételben-italban nem szenvedtünk hiányt. A falut szelíd dombok ölelik körbe, s Orbán Balázsnak, a legnagyobb székelynek – aki itt született – is van egy takaros emlékmûve (kopjafás, székelykapus sírja néhány kilométerre található Szejkefürdõn, de ez most nem esett útba).
Tovább haladva megálltunk még Szentegyházasfaluban, mely valamikor bányásztelepülés volt, ebbõl fejlõdött üdülõcentrummá, falusi panziókkal, kocsmákkal és éttermekkel. Gyógyfürdõ is van a közelben, valamint túrázni lehet a Tolvajos tetõre s a Hargita távolabbi pontjaira. Már besötétedett, mire ideértünk, így nem sokat láttunk, de azért betértünk a Múzeum Fogadóba, mely onnan kapta nevét, hogy folyosóin, szobáiban és termeiben gazdag néprajzi anyag van kiállítva, miközben folyamatosan ellátják benne az étkezõ és szállóvendégeket is. Mi csupán szétnézni jöttünk be, hiszen már vacsoráztunk. Meg kell még említeni, hogy van itt egy messze földön híres székely gyermekkórus (a 140 fõs Gyermekfilharmónia), mely rendszerint kirobbanó sikerrel, eredeti viseletekben énekli komolyzenei repertoárját. (Bár a másnapi hangversenyükre meghívtak bennünket, erre sajnos nem sikerült visszajönnünk, de most egy-két tagjukkal s a vezetõjükkel szóba elegyedtünk.) Innen már csak egy bakugrásnyira volt Csíkszereda, de így is éjfél körül járt már az idõ, mire ágyba kerültünk a Sapientia Egyetem kollégiumában. (A búcsú idején nem könnyû helyet szerezni, még elõzetes foglalással sem, ám a Csodaszarvas ezt a terhet is levette a vállunkról!)
Mielõtt átsétáltunk a csíksomlyói nyeregbe, reggel még megnéztük Makovecz Imre pár éve felszentelt templomát, mely igazán szemet-lelket gyönyörködtetõ alkotás. Itt egy rövid elmélkedéssel ráhangolódtunk a továbbiakra, hiszen ilyenkor a Kegytemplomba bejutni szinte lehetetlen, mert rengeteg zarándok törekszik a segítõ Máriához, hogy áldást kérjen tõle magának és szeretteinek. Egyébként a monumentális kéttornyú, késõ barokk ferences templom a 19. század elején épült az eredeti gótikus helyén. Mûvészileg nem kiemelkedõen értékes, de orgonája mestermû, s a fõoltárt uraló Szûz Mária (a Napbaöltözött Asszony) 16. századi faszobra is finom, érzékeny alkotás. A tõle balra és jobbra álló, késõbbi készítésû, rusztikus Szent István és Szent László szobrokról ugyanez nem állítható. A templom kriptájában szerzetesek és jeles közéleti személyek vannak eltemetve. A kolostor ma is mûködik, de kevesebb az állandó lakója, mint fénykorában. Érdemes megemlíteni még a közeli Csobotfalva barokk templomát is, ahol a csángó miséket tartják a búcsú délutánján. (Ide is készültünk, de a vihar áthúzta tervünket.) A Kissomlyó oldalában van egy meredek Kálvária, a tetején pedig több régi kápolna, melyek közül a Salvator a legfontosabb, festett kazettás deszkamennyezetével, gótikus szentélyével, régi képeivel és érdekes külsõ felirataival. Leereszkedve, már a nyeregben áll a szintén Makovecz-féle Hármas oltár, mely az õsi címerbéli hármas halmot és kettõs keresztet jelképezi; színpadán egyházi szertartásokat és világi elõadásokat (néptánc, rockopera stb.) egyaránt tartanak. Szemben magasodik a Nagysomlyó, melynek tetejére minden évben – nagyon helyesen – kitûzik valakik a magyar zászlót.
Már régi probléma, hogy Szeredából Somlyóra csupán egy keskeny földút vezet, ami a vásári árusok révén még tovább szûkül, s áteresztõképessége oly csekély, hogy gyakorta bedugul rajta a gyalogos forgalom, ill. esõben sártengerré válik. Már rég le kellett volna aszfaltozni, s még vagy két párhuzamos utat nyitni mellette, hogy ez az óriási sokaság könnyebben célhoz érjen, oda és vissza egyaránt. (Ám 9 esztendõ alatt sem változott e téren semmi, s bizonnyal így marad a következõ évtizedben is. Pedig nem öröm, ha egymás sarkát tapossa ennyi ember.)
Meglehetõs melegben, lépésben haladtunk csak a tömegben, s jó másfél órába tellett, mire a nyeregbe értünk. Alig jutott már hely, minden talpalatnyi földet betöltöttek a keresztalják, s a távolabbi vidékekrõl, valamint külföldrõl érkezõ zarándokok. Azért valahogy sikerült elvegyülnünk, s a följutás kellemetlenségét hamarosan feledtette a ránk váró élmény. Közel 300 ezresre becsültem a tömeget (mások szerint félmilliónyian is voltunk, de ez szerintem túlzás), s nem gyõztem kapkodni a fejemet a sok szebbnél szebb zászló és népviselet láttán. A szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta, a prédikációt pedig Borbély Gábor pápai prelátus, ny. fõesperes mondta. Fõleg a nõk, az édesanyák szerepét emelte ki a nemzet megmaradásában, de szólt az elhívatás, a becsületes munka, a segítõkészség, a szolidaritás s a hit fontosságáról is. Szentjeink és a szentként tiszteltek közül Árpád-házi Szent Imrét, Szent Erzsébetet, Mindszenty Józsefet, Apor Vilmost és Márton Áront nevezte meg példaként az erények hõsi fokon történõ gyakorlására. Nem volt rossz beszéd, de valahogy hiányoltam belõle a nemzetnek szóló direkt üzenetet, a kissé „politikusabb” hangütést, ami igencsak ránk fért volna jelenlegi siralmas állapotunkban. A mise közben több egyházi énekünk mellett elhangzott a Boldogasszony Anyánk is, majd a végén a pápai, a magyar és a székely Himnusz. Ezután szép rendben megkezdõdött a levonulás. Mi még eltöltöttünk ott egy órácskát, ismerõsöket, barátokat keresve (találtunk is bõven!), aztán elindultunk. Már majdnem leértünk, mikor hirtelen kitört az égiháború. Dörgött, villámlott, ömlött az esõ, majd a diónyi méretû jég. Szinte beszakadt az ernyõm, akkorákat koppant. Próbáltunk a fák alá állni, de nem sokat használt, egészen bõrig áztunk. Haladni sem lehetett, mert bedugult az egyetlen út. Ráadásul a tömegbe szekerek ékelõdtek, s ha a lovak megvadulnak, bizony komoly baleseteket okozhattak volna. Csak remélem, hogy sehol se történt efféle baj. Mi volt ez? Istenítélet, utolsó égi figyelmeztetés, vagy a megkínzott természet halálhörgése?! Annyi biztos, hogy nem véletlenül történt mindez, s búcsú ide vagy oda, ennek jelzésértéke volt. (Eb, aki nem így gondolja!)
Csuromvizesen, nyakig sárosan jutottunk el a ránk váró székely családhoz, ahol végre rendbe szedhettük magunkat, s egy finom ebéddel, meg némi pálinkával kúráltuk ki a nagy ijedelmet. A nap hátralevõ részében szabad programunk volt. Én Csíkszeredában tettem egy nagy sétát, a Mikó-kastélyt is útba ejtve (ahol éppen egy Munkácsy-kiállítást hirdettek a plakátok, de ezt Pesten is láttam, ezért itt nem szántam rá idõt). Sajnos a város áldozatul esett a Ceausescu-féle barbárságnak, így az egyetlen sétálóutca kivételével szinte mindent leromboltak, s helyette modern szörnyeket emeltek, szóval alig maradt említésre méltó mûemléke. (Székelyudvarhely pl. sokkal kellemesebb városka, legalábbis régi emlékeim szerint, mert most nem álltunk meg benne.) Jó idõ esetén a szocreál fõtérre hirdettek egy esti szabadtéri zenés programot – jótékonysági céllal – a helybéli Role együttes közremûködésével. Gondoltam, egy életem, egy halálom, megnézem, legföljebb otthagyom, ha nagyon gyengék. Vihar már nem volt, de végig lógott az esõ lába, ezért óvatosságból bevitték a rendezvényt a szakszervezeti székház színháztermébe, ami zsúfolásig megtelt érdeklõdõkkel. Igazán kellemesen csalódtam. Fõként csángó népdalokat és balladákat játszottak rockos feldolgozásban, mozgással is fûszerezve, egészen magas színvonalon. Késõbb megtudtam valakitõl, hogy elég régen együtt vannak már, s nemcsak Erdélyben népszerûek, hanem külföldön is gyakran szerepelnek. Mindent összevetve, kár lett volna elszalasztanom õket. Egy eseményben dús nap után ismét a Sapientián aludtunk. (Az éjszakai virrasztást s a somlyói napfelkeltét ki kellett hagynunk, ha bírni akartuk a holnapi fáradalmakat is.)
Reggeli után máris indultunk Gyimesfelsõlokra, hogy megnézzük a „kicsengetést” (nálunk ballagás) a Szent Erzsébet Gimnáziumban, ill. átadjuk az iskolának hozott ajándékokat. Ez az intézmény maga a csoda itt, hiszen székely-csángó vegyes lakosság él errefelé, s az oláhok nem veszik jó néven, ha magyar nyelven folyik a tanítás, pláne egy gimnáziumban. (Moldvában ezt egyáltalán nem is engedik, így onnan is szép számmal járnak át a csángó gyerekek, hiszen ez a legközelebbi magyar középiskola, persze nem állami, hanem egyházi kezelésben.) Egyébként egészen szép, modern, jól felszerelt épületrõl van szó, melyet fõként alapítványi pénzekbõl, ill. adományokból és külföldi karitatív támogatásokból tartanak fönn, no meg az oktatók jólelkû áldozataiból. A gimnázium talán legfõbb harcosa és elnyûhetetlen mindenese (korábban igazgatója is) Berszán Lajos atya, aki még az ünnepség alatt is folyton sürgölõdött, tárgyalt, intézkedett. Bensõséges hangulatú búcsúztatás volt, s aki itt végezhet, valószínûleg jobban megbecsüli magát az életben, mint könnyebb sorsú diáktársai. Egy jóízû ebéd elfogyasztása után a Tatros folyócska völgyében indultunk tovább az „ezer éves határra”, ahol fölmásztunk a Rákóczi-vár romjaihoz, s onnan néztünk át Moldvába, de a csángókhoz ezúttal nem volt módunk elmenni. Visszafelé Gyimesbükkön még beugrottunk vitéz Deáky András csárdájába egy kézszorítás s egy kis szemlélõdés erejéig (igazán tetszett, amit láttunk!), s aztán Felcsíkon áthaladva Gyergyószentmiklós felé kanyarodtunk. Már sötétedett, mikor beérkeztünk, s ezúttal egy német segélyszervezet vendégházában (+ irodák) kaptunk szállást (Hajdó István segedelmével). Akkora nagy urak lettünk, hogy éjszaka mindnyájan külön szobában aludtunk!
Reggel Hajdó esperes utódjánál reggeliztünk a plébánián, majd megtekintettük a kívül-belül egyaránt szép, fallal körülvett barokk katolikus templomot és a belváros néhány patinás épületét. Elbúcsúztunk házigazdáinktól, s megindultunk Gyergyószárhegy felé, pontosabban a falu fölötti dombon épült templomokat, a temetõt, valamint a kolostorban kialakított és vonzó egyszerûséggel berendezett vendégfogadót, ill. az itteni Böjte-féle gyermekmenhelyet céloztuk meg. A temetõben leróttuk tiszteletünket az egy éve elhunyt kiváló költö-hazafi, Bartis Ferenc sírjánál, aki elüldöztetése miatt az anyaországban töltött évtizedei után holtában visszatért imádott szülõföldjébe. Az itteni templom inkább csak temetõkápolna, de azért bekukkantottunk egy pillanatra; a dombtetõrõl nyíló kilátás miatt pedig kívülrõl is érdemes volt körbejárni. A másik, a szárhegyi fõtemplom egyébként kezdetben gótikus stílusú volt, de késõbb többször is átalakították, míg a ferences kolostor a barokk korban épült. Itt élt a híres szerzetes, Kájoni János, aki az õsi székely vallásos énekek, zsoltárok összegyûjtésével és kinyomtatásával elévülhetetlen érdemeket szerzett (késõbb Domokos Pál Péter, az ismert zenetudós és néprajzkutató, a csángók nagy barátja dolgozta fel mûvét, s egészítette ki a dallamok közlésével). Kájoninak mellszobra van a kolostor falában, s itt is temették el. Ezután megtekintettük az egykori klastromot, melynek megváltozott funkciója is illik eredetéhez. Celláiban kényelmes és ízléses, 2-4 ágyas vendégszobákat alakítottak ki, faragott vagy festett bútorokkal, hímzett terítõkkel és függönyökkel, ill. szépen rakott cserépkályhákkal. A zegzugos folyosókat is festmények, grafikák, fafaragások és kerámiák díszítik. Aligha bánja meg, aki eltölt itt pár napot. A gyermekotthon éppen üres volt, mert ünnepeken és hétvégeken elviszik a kicsiket, de azért távollétükben is megszemléltük „rezidenciájukat”, s nekik is hagytunk néhány meséskönyvet. Lett volna még egy helyi érdekesség, Lázár István fõkirálybíró reneszánsz kastélya (még csak egy töredékét restaurálták, e részben helytörténeti múzeum van), azonban belsõ földerítésére sajnos nem jutott idõnk.
Gyergyóalfalu fõterén is megálltunk egy lélegzetvételnyire, ahol 13. századi alapokon hatalmas barokk templom áll, mely belülrõl sem utolsó. Elõtte van István pap szobra; állítólag õ vezette a protestánsok ellen gyõzedelmeskedõ katolikus sereget, s ezért – a hagyomány szerint – az alfalusiak örökös joga, hogy a somlyói búcsúkon az elsõ keresztaljában meneteljenek. Következett Gyegyócsomafalva, ahol szintén megnéztük a templomot, majd Kossuth Lajos míves, egész alakos szobrát, azután pedig Borsos Miklós emlékházát, melyben az úttörõ 20. századi szobrászmûvész könyvei, egyes kisplasztikái és grafikái vannak kiállítva (fõ mûvei a budai Nemzeti Galériában találhatók). Megint „lóra pattantunk”, s a vadregényes Bucsin-hágón, majd Parajdon keresztül jutottunk el Korondra. Ez a község elsõsorban fazekas mûhelyeirõl híres (nekem leginkább a régibb típusú fekete cserép tetszik), de gazdagon berendezett tájháza is figyelemre méltó. Az üzleti szellem ide is betört már, hiszen az egész fõ utca csupa boltokból áll, ahol a fafaragásoktól, báránybõröktõl kezdve a hímzett ingekig, vasárukig, szaruig és fazekakig szinte minden kapható, sajnos jelentõs százalékban kevéssé értékes kontármunkák is. Ki kell hangsúlyoznom, hogy Korondon volt egész utunk gasztronómiai csúcsa. Egy solymári ismerõsünk vett ugyanis egy takaros parasztházat, nyaraló gyanánt, s a portáján hamisítatlan székely ebéddel kedveskedett nekünk. Itt ettem elõször csorbalevest, tárkonyos csirkemellet, valamint igazán jóízû puliszkát is. Fenséges illat- és zamatharmóniában volt részünk az egyes fogások kóstolgatása közben! (Isten éltesse sokáig a szakácsunkat!) A lucullusi lakoma után újfent fölkerekedtünk, s Szovátán meg a Nyárád mentén átvágva, némi bolyongás után estére megérkeztünk utolsó szálláshelyünkre, Erdõcsinádra.
A térképen sem jelölt isten háta mögötti kisközségben Lukácsy Szilamér református tiszteletes és felesége vártak bennünket nagy-nagy szeretettel és finom töltött káposztával. Sajnos úgy tele voltunk már, hogy alig bírtunk lenyelni pár falatot, pedig máskor bizony „becsókoltuk” volna az egészet. Ezért inkább a pálinkás butykost s a boroskancsót emelgettük helyette. A tiszteletes úr ízig-vérig magyar ember, sokat mesélt küzdelmeirõl és megpróbáltatásairól, de persze az itteni s az otthoni nemzetrészeink sorsát, baljóslatú jövõjét is alaposan meghánytuk-vetettük, meg hát arról is beszámoltunk egymásnak, hogy a magunk szûkös lehetõségei közt mit próbálunk cselekedni azért, hogy legalább megfékezzük a rontásunkra fölhorgadó legsötétebb hatalmakat. Õ pl. külsõ segítséggel, de zömmel önerõbõl (és góbés furfanggal) megszerezte azokat a szomszéd telken álló faházakat, melyekben minden évben gyermekeket nyaraltat, s persze közben nevelgeti is õket a magyaros viselkedés elsajátítására. Késõre járt már, kifogytunk a pünkösd hétfõjébõl is, mikor asztalt bontottunk, s végre lepihentünk. Reggeli után még kisurrantam, s belülrõl is megnéztem a templomot. Egészen szép lenne egyébként, bár a tatarozás miatti sûrû állványerdõtõl mindez alig volt élvezhetõ; leginkább a faragott, barokkos mintájú padozat ragadott meg.
Elindultunk immár hazafelé, azzal a szándékkal, hogy néhány helyen megállunk még útközben, de Váradon föltétlenül. Elõször a dimbes-dombos Mezõségen haladtunk keresztül, mely sok remekírót adott literatúránknak, gondoljunk csak Kemény Zsigmond, Wass Albert vagy Sütõ András mûveire. Kolozsvárt elhagyva máris Kalotaszegen jártunk, mely népmûvészetünk egyik legszebben virágzó tájegysége ma is. Központi városa Bánffyhunyad, ahol mindenképpen érdemes legalább az Árpád-kori eredetû, erõdszerû, fiatornyos, festett kazettás famennyezetû, faragott szószékû református templomot megnézni, melyet kezdetben Szent Erzsébetnek szenteltek, s azután többször átépítettek. Pechünkre az esõ pont akkor szakadni kezdett, mikor leparkoltunk, ráadásul a kapu is zárva volt, így nem láttuk értelmét annak, hogy a bejutás végett nyomozni kezdjünk. Megelégedtünk hát a kívül is fenséges épület látványával, s némi csalódással elhagytuk a helyszínt. Hamarosan megszûnt az esõ, s utána végig sütött a nap, mintha csak bennünket akart volna bosszantani a szeszélyes idõjárás. Rövidesen fölértünk a Királyhágóra, ahol megpihentünk egy kicsit, s miközben ettünk, gyönyörködtünk a vidék pompájában. (Hihetetlen, milyen varázslatos országot szaggattak széjjel Trianonban!) Innen már folyamatosan lefelé ereszkedtünk, s nemsokára befutottunk Bihar megye székhelyére, a Körös parti Nagyváradra. A jelenleg kb. 200 ezres várost a püspökséggel együtt Szent László királyunk alapította, s fénykorát a reneszánsz alatt élte, Vitéz János, majd Janus Pannonius idejében. Késõbb a törökök földúlták és lerombolták, csupán a 19. század második felében tért újra magához, s pár évtized múlva már „Körösparti Párizs”-nak becézték, de a román blokkosítás és iparosítás megint csak rontott rajta. Mi most csak a székesegyházat, a püspöki palotát s az egykori Kanonok-sor barokk épületeit (ma magánlakások) akartuk megtekinteni, mielõtt átkelünk a határon. A kéttornyú, monumentális barokk templom 1780-ban készült el, olasz és német mesterek tervei alapján. Külsõ, bejárati homlokzata ívelt, belsõ tere fenséges, bazilika jellegû, hajója 70 m hosszú és 30-40 m széles, falait carrarai márvány borítja, s pompás freskók, oltárképek díszítik, az orgonája Mária Terézia adománya. Remek sírkövek (pl. Thurzó Zsigmond, Ipolyi Arnold püspökök), valamint I. László (egykori sírjából származó) szekercéje és ereklyéje gazdagítják még a káprázatos kínálatot. A templom elõtt magasodik László király szobra, s egy kõhajításnyira tõle a fenséges barokk püspöki palota, mely egyúttal múzeum is. Sajnos belsõ termeit, ragyogó freskóit zárás után már nem tudtuk szemügyre venni. Tempfli József püspök úrnál is meghiúsult az audienciánk, mert éppen egy vatikáni küldöttséget fogadott, s a bizonytalanra várakozni nekünk sem állt módunkban.
Biharkeresztes felé jöttünk át, majd Püspökladányt és Szolnokot érintve éjszaka érkeztünk Budapestre. Mindent összevetve: nagy élményekkel gazdagodtunk, s a somlyói jégesõt, ill. a kalotaszegi záport leszámítva az idõjárás is végig kedvezõen alakult. Egész utunk szerencsésnek mondható, s bár néhány apróbb tüske maradhatott bennünk (pl. az elszalasztott programok, látnivalók miatt), mindez eltörpül a mûvészeti és természeti szépségek, a sikeres kapcsolatépítések fényében. Nemes kaland, emlékezetes zarándoklat volt ez a néhány nap. Megérdemli a Csodaszarvas Egyesület, hogy hálás köszönetet mondjunk neki érte, s persze a csíksomlyói Babba Máriának is, hogy az elsõ perctõl az utolsóig gondoskodott rólunk, és védelmezett bennünket.
Busó télbúcsúztató
Mohácson és környékén emberemlékezet óta a busójárással köszönnek el a téltõl s a farsangi mulatságoktól is, hiszen ilyenkor már küszöbön áll a tavasz s a húsvétot megelõzõ nagyböjt idõszaka. Mielõtt az idei – általam is közvetlenül s egyben elõször átélt – események taglalásába kezdenék, talán nem árt röviden feleleveníteni ezt a messze földön elhíresült pogányos középkori hagyományt.
A mohácsi sokácok (egy katolikus, fõképp baranyai, részben bácskai délszláv népcsoport) busójárásának idejét a tavaszi napéjegyenlõséget követõ elsõ holdtölte határozza meg, tehát a keresztény húsvéthoz és a pünkösdhöz hasonlóan ez is „mozgó ünnep” a naptárban. Általában nem egy napra korlátozódik, hanem 4-5 napon át tart (rendszerint a farsang utolsó szombatjától húshagyó keddig), de a fõ eseményei mindig vasárnap történnek. A Kárpát-medence más vidékein is bõven akadnak hasonló télbúcsúztató, tavaszköszöntõ, termékenységet varázsló, bõséget és jólétet óhajtó népszokások, de távolabbra tekintve a velencei, riói karneválokkal, sõt egyes afrikai népcsoportok maskarás alakoskodásaival is rokoníthatók.
Mohácson a busójárás eredetét a törökûzés mondájához kapcsolják, azonban ezt semmilyen megbízható történelmi dokumentum sem igazolja, hiszen a város csak 1687-ben szabadult fel a török iga alól, a sokácok nagyszámú betelepítése pedig 10 évvel ezután kezdõdött, azaz jóval késõbb. Így valószínû, hogy a horvátok (szlávok) közös balkáni õshazájából hozták magukkal ezt a legendát, ill. népszokást, mely azután Mohácson, a XVIII. század végétõl formálódott tovább, s nyerte el mai arculatát. Lényege, hogy a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült lakosság megelégelte a törökök garázdálkodását, ezért a bátrabb férfiak az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán, s ijesztõ álarcokba, maskarákba bújva, hangos kereplõkkel, dobolással, dudaszóval elkergették a megrémült „ebhitû” megszállókat. Erre a (képzelt) hõstettre emlékeznek azóta is minden évben, az események látványos felidézésével.
Az autentikus (bevált, korhû) busó öltözet kelléktára nagyjából a következõ: fûzfából faragott, állatvérrel festett, birkabõr-csuklyás álarc, szalmával kitömött fehér gatya, szõrével kifordított rövid bunda, övvel vagy kötéllel összefogva, valamint színes gyapjúból kötött bütykös, cifra harisnya és bõrbocskor. A derekukra marhakolompokat akasztanak, a kezükbe soktollú buzogányt, vagy vasvillát és kereplõt fognak. Bizony, ha nem számít rá az ember, könnyen megriadhat e „félelmetes” alakoktól és fegyverzetüktõl. Ma már a menetben csúcsos süvegû, fekete köpenybe burkolódzó boszorkányok, s a csúfolódó gyermekhadat, a tolakodó utcanépet távol tartó jankelék is kísérik a vonuló busókat, s hamuval, liszttel vagy fûrészporral kitömött zsákjukkal „püfölik” az óvatlanabbakat. Régebben a regölõkhöz, betlehemesekhez hasonlóan házról házra is jártak a busók, hogy kifejezzék jókívánságaikat a gazdának és családjának, valamint elvégezzék „varázsoló” szertartásaikat, s természetesen, hogy mindezekért étel-ital adományokban is részesüljenek. Persze mostanság az eredeti hagyomány jórészt idegenforgalmi kuriózummá, pénzbevételi forrássá vált, azonban az etnográfiai veszteségek mellett bizonyos értelemben igazi látványossággá, turisták és érdeklõdõk tömegeit vonzó rendezvénnyé is fejlõdött. Még annyit, hogy a beöltözött busók jelentõs része ma már tõsgyökeres magyar, hiszen a sokác kisebbségnél is kevés a fiatal, alacsony a születések száma; ez azonban nem okoz a felek közt nemzetiségi villongást, és senki sem vitatja e farsangi népszokás valódi eredetét.
Kegyes volt hozzánk az ég, amikor (2009. február 22-én) vasárnap korán reggel egy autóbusszal s egy mikróbusszal Makóról, valamint Szegedrõl elindultunk a tetthelyre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében. Csípõs hideg, ámde száraz, gyönyörû napsütéses idõ volt, aminél kívánni sem lehetett ideálisabbat. Sima utazást követõen még délelõtt megérkeztünk, éppen akkor, amikor kezdetét vette az egész napos vásári forgatag, így semmirõl sem maradtunk le. A városközpont fõutcája egyetlen nagy bazárrá alakult, az út mindkét oldalán végestelen végig sorakoztak az árusok sátrai: a népmûvészek, mesteremberek szebbnél szebb portékáit kínáló asztalokkal, a lacikonyhák és kürtõskalács-sütõ vendégvárók, a pálinkát, forralt bort és egyéb italokat kínáló ideiglenes kocsmák, valamint a cukorka- és édességárusok tömkelege. Persze minket fõként a busójárás borsos áron vesztegetett maszkjai és egyéb velejárói érdekeltek, amelyek megvásárlását bizony kevesek engedhetik meg maguknak ilyen mélyre süllyedt, mostoha gazdasági és szociális állapotban. Azért bóvli, kommersz áru is akadt bõven, de ez ma már elkerülhetetlenül hozzá tartozik minden hasonló mulatsághoz, itthon és külföldön egyaránt.
A fõbb események a Városháza s az inkább törökös dzsámihoz hasonlító, új keletû katolikus templom által határolt fõtéren zajlottak, ahol a színpadot s a késõbb szerepet kapó gigantikus máglyát is fölállították. (Itt most nem térnék ki arra, hogy Mohács nem túl gazdag értékes, tetszetõs mûemlékekben, sõt néhány épületet és szobrot leszámítva az egész városkép felejthetõ; a kõbõl, fémbõl s még ki tudja milyen anyagokból összetákolt posztmodern szörnyszülöttek pedig kifejezett merényletek a jóizlés ellen!) Délelõtt néhány néptánccsoport nyújtott ízelítõt tudásából, de a kíváncsibbak beavatást nyerhettek a busómaszk-faragás mûhelytitkaiba is. Utána sokác táncház volt, pódiumra került egypár népi zenészbanda is, majd megtekinthettük a busók csónakos átkelését a Dunán.
A nap legnagyobb érdeklõdéssel várt fénypontja, a jelmezes busó-felvonulás, a tulajdonképpeni farsangi karnevál délután 3 körül kezdõdött. Ekkor már lépni sem lehetett a belvárosban az általam mintegy 40-50 ezresre becsült tömegben. Épp csak annyi hely volt, hogy a beöltözött szekeres, traktoros, trabantos („busómobil”!), ördögkerekes és gyalogos csoportok magukat megmutatva elhaladhattak elõttünk a fõtér irányába. A sípok, dudák, kereplõk, dobok, kürtök s az idõnként elsütött vén elöltöltõs ágyú iszonyú zajt, hangzavart keltettek, ám ezt senki se bánta. A maszkok, ruhák hihetetlen változatosságot és ötletességet tükröztek, s néhány dévajabb busó a csinosabb hölgyeket is megkergette, megölelgette, azok sikoltozása s a közönség derültsége közepette. Üdítõ volt látni ennyi vidám, mosolygós, felhõtlen arcot, a hétköznapok zárkózott, rosszkedvû, sanyarú ábrázatai helyett. Itt valóban eltemettük nyomasztó gondjainkat, s legalább néhány órán át jókedvûen, fölszabadultan viselkedhettünk. Már ezért érdemes volt ide eljönni!
A közbeesõ idõt a busókkal való személyes ismerkedéssel, barátkozással, valamint intenzív kocsmalátogatással töltöttük (az éttermek, borozók, sörözõk, presszók ekkorra zsúfolásig megteltek!); utóbbira bizony erõs szükségünk is támadt, mivel a kinti hideg ellen a legjobb orvosság ilyenkor a belsõnket melengetõ tüzes nedû bármilyen formája. Lassan szürkülni kezdett, amikor vízre bocsájtották a kompról a farsangi koporsót, hogy általa végleg elvigye a telet a Duna; s immár – reményeink szerint – beköszönthessen egy enyhébb, kellemesebb évszak, a mindeneket megújító tavasz. A nap utolsó hivatalos aktusaként egy hatalmas szalmabábut helyeztek a legalább 4 méter magas máglya tetejére, majd körben, több ponton meggyújtották a tüzet. Lassan, feketén füstölögve kaptak lángra a nedves venyigék, rõzsenyalábok (no meg a rádobált sok szemét!), s elõbb csak fel-felszikrázott a negyedik õselem, de azután hirtelen föllobogott az ég felé, megnyaldosva, majd végleg elemésztve a kitárt karokkal álló, néma szalmabábut. E javában pattogó, messze világító, pogány idõket megidézõ, varázslatos tûz és a busók mágikus körtáncának látványával búcsúztunk Mohácstól, s lelkiekben megizmosodva indultunk hazafelé, Szegedre. (Az éjszakai sokácbál sajnos már nélkülünk zajlott.)
Ajánlom magamat…
(Vízválasztó – avagy szatirikus kortesbeszéd tetszõleges szórólapra és kampánygyûlésre, továbbá más népkijózanító ütõhangszerekre, pl. karikás ostorra, furkósbotra és vasdorongra)
Kedves Választópolgárok, tisztelt agyhalott Honfitársaim!
Az õszödi „gyûlöletbeszéd” után immár botorság összevissza hazudozni, bár tudom, hogy Önök sokadszorra is hajlamosak bedõlni a könnyelmû ígérgetéseknek és a gátlástalan szómágiának. Ilyenkor, (országgyûlési és helyhatósági) választások idején, minden jelölt – eltekintve attól, hogy éppen melyik párt színeiben (avagy „függetlenként”) indul – igyekszik elõnyös képet festegetni magáról, s rendszerint az lesz a gyõztes, aki a legfondorlatosabban képes eladni – a semmit.
Épp ezért határoztam el, hogy szakítok az eddigi ocsmány „hagyományokkal”, a megtévesztõ köntörfalazással, s kendõzetlenül feltárom a meztelen igazságot. (Inkább ettõl kábuljanak el a tömegek, mint az ellenkezõjétõl!)
Nem tagadom, alig várom már, hogy végre én is a húsosfazék közelébe férkõzhessek. Jelenleg éppen munkanélküli vagyok, s rendkívül súlyos gondokat okoz népes családom eltartása. 4 kiskorú gyermekemet kell fölnevelnem, ráadásul feleségem igényei is átlagon felüliek (mondhatnám: kielégíthetetlenek), a magam féktelen vágyait most nem is említve. Bizony nagy-nagy szükségem lenne a képviselõségbõl fakadó busás jövedelemre, valamint a pozícióval együtt járó egyéb félhivatalos juttatásokra, kenõpénzekre és korrupciós szerzeményekre. Mi az hogy, nagyon is!
Legutóbb sajnos kissé melléfogtam, és rossz lóra tettem, mert a pártom 3 kacskaringós, „érdemekben gazdag” ciklus után kihullott a rostán, így én is hoppon maradtam. Dolgozni pedig egyáltalán nem volt kedvem, hiszen semmihez sem értek, noha a házi gyûjteményemben akad néhány használhatatlan, gyorstalpaló diploma, tánciskolai és faiskolai elismerõ oklevél. Most ügyesen helyezkedtem, azaz sikerült idejében pártot váltanom. Úgy néz ki, hogy biztos befutók leszünk, sõt kis szerencsével (ez az Önök áldott naivitásán is múlik!) még a választásokat is megnyerhetjük. Lényegében mindegy, hogy kormányon vagy ellenzékben szélhámoskodunk-e a következõ 4 évben, hiszen felelõsséget úgysem viselünk kártevéseinkért, s ha elég elvtelenül kiszolgáljuk külsõ és belsõ „láthatatlan megbízóinkat” (ezek korántsem Önök!), akkor a hajunk szála sem görbülhet, bármennyire is áthágjuk a saját kaotikus, alvilági „törvényeinket” és „alkotmányunkat”.
A föntiekbõl világosan kitetszik, hogy mi lesz az én személyes hasznom, ha az Önök jóvoltából a Parlamentbe (városi/megyei önkormányzatba) kerülök, akár listán, akár egyéni jelöltként. De vajon mit profitálhat ebbõl az ország és szûkebb pátriám? Bátran leszögezhetem, hogy az égvilágon semmit! Eszemben sincs szembemenni az uralkodó áramlatokkal, pláne „forradalmat” vagy „rendszerváltást” fontolgatni, hiszen nem vagyok a magam ellensége. De azt is régen beláttam már, hogy legjobb csöndesen meghúzódni a háttérben, s arctalanul (azonosítószám nélkül!) elvegyülni a langyos, zavaros iszapban, mert különben rókalelkû ellenfeleim még megpróbálnának befeketíteni és megzsarolni, ami ugye – tekintélyes mennyiségû piszkos ügyemet megbolygatva – pofonegyszerûen megvalósítható részükrõl. Hát hiányzik nekem ennyi idegborzoló kalamajka?
Programom eleve nincsen, miként pártomnak (s az összes többi pártnak és jelöltnek) sem. S ha akadna is efféle „falrengetõ” irományunk, késõbb úgysem tartanánk be semmit belõle, tehát akkor abszolút értelmetlen ilyen meddõ dolgokkal foglalkozni. Csupán az számít, hogy nekünk jó legyen, s könnyedén megkapjunk mindent, ami elérhetõ, sõt még azon is túl. Hogy Önök maholnap éhen vesznek, hogy nincs munkájuk, se pénzük, sem elfogadható lakásuk és egészségügyi ellátásuk, hogy totálisan kiszolgáltatottak minden gyülevész élõsködõnek, fehérgalléros és etnikai bûnözõnek, hogy jogot és igazságtételt sehonnan se várhatnak – nekünk tök mindegy. (Ahogy részegen is bölcs kisgazda ismerõsöm állította: „Akinek nincs földje, az magára vessen!”) Tulajdonképpen Önök és mi is tehetetlen rabszolgák vagyunk egy barbár módon hódító, minden értéket szétziláló és elpusztító birodalomban, de mi legalább dúskálhatunk az anyagi javakban. Hiába, mindenkinek nem adatik meg a Kánaán, kizárólag nekünk, boldog „kiválasztottaknak”. Hovatovább huszadrangú kérdés, hogy kit (kiket) juttatnak hatalomra, az Önök nyomorúságos sorsa semmit sem javulhat ebben a sátáni zsarnokságban; csak akkor, ha véletlenül (vagy kellõ törtetéssel) fölkerülnek a „vezetõ elit” érinthetetlen kasztjába.
Fölösleges tovább szaporítanom a szót. Ebbõl is mindnyájan megérthetik, hogy kár a gõzért, mert itt Önöknek nem terem babér. A többi jelölttársam most nyilván megpróbál hangzatos jelszavakat, frázisokat puffogtatni, és betegre hazudozza magát, hogy elnyerje az Önök kegyeit. Én már túlléptem ezen, s amint jeleztem, a végletekig õszinte voltam (most is, mint mindig!). Ha bánatomra nem engem választanak, akkor nyilván még nálam is hitványabb képviselõjük lesz, akiben ráadásul csalódni is fognak. Kérem, hogy kerüljék el a „kései leleplezõdés” olcsó kárörömét, s nyugodtan szavazzanak rám, mert én legalább semmi jót sem ígérek Önöknek.
Ne higgyék, hogy cserbenhagyott a maradék józanságom, bár elismerem, hogy velejéig romlott közéletünkben szokatlan az ilyen provokáló kitárulkozás. Szerintem inkább az nyilvánítható sültbolondnak, aki ennyi csalás, sunyi átverés után még részt vesz bármilyen „választáson” és „népszavazáson”. Ez alól csak azok a derék állampolgárok tekinthetõk kivételnek, akik rám és pártomra voksolnak. Ebben bizakodva hívom Önöket (a legkiválóbbakat!) is az urnákhoz. Kérem, föltétlenül karoljanak fel, hogy legalább az én jövõm felhõtlen legyen, ha már Önöknek nem juthat hasonló vigasz. Mivel a jelenkorinál még sokkal viharosabb idõk is sújthatnak bennünket, nemzetgazdasági és népjóléti szempontból óriási szükség lenne rá, hogy további gondtalan életet biztosítsanak nekem és szeretett családomnak.
Egyébként pedig segítsenek magukon és egymáson, ahol és amiben csak tudnak, mivel ezt tõlem (tõlünk) aligha remélhetik. Mindezek dacára készséggel ajánlom magamat szíves figyelmükbe és kitüntetõ jóindulatukba!
Az Önök leendõ passzív és szürke (vagy inkább óvatosan harácsoló?) képviselõje: X.Y. Z.
Bessenyei a színészóriás
Nem tudok elfogulatlanul írni errõl a nagyszerû mûvészrõl, hiszen személyesen is módom nyílt megismerni és szívembe zárni. Fiatalabb korában többször szavalta boldogult Édesapám verseit (önálló estek keretében is!), akivel kölcsönösen nagyra tartották egymást, s mondhatom, mindvégig bensõséges viszonyban álltak. Legelõször 3 évesen (1956-ban!) láttam õt, Szörényi Évával együtt, nagykanizsai otthonunkban. Késõbb (már nagyobb gyermekként) fõként Budapesten találkoztam vele apám társaságában, színházi elõadások vagy egyéb fellépések kapcsán. (Utoljára 2003-ban, az Ünnepi Könyvhéten váltottam vele pár szót, ahol a róla írt könyvet dedikálta.) Mindig lenyûgözött tökéletes játéka, megnyerõ egyénisége, feszültségeket oldó közvetlensége, eget-földet átható hangorgánuma. Egyedülálló jelenség volt a maga nemében, abszolút tekintély, ízig-vérig színész, a szó legnemesebb értelmében. Abban a korban, amikor olyan tehetségek uralták a színpadokat, mint Jávor Pál, Páger Antal, Pécsi Sándor, Mensáros László, Zenthe Ferenc, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Bitskei Tibor, Huszti Péter, Szabó Gyula stb., õ még közülük is toronymagasan kiemelkedett, s valószínûleg minden idõk legnagyobb magyar „komédiása” volt (saját magát nevezte így!). (Utóbbit persze nem állíthatom bizonyosan, hiszen a letûnt századok kiválóságairól nem maradt fenn semmilyen kép- vagy hanganyag.) De világviszonylatban is az elsõk közé sorolható, legföljebb Jean Gabin vagy Lawrence Olivier mérhetõ hozzá a 20. században. Külföldön sajnos alig ismerték, noha más nép fiaként minden dicsõséget learathatott volna. Ezt azonban csöppet sem bánta; ellenkezõleg: büszke volt származására, s haláláig nem feledte kötelességeit nemzetével szemben. Egy kivételes, hosszú pályafutás végén (közel 86 évet élt) megelégedéssel tölthette el a tudat, hogy maradandót alkotott, s a lehetõségekhez képest maximálisan kihasználta rendkívüli adottságait.
Bessenyei Ferenc 1919-ben született Hódmezõvásárhelyen, egy (akkor még) poros alföldi mezõvároskában. Itt járta iskoláit, itt tanulta meg szeretni szülõföldjét és embertársait. Szépen csengõ énekhangja volt, ezért elõször operaénekesnek készült, majd mégis a színészi mesterség mellett döntött. 1940-tõl játszott a szegedi Városi Színházban, majd Miskolcon s a Budai Színházban, azután a fõvárosi Nemzeti Színházban (több alkalommal), a Vígszínházban, utána Egerben és Pécsett, késõbb a Katona József Színházban, a Madách Színházban, a Fõvárosi Operettszínházban s a Várszínházban, valamint tucatnyi szabadtéri színpadon is. A leghosszabb idõt a Nemzetiben, ill. a Madáchban töltötte. A viszonylag sok helyszín is jelzi, hogy nem könnyû útján rengeteg gáncsoskodó kiskirállyal, torz szemléletû rendezõvel, keményvonalas pártbasával kellett megbirkóznia. A buktatók, akadályok dacára is remek figurákat alakított, úgyszólván a magyar s a világirodalom legfontosabb szerepeit játszhatta el. Többek közt elénk varázsolta Gül Baba, Peer Gynt, Bánk bán, Cyrano, Tartuffe, Szakhmári Zoltán (Úri muri), Kossuth Lajos (Fáklyaláng), Othello, Ádám, ill. az Úr hangja (Az ember tragédiája), Dózsa György, Galilei, Falstaff (A windsori víg nõk), Antonius (és Kleopátra), Danton (halála), Görgey (Az áruló), Széchenyi, Háry János, Lear király, IV. Henrik, Higgins (My fair lady), Tevje (Hegedûs a háztetõn), Zorba és Dávid Ferenc (Vendégség) alakját, de számos nótaestet és önálló irodalmi mûsort is tartott. Emlékezetes filmszerepei: Dúvad, Egy magyar nábob, A fekete város, Légy jó mindhalálig, Egri csillagok, Pacsirta, Aranysárkány stb. A TV-játékok közül kiemelkedõek: Eklézsia megkövetés, Iphigénia Auliszban, Beszterce ostroma, A helység kalapácsa, Különös házasság stb. S hogy teljes legyen a statisztika, munkásságát az alábbi kitüntetésekkel ismerték el: 2 db Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló Mûvész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, végül a Nemzet Színésze. Le kell szögeznem azonban, hogy a fenti imponáló listák csak mûvészetének felszínét tükrözik, ám annak tényleges mélységeibõl vajmi keveset mutatnak meg.
Bessenyei felfogásáról, értékrendjérõl, színpad iránti elkötelezettségérõl jóval többet árulnak el a következõ, ars poeticának is beillõ gondolatai:
„Minden én vagyok, minden eljátszott szerep, sors én vagyok.”
„A színház az ember legmagasabb rendû igényei közé tartozik. A színház az emberi méltóságra nevel. Színházat csak örömmel lehet csinálni. Szeretni kell a közönséget!”
„Egy pillanatra sem követtem el szellemi árulást. A színpaddal szemben hûséges, tiszta maradtam.”
„Színházat csak akkor érdemes csinálni, csak akkor érdemes rá pénzt és energiát költeni, ha nem önmagát, hanem az emberek javát szolgálja. Ha egy színész egy néptanító erkölcsi szintjére felküzdi magát, már nem élt hiába. A gonoszság felmutatása még senkit nem riaszt el annak megtételétõl; de a tiszta történet felkeltheti az emberben az önbecsülésnek, az emberi méltóságnak, az önbizalomnak azt az érzését, amelyre szüksége van neki és a társadalomnak is.”
Gyakran emlegette, hogy hatalmas kegyelemben volt része, mert egész életét örök érvényû klasszikusok közelében tölthette, akiktõl sohasem szégyellt tanulni. Különösen büszke volt Németh László és Illyés Gyula barátságára, akiknek tartást, emberséget, tudatos szellemi ellenállást sugalló mûhelyébe nem csak szerepein keresztül nyerhetett betekintést. Bessenyei pályája szerintem két részre osztható: az 1970-es évek elejéig tartott – ha nem is töretlenül (1956 után 6 évre eltiltották) – a felívelõ szakasz, majd utána kb. 2000-ig a leszálló ág (hanyatlásról semmiképpen sem beszélhetünk). Az utóbbit, bár elviselte, nem a saját hibája okozta, hanem irigyei és a politikai rezsim nyomása, valamint az általános értékválság. Noha a szennyes közélettõl mindig távol tartotta magát, s közvetlenül sohasem politizált (1998-ban Torgyánék ugyan jelölték képviselõnek, de szerencséjére nem jutott be), egyes szerepeinek mégis olyan aktualitása, nyílt áthallása volt, hogy a hatalom kopói rögtön szimatot fogtak, s kezdettõl tisztán érezték, hányadán áll a mûvész úr a „létezõ szocializmussal”. Kicsinyes ellenségei sose bocsátották meg neki, hogy az ’56-os forradalom kitörésekor elszavalta a Szózatot a Bem-szobornál, s a nemzet jogos szabadságharcát a leverése után sem tagadta meg. Egyik nyilatkozatában az alábbiakat mondta: „Akármilyen jelzõkkel is illették késõbb a forradalmat, gyönyörû volt! Gyönyörû! Olyan, mint mikor kinyitnak egy ablakot. Beáramlik a friss levegõ, és mindenki fölsóhajt.” Kebelbarátjával és kollégájával, Sinkovits Imrével együtt évekig teherautó-kísérõként dolgozott, ami hasonló „boldogságot” indukálhatott benne, mint amikor Michelangelo-t a Falanszterben széklábak faragására kényszerítették. A hosszú szilencium után, 1963-ban visszatérhetett a színpadra, ahol robusztus alkata, elementáris tehetsége, sugárzó energiája áttörte a sehonnai bitang törpék nyomorító korlátait, s felszabadult szárnyalása feledhetetlen élményeket nyújtott az arra fogékonyaknak.
Nem rajta múlt, hogy évtizedekkel késõbb nem a csúcspontról vonulhatott vissza, hanem a baljós csillagállásnak, a körülmények végzetes összefonódásának köszönhetõ, hogy karrierje megroppant. Egyre kevesebb fõszerepet osztottak rá, vagy olyan szörnyszülött „rendezõi koncepcióknak” kellett volna megfelelnie, melyeket meghasonlás nélkül nem vállalhatott. (Legnagyobb bukása a felújított Othello címszerepe volt, ahol a gonosz Jágó jelentette a pozitív hõst!) Rendkívüli szakmai alázattal az epizódszerepeket is remekül megformálta, de ez a „takaréklángon égés” aligha elégítette ki ambícióit. A régi konzervatív, színész-centrikus rendezõk sorra kiöregedtek vagy kikoptak a pályáról, s az õket fölváltó posztmodernkedõ, kultúrbugris direktorok önkényes „kísérletezés” ürügyén tönkretették a drámák zömét, fütyülve a szerzõk szándékára, s meghamisítva a darabok tartalmát, erkölcsiségét, ill. a szereplõk karakterét. Szegény Bessenyei tûrt, amíg tûrhetett, azonban hiába váltogatta az egyes színházakat, kisvártatva mindenütt eluralkodott a destruktív szellem, majd a totális nihil. (Ma már odáig fajultak a dolgok, hogy valamirevaló régi vagy kortárs, pláne nemzeti irányultságú darabot mûsorra sem tûznek; csupán a silány középszer tobzódik mindenütt, mondván, hogy „ki kell elégíteni a közönség igényét”. Mintha nem a színház nevelne, s formálná a közízlést, hanem az agymosott, elhülyült emberroncsok fölböffenõ „véleménye” lenne a mérvadó.) Mivel már sehol sem találta a helyét, Bessenyei 1981-ben (62 évesen!) nyugdíjba ment. Színházhoz többé nem, de egyes szerepekre még elszerzõdött, melyek egyre ritkábban követték egymást, egészen 2000-ig. Milyen hitványság, micsoda barbár romlottság fertõzi ott a légkört, ahol egy ekkora formátumú mûvész fölöslegessé válik?!
Talán a külvilág csábításai miatt, talán az elszenvedett kudarcok és mellõzések következtében, esetleg vérbõ természetébõl fakadóan Bessenyei magánélete meglehetõsen zaklatott és csapongó volt. Házasságai romba dõltek, s futó kalandjai sem elégítették ki féktelen étvágyát. Egyetlen igaz szerelme a hivatása maradt, ehhez képest a barátok és a nõk csak halvány árnyékot jelentettek. Végül mégis talált egy olyan feleséget (dr. Élthes Eszter), aki megértéssel, türelemmel, szeretettel bánt vele, s aki mellett lassacskán lehiggadt. Asszonya még könyvet is írt, ill. szerkesztett róla („Férjem, a Komédiás”), melyben megkapó õszinteséggel szól kapcsolatukról s párja emberi-mûvészi vonásairól. Miután a munkától nagyjából visszavonult Bessenyei, Lajosmizse környékén vásárolt egy csendes tanyát, ahol a város zajától elhúzódva éltek kedvteléseiknek, pl. az állattartásnak és a lovaglásnak. Immár nézõként újra „felfedezték” a színházat; hajlékukból gyakran tettek kirándulásokat Budapestre, vagy a vonzáskörzetükbe tartozó vidéki elõadásokra. Utolsó éveiben még adott néhány interjút, s a rádiókba, tévékbe is meghívták egy-egy beszélgetésre, olykor filmjeit is ismét levetítették, ez azonban már csekély vigasz lehetett számára. Bár nyilvánosan soha nem panaszkodott, sõt elégedett, megbékélt ember benyomását keltette (abból viszont nem csinált titkot, hogy elege volt már, s jobb lenne „odaát”), azért valószínû, hogy sok keserûség és harag halmozódott föl benne. Otthonában hunyt el 2004. december 27-én, 86 évesen.
Valahol olvastam egyszer, hogy zseni (géniusz) csak az a tudós, író, festõ, zeneszerzõ stb. lehet, aki eredetit alkot; tehát pl. egy színész (vagy operaénekes, karmester stb.) nem, mivel õ mások mûveit dolgozza fel, jeleníti meg, mások utasításainak, elképzeléseinek megfelelve, azaz mozgástere erõsen behatárolt. Persze e véleménnyel is vitatkozhatunk, mégis hajlok arra, hogy elfogadjam; azon megszorítással, hogy az elõadómûvész a saját érzékenységét, tapasztalatait, képességeit felhasználva újrateremti a szöveget (dallamot), vagyis mintegy „fogyaszthatóvá” teszi. A fenti értelemben Bessenyei Ferenc nem volt zseni, viszont azt bátran állíthatom róla, hogy mindazt elérte, ami mûfajában elérhetõ, s a színészet Himalájának legmagasabb csúcsait ostromolta. Akármit játszott, azt tökélyre vitte, a grandiózus hõsöktõl a legkisebb figurákig. Páratlan eszköztárát, széles hangskáláját, jellemábrázoló erejét, gesztuskincsét, szenvedélyeit, humorát mozgósítva kirobbanó sikereket aratott bármilyen darabban, bármelyik színpadon. Egyaránt kiemelkedõt nyújtott a tragédiákban, a vígjátékokban, a zenés komédiákban, a szavalataiban s a nótaesteken. Roppant népszerû volt mind a közönség, mind idõsebb és fiatalabb pályatársai körében. Mindenkit segített, bátorított, tanított, soha nem használt alantas fegyvereket, nem akart senkit háttérbe szorítani vagy ellehetetleníteni. Bízott önmagában, de értékelte mások ügyességét, jó tulajdonságait, tehetségét is.
A színházat egyfajta profetikus igehirdetésnek, vallási és hazafias missziónak is tartotta, ahol a legkiválóbb írók gondolatainak, érzéseinek tolmácsolásával az egész magyarságot lehet gerincességre, erkölcsösségre, a szépség és tisztaság megbecsülésére, a nemzet szeretetére s a szabadságért, függetlenségért vívandó küzdelemre nevelni, még a legocsmányabb bolsevizmus karmaiban is. Hitt abban, hogy céljait megvalósította, hogy szolgálata, alázata nem volt hiábavaló, mert feleletet adott életünk nagy kérdéseire, s katartikus erõvel fölmutatta egy jobb sorsra érdemes nemzet méltóságát.
Mostanában aligha születik hozzá fogható színész-egyéniség. De ha támadna is hasonló, vajon mire jutna egy ilyen reménytelen, gyalázatos korban, egy ennyire kultúra-ellenes, elanyagiasodott, lélektelen világban? Éppen ezért holtában is tiszteljük és szeressük Bessenyei Ferencet, aki pompázatos, illatos virágként nyílott a sivatag közepén, s talán õ volt a honi színjátszás legfényesebb csillaga.
Halottak napjára
Mindenszentek és Halottak napja szerves része népi életünknek. Ilyenkor már mélyen bent járunk az õszben. A sûrû felhõk mögül ritkán bújik elõ a nap, hamarabb sötétedik, hûvösebbek, nyirkosabbak a nappalok és az éjszakák, gyakran szemerkél az esõ, s a tájat borongós köd lepi. A völgyekben, szélmentes lapályokon hajnalonta olykor talaj menti fagyok is elõfordulhatnak. Az erdõk, ligetek elszórják színes lombkoronájukat, bokáig merülhetünk a frissen hullt avarba. A természet az elmúlásra, a téli álomra készül, hogy aztán kipihenve magát, tavasszal ismét megújuljon.
Õseink még sejtették, hogy a halállal nem ér véget minden, hanem csak a földi létünk fejezõdik be; de életünk egy másik dimenzióban tovább folytatódik, ahol már nincs többé nyomorúság, fizikai fájdalom és szenvedés. Õk még ösztönösen hittek a mennyben és a pokolban; próbáltak mindig úgy viselkedni, hogy megmeneküljenek az örök kárhozattól, s eljussanak Isten, vagyis a megtestesült Szeretet ölelõ karjaiba. Nem a haláltól féltek, hanem a bûnös, becstelen élettõl; mert érezték, hogy a mindent látó, Igazságos Bírót nem lehet becsapni, s valamennyiünket szándékaink, tetteink fényében ítél majd meg. Tudták, hogy nincs értelme a kapzsi harácsolásnak, az anyagi javak mértéktelen fölhalmozásának, mert a másvilágra úgysem vihetnek magukkal semmit, kivéve a lelkükben összegyûjtött jóságot és bölcsességet. Alaposan fölkészültek a halálra, oly formában is, hogy számot vetettek egész életükkel, s igyekeztek megbánni vétkeiket, kiengesztelni mindazokat, akiket megbántottak, ill. kiegyenlíteni összes tartozásukat. Sokat imádkoztak, gyakrabban jártak templomba, tapasztalataikat megosztották a fiatalabb nemzedékekkel, s a korábbiaknál megértõbben, filozofikusabban szemlélték a világot.
Ma valahogy ez is másképp van. Elfajult, önzõvé vált, elállatiasodott az ember. Önmagán, a saját vágyain, valós és vélt szükségletein kívül ritkán érdekli más, s mivel a lelke kiüresedett, elsivatagosodott, többnyire retteg a magánytól, majd a rá váró méltatlan, kegyetlen végtõl. Elviselhetetlennek érzi a csendet, az öregedés stációit, haszontalan pótcselekvésekbe menekül, s körbe-körbe rohangál, mint a mérgezett egér. Mivel korunkban a társadalom alapsejtjei, a családok is atomjaira szakadtak, a létbiztonság s a közbiztonság minimálisra csökkent, az egészség (a teljesség!) pedig végzetesen leromlott, de a vallások sem nyújtanak már érdemi kapaszkodót, s a hajdani nagy eszmék (pl. hazaszeretet, tisztesség, bátorság, önfeláldozás, szolidaritás, állhatatosság, hit, boldogság stb.) is mind-mind a porban hevernek; ezért az egyén talaját vesztette, s nem találja a helyét sehol, semerre. Nem bír mit kezdeni sem az életével, sem a halálával.
Õseink még ápolták évezredes hagyományaikat, s ennél fogva azok is erõsítették, megtartották õket. Így például törõdtek másokkal, segítettek a szegényeken, a bajba jutott szerencsétleneken, megülték ünnepeiket, harmóniában éltek szûkebb és tágabb környezetükkel, az Univerzum csillagaival s az évszakokkal. Tisztelték, szerették, szívükben õrizték felmenõiket, sõt, állandó kapcsolatban álltak eltemetett halottaikkal. Egész csokor népszokásunk kötõdik az õszi napéjegyenlõséghez, Mindenszentekhez és Halottak napjához szerte a Kárpát-medencében. (Ezeknek bárki utánanézhet avatott néprajzi könyvekben, helytörténeti monográfiákban és egyházi krónikákban, ismertetésükre ezért nem térek ki.) E régebben élénk, sokrétû szokások sajnos annyira megkoptak már (mondhatnám, tervszerûen kiölték belõlünk!), hogy jószerivel csupán a temetõjárás s a gyertyagyújtás maradt meg belõlük (no meg angolszász mintára újabban nálunk is kezd lábra kapni egy gyökértelen, otromba, horrorisztikus Halloween-komédia), ami eléggé elszomorító.
Gondoljunk arra, hogy akik ma kiterítve, elhantolva vagy elhamvasztva nyugszanak, egykor mind elevenek voltak; s akik most jól-rosszul múlatják drága perceiket, elõbb-utóbb mind ugyanoda jutnak. Nem az számít, hány évet töltünk a földön, hanem az, hogy a rendelkezésünkre álló idõvel miként sáfárkodunk, s képességeinket mennyire hasznosítjuk embertársaink, nemzetünk, magyar hazánk javára. Ne reszkessünk tehát a haláltól, ám próbáljunk meg minél okosabban, tartalmasabban élni. Ezen a kettõs ünnepen dobjuk félre szorító gondjainkat, s ne szégyelljük, ha könny fut a szemünkbe, amikor emlékezünk. Beszélgessünk elhunyt hozzátartozóink szellemével, s a sírhalmuk fölött töprengjünk el az élet és a halál csodáján, megismételhetetlenül egyedi voltán. Szálljunk kissé magunkba, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, s törekedjünk arra, hogy hátralevõ életünket minél tökéletesebbre formáljuk. Az eltávozottak sorsán már nem javíthatunk, de a magunkén és szeretteinkén annál inkább. Úgy örüljünk minden napunknak, mintha ez lenne a legutolsó.
Ne felejtsük: mindig az itt maradóknak nehezebb, a gyász átható kínja kizárólag õket sújtja. Ám, ha szilárd a hitünk, a vigasztalás sem késhet sokáig. Mindnyájan Isten kezében vagyunk, s amíg Õ vigyáz ránk, addig nincs okunk a reménytelen elkeseredésre. A jézusi örök Világosság ragyogjon lelkünkben!
II. Rákóczi Ferenc, a leghívebb magyar
Nagy emberek életére visszagondolni mindig hálás feladat, a nemzet óriásaira emlékezni pedig kitüntetõ megtiszteltetés.
A magyarok több ezer éves históriája szerencsére jócskán bõvelkedik kiemelkedõ, európai mércével mérve is meghatározó egyéniségekben. Nimród, Atilla, Árpád, Szent László, Hunyadi János és Mátyás, a költõ Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Széchenyi, Kossuth, Petõfi, Mindszenty bíboros tetteire és mûvére a világ bármely nemzete büszke lehetne. Velük teljesen egyenrangú, örökké vonzó, serkentõ példánk Rákóczi fejedelem is. Ha elfogadjuk, hogy Széchenyi István a legnagyobb, akkor Rákóczi Ferencet joggal nevezhetjük a leghívebb, leghûségesebb magyarnak; bár ilyen kiválóságok közt értelmetlen, s koruk, hivatásuk, küldetésük különbözõsége miatt lehetetlen is a patikamérlegen történõ összehasonlítás.
Természetesen most nem vállalkozom rá, hogy Rákóczi útját részletesen bemutassam és elemezzem. Csupán arra teszek kísérletet, hogy írói arcélét felvillantsam, népünk életében játszott sorsdöntõ szerepét megrajzoljam, jellemét, bátorságát, erkölcsi tisztaságát, lelki jóságát, haza- és nemzetszeretetét kiemeljem, a kortársaimnak szóló szellemi üzenetét közvetítsem – a bõven csordogáló források alapján.
Petõfi Sándor a róla költött (Rákóczi címû) remek versében így szólítja meg:
„Hazánk szentje, szabadság vezére,
Sötét éjben fényes csillagunk,
Oh Rákóczi, kinek emlékére
Lángolunk és sírva fakadunk!”
Jeles népi írónk, Féja Géza, többek közt a következõket írja: „Elsõrangú ítélõképességét és széles látókörét mindvégig megõrizte. Mindig csúcsról nézte az életet és az eseményeket, nem akadt meg érzelmek kátyúiban, széles tér volt neki az élet, s a maga természetes helyére tett mindent. Nem hevítették elfogultságok, indulatok, szellemi elsõbbsége fensõbbségében, tántoríthatatlan igazságszeretetben s tárgyilagosságban nyilatkozott meg. A magyarországi háborúról írt emlékirata tökéletes mû; még egyszer feltámadt benne szellemének õsrétege, a vezérlõ fejedelem öntudata, vallomásaiban azonban már egészen elszakadt a földtõl…”
Rezik János, eperjesi tanár patetikus fohászában ekképp lelkendezik: „Élj, Ferenc fejedelem, hazánk gyöngyszeme! Élj, égi küldött! Ragyogj, mint Hajnalcsillag, a nap s a dél elõfutáraként. Annyi forró küzdelem után hozd vissza, felséges fejedelem, a béke és nyugalom napfényes delét!”
II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született Borsiban, Felsõ-Magyarországban, vagy másképpen a Felvidéken. Igen elõnyös családfáról származott, ereiben a Zrínyik és Rákóczik vére keveredett. Férfiágon ükapja Rákóczi Zsigmond, dédapja I. Rákóczi György, nagyapja II. Rákóczi György, édesapja I. Rákóczi Ferenc volt (aki fia világra jötte után pár hónappal meghalt), valamennyien erdélyi fejedelmek. Nõágon nagyapja a császár elleni összeesküvésért lefejezett Zrínyi Péter, a költõ Zrínyi öccse, édesanyja pedig Zrínyi Ilona, a bátor amazon, akinek második házassága révén Thököly Imre, a kuruc felkelõ lett a gyermek Rákóczi mostohaapja. A kis Ferencet 12 éves koráig anyja neveltette; korán részt vett a vitézi portyákon, elkísérte Thökölyt a hadjáratokba, végigélte Munkács várának közel 3 éves osztrák ostromát, szóval a megpróbáltatások, nélkülözések során alaposan megedzõdött, és elleste a hadi mesterség fortélyait, amit késõbb Zrínyi elméleti munkáiból is tovább tökéletesített. A Porta befolyása ekkorra már jelentõsen meggyengült, s területeink java mentesült a török iga alól, de nemsokára a még elvetemültebb Habsburgok megszállása alá került. Ahogy Thököly mondta: „Rabságba veti országunkat a német, mihelyt felszabadítja!”. Azaz tovább folytatódott hazánk „két pogány közti” õrlõdése. Kapzsi, telhetetlen idegenek grasszáltak mindenütt, gátlástalanul fosztogatták, sarcolták a népet, aki elképesztõ nyomora ellen lázadásokkal, alkalmi felkelésekkel tiltakozott. De az általános, össznemzeti szabadságharcra néhány évet még várni kellett.
A serdülõ, kamaszodó Ferenc a császár foglyaként 1688-ban átmenetileg a bécsi udvar „védõszárnyai” alá került, s többféle iskolában szigorú, garantáltan magyarellenes, lélektelen papok nevelték, azzal a nem titkolt céllal, hogy írmagostul kiirtsák belõle a hazafiságot, a rebellis szellemet, s engedelmes alattvalót, császári hivatalnokot faragjanak belõle. Legfõbb ellensége Kollonich bíboros volt, azaz kijelölt gyámja, vagyonának „kezelõje”. Egyik elfogulatlan jezsuita tanára az alábbiakat jegyezte fel naplójába: „A fiatal Rákóczi 3-4 évvel látszik idõsebbnek koránál. Arca barnáspiros, sötét a haja is, melyet nem rövidre nyírva, hanem hosszan, vállaira omló fürtökben visel. Egész valójában semmi középszerû nincs. Szavai, járása, magatartása mind méltóságteljesek, fejedelemhez méltóak, minden kevélység nélkül; amilyen nemes, olyan emberséges, jóllehet tekintélyét mindig megõrzi.” Egy másik tanítója szerint: „Ez a kis hõs méltó a részvétre és szeretetre.”
Családjától, Julianna húgától, édesanyjától teljesen elszakították, csupán levelezéssel tarthatta velük a kapcsolatot. Jó úton járt afelé, hogy végleg elvesszen a magyarság számára. A dolognak mégis volt annyi értelme, hogy tudásban, mûveltségben, nyelvismeretben gyarapodott, horizontja tágult, s ezt késõbb is mindig hasznosította. Zsenge ifjúkorában nagy utazást tett Itáliában: Bécsújhelybõl indulva felkereste Velencét, Ferrarát, Bolognát, Firenzét, Genovát, Torinót, Milánót, Nápolyt, Rómát, s XII. Ince pápát is meglátogatta. 1694-ben nagykorúsították, majd visszatért Magyarországra, ahol Sáros megye örökös fõispánja lett. Feleségül vette a 15 éves Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnõt, akitõl 3 fia született: az elsõ pár év múlva meghalt, a második József s a harmadik György azonban szerencsésen felnõtt. Birtokain tartózkodva összebarátkozott Bercsényi Miklós ungi fõispánnal, késõbb Aspremont tábornaggyal (a sógorával) és Batthyány Ádámmal.
1697-ben kitört a hegyaljai jobbágyfelkelés, ezt azonban Rákóczi még ellenezte, sõt a látszatát is el akarta kerülni a gyanúsíthatóságnak. Ám környezete nem hagyta nyugodni, kezdett öntudatra ébredni, s levelet küldött XIV. Lajosnak, a francia Napkirálynak. Azonban elárulták, ezért 1701-ben „összeesküvés” vádjával letartóztatták, s a bécsújhelyi börtönbe hurcolták. Fél év után külsõ segítséggel sikerült megszöknie és Lengyelországba menekülnie. Podolinban, Krakkóban és Varsóban múlatta az idõt, megismerkedett Helena Sieniawska hercegnõvel, kivel hosszú évekig rejtett szerelmi viszonyba bonyolódott. Közben itthon elfogatóparancsot adtak ki ellene, s a fejére tízezer forint vérdíjat tûztek. Rákócziban egyre inkább érlelõdött a terv, hogy változtasson hazája nyomorúságán.
1703-ban Törökországban meghalt Zrínyi Ilona. Esze Tamás a tiszaháti kuruc talpasok élén felkereste Rákóczit, hogy jöjjön haza, mert valamennyien õt óhajtják vezérüknek. Az ország legelõkelõbb, leggazdagabb embere rövidesen az önként hozzásereglõ legszegényebbek mozgalmának élére állt, kibontotta a „Cum Deo pro Patria et Libertate” (Istennel a hazáért és a szabadságért!) jelszóval ékesített zászlót, és átlépte a határt, mint Caesar a Rubicont… „Bátorított és erõsített az a szándék, hogy megérdemeljem a nép bizalmát és szeretetét.” – mondta. A híres Brezáni kiáltványban az egész országot fegyverbe, felkelésre szólította a képtelenül adóztató, hatalmaskodó idegen birodalom ellen, s egyúttal felszabadítást ígért a harcban részt vevõ jobbágyoknak. De tömegesen csatlakoztak hozzá középnemesek, sõt fõurak is, valamint ukránok, tótok, ruszinok; hamarosan egész Felsõ-Magyarország kuruc kézre került, egymást érték a lelkesítõ gyõzelmek. Vele küzdöttek olyan kiválóságok, mint Ocskay László, Vay Ádám, Károlyi Sándor, Vak Bottyán, Forgács Simon, Béri Balogh Ádám, Radics András, Bezerédj Imre, Ráday Pál (õ volt a titkára és gyakorta társszerzõje) stb.
A politikai-katonai teendõk mellett kezdett kibontakozni Rákóczi irodalmi tehetsége is. Ekkortájt írta Buzgó ének-ét és Alázatos imádság-át, majd 1704-ben latinul és franciául kibocsátotta, a külföld meggyõzése végett, a Recrudescunt címû kiáltványát („Megújulnak a dicsõséges magyar nemzet régi sebei.”), melyben cáfolhatatlan, alapos indoklását adta a szabadságharc szükségességének. (A törvényeket megszegõ hatalommal szemben az ellenállás nem lázadás, hanem jog. „Az Isteni Gondviselés elküldött engem puszta hazámba fegyverért, szabadságért kiáltó szózatnak. Meghallotta ezt a kiáltást mindenki, a szabadság neve megmozgatta a nemes szíveket, sereglettek és fegyvert fogtak a szabadság visszanyerésére. De ez a szózat nem volt abban a helyzetben, hogy a katonáknak zsoldot, ruhát, fegyvert és lovakat adjon. A néptõl kellett tehát kérnünk, hogy adni tudjunk neki. De ugyanez a nép volt katona is, mégis adókkal kellett terhelni, kényszeríteni kellett, hogy eleséget szállítson, ne hagyja abba a föld mûvelését, és ugyanakkor elviselje a háború fáradalmait.”)
A gyulafehérvári országgyûlésen a székely, magyar és szász rendek Erdély (utolsó) fejedelmévé választották (beiktatására csak 1707-ben került sor Marosvásárhelyt), majd a lengyel trónt is felajánlották neki; ezt azonban többször is szerényen elutasította; mert „…sem célszerûnek, sem becsületemmel megegyezõnek nem tartottam idegen ország koronájáért és önhasznomért hazám ügyét cserben hagyni, kitévén azt a legnagyobb veszélynek, tudniillik a németek jármának, hogy szabadságának még amaz árnyékát is elveszítse, amely addig megmaradt.”
1705-ben tartotta Rákóczi a Gyömrõi beszéd-ét („Nincs veszedelmesebb egy szabad nép kormányzásában, mint a titkolózás, amely sok gyanúra és bizalmatlanságra ad lehetõséget… – Nem kívánok birodalmat, nem kincset tûletek, s nem egyebet: az igaz, bátor magyar szívet, hogy az magaméval összekapcsolván, veletek éljek és haljak! – Megteszek minden tõlem telhetõt, ha a nemzetnek nyugalmat szerezhetek vele. De ha ez nem sikerül, eljött az ideje annak, hogy üdvünket inkább nagylelkû halálban keressük, mintsem hogy magunkra vegyük a németek igáját. – Mert arra szövetkeztünk és esküdtünk, hogy nem tesszük le a fegyvert, amíg a szabadságunkat vissza nem szereztük.”), majd a szécsényi országgyûlésen vezérlõ fejedelemmé választották. Ekkor született A szegénylegény éneke (1706) és a Responsio-ja, melyet a vallási békétlenség, fõként a jezsuita túlkapások ellen írt. („Nem tûrhetõk az országban olyanok, akik hazai kenyeret esznek, és az ellenség parancsát követik!”)
Az egész háború csúcspontja az 1707-es ónodi országgyûlés, ahol megtörtént a Habsburg-ház trónfosztása („Eb ura fakó! József nékünk nem királyunk!”), ill. az általános adózás (köztereh) bevezetése. Néhány képviselõ ugyanitt durván megsértette becsületében, s a közpénzek elsikkasztásával vádolta. Rákóczi könnyekkel küszködve, ám önérzetesen válaszolt: „Édes nemzetem! Ezt érdemlettem tõled bujdosásim után? Életemet, véremet, mindenemet éretted felszentöltem, feleségemet, gyermekimet, szerencsémet megvetettem, sõt ami több, az édes eleim is a virágzó elõbbi szabadságodnak helyrehozásáért mindeneket kockára vetvén, véröket, hitüket feláldozták. Nem tûröm, nem szenvedem, magammal koporsómba viszem: mert te tudod, Istenem, hogy igaz szívû vagyok, és privát javat nem kívánok! Ne szenvedd, édes hazám, rajtam ezt a gyalázatot!” (Ezzel a többséget sikerült meggyõznie, s a renitenseket helyben felkoncolták.) Ugyanakkor figyelmeztette az urakat is az egyszerû nép õszintébb megbecsülésére: „Vigyázzunk nagyon, mert ahogyan mi fellobbantottuk a tüzet az ellenség ellen, ugyanúgy ellenünk is támadhat ugyanaz a tûz!”
A kuruc had hiányosan felszerelt, képzetlen, alultáplált volt, s bizony önmagában a fogyatkozó lelkesedés nem óvhatta meg mindig a vereségektõl (pl. Nagyszombat, Trencsén stb.). Ezért írta meg Rákóczi 1708-ban a Hadakozó embernek tanító scholája címû traktátusát, és katonái elõtt számos beszédet is mondott (pl. a huszti gyûlésen s a kállói hadiszemlén). A sárospataki országgyûlésen elhatározták a harc rendületlen folytatását, a megalkuvás és a felemás béke elutasítását. A nehézségek viszont egyre szaporodtak; sem a franciáktól, sem az oroszoktól (Nagy Péter cár), sem a törököktõl nem kaptak mást hitegetésen kívül, így esélyeik egyre romlottak, s az 1710-es romhányvadkerti csatavesztés már a végsõ bukást vetítette elõre. Rákóczi ekkor írta meg Egy igaz magyarnak hazája dolgai felõl való elmélkedése címû politikai mûvét, majd ismét Lengyelországba indult támogatást szerezni. Azonban 1711-ben a teljhatalommal megbízott Károlyi Szatmárban békét kötött a labancokkal, majd a majtényi síkon letette a fegyvert (pontosabban a zászlókat), mert nem vállalta a további kilátástalan véráldozatokat. (Áruló volt-e vagy reálpolitikus? – ebben ma is megoszlanak a vélemények. Nem tisztem most ezt a vitát eldönteni. Csupán megjegyzem, hogy 1849-ben kísértetiesen megismétlõdött mindez Görgeyvel Világosnál.) Ezzel véget ért a magyar história leghosszabb (8 esztendõs) szabadságharca. Csekély eredménnyel, hisz elmaradt a jobbágyfelszabadítás, veszendõbe ment a belsõ megújulás s a gazdasági fejlõdés, azaz lényegében minden maradt a régiben. Megkezdõdött a kurucok életfogytig tartó keserû bujdosása.
Rákóczi 1713-ban Franciaországba ment, csatlakozott hozzá Zay Zsigmond s Mikes Kelemen, a tehetséges íródeák, jóval késõbb pedig Bercsényi is. Az általános európai rendezésbõl (ez volt az 1714-es rastatti béke) hazánkat egyszerûen kihagyták, mint azóta is annyiszor! 1715-ben, III. Károly nyomására, a pozsonyi országgyûlés Rákóczit és a hûségesküt megtagadó híveit hazaárulónak nyilvánította, fõ- és jószágvesztésre ítélte. Párizs is megalázta, felszínességével taszította a fejedelmet, ezért egy vidéki kolostorba vonult vissza, ahol szinte szerzetesként élt, és hozzákezdett a Confessio (Vallomások) latin nyelvû lejegyzéséhez. Ebben az 1716-19 közt készült 3 részes szubjektív vallásfilozófiai, önéletrajzi „versprózában” Szent Ágoston-i magasságokba szárnyalt. Az 1717-ben franciául írt Memoires-jaival (Emlékiratok) együtt ez a barokk utáni, felvilágosodás elõtti irodalmi munkásságának vitathatatlan fõ mûve, a saját idealizmusának s egyben szabadságharcának megkerülhetetlen, európai rangú tükörképe. Ilyen sorok találhatók benne: „Ki a világ elõtt fejedelem, a te színed elõtt por és féreg vagyok…– Mert ki lehet ellenem, ha te velem vagy, és ki lehet mellettem, ha te elhagysz?”
1717-ben a szultán hívására kíséretével egyetemben Törökországba utazott; elõbb Gallipoliban, majd Drinápolyban, Jeniköjben, végül 1720-ban Rodostóban telepedett meg. (Bercsényi szójátéka szerint: „Rodostó – ostorod”.) A Porta is csak ámítgatta, tapasztalatait, szolgálatait elfogadta, de még a maga és társai megélhetését is alig biztosította. Nem sok reménysége, bizodalma maradt: „… szinte már azt sem tudom, élek-e még, vagy csak azért vagyok a világon, mert elfelejtettek eltemetni. Ugyanis az a szomorú tapasztalatom, hogy a lelki és testi halálon kívül van politikai halál is. Már semmi, de semmi nem köt ehhez a világhoz. Senki nem veszi hasznomat, és amikor magam sem látom hasznát személyemnek, kétszeresen szerencsétlen vagyok.” A zágoni Mikes szerint: „A bujdosásban is bujdosnunk kell.” Szekfû Gyula, a neves történész írta a számkivetett fejedelemrõl: „A számûzetés keserûsége csak a földi vándorlás legvégén, a halál kapujában vált meg tõle. Szomorúság volt osztályrésze, nagyobb szomorúság, mint amit a sors egyéb számûzöttekre szokott kimérni. Nem elég, hogy a hazától, a nemzet közösségétõl elszakadt, utolsó évtizedeiben a keresztény világ vigasztalását, a nyugati mûveltség áldását (??! – S. A.) is nélkülöznie kellett. Végtelen egyedülvalóság feküdte meg lelkét embertelen súllyal, senkitõl tanácsot, senkitõl útmutatást nem remélhetett. Mindent saját magából, saját gondolat- és érzésvilágából kellett merítenie.”
1721-ben Meditáció-i sorozatát vetette papírra, majd 1725-ig befejezte állambölcseleti munkáit, közben szorgalmasan levelezett sokakkal. Mindkét fiának sikerült megszöknie a bécsi fogságból, s közülük György több hónapig nála vendégeskedett; de valójában fiaiban is csalódott, akik nem örökölték sem képességeit, sem áldozatkészségét és kitartását. 1732-ben elkészült II. Rákóczi Ferenc politikai és erkölcsi végrendelete, melyben egyéb intelmei mellett leszögezte: „A fejedelmeknek törvényes hatalmuk van, amelyet a nép szabad és egyhangú beleegyezése adott nekik és tart fenn.” 1735. április 8-án, 59 éves korában halt meg a „szegénység édesura”. Szívét a francia Grosbois-ba küldték kézirataival együtt, testét pedig Rodostóban temették el, majd átvitték Konstantinápolyba (Szent Benoit templom), Zrínyi Ilona hamvai mellé, végül 1906-ban nagy pompával mindkettõjük földi maradványait a kassai Dómba szállították.
Rákóczi egész életével a Habsburg-birodalomtól különváló, önálló, független, központosított új Magyarország felépítésén fáradozott, mind diplomáciai és katonai, mind pedig gazdasági-társadalmi és kulturális téren. Tollal és karddal harcolt a szabadságért, a nemzeti összefogásért és egységért. Államférfi, hadvezér, mûvelõdéspolitikus, diplomata, író, társadalmi és vallási bölcselõ volt egyszemélyben. Már kortársai is nagy tisztelettel övezték a „haza atyjának” karizmatikus egyéniségét, valóságos Rákóczi-kultuszt teremtve ezzel. Nála a személyes sors s a nemzeti ügy tökéletes összhangban volt; kizárólag népe fölemelkedésével együtt akart boldogulni, s nemes küldetésének bukása okozta önnön tragédiáját is. Mindvégig vallási toleranciára, a felekezeti viszályok kiegyenlítésére törekedett, kerülte a zsarnokságot, a fölösleges erõszakot; ha szükséges volt, büntetett ugyan, de kegyes és igazságos volt, mértékletes és méltóságos. Mélységes hit, törhetetlen hazafiság, vitézi morál, továbbá emberszeretet, hûség, bölcsesség, kötelességtudás és önzetlenség jellemezte. Ugyanakkor elemzõ, önfeltáró, vívódó és szenvedélyes alkat volt. Messze elõre látta, hogy az egyes társadalmi osztályok közti éles ellentéteket fel kell oldani, sõt azt is, hogy a közép-európai (ha úgy tetszik: kárpát-medencei) népek csupán együtt vihetik valamire, mert a gyûlölködés és marakodás csak a pusztulásukhoz, elsöprésükhöz vezethet. (Bizony nem ártana megszívlelni ezt azoknak a vaksi, hazug és barbár „demokratáknak” sem, akik azt hiszik, hogy szabadok és boldogok lehetnek olyan áron, ha egy másik nemzet torkát szorongatják, vagy életterét fondorlattal összezsugorítják.)
A kuruc világnak Rákóczi volt az éltetõ magja, fáradhatatlan motorja. Tüneményes alakja õ a magyar történelemnek. Szabadságharca, hagyatéka feltüzelte, megtermékenyítette a lelkeket, melyekbõl pompás mesék, mondák, dalok és mûvészeti alkotások fakadtak. Diadalok öröme, kudarcok bánata, remény és lemondás árad belõlük, az igaz ügyért küzdõk iránti rajongó szeretet s a szabadságunkat eltipró ellenség dühös megvetése tör föl századok óta. Riadó kürt és kesergõ tárogató dobban meg szívünkben, egy daliás kor gyönyöre és gyásza vibrál idegszálainkon. Rákóczi fejedelem emléke állócsillagként tündököl a Hadak Útján, örök világosságot és példát sugároz minden árva, szenvedõ, sötétben botorkáló magyarnak. Csak fel kell emelni csüggedõ fejünket, hogy szembenézzünk vele!
Szellemi, lelki, erkölcsi és hitbeli adalékok a magyarság megmentéséhez
(Elhangzott Bösztörpusztán, a Magyarok Országos Gyûlésén, 2011-08-13-án.)
Egykor a magyari fajta is a krisztusi tökéletességet közelítõ, istenarcú, kultúrmissziót betöltõ és legyõzhetetlen nép volt. Nem meglepõ, hogy az alvilág romboló erõi ellene támadtak, hogy maga a Sátán és démoni szövetségesei próbálják országát megkaparintani, õt pedig szétszórni, beolvasztani vagy megsemmisíteni. Ma már ez a küzdelem végkifejletéhez érkezett. A nemzet keresztre szögezve, tehetetlenül és hitetlenül várja a csodát, miközben rettenetes haláltusáját vívja. Csakhogy Jézus feltámadt, s ebben külön-külön mindnyájunknak része lehet, de arra nincs példa a világtörténelemben, hogy egy elvérzett, kiirtott nép valaha életre kelt a semmibõl. Nekünk tehát minden fájdalmunk dacára, még élve, s önerõnkre támaszkodva le kell szállnunk a keresztrõl, ha a Magyarok Istene is úgy akarja. Mert széthordott javakat, kiüresedett hagyományt, betiltott anyanyelvet, elrabolt országrészeket némi fáradsággal és áldozattal vissza lehet még szerezni; de a nemzethalál után már megmaradásról vagy újjászületésrõl többé nem beszélhetünk.
Nem kétséges, hogy ma is van feladatunk és küldetésünk, de biztosan nem az, hogy föláldozzuk magunkat másokért, hogy életünk árán is galambokká szelídítsük a húsunkat szaggató keselyûket. A mi dolgunk éppen az – mint a fény s a tudás legõsibb népének –, hogy megõrizzük (s minden jó szándékú nációval ingyen megosszuk) a ránk bízott isteni talentumokat, továbbadjuk az életet, s fönnmaradjunk a világ végéig, hogy a természeti és égi törvényekkel összhangban, boldogan s békességben építhessük lelkünket, otthonunkat, hazánkat. S ha ettõl bárki erõszakkal el kíván téríteni, vagy eredményeinktõl, alkotásainktól meg próbál fosztani, vagy bármi okból kardot ránt ellenünk, bizony kapja meg, amit megérdemel! Sajnos az amerikanizálódó világban uralkodó multinacionális, globalizációs elnemzetlenítõ folyamatok sem kedveznek a magyar törekvések elfogadtatásának; de mi mégsem mondhatunk le igazunk minél teljesebb érvényesítésérõl, szabadságunk, semlegességünk, nemzeti önrendelkezésünk és egységünk megteremtésérõl, zsivány módra elbirtokolt területeink visszaszerzésérõl.
Kulcsszavaink a következõk legyenek: önvizsgálat, önellátás, önvédelem. Ezek vonzásában próbáljunk tömörülni, kisebb-nagyobb közösségekké szervezõdni, majd elindulni a kitûzött célok, a nemzet valódi emelkedése felé. Szögezzük le, hogy egy nemes ügy elgáncsolása, egy ember pályájának kerékbe törése, egy nemzet keresztre feszítése még nem föltétlenül a halált s a véget jelenti, hanem csupán a gonoszság ideiglenes térnyerését. A föltámadás reménye, a magasabb rendû értékek választása mindig üdvösebb, mint a csupasz porhüvely megmentése, ill. a tûrhetetlen megaláztatások lenyelése. A bátor nemzetszolgálat – legyen bármi a bére – mindenkor áldásos, gyümölcsözõ életet jelent; míg a meddõ, könnyelmûen elherdált, pláne a nemzet kárára fordított élet, átkot. Könnyekbõl, búskomorságból, „sírva vigadásból”, dühbõl és gyûlölködésbõl építkezni nem lehet. Lelkünkbõl, nemzettudatunkból tehát sürgõsen számûzzük az efféle gátló koloncokat, s kölcsönös türelemmel, megértéssel, szeretettel kíséreljük meg az önmagunkra találást, majd mozduljunk el egy fundamentálisabb, hasznosabb létezés irányába. Ne verjük féltéglával a mellünket, hogy milyen kiváló hazafiak, remek próféták vagyunk, hiszen selejtes vagy értékes voltunkat úgyis eldönti majd a könyörtelen idõ. Ugyanakkor legyen tartásunk és méltóságunk bármilyen helyzetben; ne keressük a hatalom kegyeit, s ne bénítson bennünket kisebbrendûségi érzés. Jogainkért, érdekeinkért, anyagi és szellemi javainkért álljunk ki határozottan; ne hagyjuk magunkat elkábítani és sarokba szorítani; továbbá tartsuk számon sérelmeinket, s támogassuk bajba jutott vagy nélkülözõ testvéreinket.
Úgy gondolom, az istenhit és a hazaszeretet minden magyarnak rendkívül fontos, s igen harmonikusan kiegészítik egymást. Csak akkor élhetek önmagammal s a világgal teljes szellemi-lelki összhangban, ha nem állítom szembe õket, hanem mindkettõhöz egyformán ragaszkodom, s jó testvérként megférnek a szívemben. Megtapasztaltam azt, hogy akik kizárólag a transzcendens dolgokba csimpaszkodnak, azok elõbb-utóbb bigottá válnak, s szájtátva reménykednek az isteni beavatkozásban, miközben saját kötelességeiket elhanyagolják honfitársaikkal és hazájukkal szemben. Akik viszont kikapcsolják, megtagadják a rejtett misztériumokat, amolyan „sült-realistaként” az önzetlen, egészséges hazafiságra is képtelenek, mert beléjük fészkel a gyûlölködõ sovinizmus, s a legkisebb kudarcok is porig sújtják õket. Mindkét oldal elrugaszkodik a valóságtól, s vallási fanatizmusában, ill. politikai elvakultságában hajlamos a rossz döntésekre, a küzdelem korai feladására, vagy éppenséggel önnön képességeinek, hatósugarának fölülbecslésével mások bajba sodrására. Aligha kell részleteznem, milyen szörnyû lehet mindkettõ a nemzet szempontjából. Nem könnyû tehát megtalálni a helyes egyensúlyt istenhit és hazaszeretet között, azonban ez elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy – a ránk törõ külsõ és belsõ ellenségekkel szemben – önvédelmi élethalálharcunkat elõdeinkhez méltóan megvívjuk. Mert bárki bármit állít, ezt a háborút nem kerülhetjük el, nem úszhatjuk meg, s a siker nem fog mennyei mannaként az ölünkbe hullni.
Bár korunk sötétebb és rémisztõbb minden elõzõnél, mi mégsem vagyunk hitványabbak elõdeinknél, ezért indokolatlan lenne fajtánk „temetése”, vagy bármiféle önmarcangolás. Persze a tárgyilagos erõfelmérést, leltározást a saját táborunkban is meg kell ejtenünk. Bíztató jövõképet csak akkor vázolhatunk fel, ha behatóan megismerjük történelmünket, páratlan kultúrkincseinket, sok évezredes hagyományainkat, s eltéphetetlen szálakkal kötõdünk õsi gyökereinkhez. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a múltunk nem mögöttünk botorkál, valami távoli, ködös homályba veszve; hanem közvetlenül alattunk van, amelyen rajta állunk, s belõle merítünk példát, energiát és nyersanyagot az országépítéshez.
A ránk váró feladatokkal akkor is meg kell birkóznunk, ha pillanatnyilag nem hoznak eredményt, s látszólag céltalanul telik el az életünk. Lehet, hogy egész nemzedékünk elbukik, elõfordulhat, hogy együttesen se bírjuk megfékezni mélyrepülésünket. Számunkra ez föltétlenül tragédiát jelent, azonban semmiképp sem menthet föl kötelességeink teljesítése alól. Felelõsséggel tartozunk utódainknak, az egész nemzetnek (s persze lelkiismeretünknek is) abban, hogy betöltöttük-e hivatásunkat, örök magyar küldetésünket. Egyszer el kell számolnunk arról, hogy megõriztük-e a ránk bízott értékeket, hogy tovább adtuk-e a világító lángot s magát az életet. Jaj lesz azoknak, akik kibújtak a rájuk rótt sors alól, s a munka könnyebbik végét választották, pláne önös érdekbõl a nemzetrontók pártjára álltak, vagy elárulták drága hazánkat!
Lehet, hogy minden törekvésünk, lelkesedésünk, alázatos és áldozatos nemzetszolgálatunk csupán egy csepp a tengerben, viszont milliónyi ilyen csepp már szinte tenger. Ha mindenki megteszi a maga dolgát, elképesztõ hajtóerõket sorakoztathatunk fel a magyarság mellett! Ne felejtsük: Isten mindenek fölött, s a Haza mindenek elõtt!
Szomorúan látom, hogy a posztkommunista „köpönyegváltás” korszakában szinte minden tisztességes népi kezdeményezés, a magyarság helyzetének javításáért indított valamennyi mozgalom elõbb-utóbb zátonyra fut, vagy csírájában elhal. Ember legyen a talpán, aki ennyi kudarc után még reménykedni mer, s valami új, nagy fába vágja a fejszéjét, avagy folytatja korábbi küzdelmeit eltiprásunk ellen, ill. a magyar igazság, szabadság és kultúrfölény érvényesítéséért. Mivel a politikában, a gazdaságban, netán a nyílt csatamezõn egyelõre nem sok babér teremhet számunkra, ezért az elkerülhetetlen hazamentõ harcokat legelõször szellemi-lelki síkon kell megvívnunk. Helyre kell állítanunk szétroncsolt történelmi és nemzettudatunkat, önbecsülésünket, ellopott bátorságunkat és nemességünket, sárba döngölt hitünket és életkedvünket. Vissza kell térnünk eurázsiai örökségünkhöz, lappangó hagyományainkhoz, feledésbe merült értékeinkhez. Csupán e szilárd, biztos alapokra támaszkodva lehet esélyünk, hogy más dimenziókban is legyõzzük esküdt ellenségeinket; s minden téren egy szerves, értelmes, örömteli életet, ill. egy fejlett, gondoskodó, vonzó országot teremtsünk magunknak.
Sokat töprengek azon, melyik utat válasszuk, miképpen cselekedjünk, hogy garantáltan elõbbre jussunk. Szerintem kizárólagos, egyedül üdvözítõ recept nincs, s még ha létezne is ilyen, ugyan ki lenne képes elfogadtatni az összes hazafias táborral vagy csoportocskával, ilyen széthúzás és megosztottság mellett. Nem vitás, hogy roppant kegyetlen, mohó háttérerõk szorításában vergõdünk, melyek a végsõ pusztulásunkra törnek; azonban általános romlásunkban igen jelentõsek a saját vétkeink is. A gyávaság, a közöny, a becstelen önzés, az önfeladás, a szolidaritás hiánya, az elvtelen megalkuvás, a mûveletlenség, az agymosás és kisemmizés eltûrése, a materiális fogyasztói szemlélet, a pénzközpontúság stb. sajnos egyre intenzívebben áthatja népünket. Tehát nem elég, ha hódítóink, lakájaink gaztetteit nyilvánosságra hozzuk és megtoroljuk, hanem tulajdon portánkon is szigorú, elfogulatlan önvizsgálatot kell végeznünk. Hibáinkat, mulasztásainkat számba kell vennünk, és sürgõsen változtatnunk kell eddigi magatartásunkon, világnézetünkön. E nélkül zuhanásunk megállíthatatlan, fuldoklásunk kezelhetetlen.
Nem tagadom, olykor közel kerülök ahhoz a határhoz, melyen túl minden további küszködés és áldozat fölösleges, hiszen ha megfeszülök, akkor sem érhetek el semmit. (Bajtársaim közül is egyre többen visszavonulnak, s magukba fojtják meddõ keserûségüket.) De hiszen megrontóink pont ezt akarják, hogy minden hazafi feladja õrhelyét, és minden hû szív megszûnjön dobogni! Pusztán ezért is folytatnunk kell a munkát, legalább dacból! S még inkább azért, mert ez egy életre szóló hivatás, egy Istentõl kapott küldetés, melyrõl egyedül neki tartozunk számadással. Nem az a fontos tehát, hogy sikerrel járjunk (bár ez sem mellékes!), hanem hogy teljes energiánkkal, rendíthetetlenül mindent elkövessünk az ügy érdekében. A szüntelen küzdés és nemzetszolgálat sohasem értelmetlen! Az égi és földi teljesség – mint legfõbb iránytûnk – vezéreljen bennünket mindig, hogy legalább megközelíthessük az elérhetetlent.
Az utolsó 100 évben a magyarság hajdan dicsõséges, késõbb kudarcokkal, vereségekkel is terhelt, de mindenkor viharok tépte, sok ezer éves történelmének olyan mélypontjára jutott, ahol már a puszta léte, fönnmaradása is veszélybe került, nemhogy megújulása és fölemelkedése. A hivatalos politika sajnos ritkán teljesítette alapvetõ kötelességeit népünkkel szemben, sõt nemegyszer önnön vezetõink váltak legádázabb sírásóinkká, kerékkötõinkké, a fejlõdés és értékõrzés elmozdíthatatlan gátjaivá. Úgy vélem, bármilyen hatalom is regnáljon Magyarország élén, a jelenlegi avult, ördögi demokratúrában nem lehet képes feladatainak maradéktalan végrehajtására, ill. a nemzeti akarat érvényesítésére. Ezért totális fordulatra, radikális rendszer-, államforma- és paradigmaváltásra van szükség; amely azonban csak a civil lakosság összefogásával és szervezett, elszánt közremûködésével érhetõ el. A politikai elit sohasem mûködhet hatékony ellenõrzés nélkül, s nem engedhetõ meg, hogy az iránta támasztott széles körû elvárásokat figyelmen kívül hagyja, vagy éppen az össznemzeti érdekek, célok ellen cselekedjen, felelõtlenül és büntetlenül.
Mivel nem kevesebbet szeretnénk, mint az egyetemes magyarság mostoha helyzetén javítani, ezért tevékenységünket távlatos és magas rendû hivatástudatnak kell vezérelnie; mely nem kötõdhet egyetlen párthoz, önjelölt klikkhez, ideológiai szekértáborhoz sem. Mindenkor azokat a fõ stratégiai gondolatokat kell megfogalmaznunk, melyek nélkül lehetetlen bármiféle változás kiharcolása. Sürgõsen vissza kell szereznünk eltékozolt jussunkat, mások által lezüllesztett erkölcsi tartásunkat és becsületünket. Beteg társadalmunk gyógyításakor nem elégedhetünk meg felemás „reformokkal”, „megszorító csomagokkal”; vagyis nem a másodlagos okozatokat, hanem az elsõdleges, kiváltó okokat kell kiküszöbölnünk; s az életünkbe haladéktalanul integrálnunk kell azokat a vezérlõ eszméket, amik a magyarságot mindmáig megtartották ennyi vérzivatar dacára is.
A jövõben szükséges általános nemzetmentést csak olyképpen vázolhatjuk föl és valósíthatjuk meg, ha kizárólag önérdekünkre vagyunk tekintettel; az eddigi megalázó, önfeladó megfelelési kényszerek helyett. Nyilván nem rugaszkodhatunk el teljesen a nemzetközi erõviszonyoktól, a sokat emlegetett „politikai realitásoktól”; azonban világosan ki kell mondanunk, hogy csak azokkal mûködhetünk együtt bármiben, akik nem akarnak leigázni, kifosztani, gyarmati sorba zülleszteni, vagy éppenséggel likvidálni bennünket. Jobb, ha tudjuk, hogy mindazok, akik emberszámba se vesznek minket, akik csalárdsággal vagy erõszakkal közelednek hozzánk, akik csak mesés profitot remélnek tõlünk, bizony azok ellenségeink, éljenek bármelyik kontinensen! Magyarországon valódi áttörés a nemzet megkerülésével nem hajtható végre (senki sem váltható meg, ha nem kívánja!), beleértve az elcsatolt nemzetrészeket és az emigrációt is. Mindenre kiterjedõ jobbító csatáinkat egyszerre kell megvívnunk materiális (fizikai) és szakrális (metafizikai) síkon is; mert egyik sem nélkülözheti a másikat, külön-külön egyik oldal sikere sem vezethet végleges gyõzelemre. Ezek után lássuk konkrétan azt a „tízparancsolatot” (nemzeti minimumot), amely szükséges ahhoz, hogy a Kárpát-medence magyarsága elmozdulhasson a mostani (v)álságos, csõd-közeli holtpontról egy biztatóbb irányba.
I. GAZDASÁGI-ANYAGI FÖLEMELKEDÉSÜNK ESZKÖZEI
1.) A közrend, a közbiztonság s a törvény elõtti egyenlõség mielõbbi megteremtése. A „megélhetési” és a „fehérgalléros”, valamint a monetáris bûnözés, ill. a korrupció fölszámolása. A visszaesõk és közszolgálatot ellátók „félrelépéseinek” fokozott elmarasztalása. A belsõ rendvédelmi szervek (rendõrség, ügyészségek, bíróságok) megtisztítása és megerõsítése, az ismét kötelezõen sorozott honvédõ hadsereg ütõképességének biztosítása. Közhatalmi tisztséget csak átvilágított, becsületes, arra alkalmas s a nemzetnek elkötelezett személyek tölthetnek be.
2.) Virtuális külföldi hitel- és kamattartozásunk további törlesztésének megtagadása, vagy zömének eltöröltetése. Szabadulás az IMF és a Világbank, valamint a többi globalizáló, cionista mamutvállalat és pénzintézet karmaiból. Nemzetérdekû gazdaság és kereskedelem kiépítése; a hazai kis- és közepes vállalkozások, mezõgazdasági kistermelõk támogatása, piacaink bõvítése. Munkahelyek teremtése, progresszív és családközpontú adózás, a minimálbérek emelése, a nyugdíjak értékállóvá tétele, a segélyek szigorú feltételekhez kötése. A feketegazdaság s a „kiskapuk” megszüntetése, a lehetõ legoptimálisabb foglalkoztatottság, anyagi gyarapodás és létbiztonság elérése. A kilakoltatások s a teljes egzisztenciális ellehetetlenítés megakadályozása.
3.) A termõföldek, az ország természeti kincsei, mûemlékei, stratégiai ágazatai, közmûvei nem idegeníthetõk el, vagy ha ezek elkótyavetyélése („privatizációja”) már megtörtént, vissza kell õket államosítani. A magyarság végzetes fogyását, elszomorító demográfiai mutatóit abortusztilalommal és megfelelõ intézkedésekkel sürgõsen meg kell fordítani; az idegen etnikumok esztelen betelepítését azonnal meg kell állítani, a jogcím nélkül itt tartózkodókat ki kell toloncolni.
4.) Kórosan egyoldalú szövetségesi kapcsolataink felülbírálata. Az összeomlás szélére jutott, vérünket szívó NATO-ban és EU-ban elfoglalt hátrányos helyzetünk föltárása, elkapkodott csatlakoztatásunk nyomorító szabályainak újratárgyalása, ill. a kilépésünk megfontolása. Kölcsönös elõnyökön nyugvó, egyenrangú nyitás turáni rokonnépeink s a Kelet felé.
5.) Igazságot Magyarországnak! Az aljas trianoni és párizsi békediktátumok revíziója; a szétdarabolt Kárpát-medence, a csonkaországi s az utódállamokhoz került õshonos magyarság összetartozásának kinyilvánítása; elrabolt szabadságunk, függetlenségünk és önrendelkezésünk visszaszerzése. Hivatásos csendõrség felállítása, valamint önkéntes (fegyverviselési joggal bíró) nemzetõrség, rendvédelmi gárdák és polgárõrségek szervezése.
II. MORÁLIS ÉS SZELLEMI-LELKI MEGÚJULÁSUNK FELTÉTELEI
6.) A Szent Korona értékrendjén alapuló õsi Alkotmányunk megszakított jogfolytonosságának helyreállítása, s a vele harmonizáló alaptörvény, ill. sarkalatos törvények hatályba léptetése; a valódi, népbarát jogállam megteremtése. A mostani torz választási törvény fölülírása (pl. a kopogtató cédulák eltörlése, a bejutási küszöb 2-3 %-ra mérséklése, a kampánypénzek maximálása, a médiában egyforma szereplési lehetõség biztosítása stb.); a kétkamarás parlamenti struktúra ismételt bevezetése, ill. az enyhén szólva is fölösleges Alkotmánybíróság föloszlatása.
7.). Az utóbbi 65 év bûnöseinek elszámoltatása és börtönbe zárása, sanda kapzsisággal összeharácsolt vagyonának elkobzása. Az ártatlanul szenvedõk és kisemmizettek rehabilitálása, ill. méltányos kárpótlása. Az ország vezetõi, a közélet résztvevõi mindenkor teljes felelõsséggel tartozzanak tevékenységükért; aki ettõl megriad, ne vállaljon semmilyen fontosabb tisztséget. Tilos a mindnyájunkat érintõ adatok és információk eltitkolása; ellenben biztosítani kell a közszereplõk folyamatos átvilágítását és ellenõrzését, mert senkiben sem bízhatunk meg korlátlanul.
8.) Az önhibájukon kívül munkanélkülivé, szegénnyé és elesetté vált rétegeket föl kell emelni, a súlyos társadalmi különbségeket valamelyest ki kell egyenlíteni. Gondoskodni kell az anyák, a magzatok, a gyermekek s a családok védelmérõl; a kielégítõ egészségügyi ellátásról, az alapvetõ élelmiszerek, vitaminok és ásványi sók s a tiszta ivóvíz biztosításáról; ugyanakkor törekedni kell a káros, deviáns szenvedélyek visszaszorítására is (pl. alkoholizmus, drogfüggõség, prostitúció, homoszexualitás, destruktív szekták stb.). Csak ép testben lakozhat ép lélek!
9.) A közoktatást valóban ingyenessé kell tenni az óvodáktól az egyetemekig, s az elemi iskola befejezéséig kötelezõvé is. A kártékony „liberális” dogmákat ki kell takarítani, s vissza kell térni a jól bevált szellemiséghez és módszerekhez. Meg kell szüntetni a további hamisításokat, s tényfeltáró (õs)történelmet, értékhordozó irodalmat kell tanítani mindenütt. Az azonos fajsúlyú intézmények legyenek átjárhatóak, a tanterv s a számonkérés pedig egységes. Be kell vezetni a hit- és erkölcstani oktatást, valamint a hazafias nevelést; fel kell karolni a kiemelkedõ tehetségeket. Minden diáknak el kell sajátítania õsi rovásírásunkat is. Az egyházi iskolákat a világiakkal azonos elbánás illesse meg.
10.) A közszolgálati sajtó valamennyi ágában uralkodóvá kell tenni a korrekt tájékoztatást s a jó értelemben vett nacionalizmust. A kereskedelmi médiumokban is tilos a hazudozás, a rágalmazás; valamint hõseink, értékeink, jelképeink gyalázása, ill. a tudat- és erkölcsromboló kultúrmoslék közvetítése. A könyvkiadásban hasonlóképpen tartózkodni kell a silány, zavaros, amorális eszmék terjesztésétõl; viszont el kell érni, hogy a magyar és a világirodalom, a történelem, a filozófia, a képzõmûvészetek, a zene s a természettudományok összes maradandó eredménye olcsón és nagy példányszámban hozzáférhetõ legyen. Azon kell lennünk, hogy a magyarság öntudatára, méltóságára ébredjen, lelkileg és hitében megerõsödjön; helyesen használja anyanyelvét, s mindenkor felismerje és betöltse helyét, szerepét a világban.
Jottányit sem szabad hátrálnunk, vagy elképzeléseinkbõl bármit is föladnunk. Mivel a hatalomból teljesen ki vagyunk szorítva, anyagi eszközeink és egyéb lehetõségeink minimálisak, pillanatnyilag a sokoldalú felvilágosítást ítéljük a legfontosabbnak. Az itthoni és határon túli magyarság széles tömegeivel kell kapcsolatot teremtenünk, s õket a népszolgálatra megnyernünk. A Kárpát-medence a mi eredendõ õshazánk, sok évezredes életterünk, ezért nem kerülhet idegen kézre; az államalapító magyarság pedig soha nem válhat bennszülötté és idegen megszállók jobbágyává! Addig nem nyughatunk meg, amíg nemzetünket bárhonnan veszély fenyegeti, amíg megmaradásunk, fölemelkedésünk nincs visszavonhatatlanul biztosítva. E célért minden nélkülözést és nehézséget vállalnunk kell, beleértve életünk kockáztatását is. A gyávákat, haszonlesõket, kollaboránsokat elsöpri az idõ. Csak a dicsõséges elõdeink cselekedeteit követõ, gránitkemény mai vitézek kitartó és vakmerõ harca vezethet gyõzelemre. Aki magyar, velünk tart! Aki ellenünk van, az hazaáruló, s nem méltó a magyar névre!
A Kárpát-medence csak azon népek otthona, élettere lehet, melyek képesek az államalapító magyarsággal testvéri közösségben dolgozni, a Szent Korona és Boldogasszony Anyánk segítõ oltalma alatt. Bárhogy alakuljon a sorsunk, megfellebbezhetetlenül kijelentem, hogy a magyarság vagy lesz, vagy a világ sem lesz! Bolygónk sorsa, jövõje Magyarországon múlik! Isten nekünk szánta azt a feladatot, hogy aktívan részt vegyünk teremtõ mûvében és a Sátán letaszításában. A Kárpát-medence egésze históriai jelentõségû korforduló elõtt áll, melynek tétje nem csekélyebb, mint nemzetünk eltûnése, vagy újjászületése. Az egybehangzó jóslatok, égi üzenetek szerint az Európában s a világban hamarosan esedékes, kozmikus méretû változás kiindulópontja, spirituális centruma is édes hazánk lesz; melyre szorgalmasan és körültekintõen föl kell készülnünk, hogy átvészelhessük a barbár apokalipszist.
Búcsú Totth Jenõtõl, egy távoli baráttól
Nem láttam õt személyesen soha, nem is beszéltem vele még telefonon sem. Talán kéttucatnyi levél jelentette köztünk a kapcsolatot, amit kölcsönösen nagy szeretettel és megbecsüléssel írtunk a hosszú, vészterhes évek során. Leginkább a verseinken, könyveinken keresztül érintkeztünk csak, mégis azt hiszem, minden fontosat ismertünk egymás gondolatairól, lelki rezdüléseirõl. Mindig örömmel küldte alkotásait (szellemi gyermekeit) lapomnak, a Tárogatónak, s én boldogan közöltem õket, szinte kivétel nélkül.
Noha tisztában volt képességeivel, poétai tehetségével, ugyanakkor számkivetettségével, rangjához, értékeihez méltatlan mellõzöttségével is, megkapóan szerény, türelmes, megértõ maradt mindvégig. Határtalanul szerette népünket, hazánkat, folyton szülõföldje s a magyarság sorsának jobbra fordulásáért fohászkodott. Sok csalódása, keserûsége ellenére szilárd hittel kapaszkodott Istenbe, s megingathatatlanul bizakodott saját és nemzete föltámadásában. Látta, hogy tévúton halad az emberiség, hogy a tengernyi bûn és gonoszság tönkreteszi életünket, kárhozatba sodorja a Teremtõ jónak és szépnek megálmodott világát. A maga módján küzdött is az alvilági módszerek, a hazugság és pusztítás erõi ellen. Nem hörgött, nem gyûlölködött, nem itatták át gyilkos indulatok, de a váteszi öntömjénezést, a farizeusi „igehirdetést” is kínos gonddal kerülte. Esendõ, kíváncsi emberként próbált tájékozódni, holtáig kereste az igazságot, s csöndes, megfontolt, ám határozott hangon mutatta föl a szabadságot, a becsületet, valamint más humán értékek tömény párlatait.
Kiváló költõ volt, az emigráció egyik óriása. Tragikusan jellemzõ mostoha, álszent irodalmi és közéleti viszonyainkra, hogy itthon a kutya sem hallott felõle, de idegenbe sodródott honfitársaink is alig-alig találkozhattak írásaival. (S vajon még hány hozzá hasonló magyar mûvész kallódik szerte az országban s a többi kontinensen?!) Mégis õ nem törõdve ezzel, minden akadályoztatás, irigykedés vagy leminõsítés ellenére tette a dolgát, s az égre tekintvén a maga örömére, valamint az Örök Bírónak alkotott. Szívbõl kívánom neki, hogy erõfeszítése ne merüljön feledésbe, s ha õ már nem lehet köztünk, legalább fáradozásának gyümölcsei jussanak el az olvasókhoz. Talán eljön még az idõ, amikor az üres, talmi kincsek hajszolása helyett sokan a valódi értékek, a természet és a Lélek magasabb rendû példái felé fordulnak, s akkor tán õt is fölfedezi ismét valaki…
Szólnom kell még kajári nemes Totth Jenõ (1923. dec. 6. Budapest – 2007. jún. 10. Canberra) pályafutásáról, mûveirõl is. Elsõ benyomásra kissé avultnak, túl „egyszerûnek” tûnhetnek. Ámbár alaposan tisztában volt mestersége törvényeivel, szabályaival, kétségkívül nem sorolható az avantgárd formabontók, az öncélú útkeresõk, a mindent fölrúgó „nagy nyelvújítók”, forradalmárok közé. Viszont a maga választotta klasszikus eszközökkel kitûnõen gazdálkodott, verseiben a „belbecs és a külcsín” mindig összhangban áll. Tudta, ösztönösen fölismerte, hogy a gondolat s az érzés a lényeg, a forma csupán a testre szabott ruha, de sohasem válhat elsõdlegessé. Opusai változatosak, magasan szárnyalók és mélybe hatolók, szépen zengõek és veretesek; átjárják a lelkünk legbensõbb tájait, s rabul ejtik érzékeinket. Sokoldalúan hatnak ránk, olykor a könnyeinket is elõcsalják; úgy gyõznek le bennünket, hogy mégis szabadabbak, gazdagabbak leszünk általuk. Tematikailag szinte mindent felölelnek Totth Jenõ elégikus tónusú, lágy hangolású lírájának darabjai, ami egy ember s egy hazafi életében szóba jöhet: a szeretetrõl, a szerelemrõl, a hûségrõl, a tisztességrõl, a hitrõl, a természetrõl, a történelemrõl, a lét örömeirõl, a nemzeti sorsfordulókról, az egyetemes boldogságvágyról, s persze mindezek ellentétjeirõl, a negatívumokról, a sötétség és a fény kibékíthetetlen harcáról is dalolnak. A költõ fensõbbséges bölcsességgel, szelíd derûvel tûrte megpróbáltatásait, így hosszú ideig tartó súlyos betegségét is. Úgy is mondhatnám: követésre méltó önfegyelemmel és reménykedéssel lépett az árnyékvilágba.
Fiatalabb koráról, itthoni körülményeirõl, „disszidálásának” okairól, ausztráliai újrakezdésérõl nem sokat tudok. (Ezekrõl nyilván megemlékeznek majd a nálam hivatottabbak.) Föllelhetõ nyúlfarknyi biográfiájából annyit megemlítek, hogy régi kálvinista lelkész-tanár család gyermekeként a Lónyay utcai Református Fõgimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásán végzett 1947-ben, de doktorátusa megszerzése elõtt 1949-ben kénytelen volt külföldre menekülni. Ausztráliában a magániparban helyezkedett el, közben további egyetemi képesítéseket abszolvált, majd a mediterrán kultúra szakértõjeként maga is tanított a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetemen ókori történelmet. Ezzel párhuzamosan bekapcsolódott a kinti cserkészmozgalomba, ill. a hagyományõrzõ, anyanyelvvédõ és egyéb magyar tevékenységek lelkes támogatója, önzetlen, aktív résztvevõje volt, különösen 1987-es nyugdíjazása óta. Történelmi tanulmányokat, színdarabot is írt, de leginkább verseket publikált a nyugati magyar lapokban, továbbá a helyi rádió irodalmi szerkesztõje volt, s gyakorta tartott szerzõi esteket is. Ha nem tévedek, összesen 6-7 könyve jelent meg, melyek közül cím szerint is kiemelném az utolsó kettõt („A Lélek szavakat keres” + „Évezredek mezsgyéjén”), bár hozzájutni egyikhez sem lehet.
Mi ketten csupán 8-10 éve kerültünk kapcsolatba az irodalom, a politika s a magyarságért való aggódásunk révén, de rögtön megtaláltuk a közös hangot, s az elsõ pillanattól baráttá fogadtuk, félmondatokból is értettük egymást. (Ma is õrzöm ritkán küldött, szûkszavú leveleit, dedikált köteteit és nekem ajánlott versét.) Hadd idézzek tõle néhány gondolatot válogatott versgyûjteményének elõszavából: „Az itt következõ oldalakon egy, a zsarnokság elõl elmenekült és lélekben mégis itthon maradt ember szólal meg – Magyarországon könyv-alakban elõször –, hogy szívének leírt dobbanásait felkínálja az édes anyanyelvünkön olvasó közönségnek. A bujdosás hosszú, külföldön töltött ideje vagy olyan embereket termelt, akik könnyedén vagy nehezen, de hajlandók beleolvadni a menedéket nyújtó ország társadalmába, vagy olyanokat, akik bár alkalmazkodnak változott környezetükhöz, csak lakhelyet cseréltek menekülésük után, de hazát és szívet nem. Úgy érzem, hogy én az utóbbi csoportba tartozom. Mert a testet elcsábítani, elûzni, bebörtönözni vagy megölni lehet ugyan, de a szellemet, amikor mögötte hívõ lélek áll, megtörni lehetetlen. Mert bármi történjék is, az szabad és erõs marad. Verseimben ez a lélek keresett szavakat. Szavakat és ütemet, hogy érzéseimet, gondolataimat, istenkeresésemet és népem iránti végtelen szerelmemet kifejezze.”… „Õszintén kívánom, hogy az új évezred során teljesüljenek törekvéseink, céljaink és vágyaink, és kérem Istent, hogy mindnyájan ne csak merjünk szebb jövõrõl álmodni, de merjünk tenni is érte, s hogy tetteinkbõl összefogás, a nemzetünkért érzett felelõsségtudat, áldozat és országépítõ, a magyar nép szeretetét tanúsító munka váljék.”
Kedves feleségének, Magda asszonynak, fiának, unokáinak és tisztelõinek gyászához magam is csatlakozom. Drága Jenõ bátyám, búcsúzom tõled. Megtetted, amit lehetett, s nem élt hiába, aki „küzdött, bízott, nagyon szeretett”. A halálhíredet közlõ értesítéshez csatolt 4 soroddal köszönök el tõled:
„Amint a megtört testanyag kihûlt,
s benne a lélek fénnyé nemesült,
azt hirdeti, hogy nincs többé halál,
csak változás – bár lelkünk tovaszáll.”
Nyugodj békében a távoli földben, s míves dalaid muzsikája találjon értõ fülekre.
A „gyomor szocializmusa”
A demokrácia sohasem cél, legföljebb eszköz, hogy elérjünk vele valamit. Önmagában nem érték, csak ha általa megvalósul a megosztott hatalom s a többségi jólét. Nálunk (mint mostanában a világon mindenütt) sajnos nem tényleges, hanem csupán áldemokrácia mûködik. Itt nincs igazi választási lehetõség; bárkire szavazunk, ugyanaz a róka bújik elõ, legföljebb más-más kotorékból. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy formális, tervutasításos, globalista (de)mocsokrácia, ám leginkább ócska paródia.
Itt a választási törvényt, a pártokat, a képviselõk zömét, a politika szerkezetét az állampárti nómenklatúra találta ki és etette meg a néppel. Ez a demokrácia csak egy álca, egy kiüresedett diktatúra továbbélése, legjobb esetben is egy demokratúrának nevezhetõ hibrid, ahol mindennek az ellenkezõje érvényes. A normál demokrácia (pl. az ókori Athén, vagy a mai Svájc) egyfajta hatalomgyakorlási technika, csak jóléti államokban mûködhet valamilyen fokon, azaz ha vannak elosztható javak. Ha nincs elég kenyér, csupán cirkusz juthat a népnek, osztogatás helyett pedig fosztogatás.
Nálunk kultuszt, már-már vallást csinálnak a demokráciából a helyettünk is zabálók, míg nekünk minden kisemmizést, megaláztatást, jövõtlenséget el kell viselnünk miatta. Nekünk a létezõ demokrácia körülbelül olyan, mint a létezõ szocializmus: a nómenklatúra bûvészmutatványa; a vörös bolsiból liberális demokratává, a párttitkárból menedzserré, a marxistából kozmopolitává formálódás mûvészete. Mivel elmulasztottuk a kommunizmus gyökeres kitépését, a pálfordulás után megint ránk köszöntött a pártállamot csõdbe vivõ „szakértõk” paradicsoma.
Egy olyan rendszernek, ahol a népnek csak alárendelt joga van a vezetõkkel s az idegenekkel szemben, semmi köze a demokráciához; ez tán még sátánibb, mint a sztálinizmus. Az erõszak mindenkor fokozódik, ha csökken az ellenállás: ma szavazatot kényszerít ki, holnap fenyeget, holnapután megsemmisülésbe taszít (mert szétdúlja a családot, a humán kapcsolatokat, az erkölcsi normákat, állandó rettegésbe kerget, fölébreszti az állatot az emberben, és elszabadítja a poklot).
Ebben a furcsa, kényes egyensúlyban, ebben a groteszk szabadságban a vezetés egyik vagy másik csoportja bírálható és támadható ugyan, de tilos a rendszer, a „parlamentáris” demokrácia, a paktumozás s a korrupció megkérdõjelezése, mert rögtön „szélsõségessé, antidemokratikussá”, tehát üldözhetõvé, kitaszíthatóvá válunk. A korlátolt demokráciának (állami terrorizmusnak?) nem lehet valódi ellenzéke, ezért egyenes folytatása a régi látszatnak; csak most államosítás helyett privatizáció (szabad rablás!), tervgazdálkodás helyett piacgazdaság, köztulajdon helyett magántulajdon van. A választásokon bármi történhet, hiszen az irányító hatalmat mindig ugyanaz a monolit banda birtokolja; s e szûk körbe kívülálló nem juthat be, csak ha alkalmazkodik és befogadják. A nómenklatúra fölfalta a megalkuvó értelmiséget, az áruló írástudókat is. A zsarnokság réme már a lelkünkbe égett.
Az „elitnek” semmi köze a társadalomhoz; a politika csupán az egyes érdekcsoportok belsõ harca egymás ellen s az egész nemzettel szemben. A korábbi egypárt néhány kisebb állampárttá bomlott, s alulról építkezés nélkül, fölülrõl szervezett hûbéri klientúrával mûködik. Az állam elzárkózik a néptõl, annak ellenségévé, kifosztójává, eltiprójává válik. A tömeg csak a kormányra kerülésig érdekli a pártokat, céljuk a minél eredményesebb harácsolás s a meglévõ állapotok konzerválása. Nincs kiút, nincsenek igazi gazdasági és szociális programok, csupán porhintés, hazug propaganda, kettõs színjáték, csak zavarosban halászás, törvényszegés és „médiaháború”. Mindenki mást mond, de egyformán gondolkodik és cselekszik. A reális problémák föl sem vetõdnek, a társadalom egészséges mozgása megbénult, a valóságot abszurd modellek helyettesítik. Az áldemokrácia kiábrándító és gyûlöletes, mégis a hullamerev rendszer szinte megdönthetetlen (legalábbis „békés, alkotmányos” eszközökkel!).
Az eszmék kora lejárt: a dialektikus történelmi materializmus, az ateista proletár-internacionalizmus után sajnos a keresztény szellemiség (jórészt az egyházak közömbössége s a „politikából való kivonulása” miatt!), a hazafiság, a népi-nemzeti gondolat is megtört. Fölváltotta egy zárt kasztrendszer: a szûk körû „élcsapat”, az önkiválasztottak dõzsölõ demokráciája; míg velük szemben áll a rosszkedvû, nyomorgó magyar többség tompa fájdalmú, lélektelen biológiai vegetációja – a gyomor szocializmusa.
Sürgõsen el kell tehát gondolkoznunk tisztelt felebarátaim, hogy akarjuk-e és hagyjuk-e tovább ezt a gyalázatos állapotot, vagy létrehozunk végre – külföldi minták szolgai másolása helyett – egy gyökeresen eltérõ rendszert, egy olyan államformát (a Szent Korona értékrendjén alapuló királyságot!), ami minden tekintetben megfelel történelmi hagyományainknak s a nemzet sajátos érdekeinek.
Egy mai Tiborc panaszai
Mottó: „Õ cifra és márványos házakat építtet; és mi csaknem megfagyunk kunyhónk sövényfalai közt. – Aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített. – Tûrj békességgel, ezt papolja az apáturunk is sokszor… de tömve volt magának a gyomra. – Ha szorongat a szegénység, a poklot nem féljük; a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe. – A természet a szegényt arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és meghaljon. Esmérni kell az élhetetlenek sorsát, minekelõtte meg tudhassuk szánni is. – Él még Bánk atyánk, fogom kiáltani.”
(Katona József: Bánk bán)
Teremtõ Istenem, hol van ma Bánk, hol akad bárki – egy jó király, egy miniszter, egy igazgató, egy hivatalnok, akármilyen vezetõ –, ki meghallgatja népem panaszát; s ha a fülén be is engedi, vajon adhat-e gyógyírt, nyújt-e orvoslást súlyos bánatunkra? Ki hitte volna néhány százada, hogy napjainkban keservesen visszasírjuk a jó merániakat, kik valóságos angyalok voltak, s szinte szeretettel fosztogattak bennünket a gyûlölködõ galíciai söpredékhez képest. Derék õsöm Tiborc, pipafüst volt a te szenvedésed az én kínjaimhoz mérve. Hiszen te is sokak nevében szóltál, ám nekem egy egész nemzetet kell elkísérnem a sírba, s emlékét gyászolnom utolsó földi pillanatomig. Te még bízhattál, hihettél egy távoli szebb jövõben, én egy keresztre feszített ország betömött szájú dalnokaként szállok a hideg ûrben, ahol nincs élet, se szabadság, hol a legparányibb reménységet is megfojtja a végtelen sötétség, a leírhatatlan, ördögi gonoszság.
Ez a förtelmes, globális világ mintha elvesztette volna igazságérzetét. Fütyül a fájdalmunkra, nem látja, hogy népünkkel valami szörnyû igazságtalanság történik. 40 évnyi barbár kommunizmus után megint a gazemberek kerültek hatalomra, ismét a szennyes múltú bûnözõk uralkodnak rajtunk, s gyötrik, tiporják a becsületes, dolgos embereket. Minden korábbinál ravaszabb és alattomosabb módon rabolnak, mérgeznek, irtanak bennünket, egészen a végsõ elfogyásig. Semmi tisztesség, mákszemnyi könyörület és mértékletesség nincs bennük; még azzal se törõdnek, ha tulajdon rabszolgáikat, jobbágyaikat megölik, akkor maguk is fölfordulnak.
Nem tanultak a történelembõl. Arra csábítanak, hogy fogadjuk el ránk rótt sorsunkat, kegyetlen törvényeiket, teljes kisemmizettségünket; arra nevelnek, hogy vessük el saját érdekeinket, õsi kultúránkat, hagyományainkat, hogy önmagunkról, boldogulásunkról és nemzeti összefogásunkról lemondva kizárólag õket, az idegeneket, a másságos szívûeket szolgáljuk, és minden tõlünk telhetõt kövessünk el beteges világuralmuk beteljesedéséért. El kívánják hitetni velünk, hogy a rabság fölszabadulás, az erõszak demokrácia, az álcázott önkény jogállam, az átejtés tömegtájékoztatás, és sorvadásunk tulajdonképpen virágzás. Azt sugallják, hogy az adósságcsapda, a nyomasztó adóterhek, az anyagi megszorítások, az infláció és a munkanélküliség valójában a javunkra válik. Mit akarunk mi utolsó csatlósok, rebellis lázadók, antiszemita fasiszták; hát sose nyugszunk bele, hogy legyõzõink méltók az elõkelõ tisztségekre, s mi arra születtünk, hogy leborulva imádjuk nagyságukat? Noha mi százezreik életét mentettük meg, õk „hálából” példátlan bosszút állnak rajtunk, s azóta is õrlik, szaggatják, rombolják nemzetünket.
Börtönrácsok közt, akasztófákon lógva élünk, rettenetes veszélyben, s még azt sem lehet elkiáltanunk, hogy megöl minket a nyomorúság, hogy elég volt minden értelmetlen áldozatból, hogy ne nézzenek többé palimadárnak, s ne tartsanak ócska kísérleti nyúlnak. Már az is baj, ha levegõt veszünk, s fölsóhajtunk, hogy magyarok vagyunk, és meg akarunk maradni, lehetõleg önállóan cselekvõ, független nemzetnek. Régi és új „testvéreink” nem értik meg, hogy ez a nyakunkba sózott „euróbéke”, ez az „amerikai álom”, ez az „ószövetségi humanizmus” százszor inkább kivérezteti fajtánkat, mint az összes eddigi háború.
Jaj nekünk szerencsétlen gúzsba kötötteknek, mert képmutatók, csalók, tolvajok, rablók, bérgyilkosok s élõsdiek járnak csûrdöngölõt rajtunk, s egyben ellopják életterünket, elkergetik leghûségesebb fiainkat, letagadják múltunkat, szétzilálják jelenünket és fölfalják jövõnket. Jaj nekünk ártatlan veszteseknek, mert farkasmosolyban, hiénakacagásban, keselyûvijjogásban és patkánybûzben tengetjük céltalan napjainkat. Ellenségeinket, szadista hajcsárainkat legtöbbször nem is látjuk, mert a háttérbe húzódnak, álarcok, álruhák, ál-eszmék mögé bújnak; s a piszkos munkát, a közvetlen gaztetteket rendszerint ügynökeikkel, zsoldosaikkal, szekértolóikkal végeztetik el, némi konc, júdáspénz vagy pozíció fejében.
Feneketlen szakadékba zuhantunk, szénfekete éjszakába, hol étlen-szomjan, bilincsbe verve robotolunk, s mindenfelõl ömlik ránk a hazugság, a kultúrmocsok, meg az agymosó propaganda. Csoda-e hát, ha lassan mi is magunk ellen fordulunk; öngyilkosságba, abortuszba, olcsó élvezetekbe, perverzitásokba, alkoholba, kábítószerekbe, szerencsejátékokba vagy lélekroncsoló szekták karmaiba menekülünk. Mocsárlakók lettünk, lápi árnyékok, hajléktalan és hazátlan koldusok, családból s nemzetbõl kitaszított bujdosók, egymást marcangoló, egymást eláruló, hitetlen bitangok.
Eladják mindenünket, kihúzzák alólunk a földet, kifordítanak önmagunkból, elszívják életerõnket, fölszürcsölik utolsó csepp vérünket. Birtokunkon idegenek dõzsölnek, pénzünkön luxusvillák, paloták épülnek, verejtékünk árán összekuporgatott filléreinket gondtalanul elmulatják, elutazgatják a huszadrangú „kiválasztottak”, a tehetségtelen, munkakerülõ aszfaltbetyárok. S ahelyett, hogy leráznánk testünkrõl a férgeket, dicsérjük, magasztaljuk, kitüntetjük, s a tenyerünkön hordozzuk õket, mintha vak végzetünk örökre fölénk helyezte volna e cápafogú, tigrisbajszú vámpírokat.
Hajdan dicsõséges, nagyra hivatott, erõs, egészséges népünket mindenütt kisebbségbe szorították, bennszülötté alázták, kaszásverembe lökték a saját gyönyörû földjén. S mi zokszó nélkül, gyáván tûrjük ezt; vigyázunk, nehogy megsértsük a banditák méltóságát, a mészárosok emberi jogait, a rovásunkra hont foglaló hódítók kifinomult érzékenységét. Inkább lemondunk mindenrõl, föláldozzuk magunkat másokért, hozsannázva keblünkre öleljük mohó zsarnokainkat; inkább sárba taposva hörgünk, s a csizmájuk talpát nyalogatjuk, mintsem gerincesen fölegyenesedve átharapnánk a torkukat. Vesszen hát igazság, szabadság, alkotmányos rend, elemi jólét, hazaszeretet, magyar virtus; csak nehogy gyûlölködõ megszállóink kiközösítsenek Európából, vagy ránk süssék dögunalmas bélyegeiket: azaz, hogy nacionalista, rasszista, irredenta, nyilas és terrorista nép vagyunk. Na és, hát miért szorongunk, meddig fojtjuk még el háborgó dühünket, mikor sújtunk le végre erre a kozmopolita csürhére?!
Ki van ez találva: az árulók itt hõsök, a besúgók ellenállók, a szürkék ragyogó csillagok, az üldözõk üldözöttek, a jöttmentek õshonosak, a hamisak hitelesek, a bûnözõk ártatlanok. Csupa vezetõnek termett kiválóság, csupa feddhetetlen római jellem, csupa világhíresség, csupa „szentté avatandó” félisten. De kár, hogy egy sem a mi fajtánkból származik. Szégyelld magad magyarság, ám tiszteld és becsüld õket, s igyekezz mindenben hozzájuk hasonulni egy fordított asszimilációval! Mert õk a szeretetet hirdetik, de senkit se kedvelnek; a jóságról fecsegnek, ám tetõtõl-talpig gonoszok; megbocsátásról prédikálnak, bár sohase irgalmaznak; a szegénységet ajánlják, míg õk folyton gazdagodnak; a tisztaságot dicsérik, noha ganéjban hemperegnek; a becsületrõl papolnak, pedig ízig-vérig becstelenek; alázatra biztatnak, miközben dölyfösen a mellüket döngetik; minden kirívó „másságot” üdvözölnek, viszont a többség józan másságát elvetik. Lám ilyenek õk, az elénk tárt újkori példaképek, azonban húzzuk csak le róluk a leplet, s rögtön szemünkbe tûnik rusnya meztelenségük.
Téboly és halál dúl föl mindent, nemes szándék itt semmit sem tehet; az érzõ szíveket mind eltemetik, a hazafiak itt mind, mind rabok, a szennyes ár minden értéket tovavisz. Nincs nép, mely ennyi orcátlanságot, veszteséget szenvedett volna el. S tragédiánkról szólni sem lehet; a legtöbb tényt, adatot elferdítik, történelmünket elhallgatják vagy meghamisítják az ügyeletes „akadémikusok”, s minden ellenünk elkövetett gazságért, összes vereségünkért, meggyalázásunkért bennünket kárhoztatnak. 60 éve magukat gyászünneplik, a mi halottainkat siratni sem szabad. Õk utcákat neveznek el magukról, valahány fajankójukról díjakat, alapítványokat kreálnak, dicsõítik az aljasságot, istenítik az árulást, falitáblákat s szobrokat avatnak; de a mi legszentebb õseinket, legkiválóbb fiainkat rendre bemocskolják, hitünket, jelképeinket, szokásainkat kigúnyolják, önbecsülésünket, öntudatunkat, tündöklõ anyanyelvünket megrohasztják.
Õrjöngõ haláltáncba keveredtünk, iszonyatos rémálomban élünk. Egy-két emberöltõ alatt, békeidõben megtizedelnek, megharmadolnak, körmönfontan leradíroznak egy nagy múltú, jóravaló nemzetet, s nekünk önvédelemre se jogunk, se eszközünk nincsen. Mindezt oly titokban, oly néma csöndben teszik, hogy népünknek fogalma sincs, mi történik vele. Õrtüzeinket kioltják, látó mûvészeinket, éber kürtöseinket elnémítják, vagy kinyírják, mert a magyar fájdalomról harangozni, a magyar szellemet éltetni s magyarnak lenni Sírkert-Magyarországon szigorúan tilos. Mi vagyunk az alsóbbrendû faj; a kiváltságosok talpa alá születtünk, hogy a fejünkön járjanak, a szánkba vizeljenek, a bõrünket nyúzzák s csontig lerágják húsunkat. Szünet nélkül kioktatnak, pocskondiáznak és becsmérelnek bennünket, s cserébe mi éljenezhetjük õket, hajbókolhatunk elõttük, hízeleghetünk és hálálkodhatunk nekik. Mert mi jelentéktelen senkik vagyunk, csak õk, csak õk, csak õk a fontosak.
Heródes, Néró, Haynau, ti hétpróbás hentesek, ti rettegett viperák! Nem voltatok éppen a világ jámborai, de itt és most semmire sem mennétek elavult, megfakult módszereitekkel. Nálunk köznevetség tárgyává válnátok, a legszerényebb pribékünk sem állna szóba veletek; kifutófiúk, kötélhordozók sem lehetnétek ebben a maffia-paradicsomban. Hírhedt nevetek, ordas emléketek lassan elhomályosul; ilyen cudar idõkben nincs esélyetek, nem vagytok többé versenyképesek. Akkor vitathatatlanul ti voltatok a legelvetemültebbek, de ez a kor immár a hóhérok kora: bizony, csapatokban hemzsegnek a nálatok fölkészültebb, szakképzettebb hóhérok. Egyre rafináltabb, okosabb, gátlástalanabb gyilkosok jönnek, az emberölés ma már tökélyre fejlesztett tudomány, valóságos szolgáltató-ipar. Csak az igazán kegyetlenek és irgalmatlanok rúghatnak labdába, csupán a legpofátlanabb vérivóké a jövõ. Lám, tönkre lehet tenni, ki lehet irtani egy népet teljesen észrevétlenül; úgy, hogy örömmel, vidáman fogadja a halált, és senki se döbbenjen rá, miféle sátáni játékot ûznek vele.
Föltámadunk-e, lesz-e még erõnk kitörni a sírból, s kezünkbe venni végre a sorsunkat? A mi hazánk ez, nem betolakodó, idegen törpéké! Forduljunk velük szembe, verjük szét õket, söpörjük el a ragadozók hatalmát! Tettekre van szükség, nincs idõ pepecselésre, nincs több haladék! Ki kell lépnünk a romlás vermeibõl, ki a leprások barlangjaiból, ki a fullasztó, fénytelen éjfélbõl! Vége a félelemnek és alázatnak, óvatosságnak itt már nincs helye! Félre a türelemmel, a megértéssel és szeretettel! Nincs megbocsátás, sem sajnálkozás, nincs többé szánalom! Rúgjuk orrba a gyilkost, rántsuk porba a hóhért, rontsunk puszta kézzel a szuronyokra! Felelniük kell, bûnhõdniük kell, börtönbe velük akkor is, ha 150 éves nyomorékok! Mi nem állunk bosszút, nem akarunk kínzást, lincselést, csak valódi igazságot; mert enélkül elzüllik minden, enélkül törvénytelen és értelmetlen az életünk, s a halálunk is fölösleges.
Óh Istenem, legalább Te hallgasd meg egy mai Tiborc panaszát, s add, hogy mások is hasznosítsák! Itt minden emberszívet kések szúrnak át, itt minden szempilla alatt megölt csecsemõk alusznak, itt minden lélekben békétlen holtak kísértete kavarog. Fáj minden porcikám. Szinte felrobbanok a bútól, elhamvadok a láztól. Jéghegyek fagya dermeszt, vulkánok lávája éget, pokoli örvények készülnek elnyelni. Mégse csüggedek, nem reszketek és nem is hátrálok. Szeretnék gátat vetni a féktelen pusztulásnak. Õrzöm, ébresztem elárvult népemet, s emelt fõvel várok a virradatra.
Amiért élnünk érdemes (antológiában közölve)
(Gondolatok a magyarságról, a hazafiságról és a nemzetrõl)
Turulmadár száll a Kárpátok fölött. Körbejárja a magyarok õsi földjét. Hívják az elesett hõsök és a százados temetõk. Csendesen, szinte szárnycsapás nélkül siklik. Gyönyörködik a tájban. Fentrõl még sokkal szebb, fentrõl minden békésnek tûnik. De csontjaiban érzi a tragédiát. Éles szeme észreveszi a határsorompókat, látja a szörnyû romlást és pusztulást. Elhatol hozzá az emberek sírása, hallja a nép jajkiáltásait. S figyeli a tigrisek marakodását, nézi a vérben gázoló hiénákat. Megremeg egész testében, s a magasból egy könnycseppet hullat a mélybe. Talán még nem késõ. Talán még kizöldülnek az erdõk, és virágba borulnak a rétek. Talán még lesz magyar újjászületés.
* * *
Európa legszebb országa, legtökéletesebb földrajzi, gazdasági, hadászati egysége a Kárpát-medence. Nincs ehhez fogható természetes és állandó határ, mint a Kárpátok koszorúja. Ezt a Paradicsomot foglalták el õseink (más kutatók szerint ide gyökereztek már az idõk kezdete óta!), s szívós munkával, rengeteg véráldozattal meg is tartották. Páratlan kulturális, politikai és történelmi viszonyokat hoztak létre itt. Nem csoda, hogy annyi ellenségünk támadt. Csöppet sem meglepõ, hogy más gyülevész hordák az életünkre törtek. Pedig mi mindig békében éltünk másokkal. Nem fájt a fogunk földjeikre, de a magunkét se hagytuk. Befogadtunk minden menekültet, megvédtünk minden idegent. Más népek fiai is otthonra találtak nálunk. Sokszor több jogot élveztek, mint véreink, de véletlenül se kevesebbet.
Erõsek voltunk, büszkék, bátrak. Sohase kegyetlenek, mindig megbocsátók. Nyíltszívû lovagok, igazi jó barátok. Kivívtuk Európa tiszteletét (irigységét?), de a kis népeknek se kellett soha reszketni elõttünk. Ha akkor másképp alakulnak a dolgok, ma a világ egyik vezetõ hatalma lehetnénk. 50-60 milliós nemzet dolgozhatna, szerethetne, álmodozhatna itt Lengyelországtól az Adriáig, Ausztriától egész Ukrajnáig. De nem volt szerencsénk, állandó élethalálharcra kényszerítettek bennünket. Elõször a tatár, majd a török dúlta, perzselte fel otthonainkat, tizedelte meg népünket. Majd 300 éven át az osztrák igát nyögtük. A török-Habsburg hódoltság alatt – pozitív vezérlõeszme híján – kezdõdött nemzettudatunk sorvadása és népünk fogyása, széthullása. Késõbb német, végül orosz tankok csörtettek hazánkba és lelkünk templomába. Legázoltak, kifosztottak bennünket. Föltépték sebeinket, s ránk szakították az eget. Sötét börtönbe, feneketlen pokolba jutottunk.
Még Szent István alatt fölvettük a nyugati (római) kereszténységet, de szívünk mélyén legalább ennyire „pogányok” (valójában magyar nemzeti vallásúak!) is maradtunk. Mert bárhogy is vágytunk a nyugatiak kegyére, sohasem feledtük keleti kapcsolatainkat. A sumér-kaldeus-szabir-pártus-türk-szittya-hun-avar-magyar összetartozás és folytonosság révén az alig 2000 éves keresztény mûveltség mellett mi egy másféle, sokkal régibb kultúrát, világnézetet, szellemet, gazdasági-társadalmi irányvonalat is képviselünk Európa közepén. Századokon át – mint lassan ölõ mérget – csepegtették belénk, hogy egyedül vagyunk, s csak bizonyos finnugor töredéknépek (pl. lappok, vogulok, osztjákok) a rokonaink. Így jóformán elsorvadtak õsi gyökereink. Pedig most is testvérként tisztelnek bennünket a koreaiak, a japánok, a mandzsuk s Északnyugat-Kína, Nepál és India hegyi népei (az ujgurok, tibetiek, szikhek, kasmíriak, magharok, hunzák), továbbá a perzsák, az irakiak, az afgánok, a szírek, a mongolok, a kazahok (madzsarok), a kirgizek, az üzbégek, a türkmének, a kaukázusiak (csecsenek, ingusok, örmények, grúzok, azeriek, dagesztáni avarok), a törökök, Óceánia néhány etnikuma és Amerika egyes indián törzseinek maradékai stb. De a közös sors, a múlt históriája is sokakat mellénk állíthat. Mindig barátaink voltak a finnek, az észtek, a lengyelek, a bolgárok, az albánok, az írek, a baszkok; de megnyerhetjük a hollandok, a belgák, a dánok, a portugálok, a görögök, az olaszok és mások rokonszenvét is. Ideje, hogy kinyújtsuk ölelõ karunkat minden jó szándékú nép felé.
* * *
Ki a magyar, mi(lyen) a magyar? A kérdés elsõ részére lényegesen könnyebb a válasz. A Millennium idején a magyarsághoz tartozás alapvetõ jegyei az állampolgárság, a magyar-nyelvûség, a nemzeti eszmével való egyetértés voltak. Trianon után ezekhez társult még a revízió gondolata és követelése. A két háború közötti eszmei zûrzavarban jól megfért egymással Ady vádló, tragikus magyarsága, Móricz elemzõ, felelõsségteljes magyarsága, Szabó Dezsõ népbõl táplálkozó, mély faji magyarsága és Prohászka Ottokár diadalmas keresztény magyarsága. Késõbb Kodály és Bartók, Németh László, Illyés, valamint a népi írók a magyar lélek legrejtettebb kincseit hozták a felszínre. Munkáikból tanulságként leszûrhetõ, hogy a magyarság egy sajátos életforma, önszemlélet, történelmi szellemiség és erkölcsi parancs. Az igaz magyarság azonos a tökéletes emberséggel; aki embernek hitvány, magyarnak is az! Régebben az volt a magyar, aki annak vallotta magát. Sokan ma is így vélekednek; ám 91 év tudatos fertõzései, „agymûtétjei” után, a hazugság és zsiványság szikes pusztáinak közepén ez már édeskevés. Nem elég az egyszerû állítás, nem elég a hamis esküvés sem! Szerintünk az a magyar, aki bizonyítja. Aki teljes szívébõl, összes idegszálával vállalja e nép sorsát; osztozik örömében, fájdalmában, szól érte és védi mindenütt, aki harcol is, ha kell, aki neki szenteli egész életét, s habozás nélkül vérét ontja, ha ezzel segíthet. Ám aki népünket s földünket gyalázza, egyetlen göröngyét elárulja, egyetlen lakóját kifosztja, aki bármiben ártalmunkra van, vagy a vesztünkre tör, bizony az nem magyar. Az számunkra ellenség, legjobb esetben közömbös idegen, legyen bár fõrabbi, vagy Árpád korcs maradéka.
* * *
Az a kérdés, hogy mi a magyar, már sokkal bonyolultabb – a lélek és test, faj és etnikum, az öröklött és szerzett tulajdonságok összességét, kapcsolatát és kölcsönhatását jelenti. Figyeljük meg Kodály Zoltánnak a néptõl elszakadó, lezüllõ elithez intézett féltõ és dorgáló szavait: „Értelmiségünk kultúrája nem a népkultúrából eredõ szerves, homogén magaskultúra, hanem innen-onnan összekapkodott mozaik, a magyar és idegen elemek kellõ egyensúlya nélkül… Addig él a magyar, amíg falu és város, magyarság és európaiság szintézisét meg tudja oldani, amíg a keleti hagyomány és a nyugati kultúra örök harcát békévé tudja szelídíteni. Feladatnak elég volna újabb ezer évre.”
A kurucok vagy a hon(vissza)foglalók soha nem kérdezték, mi a magyar. Létük egy volt magyarságukkal, s tudták azt is, hogy velük a magyarságot pusztítanák el. Ma azonban a puszta lét (a túlélés) és a magyarság nincs ilyen egységben, sokszor ellentétbe kerül egymással. A dilemma ilyenkor úgy vetõdik fel, hogy kell-e a létért a magyarságot, vagy megfordítva, lehet-e a magyarságért a létet feláldozni. Ez a töprengés azonban értelmetlen, mert zsákutcába visz. A helyes álláspont csak az lehet, hogy nemzetünk fennmaradása egy erõs, öntudatos magyarság kialakulásától függ, ezt kell tehát bármi áron és minden eszközzel megteremteni.
A magyarság természeti és szellemi dolgok összessége: földrajzi tényezõk (a Kárpát-medence változatos tájai s éghajlata), embertani és fajtajellegek (sokféle elem egybeolvadása), kulturális örökség, hagyományok, észjárás, jellem, sors, történelem (népek keresztútja!) stb. alkotják. A magyarság az idõk múltán elszakadt testvéreitõl, rokonaitól, s lényegében egyedül maradt Európában. Folyton az élet és halál, a lét és nemlét problémáival viaskodott, talán ezért bírt ki minden tragikus csapást. Ha kivirágzott, hamarosan elbukott, viszont a legszörnyûbb helyzetbõl is rövidesen talpra állott. Mi hát a magyar? A népdal szerint: „Se nem szõke, se nem barna, az az igaz magyar fajta.” – meglehetõsen semmitmondó válasz. Megpróbálom hát a magam eszére, tapasztalatára hagyatkozva megfejteni.
A magyar ritkán panaszkodik, jajgat, ábrándozik. Komótosan, szemlélõdve teszi a dolgát; általában konzervatív, becsületes, reális és józan. Tud alkalmazkodni, elfogad és megért másokat, nem akar senkit meghódítani, bekebelezni, elpusztítani. Sokáig hajlandó tûrni és nyelni, ám ha méltóságát, nyugalmát megsértik, felbõszítik, s a vesztére törnek („Ne bántsd a magyart!”), vagy õsi jussát kobozzák, bátran nekimegy bárkinek. A magyar nem bonyolult, nem filozofikus, nem pesszimista, nem is primitív. Célszerû, érzelmes, komoly, kevés szóval is beszédes, költõi lelkületû, szemérmes, büszke, lovagias, férfias, szabadságszeretõ, törvénytisztelõ és politikus nép. Ha belsõ feszültségei fölhalmozódnak, vagy tépi a balsors, olykor hajlamos a sírva vigadásra, a bujdosásra, a fölösleges virtuskodásra és szájhõsködésre, a csodavárásra, az oktalan ellenzékiségre és összeesküvésre. Manapság sajnos a tehetetlen beletörõdésre, az önpusztító mozdulatlanságra is.
A magyarság hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is. Épp annyi joga van élni, mint bármely más nemzetnek. Semmivel sem pótolható vagy helyettesíthetõ, nélküle szegényebbé válna a világ s az emberi szellem. A magyarság legfõbb célja, feladata, hogy legyen, mert lennie kell! Tehát csak olyan politikát tudunk támogatni, ami a nemzetet mennyiségben és minõségben növeli, fizikai, anyagi, szellemi és erkölcsi téren erõsíti. Szeretnünk kell földünket és fajtánkat, mert a miénk. Szeretnünk kell magyarságunkat, mert ez a sorsunk. Szeretnünk kell múltunkat, javainkat, nyelvünket („Nyelvében él a nemzet.”), hagyományainkat és mûvészetünket; mindazt, amit népünk alkotott: mert nincs más kincsünk ezen a világon! Kötelességünk, hogy minél jobb magyarok legyünk! Meg kell védenünk a magyarságot ellenségeivel, s ha szükséges, önmagával szemben is! Bármily kicsi, jelentéktelen valaki, ha képes megszabadulni bûneitõl, gyarlóságaitól, ha le tudja gyõzni hibáit, és teljes szívébõl-lelkébõl szereti a magyarságot, nyeresége lehet a nemzetnek. Hazánk romlása, a nemzethalál réme egyre fenyegetõbb. Ám ha ez a tiszta tûz, ez a nemes szenvedély, ez az önfeláldozás lobog bennünk, a magyarság élni fog akkor is, ha mi már nem leszünk!
* * *
Egészen bizonyos, hogy a magyarságnak föltétlen köze van az emberiség elsõ magaskultúrájához és annak szétterjedéséhez a földgolyón. Az újkõkortól kezdve a magyarok voltak Európa fõnépe, jóval a görög-római világ elõtt. Minimum 30-40000 éve a magyarság folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében, de ha ez a valódi õshazánk (ez egyre bizonyosabb!), akkor még régebben is. Az õsmagyarság páratlan kultúrával rendelkezett. Nem volt eredendõen „pogány” (ami valójában vidékit jelent, csak jóval késõbb nyerte el mai pejoratív – hitetlen, panteista, barbár – vonzatát!) és nomád (utóbbi is csupán a sztyeppei vándorlásai során); hanem házakban lakó, letelepedett, földmûvelõ és egyistenhívõ, vallásos nép volt. A kazárok, germánok, latinok, szlávok és egyéb populációk tanultak tõlünk, s vették át a magyarság fejlettebb kultúráját és életmódját, nem pedig fordítva.
A világ talán egyedül megmaradt õsnyelve a magyar! Nem mi integráltuk a közös szavakat és neveket másoktól, hanem azok megváltozott nyelve õrizte meg az õsmagyar nyelv töredékeit. Tehát a magyar nem lehet származék nyelv. A sumérok, szkíták és a hunok (nyelvi alapon is) magyarok voltak.
Kitûnõen alátámasztja a föntieket a híres angol nyelvész, Sir John Bowring véleménye: „A magyar nyelv messze áll magában. Egészen sajátos módon fejlõdött, és szerkezetének kialakulása olyan idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlõdött nyelv, amelyben logika van, sõt matézis, az erõ, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskõ, amelyen az idõk viharai karcolást sem ejtettek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitõl. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Aki megfejti, az isteni titkot boncolgat.” (De idézhetném még G. Mezzofanti, J. Grimm, G. B. Shaw, G. S. Krantz és mások rendkívül hízelgõ nyilatkozatait is.)
* * *
Talán nem fölösleges kitekinteni egy kicsit más országokra sem. Néhány szemelvény erejéig vizsgáljuk meg, hogyan látnak bennünket az ellenséges, vagy éppenséggel a tárgyilagosabb krónikások. Meglehet, ez is gyarapítja ismeretünket. Íme így vélekedik a „keresztény” Nyugat (németek, franciák stb.) az õsmagyarokról: „A barbár, hódító magyarok nem emberek, de vadállatok módjára élnek, mert nyers húst esznek, vért isznak és az ellenség szívét kitépik.” Másutt ezt írják: „Néhányan a földet mûvelik, mások olyan szörnyûek és iszonyatosak, hogy emberhúst esznek, és embervért isznak. Semmiféle irgalom nem hajlítja meg õket, semmi kegyesség nem indítja meg bensõjüket. Ördögi fajzat, a Sátán szövetségese.” Egy harmadik így rémüldözik: „Levágták az ellenség fejét, a koponyájából kupát készítettek, és ebbõl ittak.” A negyedik szerint: „Testalkatuk zömök, fejük nagy, szemük kicsiny, orruk tömpe, karjuk lelógó, mint a majmoké. Mindig lovon ülnek, rövid görbe kardot viselnek, és úgy ordítoznak, mint a vadállatok.” Lám, ilyen az egész világot bejáró szittya-vérvád. Ettõl a gyûlöletes képtõl máig sem szabadult meg a magyarság. Most is így festenek le minket a történelmi mûvekben és a tankönyvekben.
Az elfogult, becsmérlõ hangot csak ritkán színezik dicséretek, vagy reális jellemzések. Jobbára csak akkor, ha egyes népek védelmi érdekei megkívánják a magyar segítséget, ha szükségük van a magyarok vitézségére, harciasságára. A bizánci Bajazid szultán véleménye szinte kivételnek számít: a magyarokat „a földkerekség népei közt a legderekabb” nemzetnek tartja. Más írástudók szerint: a magyar nép szereti a függetlenséget, és érzéke van a szellemi és lelki kiválóságok iránt; továbbá elismerik vendégszeretetét, szíves és barátságos modorát. A török hódítás idején a vad, félelmetes magyarok hirtelen a kereszténység nemes védõi, Krisztus atlétái, a hit pajzsai lettek. (Jóval késõbb a pángermánizmus, pánszlávizmus, majd a bolsevizmus gátjai.) Ám a „kegyes” Nyugat hamar felejtett: egyes források szerint Európát nem a magyarok, hanem a németek mentették meg. A magyar csak hadakozni tud, mûveltségre képtelen, továbbá gõgös, önzõ, lusta, szûklátókörû, kétszínû, zsarnok és népnyúzó; csekély kultúrája, tudománya, mûvészete, ipara és kereskedelme csak külsõ (német, szláv) hatás eredménye; a magyar városi életre képtelen, igazi otthona a puszta stb. Talán még a németeknél s a franciáknál is jobban gyûlöltek a csehek, tótok, rácok és oláhok: öntudatra ébredésük után elterjesztették rólunk a turáni féktelenséggel elnyomók mítoszát; akik kóbor-cigány életet élnek, s Ázsiából elõtört rabló nomádok. Ebben a nyomasztó légkörben üde szigetként a lengyelek jóindulattal néznek minket: testvérüknek tudnak, felismerik nemzeti karakterünk, természetünk, szokásaink hasonlóságát („…egy néppel sem egyezünk annyira, mint a magyarral...”). A „kultúrnépeknél” a cigány képe szorosan összeforr a magyaréval, sõt olykor azonosítják a cigány és a magyar jellemet (ez persze jórészt saját idegenforgalmi propagandánk és filmjeink hibája!). 1848-49-ben végre olyannak látta Európa a magyart, amilyen a valóságban: diadalmas harcaiban a szabadság bajnokának, tragikus bukásában szerencsétlen áldozatnak; a hõsi nemzet képe Petõfi eltûnése, majd Kossuth emigrációja nyomán csak erõsödik. („Lovagok, hõsök és költõk népe a magyar.”) Talán még 1956 után él rólunk hasonlóan kedvezõ kép a világban.
Általában tehát negatív, olykor elismerõ, de legtöbbször hamis, irreális véleményt alkotnak fajtánkról: azaz lóra termett és lovagias, nemes arcélû úri nép, mely örömmel harcol, mulatozik és cigányozik; mindamellett barbár ázsiai jövevény, vad szittya-hun õseire emlékeztet, ezért idegen test a nagy indogermán Európában. S hogy megítélésünk ma se legyen kedvezõbb és hitelesebb, arról gondoskodnak „pártfogóink”. Elsõsorban a hazai és nemzetközi zsidóság (ki-ki ismeretei szerint sorolhatja a neveket!) szüntelen össztüze rendkívül ártalmas: bûnös nép, nyilasok, németbérencek, utolsó csatlósok, följelentgetõk, bosszúszomjasak, szélsõségesek, rasszisták, antiszemiták, primitívek, bõgatyások – ilyesmiket terjesztenek rólunk.
* * *
Az arénák és katakombák ókeresztényeinek hitével és bátorságával, az igazság szigonyával kell küzdenünk a sátáni indulatok s az apokalipszis ellen. A saját köreinkbõl származó vezetõkkel kívánjuk az országot irányítani; olyanokkal, akik a mi életmódunkat gyakorolják, a mi lelkünkkel éreznek, s a mi nyelvünket beszélik. Egy olyan társadalmat szeretnénk, melynek törvényei és szokásai a mi értékeinket, hagyományainkat tükrözik. Ezt a kozmopoliták törzsi széthúzásnak, mi pedig alapvetõ életjognak, valódi szabadságnak, függetlenségnek, avagy Szentkorona-eszmerendszernek nevezzük. Hazánk évezredek óta európai és magyar; utódaink számára is így kell megõriznünk. Nem mondunk le õsi területeinkrõl és nemzeti javainkról egyetlen jöttment kisebbség érdekében sem, amely holnap talán többség akar lenni. Páratlan szellemi kincseinket és mûveltségünket nem adjuk el egy tál szuperliberális moslékért. Ha az önvédelemtõl bármi okból elállnánk, úgy utat nyitunk a totális pusztulásnak, mely kívülrõl és belülrõl egyaránt fenyeget. Majd ha Izrael beengedi a nem-zsidókat, Finnország és Japán a különféle menekülteket, akkor mi is fogadhatjuk a nem-magyarokat – azaz sohanapján. Akkor majd megnyithatjuk határainkat, de csak akkor. Mert egyébként feloldódunk az idegen bevándorlók tengerében. Bármit ígérnek a pajeszos szirének, hazánk, nemzetünk és anyanyelvünk nem lehet piaci árverések vagy tõzsdespekulációk tárgya!
A hazafiság nem elvont gondolat, nem üres szólam, hanem valóságos kötelesség és élethivatás. A hazafiság nem melldöngetés, nem jelszó és frázis. Nem gyalázkodás, nem kirekesztés és nem gyûlölködés. A hazafiság nem elhaló nyöszörgés vagy reménytelen sóhajtozás, és nem önpusztító ábrándozás. A hazafiság nem ugródeszka, nem üzlet és nem szélhámosság. A hazafiság éber nemzeti öntudattal végzett õrködés. A hazafiság a nemzeti értékek ismerete, megbecsülése és szeretete. A hazafiság a legpozitívabb érzelem, a leghasznosabb magatartás, a legnemesebb cselekvés. A hazafiság szent feladat: Istentõl rendelt munka és áldozat!
* * *
Csak egy egyetemesen megszervezett társadalom alkothat nemzetet. Csak azok a nemzetek juthatnak magasra, amelyek valami nemes célt tûznek maguk elé, s tisztességes módon afelé törekednek. Ez megmaradásuk alapja, s ezzel egyúttal az egész emberiséget is szolgálják. A lusta, öntudatlan, szervezetlen nemzet viszont meghal. A magyarság már annyit tett Európáért, hogy évezredekre megváltotta jogát az érvényesüléshez. Egy barátom mondta nemrég: „A magyarságot a széthúzás tartja össze!”. Aligha igaz ez a kissé morbid elképzelés, mégis elgondolkoztató. Mert nemigen van más nemzet a világon, amelyik ennyi belsõ torzsalkodás után – nem beszélve az állandó külsõ nyomásról – is fenn tudott maradni.
A nemzet szellemi (emberi) közösség, egy közös gondolat („közös ihlet”). Nem lehet beleszületni, el kell sajátítani. Hosszú fejlõdés során az emberi szellem szervezi fokról-fokra, s tagjai ebbe az eszmébe vetett hitükben kovácsolódnak nemzetté. Történelmi képzõdmény is tehát, ezért nemzetenként és koronként változhatnak ismérvei. Egy közösséget, népet az tesz nemzetté, hogy annak tartja magát. Követendõ eszmét állít, s nem puszta ösztönei, szükségletei szerint cselekszik. Maga az eszme változatlan, egyetemes és örök, ezért igen nehezen közelíthetõ meg. Egy nemzet történetének sûrítménye: a nemzeteszme történelme. (Alkotmánynak is hívhatjuk, mely épp ezért nem szövegezhetõ meg, tehát „leírhatatlan”, mégis a legélõbb valóság!) A nemzetet alkotó tényezõk: a közös származás, nyelv, haza, állam, kultúra és sors.
A nemzet több és más, mint a nép vagy a faj(ta). Az utóbbi egy biológiai fogalom, vagyis természeti kategória. Az erõs keveredés miatt különben sincs ma már egységes, fajilag tiszta közösség, legföljebb bizonyos vérségi homogenitás. (De jobb is így, mert a belterjes tenyészet mindig korcsosuláshoz vezet.) A nép pedig bizonyos azonos lényegi vonásokkal, szellemiséggel, kultúrával rendelkezõ, viszonylag zárt embercsoport (etnikai egység), de még nem nemzet (nem eszmei közösség!). A kettõ elsõsorban az öntudatosság fokában különbözik.
A nyelv, a kultúra, a vallás, az állampolgárság, a haza és a sorsközösség csak egyes megnyilvánulásai a nemzeti lényegnek. Fontosak, de nem perdöntõek, hisz mind csak másodlagos képzõdmények: a már élõ nemzet alkotásai. A nemzet elvileg valamennyiük nélkül meglehet (lásd a határon túli vagy emigráns magyarok, a mohamedán vagy buddhista hitre térõk esetét, az idegen származású aradi vértanúink magyarrá válását stb.). Így maga a sovinizmus (nem tévesztendõ össze az egészséges nacionalizmussal!) is fölösleges és esztelen emberi düh, hiszen pont a fenti külsõségeken alapul. Tipikus példája annak, ha az eszmérõl alkotott fogalom erõsebb a valóságnál. Ebbõl következnek: a nemzeti imperializmus, a kisebbségi politika, az asszimiláció, a kitelepítés stb.
Magyarországon a köznép sokáig nem tartozott a nemzetbe, csak az uralkodó és hûbéresei (vagyis a nemesek). Ezért nálunk sohasem volt nemzetállam vagy népnemzet. Õsi örökség szerint minden népet a maga szokásainak, törvényeinek megfelelõen kormányoztak a többnyelvû birodalomban, tehát messzemenõen megõrizhették sajátságaikat. Ez a toleráns, mellérendelõ szemlélet egyedülálló volt egész Eurázsiában. S ez a bölcsesség és emberség ma legfeljebb nevetség, vagy inkább megvetés tárgya „nemzetietlensége” miatt. Ha mi a szomszédainkhoz (azaz ellenségünkké váló befogadottjainkhoz) hasonló nemzetiségi politikát folytattunk volna, akkor ma a Kárpát-medencében nem lenne semmilyen nemzetiség, hazánk egynyelvû, színmagyar állam volna. A világ összes nemzete közt a magyarság (ez a szittya-keresztény nemzet) maradt legtovább hû a keresztény egyetemesség (univerzalizmus) középkori eszméjéhez, ezért védte – hõsi önfeláldozással – egész Európát a mohó és gyilkos agresszorok ellen. A magyar sovinizmus (türelmetlenség, idegengyûlölet) – ha volt is ilyen – mindig más sovinizmusok létünk bástyáit ostromló támadásaira felelt, tehát inkább nevezhetõ önvédelemnek. Bármennyire is idegen tõlünk, úgy tûnik, jövõnk és megmaradásunk érdekében legfõbb ideje, hogy „alkalmazkodjunk” a körülöttünk élõ népek körében mindenütt használatos „nemzeti” politikához.
A magyarság nem boldogság, nem elõny, hanem örök szorongás a létért, a szabadságért, s egy letûnt múlt keserû önérzete. Nem elég magyarnak születni, azzá kell válni, s a magyarságot minden ízében szüntelen vállalni és bizonyítani kell! Nem lehetünk egyszerre hûségesek nemzetünkhöz és idegen hatalmakhoz! A magyarság hivatás, küldetés: sajátságainknak (hagyomány, kultúra stb.) a humánum, a tiszta, örök és egyetemes emberi felé tágítása. A nemzetiesülés és magyarosodás (nem elmagyarosodás értelemben!) tehát szellemi emelkedés! A magyar lélek lényege – a szabadság! Ezért nem süllyedhetünk állati sorba, s nem olvadhatunk be a hódítók közé. Meg kell maradnunk nemzetnek! Ezt az áldozatot várják tõlünk õseink és Európa becsületesebb része. Ezt parancsolja az emberi és az isteni törvény!
Csak a tehetséges, elõrelátó, gerinces politikusoknak szabadna irányítani, hiszen fõ feladatunk az állam és a nemzet összes anyagi, szellemi és morális erõinek egységbe szervezése lenne, az átlagember szükségleteinek megfelelõen. Az állam lényege a hatalom. Célja a társadalom organizációja, békéjének és rendjének biztosítása, megvédése. Az állam lehet a népé vagy a nemzeté, de szembe is kerülhet velük (lásd kommunizmus, vagy napjaink „parlamentáris demokráciája”!). A tiszta államiság (a világnézet, vallás és egyebek társadalomra hagyása, a be nem avatkozás) megvalósítása szinte lehetetlen (sõt olykor kifejezetten káros, álliberális) törekvés.
A néphez, nemzethez tartozás nem hatalmi, hanem érzelmi úton jön létre; védelmet, elõnyt nem nyújthat, csak etikai értékeket, szellemi-lelki kincseket, tartalmasabb életet. Aki nem képes elképzelni, hogy más néphez, nemzethez is tartozhatna, az az igazi hazafi! Erõink és gyengeségeink feltárásával, valósághû helyzetelemzéssel, a lehetõségek és érdekek ismeretében kell meghatározni feladatainkat. El kell érni, hogy minden magyar felelõsnek érezze magát minden magyarért, s boldogulását – önzetlenül – csak a közösségen belül keresse. Nem hazaszeretet és nemzeti érzés az, ha akár a legcsekélyebb értékeket is eltapossuk. A magyarság bátor, öntudatos megvallása, a magyar értékek (nyelv, irodalom, képzõmûvészet, zene, haditettek, találmányok, sportsikerek, hõsök, jelképek, hit, hûség, stb.) föltétlen tisztelete a legmagasabb szellemi és erkölcsi cél legyen!
Ma már kevesen mondják nyíltan, hogy fasiszta, alja nép vagyunk, de továbbra is ócsárolnak, s kishitûséget, bûntudatot csepegtetnek belénk, hogy akaratunkat, cselekvõképességünket teljesen megbénítsák. Idegen elnyomóinkkal, a hazugságokkal, sértésekkel, bántalmazásokkal szemben mi mindig „megértést” tanúsítottunk, ahelyett, hogy visszaütöttünk volna mindenért. A világ is ellenségeink rágalmainak ad igazat, ha védekezni se próbálunk, s a tényeket is elhallgatjuk. Nem beszélve arról, hogy újra vérszemet kaphatnak, ami egy általános magyarverésbe és mészárlásba, szülõföldünkrõl való elûzésünkbe torkollhat. Nem kell, hogy mi támadjunk, de némán tûrni az ütéseket – öngyilkosság! Csak akkor remélhetjük, hogy eltipróink békén hagynak, ha minden esetben visszavágunk. A sajtótól, a pártoktól, az országgyûléstõl és a kormánytól nem sokat várhatunk. A választ nekünk, kárpát-medenceieknek és a magyar emigrációnak kell megadni!
A tömbökben, szigetekben, szórványokban (ám õseink honában!) élõ magyarság, ha már a politikai nemzethez nem tartozhat, legalább autonóm kulturális nemzet(rész) és szellemi haza lehessen („haza a magasban”). Mivel a fajtánk zöme súlyos helyzetben van, égetõen fontos a mindenre kiterjedõ önvédelem, a segítõkészség és szolidaritás fokozása, aktivizálása. Az összmagyarság legfõbb érdeke, hogy idegen zsarnokoktól és hazai lakájaiktól független, szabad, önmagának tetszõ életet élhessen, s létszámában, öntudatában, gazdasági és szociális téren is gyarapodhasson. Mindig élesen el kell különíteni a magyar nép, a magyar felemelkedés szükségleteit az uralkodó hatalmak és politikák „szükségleteitõl”. Az elõbbieket feltétel nélkül támogatni kell, míg az utóbbiakat csak megfontolt fenntartásokkal, a magyar érdekekhez pozitívan vagy negatívan viszonyuló tevékenységüktõl függõen.
A legmagasabb rendû tisztesség és becsület, ha vállaljuk népünk sorsát. Azok leszünk a világban, amit magunkból kisugározni, ingyen megosztani tudunk, mások javára és épülésére. Elcsatolt (megszállt) magyar véreinknek kell az anyagi és erkölcsi támogatás, de a legfontosabb, hogy a biztonság, a rend s az egész nemzet életbizalma visszatérjen. Megmaradásunk alapja, hogy érdemes legyen magyarnak lenni. A kisebbségi helyzetbõl is sorsot, hivatást kell kovácsolnunk; nyomorúságunkból pedig rendíthetetlen elszántságot és hatékony fegyvereket. A magyarság, a nemzet fogalmába sokféle ember belefér: jó magyar és rossz magyar egyaránt. De mindig több mint egyedi hordozója, mert túléli, átörökíti azt. Viszont a legkiválóbb vezér se halhatatlan, ha nemzete elvész. Ezért a leglényegesebb számunkra, hogy fölmutassuk és továbbadjuk a magyarság értékeit, s elkerüljük a pusztulását. Ehhez ápolni, bõvíteni kell kapcsolatainkat minél szélesebb körben. Aki magyar létére elszakad nemzetétõl, szélfútta levéllé, gyökértelen fává válik.
Azon kell lennünk, hogy valahány felelõsséget érzõ, értünk tenni óhajtó honfitársunk mindenütt olvashassa az anyanyelvünkön megszólaló folyóiratokat, újságokat, könyveket; megnézhessen, meghallgathasson minden magyar költõt, papot, mûvészt és tudóst, akit csak akar; s bárki bármit bárhol szabadon elmondhasson és leírhasson. Akármelyik ideológiai-politikai hatalom, amely a magyarság közé éket próbál verni, tehát jogainkból kisemmiz bennünket, nemzeti öntudatunkat mételyezi, hagyományainkat zülleszti, az mindnyájunkat sért emberségünkben és magyarságunkban. Érjük el, hogy Hungária frissen születõ és felnövekvõ generációi büszkén, szabadon, tiszta történelmi- és magyarságtudattal fölvértezve, nemzetükért áldozatra készen léphessenek az élet színpadára.
* * *
Az ítéletmondás a história, majd végül Isten dolga… Ám aki földi pályafutása során folyton a közjóra, önmagával és nemzetével szembeni kötelességei következetes teljesítésére törekedett, annak nincs félnivalója. „Aki a szegények és elnyomottak útját figyeli, nem tévedhet el az eszmék bábeli zûrzavarában.” A visszaszerzett s örökre megõrzendõ õsi szellemiség és lelkület ne eldugott kincs, hanem célszerûen használható eszköz legyen küldetésünk – a jézusi parancs – megvalósításához; vagyis az összmagyarság s az egész emberiség felvilágosításáért, sorsának javításáért, bajainak orvoslásáért kifejtendõ teremtõ küzdelemhez. Ez nem könnyû szórakozás, hanem kemény, kitartó munka és szolgálat. Kevés csak a magunk boldogulását keresni, a saját érvényesülésünket hajszolni nyakra-fõre. Embertestvéreink, népünk, nemzetünk szebb jövõjéért harcolni, közös ügyeit képviselni, és égetõ gondjait megoldani mindenütt – ez az a többlet, amiért élnünk érdemes!
* * *
Megjegyzés: Írásomat jó szívvel ajánlom sokszorosításra és széles körû terjesztésre minden korosztálynak.
A fönti pályázati anyagomat szebb formátumban lásd még az alábbi helyen:
http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=92607
Siklósi András elérhetõségei
Lakcím: H-6723 Szeged, Becsei u. 3.
Telefon: 0662-890-564; mobil: 0620-443-1830
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. és Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Néhány tudnivaló a szerzõrõl: https://profiles.google.com/105677884752793923572/about
Erkölcsi, filozófiai, kulturális, történelmi és politikai nézeteimet jól tükrözi az alábbi 3 órás televíziós beszélgetés: