Kedves Barátaim és Harcostársaim!




Ismét a teljes címlistámnak küldöm idei utolsó körlevelemet, melyben egy jelentõs eredményemrõl szeretnék beszámolni.



A Keresztény Kulturális Akadémia (KKA) meghirdetett egy összmagyar szépirodalmi pályázatot nyár végén, melyre – hosszas töprengés után – én is beküldtem a csatolmányban olvasható verseimet és prózáimat. (Nagyon régen nem tettem már hasonlót, hiszen tapasztalataim szerint a tehetség és a valódi értékek manapság vajmi keveset számítanak. Annál inkább a „balliberális elkötelezettség” s az ideológiai szekértáborokhoz, klikkekhez való tartozás „szalonképessége” döntik el az érvényesülési lehetõségek, kitüntetések és jutalmak sorsát. Ennek dacára ezúttal magam is meglepõdtem, és kellemesen csalódtam.) Elég sokan pályáztak az egész Kárpát-medencébõl, de csupán 23 szerzõt méltattak közlésre végül. Így a vékonyka, 160 oldalas könyvben (címe: Forrás a rejtekbõl) átlagosan 7 oldal jutott fejenként. Én 23-at kaptam, ami messze a legtöbb az egész mezõnyben. Összesen 7 versemet és egy hosszú tanulmányomat publikálták (ezeket utólag mindenütt föl is tüntettem, a címek után apróbb betûkkel!), s az alkotóknak külön-külön járó rövid bevezetõ sorokban is rólam írtak a legelismerõbben, amit érdemes idézni.



„A Szegeden élõ, sokáig mérnökként dolgozó szerzõ ma hét kötetes író, költõ, lapszerkesztõ és nemzetvédõ szónok. Írásaiból valóban a mély kereszténység és a magyarság emelkedett lelkületû féltése szólal meg. Mûveibõl nehéz volt válogatni; nem azon tépelõdtünk, hogy mi kerüljön a kötetbe, hanem, hogy mi maradjon ki belõle, mert igen bõséges és színvonalas anyagot kaptunk; de további írásai a világhálón könnyen elérhetõk.”



Bár tényleges eredményhirdetés és díjazás nem volt, a föntiek miatt lényegében (nem hivatalosan) megnyertem a pályázatot, ami mindenképpen örvendetes, és karácsonyi ajándékként sem mellékes számomra.


Ismereteim szerint az antológia nem kerül könyvárusi forgalomba (a katolikus egyházon belül terjesztik), de akit érdekel, tõlem is megrendelheti 2000 Ft (1600 + 400 postaköltség) befizetése ellenében. (Elérhetõségeimet lásd a pályázatom végén!)


Még annyit, hogy a csatolt anyagom (+ a körlevelem) szabadon közölhetõ, honlapokra, blogokra tehetõ, és tetszés szerint továbbítható, sokszorosítható. Örülnék, ha minél szélesebb körben terjedne, hiszen minden írónak ez az igazi álma és jutalma.


Úgy vélem, hogy helyénvaló, ha az elmondottak után, valamint a közelgõ ünnepekre tekintettel most mellõzöm a politikát, amiben sajnos egyébként sem rejlik számunkra semmi üdvözítõ, sõt a feketeleves nyilván hátravan még. Egyelõre azonban ne gondoljunk erre, hanem töltse be szívünket a jézusi szeretet, lelkünket pedig az égi fényesség, hogy jövõre megújult erõvel vághassunk neki a ránk váró küzdelmes hétköznapoknak.


A Magyarok Istene áldjon meg benneteket! Ennek szellemében kívánok mindnyájatoknak békés, meghitt karácsonyt, valamint egy boldog(abb), sikeres(ebb) új esztendõt; s valamennyiünk érdekében kívánom a hosszú ideje, hõn óhajtott, azonnali magyar föltámadást!


Honfitársi és keresztényi szeretettel Siklósi András











ISTEN OLTALMÁBAN


Siklósi András versei (43 db)






A kereszt elõtt (antológiában közölve)



Látjuk bordáidat


szöggel átvert kezed


sebeidbõl a vér


a szívünkre csepeg



Arcod fakó már és


szederjes a melled


Atyádat szólítod


A sorsod betellett



Megnyílik most az ég


a föld reng alattunk


tisztító viharként


átsüvítesz rajtunk



Meghatottan nézünk


fényes keresztedre


Elrejtõzünk némán


szörnyû sebeidbe



Mert csak benned bízunk


te adsz békességet


Te vagy az igazság


Nincs kívüled élet






A legszögedibb szögedinek (antológiában közölve)


(Bálint Sándor alsóvárosi szobra elõtt)



Esti árnyak futnak körbe


szelíd komoly arcodon


Harang kondul Varjú károg


a vén kopott templomon



Sokat jártál itt valaha


félig ez volt otthonod


Térdelve a Szent Szûz elõtt


suttogtad el bánatod



Emlékünkben egyre jobban


elmosódik szép neved


Most sajnáljuk igazán hogy


nem beszélhetünk veled



Szegény néped fia voltál


útjelzõ kõ fáklyafény


Embertelen világunkban


töretlen szív nagy remény



Bizakodó szemmel nézzük


csöndes meghitt mosolyod


Betût vetsz az ég mezõin


s bõ termését aratod



Ragyogó hold fürdeti az


alsóvárosi falut


Némán áll a templomtorony


A nagyharang elaludt






Áldozati ének (antológiában közölve)


(Ildikónak 1977-ben, esküvõnk elõtt)



tükrös szemedben magam kerestem


faggató füllel szavadat lestem



mosolyod néztem néztem a szépre


vaksötét éjbõl léptem a fényre



homlokod gondját elsimítottam


kíváncsi kezem szoknyádba loptam



éreztem pezsgõ borpiros véred


szíved közepén dobbant az élet



szerelmed mézes vadrózsa lángja


húsomba tépõ sikoltó máglya



forog a tûzben izzik a hajnal


melleden ébred s nyugszik a nappal



fekete hajad ponyvája lebben


gyöngyözõ könnyel koronázz engem



hadd leljek nyugtot puha karodban


fonjon át combod minden viharban



féktelen lázban szántom a tested


kristályos hóvá porlok szét benned



poklok mélyébõl fölkiabállak


ne legyen soha gátja a vágynak



örökké ölelj légy a halálom


keserû-boldog álmom és átkom



légy a megváltóm sorsom virága


s gyermeki lelkem oltárán lámpa



fetrengjek akár véresre verve


ha te gyógyítasz nincs semmi veszve



álljak bár talpig csikorgó vasban


akkor is te jársz gondolatomban



kéklõ magasban cikkan a szárnyad


követlek megyek ott is utánad



áldozni érted bizakodással


elnyomatásom csont-iszonyával



csillagzó hittel lobog a máglya


s rázza a földet mennydörgõ lárma



ülök a semmin összetiporva


életem veled még így se csonka



szivárvány lettél poros ruhámon


szemfedõm lész majd halotti ágyon



neved suttogom közel a véghez


elfúló hangon a mindenséghez



szerelem tisztább nem volt és nincsen


törékeny kincs vagy belõlem isten






Rövid emigrációm



1.) Az utolsó éjszaka



Acsarog rám a világ


üldöz megfojt a bánat


Tönkretéve kifosztva


vívom haláltusámat



Vészjósló éjfél ködlik


s omlik vízpartra fára


Némák a rokkant házak


mint a megkövült láva



Rémülten hallgat ajtó


ablak Életem kopár


szikla lekaszált mezõ


Nem ér fabatkát se már



Figyellek kedves – alszol


s álmaid nem gyötörnek


Sóhajtasz nevetsz – gyûjtöd


aranyát hû szívednek



Jobb is hogy nem látsz Lopva


borongva megcsókollak


Befelé sírok Érzem


nem hoz semmit a holnap



Búcsú nélkül hagylak el


királynõm drága társam


Elfutok hisz csak kivert


eb vagyok szép hazámban



Megyek ki tudja merre


nem maradt több reményem


Száguldok mint egy csillag


s fölrobbanok az égen


2.) Az elsõ hajnal



Lám hazajöttem mégis


telítve vággyal tervvel


Hajnali fény hasad ránk


ébredj kedvesem kelj fel



Idõben értem vissza


nem sejtik mi dúlt bennem


Nem tudhatod még te sem


milyen sebzett volt lelkem



Megnéztem falut várost


hegyeket gyors folyókat


templomot várat erdõt


sztrádákat autókat



Csodás múzeumokban


élveztem képet szobrot


Sodródtam ezer utcán


láttam számtalan arcot



Egyedül jártam-keltem


idegen voltam végig


Elvetettem az újat


s megõriztem a régit



Vártak sokfelé Gazdag


pártfogók csalogattak


El is szédültem párszor


de meg nem ingathattak



Itt vagyok megint látod


újjászületve épen


Hazahívott a hangod


visszahúzott a népem






Kapaszkodjunk össze


(Ildikónak, házassági évfordulónkra)



Eltöltöttünk együtt harminchárom évet


pedig megpróbált és fölsebzett az élet


Védtük családunkat ezer gonddal szemben


s vittük keresztünket nagy-nagy szerelemben


Boldog hû pár vagyunk – noha semmink sincsen –


mert szívünkben fészkelt mindvégig az Isten


Rögös útjainkon Õ vezérelt minket


minden jót megadott nem kérhetünk többet


Magyarnak neveltük két derék fiunkat


valóra váltottuk sok csodás álmunkat



Ki tudja hány zord év állhat még elõttünk


ne sírj hisz’ közösen akármit legyõzünk


Téged ölelgetve föllángol a lelkem


nincs nálad féltettebb evilági kincsem


Nem a vágy tartott meg hanem a szeretet


ámbár csókod íze méznél is édesebb


Mikor megsimogatsz bánatom is elszáll


enyém vagy s én tied gyönyörû virágszál


Megyek hozzád száz vad villámló viharban:


fénylõ reménységem s oltalmam a bajban


Nyújtsd ide a kezed kapaszkodjunk össze


és maradjunk együtt immár mindörökre



(Szeged, 2010. május 3-án)







Édesanyám (antológiában közölve)



Sudár voltál – ma meggörnyedt


Finom arcodat barázdák futják körbe


szemed üvegek mögé rejtezik


Szõke hajad fehérre meszelték az évek


lábadon karodon kék erek feszülnek


Életed õszbe fordult


lassan lehullik rólad mind


a szépség és a pompa


Megtört a lét megtört


az iszonyúan kemény munka


Magad cipelted kicsi családunk


legtöbb terhét


nem láttalak pihenni soha


Szótlanul tûrtél ezer keserûséget


magadért sohase sírtál


ritka könnyed két fiadért hullt csak



Szegény vagy


nem volt és nincs semmid


évtizedek óta nem jársz sehova


Mégis nekünk mindent megadtál


foggal-körömmel harcoltál értünk



Ma sem értem


gyönge testedbe


hogy férkõzhetett ekkora erõ


ilyen határtalan szeretet


Ha vihar dúlt bennem


vagy mások megtiportak


magadhoz öleltél s ápoltál


mint kertész a fonnyadt virágot



Szeretnék én is adni


legalább valami biztatót mondani neked


Szeretném ha mindent félretennél


s megnyugodnál végre egy kicsit


ha fáradt arcodon új tavasz rügyezne


s szomorú szívedbe mosoly költözne ismét



Véredbõl sarjadtam


gyökerem lelked harmatját szívta


Íme fölnõttem talán jobb talán még rosszabb sorsra


Erõs vagyok messze tekintek


nem félek többé semmitõl


Engedd hogy mától én védjelek téged


s öregséged támasza legyek


hogy nagy bús éjszakákon álmod pásztorozzam


világ legdrágább kincse


gyönyörû anyám



(1994-ben)






Apám halálára (antológiában közölve)



Hányszor próbáltam verset írni rólad


hányszor akartalak megragadni zengõ dalban


de mindig megbicsaklott kezemben a toll


s ráfagyott ajkamra a dicsérõ ének


Immár nem állhatok eléd úgy mint régen


bizonytalan zsengéimet félénken szorongatva


bátorításodat vagy bírálatodat várva


Jóságos arcod mosolygó szemed simogató kezed


nem láthatom nem érezhetem soha többé


Egyedül maradtam prédaként a gonosz világban


kiszolgáltatva a véremre szomjazó ordasoknak


Árván és védtelenül hagytál a dermesztõ ûrben



Mi lesz velem nélküled apám édesapám


Hol találok olyan kiváló mestert


bölcs és csalhatatlan prédikátort


fáradhatatlan vakmerõ hazafit mint te voltál


Mikor s merre lelek hozzád fogható


lánglelkû költõt és gránitkemény férfit


a rám szakadó viharos ég alatt



Adj tanácsot szólj még egyszer hozzám


szárítsd fel patakzó könnyemet


kormányozd révbe életem hánykódó hajóját


Üres a szobád ágyadban nem alszik senki


széked meg se reccsen könyveid


ezerszám hiába sorakoznak a polcon


kopott ruháidat nincs aki viselje eztán


Semmit se hagytál rám


csak egy nyomasztó roppant örökséget:


a mindhalálig tartó népszolgálatot



Neked már könnyû megszabadultál kínjaidtól


elérted a végsõ csendet és nyugalmat


Ott lakozol Isten fényes kastélyában


ott sétálgatsz az Õ végtelen mezõin


Apám édesapám hiányod megrémít


egész testem beleremeg a fájdalomba


zihál a tüdõm vonyít a szívem


kiver a lázas veríték


Éjszakánként elkerül a gyógyító álom


virrasztok töprengek órákon át


és szörnyû magányomon kesergek



Te voltál az egyedüli mércém


járható ösvényem és világító fáklyám


Bárhogy szeretném nem mehetek még utánad


itt kell küzdenem a földi pokolban


hátha tehetek valamit szenvedõ népemért


Te már elnyerted az igazak boldogságát


nem éred meg kegyetlen haláltusánkat


nem látod meg nemzetünk rettentõ pusztulását


holott elõre tudtad s hirdetted végzetünket



Ó apám nézz rám az égbõl


adj erõt hogy ne hulljon ki kezembõl a kard


vigyázz rám hogy elkerüljem a kísértéseket


és ne szédüljek semmilyen sátáni szakadékba


Nincs más választásom


folytatnom kell öngyilkos harcodat


be kell fejeznem hatalmas mûvedet


ami embernek aligha sikerülhet


Te már Isten követe lettél


eljöhetsz hozzám segíthetsz nekem bármikor


Figyelj rám hallgasd meg néma üvöltésemet


karolj át s öleld szorosan didergõ testemet


ûzd el lelkembõl leírhatatlan bánatomat


vonj körém áttörhetetlen páncélt



Apám édesapám senkit se szerettem jobban


rokon se barát se pótolhat téged


Nincs már ki megértse szaggató gondjaimat


nincs aki biztasson s fölemeljen


és levegye vállamról gyötrõ keresztemet


Vulkánok emésztõ tüzében égek


Csontom fölolvad húsom lefoszlik rólam


fekete hamuesõbe merülök


s robbanó lávafolyamok indulnak


mellkasomból és ágyékomból


Nincs nálam esendõbb szerencsétlenebb hadirokkant



Apám édesapám mért haltál meg


miért vetted el maradék reményem


mi lesz most velem nélküled


Vágtass vissza lobogó sörényû táltos paripádon


ereszkedj le egy nagy ívû tarka szivárványon


röpülj haza a füttyös tavaszi madarakkal


A síron túl is beléd fogódzom


nem futhatsz el nem válhatsz semmivé


nem szökhetsz meg tõlem sehova


Maradj velem s mint gyermekkoromban


mutasd meg a virágos réteket susogó nádasokat


tiszta forrásokat bóklászó õzgidákat


Hozd vissza az éltetõ napot


ne hagyj a sötétségbe veszni


Nyisd meg elõttem is tündérország kapuját


ahol te vagy a legdélcegebb királyfi


vitézek gyöngye magyarok csillaga


kedves édesapám



(2000 márciusában)






Fiaimnak (antológiában közölve)


(Bálintnak és Gergelynek útravalóul)



Élvezzétek az életet Szeressetek ha tudtok


füvet fát virágot felhõt földi és égi titkot


Örüljetek annak amit nyújt a teremtõ Isten


ne kergessetek délibábot hisz elérhetetlen


Kerüljétek a hõsködést de ne legyetek gyávák


ne tûrjétek hogy nevetek bitangok sárba rántsák


Legyetek emberségesek igazak bölcsek s büszkék


Gyûjtsetek lelki kincseket vessétek meg a szürkét


Tegyetek sok jót Kovácsoljátok széppé sorsotok


s legyetek a szabadságért küzdõ elszánt magyarok


Ne kövessetek se másokat se engem Valódi


örök célokra törjetek s a hitben tartsatok ki


Ne veszítsétek kedvetek bármit hoznak az évek


Osszátok szét a szívetek mert nem csupán tiétek


Család haza és becsület – nincs ennél õsibb törvény –


ezt hagyom rátok fiaim s nem nyelhet el az örvény


Járjatok szerencsével E szerint éljetek rendre


Legyetek nagyon boldogok s jussatok föl a mennybe






Az én Krisztusom (antológiában közölve)


(Keresztény nemzettestvéreimnek)



Holtodban is újra megfeszítenek


káromolnak kigúnyolnak és elûznek


Mégis élsz mégis mindenütt ott vagy


Városi templomok mélyén


néptelen hegyi falukban


vagy útszéli árkok mentén


minket vársz rendületlenül



Rozsdás pléh-arccal szenvedsz


csonka kõ-arccal kínlódsz


szúrágta fa-arccal sóhajtasz


kárhozatba bukó híveidért


Elhagytak elfordultak tõled


akikért mindent föláldoztál


s akikért megjártad a poklot


Testedet hideg esõ marja


metszõ viharos szél tépi


vagy barbárok döntenek porba


Kereszted elvásik lassan


s fogai közt megõröl az idõ



Szeretlek Vágyódom rád mindig


Vigasztalj Hallgasd meg könyörgésemet


Ne hagyd hogy lángom hiába lobogjon


Gyógyítsd be õrjítõ harci sebeim


Ölelj át Töröld le könnyem s lázas verítékem


vedd el bûneimet fékezd meg gyilkos álmaim


Botló lépteimet tereld jó irányba


védj meg a rontástól s irigyeim dühétõl


Taníts küzdeni és igazul élni



Hívlak Jöjj hozzánk édes Úr


jöjj közénk ismét


Segíts üldözött széthulló népemen


ne tûrd hogy hazám latrok kezére jusson


Tisztítsd meg bemocskolt hírünket


szabadíts ki a bénító trianoni csonkaságból


s a szolgaság gerincroppantó jármából


Oszlasd szét a hazugság fojtogató bûzét


tompítsd a húsunkba vágó korbács erejét


Sújts le vérszívó kufárainkra


kergesd el a Sátán tomboló démonait



Hozz boldogságot adj lelki békét


ments meg az értelmetlen szenvedéstõl


s ültesd szívünkbe a gyõzelem reményét


Vezesd a magyart örök üdvösségre


és emeld mennyei fénybe


haldokló irgalmas Jézusom








Az antwerpeni katedrális



Álom és látomás vagy


kõbõl faragott fájdalom és szépség


Tornyod a felhõkkel csókolózik


éjszaka rád száll pihenni a hold


Oly magányosan állsz itt


mint én messzi hazámtól


Harangjaid zenéje szétporlik a zegzugos háztetõkõn


vagy megtörik a jármûvek pokoli zajában


De benned csend van


Maga vagy a megtestesült finomság


Falaid közt az Istenre szomjas lelkek találkoznak


oltárod Rubens-képeirõl a menny fénye sugárzik


szobraidban a Biblia szólal meg


homlokod a nap tüzét veri vissza


Színes ablakaidon remény szikrázik át


szentelt vizedben megtisztul az arcom


Búcsúzom tõled te égre mutató hatalmas földi ujj


te magasba törõ eleven áhítat


Úgy érzem maga Isten alkotott


Itt él Itt dobog lángoló szíve


Itt vár ránk


hogy láthassuk


s szemtõl-szembe beszélhessünk vele






Isten oltalmában



Magyar sorsot adtál kemény életet


súlyos gondokkal kudarcokkal terhelsz


naponta megpróbálsz gyakran porba sújtasz


Keserûségemben mégis megvigasztalsz


küzdelmeimhez erõt és reményt adsz


fölsegítesz ha összeroskadok


Harcostársam meghitt barátom vagy


szelíden átölelsz ha mindenki elhagy


Feléd fordítom könnyes arcom


begyógyítod vérzõ sebeimet


Megvédesz ellenségeimtõl


nem hagyod hogy irigyeim eltapossanak


s nem tûröd hogy sikereim elvakítsanak



Se pénz se hírnév nem pótolhat


gazdagságoddal senki se versenyezhet


hatalmaddal semmi sem ér föl


Jó vagy és igazságos bölcs és egyszerû


csodálatos és legyõzhetetlen


Lelked friss forrásánál megtisztulok


s föloldódom fenséges csöndedben


Nem félek többé a szenvedéstõl


a halállal is bátran szembenézek


Végigjárom utam elszánt bizakodással


s föltámadok újjászületek


gyötrõ bánatomat ragyogó örömre váltom



Légy velem örökké


fürössz meg szikrázó fényedben


és szüntelenül szeress


Bocsáss meg ha megsértelek


óvj meg a gonosz rontásától


ûzd el a lidérces éjszakákat


szabadíts meg a Sátán csapdáiból



Hiszek benned belõled táplálkozom


nélküled nem is létezem


Nem én beszélek te szólsz általam


te dalolsz helyettem te írod verseim


Azért jöttem a világra


hogy egész életemben titkaid kutassam


s ezernyi poklon át eljussak hozzád


és minden tehetségemmel


dicsõségedet zengjem



(Írtam Szegeden, 1997. május 26-án, amikor


feleségem medjugorjei zarándoklaton vett részt.)






Halálaim



Meghalok szélben esõben fagyban


holdtöltekor és lebukó napban



tavasszal nyáron õszidõn télen


zúgó erdõben virágzó réten



Meghalok minden vergõdõ halban


törött teknõben kihullott hajban



bogarak vackán madarak fészkén


lovasszekéren borpincék mélyén



bányaomláskor hajótörésnél


gyümölcsszüretkor búzavetésnél



Meghalok minden megsebzett vadban


lebontott házban rozsdálló vasban



Meghalok versben zenében képen


iskolapadban s népünnepélyen



Meghalok vad lidérces varázsban


lápon hegyélen hunyó parázsban



számûzve kifosztva mégis vétlen


fuldokolva a szemétben vérben



Meghalok csendben s üvöltõ jajjal


lázadó szívemben égõ dallal



Meghalok éjszaka reggel délben


víz alatt földön felhõtlen égen



Meghalok távoli tejutakban


ismeretlenül és halhatatlan



asszonyok lányok kegyét keresve


álmokat csak álmokat szeretve



Meghalok a régi szülõházban


ruhátlanul föl-föltörõ lázban



barátaim korholó szavánál


õsapáim elhagyott sírjánál



Muhinál Mohácsnál Nagymajtényban


Aradon Versailles-ban Don-karéjban



békében szedett hadifoglyokban


„testvérek” közt is gyarmati sorban



Nem használt romló népviseletben


gúnyolt vallásban betiltott nyelvben



üres jelszókat zászlókat nézve


kitelepítve éhezve félve



kínozva szétverve talpig gyászban


negyven éves szüntelen fogyásban



Meghalok a vértanúk fejéért


s az eltiport szabadság ügyéért



szétdarabolt pusztuló hazámért


s a szerteszórt magyarság jogáért



Meghalok mint új korok hírnöke


mint a vén idõ árva gyermeke



múltat jelent és jövõt cselezve


Fölszögezve száz barbár keresztre



naponta újra újra meghalok


Hamu vagyok már csillagpor homok



önmagát fölfaló élõhalott


aki csak hitte hogy élni tudott



aki bolondként járt a világba’


s tárt karral várt az éhes halálra






Égi utakon



Kinyújtom nagy kérges kezem


és csillagcsokrokat szedek


Szalad felém a végtelen


mint egy gondtalan kisgyerek



Üres semmiben röpülök


alattam nincs többé talaj


Játékos táncra perdülök


tejutak leányaival



Örvénylõ ködbe öltözöm


iszom lágy felhõk harmatát


Társam hajnali tûzözön


felejthetetlen hû barát



Fülembe vén napok súgnak


átadják féltett titkukat


Vemhes csillagcsordák hívnak


vak holdak rázzák botjukat



Távol s közel kékes fényben


vándorló bolygók fürdenek


Meghitt ismerõsként kérem


engem magukkal vigyenek



Késõbb õket is elhagyom


Mindig új utat kergetek


Áttörök árkon bokrokon


Várnak az ismeretlenek



Vissza tán nem térek soha


Jobb ott és szebb lesz még nekem


Virágzó csillagok dala


csendül lángoló szívemen






Elszántság



1.


Soha magam meg nem adom


nincs az a gyilkos túlerõ


Holtomban is zeng a dalom


s vagyok a gyõztes fölkelõ



2.


Szakadatlan vívom harcom


nem rémít börtön temetõ


Ha szétverik könnyes arcom


fölébük hág a nevetõ






Láz



Trópusi láz megsemmisítõ tüzében izzok


kohók szikrazuhataga esõzik bennem


Sejtenként olvadok mint a vas


Minden porcikám lángoló fáklya


Elevenen égek óriási máglyaként


Sohasem válok hamuvá


és semmi reményem sincs


hogy valaha kialudjak






Az igazság katonája


(50. születésnapomra)



Mindig az igazságért verekedtem


Kiválasztottként hordozom a poklot


Ezer zord démon hadakozik bennem


gyilkosnak se szánnék mostohább sorsot



A szívem dobog még hitem töretlen


bár kudarcok marnak viharok tépnek


Ötven szörnyû év röpült el felettem


s fogynak lelkemben a régi remények



Ám amíg hazám vérzik a kereszten


mit nekem szenvedés mit nekem halál


Nincs békességem se földön se mennyben


mikor a népem naponta sírba száll



Bolond vagy – óvnak akik még szeretnek


s kiröhögnek esküdt ellenségeim


Küzdõtársaim (sok bátor eretnek)


máglyán lobognak a Tejút szélein



Föladják sorra vagy hamuvá válnak


s csatáik emlékét szétfújja a szél


Túszai lesznek egy gonosz világnak


hol becsület hûség fabatkát sem ér



Kínlódsz vergõdsz elárvult Magyarország


idegen rablók dõzsölnek testeden


Õsi jussodat hóhérok kobozzák


s te megsemmisülsz elnyel a végtelen



Mit számít itt tehetség hõsi virtus


mit a szabadságért hozott áldozat


Koldusbot jut nekünk nem díszes mirtusz


s megváltás helyett tán örök kárhozat



Folytatom utam nincsen választásom


Tragikus harc ez keserû küldetés:


dalokba szõni minden vágyam álmom


s vetni akkor is ha kiég a vetés



Büszkén vállalom hogy számûzött lettem


Az sem érdekel: megérte nem érte?


Hiszen megtettem amit megtehettem


s Isten – ha jó – nem sújthat porba érte



(2003. jún. 10-én)






Nevemre



Sejtjeim õrült lázaktól égnek


Ijedt megszálló bennem a lélek


Kitiltatott szívembõl az ének


Legázolták minden nemes tervem


Ócska férgek játékszere lettem


Sorsom a halál Megöl az átok


Itt hol még fény sincs csodára várok



Azt kaptam én is amit a népem


Nincsen már semmim Mindent elértem


Dörzsölt bitangok véremet ontják


Rágalmaiktól rám dõl az ország


Áldom az Istent Nincs okom félni


Síri magányban is lehet élni






Petõfi Sándornak



A Tiszánál állok a szegedi pusztán Mint egy kaptár


méh körüldöngicsél a hó Januárt mutat a naptár


Függöny mögött a nap Jégcsapok lógnak egy ágról


Fagy villan szél fúj Varjak zuhannak le a fákról


Rád emlékezem rád gondolok Petõfi Sándor



Zúzmarásodom Elnyûtt kabátom nem melegít


Borzongok és fázom Õrzöm a múlt gyökereit


Fölfeszül az égre a bánat Krisztus sebeit


sejtem a láthatáron Cipelem mint rokkant vándor


életem keresztjét s rád gondolok Petõfi Sándor



Bõröm alá nyúl a tél Velõm belerémül


Lilára zöldre dermedek s elérem végül


hogy semmit se érzek Mintha nem lenne testem


Most értem csak a pusztát Mindig ezt kerestem


Olyan lett a világ mint egy Petõfi-versben



Hízik a jég köd száll Szürke reménytelen a távol


Mégis tavaszt várok s rád gondolok Petõfi Sándor


Úgy iszom iszom tiszta lelked akárha forrásból


Rögös pályám tömérdek gond-baj Gyötört vágott az élet


Ezért emel föl a példád ezért jó olvasni téged



Fénylõ lángoszlop hajlíthatatlan jellem voltál


Úgy üt szíven a sorsod mint híveket a zsoltár


Mintha ma is élnél De kár de kár hogy meghaltál


Támadj föl Jöjj segíts jöjj vezess te garabonciás


te elpusztíthatatlan táltos te Magyar Messiás






Ének Szent Istvánhoz



Rád gondolunk elsõ szentünk gyõzedelmes nagy király


Árva népünk sírva néz rád Békére örömre vár



Szólj értünk hogy megmaradjunk Nyújtsd felénk erõs karod


Mondd keljenek új életre a falvak s a városok



Lépj közénk kedves fiaddal a délceg királyfival


Ne engedd hogy elpusztuljunk Népünk szebb jövõt akar



Áldj meg minket hû jobboddal Gyógyíts be minden sebet


Országodat mit ránk hagytál szétszaggatták a szelek



Csak egy könnycseppnyi maradt meg Védd meg ezt dicsõ király


Árva néped sírva néz rád Békére örömre vár






Szent Lászlóhoz



Tán sehol se volt ekkora vitéz


ilyen fenséges gyõzelmes király


Hited sugárzik erõd megigéz


lelked a mennybõl gyakran visszaszáll



Reményt hozol védsz ma is bennünket


éles bárdod hóhérainkba vág


Szívünkbe bújsz fölszítod tüzünket


s vérünkben vágtatsz hét határon át



Nem pihenhetsz amíg magyar néped


rablók tiporják pribékek verik


Vezess minket Õsi tekintélyed


s érckarod nélkül hazánk elveszik



Kiálts harcolj és imádkozz értünk


hogy ne sújtson vész ne rontson métely


Ha velünk vagy semmitõl se félünk


megbirkózunk minden ellenséggel



Dicsõ lovag hõs bajnokunk László


ûzd a gonoszt s mi bátran követünk


Te égi láng te szentséges zászló


Szabadíts föl Mentsd meg az életünk







Neved tiszta maradt


(Rakovszky József sírhalmára)



Látom néha most is törékeny alakod


utcákon tereken viszed a Szózatot*


s benne rendületlen hirdeted az Igét


nem romló földi szót hanem az Istenét


Született tehetség áldott ember voltál


süketek s vakok közt fölcsendülõ zsoltár


Magyarok oltárán fáklyaként lobogtál


a pokol tornácán lelkünkbe fényt loptál


Derûs szívvel tûrted amit sorsod rád mért


szívósan harcoltál népedért s hazádért


Nem alkudtál soha bár üldöztek vertek


mindig újra kezdted örökös küzdelmed


Mikor annyi társad elhullott mellõled


reményt vigaszt adtál ezer csüggedõnek


Belegyökereztél a termékeny rögbe


õrt álltál a vészben nem roskadtál össze


Ennyi gonoszság közt ilyen szörnyû korban


nem juthattál messzebb se élve se holtan


Hol egy egész nemzet kínlódik és pusztul


– mert barbár mód irtják szinte írmagostul –


hálátlan küldetés ott költõvé válni


s a zsarnok dühével büszkén szembeszállni


Te ezt is megtetted s jó példát sugalltál


elvadult mocsárban verset virágoztál


Neved tiszta maradt bár halványan ragyog


Sok mézet gyûjtöttél sok égi harmatot


Ami kincsed csak volt mindent szétosztottál


s nyesett szárnyakkal is szabadon szárnyaltál


Nem éltél hiába nincs mit szégyellened


vitézül hordoztad súlyos keresztedet


Mikor eltávoztál kicsordult a könnyem


drága emlékedet imáimba szõttem


Egymást barátokként becsültük szerettük


fajtánk szebb jövõjét közösen terveztük


Immár boldog lehetsz égi hajlékodban


dalod csillagok közt friss forrásként csobban


Szolgálatod letelt pihenj öreg bátyám


találkozunk mi még a mennyei vártán



(* A Szózat c. irodalmi, közéleti lapot R. J. alapította 1991-ben, és haláláig szerkesztette.)






Játékok



télen hóban toporogni


nyáron réten rikoltozni


csillagfénybõl csokrot szedni


vadvirágról mézet venni


tiszta tóban mosakodni


lángok közepén lobogni


telt asztalhoz telepedni


hûvös ágyra heveredni


hordók hátán részegedni


szerelemtõl szédelegni


boldogságot birtokolni


bánatot bajt félredobni


szembõl könnyet kitörölni


rozsdás rács mögül kitörni


barlangokban barangolni


szelek szárnyán lovagolni


déli napnál delejezni


fellegekkel feleselni


farkasokkal fogasodni


zászlót büszkén bontogatni


véreinkért verekedni


bús népünkért nemesedni


tiszta hittel harangozni


szabad szívvel rohamozni


messzi csúcsra magasodni


mindig embernek maradni







Csavargás



Üres a tarisznyám


nincs pénzem se gondom


Kíváncsi testem tájain


átfúj a szabadság szele


Nagy vágyat ébreszt bennem


a könnyû csavargás


Átfogni látni mindent


megjárni a lelkek birodalmát


a teremtés nyíló csodáit


Kirabolni a városok falvak kincsét


heverni nyirkos útszéli ágyban


takarózni éjszakai csendbe


felöltözködni nappali fénybe


fürödni tavaszi esõben


átszállni tajtékos hegyek ormán


rohanni virágos réteken


hemperegni ropogós hóban


amíg a szívem bírja


amíg a lábam elkopik


amíg szikrát szór rám


a fiatalság tüze






Két vers az õszrõl



1.) Õszi képek



Gyöngül a nap sírnak a felhõk


Hajlik a fû a szélben


kopaszodnak a fák


sötét címerrel gyászol a kukorica


Kifakultak az utolsó rózsák


csak a kikerics bujdosik még a réten


Érett almák pirosa lopózik


a hidegebb szürkék és barnák közé


pompás szõlõk gesztenyék mosolyognak a dombhátakon


Keréknyomok vágódnak a sárba


prüszkölnek a lovak cuppog a csizma


Kutyák vinnyognak töppedt viskók elõtt


Fekete varjak záporoznak a mezõkre


és rekedten panaszosan rikácsolnak


A bokrok fák térdig gázolnak


a nyirkos avarban


Nászra készülõ szarvasok bõgnek


baglyok sikoltanak a csöndbe


Kihalt az erdõ


Éjszakánként furcsa fények imbolyognak a lápon


s nehéz ködöktõl fuldoklik a berek



A tél gúnyosan les már a távoli hegyek mögül


2.) Õszi gondolatok



Õsz van


Botlik a láb bizonytalan a tekintet


megsápadnak a legszebb szerelmek


Az öregek messzire néznek


s bölcs derûvel átlépik az öröklét kapuját


Minket is átjár a változás szele


Dermesztõ ujjak simogatják szívünket


csontunk beleremeg a fájdalomba


Befelé fordulunk


belsõ mélységeinkbe zuhanunk



Õsz van Elmúlt bennünk a nyár







Fehér világ (gyerekvers)


fut az élet fut a szán


kis harang cseng oldalán


szárnyaló lovak viszik


hókirálynõ álmait


fehér álom fehér szél


meseszép tündéri tél


ezer pihe kavarog


örvénylik száll és forog


az útszélen hóember


elindulna de nem mer


fél hogy elmúlik a tél


s elolvad míg visszaér


fehér az erdõ a rét


fehér minden szerteszét


jegesek az ablakok


körül minden megfagyott


kis házakban tûz lobog


köd burkolja a napot


a dombháton sok gyerek


zsibong játszik hempereg


a mezõn a hó alatt


alszik a vetés a mag


másutt disznót perzselnek


esküvõ van nagy ünnep


mulat öreg fiatal


szalad a gond és a baj


vidám a tél gyönyörû


tündöklõ és egyszerû


fehér imát mond a szél


nincs szebb mint a fehér tél


fehér álom és csoda


hókirálynõ otthona






Csendélet birkákkal (gyerekvers)



Hazajöttek mind a fecskék


a gólya is itt van már


Tarka rétek füvét tépi


a gondtalan birkanyáj



Virágok közt méhek lepkék


szürcsölgetik a mézet


Domboldalban öreg mûvész


festegeti a képet



Odafönt az ég mezõin


bárányfelhõk legelnek


Bégetésük halk szavára


a lenti nyáj felelget



Finom pára száll az üstbõl


Ebéd – zengi egy torok


Körbeülik hamarjában


és esznek a pásztorok



Vén számadó odahívja


hû kutyáját s vet neki


Éhes az eb szeme csillog


nyála csorog úgy nyeli



Még a nap is megcsodálja


a juhászok ebédjét


Hallgatja a furulyaszót


s egyet-egyet odébb lép



Esthajnalig szól a nóta


Szaladgál a kis puli


neki kell az összes birkát


számon- s féken tartani



Éjszakára a karámba


fekszenek az állatok


A tûz mellett suba alatt


alszanak a pásztorok



Minden csendes se szó se nesz


csak a puli kódorog


Rábámul a fényes égre


s megugat egy csillagot






Szeged



Távoli tájakról vetõdtem ide


a határszélre a világ végire


Kutattalak vizsgáltam házaid


nyitogattam kertjeid kapuit


Összefutottam karcsú hídjaiddal


együtt borongtam bús harangjaiddal


Kószáltam az ártéri réteken


lestelek nyáron s hideg teleken


Szürcsöltem utcáid gyáraid zaját


benned találtam új otthont és hazát



Nézem a Tisza gyöngyös habjait


hullámai arcomat tükrözik


Kimondom csendben õsrégi neved


szeretlek fényes gyönyörû Szeged


Beszívom fáid földjeid szagát


elbûvölnek a szomszédos tanyák


Lelkemben õrzöm sok féltett kincsedet


a Kárász utcát s a Dugonics teret


Végigböngészem könyvtáraidat


megcsodálom szép templomaidat


Meg-megállok a nyüzsgõ piacon


s beszédedet ámulva hallgatom


Értem íróid költõid szavát


Mórát Tömörkényt és Juhász Gyulát


Bálint Sándort és számos hû fiadat


Gyakran keresem föl a sírjaikat


tûnõdve járok fejfáik között


s el-eltöprengek a sorsuk fölött


Szeretem szerény dolgos népedet


a szenvedõket s a szegényeket


Kedvelem a vidám lakodalmakat


a szabadtérit s a színes bálokat



Szeretem lázas lüktetõ szíved


Mindenestõl tied vagyok Szeged






Tanya



Állsz s nézel a rideg éjbe


Csillag-verítékes arcod


Repedt fallal dõlt kéménnyel


a beomló eget tartod



Tetõd roppan zsúpja hullik


Rég elhagytak a lakóid


Padlásodon süvít a szél


szobáidba jég csapódik



Nincsen ajtód se ablakod


széthordták a kapzsi népek


Kívül-belül fölver a gyom


s üres vagy akár az élet



Bagoly száll rád durva holló


Kísértetek riogatnak


Õrzöd a kopár mezõket


s balladás ködök takarnak



Csöndben állsz Érzed a veszted


Halál jár a pusztaságban


Mint nyomok a hóviharban


úgy tûnsz el az éjszakában






Távozó öregek



Kiülnek a házak elé


mint a fészküket õrzõ madarak


Hajlott háttal elcsoszognak


tejet kenyeret


orvosságot venni


Betérnek olykor


a templomba temetõbe


és félénken


elmormolnak egy-egy imát


vagy szárnyaszegetten


betegen hallgatnak


Nem bízhatnak


többé semmiben


megváltás nekik a vég



Sokat próbáltak


Dante poklain


vergõdtek keresztül


Alig volt örömük


ma már reményük sincs


Becsülettel éltek


s koldusként mennek el


Nem törõdik velük senki


faképnél hagyta õket a haza


Kopár tölgyként sötétlenek


a megtizedelt erdõ közepén


Kinyújtóztatják fáradt tagjaikat


sütkéreznek még


az õszi fényben


Bámulja õket a lebukó nap


de nem ad vigasztalást



Búcsúznak a világtól


Hasadt szívvel várnak sorukra


félhalottak és tehetetlenek


Elrohannak fölöttük az évek


nincs célja értelme létüknek


nem hiányzanak senkinek


Csordultig telnek


bánattal keserûséggel


de nem lázadnak


nem is kiabálnak


Könnyû elbánni velük


Fölhasználták erejüket


kiszívták vérüket


s most elhajítják õket


mint megunt ócskaságot



Kár értük


sajnálom valamennyit


szegényebbek leszünk nélkülük


Eltûnik velük a dal


kiapadnak a mesék forrásai


megnémulnak a balladák


lesántul a tánc


Sírba száll velük egy kor


elnéptelenednek falvaink


pusztul a magyarság


halálba szédül az ország






Anyák szüljetek



Ki menti meg az életünket


ki lesz majd sorsunk folytatója


ha minden gyermeket születése elõtt


megölnek



Ezer baj bánat les ránk úgyis


nem volt még veszélyesebb kor soha


Senki sem ura magának


senki se tudja mikor csap rá


a halál



Ha nem lesz utódunk


ki viszi tovább történelmünket


s a megkezdett szabadságharcokat


Hogy’ lesz bús népünk újra virágzó


ki ver bele lelket


ha nincs fiatalság



Szüljetek hát anyák


hadd kacagjon velünk


minél több kis csöppség


A gyermek az élet


a gyermek a jövõ


és minden öröklét






Zakopane



Fehér óriások voltak a fák


és véres tányérból evett a nap


a hörgõ szelek fejüket rázták


s felkorbácsolták az alvó havat



Másnap mosolygó meleg fûtött


belül mégis megfagyott a kedvem


mostoha sorsom messze ûzött


világgá bujdosott árva lettem



Megtört a fény a hegyek csúcsán


fojtogattak a csendes kövek


sírva sírtam a lét határán


ahol az õrök halott szívek



Kövéren izzott szikrázott minden


gyémántos álmok futottak elém


Szaladt az idõ röpült felettem


és tüzes nyilakat dobált felém



Hívott hogy én is suhanjak szálljak


legyek a társa végtelen útjain


de a semmibõl nem nõnek szárnyak


zene se csendül tört hangszer húrjain



Illan az élet mint az árnyék


a vad sziklák közt torz halál nevet


Fennkölt kopár rémes a tájék


Valahol harang szól Engem temet








Böjti fohász


(Mindszenty bíborosnak odaátra)



Alszik szunnyad szinte minden


halálos zord néma csöndben


Bár közeleg jön a húsvét


tombol a tél támad ismét


Erdõ mezõ csonttá dermed


növény állat pusztul szenved



Hófúvásban jégben élünk


egyre fogyunk s hull a vérünk


Temetõben ifjúságunk


a szakadék szélén állunk


nyakunkon a hóhér bárdja


süllyedünk az éjszakába


Csak a zsarnok vasárnapol


s bennünket a sárba tipor



Ébredj ember virulj élet


rügyezz gyönyörû természet


Süss fel nap égj perzselj hétrét


tündököljön föl a húsvét



Engedd Isten hogy a néped


hittel zengje dicsõséged


Add vissza elrabolt álmunk


évezredes szabadságunk


Idegen ne bántson minket


ne fossza ki a földünket


ne alázzon ne védjen meg


ne szeressen s ne öljön meg


„Testvérre” nincs több szükségünk


söpörd ki az ellenségünk


sújts le tigrisre cápára


taposs rá a viperára


Elég volt a vereségbõl


gyalázatból rettegésbõl


Meguntuk a börtönt bitót


a sok férget rongy besúgót


Elég már a szolgaságból


rombolásból és romlásból



Esedezve kérve kérünk


engedj újra szépen élnünk


Adj hazánknak tisztességet


bort búzát és békességet


méltó népet és virágzót


förgetegben is megállót


Fordítsd felénk derûs orcád



Tavaszodj ki Magyarország






Márciusi tûz



Gyúlj ki pusztákon


hegyek gerincén


kicsi házakban


börtönök mélyén


romok virága hajnali tûz


Mérgezett szívünk


gyógyító álma


halottak mécse


bujdosók lángja


ragyogó csillag királyi tûz


Legázolt népünk


titkos reménye


kifosztott hazánk


megváltó fénye


tomboló harsány vulkáni tûz


Kapd el ruhánkat


csókolj hajunkba


forrald föl vérünk


égess húsunkba


naplángok sarja mennyei tûz


Tégy igazságot


kíméld a gyengét


pusztítsd a férgek


sátáni rendjét


hatalmas bíró rejtelmes tûz


Lázas kohódban


tisztítsd meg lelkünk


gyilkos csatákban


ne hagyj elvesznünk


örökké ifjú gyõzelmes tûz


Ébreszd a magyart


röpítsd a csúcsra


szabad országban


élhessünk újra


Lobogj föl bennünk isteni tûz






Magyar költõsors Világos után


(Mindenkori üldözöttjeinknek)



Hontalanként sodródsz az idõben


Õsi országunkban és


nyelvünk dzsungelében bujdosol



Száraz rongycsomó a szád


tüdõdbõl vér szivárog


mégis énekelsz


Vesédet szétrugdosták


bordáid összetörték


te mégis dalolsz


Örökre bilincsbe vertek


és sárba tapostak


de onnan is beszélsz


Naponta megfojtanak


naponta megmérgeznek


ezerszer széjjeltépnek


ezerszer elvermelnek



Újra és újra fölkelsz


Fölényesen mosolyogsz rajtuk


szemük közé nézel


arcukba vágod dobogó szíved


Belsõ emigrációba vonulsz


a csillagok közt sétálsz


hóhéraidnak nem hajtasz fejet



Õseid csontján állsz


népedbõl építkezel


hiába tesznek bármit ellened


Nincsen már semmid


nem veszthetsz semmit


nincs miért megalkudnod


Még él a magyarság


együtt lélegzel vele


csak érte szólsz


Saját törvényed követed


magad vagy a törvény



Elnémítottak


Ha írsz is nem közölnek


Szemgödreiddel kiáltasz


fölmutatod megkötözött kezed


s egész testeddel üvöltesz



Túléled eltipróidat


és azok utódait


Fölzabáltatod magad


gyilkosaiddal


Nem remegsz nem félsz


õk rettegnek tõled


Nem árthatnak neked


Névtelen és láthatatlan


betyárként járod a pusztát


s megölhetetlen legendává magasodsz



Kiszámíthatatlanul törsz rájuk


rémálmukban vagy mámoros tivornyáikon


Egyedül is


te leszel mindig túlerõben


Hatalmas szabad úr vagy


zászlóvivõ kürtös


csatáink legbátrabb bajnoka


Õk sunyi szolgák


gyáva idegenek csak


júdáspénzen tartott árulók



Bárhova kergetnek


örökké e tájon maradsz


A tiéd itt minden


szétosztod


magadat a versben


Büszke sasé a röptöd


Költõ vagy


forradalmár


hazádnak


hûséges fia






Menj haza


(Édesapámnak 1986-ban, egy költõi versenyünk emlékére)



40 éve vérünk iszod


aljas minden gondolatod


Betörtél az életünkbe


belegázoltál lelkünkbe


Csizmáiddal szánkba rúgtál


tankjaiddal letiportál


Jöttél hogy védj óvj bennünket


s megmérgezted a hitünket


Tönkretetted fiainkat


bemocskoltad lányainkat


Tépett szívünk sárban dobog


öntudatunk ronggyá kopott


40 éve fogyunk veszünk


pusztulásba menekülünk


Mindenünket elraboltad


sírunkat is fölforgattad


Bíránk és hóhérunk voltál


mindnyájunkra dögvészt hoztál



Mit akarsz itt mire vársz még


helyed otthon lenne már rég


Készülj pakolj szedd a sátrad


hagyd el végre a hazánkat


Érted zeng a Kreml harangja


sír a sztyeppe nyög a tajga


neked intenek a hegyek


jeges tundrák sebes vizek


Határtalan birodalmad


ne falja föl országunkat



Menj azonnal fuss el innen


ne képzeld hogy te vagy Isten


Menj rakétán repülõvel


– egyenest vagy kerülõvel –


ágyútalpon medveháton


csengõs trojkán kerékpáron


Menj hajóval gyalogszerrel


tûnj el összes emlékeddel



Menj némán vagy trombitával


nyírfasíppal guzlicával


harmonika ritmusára


balalajka bús szavára


Menj aszfalton menj erdõben


víz alatt vagy levegõben


tûzõ napon s éjszakákon


Vissza se nézz a határon


Vidd el sarlód kalapácsod


bitófád és börtönrácsod


Vár otthonod vár a néped


gyermekeid feleséged



Nincs itt dolgod nem volt soha


Mit akarsz még Menj menj haza


Embertelen vad hatalmad


porig égett s összeroskad


Ne kezdd újra soha többször



Takarodj a magyar földrõl






Rendõrterror


(2006. okt. 23. fájó emlékére)



A vadállat csak szükségbõl öl


ti viszont kéjjel gyûlölködve


Vipera könnygáz páncélököl –


így jó a nép: félholtra verve



Talpig fegyverben állig pajzsban


rontottatok ránk ti rongy ebek


Hiába rítt a sok ártatlan


mert reccsent a csont s vérzett a seb



(A bûnözõk szabadon járnak


ellenük egy lépést se tesztek


Könnyedén szétlopják hazánkat


míg velünk telnek meg a sittek)



Ávós csõcselék gaz pribékek


zsarnok szolgái korrupt zsaruk


Fajtánk helyett idegent védtek


ezért lelketek pokolra jut



Pöffeszkedtek sátáni gõggel –


inkább fussatok s reszkessetek


Ha a nemzet dühében fölkel


senki se óvhat benneteket



(Ezt a versemet testvéri szeretettel ajánlom


a szétvert és meghurcolt tüntetõknek.)






A 298-as és 301-es parcellákban



Szénfekete az éjszaka


öklét rázza száz kopjafa


Háborog a sok hõs lélek


ma se talál békességet


Eltûnt a hold nincs egy csillag


áll az idõ sose virrad


Véres könnyes néma gyász van


megfúlunk a hazugságban


Zúgó szélben nyirkos õszben


kószálok a temetõben


Fagyos a föld s az éjfélben


vadlúdcsapat húz az égen



Körülvesznek a bús árnyak


sorakozik a csont-század


Szemük lángol szívük dobog


úgy éneklik a Szózatot


Megindulnak rendületlen


lyukas zászló a kezükben


Jó õseink bölcsek bátrak


mentsétek meg dúlt hazánkat


Mert nincs jövõnk se otthonunk


menekülünk s egyre fogyunk


Javainkba ellenség ül


a mi fajtánk sírba szédül


Idegenek ócska férgek


habzsolják a dicsõséget


Tengernyi a tányérnyaló


áruló és magyarfaló


Gyengék vagyunk rongy rabszolgák


mindenünket elorozzák


Orcátlanul belénk kötnek


becsapnak és összetörnek


Bajainkkal nem törõdnek


gúnyolják a szenvedõket


Öngyilkosságba hajszolnak


s hamvainkon mulatoznak


Kikaparják gyermekünket


eltapossák reményünket


Még múltunkat is ellopják


országunkat szétrombolják



Hova futunk miért félünk


meddig kell sötétben élnünk


Mért nem rázzuk le a terhet


mikor támad föl a nemzet


Így töprengek elmenõben


az éjféli temetõben


Ám a holtak nem felelnek


s fájó szívem jéggé dermed



De a lelkem most is lázad


Besorozom s harcba viszem


az érckemény kopjafákat






Két vers a Kárpát-medencébõl



külföldre menekülõ magyaroknak



1.) Ne menj el



Ne hagyd itt az országot


ne menj el



Itt születtél


ez a földed


itt tetted az elsõ lépéseket


itt tanultál beszélni


itt voltál elõször szerelmes


itt tudsz csak élni


Ne menj el



Szükség van rád


veszélyben vagyunk


Elpusztulunk


elfogyunk ha elmész


Megromlik szép nyelvünk


eltörlik múltunkat


megrohad a jövõnk


Maradj itt


vállald a sorsod


Dolgozz és harcolj


gyilkosaink ellen


Állj õrhelyeden


szülj nemes utódokat


védd a rád bízottakat



Ne vidd tudásodat


messze idegenbe


Ott csak megvesznek


kihasználnak


s megvetnek mint egy szolgát


Sose lesz ott


hazád becsületed


Ide-oda hányódsz csak


mint hajó a parttalan vízen


Ne menj el



Sokezer éve lakunk


a Kárpátok alatt


Barátod itt erdõ-mezõ


madárdal frissíti napjaid


veled búsulnak a falusi harangok


ide kötnek a folyók


szelíd ezüstszalagjukkal


téged mulattat a borpincék


tüzes bora


érted aggódnak porladó õseink


a roskatag temetõkben



Felelõs vagy


Nincs jogod eldobni


amiért milliók vére hullott


Ha meghalsz se adhatod


ordas népek kezére


Ott légy magyar ahol vagy


bárhogy ütnek ne fuss el


Ne menekülj


ne hagyd el a hazát



Itt kell maradnod


Ne menj el


2.) Ne csüggedj



Föl a fejjel


ne félj a jövõtõl


Ne szomorkodj ne sírj


ne bánkódj


ne hagyd el magad



Mióta küzdünk már


a megmaradásért


micsoda vérzivatarokon


ment át nemzetünk


Hány csatát háborút vesztettünk


hány árulás viszály


bomlasztott morzsolt


hány ellenség akart


elpusztítani végleg


Hányan szeretnék ma is


elvenni kis földünket


s megölni népünk


szétszabdalt maradékát



Csüggedt vagy


oda a reményed


erõs hited meggyöngült


elbátortalanodtál


Mindenrõl lemondasz


nem érdekel semmi



Pont ezt szeretnék


akik életünkre törnek


Vértelenül akarnak gyõzni


elvárják hogy magunk


csomózzuk nyakunkra a kötelet


sírunkat is megásatják velünk


Összemosolyognak fölöttünk


vállukat veregetik


s leköpik haló porunk


Elõbb rabszolgává tesznek


majd letörölnek a föld színérõl


ha hagyjuk



Ne add meg magad


légy szívós és ravasz


Verj vissza minden támadást


védd ki a rágalmakat


Fogj össze véreiddel


bárhol is élsz


Szülõfölded véded


múltad anyanyelved


Igazságos a harcod


gyõznöd kell


nem bukhatsz el



Ne félj


ne keseredj el


Ne csüggedj soha








Kiáltás szilveszter éjszakáján



Csodát remélve ebsorsunk ketrecében


igyunk egy kortyot a bátorság borából


Õrködj ne aludj elárult beteg népem

és ne rettegj soha a halál csókjától



Otthonunk hazánk maholnap összeroskad


s bitangmód éhbérért robotolunk magunk


Vérünk és jövõnk áldozzuk gyilkosoknak


s míg õk tobzódnak mi bénultan hallgatunk



Millió szív dobol riadót testvérek


Lobogjon a zászlónk Áldás a magyarra


Daliás lelkünkben szülessen új ének:


váltson meg a világ legszebb forradalma



Elég a rabságból Vár egy méltóbb élet


Nagy Isten segíts hogy rátaláljunk végre


Gyõzzünk le ûzzünk el minden ellenséget


s keressünk gyógyulást a sok szenvedésre



Jöjj el szabadság lázadók üdvössége






Imádság ünnepért


(A 70 éves Zas Lórántnak a régi barátsággal)



Asztalunkra kenyeret


– kiváltképp ha nincsen –


s kupánkba bort eleget


adjál Uramisten



Ne szipolyozzon senki


s ne dolgozzunk ingyen


A hazánkból ne ûzz ki


minket Uramisten



Országodba fogadj be


mert bár bûnben élünk


megbocsátunk s bocsáss meg


Uramisten nékünk



A ránk váró halállal


birkózzunk meg könnyen


kórral bajjal viszállyal


ne sújts Uramisten



Szereteted áraszd ki


sugározd ránk fényed


hogy zenghesse mindenki


örök dicsõséged



Ne fordulj el légy velünk


erõsíts a hitben


Aki bántja nemzetünk


üssed Uramisten



Szülessen sok gyermekünk


Kárpáton túl s innen


Öntudatlan elvesznünk


ne hagyj Uramisten



S mit remélünk oly nagyon


– melynél szebb kincs nincsen –


végre éljünk szabadon


add meg Uramisten



Karold föl népünk ügyét


virágozzon minden


A magyarok ünnepét


hozd el s áldd meg Isten






Gyõzni fogunk


(Harci induló 1956 ötvenedik évfordulójára)



Zord vihar dúl remeg a föld


jég veri a magyar mezõt


Az aranyló búzaszemek


érett gyöngye sárba pereg


Kertünkben a liliomot


megfojtják a hitvány gyomok


Termõfáink elsorvadnak


gyümölcseink megrohadnak


Megmérgezve folyónk tavunk


a kíntól majd’ megfulladunk


Hõs nemzetünk megtört beteg


ki szól érte ki menti meg


Virágzik a lopás csalás


a hazugság és besúgás


Gyermekeink nem születnek


falvaink kiüresednek


Tengõdünk csak nem is élünk


félõ hogy végleg elvérzünk


Mért kellene sírba mennünk


s miért békében elvesznünk



Nem tûrhetjük a rombolást


állítsuk meg a pusztulást


Kiáltsunk egy szörnyû nagyot


söpörjük el a zsarnokot


Tépjük szét a rabláncokat


döntsük le a bálványokat


Kötözzük be népünk sebét


s tegyük jobbá az életét


Ma még kivert senkik vagyunk


de nõ erõnk s akaratunk


Égig lobog bennünk a láng


fényes hajnal virrad reánk


Kitárjuk mind karunk szívünk


állj közénk és harcolj velünk


Jöhet bármi veszedelem


csak a hazánk szabad legyen


Vegyük vissza õsi jussunk


ellenségtõl meg ne fussunk



Ha vállaljuk a küzdelmet


az Isten is megvéd minket


Mindenképpen gyõzni fogunk


s holtunkból is föltámadunk


Kárpátország árva népe


jogot nyert az üdvösségre






Könyörgés Babba Máriához


(Márton Áron emlékének)



Anyánk édes Boldogasszony


áldó kezed oltalmazzon


szemed fölöttünk virrasszon


szíved szívünkhöz hajoljon



Erõsíts meg minket kérünk


ne folyjon ki drága vérünk


Bízunk benned csak rád nézünk


vigasztald könnyezõ népünk



Ne hagyd hogy a gonosz sorba’


elragadjon a pokolba


Testünk-lelkünk így is csonka


szétmarta a héber rozsda



Mindenünket elorozták


nem miénk már Magyarország


Semmik vagyunk gyáva szolgák


otthonunk rablók tiporják



Idegenek nyúznak tépnek


mi haldoklunk csak õk élnek


Micsoda kegyetlen végzet:


elpusztítanak a férgek



Se hitünk se egészségünk


már nincs miért mégis félünk


Csöppnyi jóban sincsen részünk


porba fulladt a reményünk



Mivé leszünk hova menjünk


talán új földet keressünk?


Kihunyt a szeretet bennünk


rideg koporsóban fekszünk



Fájdalmunk az eget veri


a fél világ vesztünk lesi


jövõnk keresztre szegezi


maradékunk szétkergeti



Hû Patrónánk jöjj el hozzánk


irgalmazz és tekints reánk


mentsd meg szegény beteg hazánk


szabadíts föl szép Szûzanyánk



Lángod érettünk lobogjon


imád üdvösséget hozzon


Szent balzsamod gyógyítgasson


csíksomlyói Boldogasszony



(Szeged, 2009 húsvétján)







Akkor is mondd


(Nagy Lászlónak)



mondd a költõnek: ne írjon


anya fiáért ne sírjon


szólj a gitárnak: ne pengjen


kovácsüllõnek: ne csengjen


kivágott fának: ne dõljön


büszke szarvasnak: ne bõgjön


mondd a madárnak: ne szálljon


lándzsának kardnak: ne vágjon


virágos rétnek: ne nyíljon


pöffeszkedõnek: ne bízzon


bõszült tengernek: ne rengjen


tüzes vulkánnak: ne zengjen


jeges árvíznek: apadjon


bukott komcsinak: szaladjon


kiáltsd a napnak: ne süssön


verõlegénynek: ne üssön


mennykõcsapásnak: ne ártson


eltipródat kérd: ne bántson


mondd az árvának: nevessen


sarki ringyónak: szeressen


papnak és szentnek: ne higgyen


mondd a zsidónak: adj ingyen


vedd rá a foglyot: ne szökjön


súgd a gyilkosnak: ne öljön


mondd a pestisnek: ne sújtson


atombombának: ne gyújtson


mondd a halottnak: ébredjen


bíztasd a halált: tévedjen



mondd a némáknak: szóljanak


nézz a vakokra: lássanak


üzend a pártnak: itt a vég


nincs több türelem haladék


mondd a zsarnoknak: sápadjon


beteg népednek: lázadjon


csonka hazádnak: reméljen


ellenségek közt se féljen



mondd ha gúnyolnak leráznak


küzdj bár megvernek bezárnak


bármi lesz sorsod ne csüggedj


álmos közönybe ne süppedj


ne kérdezd hol hogyan minek


akkor is mondd ha nincs kinek


ha a világ embertelen


te légy a fény a lelkeken


röptesd a zászlót magasra


költözz az örök tavaszba


költõ vagy vágyad a minden


bölcsen szólj akár az Isten











AMIÉRT ÉLNÜNK ÉRDEMES


Siklósi András kisprózái (14 db)







Biztatás megtört szívû, csüggedõ bajtársaimnak



Barátaim, Magyar Hazafiak!



Vannak idõk az ember életében, amikor reménytelennek látja saját és népe helyzetét, s ilyenkor jogos elkeseredésében hajlamos arra, hogy felhagyjon fölvilágosító, nemzetmentõ tevékenységével. Én is sokszor éreztem már abszolút fölöslegesnek, hiábavalónak négy évtizedes munkálkodásomat; hiszen elismerést alig-alig kaptam érte, ütleget, fenyegetést, oktalan gyûlölködést annál inkább. (Ráadásul gyakran épp azok bizonyultak érdemtelennek jóindulatomra, akikért – elemi céljaimat, terveimet félredobva – a lehetõ legtöbbet elkövettem.) Azonban valahogy mindig meggyõztem magamat arról, hogy fölülemelkedjem elbutított honfitársaim kishitûségén és értetlenségén, s folytattam a harcot az õ érdekükben is, még ha a sikerre igen kevés volt a valódi esély, akkor is.


Ez egy roppant göröngyös, veszélyes és kockázatos ösvény, amin járunk, s minden józan érv amellett szól, hogy térjünk le róla; hiszen csupán magunknak árthatunk, használni viszont tán senkinek sem tudunk. Ezt a visszavonulást követeli személyes egzisztenciánk kiépítése, családi békénk megóvása s még ezer egyéb szempont. Ám, ha mélyebben eltöprengünk, rájövünk arra, hogy nincsen lényegesebb annál, minthogy kivéreztetett, szerencsétlen sorsú nemzetünkön próbáljunk segíteni, mert ezt helyettünk senki sem teheti meg. A Magyarok Istene sem botlásainkat, hibáinkat fogja számon kérni rajtunk elsõsorban; hanem azt, hogy életünk hosszán minden tõlünk telhetõt megtettünk-e népünkért és hazánkért, avagy elfásulva, kiégve, meggörnyedve a hordozott kereszt terhe s a lesújtó kudarcok alatt, föladtuk a küzdelmet.


Ez a hitem szerinti szakrális küldetés egész földi pályafutásunkra érvényes, s ha valaki tisztességgel meg akar felelni neki, akkor nincs kiszállás. Nem érdekes, ha olykor elfáradunk, ha le kell mondanunk az összes jóról, széprõl és kényelemrõl, ha pénz, pozíció és hírnév messze elkerül bennünket, sõt az sem, ha belehalunk a végén; mert semmi sem lehet fontosabb számunkra, mint a nemzet túlélése és boldogulása. Ha mi letesszük a kardot (tollat), nem lesz, aki újra fölvegye. Ha megalkuszunk, könnyelmûen lemondunk az igazságról és a szabadságról, nem juthatunk derék õseink mellé a túlvilágon; hanem beteljesedik rajtunk a pusztulásunkra törõ, gonosz ellenségeink átka: az egész magyarsággal együtt hullunk a feneketlen semmibe.


Ilyen sötét, elaljasult korban egy pillanatig sem lehetünk közömbösek; teljes elszántsággal szembe kell szállnunk vérszívóinkkal s a pokol zsarnoki helytartóival, bármi is lesz a következménye! Ezt kívánja a magyar virtus és becsület, ezt kell cselekednünk, hogy méltóvá váljunk sok évezredes történelmünkhöz, hagyományainkhoz és dicsõ hõseinkhez, mártírjainkhoz! Nem hagyhatunk veszni semmit, föl kell készülnünk a legváratlanabb akadályokra, s a legvakmerõbb áldozatokat is meg kell hoznunk föltámadásunkért, megmaradásunkért és élhetõbb jövõnkért!


Gondoljátok ezt meg alaposan, s pihenjetek, lazítsatok, töltekezzetek valamennyit, ha zsákutcába tévedtek, s lelkileg elbizonytalanodtok. Majd ismét vállvetve, friss erõvel fújjátok riadó kürtjeinket, lobogtassátok nemes zászlóinkat, és ragadjátok meg gyõztes fegyvereinket, mert minden ifjabb és vénebb (köz)katonára szükségünk van ebben a szent önvédelmi háborúban!



Ehhez kívánok nektek (is) további bölcsességet, bátorságot, egészséget és kitartást!


Büszke nemzettestvéri szeretettel: Siklósi András








Születés és halál



Csodálatos lehet odakint. Pedig itt sem rossz: átjár a csend és egyfajta kellemes meleg. De valahogy sötét van. Igaz, egyébként sem látnék, hisz alig öt hónapja élek. Napról napra érzem a fejlõdésemet. Ma legalább egy centit nõttem. Mondjuk… felet. Bizony, mozogni is tudok. Néha akkorákat rúgok, hogy felszisszen anyám. Oh, bolond világ! Dehogyis akarok fájdalmat okozni neki. Csak közölni akarom az emberiséggel: miattam ne aggódjanak, minden a legnagyobb rendben. Azazhogy mégsem egészen. Anyukám ma elszívott egy cigarettát, meg valami erõs szeszt ivott. Igazán nem szép tõle. Egész éjszaka nem tudtam aludni. Ha beszélhetnék, meg is szidnám érte. Csak egy kicsit. Alapjában meg sem érdemli. Érzem, hogy szeret és vigyáz rám, ahogy tõle telik. Még dolgozni is eljár, bizonyára értem. És folyton magában cipel. Nem lehetek valami könnyû. Gondolatok nélkül megõrülnék itt kilenc hónapig. Olyan ez, mint egy börtön, hiába a legnagyobb kényelem. Még a kaját is csõpostán kapom. Szeretném, ha egy ikertestvérem lenne legalább, akivel megoszthatom az egyedüllétet. Apu bizonyára elhibázta, mert nem így alakult. Hát nem furcsa?! Együtt dobog a szívem anyáméval, együtt kering a vérünk. Mi lenne velem, ha meghalna? Juj, micsoda marhaság! Mi nem halhatunk meg soha. Szeretnék örökké élni. Alig várom, hogy meglássam a napot. Biztos õ is kíváncsi rám. Milyen buták az emberek, még azt sem sejtik, hogy fiú vagyok. Bezzeg én mindent tudok róluk, anélkül, hogy látnám, hallanám õket.



Hat éves múltam. Karácsony van, esik a hó. Apám kiküld a szobából, és becsempészi a fát, sok-sok ajándékkal – a Jézuska helyett. A kis naiv. A világért sem szólok neki, nem rontom el a kedvét. Tulajdonképpen én is örülök. A kishúgom nevet. Legjobban a villanyvasút tetszik. Együtt a család. Anyuka sír a boldogságtól. Felkapom a búgócsigát, és iszonyú zajt csapok. Ma mindent szabad.



Már hat hónapos vagyok. Szeretek lubickolni a magzatvízben. Néha fene nagy terveim támadnak. Csinálni akarok valamit. Megbénít ez a tehetetlenség. Azt hiszem, nyár lehet, mert egyre melegebb a légkör. Mire megszületek, lehullik a falevél. Politizálni fogok. Becsapom a világot. Nem érdemes az elesetteket segíteni. Mért, hogy utána õk legyenek a gazdagok? A méhfal egyre jobban tágul. Pozícióm megváltozott. Fejjel lefelé lebegek, de nem tudok kinyújtózni. Miért nincs hosszabb hasa az embereknek? Ha kijutok innen, mindig egyenesen járok. Ez a görnyedés egészségtelen. Kit érdekel egy magzat lelkivilága? Tapintásom határozottan javult.



Huszonegy éves leszek. Kitüntetéssel érettségiztem, és felvettek az egyetemre. A menyasszonyom is az orvosin tanul. Gyönyörû nõ, nagyon szeretem. Ma elõször boncolunk embert. Kicsit elfáradtam, mert egész éjszaka mulattunk. Majdnem sikerült berúgni. A prof engem kért fel asszisztálni, a térdem is remeg. Csak nehogy valami hülyeséget csináljak. Két hét múlva vizsga. Mindenki úgy néz rám, akár egy áldozatra. Egyszer még múzeumba visznek vagy rezervátumba, mint az egyetlen élõ antiembert. Aki mellesleg diplomás is. Csak el ne kiabáljam. Hosszú az út a Fülöp-szigetekig. Tényleg, mennyi is?



Nyolc hónap telt el a fogamzás óta. Micsoda véletlen! Sok millió sejtbõl pont az enyém gyõzött. Pedig a többi is mind oda igyekezett. Koordinátáim: X és Y. Vércsoportom 0-s, Rh-pozitív. Különben kinek mi köze hozzá? Császárral talán már életben maradnék, de várjuk ki a végét. Apukám már mindent elrendezett a fogadásomra. Az egész család várja érkezésemet. Kaptam egy aranyos kis ágyat, zöld lécekkel. A zöld a kedvenc színem. Rájöttem, hogy az anyaméhben nem lehet karriert befutni. Valaki azt súgta, túl könnyen veszem az életet. Azt hiszem, sohasem fogok megkomolyodni. Az a sok balfék pszichológus azt gondolja, csak a költõknek van látomásuk. Pedig ha tudnák, hogy nekem is… Anyukám nagyon beteg. Régóta csak fekszik. Rengeteget szomorkodom miatta.



Ma ünnepeltem a negyvenkettedik születésnapomat. Számba vettem, hogy mit értem el. Jó közepes orvos lett belõlem. Megnõsültem, egy másik lányt vettem el. Van három gyerekem, akiknek normális életkörülményeket biztosítok. Beutaztam Európát. Mindenütt akadnak barátaim. Letisztultam, megemberesedtem. Feladtam világmegváltó terveimet. Szeretem az embereket, ha tudok, segítek rajtuk. Szabadidõmet a kutatásnak és a családnak szentelem. Keveset olvasok. Egészségem kielégítõ, káros szenvedélyeim nincsenek. Ha elmegyek valahova, mindig viszem a páromat is. Általában boldog, elégedett vagyok. Néha gyûlölöm magam.



Jelentkeztek az elsõ szülési fájdalmak. Anyám csendesen szuszog, olykor hangosan felkiált. Legszívesebben kirepülnék innen. Mindenkinek jobb lenne így. Már csak pár óra. Ki kell bírnom, ha belepusztulok is! Aztán szabad leszek. Hát nem gyönyörû? Sírni, üvölteni akarok! Felszakadt a burok. Na, gyerünk mama, mindent bele! Nem leszek hálátlan. Jaj, mi van velem? Segítség! Rosszul… rosszul vagyok. Nem kapok levegõt, és a szívem is fáj. Meg kell nyugodnom. Nincs rosszabb, mintha valakit a célban ér el a halál. Talán a hirtelen öröm ártott meg. Az Élet levegõje. Most már magam sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Mégiscsak az okosok fogják eldönteni. Kicsúsztam a méhbõl. A fejem kibukott. No, még egyet! A vállam is. Sikerült! Üdvöz légy világ, köszöntlek drága fény! Micsoda ízek, színek, illatok, micsoda vásári hangzavar. Szinte megsüketülök. Milyen új minden. Mint egy újszülöttnek.



Hetvenhat éves vagyok. Közel a véghez. Régen nyugdíjba mentem. Feleségem öt éve itt hagyott. Hetente járok a temetõbe. Egyedül élek. Gyermekeim és unokáim gyakran meglátogatnak. Kissé szenilis lettem, a memóriám is kihagy. Papírsárkányokat ragasztok, s ha fúj a szél, kisétálok a dombra eregetni. Ahogy öregszem, egyre fiatalabb leszek. Egész életem elszállt, csak a gyerekkoromra tudok visszaemlékezni. Azt a karácsonyt soha nem felejtem el. Már csecsemõ vagyok, újra egynapos újszülött. Itt megszakadt bennem valami. A nappalok fényét örökös sötétség váltotta fel…



– Doktor úr, ugye kisfiú? Bemehetek?


– Legyen erõs uram. A kisfia meghalt. Általános szívgyöngeség. A feleségét az idegklinikán ápolják.








A (magyar) költészet feladata – ars poetica helyett



A költõ (író és minden valamirevaló mûvész) népe lelkiismerete is egyben. Legalábbis hazánkban így volt ez mindig az évszázadok során. Sokszor a költõk, írók végezték el (mûveikben is!) azt a munkát, amire az ország „felkent” vezetõi alkalmatlannak, vagy jellemtelennek bizonyultak. Aki hátat fordít a közéletnek (a politika klasszikus értelemben mindig közszolgálatot jelent!), aki nem vesz tudomást a nemzet gondjairól, bajairól, nyomorúságáról, az embernek is, magyarnak is hitvány, hát még költõnek! Szerencsésebb korokban, boldogabb sorsú népek fiai általában nem kényszerülnek aktívan politizálni, tehát bármirõl szabadon dalolhatnak, s ettõl még kiváló képviselõi, példái lehetnek „szakmájuknak”, hivatásuknak. Igazi nagy magyar költõt viszont egyet sem ismerek, aki ne alkotott volna legalább néhány hazafias, politikai töltésû verset is. Az már persze emberi és mûvészi alkattól, vérmérséklettõl is függ, hogy valaki pályájának mekkora hányadában foglalkozik efféle ügyekkel, s mennyi idõt szán az élet egyéb dolgaira.


Rendkívül fontos azonban leszögezni, hogy a költészet sohasem válhat semmilyen hatalom és egyáltalán a politika „cselédjévé”, érdekeinek direkt szószólójává. Ennek dacára számos negatív mintát találhatunk a honi s a világirodalomban arra is, amikor a talpnyaló „plakátköltészet” virágzott, sõt néha ezt még kötelezõvé is tették, gyomorforgató módon. Kvalitásos, gerinces, humanista értelmiségi sosem szolgálhat politikai és egyéb divatokat (pl. vallásfelekezetek, szekták, ideológiák, „izmusok”, avantgárd stb.), ám mindig az „Igazság, Szabadság, Örökkévalóság!” (ez egyéni írói-nemzetvédõi jelmondatom) és népe boldogulása, megmaradása mellett kell állnia; s ebbõl persze az is következik, hogy nem dughatja homokba a fejét még akkor sem, ha a nyilvánosságot, a közlés lehetõségét olykor megvonják tõle, vagy éppenséggel – mûvei, szereplései miatt – komolyabb megtorlások is érik. A lényeg mindig az, hogy bármirõl beszél a költõ, azt magas színvonalon, töretlen hittel, félelem nélkül, teljes szellemi-érzelmi odaadással tegye. Önmagában a témaválasztás (a mûfaj, a hangulat, a hangnem s a versforma) még nem jelent egzakt mércét, akármirõl lehet jól és rosszul is írni.


Valódi magyar poétának lenni különlegesen nehéz küldetés, talán a legmagasabb rendû feladat, már-már isteni misszió. Tehetség és ihletettség nélkül biztosan nem megy; azonban a legremekebb adottság is kevés, ha a lírikus életét, gondolatait és érzéseit nem hatja át állandóan az õszinte ember- és nemzetszeretet, a szegények és elesettek sorsán való aggódás és jobbító szándék. A költõ iránytûje sohasem külsõ elvárásokat követ, hanem mindig az egyetemes égi és földi értékekhez igazodik; vezérlõ csillaga a saját lelkében-szívében lakozik, s fénye onnan világít a millióknak, ha megfelelõképpen tudja azt fölragyogtatni mások számára is.


Végül hadd említsek meg annyit, hogy személyes költõi-írói utamon is mindig a föntieket tartottam szem elõtt, noha ilyen tömören és lényegre törõen még sohasem fogalmaztam meg ars poeticámat. Bizonyos értelemben magamat is megleptem ezzel a pár sorral; de ennél elõbbre való az a reményem, hogy az olvasóknak is sikerült valami sajátosat és újszerût mondanom. Hiszen végsõ soron minden teremtõ tevékenységnek ez lenne az egyik legfõbb célja, létjogosultsága…



Megjegyzés: Költészet (és mûvészet) nélkül lehet élni, ám nem érdemes. Nélküle csak sivár biológiai (állati vagy növényi) szinten vegetálhatunk, vagyis üres konzum-idiótákká, barbár fogyasztókká, média-barmokká züllünk. Az életünk elértéktelenedik, kilúgozódik, ember alattivá deformálódik. Sajnos ma – kevés kivétellel – a mûvészetek is nagyjából erre a nívóra süllyedtek (no, nem véletlenül, hanem tervszerû pusztítás hatására!), azaz egyáltalán nem töltik be kiemelkedõ tudat- és lélekformáló szerepüket, nem végzik el kultúrmissziós feladataikat; ezért is tartottam szükségesnek az iménti gondolataim lejegyzését.







Erdélyben a Csodaszarvassal



Jó néhányszor jártam már Erdélyben, a történelmi Magyarország egyik legszebb vidékén. Ezek közt akadt pár napos villámlátogatás, de több hetes körutazás is. Elég alaposan megismertem tehát a Trianonban meghagyott Csonkaországnál nagyobb Erdély városait, falvait, tájegységeit; persze azért léteznek jócskán fehér foltok is a térképen, ahova még nem sikerült eljutnom eddig. A mára össznemzeti szempontból is kultikus zarándoklattá vált csíksomlyói pünkösdi búcsúban egyszer voltam, 1998-ban, s azóta többször is készültem, hogy visszatérjek, de idõ vagy anyagiak hiányában erre mostanáig nem kerülhetett sor. 2007 májusában kaptam egy kedvezõ ajánlatot a Magyar Csodaszarvas Egyesület egyik vezetõjétõl, így azt elfogadván megvalósult régi tervem. Egy öreg Forddal négyen (Csaba László, Csaba Zoltán, Zétényi Zsolt és jómagam) vágtunk neki a 6 napos útnak, mely több volt egyszerû kirándulásnál, hiszen könyveket és egyéb adományokat is vittünk elszakított testvéreinknek, elsõsorban Böjte Csaba árvaházainak, s akadt néhány félhivatalos programunk is. Általában nem szeretem a kötöttségeket vagy az alkalmazkodást utazás közben, de a baráti társaság s a kiváló szervezés hatására rövidesen beláttam, hogy annak is lehetnek elõnyei, ha nem mindenrõl magamnak kell gondoskodnom, s viszonylagos kényelemben tölthetem az idõ túlnyomó részét. (Fiatalabb koromban gyalogszerrel, ill. autóstoppal, hátizsákkal, szálegyedül barangoltam be egész Európát és Törökországot, de azóta eljárt fölöttem az idõ, s ma már aligha vágnék neki ilyen embert próbáló, fizikailag roppant megterhelõ kalandozásoknak. Ahogy öregszik az ember, úgy csökken a romantika varázsa a biztonság javára.)


A többiek Budapestrõl indultak, míg én Szegeden csatlakoztam hozzájuk. Nagylaknál keltünk át a határon, ahol a korábbiakban megszokott vámhatósági szõrözések ezúttal szerencsére elmaradtak. (Ennyi haszon tán minket is megillet Románia EU-s tagságából!) Az elsõ megállónk Aradon volt, ahol megtekintettük Zala György páratlanul tökéletes Szabadság-emlékmûvét, melyet kínos huzavonák után néhány éve sikerült ismét felállítani a város egyik félreesõ részén, egy rendkívül ízléstelen oláh diadalkapu társaságában. (Utóbbi jól tükrözi a megszállók erõszakosságát és primitívségét, ha úgy tetszik: a magyar kultúrfölényt. Csak megjegyzem, hogy késõbb Gyulafehérvárott hasonló érzelmeket keltett bennem a gyönyörû, õsi katolikus székesegyházunk mellé odarittyentett 20. századi hagymakupolás ortodox „katedrális”.) A következõ állomás Máriaradna híres kéttornyú zarándoktemploma volt, mely egy dombocskán épült érett barokk stílusban, a 18. század derekán. A hozzá tartozó egykori ferences kolostor ma aggok háza. Ezután néhány percig leróttuk tiszteletünket Bethlen Gábor marosillyei szülõházánál. A többször átépített reneszánsz várkastély oldalán feliratos kõ hirdeti a nagy fejedelem emlékét. A romos, elhanyagolt állagú épületet a Böjte-féle alapítvány vásárolta meg, ahol a restaurálás befejezése után kultúrházat, ill. vendégszállást terveznek kialakítani. Sajnos a hozzá tartozó park is meglehetõsen elvadult állapotba jutott a kommunizmus évtizedei alatt.


„Magos Déva vára” a Kõmûves Kelemen balladából is ismert. Azt szimbolizálja, hogy komoly eredményeket gyakran csak véres áldozatok árán érhetünk el; s egyúttal megfontolásra is késztet, hogy a bizonytalan siker vajon megéri-e a ráfordított hatalmas energiát. Ha már itt jártunk, föltétlenül megnéztük a kb. 400 m magasan emelkedõ falmaradványokat, annál is inkább, hogy kipróbáljuk a pár hónapos korszerû felvonót, ami gyorsaságával és olcsóságával kellemes meglepetést okozott. Föntrõl messzire ellátva élveztük a körpanorámát. Maga a város elég ronda, amolyan lepusztult ipartelep, elég siralmas blokkházakkal. A fõ célunk Déván természetesen Csaba testvér központi árvaházának megtekintése volt, mely elõször a hajdani ferences kolostorban vetette meg a lábát, s késõbb több panelház megvásárlásával bõvült, míg mostanra egész Erdélyt behálózó intézményrendszerré fejlõdött. Csodálatos az az embertõl emberig ívelõ önzetlen szeretet, ami a semmibõl sok ezer rászorulónak meleg családi otthont teremtett, s a minden bizonnyal elzüllésre ítélt apróságokból értékes utódokat nevel a magyarságnak. A vállalkozás részére mindenünnen érkezõ bõkezû támogatások persze azt is mutatják, hogy létezik még összmagyar szolidaritás, segítõkészség, ha valóban nemes ügyrõl van szó. (Ezt a példát más vonalakon is követhetnénk, s megfelelõ összefogással nagyot fordíthatnánk sorsunkon, még akkor is, ha a politika lépten-nyomon keresztbe tesz nekünk.) Körbejártuk az egyes létesítményeket, átadtuk ajándékainkat, megnéztük a templomot, s a gondozókkal és gondozottakkal folytatott rövid ismerkedés után tovább utaztunk elsõ szálláshelyünkre, a közeli Szászvárosba.


Az itteni templom melletti kolostorban is egy kisebb létszámú árvamenhelyet rendeztek be (Szent Erzsébet Otthon), ill. néhány vendégszobát is kialakítottak, ahol mi is helyet kaptunk. Lepakoltunk, megvacsoráztunk, aztán a lemenõ nap fényében megtekintettük (nem túlzás!) az édenkertet. Hát ilyen csodát nem minden nap élvezhet az ember. Egy pompás veteményeskert, zöldségekkel, gyümölcsökkel, mesterséges halastóval, kerti pihenõvel stb. Csupa haszonnövény, sehol egy gaz vagy gyom, s mindez a gyerekek munkája nyomán, egy örökifjú szerzetes, a 95 éves Bíró Antal irányító felügyeletével. Szegény már menni is alig tud, fogni még kevésbé, de naponta kapát, sarlót, kaszát ragad, s a körötte csicsergõ kicsinyekkel együtt mûveli Isten virágoskertjét. Hosszan elbeszélgettünk az öreggel lefekvés elõtt. Mesélt nagy idõket átívelõ, megpróbáltatásokban bõvelkedõ életpályájáról, mindvégig derûs hangon, teljes szellemi frissességgel és naprakész tájékozottsággal. Jó volt hallgatni õt; erõs hitébõl, emberi helytállásából, nemzeti elkötelezettségébõl és sajátos értékrendjébõl mi is példát meríthettünk. Másnap reggeli után még megnéztük a néhány utcányira levõ óvodát, majd elindultunk Gyulafehérvár felé.


A régebben püspöki és fejedelmi, mostanában érseki székhely Erdély egyik legpatinásabb városa, sajnos egyre fogyó magyar lakossággal. Legkiemelkedõbb mûemléke a csillag alakú erõdítményben (a néhai középkori vár területén), szobrokkal, dombormûvekkel díszített barokk kapukon át megközelíthetõ 13. századi román, ill. gótikus stílusú, háromhajós, kereszthajós, egytornyú (a másik tornya elpusztult!) székesegyház, késõbbi reneszánsz és barokk kiegészítésekkel. Belsõ berendezése a fosztogatások és gyújtogatások következtében többször megsemmisült, de pillérei, boltozatai, kõfaragványai, szarkofágjai ma is lenyûgözik a látogatókat. Nagy történelmi személyiségek, egyházi méltóságok nyugszanak falai közt, pl. Hunyadi János és László, János Zsigmond, Martinuzzi Fráter György, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Márton Áron, hogy csak hirtelen néhányat említsek (a román õsiség nagyobb dicsõségére!). Közel hozzá áll az érseki palota, mely elég szerény épület, középkori magját többször átépítették. Kertjében római emlékek találhatók. Csak úgy mellesleg: 1918-ban a gyülevész oláhok e városban „mondták ki” Erdély egyesítését a Regáttal, amit aztán el is raboltak tõlünk, remélhetõleg nem véglegesen!


Innen Balázsfalva, Medgyes, Segesvár, Székelyudvarhely érintésével (Fehéregyháza és Héjjasfalva közt megálltunk a Petõfi-kútnál) jutottunk Székelylengyelfalvára. (Ez nem volt egyszerû, mert öreg autónk többször megmakacsolta magát, s utóbb szerelõt is kellett fogadnunk a javításához.) Itteni vendéglátónk Hajdó István nyugalmazott fõesperes volt, aki hosszú ideig szolgált Gyergyószentmiklósban, majd súlyos szívbetegsége után kérte magát ebbe a csöndes, nyugalmas székely falucskába. A plébános úr híre már hozzám is eljutott, elsõsorban remek, bátor hangú 2005-ös somlyói beszéde kapcsán, ami messze kiemelkedett az utóbbi évek hasonló prédikációi közül. Az élõ ember se cáfolt rá várakozásunkra. Nagy szeretettel fogadott bennünket, s noha sokan keresték ügyes-bajos dolgaikkal, igyekezett minél több idõt velünk tölteni. A templom egész jó állapotban van, egyébként éppen 200 éves, s ennek örömére egy ünnepi szentmise is volt, melyet a távoli vidékekre elszármazott testvérek is fölkerestek a helybélieken kívül. Utána minket is meghívtak a kultúrházban rendezett finom lakomára, ahol ételben-italban nem szenvedtünk hiányt. A falut szelíd dombok ölelik körbe, s Orbán Balázsnak, a legnagyobb székelynek – aki itt született – is van egy takaros emlékmûve (kopjafás, székelykapus sírja néhány kilométerre található Szejkefürdõn, de ez most nem esett útba).


Tovább haladva megálltunk még Szentegyházasfaluban, mely valamikor bányásztelepülés volt, ebbõl fejlõdött üdülõcentrummá, falusi panziókkal, kocsmákkal és éttermekkel. Gyógyfürdõ is van a közelben, valamint túrázni lehet a Tolvajos tetõre s a Hargita távolabbi pontjaira. Már besötétedett, mire ideértünk, így nem sokat láttunk, de azért betértünk a Múzeum Fogadóba, mely onnan kapta nevét, hogy folyosóin, szobáiban és termeiben gazdag néprajzi anyag van kiállítva, miközben folyamatosan ellátják benne az étkezõ és szállóvendégeket is. Mi csupán szétnézni jöttünk be, hiszen már vacsoráztunk. Meg kell még említeni, hogy van itt egy messze földön híres székely gyermekkórus (a 140 fõs Gyermekfilharmónia), mely rendszerint kirobbanó sikerrel, eredeti viseletekben énekli komolyzenei repertoárját. (Bár a másnapi hangversenyükre meghívtak bennünket, erre sajnos nem sikerült visszajönnünk, de most egy-két tagjukkal s a vezetõjükkel szóba elegyedtünk.) Innen már csak egy bakugrásnyira volt Csíkszereda, de így is éjfél körül járt már az idõ, mire ágyba kerültünk a Sapientia Egyetem kollégiumában. (A búcsú idején nem könnyû helyet szerezni, még elõzetes foglalással sem, ám a Csodaszarvas ezt a terhet is levette a vállunkról!)


Mielõtt átsétáltunk a csíksomlyói nyeregbe, reggel még megnéztük Makovecz Imre pár éve felszentelt templomát, mely igazán szemet-lelket gyönyörködtetõ alkotás. Itt egy rövid elmélkedéssel ráhangolódtunk a továbbiakra, hiszen ilyenkor a Kegytemplomba bejutni szinte lehetetlen, mert rengeteg zarándok törekszik a segítõ Máriához, hogy áldást kérjen tõle magának és szeretteinek. Egyébként a monumentális kéttornyú, késõ barokk ferences templom a 19. század elején épült az eredeti gótikus helyén. Mûvészileg nem kiemelkedõen értékes, de orgonája mestermû, s a fõoltárt uraló Szûz Mária (a Napbaöltözött Asszony) 16. századi faszobra is finom, érzékeny alkotás. A tõle balra és jobbra álló, késõbbi készítésû, rusztikus Szent István és Szent László szobrokról ugyanez nem állítható. A templom kriptájában szerzetesek és jeles közéleti személyek vannak eltemetve. A kolostor ma is mûködik, de kevesebb az állandó lakója, mint fénykorában. Érdemes megemlíteni még a közeli Csobotfalva barokk templomát is, ahol a csángó miséket tartják a búcsú délutánján. (Ide is készültünk, de a vihar áthúzta tervünket.) A Kissomlyó oldalában van egy meredek Kálvária, a tetején pedig több régi kápolna, melyek közül a Salvator a legfontosabb, festett kazettás deszkamennyezetével, gótikus szentélyével, régi képeivel és érdekes külsõ felirataival. Leereszkedve, már a nyeregben áll a szintén Makovecz-féle Hármas oltár, mely az õsi címerbéli hármas halmot és kettõs keresztet jelképezi; színpadán egyházi szertartásokat és világi elõadásokat (néptánc, rockopera stb.) egyaránt tartanak. Szemben magasodik a Nagysomlyó, melynek tetejére minden évben – nagyon helyesen – kitûzik valakik a magyar zászlót.


Már régi probléma, hogy Szeredából Somlyóra csupán egy keskeny földút vezet, ami a vásári árusok révén még tovább szûkül, s áteresztõképessége oly csekély, hogy gyakorta bedugul rajta a gyalogos forgalom, ill. esõben sártengerré válik. Már rég le kellett volna aszfaltozni, s még vagy két párhuzamos utat nyitni mellette, hogy ez az óriási sokaság könnyebben célhoz érjen, oda és vissza egyaránt. (Ám 9 esztendõ alatt sem változott e téren semmi, s bizonnyal így marad a következõ évtizedben is. Pedig nem öröm, ha egymás sarkát tapossa ennyi ember.)


Meglehetõs melegben, lépésben haladtunk csak a tömegben, s jó másfél órába tellett, mire a nyeregbe értünk. Alig jutott már hely, minden talpalatnyi földet betöltöttek a keresztalják, s a távolabbi vidékekrõl, valamint külföldrõl érkezõ zarándokok. Azért valahogy sikerült elvegyülnünk, s a följutás kellemetlenségét hamarosan feledtette a ránk váró élmény. Közel 300 ezresre becsültem a tömeget (mások szerint félmilliónyian is voltunk, de ez szerintem túlzás), s nem gyõztem kapkodni a fejemet a sok szebbnél szebb zászló és népviselet láttán. A szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta, a prédikációt pedig Borbély Gábor pápai prelátus, ny. fõesperes mondta. Fõleg a nõk, az édesanyák szerepét emelte ki a nemzet megmaradásában, de szólt az elhívatás, a becsületes munka, a segítõkészség, a szolidaritás s a hit fontosságáról is. Szentjeink és a szentként tiszteltek közül Árpád-házi Szent Imrét, Szent Erzsébetet, Mindszenty Józsefet, Apor Vilmost és Márton Áront nevezte meg példaként az erények hõsi fokon történõ gyakorlására. Nem volt rossz beszéd, de valahogy hiányoltam belõle a nemzetnek szóló direkt üzenetet, a kissé „politikusabb” hangütést, ami igencsak ránk fért volna jelenlegi siralmas állapotunkban. A mise közben több egyházi énekünk mellett elhangzott a Boldogasszony Anyánk is, majd a végén a pápai, a magyar és a székely Himnusz. Ezután szép rendben megkezdõdött a levonulás. Mi még eltöltöttünk ott egy órácskát, ismerõsöket, barátokat keresve (találtunk is bõven!), aztán elindultunk. Már majdnem leértünk, mikor hirtelen kitört az égiháború. Dörgött, villámlott, ömlött az esõ, majd a diónyi méretû jég. Szinte beszakadt az ernyõm, akkorákat koppant. Próbáltunk a fák alá állni, de nem sokat használt, egészen bõrig áztunk. Haladni sem lehetett, mert bedugult az egyetlen út. Ráadásul a tömegbe szekerek ékelõdtek, s ha a lovak megvadulnak, bizony komoly baleseteket okozhattak volna. Csak remélem, hogy sehol se történt efféle baj. Mi volt ez? Istenítélet, utolsó égi figyelmeztetés, vagy a megkínzott természet halálhörgése?! Annyi biztos, hogy nem véletlenül történt mindez, s búcsú ide vagy oda, ennek jelzésértéke volt. (Eb, aki nem így gondolja!)


Csuromvizesen, nyakig sárosan jutottunk el a ránk váró székely családhoz, ahol végre rendbe szedhettük magunkat, s egy finom ebéddel, meg némi pálinkával kúráltuk ki a nagy ijedelmet. A nap hátralevõ részében szabad programunk volt. Én Csíkszeredában tettem egy nagy sétát, a Mikó-kastélyt is útba ejtve (ahol éppen egy Munkácsy-kiállítást hirdettek a plakátok, de ezt Pesten is láttam, ezért itt nem szántam rá idõt). Sajnos a város áldozatul esett a Ceausescu-féle barbárságnak, így az egyetlen sétálóutca kivételével szinte mindent leromboltak, s helyette modern szörnyeket emeltek, szóval alig maradt említésre méltó mûemléke. (Székelyudvarhely pl. sokkal kellemesebb városka, legalábbis régi emlékeim szerint, mert most nem álltunk meg benne.) Jó idõ esetén a szocreál fõtérre hirdettek egy esti szabadtéri zenés programot – jótékonysági céllal – a helybéli Role együttes közremûködésével. Gondoltam, egy életem, egy halálom, megnézem, legföljebb otthagyom, ha nagyon gyengék. Vihar már nem volt, de végig lógott az esõ lába, ezért óvatosságból bevitték a rendezvényt a szakszervezeti székház színháztermébe, ami zsúfolásig megtelt érdeklõdõkkel. Igazán kellemesen csalódtam. Fõként csángó népdalokat és balladákat játszottak rockos feldolgozásban, mozgással is fûszerezve, egészen magas színvonalon. Késõbb megtudtam valakitõl, hogy elég régen együtt vannak már, s nemcsak Erdélyben népszerûek, hanem külföldön is gyakran szerepelnek. Mindent összevetve, kár lett volna elszalasztanom õket. Egy eseményben dús nap után ismét a Sapientián aludtunk. (Az éjszakai virrasztást s a somlyói napfelkeltét ki kellett hagynunk, ha bírni akartuk a holnapi fáradalmakat is.)


Reggeli után máris indultunk Gyimesfelsõlokra, hogy megnézzük a „kicsengetést” (nálunk ballagás) a Szent Erzsébet Gimnáziumban, ill. átadjuk az iskolának hozott ajándékokat. Ez az intézmény maga a csoda itt, hiszen székely-csángó vegyes lakosság él errefelé, s az oláhok nem veszik jó néven, ha magyar nyelven folyik a tanítás, pláne egy gimnáziumban. (Moldvában ezt egyáltalán nem is engedik, így onnan is szép számmal járnak át a csángó gyerekek, hiszen ez a legközelebbi magyar középiskola, persze nem állami, hanem egyházi kezelésben.) Egyébként egészen szép, modern, jól felszerelt épületrõl van szó, melyet fõként alapítványi pénzekbõl, ill. adományokból és külföldi karitatív támogatásokból tartanak fönn, no meg az oktatók jólelkû áldozataiból. A gimnázium talán legfõbb harcosa és elnyûhetetlen mindenese (korábban igazgatója is) Berszán Lajos atya, aki még az ünnepség alatt is folyton sürgölõdött, tárgyalt, intézkedett. Bensõséges hangulatú búcsúztatás volt, s aki itt végezhet, valószínûleg jobban megbecsüli magát az életben, mint könnyebb sorsú diáktársai. Egy jóízû ebéd elfogyasztása után a Tatros folyócska völgyében indultunk tovább az „ezer éves határra”, ahol fölmásztunk a Rákóczi-vár romjaihoz, s onnan néztünk át Moldvába, de a csángókhoz ezúttal nem volt módunk elmenni. Visszafelé Gyimesbükkön még beugrottunk vitéz Deáky András csárdájába egy kézszorítás s egy kis szemlélõdés erejéig (igazán tetszett, amit láttunk!), s aztán Felcsíkon áthaladva Gyergyószentmiklós felé kanyarodtunk. Már sötétedett, mikor beérkeztünk, s ezúttal egy német segélyszervezet vendégházában (+ irodák) kaptunk szállást (Hajdó István segedelmével). Akkora nagy urak lettünk, hogy éjszaka mindnyájan külön szobában aludtunk!


Reggel Hajdó esperes utódjánál reggeliztünk a plébánián, majd megtekintettük a kívül-belül egyaránt szép, fallal körülvett barokk katolikus templomot és a belváros néhány patinás épületét. Elbúcsúztunk házigazdáinktól, s megindultunk Gyergyószárhegy felé, pontosabban a falu fölötti dombon épült templomokat, a temetõt, valamint a kolostorban kialakított és vonzó egyszerûséggel berendezett vendégfogadót, ill. az itteni Böjte-féle gyermekmenhelyet céloztuk meg. A temetõben leróttuk tiszteletünket az egy éve elhunyt kiváló költö-hazafi, Bartis Ferenc sírjánál, aki elüldöztetése miatt az anyaországban töltött évtizedei után holtában visszatért imádott szülõföldjébe. Az itteni templom inkább csak temetõkápolna, de azért bekukkantottunk egy pillanatra; a dombtetõrõl nyíló kilátás miatt pedig kívülrõl is érdemes volt körbejárni. A másik, a szárhegyi fõtemplom egyébként kezdetben gótikus stílusú volt, de késõbb többször is átalakították, míg a ferences kolostor a barokk korban épült. Itt élt a híres szerzetes, Kájoni János, aki az õsi székely vallásos énekek, zsoltárok összegyûjtésével és kinyomtatásával elévülhetetlen érdemeket szerzett (késõbb Domokos Pál Péter, az ismert zenetudós és néprajzkutató, a csángók nagy barátja dolgozta fel mûvét, s egészítette ki a dallamok közlésével). Kájoninak mellszobra van a kolostor falában, s itt is temették el. Ezután megtekintettük az egykori klastromot, melynek megváltozott funkciója is illik eredetéhez. Celláiban kényelmes és ízléses, 2-4 ágyas vendégszobákat alakítottak ki, faragott vagy festett bútorokkal, hímzett terítõkkel és függönyökkel, ill. szépen rakott cserépkályhákkal. A zegzugos folyosókat is festmények, grafikák, fafaragások és kerámiák díszítik. Aligha bánja meg, aki eltölt itt pár napot. A gyermekotthon éppen üres volt, mert ünnepeken és hétvégeken elviszik a kicsiket, de azért távollétükben is megszemléltük „rezidenciájukat”, s nekik is hagytunk néhány meséskönyvet. Lett volna még egy helyi érdekesség, Lázár István fõkirálybíró reneszánsz kastélya (még csak egy töredékét restaurálták, e részben helytörténeti múzeum van), azonban belsõ földerítésére sajnos nem jutott idõnk.


Gyergyóalfalu fõterén is megálltunk egy lélegzetvételnyire, ahol 13. századi alapokon hatalmas barokk templom áll, mely belülrõl sem utolsó. Elõtte van István pap szobra; állítólag õ vezette a protestánsok ellen gyõzedelmeskedõ katolikus sereget, s ezért – a hagyomány szerint – az alfalusiak örökös joga, hogy a somlyói búcsúkon az elsõ keresztaljában meneteljenek. Következett Gyegyócsomafalva, ahol szintén megnéztük a templomot, majd Kossuth Lajos míves, egész alakos szobrát, azután pedig Borsos Miklós emlékházát, melyben az úttörõ 20. századi szobrászmûvész könyvei, egyes kisplasztikái és grafikái vannak kiállítva (fõ mûvei a budai Nemzeti Galériában találhatók). Megint „lóra pattantunk”, s a vadregényes Bucsin-hágón, majd Parajdon keresztül jutottunk el Korondra. Ez a község elsõsorban fazekas mûhelyeirõl híres (nekem leginkább a régibb típusú fekete cserép tetszik), de gazdagon berendezett tájháza is figyelemre méltó. Az üzleti szellem ide is betört már, hiszen az egész fõ utca csupa boltokból áll, ahol a fafaragásoktól, báránybõröktõl kezdve a hímzett ingekig, vasárukig, szaruig és fazekakig szinte minden kapható, sajnos jelentõs százalékban kevéssé értékes kontármunkák is. Ki kell hangsúlyoznom, hogy Korondon volt egész utunk gasztronómiai csúcsa. Egy solymári ismerõsünk vett ugyanis egy takaros parasztházat, nyaraló gyanánt, s a portáján hamisítatlan székely ebéddel kedveskedett nekünk. Itt ettem elõször csorbalevest, tárkonyos csirkemellet, valamint igazán jóízû puliszkát is. Fenséges illat- és zamatharmóniában volt részünk az egyes fogások kóstolgatása közben! (Isten éltesse sokáig a szakácsunkat!) A lucullusi lakoma után újfent fölkerekedtünk, s Szovátán meg a Nyárád mentén átvágva, némi bolyongás után estére megérkeztünk utolsó szálláshelyünkre, Erdõcsinádra.


A térképen sem jelölt isten háta mögötti kisközségben Lukácsy Szilamér református tiszteletes és felesége vártak bennünket nagy-nagy szeretettel és finom töltött káposztával. Sajnos úgy tele voltunk már, hogy alig bírtunk lenyelni pár falatot, pedig máskor bizony „becsókoltuk” volna az egészet. Ezért inkább a pálinkás butykost s a boroskancsót emelgettük helyette. A tiszteletes úr ízig-vérig magyar ember, sokat mesélt küzdelmeirõl és megpróbáltatásairól, de persze az itteni s az otthoni nemzetrészeink sorsát, baljóslatú jövõjét is alaposan meghánytuk-vetettük, meg hát arról is beszámoltunk egymásnak, hogy a magunk szûkös lehetõségei közt mit próbálunk cselekedni azért, hogy legalább megfékezzük a rontásunkra fölhorgadó legsötétebb hatalmakat. Õ pl. külsõ segítséggel, de zömmel önerõbõl (és góbés furfanggal) megszerezte azokat a szomszéd telken álló faházakat, melyekben minden évben gyermekeket nyaraltat, s persze közben nevelgeti is õket a magyaros viselkedés elsajátítására. Késõre járt már, kifogytunk a pünkösd hétfõjébõl is, mikor asztalt bontottunk, s végre lepihentünk. Reggeli után még kisurrantam, s belülrõl is megnéztem a templomot. Egészen szép lenne egyébként, bár a tatarozás miatti sûrû állványerdõtõl mindez alig volt élvezhetõ; leginkább a faragott, barokkos mintájú padozat ragadott meg.


Elindultunk immár hazafelé, azzal a szándékkal, hogy néhány helyen megállunk még útközben, de Váradon föltétlenül. Elõször a dimbes-dombos Mezõségen haladtunk keresztül, mely sok remekírót adott literatúránknak, gondoljunk csak Kemény Zsigmond, Wass Albert vagy Sütõ András mûveire. Kolozsvárt elhagyva máris Kalotaszegen jártunk, mely népmûvészetünk egyik legszebben virágzó tájegysége ma is. Központi városa Bánffyhunyad, ahol mindenképpen érdemes legalább az Árpád-kori eredetû, erõdszerû, fiatornyos, festett kazettás famennyezetû, faragott szószékû református templomot megnézni, melyet kezdetben Szent Erzsébetnek szenteltek, s azután többször átépítettek. Pechünkre az esõ pont akkor szakadni kezdett, mikor leparkoltunk, ráadásul a kapu is zárva volt, így nem láttuk értelmét annak, hogy a bejutás végett nyomozni kezdjünk. Megelégedtünk hát a kívül is fenséges épület látványával, s némi csalódással elhagytuk a helyszínt. Hamarosan megszûnt az esõ, s utána végig sütött a nap, mintha csak bennünket akart volna bosszantani a szeszélyes idõjárás. Rövidesen fölértünk a Királyhágóra, ahol megpihentünk egy kicsit, s miközben ettünk, gyönyörködtünk a vidék pompájában. (Hihetetlen, milyen varázslatos országot szaggattak széjjel Trianonban!) Innen már folyamatosan lefelé ereszkedtünk, s nemsokára befutottunk Bihar megye székhelyére, a Körös parti Nagyváradra. A jelenleg kb. 200 ezres várost a püspökséggel együtt Szent László királyunk alapította, s fénykorát a reneszánsz alatt élte, Vitéz János, majd Janus Pannonius idejében. Késõbb a törökök földúlták és lerombolták, csupán a 19. század második felében tért újra magához, s pár évtized múlva már „Körösparti Párizs”-nak becézték, de a román blokkosítás és iparosítás megint csak rontott rajta. Mi most csak a székesegyházat, a püspöki palotát s az egykori Kanonok-sor barokk épületeit (ma magánlakások) akartuk megtekinteni, mielõtt átkelünk a határon. A kéttornyú, monumentális barokk templom 1780-ban készült el, olasz és német mesterek tervei alapján. Külsõ, bejárati homlokzata ívelt, belsõ tere fenséges, bazilika jellegû, hajója 70 m hosszú és 30-40 m széles, falait carrarai márvány borítja, s pompás freskók, oltárképek díszítik, az orgonája Mária Terézia adománya. Remek sírkövek (pl. Thurzó Zsigmond, Ipolyi Arnold püspökök), valamint I. László (egykori sírjából származó) szekercéje és ereklyéje gazdagítják még a káprázatos kínálatot. A templom elõtt magasodik László király szobra, s egy kõhajításnyira tõle a fenséges barokk püspöki palota, mely egyúttal múzeum is. Sajnos belsõ termeit, ragyogó freskóit zárás után már nem tudtuk szemügyre venni. Tempfli József püspök úrnál is meghiúsult az audienciánk, mert éppen egy vatikáni küldöttséget fogadott, s a bizonytalanra várakozni nekünk sem állt módunkban.


Biharkeresztes felé jöttünk át, majd Püspökladányt és Szolnokot érintve éjszaka érkeztünk Budapestre. Mindent összevetve: nagy élményekkel gazdagodtunk, s a somlyói jégesõt, ill. a kalotaszegi záport leszámítva az idõjárás is végig kedvezõen alakult. Egész utunk szerencsésnek mondható, s bár néhány apróbb tüske maradhatott bennünk (pl. az elszalasztott programok, látnivalók miatt), mindez eltörpül a mûvészeti és természeti szépségek, a sikeres kapcsolatépítések fényében. Nemes kaland, emlékezetes zarándoklat volt ez a néhány nap. Megérdemli a Csodaszarvas Egyesület, hogy hálás köszönetet mondjunk neki érte, s persze a csíksomlyói Babba Máriának is, hogy az elsõ perctõl az utolsóig gondoskodott rólunk, és védelmezett bennünket.







Busó télbúcsúztató



Mohácson és környékén emberemlékezet óta a busójárással köszönnek el a téltõl s a farsangi mulatságoktól is, hiszen ilyenkor már küszöbön áll a tavasz s a húsvétot megelõzõ nagyböjt idõszaka. Mielõtt az idei – általam is közvetlenül s egyben elõször átélt – események taglalásába kezdenék, talán nem árt röviden feleleveníteni ezt a messze földön elhíresült pogányos középkori hagyományt.


A mohácsi sokácok (egy katolikus, fõképp baranyai, részben bácskai délszláv népcsoport) busójárásának idejét a tavaszi napéjegyenlõséget követõ elsõ holdtölte határozza meg, tehát a keresztény húsvéthoz és a pünkösdhöz hasonlóan ez is „mozgó ünnep” a naptárban. Általában nem egy napra korlátozódik, hanem 4-5 napon át tart (rendszerint a farsang utolsó szombatjától húshagyó keddig), de a fõ eseményei mindig vasárnap történnek. A Kárpát-medence más vidékein is bõven akadnak hasonló télbúcsúztató, tavaszköszöntõ, termékenységet varázsló, bõséget és jólétet óhajtó népszokások, de távolabbra tekintve a velencei, riói karneválokkal, sõt egyes afrikai népcsoportok maskarás alakoskodásaival is rokoníthatók.


Mohácson a busójárás eredetét a törökûzés mondájához kapcsolják, azonban ezt semmilyen megbízható történelmi dokumentum sem igazolja, hiszen a város csak 1687-ben szabadult fel a török iga alól, a sokácok nagyszámú betelepítése pedig 10 évvel ezután kezdõdött, azaz jóval késõbb. Így valószínû, hogy a horvátok (szlávok) közös balkáni õshazájából hozták magukkal ezt a legendát, ill. népszokást, mely azután Mohácson, a XVIII. század végétõl formálódott tovább, s nyerte el mai arculatát. Lényege, hogy a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült lakosság megelégelte a törökök garázdálkodását, ezért a bátrabb férfiak az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán, s ijesztõ álarcokba, maskarákba bújva, hangos kereplõkkel, dobolással, dudaszóval elkergették a megrémült „ebhitû” megszállókat. Erre a (képzelt) hõstettre emlékeznek azóta is minden évben, az események látványos felidézésével.


Az autentikus (bevált, korhû) busó öltözet kelléktára nagyjából a következõ: fûzfából faragott, állatvérrel festett, birkabõr-csuklyás álarc, szalmával kitömött fehér gatya, szõrével kifordított rövid bunda, övvel vagy kötéllel összefogva, valamint színes gyapjúból kötött bütykös, cifra harisnya és bõrbocskor. A derekukra marhakolompokat akasztanak, a kezükbe soktollú buzogányt, vagy vasvillát és kereplõt fognak. Bizony, ha nem számít rá az ember, könnyen megriadhat e „félelmetes” alakoktól és fegyverzetüktõl. Ma már a menetben csúcsos süvegû, fekete köpenybe burkolódzó boszorkányok, s a csúfolódó gyermekhadat, a tolakodó utcanépet távol tartó jankelék is kísérik a vonuló busókat, s hamuval, liszttel vagy fûrészporral kitömött zsákjukkal „püfölik” az óvatlanabbakat. Régebben a regölõkhöz, betlehemesekhez hasonlóan házról házra is jártak a busók, hogy kifejezzék jókívánságaikat a gazdának és családjának, valamint elvégezzék „varázsoló” szertartásaikat, s természetesen, hogy mindezekért étel-ital adományokban is részesüljenek. Persze mostanság az eredeti hagyomány jórészt idegenforgalmi kuriózummá, pénzbevételi forrássá vált, azonban az etnográfiai veszteségek mellett bizonyos értelemben igazi látványossággá, turisták és érdeklõdõk tömegeit vonzó rendezvénnyé is fejlõdött. Még annyit, hogy a beöltözött busók jelentõs része ma már tõsgyökeres magyar, hiszen a sokác kisebbségnél is kevés a fiatal, alacsony a születések száma; ez azonban nem okoz a felek közt nemzetiségi villongást, és senki sem vitatja e farsangi népszokás valódi eredetét.



Kegyes volt hozzánk az ég, amikor (2009. február 22-én) vasárnap korán reggel egy autóbusszal s egy mikróbusszal Makóról, valamint Szegedrõl elindultunk a tetthelyre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szervezésében. Csípõs hideg, ámde száraz, gyönyörû napsütéses idõ volt, aminél kívánni sem lehetett ideálisabbat. Sima utazást követõen még délelõtt megérkeztünk, éppen akkor, amikor kezdetét vette az egész napos vásári forgatag, így semmirõl sem maradtunk le. A városközpont fõutcája egyetlen nagy bazárrá alakult, az út mindkét oldalán végestelen végig sorakoztak az árusok sátrai: a népmûvészek, mesteremberek szebbnél szebb portékáit kínáló asztalokkal, a lacikonyhák és kürtõskalács-sütõ vendégvárók, a pálinkát, forralt bort és egyéb italokat kínáló ideiglenes kocsmák, valamint a cukorka- és édességárusok tömkelege. Persze minket fõként a busójárás borsos áron vesztegetett maszkjai és egyéb velejárói érdekeltek, amelyek megvásárlását bizony kevesek engedhetik meg maguknak ilyen mélyre süllyedt, mostoha gazdasági és szociális állapotban. Azért bóvli, kommersz áru is akadt bõven, de ez ma már elkerülhetetlenül hozzá tartozik minden hasonló mulatsághoz, itthon és külföldön egyaránt.


A fõbb események a Városháza s az inkább törökös dzsámihoz hasonlító, új keletû katolikus templom által határolt fõtéren zajlottak, ahol a színpadot s a késõbb szerepet kapó gigantikus máglyát is fölállították. (Itt most nem térnék ki arra, hogy Mohács nem túl gazdag értékes, tetszetõs mûemlékekben, sõt néhány épületet és szobrot leszámítva az egész városkép felejthetõ; a kõbõl, fémbõl s még ki tudja milyen anyagokból összetákolt posztmodern szörnyszülöttek pedig kifejezett merényletek a jóizlés ellen!) Délelõtt néhány néptánccsoport nyújtott ízelítõt tudásából, de a kíváncsibbak beavatást nyerhettek a busómaszk-faragás mûhelytitkaiba is. Utána sokác táncház volt, pódiumra került egypár népi zenészbanda is, majd megtekinthettük a busók csónakos átkelését a Dunán.


A nap legnagyobb érdeklõdéssel várt fénypontja, a jelmezes busó-felvonulás, a tulajdonképpeni farsangi karnevál délután 3 körül kezdõdött. Ekkor már lépni sem lehetett a belvárosban az általam mintegy 40-50 ezresre becsült tömegben. Épp csak annyi hely volt, hogy a beöltözött szekeres, traktoros, trabantos („busómobil”!), ördögkerekes és gyalogos csoportok magukat megmutatva elhaladhattak elõttünk a fõtér irányába. A sípok, dudák, kereplõk, dobok, kürtök s az idõnként elsütött vén elöltöltõs ágyú iszonyú zajt, hangzavart keltettek, ám ezt senki se bánta. A maszkok, ruhák hihetetlen változatosságot és ötletességet tükröztek, s néhány dévajabb busó a csinosabb hölgyeket is megkergette, megölelgette, azok sikoltozása s a közönség derültsége közepette. Üdítõ volt látni ennyi vidám, mosolygós, felhõtlen arcot, a hétköznapok zárkózott, rosszkedvû, sanyarú ábrázatai helyett. Itt valóban eltemettük nyomasztó gondjainkat, s legalább néhány órán át jókedvûen, fölszabadultan viselkedhettünk. Már ezért érdemes volt ide eljönni!


A közbeesõ idõt a busókkal való személyes ismerkedéssel, barátkozással, valamint intenzív kocsmalátogatással töltöttük (az éttermek, borozók, sörözõk, presszók ekkorra zsúfolásig megteltek!); utóbbira bizony erõs szükségünk is támadt, mivel a kinti hideg ellen a legjobb orvosság ilyenkor a belsõnket melengetõ tüzes nedû bármilyen formája. Lassan szürkülni kezdett, amikor vízre bocsájtották a kompról a farsangi koporsót, hogy általa végleg elvigye a telet a Duna; s immár – reményeink szerint – beköszönthessen egy enyhébb, kellemesebb évszak, a mindeneket megújító tavasz. A nap utolsó hivatalos aktusaként egy hatalmas szalmabábut helyeztek a legalább 4 méter magas máglya tetejére, majd körben, több ponton meggyújtották a tüzet. Lassan, feketén füstölögve kaptak lángra a nedves venyigék, rõzsenyalábok (no meg a rádobált sok szemét!), s elõbb csak fel-felszikrázott a negyedik õselem, de azután hirtelen föllobogott az ég felé, megnyaldosva, majd végleg elemésztve a kitárt karokkal álló, néma szalmabábut. E javában pattogó, messze világító, pogány idõket megidézõ, varázslatos tûz és a busók mágikus körtáncának látványával búcsúztunk Mohácstól, s lelkiekben megizmosodva indultunk hazafelé, Szegedre. (Az éjszakai sokácbál sajnos már nélkülünk zajlott.)







Ajánlom magamat…


(Vízválasztó – avagy szatirikus kortesbeszéd tetszõleges szórólapra és kampánygyûlésre, továbbá más népkijózanító ütõhangszerekre, pl. karikás ostorra, furkósbotra és vasdorongra)



Kedves Választópolgárok, tisztelt agyhalott Honfitársaim!


Az õszödi „gyûlöletbeszéd” után immár botorság összevissza hazudozni, bár tudom, hogy Önök sokadszorra is hajlamosak bedõlni a könnyelmû ígérgetéseknek és a gátlástalan szómágiának. Ilyenkor, (országgyûlési és helyhatósági) választások idején, minden jelölt – eltekintve attól, hogy éppen melyik párt színeiben (avagy „függetlenként”) indul – igyekszik elõnyös képet festegetni magáról, s rendszerint az lesz a gyõztes, aki a legfondorlatosabban képes eladni – a semmit.


Épp ezért határoztam el, hogy szakítok az eddigi ocsmány „hagyományokkal”, a megtévesztõ köntörfalazással, s kendõzetlenül feltárom a meztelen igazságot. (Inkább ettõl kábuljanak el a tömegek, mint az ellenkezõjétõl!)


Nem tagadom, alig várom már, hogy végre én is a húsosfazék közelébe férkõzhessek. Jelenleg éppen munkanélküli vagyok, s rendkívül súlyos gondokat okoz népes családom eltartása. 4 kiskorú gyermekemet kell fölnevelnem, ráadásul feleségem igényei is átlagon felüliek (mondhatnám: kielégíthetetlenek), a magam féktelen vágyait most nem is említve. Bizony nagy-nagy szükségem lenne a képviselõségbõl fakadó busás jövedelemre, valamint a pozícióval együtt járó egyéb félhivatalos juttatásokra, kenõpénzekre és korrupciós szerzeményekre. Mi az hogy, nagyon is!


Legutóbb sajnos kissé melléfogtam, és rossz lóra tettem, mert a pártom 3 kacskaringós, „érdemekben gazdag” ciklus után kihullott a rostán, így én is hoppon maradtam. Dolgozni pedig egyáltalán nem volt kedvem, hiszen semmihez sem értek, noha a házi gyûjteményemben akad néhány használhatatlan, gyorstalpaló diploma, tánciskolai és faiskolai elismerõ oklevél. Most ügyesen helyezkedtem, azaz sikerült idejében pártot váltanom. Úgy néz ki, hogy biztos befutók leszünk, sõt kis szerencsével (ez az Önök áldott naivitásán is múlik!) még a választásokat is megnyerhetjük. Lényegében mindegy, hogy kormányon vagy ellenzékben szélhámoskodunk-e a következõ 4 évben, hiszen felelõsséget úgysem viselünk kártevéseinkért, s ha elég elvtelenül kiszolgáljuk külsõ és belsõ „láthatatlan megbízóinkat” (ezek korántsem Önök!), akkor a hajunk szála sem görbülhet, bármennyire is áthágjuk a saját kaotikus, alvilági „törvényeinket” és „alkotmányunkat”.


A föntiekbõl világosan kitetszik, hogy mi lesz az én személyes hasznom, ha az Önök jóvoltából a Parlamentbe (városi/megyei önkormányzatba) kerülök, akár listán, akár egyéni jelöltként. De vajon mit profitálhat ebbõl az ország és szûkebb pátriám? Bátran leszögezhetem, hogy az égvilágon semmit! Eszemben sincs szembemenni az uralkodó áramlatokkal, pláne „forradalmat” vagy „rendszerváltást” fontolgatni, hiszen nem vagyok a magam ellensége. De azt is régen beláttam már, hogy legjobb csöndesen meghúzódni a háttérben, s arctalanul (azonosítószám nélkül!) elvegyülni a langyos, zavaros iszapban, mert különben rókalelkû ellenfeleim még megpróbálnának befeketíteni és megzsarolni, ami ugye – tekintélyes mennyiségû piszkos ügyemet megbolygatva – pofonegyszerûen megvalósítható részükrõl. Hát hiányzik nekem ennyi idegborzoló kalamajka?


Programom eleve nincsen, miként pártomnak (s az összes többi pártnak és jelöltnek) sem. S ha akadna is efféle „falrengetõ” irományunk, késõbb úgysem tartanánk be semmit belõle, tehát akkor abszolút értelmetlen ilyen meddõ dolgokkal foglalkozni. Csupán az számít, hogy nekünk jó legyen, s könnyedén megkapjunk mindent, ami elérhetõ, sõt még azon is túl. Hogy Önök maholnap éhen vesznek, hogy nincs munkájuk, se pénzük, sem elfogadható lakásuk és egészségügyi ellátásuk, hogy totálisan kiszolgáltatottak minden gyülevész élõsködõnek, fehérgalléros és etnikai bûnözõnek, hogy jogot és igazságtételt sehonnan se várhatnak – nekünk tök mindegy. (Ahogy részegen is bölcs kisgazda ismerõsöm állította: „Akinek nincs földje, az magára vessen!”) Tulajdonképpen Önök és mi is tehetetlen rabszolgák vagyunk egy barbár módon hódító, minden értéket szétziláló és elpusztító birodalomban, de mi legalább dúskálhatunk az anyagi javakban. Hiába, mindenkinek nem adatik meg a Kánaán, kizárólag nekünk, boldog „kiválasztottaknak”. Hovatovább huszadrangú kérdés, hogy kit (kiket) juttatnak hatalomra, az Önök nyomorúságos sorsa semmit sem javulhat ebben a sátáni zsarnokságban; csak akkor, ha véletlenül (vagy kellõ törtetéssel) fölkerülnek a „vezetõ elit” érinthetetlen kasztjába.


Fölösleges tovább szaporítanom a szót. Ebbõl is mindnyájan megérthetik, hogy kár a gõzért, mert itt Önöknek nem terem babér. A többi jelölttársam most nyilván megpróbál hangzatos jelszavakat, frázisokat puffogtatni, és betegre hazudozza magát, hogy elnyerje az Önök kegyeit. Én már túlléptem ezen, s amint jeleztem, a végletekig õszinte voltam (most is, mint mindig!). Ha bánatomra nem engem választanak, akkor nyilván még nálam is hitványabb képviselõjük lesz, akiben ráadásul csalódni is fognak. Kérem, hogy kerüljék el a „kései leleplezõdés” olcsó kárörömét, s nyugodtan szavazzanak rám, mert én legalább semmi jót sem ígérek Önöknek.


Ne higgyék, hogy cserbenhagyott a maradék józanságom, bár elismerem, hogy velejéig romlott közéletünkben szokatlan az ilyen provokáló kitárulkozás. Szerintem inkább az nyilvánítható sültbolondnak, aki ennyi csalás, sunyi átverés után még részt vesz bármilyen „választáson” és „népszavazáson”. Ez alól csak azok a derék állampolgárok tekinthetõk kivételnek, akik rám és pártomra voksolnak. Ebben bizakodva hívom Önöket (a legkiválóbbakat!) is az urnákhoz. Kérem, föltétlenül karoljanak fel, hogy legalább az én jövõm felhõtlen legyen, ha már Önöknek nem juthat hasonló vigasz. Mivel a jelenkorinál még sokkal viharosabb idõk is sújthatnak bennünket, nemzetgazdasági és népjóléti szempontból óriási szükség lenne rá, hogy további gondtalan életet biztosítsanak nekem és szeretett családomnak.


Egyébként pedig segítsenek magukon és egymáson, ahol és amiben csak tudnak, mivel ezt tõlem (tõlünk) aligha remélhetik. Mindezek dacára készséggel ajánlom magamat szíves figyelmükbe és kitüntetõ jóindulatukba!


Az Önök leendõ passzív és szürke (vagy inkább óvatosan harácsoló?) képviselõje: X.Y. Z.






Bessenyei a színészóriás



Nem tudok elfogulatlanul írni errõl a nagyszerû mûvészrõl, hiszen személyesen is módom nyílt megismerni és szívembe zárni. Fiatalabb korában többször szavalta boldogult Édesapám verseit (önálló estek keretében is!), akivel kölcsönösen nagyra tartották egymást, s mondhatom, mindvégig bensõséges viszonyban álltak. Legelõször 3 évesen (1956-ban!) láttam õt, Szörényi Évával együtt, nagykanizsai otthonunkban. Késõbb (már nagyobb gyermekként) fõként Budapesten találkoztam vele apám társaságában, színházi elõadások vagy egyéb fellépések kapcsán. (Utoljára 2003-ban, az Ünnepi Könyvhéten váltottam vele pár szót, ahol a róla írt könyvet dedikálta.) Mindig lenyûgözött tökéletes játéka, megnyerõ egyénisége, feszültségeket oldó közvetlensége, eget-földet átható hangorgánuma. Egyedülálló jelenség volt a maga nemében, abszolút tekintély, ízig-vérig színész, a szó legnemesebb értelmében. Abban a korban, amikor olyan tehetségek uralták a színpadokat, mint Jávor Pál, Páger Antal, Pécsi Sándor, Mensáros László, Zenthe Ferenc, Sinkovits Imre, Latinovits Zoltán, Bitskei Tibor, Huszti Péter, Szabó Gyula stb., õ még közülük is toronymagasan kiemelkedett, s valószínûleg minden idõk legnagyobb magyar „komédiása” volt (saját magát nevezte így!). (Utóbbit persze nem állíthatom bizonyosan, hiszen a letûnt századok kiválóságairól nem maradt fenn semmilyen kép- vagy hanganyag.) De világviszonylatban is az elsõk közé sorolható, legföljebb Jean Gabin vagy Lawrence Olivier mérhetõ hozzá a 20. században. Külföldön sajnos alig ismerték, noha más nép fiaként minden dicsõséget learathatott volna. Ezt azonban csöppet sem bánta; ellenkezõleg: büszke volt származására, s haláláig nem feledte kötelességeit nemzetével szemben. Egy kivételes, hosszú pályafutás végén (közel 86 évet élt) megelégedéssel tölthette el a tudat, hogy maradandót alkotott, s a lehetõségekhez képest maximálisan kihasználta rendkívüli adottságait.


Bessenyei Ferenc 1919-ben született Hódmezõvásárhelyen, egy (akkor még) poros alföldi mezõvároskában. Itt járta iskoláit, itt tanulta meg szeretni szülõföldjét és embertársait. Szépen csengõ énekhangja volt, ezért elõször operaénekesnek készült, majd mégis a színészi mesterség mellett döntött. 1940-tõl játszott a szegedi Városi Színházban, majd Miskolcon s a Budai Színházban, azután a fõvárosi Nemzeti Színházban (több alkalommal), a Vígszínházban, utána Egerben és Pécsett, késõbb a Katona József Színházban, a Madách Színházban, a Fõvárosi Operettszínházban s a Várszínházban, valamint tucatnyi szabadtéri színpadon is. A leghosszabb idõt a Nemzetiben, ill. a Madáchban töltötte. A viszonylag sok helyszín is jelzi, hogy nem könnyû útján rengeteg gáncsoskodó kiskirállyal, torz szemléletû rendezõvel, keményvonalas pártbasával kellett megbirkóznia. A buktatók, akadályok dacára is remek figurákat alakított, úgyszólván a magyar s a világirodalom legfontosabb szerepeit játszhatta el. Többek közt elénk varázsolta Gül Baba, Peer Gynt, Bánk bán, Cyrano, Tartuffe, Szakhmári Zoltán (Úri muri), Kossuth Lajos (Fáklyaláng), Othello, Ádám, ill. az Úr hangja (Az ember tragédiája), Dózsa György, Galilei, Falstaff (A windsori víg nõk), Antonius (és Kleopátra), Danton (halála), Görgey (Az áruló), Széchenyi, Háry János, Lear király, IV. Henrik, Higgins (My fair lady), Tevje (Hegedûs a háztetõn), Zorba és Dávid Ferenc (Vendégség) alakját, de számos nótaestet és önálló irodalmi mûsort is tartott. Emlékezetes filmszerepei: Dúvad, Egy magyar nábob, A fekete város, Légy jó mindhalálig, Egri csillagok, Pacsirta, Aranysárkány stb. A TV-játékok közül kiemelkedõek: Eklézsia megkövetés, Iphigénia Auliszban, Beszterce ostroma, A helység kalapácsa, Különös házasság stb. S hogy teljes legyen a statisztika, munkásságát az alábbi kitüntetésekkel ismerték el: 2 db Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló Mûvész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, végül a Nemzet Színésze. Le kell szögeznem azonban, hogy a fenti imponáló listák csak mûvészetének felszínét tükrözik, ám annak tényleges mélységeibõl vajmi keveset mutatnak meg.


Bessenyei felfogásáról, értékrendjérõl, színpad iránti elkötelezettségérõl jóval többet árulnak el a következõ, ars poeticának is beillõ gondolatai:


„Minden én vagyok, minden eljátszott szerep, sors én vagyok.”


„A színház az ember legmagasabb rendû igényei közé tartozik. A színház az emberi méltóságra nevel. Színházat csak örömmel lehet csinálni. Szeretni kell a közönséget!”


„Egy pillanatra sem követtem el szellemi árulást. A színpaddal szemben hûséges, tiszta maradtam.”


„Színházat csak akkor érdemes csinálni, csak akkor érdemes rá pénzt és energiát költeni, ha nem önmagát, hanem az emberek javát szolgálja. Ha egy színész egy néptanító erkölcsi szintjére felküzdi magát, már nem élt hiába. A gonoszság felmutatása még senkit nem riaszt el annak megtételétõl; de a tiszta történet felkeltheti az emberben az önbecsülésnek, az emberi méltóságnak, az önbizalomnak azt az érzését, amelyre szüksége van neki és a társadalomnak is.”


Gyakran emlegette, hogy hatalmas kegyelemben volt része, mert egész életét örök érvényû klasszikusok közelében tölthette, akiktõl sohasem szégyellt tanulni. Különösen büszke volt Németh László és Illyés Gyula barátságára, akiknek tartást, emberséget, tudatos szellemi ellenállást sugalló mûhelyébe nem csak szerepein keresztül nyerhetett betekintést. Bessenyei pályája szerintem két részre osztható: az 1970-es évek elejéig tartott – ha nem is töretlenül (1956 után 6 évre eltiltották) – a felívelõ szakasz, majd utána kb. 2000-ig a leszálló ág (hanyatlásról semmiképpen sem beszélhetünk). Az utóbbit, bár elviselte, nem a saját hibája okozta, hanem irigyei és a politikai rezsim nyomása, valamint az általános értékválság. Noha a szennyes közélettõl mindig távol tartotta magát, s közvetlenül sohasem politizált (1998-ban Torgyánék ugyan jelölték képviselõnek, de szerencséjére nem jutott be), egyes szerepeinek mégis olyan aktualitása, nyílt áthallása volt, hogy a hatalom kopói rögtön szimatot fogtak, s kezdettõl tisztán érezték, hányadán áll a mûvész úr a „létezõ szocializmussal”. Kicsinyes ellenségei sose bocsátották meg neki, hogy az ’56-os forradalom kitörésekor elszavalta a Szózatot a Bem-szobornál, s a nemzet jogos szabadságharcát a leverése után sem tagadta meg. Egyik nyilatkozatában az alábbiakat mondta: „Akármilyen jelzõkkel is illették késõbb a forradalmat, gyönyörû volt! Gyönyörû! Olyan, mint mikor kinyitnak egy ablakot. Beáramlik a friss levegõ, és mindenki fölsóhajt.” Kebelbarátjával és kollégájával, Sinkovits Imrével együtt évekig teherautó-kísérõként dolgozott, ami hasonló „boldogságot” indukálhatott benne, mint amikor Michelangelo-t a Falanszterben széklábak faragására kényszerítették. A hosszú szilencium után, 1963-ban visszatérhetett a színpadra, ahol robusztus alkata, elementáris tehetsége, sugárzó energiája áttörte a sehonnai bitang törpék nyomorító korlátait, s felszabadult szárnyalása feledhetetlen élményeket nyújtott az arra fogékonyaknak.


Nem rajta múlt, hogy évtizedekkel késõbb nem a csúcspontról vonulhatott vissza, hanem a baljós csillagállásnak, a körülmények végzetes összefonódásának köszönhetõ, hogy karrierje megroppant. Egyre kevesebb fõszerepet osztottak rá, vagy olyan szörnyszülött „rendezõi koncepcióknak” kellett volna megfelelnie, melyeket meghasonlás nélkül nem vállalhatott. (Legnagyobb bukása a felújított Othello címszerepe volt, ahol a gonosz Jágó jelentette a pozitív hõst!) Rendkívüli szakmai alázattal az epizódszerepeket is remekül megformálta, de ez a „takaréklángon égés” aligha elégítette ki ambícióit. A régi konzervatív, színész-centrikus rendezõk sorra kiöregedtek vagy kikoptak a pályáról, s az õket fölváltó posztmodernkedõ, kultúrbugris direktorok önkényes „kísérletezés” ürügyén tönkretették a drámák zömét, fütyülve a szerzõk szándékára, s meghamisítva a darabok tartalmát, erkölcsiségét, ill. a szereplõk karakterét. Szegény Bessenyei tûrt, amíg tûrhetett, azonban hiába váltogatta az egyes színházakat, kisvártatva mindenütt eluralkodott a destruktív szellem, majd a totális nihil. (Ma már odáig fajultak a dolgok, hogy valamirevaló régi vagy kortárs, pláne nemzeti irányultságú darabot mûsorra sem tûznek; csupán a silány középszer tobzódik mindenütt, mondván, hogy „ki kell elégíteni a közönség igényét”. Mintha nem a színház nevelne, s formálná a közízlést, hanem az agymosott, elhülyült emberroncsok fölböffenõ „véleménye” lenne a mérvadó.) Mivel már sehol sem találta a helyét, Bessenyei 1981-ben (62 évesen!) nyugdíjba ment. Színházhoz többé nem, de egyes szerepekre még elszerzõdött, melyek egyre ritkábban követték egymást, egészen 2000-ig. Milyen hitványság, micsoda barbár romlottság fertõzi ott a légkört, ahol egy ekkora formátumú mûvész fölöslegessé válik?!


Talán a külvilág csábításai miatt, talán az elszenvedett kudarcok és mellõzések következtében, esetleg vérbõ természetébõl fakadóan Bessenyei magánélete meglehetõsen zaklatott és csapongó volt. Házasságai romba dõltek, s futó kalandjai sem elégítették ki féktelen étvágyát. Egyetlen igaz szerelme a hivatása maradt, ehhez képest a barátok és a nõk csak halvány árnyékot jelentettek. Végül mégis talált egy olyan feleséget (dr. Élthes Eszter), aki megértéssel, türelemmel, szeretettel bánt vele, s aki mellett lassacskán lehiggadt. Asszonya még könyvet is írt, ill. szerkesztett róla („Férjem, a Komédiás”), melyben megkapó õszinteséggel szól kapcsolatukról s párja emberi-mûvészi vonásairól. Miután a munkától nagyjából visszavonult Bessenyei, Lajosmizse környékén vásárolt egy csendes tanyát, ahol a város zajától elhúzódva éltek kedvteléseiknek, pl. az állattartásnak és a lovaglásnak. Immár nézõként újra „felfedezték” a színházat; hajlékukból gyakran tettek kirándulásokat Budapestre, vagy a vonzáskörzetükbe tartozó vidéki elõadásokra. Utolsó éveiben még adott néhány interjút, s a rádiókba, tévékbe is meghívták egy-egy beszélgetésre, olykor filmjeit is ismét levetítették, ez azonban már csekély vigasz lehetett számára. Bár nyilvánosan soha nem panaszkodott, sõt elégedett, megbékélt ember benyomását keltette (abból viszont nem csinált titkot, hogy elege volt már, s jobb lenne „odaát”), azért valószínû, hogy sok keserûség és harag halmozódott föl benne. Otthonában hunyt el 2004. december 27-én, 86 évesen.


Valahol olvastam egyszer, hogy zseni (géniusz) csak az a tudós, író, festõ, zeneszerzõ stb. lehet, aki eredetit alkot; tehát pl. egy színész (vagy operaénekes, karmester stb.) nem, mivel õ mások mûveit dolgozza fel, jeleníti meg, mások utasításainak, elképzeléseinek megfelelve, azaz mozgástere erõsen behatárolt. Persze e véleménnyel is vitatkozhatunk, mégis hajlok arra, hogy elfogadjam; azon megszorítással, hogy az elõadómûvész a saját érzékenységét, tapasztalatait, képességeit felhasználva újrateremti a szöveget (dallamot), vagyis mintegy „fogyaszthatóvá” teszi. A fenti értelemben Bessenyei Ferenc nem volt zseni, viszont azt bátran állíthatom róla, hogy mindazt elérte, ami mûfajában elérhetõ, s a színészet Himalájának legmagasabb csúcsait ostromolta. Akármit játszott, azt tökélyre vitte, a grandiózus hõsöktõl a legkisebb figurákig. Páratlan eszköztárát, széles hangskáláját, jellemábrázoló erejét, gesztuskincsét, szenvedélyeit, humorát mozgósítva kirobbanó sikereket aratott bármilyen darabban, bármelyik színpadon. Egyaránt kiemelkedõt nyújtott a tragédiákban, a vígjátékokban, a zenés komédiákban, a szavalataiban s a nótaesteken. Roppant népszerû volt mind a közönség, mind idõsebb és fiatalabb pályatársai körében. Mindenkit segített, bátorított, tanított, soha nem használt alantas fegyvereket, nem akart senkit háttérbe szorítani vagy ellehetetleníteni. Bízott önmagában, de értékelte mások ügyességét, jó tulajdonságait, tehetségét is.


A színházat egyfajta profetikus igehirdetésnek, vallási és hazafias missziónak is tartotta, ahol a legkiválóbb írók gondolatainak, érzéseinek tolmácsolásával az egész magyarságot lehet gerincességre, erkölcsösségre, a szépség és tisztaság megbecsülésére, a nemzet szeretetére s a szabadságért, függetlenségért vívandó küzdelemre nevelni, még a legocsmányabb bolsevizmus karmaiban is. Hitt abban, hogy céljait megvalósította, hogy szolgálata, alázata nem volt hiábavaló, mert feleletet adott életünk nagy kérdéseire, s katartikus erõvel fölmutatta egy jobb sorsra érdemes nemzet méltóságát.


Mostanában aligha születik hozzá fogható színész-egyéniség. De ha támadna is hasonló, vajon mire jutna egy ilyen reménytelen, gyalázatos korban, egy ennyire kultúra-ellenes, elanyagiasodott, lélektelen világban? Éppen ezért holtában is tiszteljük és szeressük Bessenyei Ferencet, aki pompázatos, illatos virágként nyílott a sivatag közepén, s talán õ volt a honi színjátszás legfényesebb csillaga.







Halottak napjára



Mindenszentek és Halottak napja szerves része népi életünknek. Ilyenkor már mélyen bent járunk az õszben. A sûrû felhõk mögül ritkán bújik elõ a nap, hamarabb sötétedik, hûvösebbek, nyirkosabbak a nappalok és az éjszakák, gyakran szemerkél az esõ, s a tájat borongós köd lepi. A völgyekben, szélmentes lapályokon hajnalonta olykor talaj menti fagyok is elõfordulhatnak. Az erdõk, ligetek elszórják színes lombkoronájukat, bokáig merülhetünk a frissen hullt avarba. A természet az elmúlásra, a téli álomra készül, hogy aztán kipihenve magát, tavasszal ismét megújuljon.


Õseink még sejtették, hogy a halállal nem ér véget minden, hanem csak a földi létünk fejezõdik be; de életünk egy másik dimenzióban tovább folytatódik, ahol már nincs többé nyomorúság, fizikai fájdalom és szenvedés. Õk még ösztönösen hittek a mennyben és a pokolban; próbáltak mindig úgy viselkedni, hogy megmeneküljenek az örök kárhozattól, s eljussanak Isten, vagyis a megtestesült Szeretet ölelõ karjaiba. Nem a haláltól féltek, hanem a bûnös, becstelen élettõl; mert érezték, hogy a mindent látó, Igazságos Bírót nem lehet becsapni, s valamennyiünket szándékaink, tetteink fényében ítél majd meg. Tudták, hogy nincs értelme a kapzsi harácsolásnak, az anyagi javak mértéktelen fölhalmozásának, mert a másvilágra úgysem vihetnek magukkal semmit, kivéve a lelkükben összegyûjtött jóságot és bölcsességet. Alaposan fölkészültek a halálra, oly formában is, hogy számot vetettek egész életükkel, s igyekeztek megbánni vétkeiket, kiengesztelni mindazokat, akiket megbántottak, ill. kiegyenlíteni összes tartozásukat. Sokat imádkoztak, gyakrabban jártak templomba, tapasztalataikat megosztották a fiatalabb nemzedékekkel, s a korábbiaknál megértõbben, filozofikusabban szemlélték a világot.


Ma valahogy ez is másképp van. Elfajult, önzõvé vált, elállatiasodott az ember. Önmagán, a saját vágyain, valós és vélt szükségletein kívül ritkán érdekli más, s mivel a lelke kiüresedett, elsivatagosodott, többnyire retteg a magánytól, majd a rá váró méltatlan, kegyetlen végtõl. Elviselhetetlennek érzi a csendet, az öregedés stációit, haszontalan pótcselekvésekbe menekül, s körbe-körbe rohangál, mint a mérgezett egér. Mivel korunkban a társadalom alapsejtjei, a családok is atomjaira szakadtak, a létbiztonság s a közbiztonság minimálisra csökkent, az egészség (a teljesség!) pedig végzetesen leromlott, de a vallások sem nyújtanak már érdemi kapaszkodót, s a hajdani nagy eszmék (pl. hazaszeretet, tisztesség, bátorság, önfeláldozás, szolidaritás, állhatatosság, hit, boldogság stb.) is mind-mind a porban hevernek; ezért az egyén talaját vesztette, s nem találja a helyét sehol, semerre. Nem bír mit kezdeni sem az életével, sem a halálával.


Õseink még ápolták évezredes hagyományaikat, s ennél fogva azok is erõsítették, megtartották õket. Így például törõdtek másokkal, segítettek a szegényeken, a bajba jutott szerencsétleneken, megülték ünnepeiket, harmóniában éltek szûkebb és tágabb környezetükkel, az Univerzum csillagaival s az évszakokkal. Tisztelték, szerették, szívükben õrizték felmenõiket, sõt, állandó kapcsolatban álltak eltemetett halottaikkal. Egész csokor népszokásunk kötõdik az õszi napéjegyenlõséghez, Mindenszentekhez és Halottak napjához szerte a Kárpát-medencében. (Ezeknek bárki utánanézhet avatott néprajzi könyvekben, helytörténeti monográfiákban és egyházi krónikákban, ismertetésükre ezért nem térek ki.) E régebben élénk, sokrétû szokások sajnos annyira megkoptak már (mondhatnám, tervszerûen kiölték belõlünk!), hogy jószerivel csupán a temetõjárás s a gyertyagyújtás maradt meg belõlük (no meg angolszász mintára újabban nálunk is kezd lábra kapni egy gyökértelen, otromba, horrorisztikus Halloween-komédia), ami eléggé elszomorító.


Gondoljunk arra, hogy akik ma kiterítve, elhantolva vagy elhamvasztva nyugszanak, egykor mind elevenek voltak; s akik most jól-rosszul múlatják drága perceiket, elõbb-utóbb mind ugyanoda jutnak. Nem az számít, hány évet töltünk a földön, hanem az, hogy a rendelkezésünkre álló idõvel miként sáfárkodunk, s képességeinket mennyire hasznosítjuk embertársaink, nemzetünk, magyar hazánk javára. Ne reszkessünk tehát a haláltól, ám próbáljunk meg minél okosabban, tartalmasabban élni. Ezen a kettõs ünnepen dobjuk félre szorító gondjainkat, s ne szégyelljük, ha könny fut a szemünkbe, amikor emlékezünk. Beszélgessünk elhunyt hozzátartozóink szellemével, s a sírhalmuk fölött töprengjünk el az élet és a halál csodáján, megismételhetetlenül egyedi voltán. Szálljunk kissé magunkba, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, s törekedjünk arra, hogy hátralevõ életünket minél tökéletesebbre formáljuk. Az eltávozottak sorsán már nem javíthatunk, de a magunkén és szeretteinkén annál inkább. Úgy örüljünk minden napunknak, mintha ez lenne a legutolsó.


Ne felejtsük: mindig az itt maradóknak nehezebb, a gyász átható kínja kizárólag õket sújtja. Ám, ha szilárd a hitünk, a vigasztalás sem késhet sokáig. Mindnyájan Isten kezében vagyunk, s amíg Õ vigyáz ránk, addig nincs okunk a reménytelen elkeseredésre. A jézusi örök Világosság ragyogjon lelkünkben!







II. Rákóczi Ferenc, a leghívebb magyar



Nagy emberek életére visszagondolni mindig hálás feladat, a nemzet óriásaira emlékezni pedig kitüntetõ megtiszteltetés.


A magyarok több ezer éves históriája szerencsére jócskán bõvelkedik kiemelkedõ, európai mércével mérve is meghatározó egyéniségekben. Nimród, Atilla, Árpád, Szent László, Hunyadi János és Mátyás, a költõ Zrínyi Miklós, Bethlen Gábor, Széchenyi, Kossuth, Petõfi, Mindszenty bíboros tetteire és mûvére a világ bármely nemzete büszke lehetne. Velük teljesen egyenrangú, örökké vonzó, serkentõ példánk Rákóczi fejedelem is. Ha elfogadjuk, hogy Széchenyi István a legnagyobb, akkor Rákóczi Ferencet joggal nevezhetjük a leghívebb, leghûségesebb magyarnak; bár ilyen kiválóságok közt értelmetlen, s koruk, hivatásuk, küldetésük különbözõsége miatt lehetetlen is a patikamérlegen történõ összehasonlítás.


Természetesen most nem vállalkozom rá, hogy Rákóczi útját részletesen bemutassam és elemezzem. Csupán arra teszek kísérletet, hogy írói arcélét felvillantsam, népünk életében játszott sorsdöntõ szerepét megrajzoljam, jellemét, bátorságát, erkölcsi tisztaságát, lelki jóságát, haza- és nemzetszeretetét kiemeljem, a kortársaimnak szóló szellemi üzenetét közvetítsem – a bõven csordogáló források alapján.


Petõfi Sándor a róla költött (Rákóczi címû) remek versében így szólítja meg:


„Hazánk szentje, szabadság vezére,


Sötét éjben fényes csillagunk,


Oh Rákóczi, kinek emlékére


Lángolunk és sírva fakadunk!”


Jeles népi írónk, Féja Géza, többek közt a következõket írja: „Elsõrangú ítélõképességét és széles látókörét mindvégig megõrizte. Mindig csúcsról nézte az életet és az eseményeket, nem akadt meg érzelmek kátyúiban, széles tér volt neki az élet, s a maga természetes helyére tett mindent. Nem hevítették elfogultságok, indulatok, szellemi elsõbbsége fensõbbségében, tántoríthatatlan igazságszeretetben s tárgyilagosságban nyilatkozott meg. A magyarországi háborúról írt emlékirata tökéletes mû; még egyszer feltámadt benne szellemének õsrétege, a vezérlõ fejedelem öntudata, vallomásaiban azonban már egészen elszakadt a földtõl…”


Rezik János, eperjesi tanár patetikus fohászában ekképp lelkendezik: „Élj, Ferenc fejedelem, hazánk gyöngyszeme! Élj, égi küldött! Ragyogj, mint Hajnalcsillag, a nap s a dél elõfutáraként. Annyi forró küzdelem után hozd vissza, felséges fejedelem, a béke és nyugalom napfényes delét!”


II. Rákóczi Ferenc 1676. március 27-én született Borsiban, Felsõ-Magyarországban, vagy másképpen a Felvidéken. Igen elõnyös családfáról származott, ereiben a Zrínyik és Rákóczik vére keveredett. Férfiágon ükapja Rákóczi Zsigmond, dédapja I. Rákóczi György, nagyapja II. Rákóczi György, édesapja I. Rákóczi Ferenc volt (aki fia világra jötte után pár hónappal meghalt), valamennyien erdélyi fejedelmek. Nõágon nagyapja a császár elleni összeesküvésért lefejezett Zrínyi Péter, a költõ Zrínyi öccse, édesanyja pedig Zrínyi Ilona, a bátor amazon, akinek második házassága révén Thököly Imre, a kuruc felkelõ lett a gyermek Rákóczi mostohaapja. A kis Ferencet 12 éves koráig anyja neveltette; korán részt vett a vitézi portyákon, elkísérte Thökölyt a hadjáratokba, végigélte Munkács várának közel 3 éves osztrák ostromát, szóval a megpróbáltatások, nélkülözések során alaposan megedzõdött, és elleste a hadi mesterség fortélyait, amit késõbb Zrínyi elméleti munkáiból is tovább tökéletesített. A Porta befolyása ekkorra már jelentõsen meggyengült, s területeink java mentesült a török iga alól, de nemsokára a még elvetemültebb Habsburgok megszállása alá került. Ahogy Thököly mondta: „Rabságba veti országunkat a német, mihelyt felszabadítja!”. Azaz tovább folytatódott hazánk „két pogány közti” õrlõdése. Kapzsi, telhetetlen idegenek grasszáltak mindenütt, gátlástalanul fosztogatták, sarcolták a népet, aki elképesztõ nyomora ellen lázadásokkal, alkalmi felkelésekkel tiltakozott. De az általános, össznemzeti szabadságharcra néhány évet még várni kellett.


A serdülõ, kamaszodó Ferenc a császár foglyaként 1688-ban átmenetileg a bécsi udvar „védõszárnyai” alá került, s többféle iskolában szigorú, garantáltan magyarellenes, lélektelen papok nevelték, azzal a nem titkolt céllal, hogy írmagostul kiirtsák belõle a hazafiságot, a rebellis szellemet, s engedelmes alattvalót, császári hivatalnokot faragjanak belõle. Legfõbb ellensége Kollonich bíboros volt, azaz kijelölt gyámja, vagyonának „kezelõje”. Egyik elfogulatlan jezsuita tanára az alábbiakat jegyezte fel naplójába: „A fiatal Rákóczi 3-4 évvel látszik idõsebbnek koránál. Arca barnáspiros, sötét a haja is, melyet nem rövidre nyírva, hanem hosszan, vállaira omló fürtökben visel. Egész valójában semmi középszerû nincs. Szavai, járása, magatartása mind méltóságteljesek, fejedelemhez méltóak, minden kevélység nélkül; amilyen nemes, olyan emberséges, jóllehet tekintélyét mindig megõrzi.” Egy másik tanítója szerint: „Ez a kis hõs méltó a részvétre és szeretetre.”


Családjától, Julianna húgától, édesanyjától teljesen elszakították, csupán levelezéssel tarthatta velük a kapcsolatot. Jó úton járt afelé, hogy végleg elvesszen a magyarság számára. A dolognak mégis volt annyi értelme, hogy tudásban, mûveltségben, nyelvismeretben gyarapodott, horizontja tágult, s ezt késõbb is mindig hasznosította. Zsenge ifjúkorában nagy utazást tett Itáliában: Bécsújhelybõl indulva felkereste Velencét, Ferrarát, Bolognát, Firenzét, Genovát, Torinót, Milánót, Nápolyt, Rómát, s XII. Ince pápát is meglátogatta. 1694-ben nagykorúsították, majd visszatért Magyarországra, ahol Sáros megye örökös fõispánja lett. Feleségül vette a 15 éves Sarolta Amália hessen-rheinfelsi hercegnõt, akitõl 3 fia született: az elsõ pár év múlva meghalt, a második József s a harmadik György azonban szerencsésen felnõtt. Birtokain tartózkodva összebarátkozott Bercsényi Miklós ungi fõispánnal, késõbb Aspremont tábornaggyal (a sógorával) és Batthyány Ádámmal.


1697-ben kitört a hegyaljai jobbágyfelkelés, ezt azonban Rákóczi még ellenezte, sõt a látszatát is el akarta kerülni a gyanúsíthatóságnak. Ám környezete nem hagyta nyugodni, kezdett öntudatra ébredni, s levelet küldött XIV. Lajosnak, a francia Napkirálynak. Azonban elárulták, ezért 1701-ben „összeesküvés” vádjával letartóztatták, s a bécsújhelyi börtönbe hurcolták. Fél év után külsõ segítséggel sikerült megszöknie és Lengyelországba menekülnie. Podolinban, Krakkóban és Varsóban múlatta az idõt, megismerkedett Helena Sieniawska hercegnõvel, kivel hosszú évekig rejtett szerelmi viszonyba bonyolódott. Közben itthon elfogatóparancsot adtak ki ellene, s a fejére tízezer forint vérdíjat tûztek. Rákócziban egyre inkább érlelõdött a terv, hogy változtasson hazája nyomorúságán.


1703-ban Törökországban meghalt Zrínyi Ilona. Esze Tamás a tiszaháti kuruc talpasok élén felkereste Rákóczit, hogy jöjjön haza, mert valamennyien õt óhajtják vezérüknek. Az ország legelõkelõbb, leggazdagabb embere rövidesen az önként hozzásereglõ legszegényebbek mozgalmának élére állt, kibontotta a „Cum Deo pro Patria et Libertate” (Istennel a hazáért és a szabadságért!) jelszóval ékesített zászlót, és átlépte a határt, mint Caesar a Rubicont… „Bátorított és erõsített az a szándék, hogy megérdemeljem a nép bizalmát és szeretetét.” – mondta. A híres Brezáni kiáltványban az egész országot fegyverbe, felkelésre szólította a képtelenül adóztató, hatalmaskodó idegen birodalom ellen, s egyúttal felszabadítást ígért a harcban részt vevõ jobbágyoknak. De tömegesen csatlakoztak hozzá középnemesek, sõt fõurak is, valamint ukránok, tótok, ruszinok; hamarosan egész Felsõ-Magyarország kuruc kézre került, egymást érték a lelkesítõ gyõzelmek. Vele küzdöttek olyan kiválóságok, mint Ocskay László, Vay Ádám, Károlyi Sándor, Vak Bottyán, Forgács Simon, Béri Balogh Ádám, Radics András, Bezerédj Imre, Ráday Pál (õ volt a titkára és gyakorta társszerzõje) stb.


A politikai-katonai teendõk mellett kezdett kibontakozni Rákóczi irodalmi tehetsége is. Ekkortájt írta Buzgó ének-ét és Alázatos imádság-át, majd 1704-ben latinul és franciául kibocsátotta, a külföld meggyõzése végett, a Recrudescunt címû kiáltványát („Megújulnak a dicsõséges magyar nemzet régi sebei.”), melyben cáfolhatatlan, alapos indoklását adta a szabadságharc szükségességének. (A törvényeket megszegõ hatalommal szemben az ellenállás nem lázadás, hanem jog. „Az Isteni Gondviselés elküldött engem puszta hazámba fegyverért, szabadságért kiáltó szózatnak. Meghallotta ezt a kiáltást mindenki, a szabadság neve megmozgatta a nemes szíveket, sereglettek és fegyvert fogtak a szabadság visszanyerésére. De ez a szózat nem volt abban a helyzetben, hogy a katonáknak zsoldot, ruhát, fegyvert és lovakat adjon. A néptõl kellett tehát kérnünk, hogy adni tudjunk neki. De ugyanez a nép volt katona is, mégis adókkal kellett terhelni, kényszeríteni kellett, hogy eleséget szállítson, ne hagyja abba a föld mûvelését, és ugyanakkor elviselje a háború fáradalmait.”)


A gyulafehérvári országgyûlésen a székely, magyar és szász rendek Erdély (utolsó) fejedelmévé választották (beiktatására csak 1707-ben került sor Marosvásárhelyt), majd a lengyel trónt is felajánlották neki; ezt azonban többször is szerényen elutasította; mert „…sem célszerûnek, sem becsületemmel megegyezõnek nem tartottam idegen ország koronájáért és önhasznomért hazám ügyét cserben hagyni, kitévén azt a legnagyobb veszélynek, tudniillik a németek jármának, hogy szabadságának még amaz árnyékát is elveszítse, amely addig megmaradt.”


1705-ben tartotta Rákóczi a Gyömrõi beszéd-ét („Nincs veszedelmesebb egy szabad nép kormányzásában, mint a titkolózás, amely sok gyanúra és bizalmatlanságra ad lehetõséget… – Nem kívánok birodalmat, nem kincset tûletek, s nem egyebet: az igaz, bátor magyar szívet, hogy az magaméval összekapcsolván, veletek éljek és haljak! – Megteszek minden tõlem telhetõt, ha a nemzetnek nyugalmat szerezhetek vele. De ha ez nem sikerül, eljött az ideje annak, hogy üdvünket inkább nagylelkû halálban keressük, mintsem hogy magunkra vegyük a németek igáját. – Mert arra szövetkeztünk és esküdtünk, hogy nem tesszük le a fegyvert, amíg a szabadságunkat vissza nem szereztük.”), majd a szécsényi országgyûlésen vezérlõ fejedelemmé választották. Ekkor született A szegénylegény éneke (1706) és a Responsio-ja, melyet a vallási békétlenség, fõként a jezsuita túlkapások ellen írt. („Nem tûrhetõk az országban olyanok, akik hazai kenyeret esznek, és az ellenség parancsát követik!”)


Az egész háború csúcspontja az 1707-es ónodi országgyûlés, ahol megtörtént a Habsburg-ház trónfosztása („Eb ura fakó! József nékünk nem királyunk!”), ill. az általános adózás (köztereh) bevezetése. Néhány képviselõ ugyanitt durván megsértette becsületében, s a közpénzek elsikkasztásával vádolta. Rákóczi könnyekkel küszködve, ám önérzetesen válaszolt: „Édes nemzetem! Ezt érdemlettem tõled bujdosásim után? Életemet, véremet, mindenemet éretted felszentöltem, feleségemet, gyermekimet, szerencsémet megvetettem, sõt ami több, az édes eleim is a virágzó elõbbi szabadságodnak helyrehozásáért mindeneket kockára vetvén, véröket, hitüket feláldozták. Nem tûröm, nem szenvedem, magammal koporsómba viszem: mert te tudod, Istenem, hogy igaz szívû vagyok, és privát javat nem kívánok! Ne szenvedd, édes hazám, rajtam ezt a gyalázatot!” (Ezzel a többséget sikerült meggyõznie, s a renitenseket helyben felkoncolták.) Ugyanakkor figyelmeztette az urakat is az egyszerû nép õszintébb megbecsülésére: „Vigyázzunk nagyon, mert ahogyan mi fellobbantottuk a tüzet az ellenség ellen, ugyanúgy ellenünk is támadhat ugyanaz a tûz!”


A kuruc had hiányosan felszerelt, képzetlen, alultáplált volt, s bizony önmagában a fogyatkozó lelkesedés nem óvhatta meg mindig a vereségektõl (pl. Nagyszombat, Trencsén stb.). Ezért írta meg Rákóczi 1708-ban a Hadakozó embernek tanító scholája címû traktátusát, és katonái elõtt számos beszédet is mondott (pl. a huszti gyûlésen s a kállói hadiszemlén). A sárospataki országgyûlésen elhatározták a harc rendületlen folytatását, a megalkuvás és a felemás béke elutasítását. A nehézségek viszont egyre szaporodtak; sem a franciáktól, sem az oroszoktól (Nagy Péter cár), sem a törököktõl nem kaptak mást hitegetésen kívül, így esélyeik egyre romlottak, s az 1710-es romhányvadkerti csatavesztés már a végsõ bukást vetítette elõre. Rákóczi ekkor írta meg Egy igaz magyarnak hazája dolgai felõl való elmélkedése címû politikai mûvét, majd ismét Lengyelországba indult támogatást szerezni. Azonban 1711-ben a teljhatalommal megbízott Károlyi Szatmárban békét kötött a labancokkal, majd a majtényi síkon letette a fegyvert (pontosabban a zászlókat), mert nem vállalta a további kilátástalan véráldozatokat. (Áruló volt-e vagy reálpolitikus? – ebben ma is megoszlanak a vélemények. Nem tisztem most ezt a vitát eldönteni. Csupán megjegyzem, hogy 1849-ben kísértetiesen megismétlõdött mindez Görgeyvel Világosnál.) Ezzel véget ért a magyar história leghosszabb (8 esztendõs) szabadságharca. Csekély eredménnyel, hisz elmaradt a jobbágyfelszabadítás, veszendõbe ment a belsõ megújulás s a gazdasági fejlõdés, azaz lényegében minden maradt a régiben. Megkezdõdött a kurucok életfogytig tartó keserû bujdosása.


Rákóczi 1713-ban Franciaországba ment, csatlakozott hozzá Zay Zsigmond s Mikes Kelemen, a tehetséges íródeák, jóval késõbb pedig Bercsényi is. Az általános európai rendezésbõl (ez volt az 1714-es rastatti béke) hazánkat egyszerûen kihagyták, mint azóta is annyiszor! 1715-ben, III. Károly nyomására, a pozsonyi országgyûlés Rákóczit és a hûségesküt megtagadó híveit hazaárulónak nyilvánította, fõ- és jószágvesztésre ítélte. Párizs is megalázta, felszínességével taszította a fejedelmet, ezért egy vidéki kolostorba vonult vissza, ahol szinte szerzetesként élt, és hozzákezdett a Confessio (Vallomások) latin nyelvû lejegyzéséhez. Ebben az 1716-19 közt készült 3 részes szubjektív vallásfilozófiai, önéletrajzi „versprózában” Szent Ágoston-i magasságokba szárnyalt. Az 1717-ben franciául írt Memoires-jaival (Emlékiratok) együtt ez a barokk utáni, felvilágosodás elõtti irodalmi munkásságának vitathatatlan fõ mûve, a saját idealizmusának s egyben szabadságharcának megkerülhetetlen, európai rangú tükörképe. Ilyen sorok találhatók benne: „Ki a világ elõtt fejedelem, a te színed elõtt por és féreg vagyok…– Mert ki lehet ellenem, ha te velem vagy, és ki lehet mellettem, ha te elhagysz?”


1717-ben a szultán hívására kíséretével egyetemben Törökországba utazott; elõbb Gallipoliban, majd Drinápolyban, Jeniköjben, végül 1720-ban Rodostóban telepedett meg. (Bercsényi szójátéka szerint: „Rodostó – ostorod”.) A Porta is csak ámítgatta, tapasztalatait, szolgálatait elfogadta, de még a maga és társai megélhetését is alig biztosította. Nem sok reménysége, bizodalma maradt: „… szinte már azt sem tudom, élek-e még, vagy csak azért vagyok a világon, mert elfelejtettek eltemetni. Ugyanis az a szomorú tapasztalatom, hogy a lelki és testi halálon kívül van politikai halál is. Már semmi, de semmi nem köt ehhez a világhoz. Senki nem veszi hasznomat, és amikor magam sem látom hasznát személyemnek, kétszeresen szerencsétlen vagyok.” A zágoni Mikes szerint: „A bujdosásban is bujdosnunk kell.” Szekfû Gyula, a neves történész írta a számkivetett fejedelemrõl: „A számûzetés keserûsége csak a földi vándorlás legvégén, a halál kapujában vált meg tõle. Szomorúság volt osztályrésze, nagyobb szomorúság, mint amit a sors egyéb számûzöttekre szokott kimérni. Nem elég, hogy a hazától, a nemzet közösségétõl elszakadt, utolsó évtizedeiben a keresztény világ vigasztalását, a nyugati mûveltség áldását (??! – S. A.) is nélkülöznie kellett. Végtelen egyedülvalóság feküdte meg lelkét embertelen súllyal, senkitõl tanácsot, senkitõl útmutatást nem remélhetett. Mindent saját magából, saját gondolat- és érzésvilágából kellett merítenie.”


1721-ben Meditáció-i sorozatát vetette papírra, majd 1725-ig befejezte állambölcseleti munkáit, közben szorgalmasan levelezett sokakkal. Mindkét fiának sikerült megszöknie a bécsi fogságból, s közülük György több hónapig nála vendégeskedett; de valójában fiaiban is csalódott, akik nem örökölték sem képességeit, sem áldozatkészségét és kitartását. 1732-ben elkészült II. Rákóczi Ferenc politikai és erkölcsi végrendelete, melyben egyéb intelmei mellett leszögezte: „A fejedelmeknek törvényes hatalmuk van, amelyet a nép szabad és egyhangú beleegyezése adott nekik és tart fenn.” 1735. április 8-án, 59 éves korában halt meg a „szegénység édesura”. Szívét a francia Grosbois-ba küldték kézirataival együtt, testét pedig Rodostóban temették el, majd átvitték Konstantinápolyba (Szent Benoit templom), Zrínyi Ilona hamvai mellé, végül 1906-ban nagy pompával mindkettõjük földi maradványait a kassai Dómba szállították.


Rákóczi egész életével a Habsburg-birodalomtól különváló, önálló, független, központosított új Magyarország felépítésén fáradozott, mind diplomáciai és katonai, mind pedig gazdasági-társadalmi és kulturális téren. Tollal és karddal harcolt a szabadságért, a nemzeti összefogásért és egységért. Államférfi, hadvezér, mûvelõdéspolitikus, diplomata, író, társadalmi és vallási bölcselõ volt egyszemélyben. Már kortársai is nagy tisztelettel övezték a „haza atyjának” karizmatikus egyéniségét, valóságos Rákóczi-kultuszt teremtve ezzel. Nála a személyes sors s a nemzeti ügy tökéletes összhangban volt; kizárólag népe fölemelkedésével együtt akart boldogulni, s nemes küldetésének bukása okozta önnön tragédiáját is. Mindvégig vallási toleranciára, a felekezeti viszályok kiegyenlítésére törekedett, kerülte a zsarnokságot, a fölösleges erõszakot; ha szükséges volt, büntetett ugyan, de kegyes és igazságos volt, mértékletes és méltóságos. Mélységes hit, törhetetlen hazafiság, vitézi morál, továbbá emberszeretet, hûség, bölcsesség, kötelességtudás és önzetlenség jellemezte. Ugyanakkor elemzõ, önfeltáró, vívódó és szenvedélyes alkat volt. Messze elõre látta, hogy az egyes társadalmi osztályok közti éles ellentéteket fel kell oldani, sõt azt is, hogy a közép-európai (ha úgy tetszik: kárpát-medencei) népek csupán együtt vihetik valamire, mert a gyûlölködés és marakodás csak a pusztulásukhoz, elsöprésükhöz vezethet. (Bizony nem ártana megszívlelni ezt azoknak a vaksi, hazug és barbár „demokratáknak” sem, akik azt hiszik, hogy szabadok és boldogok lehetnek olyan áron, ha egy másik nemzet torkát szorongatják, vagy életterét fondorlattal összezsugorítják.)


A kuruc világnak Rákóczi volt az éltetõ magja, fáradhatatlan motorja. Tüneményes alakja õ a magyar történelemnek. Szabadságharca, hagyatéka feltüzelte, megtermékenyítette a lelkeket, melyekbõl pompás mesék, mondák, dalok és mûvészeti alkotások fakadtak. Diadalok öröme, kudarcok bánata, remény és lemondás árad belõlük, az igaz ügyért küzdõk iránti rajongó szeretet s a szabadságunkat eltipró ellenség dühös megvetése tör föl századok óta. Riadó kürt és kesergõ tárogató dobban meg szívünkben, egy daliás kor gyönyöre és gyásza vibrál idegszálainkon. Rákóczi fejedelem emléke állócsillagként tündököl a Hadak Útján, örök világosságot és példát sugároz minden árva, szenvedõ, sötétben botorkáló magyarnak. Csak fel kell emelni csüggedõ fejünket, hogy szembenézzünk vele!







Szellemi, lelki, erkölcsi és hitbeli adalékok a magyarság megmentéséhez


(Elhangzott Bösztörpusztán, a Magyarok Országos Gyûlésén, 2011-08-13-án.)



Egykor a magyari fajta is a krisztusi tökéletességet közelítõ, istenarcú, kultúrmissziót betöltõ és legyõzhetetlen nép volt. Nem meglepõ, hogy az alvilág romboló erõi ellene támadtak, hogy maga a Sátán és démoni szövetségesei próbálják országát megkaparintani, õt pedig szétszórni, beolvasztani vagy megsemmisíteni. Ma már ez a küzdelem végkifejletéhez érkezett. A nemzet keresztre szögezve, tehetetlenül és hitetlenül várja a csodát, miközben rettenetes haláltusáját vívja. Csakhogy Jézus feltámadt, s ebben külön-külön mindnyájunknak része lehet, de arra nincs példa a világtörténelemben, hogy egy elvérzett, kiirtott nép valaha életre kelt a semmibõl. Nekünk tehát minden fájdalmunk dacára, még élve, s önerõnkre támaszkodva le kell szállnunk a keresztrõl, ha a Magyarok Istene is úgy akarja. Mert széthordott javakat, kiüresedett hagyományt, betiltott anyanyelvet, elrabolt országrészeket némi fáradsággal és áldozattal vissza lehet még szerezni; de a nemzethalál után már megmaradásról vagy újjászületésrõl többé nem beszélhetünk.


Nem kétséges, hogy ma is van feladatunk és küldetésünk, de biztosan nem az, hogy föláldozzuk magunkat másokért, hogy életünk árán is galambokká szelídítsük a húsunkat szaggató keselyûket. A mi dolgunk éppen az – mint a fény s a tudás legõsibb népének –, hogy megõrizzük (s minden jó szándékú nációval ingyen megosszuk) a ránk bízott isteni talentumokat, továbbadjuk az életet, s fönnmaradjunk a világ végéig, hogy a természeti és égi törvényekkel összhangban, boldogan s békességben építhessük lelkünket, otthonunkat, hazánkat. S ha ettõl bárki erõszakkal el kíván téríteni, vagy eredményeinktõl, alkotásainktól meg próbál fosztani, vagy bármi okból kardot ránt ellenünk, bizony kapja meg, amit megérdemel! Sajnos az amerikanizálódó világban uralkodó multinacionális, globalizációs elnemzetlenítõ folyamatok sem kedveznek a magyar törekvések elfogadtatásának; de mi mégsem mondhatunk le igazunk minél teljesebb érvényesítésérõl, szabadságunk, semlegességünk, nemzeti önrendelkezésünk és egységünk megteremtésérõl, zsivány módra elbirtokolt területeink visszaszerzésérõl.


Kulcsszavaink a következõk legyenek: önvizsgálat, önellátás, önvédelem. Ezek vonzásában próbáljunk tömörülni, kisebb-nagyobb közösségekké szervezõdni, majd elindulni a kitûzött célok, a nemzet valódi emelkedése felé. Szögezzük le, hogy egy nemes ügy elgáncsolása, egy ember pályájának kerékbe törése, egy nemzet keresztre feszítése még nem föltétlenül a halált s a véget jelenti, hanem csupán a gonoszság ideiglenes térnyerését. A föltámadás reménye, a magasabb rendû értékek választása mindig üdvösebb, mint a csupasz porhüvely megmentése, ill. a tûrhetetlen megaláztatások lenyelése. A bátor nemzetszolgálat – legyen bármi a bére – mindenkor áldásos, gyümölcsözõ életet jelent; míg a meddõ, könnyelmûen elherdált, pláne a nemzet kárára fordított élet, átkot. Könnyekbõl, búskomorságból, „sírva vigadásból”, dühbõl és gyûlölködésbõl építkezni nem lehet. Lelkünkbõl, nemzettudatunkból tehát sürgõsen számûzzük az efféle gátló koloncokat, s kölcsönös türelemmel, megértéssel, szeretettel kíséreljük meg az önmagunkra találást, majd mozduljunk el egy fundamentálisabb, hasznosabb létezés irányába. Ne verjük féltéglával a mellünket, hogy milyen kiváló hazafiak, remek próféták vagyunk, hiszen selejtes vagy értékes voltunkat úgyis eldönti majd a könyörtelen idõ. Ugyanakkor legyen tartásunk és méltóságunk bármilyen helyzetben; ne keressük a hatalom kegyeit, s ne bénítson bennünket kisebbrendûségi érzés. Jogainkért, érdekeinkért, anyagi és szellemi javainkért álljunk ki határozottan; ne hagyjuk magunkat elkábítani és sarokba szorítani; továbbá tartsuk számon sérelmeinket, s támogassuk bajba jutott vagy nélkülözõ testvéreinket.



Úgy gondolom, az istenhit és a hazaszeretet minden magyarnak rendkívül fontos, s igen harmonikusan kiegészítik egymást. Csak akkor élhetek önmagammal s a világgal teljes szellemi-lelki összhangban, ha nem állítom szembe õket, hanem mindkettõhöz egyformán ragaszkodom, s jó testvérként megférnek a szívemben. Megtapasztaltam azt, hogy akik kizárólag a transzcendens dolgokba csimpaszkodnak, azok elõbb-utóbb bigottá válnak, s szájtátva reménykednek az isteni beavatkozásban, miközben saját kötelességeiket elhanyagolják honfitársaikkal és hazájukkal szemben. Akik viszont kikapcsolják, megtagadják a rejtett misztériumokat, amolyan „sült-realistaként” az önzetlen, egészséges hazafiságra is képtelenek, mert beléjük fészkel a gyûlölködõ sovinizmus, s a legkisebb kudarcok is porig sújtják õket. Mindkét oldal elrugaszkodik a valóságtól, s vallási fanatizmusában, ill. politikai elvakultságában hajlamos a rossz döntésekre, a küzdelem korai feladására, vagy éppenséggel önnön képességeinek, hatósugarának fölülbecslésével mások bajba sodrására. Aligha kell részleteznem, milyen szörnyû lehet mindkettõ a nemzet szempontjából. Nem könnyû tehát megtalálni a helyes egyensúlyt istenhit és hazaszeretet között, azonban ez elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy – a ránk törõ külsõ és belsõ ellenségekkel szemben – önvédelmi élethalálharcunkat elõdeinkhez méltóan megvívjuk. Mert bárki bármit állít, ezt a háborút nem kerülhetjük el, nem úszhatjuk meg, s a siker nem fog mennyei mannaként az ölünkbe hullni.


Bár korunk sötétebb és rémisztõbb minden elõzõnél, mi mégsem vagyunk hitványabbak elõdeinknél, ezért indokolatlan lenne fajtánk „temetése”, vagy bármiféle önmarcangolás. Persze a tárgyilagos erõfelmérést, leltározást a saját táborunkban is meg kell ejtenünk. Bíztató jövõképet csak akkor vázolhatunk fel, ha behatóan megismerjük történelmünket, páratlan kultúrkincseinket, sok évezredes hagyományainkat, s eltéphetetlen szálakkal kötõdünk õsi gyökereinkhez. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a múltunk nem mögöttünk botorkál, valami távoli, ködös homályba veszve; hanem közvetlenül alattunk van, amelyen rajta állunk, s belõle merítünk példát, energiát és nyersanyagot az országépítéshez.


A ránk váró feladatokkal akkor is meg kell birkóznunk, ha pillanatnyilag nem hoznak eredményt, s látszólag céltalanul telik el az életünk. Lehet, hogy egész nemzedékünk elbukik, elõfordulhat, hogy együttesen se bírjuk megfékezni mélyrepülésünket. Számunkra ez föltétlenül tragédiát jelent, azonban semmiképp sem menthet föl kötelességeink teljesítése alól. Felelõsséggel tartozunk utódainknak, az egész nemzetnek (s persze lelkiismeretünknek is) abban, hogy betöltöttük-e hivatásunkat, örök magyar küldetésünket. Egyszer el kell számolnunk arról, hogy megõriztük-e a ránk bízott értékeket, hogy tovább adtuk-e a világító lángot s magát az életet. Jaj lesz azoknak, akik kibújtak a rájuk rótt sors alól, s a munka könnyebbik végét választották, pláne önös érdekbõl a nemzetrontók pártjára álltak, vagy elárulták drága hazánkat!


Lehet, hogy minden törekvésünk, lelkesedésünk, alázatos és áldozatos nemzetszolgálatunk csupán egy csepp a tengerben, viszont milliónyi ilyen csepp már szinte tenger. Ha mindenki megteszi a maga dolgát, elképesztõ hajtóerõket sorakoztathatunk fel a magyarság mellett! Ne felejtsük: Isten mindenek fölött, s a Haza mindenek elõtt!



Szomorúan látom, hogy a posztkommunista „köpönyegváltás” korszakában szinte minden tisztességes népi kezdeményezés, a magyarság helyzetének javításáért indított valamennyi mozgalom elõbb-utóbb zátonyra fut, vagy csírájában elhal. Ember legyen a talpán, aki ennyi kudarc után még reménykedni mer, s valami új, nagy fába vágja a fejszéjét, avagy folytatja korábbi küzdelmeit eltiprásunk ellen, ill. a magyar igazság, szabadság és kultúrfölény érvényesítéséért. Mivel a politikában, a gazdaságban, netán a nyílt csatamezõn egyelõre nem sok babér teremhet számunkra, ezért az elkerülhetetlen hazamentõ harcokat legelõször szellemi-lelki síkon kell megvívnunk. Helyre kell állítanunk szétroncsolt történelmi és nemzettudatunkat, önbecsülésünket, ellopott bátorságunkat és nemességünket, sárba döngölt hitünket és életkedvünket. Vissza kell térnünk eurázsiai örökségünkhöz, lappangó hagyományainkhoz, feledésbe merült értékeinkhez. Csupán e szilárd, biztos alapokra támaszkodva lehet esélyünk, hogy más dimenziókban is legyõzzük esküdt ellenségeinket; s minden téren egy szerves, értelmes, örömteli életet, ill. egy fejlett, gondoskodó, vonzó országot teremtsünk magunknak.


Sokat töprengek azon, melyik utat válasszuk, miképpen cselekedjünk, hogy garantáltan elõbbre jussunk. Szerintem kizárólagos, egyedül üdvözítõ recept nincs, s még ha létezne is ilyen, ugyan ki lenne képes elfogadtatni az összes hazafias táborral vagy csoportocskával, ilyen széthúzás és megosztottság mellett. Nem vitás, hogy roppant kegyetlen, mohó háttérerõk szorításában vergõdünk, melyek a végsõ pusztulásunkra törnek; azonban általános romlásunkban igen jelentõsek a saját vétkeink is. A gyávaság, a közöny, a becstelen önzés, az önfeladás, a szolidaritás hiánya, az elvtelen megalkuvás, a mûveletlenség, az agymosás és kisemmizés eltûrése, a materiális fogyasztói szemlélet, a pénzközpontúság stb. sajnos egyre intenzívebben áthatja népünket. Tehát nem elég, ha hódítóink, lakájaink gaztetteit nyilvánosságra hozzuk és megtoroljuk, hanem tulajdon portánkon is szigorú, elfogulatlan önvizsgálatot kell végeznünk. Hibáinkat, mulasztásainkat számba kell vennünk, és sürgõsen változtatnunk kell eddigi magatartásunkon, világnézetünkön. E nélkül zuhanásunk megállíthatatlan, fuldoklásunk kezelhetetlen.


Nem tagadom, olykor közel kerülök ahhoz a határhoz, melyen túl minden további küszködés és áldozat fölösleges, hiszen ha megfeszülök, akkor sem érhetek el semmit. (Bajtársaim közül is egyre többen visszavonulnak, s magukba fojtják meddõ keserûségüket.) De hiszen megrontóink pont ezt akarják, hogy minden hazafi feladja õrhelyét, és minden hû szív megszûnjön dobogni! Pusztán ezért is folytatnunk kell a munkát, legalább dacból! S még inkább azért, mert ez egy életre szóló hivatás, egy Istentõl kapott küldetés, melyrõl egyedül neki tartozunk számadással. Nem az a fontos tehát, hogy sikerrel járjunk (bár ez sem mellékes!), hanem hogy teljes energiánkkal, rendíthetetlenül mindent elkövessünk az ügy érdekében. A szüntelen küzdés és nemzetszolgálat sohasem értelmetlen! Az égi és földi teljesség – mint legfõbb iránytûnk – vezéreljen bennünket mindig, hogy legalább megközelíthessük az elérhetetlent.



Az utolsó 100 évben a magyarság hajdan dicsõséges, késõbb kudarcokkal, vereségekkel is terhelt, de mindenkor viharok tépte, sok ezer éves történelmének olyan mélypontjára jutott, ahol már a puszta léte, fönnmaradása is veszélybe került, nemhogy megújulása és fölemelkedése. A hivatalos politika sajnos ritkán teljesítette alapvetõ kötelességeit népünkkel szemben, sõt nemegyszer önnön vezetõink váltak legádázabb sírásóinkká, kerékkötõinkké, a fejlõdés és értékõrzés elmozdíthatatlan gátjaivá. Úgy vélem, bármilyen hatalom is regnáljon Magyarország élén, a jelenlegi avult, ördögi demokratúrában nem lehet képes feladatainak maradéktalan végrehajtására, ill. a nemzeti akarat érvényesítésére. Ezért totális fordulatra, radikális rendszer-, államforma- és paradigmaváltásra van szükség; amely azonban csak a civil lakosság összefogásával és szervezett, elszánt közremûködésével érhetõ el. A politikai elit sohasem mûködhet hatékony ellenõrzés nélkül, s nem engedhetõ meg, hogy az iránta támasztott széles körû elvárásokat figyelmen kívül hagyja, vagy éppen az össznemzeti érdekek, célok ellen cselekedjen, felelõtlenül és büntetlenül.


Mivel nem kevesebbet szeretnénk, mint az egyetemes magyarság mostoha helyzetén javítani, ezért tevékenységünket távlatos és magas rendû hivatástudatnak kell vezérelnie; mely nem kötõdhet egyetlen párthoz, önjelölt klikkhez, ideológiai szekértáborhoz sem. Mindenkor azokat a fõ stratégiai gondolatokat kell megfogalmaznunk, melyek nélkül lehetetlen bármiféle változás kiharcolása. Sürgõsen vissza kell szereznünk eltékozolt jussunkat, mások által lezüllesztett erkölcsi tartásunkat és becsületünket. Beteg társadalmunk gyógyításakor nem elégedhetünk meg felemás „reformokkal”, „megszorító csomagokkal”; vagyis nem a másodlagos okozatokat, hanem az elsõdleges, kiváltó okokat kell kiküszöbölnünk; s az életünkbe haladéktalanul integrálnunk kell azokat a vezérlõ eszméket, amik a magyarságot mindmáig megtartották ennyi vérzivatar dacára is.


A jövõben szükséges általános nemzetmentést csak olyképpen vázolhatjuk föl és valósíthatjuk meg, ha kizárólag önérdekünkre vagyunk tekintettel; az eddigi megalázó, önfeladó megfelelési kényszerek helyett. Nyilván nem rugaszkodhatunk el teljesen a nemzetközi erõviszonyoktól, a sokat emlegetett „politikai realitásoktól”; azonban világosan ki kell mondanunk, hogy csak azokkal mûködhetünk együtt bármiben, akik nem akarnak leigázni, kifosztani, gyarmati sorba zülleszteni, vagy éppenséggel likvidálni bennünket. Jobb, ha tudjuk, hogy mindazok, akik emberszámba se vesznek minket, akik csalárdsággal vagy erõszakkal közelednek hozzánk, akik csak mesés profitot remélnek tõlünk, bizony azok ellenségeink, éljenek bármelyik kontinensen! Magyarországon valódi áttörés a nemzet megkerülésével nem hajtható végre (senki sem váltható meg, ha nem kívánja!), beleértve az elcsatolt nemzetrészeket és az emigrációt is. Mindenre kiterjedõ jobbító csatáinkat egyszerre kell megvívnunk materiális (fizikai) és szakrális (metafizikai) síkon is; mert egyik sem nélkülözheti a másikat, külön-külön egyik oldal sikere sem vezethet végleges gyõzelemre. Ezek után lássuk konkrétan azt a „tízparancsolatot” (nemzeti minimumot), amely szükséges ahhoz, hogy a Kárpát-medence magyarsága elmozdulhasson a mostani (v)álságos, csõd-közeli holtpontról egy biztatóbb irányba.



I. GAZDASÁGI-ANYAGI FÖLEMELKEDÉSÜNK ESZKÖZEI



1.) A közrend, a közbiztonság s a törvény elõtti egyenlõség mielõbbi megteremtése. A „megélhetési” és a „fehérgalléros”, valamint a monetáris bûnözés, ill. a korrupció fölszámolása. A visszaesõk és közszolgálatot ellátók „félrelépéseinek” fokozott elmarasztalása. A belsõ rendvédelmi szervek (rendõrség, ügyészségek, bíróságok) megtisztítása és megerõsítése, az ismét kötelezõen sorozott honvédõ hadsereg ütõképességének biztosítása. Közhatalmi tisztséget csak átvilágított, becsületes, arra alkalmas s a nemzetnek elkötelezett személyek tölthetnek be.


2.) Virtuális külföldi hitel- és kamattartozásunk további törlesztésének megtagadása, vagy zömének eltöröltetése. Szabadulás az IMF és a Világbank, valamint a többi globalizáló, cionista mamutvállalat és pénzintézet karmaiból. Nemzetérdekû gazdaság és kereskedelem kiépítése; a hazai kis- és közepes vállalkozások, mezõgazdasági kistermelõk támogatása, piacaink bõvítése. Munkahelyek teremtése, progresszív és családközpontú adózás, a minimálbérek emelése, a nyugdíjak értékállóvá tétele, a segélyek szigorú feltételekhez kötése. A feketegazdaság s a „kiskapuk” megszüntetése, a lehetõ legoptimálisabb foglalkoztatottság, anyagi gyarapodás és létbiztonság elérése. A kilakoltatások s a teljes egzisztenciális ellehetetlenítés megakadályozása.


3.) A termõföldek, az ország természeti kincsei, mûemlékei, stratégiai ágazatai, közmûvei nem idegeníthetõk el, vagy ha ezek elkótyavetyélése („privatizációja”) már megtörtént, vissza kell õket államosítani. A magyarság végzetes fogyását, elszomorító demográfiai mutatóit abortusztilalommal és megfelelõ intézkedésekkel sürgõsen meg kell fordítani; az idegen etnikumok esztelen betelepítését azonnal meg kell állítani, a jogcím nélkül itt tartózkodókat ki kell toloncolni.


4.) Kórosan egyoldalú szövetségesi kapcsolataink felülbírálata. Az összeomlás szélére jutott, vérünket szívó NATO-ban és EU-ban elfoglalt hátrányos helyzetünk föltárása, elkapkodott csatlakoztatásunk nyomorító szabályainak újratárgyalása, ill. a kilépésünk megfontolása. Kölcsönös elõnyökön nyugvó, egyenrangú nyitás turáni rokonnépeink s a Kelet felé.


5.) Igazságot Magyarországnak! Az aljas trianoni és párizsi békediktátumok revíziója; a szétdarabolt Kárpát-medence, a csonkaországi s az utódállamokhoz került õshonos magyarság összetartozásának kinyilvánítása; elrabolt szabadságunk, függetlenségünk és önrendelkezésünk visszaszerzése. Hivatásos csendõrség felállítása, valamint önkéntes (fegyverviselési joggal bíró) nemzetõrség, rendvédelmi gárdák és polgárõrségek szervezése.



II. MORÁLIS ÉS SZELLEMI-LELKI MEGÚJULÁSUNK FELTÉTELEI



6.) A Szent Korona értékrendjén alapuló õsi Alkotmányunk megszakított jogfolytonosságának helyreállítása, s a vele harmonizáló alaptörvény, ill. sarkalatos törvények hatályba léptetése; a valódi, népbarát jogállam megteremtése. A mostani torz választási törvény fölülírása (pl. a kopogtató cédulák eltörlése, a bejutási küszöb 2-3 %-ra mérséklése, a kampánypénzek maximálása, a médiában egyforma szereplési lehetõség biztosítása stb.); a kétkamarás parlamenti struktúra ismételt bevezetése, ill. az enyhén szólva is fölösleges Alkotmánybíróság föloszlatása.


7.). Az utóbbi 65 év bûnöseinek elszámoltatása és börtönbe zárása, sanda kapzsisággal összeharácsolt vagyonának elkobzása. Az ártatlanul szenvedõk és kisemmizettek rehabilitálása, ill. méltányos kárpótlása. Az ország vezetõi, a közélet résztvevõi mindenkor teljes felelõsséggel tartozzanak tevékenységükért; aki ettõl megriad, ne vállaljon semmilyen fontosabb tisztséget. Tilos a mindnyájunkat érintõ adatok és információk eltitkolása; ellenben biztosítani kell a közszereplõk folyamatos átvilágítását és ellenõrzését, mert senkiben sem bízhatunk meg korlátlanul.


8.) Az önhibájukon kívül munkanélkülivé, szegénnyé és elesetté vált rétegeket föl kell emelni, a súlyos társadalmi különbségeket valamelyest ki kell egyenlíteni. Gondoskodni kell az anyák, a magzatok, a gyermekek s a családok védelmérõl; a kielégítõ egészségügyi ellátásról, az alapvetõ élelmiszerek, vitaminok és ásványi sók s a tiszta ivóvíz biztosításáról; ugyanakkor törekedni kell a káros, deviáns szenvedélyek visszaszorítására is (pl. alkoholizmus, drogfüggõség, prostitúció, homoszexualitás, destruktív szekták stb.). Csak ép testben lakozhat ép lélek!


9.) A közoktatást valóban ingyenessé kell tenni az óvodáktól az egyetemekig, s az elemi iskola befejezéséig kötelezõvé is. A kártékony „liberális” dogmákat ki kell takarítani, s vissza kell térni a jól bevált szellemiséghez és módszerekhez. Meg kell szüntetni a további hamisításokat, s tényfeltáró (õs)történelmet, értékhordozó irodalmat kell tanítani mindenütt. Az azonos fajsúlyú intézmények legyenek átjárhatóak, a tanterv s a számonkérés pedig egységes. Be kell vezetni a hit- és erkölcstani oktatást, valamint a hazafias nevelést; fel kell karolni a kiemelkedõ tehetségeket. Minden diáknak el kell sajátítania õsi rovásírásunkat is. Az egyházi iskolákat a világiakkal azonos elbánás illesse meg.


10.) A közszolgálati sajtó valamennyi ágában uralkodóvá kell tenni a korrekt tájékoztatást s a jó értelemben vett nacionalizmust. A kereskedelmi médiumokban is tilos a hazudozás, a rágalmazás; valamint hõseink, értékeink, jelképeink gyalázása, ill. a tudat- és erkölcsromboló kultúrmoslék közvetítése. A könyvkiadásban hasonlóképpen tartózkodni kell a silány, zavaros, amorális eszmék terjesztésétõl; viszont el kell érni, hogy a magyar és a világirodalom, a történelem, a filozófia, a képzõmûvészetek, a zene s a természettudományok összes maradandó eredménye olcsón és nagy példányszámban hozzáférhetõ legyen. Azon kell lennünk, hogy a magyarság öntudatára, méltóságára ébredjen, lelkileg és hitében megerõsödjön; helyesen használja anyanyelvét, s mindenkor felismerje és betöltse helyét, szerepét a világban.



Jottányit sem szabad hátrálnunk, vagy elképzeléseinkbõl bármit is föladnunk. Mivel a hatalomból teljesen ki vagyunk szorítva, anyagi eszközeink és egyéb lehetõségeink minimálisak, pillanatnyilag a sokoldalú felvilágosítást ítéljük a legfontosabbnak. Az itthoni és határon túli magyarság széles tömegeivel kell kapcsolatot teremtenünk, s õket a népszolgálatra megnyernünk. A Kárpát-medence a mi eredendõ õshazánk, sok évezredes életterünk, ezért nem kerülhet idegen kézre; az államalapító magyarság pedig soha nem válhat bennszülötté és idegen megszállók jobbágyává! Addig nem nyughatunk meg, amíg nemzetünket bárhonnan veszély fenyegeti, amíg megmaradásunk, fölemelkedésünk nincs visszavonhatatlanul biztosítva. E célért minden nélkülözést és nehézséget vállalnunk kell, beleértve életünk kockáztatását is. A gyávákat, haszonlesõket, kollaboránsokat elsöpri az idõ. Csak a dicsõséges elõdeink cselekedeteit követõ, gránitkemény mai vitézek kitartó és vakmerõ harca vezethet gyõzelemre. Aki magyar, velünk tart! Aki ellenünk van, az hazaáruló, s nem méltó a magyar névre!


A Kárpát-medence csak azon népek otthona, élettere lehet, melyek képesek az államalapító magyarsággal testvéri közösségben dolgozni, a Szent Korona és Boldogasszony Anyánk segítõ oltalma alatt. Bárhogy alakuljon a sorsunk, megfellebbezhetetlenül kijelentem, hogy a magyarság vagy lesz, vagy a világ sem lesz! Bolygónk sorsa, jövõje Magyarországon múlik! Isten nekünk szánta azt a feladatot, hogy aktívan részt vegyünk teremtõ mûvében és a Sátán letaszításában. A Kárpát-medence egésze históriai jelentõségû korforduló elõtt áll, melynek tétje nem csekélyebb, mint nemzetünk eltûnése, vagy újjászületése. Az egybehangzó jóslatok, égi üzenetek szerint az Európában s a világban hamarosan esedékes, kozmikus méretû változás kiindulópontja, spirituális centruma is édes hazánk lesz; melyre szorgalmasan és körültekintõen föl kell készülnünk, hogy átvészelhessük a barbár apokalipszist.







Búcsú Totth Jenõtõl, egy távoli baráttól



Nem láttam õt személyesen soha, nem is beszéltem vele még telefonon sem. Talán kéttucatnyi levél jelentette köztünk a kapcsolatot, amit kölcsönösen nagy szeretettel és megbecsüléssel írtunk a hosszú, vészterhes évek során. Leginkább a verseinken, könyveinken keresztül érintkeztünk csak, mégis azt hiszem, minden fontosat ismertünk egymás gondolatairól, lelki rezdüléseirõl. Mindig örömmel küldte alkotásait (szellemi gyermekeit) lapomnak, a Tárogatónak, s én boldogan közöltem õket, szinte kivétel nélkül.


Noha tisztában volt képességeivel, poétai tehetségével, ugyanakkor számkivetettségével, rangjához, értékeihez méltatlan mellõzöttségével is, megkapóan szerény, türelmes, megértõ maradt mindvégig. Határtalanul szerette népünket, hazánkat, folyton szülõföldje s a magyarság sorsának jobbra fordulásáért fohászkodott. Sok csalódása, keserûsége ellenére szilárd hittel kapaszkodott Istenbe, s megingathatatlanul bizakodott saját és nemzete föltámadásában. Látta, hogy tévúton halad az emberiség, hogy a tengernyi bûn és gonoszság tönkreteszi életünket, kárhozatba sodorja a Teremtõ jónak és szépnek megálmodott világát. A maga módján küzdött is az alvilági módszerek, a hazugság és pusztítás erõi ellen. Nem hörgött, nem gyûlölködött, nem itatták át gyilkos indulatok, de a váteszi öntömjénezést, a farizeusi „igehirdetést” is kínos gonddal kerülte. Esendõ, kíváncsi emberként próbált tájékozódni, holtáig kereste az igazságot, s csöndes, megfontolt, ám határozott hangon mutatta föl a szabadságot, a becsületet, valamint más humán értékek tömény párlatait.


Kiváló költõ volt, az emigráció egyik óriása. Tragikusan jellemzõ mostoha, álszent irodalmi és közéleti viszonyainkra, hogy itthon a kutya sem hallott felõle, de idegenbe sodródott honfitársaink is alig-alig találkozhattak írásaival. (S vajon még hány hozzá hasonló magyar mûvész kallódik szerte az országban s a többi kontinensen?!) Mégis õ nem törõdve ezzel, minden akadályoztatás, irigykedés vagy leminõsítés ellenére tette a dolgát, s az égre tekintvén a maga örömére, valamint az Örök Bírónak alkotott. Szívbõl kívánom neki, hogy erõfeszítése ne merüljön feledésbe, s ha õ már nem lehet köztünk, legalább fáradozásának gyümölcsei jussanak el az olvasókhoz. Talán eljön még az idõ, amikor az üres, talmi kincsek hajszolása helyett sokan a valódi értékek, a természet és a Lélek magasabb rendû példái felé fordulnak, s akkor tán õt is fölfedezi ismét valaki…


Szólnom kell még kajári nemes Totth Jenõ (1923. dec. 6. Budapest – 2007. jún. 10. Canberra) pályafutásáról, mûveirõl is. Elsõ benyomásra kissé avultnak, túl „egyszerûnek” tûnhetnek. Ámbár alaposan tisztában volt mestersége törvényeivel, szabályaival, kétségkívül nem sorolható az avantgárd formabontók, az öncélú útkeresõk, a mindent fölrúgó „nagy nyelvújítók”, forradalmárok közé. Viszont a maga választotta klasszikus eszközökkel kitûnõen gazdálkodott, verseiben a „belbecs és a külcsín” mindig összhangban áll. Tudta, ösztönösen fölismerte, hogy a gondolat s az érzés a lényeg, a forma csupán a testre szabott ruha, de sohasem válhat elsõdlegessé. Opusai változatosak, magasan szárnyalók és mélybe hatolók, szépen zengõek és veretesek; átjárják a lelkünk legbensõbb tájait, s rabul ejtik érzékeinket. Sokoldalúan hatnak ránk, olykor a könnyeinket is elõcsalják; úgy gyõznek le bennünket, hogy mégis szabadabbak, gazdagabbak leszünk általuk. Tematikailag szinte mindent felölelnek Totth Jenõ elégikus tónusú, lágy hangolású lírájának darabjai, ami egy ember s egy hazafi életében szóba jöhet: a szeretetrõl, a szerelemrõl, a hûségrõl, a tisztességrõl, a hitrõl, a természetrõl, a történelemrõl, a lét örömeirõl, a nemzeti sorsfordulókról, az egyetemes boldogságvágyról, s persze mindezek ellentétjeirõl, a negatívumokról, a sötétség és a fény kibékíthetetlen harcáról is dalolnak. A költõ fensõbbséges bölcsességgel, szelíd derûvel tûrte megpróbáltatásait, így hosszú ideig tartó súlyos betegségét is. Úgy is mondhatnám: követésre méltó önfegyelemmel és reménykedéssel lépett az árnyékvilágba.


Fiatalabb koráról, itthoni körülményeirõl, „disszidálásának” okairól, ausztráliai újrakezdésérõl nem sokat tudok. (Ezekrõl nyilván megemlékeznek majd a nálam hivatottabbak.) Föllelhetõ nyúlfarknyi biográfiájából annyit megemlítek, hogy régi kálvinista lelkész-tanár család gyermekeként a Lónyay utcai Református Fõgimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásán végzett 1947-ben, de doktorátusa megszerzése elõtt 1949-ben kénytelen volt külföldre menekülni. Ausztráliában a magániparban helyezkedett el, közben további egyetemi képesítéseket abszolvált, majd a mediterrán kultúra szakértõjeként maga is tanított a canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetemen ókori történelmet. Ezzel párhuzamosan bekapcsolódott a kinti cserkészmozgalomba, ill. a hagyományõrzõ, anyanyelvvédõ és egyéb magyar tevékenységek lelkes támogatója, önzetlen, aktív résztvevõje volt, különösen 1987-es nyugdíjazása óta. Történelmi tanulmányokat, színdarabot is írt, de leginkább verseket publikált a nyugati magyar lapokban, továbbá a helyi rádió irodalmi szerkesztõje volt, s gyakorta tartott szerzõi esteket is. Ha nem tévedek, összesen 6-7 könyve jelent meg, melyek közül cím szerint is kiemelném az utolsó kettõt („A Lélek szavakat keres” + „Évezredek mezsgyéjén”), bár hozzájutni egyikhez sem lehet.


Mi ketten csupán 8-10 éve kerültünk kapcsolatba az irodalom, a politika s a magyarságért való aggódásunk révén, de rögtön megtaláltuk a közös hangot, s az elsõ pillanattól baráttá fogadtuk, félmondatokból is értettük egymást. (Ma is õrzöm ritkán küldött, szûkszavú leveleit, dedikált köteteit és nekem ajánlott versét.) Hadd idézzek tõle néhány gondolatot válogatott versgyûjteményének elõszavából: „Az itt következõ oldalakon egy, a zsarnokság elõl elmenekült és lélekben mégis itthon maradt ember szólal meg – Magyarországon könyv-alakban elõször –, hogy szívének leírt dobbanásait felkínálja az édes anyanyelvünkön olvasó közönségnek. A bujdosás hosszú, külföldön töltött ideje vagy olyan embereket termelt, akik könnyedén vagy nehezen, de hajlandók beleolvadni a menedéket nyújtó ország társadalmába, vagy olyanokat, akik bár alkalmazkodnak változott környezetükhöz, csak lakhelyet cseréltek menekülésük után, de hazát és szívet nem. Úgy érzem, hogy én az utóbbi csoportba tartozom. Mert a testet elcsábítani, elûzni, bebörtönözni vagy megölni lehet ugyan, de a szellemet, amikor mögötte hívõ lélek áll, megtörni lehetetlen. Mert bármi történjék is, az szabad és erõs marad. Verseimben ez a lélek keresett szavakat. Szavakat és ütemet, hogy érzéseimet, gondolataimat, istenkeresésemet és népem iránti végtelen szerelmemet kifejezze.”… „Õszintén kívánom, hogy az új évezred során teljesüljenek törekvéseink, céljaink és vágyaink, és kérem Istent, hogy mindnyájan ne csak merjünk szebb jövõrõl álmodni, de merjünk tenni is érte, s hogy tetteinkbõl összefogás, a nemzetünkért érzett felelõsségtudat, áldozat és országépítõ, a magyar nép szeretetét tanúsító munka váljék.”


Kedves feleségének, Magda asszonynak, fiának, unokáinak és tisztelõinek gyászához magam is csatlakozom. Drága Jenõ bátyám, búcsúzom tõled. Megtetted, amit lehetett, s nem élt hiába, aki „küzdött, bízott, nagyon szeretett”. A halálhíredet közlõ értesítéshez csatolt 4 soroddal köszönök el tõled:


„Amint a megtört testanyag kihûlt,


s benne a lélek fénnyé nemesült,


azt hirdeti, hogy nincs többé halál,


csak változás – bár lelkünk tovaszáll.”


Nyugodj békében a távoli földben, s míves dalaid muzsikája találjon értõ fülekre.







A „gyomor szocializmusa”



A demokrácia sohasem cél, legföljebb eszköz, hogy elérjünk vele valamit. Önmagában nem érték, csak ha általa megvalósul a megosztott hatalom s a többségi jólét. Nálunk (mint mostanában a világon mindenütt) sajnos nem tényleges, hanem csupán áldemokrácia mûködik. Itt nincs igazi választási lehetõség; bárkire szavazunk, ugyanaz a róka bújik elõ, legföljebb más-más kotorékból. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy formális, tervutasításos, globalista (de)mocsokrácia, ám leginkább ócska paródia.


Itt a választási törvényt, a pártokat, a képviselõk zömét, a politika szerkezetét az állampárti nómenklatúra találta ki és etette meg a néppel. Ez a demokrácia csak egy álca, egy kiüresedett diktatúra továbbélése, legjobb esetben is egy demokratúrának nevezhetõ hibrid, ahol mindennek az ellenkezõje érvényes. A normál demokrácia (pl. az ókori Athén, vagy a mai Svájc) egyfajta hatalomgyakorlási technika, csak jóléti államokban mûködhet valamilyen fokon, azaz ha vannak elosztható javak. Ha nincs elég kenyér, csupán cirkusz juthat a népnek, osztogatás helyett pedig fosztogatás.


Nálunk kultuszt, már-már vallást csinálnak a demokráciából a helyettünk is zabálók, míg nekünk minden kisemmizést, megaláztatást, jövõtlenséget el kell viselnünk miatta. Nekünk a létezõ demokrácia körülbelül olyan, mint a létezõ szocializmus: a nómenklatúra bûvészmutatványa; a vörös bolsiból liberális demokratává, a párttitkárból menedzserré, a marxistából kozmopolitává formálódás mûvészete. Mivel elmulasztottuk a kommunizmus gyökeres kitépését, a pálfordulás után megint ránk köszöntött a pártállamot csõdbe vivõ „szakértõk” paradicsoma.


Egy olyan rendszernek, ahol a népnek csak alárendelt joga van a vezetõkkel s az idegenekkel szemben, semmi köze a demokráciához; ez tán még sátánibb, mint a sztálinizmus. Az erõszak mindenkor fokozódik, ha csökken az ellenállás: ma szavazatot kényszerít ki, holnap fenyeget, holnapután megsemmisülésbe taszít (mert szétdúlja a családot, a humán kapcsolatokat, az erkölcsi normákat, állandó rettegésbe kerget, fölébreszti az állatot az emberben, és elszabadítja a poklot).


Ebben a furcsa, kényes egyensúlyban, ebben a groteszk szabadságban a vezetés egyik vagy másik csoportja bírálható és támadható ugyan, de tilos a rendszer, a „parlamentáris” demokrácia, a paktumozás s a korrupció megkérdõjelezése, mert rögtön „szélsõségessé, antidemokratikussá”, tehát üldözhetõvé, kitaszíthatóvá válunk. A korlátolt demokráciának (állami terrorizmusnak?) nem lehet valódi ellenzéke, ezért egyenes folytatása a régi látszatnak; csak most államosítás helyett privatizáció (szabad rablás!), tervgazdálkodás helyett piacgazdaság, köztulajdon helyett magántulajdon van. A választásokon bármi történhet, hiszen az irányító hatalmat mindig ugyanaz a monolit banda birtokolja; s e szûk körbe kívülálló nem juthat be, csak ha alkalmazkodik és befogadják. A nómenklatúra fölfalta a megalkuvó értelmiséget, az áruló írástudókat is. A zsarnokság réme már a lelkünkbe égett.


Az „elitnek” semmi köze a társadalomhoz; a politika csupán az egyes érdekcsoportok belsõ harca egymás ellen s az egész nemzettel szemben. A korábbi egypárt néhány kisebb állampárttá bomlott, s alulról építkezés nélkül, fölülrõl szervezett hûbéri klientúrával mûködik. Az állam elzárkózik a néptõl, annak ellenségévé, kifosztójává, eltiprójává válik. A tömeg csak a kormányra kerülésig érdekli a pártokat, céljuk a minél eredményesebb harácsolás s a meglévõ állapotok konzerválása. Nincs kiút, nincsenek igazi gazdasági és szociális programok, csupán porhintés, hazug propaganda, kettõs színjáték, csak zavarosban halászás, törvényszegés és „médiaháború”. Mindenki mást mond, de egyformán gondolkodik és cselekszik. A reális problémák föl sem vetõdnek, a társadalom egészséges mozgása megbénult, a valóságot abszurd modellek helyettesítik. Az áldemokrácia kiábrándító és gyûlöletes, mégis a hullamerev rendszer szinte megdönthetetlen (legalábbis „békés, alkotmányos” eszközökkel!).


Az eszmék kora lejárt: a dialektikus történelmi materializmus, az ateista proletár-internacionalizmus után sajnos a keresztény szellemiség (jórészt az egyházak közömbössége s a „politikából való kivonulása” miatt!), a hazafiság, a népi-nemzeti gondolat is megtört. Fölváltotta egy zárt kasztrendszer: a szûk körû „élcsapat”, az önkiválasztottak dõzsölõ demokráciája; míg velük szemben áll a rosszkedvû, nyomorgó magyar többség tompa fájdalmú, lélektelen biológiai vegetációja – a gyomor szocializmusa.


Sürgõsen el kell tehát gondolkoznunk tisztelt felebarátaim, hogy akarjuk-e és hagyjuk-e tovább ezt a gyalázatos állapotot, vagy létrehozunk végre – külföldi minták szolgai másolása helyett – egy gyökeresen eltérõ rendszert, egy olyan államformát (a Szent Korona értékrendjén alapuló királyságot!), ami minden tekintetben megfelel történelmi hagyományainknak s a nemzet sajátos érdekeinek.








Egy mai Tiborc panaszai



Mottó: „Õ cifra és márványos házakat építtet; és mi csaknem megfagyunk kunyhónk sövényfalai közt. – Aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített. – Tûrj békességgel, ezt papolja az apáturunk is sokszor… de tömve volt magának a gyomra. – Ha szorongat a szegénység, a poklot nem féljük; a mennyország sem jön oly szép színben a szemünk elébe. – A természet a szegényt arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és meghaljon. Esmérni kell az élhetetlenek sorsát, minekelõtte meg tudhassuk szánni is. – Él még Bánk atyánk, fogom kiáltani.”


(Katona József: Bánk bán)



Teremtõ Istenem, hol van ma Bánk, hol akad bárki – egy jó király, egy miniszter, egy igazgató, egy hivatalnok, akármilyen vezetõ –, ki meghallgatja népem panaszát; s ha a fülén be is engedi, vajon adhat-e gyógyírt, nyújt-e orvoslást súlyos bánatunkra? Ki hitte volna néhány százada, hogy napjainkban keservesen visszasírjuk a jó merániakat, kik valóságos angyalok voltak, s szinte szeretettel fosztogattak bennünket a gyûlölködõ galíciai söpredékhez képest. Derék õsöm Tiborc, pipafüst volt a te szenvedésed az én kínjaimhoz mérve. Hiszen te is sokak nevében szóltál, ám nekem egy egész nemzetet kell elkísérnem a sírba, s emlékét gyászolnom utolsó földi pillanatomig. Te még bízhattál, hihettél egy távoli szebb jövõben, én egy keresztre feszített ország betömött szájú dalnokaként szállok a hideg ûrben, ahol nincs élet, se szabadság, hol a legparányibb reménységet is megfojtja a végtelen sötétség, a leírhatatlan, ördögi gonoszság.


Ez a förtelmes, globális világ mintha elvesztette volna igazságérzetét. Fütyül a fájdalmunkra, nem látja, hogy népünkkel valami szörnyû igazságtalanság történik. 40 évnyi barbár kommunizmus után megint a gazemberek kerültek hatalomra, ismét a szennyes múltú bûnözõk uralkodnak rajtunk, s gyötrik, tiporják a becsületes, dolgos embereket. Minden korábbinál ravaszabb és alattomosabb módon rabolnak, mérgeznek, irtanak bennünket, egészen a végsõ elfogyásig. Semmi tisztesség, mákszemnyi könyörület és mértékletesség nincs bennük; még azzal se törõdnek, ha tulajdon rabszolgáikat, jobbágyaikat megölik, akkor maguk is fölfordulnak.


Nem tanultak a történelembõl. Arra csábítanak, hogy fogadjuk el ránk rótt sorsunkat, kegyetlen törvényeiket, teljes kisemmizettségünket; arra nevelnek, hogy vessük el saját érdekeinket, õsi kultúránkat, hagyományainkat, hogy önmagunkról, boldogulásunkról és nemzeti összefogásunkról lemondva kizárólag õket, az idegeneket, a másságos szívûeket szolgáljuk, és minden tõlünk telhetõt kövessünk el beteges világuralmuk beteljesedéséért. El kívánják hitetni velünk, hogy a rabság fölszabadulás, az erõszak demokrácia, az álcázott önkény jogállam, az átejtés tömegtájékoztatás, és sorvadásunk tulajdonképpen virágzás. Azt sugallják, hogy az adósságcsapda, a nyomasztó adóterhek, az anyagi megszorítások, az infláció és a munkanélküliség valójában a javunkra válik. Mit akarunk mi utolsó csatlósok, rebellis lázadók, antiszemita fasiszták; hát sose nyugszunk bele, hogy legyõzõink méltók az elõkelõ tisztségekre, s mi arra születtünk, hogy leborulva imádjuk nagyságukat? Noha mi százezreik életét mentettük meg, õk „hálából” példátlan bosszút állnak rajtunk, s azóta is õrlik, szaggatják, rombolják nemzetünket.


Börtönrácsok közt, akasztófákon lógva élünk, rettenetes veszélyben, s még azt sem lehet elkiáltanunk, hogy megöl minket a nyomorúság, hogy elég volt minden értelmetlen áldozatból, hogy ne nézzenek többé palimadárnak, s ne tartsanak ócska kísérleti nyúlnak. Már az is baj, ha levegõt veszünk, s fölsóhajtunk, hogy magyarok vagyunk, és meg akarunk maradni, lehetõleg önállóan cselekvõ, független nemzetnek. Régi és új „testvéreink” nem értik meg, hogy ez a nyakunkba sózott „euróbéke”, ez az „amerikai álom”, ez az „ószövetségi humanizmus” százszor inkább kivérezteti fajtánkat, mint az összes eddigi háború.


Jaj nekünk szerencsétlen gúzsba kötötteknek, mert képmutatók, csalók, tolvajok, rablók, bérgyilkosok s élõsdiek járnak csûrdöngölõt rajtunk, s egyben ellopják életterünket, elkergetik leghûségesebb fiainkat, letagadják múltunkat, szétzilálják jelenünket és fölfalják jövõnket. Jaj nekünk ártatlan veszteseknek, mert farkasmosolyban, hiénakacagásban, keselyûvijjogásban és patkánybûzben tengetjük céltalan napjainkat. Ellenségeinket, szadista hajcsárainkat legtöbbször nem is látjuk, mert a háttérbe húzódnak, álarcok, álruhák, ál-eszmék mögé bújnak; s a piszkos munkát, a közvetlen gaztetteket rendszerint ügynökeikkel, zsoldosaikkal, szekértolóikkal végeztetik el, némi konc, júdáspénz vagy pozíció fejében.


Feneketlen szakadékba zuhantunk, szénfekete éjszakába, hol étlen-szomjan, bilincsbe verve robotolunk, s mindenfelõl ömlik ránk a hazugság, a kultúrmocsok, meg az agymosó propaganda. Csoda-e hát, ha lassan mi is magunk ellen fordulunk; öngyilkosságba, abortuszba, olcsó élvezetekbe, perverzitásokba, alkoholba, kábítószerekbe, szerencsejátékokba vagy lélekroncsoló szekták karmaiba menekülünk. Mocsárlakók lettünk, lápi árnyékok, hajléktalan és hazátlan koldusok, családból s nemzetbõl kitaszított bujdosók, egymást marcangoló, egymást eláruló, hitetlen bitangok.


Eladják mindenünket, kihúzzák alólunk a földet, kifordítanak önmagunkból, elszívják életerõnket, fölszürcsölik utolsó csepp vérünket. Birtokunkon idegenek dõzsölnek, pénzünkön luxusvillák, paloták épülnek, verejtékünk árán összekuporgatott filléreinket gondtalanul elmulatják, elutazgatják a huszadrangú „kiválasztottak”, a tehetségtelen, munkakerülõ aszfaltbetyárok. S ahelyett, hogy leráznánk testünkrõl a férgeket, dicsérjük, magasztaljuk, kitüntetjük, s a tenyerünkön hordozzuk õket, mintha vak végzetünk örökre fölénk helyezte volna e cápafogú, tigrisbajszú vámpírokat.


Hajdan dicsõséges, nagyra hivatott, erõs, egészséges népünket mindenütt kisebbségbe szorították, bennszülötté alázták, kaszásverembe lökték a saját gyönyörû földjén. S mi zokszó nélkül, gyáván tûrjük ezt; vigyázunk, nehogy megsértsük a banditák méltóságát, a mészárosok emberi jogait, a rovásunkra hont foglaló hódítók kifinomult érzékenységét. Inkább lemondunk mindenrõl, föláldozzuk magunkat másokért, hozsannázva keblünkre öleljük mohó zsarnokainkat; inkább sárba taposva hörgünk, s a csizmájuk talpát nyalogatjuk, mintsem gerincesen fölegyenesedve átharapnánk a torkukat. Vesszen hát igazság, szabadság, alkotmányos rend, elemi jólét, hazaszeretet, magyar virtus; csak nehogy gyûlölködõ megszállóink kiközösítsenek Európából, vagy ránk süssék dögunalmas bélyegeiket: azaz, hogy nacionalista, rasszista, irredenta, nyilas és terrorista nép vagyunk. Na és, hát miért szorongunk, meddig fojtjuk még el háborgó dühünket, mikor sújtunk le végre erre a kozmopolita csürhére?!


Ki van ez találva: az árulók itt hõsök, a besúgók ellenállók, a szürkék ragyogó csillagok, az üldözõk üldözöttek, a jöttmentek õshonosak, a hamisak hitelesek, a bûnözõk ártatlanok. Csupa vezetõnek termett kiválóság, csupa feddhetetlen római jellem, csupa világhíresség, csupa „szentté avatandó” félisten. De kár, hogy egy sem a mi fajtánkból származik. Szégyelld magad magyarság, ám tiszteld és becsüld õket, s igyekezz mindenben hozzájuk hasonulni egy fordított asszimilációval! Mert õk a szeretetet hirdetik, de senkit se kedvelnek; a jóságról fecsegnek, ám tetõtõl-talpig gonoszok; megbocsátásról prédikálnak, bár sohase irgalmaznak; a szegénységet ajánlják, míg õk folyton gazdagodnak; a tisztaságot dicsérik, noha ganéjban hemperegnek; a becsületrõl papolnak, pedig ízig-vérig becstelenek; alázatra biztatnak, miközben dölyfösen a mellüket döngetik; minden kirívó „másságot” üdvözölnek, viszont a többség józan másságát elvetik. Lám ilyenek õk, az elénk tárt újkori példaképek, azonban húzzuk csak le róluk a leplet, s rögtön szemünkbe tûnik rusnya meztelenségük.


Téboly és halál dúl föl mindent, nemes szándék itt semmit sem tehet; az érzõ szíveket mind eltemetik, a hazafiak itt mind, mind rabok, a szennyes ár minden értéket tovavisz. Nincs nép, mely ennyi orcátlanságot, veszteséget szenvedett volna el. S tragédiánkról szólni sem lehet; a legtöbb tényt, adatot elferdítik, történelmünket elhallgatják vagy meghamisítják az ügyeletes „akadémikusok”, s minden ellenünk elkövetett gazságért, összes vereségünkért, meggyalázásunkért bennünket kárhoztatnak. 60 éve magukat gyászünneplik, a mi halottainkat siratni sem szabad. Õk utcákat neveznek el magukról, valahány fajankójukról díjakat, alapítványokat kreálnak, dicsõítik az aljasságot, istenítik az árulást, falitáblákat s szobrokat avatnak; de a mi legszentebb õseinket, legkiválóbb fiainkat rendre bemocskolják, hitünket, jelképeinket, szokásainkat kigúnyolják, önbecsülésünket, öntudatunkat, tündöklõ anyanyelvünket megrohasztják.


Õrjöngõ haláltáncba keveredtünk, iszonyatos rémálomban élünk. Egy-két emberöltõ alatt, békeidõben megtizedelnek, megharmadolnak, körmönfontan leradíroznak egy nagy múltú, jóravaló nemzetet, s nekünk önvédelemre se jogunk, se eszközünk nincsen. Mindezt oly titokban, oly néma csöndben teszik, hogy népünknek fogalma sincs, mi történik vele. Õrtüzeinket kioltják, látó mûvészeinket, éber kürtöseinket elnémítják, vagy kinyírják, mert a magyar fájdalomról harangozni, a magyar szellemet éltetni s magyarnak lenni Sírkert-Magyarországon szigorúan tilos. Mi vagyunk az alsóbbrendû faj; a kiváltságosok talpa alá születtünk, hogy a fejünkön járjanak, a szánkba vizeljenek, a bõrünket nyúzzák s csontig lerágják húsunkat. Szünet nélkül kioktatnak, pocskondiáznak és becsmérelnek bennünket, s cserébe mi éljenezhetjük õket, hajbókolhatunk elõttük, hízeleghetünk és hálálkodhatunk nekik. Mert mi jelentéktelen senkik vagyunk, csak õk, csak õk, csak õk a fontosak.


Heródes, Néró, Haynau, ti hétpróbás hentesek, ti rettegett viperák! Nem voltatok éppen a világ jámborai, de itt és most semmire sem mennétek elavult, megfakult módszereitekkel. Nálunk köznevetség tárgyává válnátok, a legszerényebb pribékünk sem állna szóba veletek; kifutófiúk, kötélhordozók sem lehetnétek ebben a maffia-paradicsomban. Hírhedt nevetek, ordas emléketek lassan elhomályosul; ilyen cudar idõkben nincs esélyetek, nem vagytok többé versenyképesek. Akkor vitathatatlanul ti voltatok a legelvetemültebbek, de ez a kor immár a hóhérok kora: bizony, csapatokban hemzsegnek a nálatok fölkészültebb, szakképzettebb hóhérok. Egyre rafináltabb, okosabb, gátlástalanabb gyilkosok jönnek, az emberölés ma már tökélyre fejlesztett tudomány, valóságos szolgáltató-ipar. Csak az igazán kegyetlenek és irgalmatlanok rúghatnak labdába, csupán a legpofátlanabb vérivóké a jövõ. Lám, tönkre lehet tenni, ki lehet irtani egy népet teljesen észrevétlenül; úgy, hogy örömmel, vidáman fogadja a halált, és senki se döbbenjen rá, miféle sátáni játékot ûznek vele.


Föltámadunk-e, lesz-e még erõnk kitörni a sírból, s kezünkbe venni végre a sorsunkat? A mi hazánk ez, nem betolakodó, idegen törpéké! Forduljunk velük szembe, verjük szét õket, söpörjük el a ragadozók hatalmát! Tettekre van szükség, nincs idõ pepecselésre, nincs több haladék! Ki kell lépnünk a romlás vermeibõl, ki a leprások barlangjaiból, ki a fullasztó, fénytelen éjfélbõl! Vége a félelemnek és alázatnak, óvatosságnak itt már nincs helye! Félre a türelemmel, a megértéssel és szeretettel! Nincs megbocsátás, sem sajnálkozás, nincs többé szánalom! Rúgjuk orrba a gyilkost, rántsuk porba a hóhért, rontsunk puszta kézzel a szuronyokra! Felelniük kell, bûnhõdniük kell, börtönbe velük akkor is, ha 150 éves nyomorékok! Mi nem állunk bosszút, nem akarunk kínzást, lincselést, csak valódi igazságot; mert enélkül elzüllik minden, enélkül törvénytelen és értelmetlen az életünk, s a halálunk is fölösleges.


Óh Istenem, legalább Te hallgasd meg egy mai Tiborc panaszát, s add, hogy mások is hasznosítsák! Itt minden emberszívet kések szúrnak át, itt minden szempilla alatt megölt csecsemõk alusznak, itt minden lélekben békétlen holtak kísértete kavarog. Fáj minden porcikám. Szinte felrobbanok a bútól, elhamvadok a láztól. Jéghegyek fagya dermeszt, vulkánok lávája éget, pokoli örvények készülnek elnyelni. Mégse csüggedek, nem reszketek és nem is hátrálok. Szeretnék gátat vetni a féktelen pusztulásnak. Õrzöm, ébresztem elárvult népemet, s emelt fõvel várok a virradatra.







Amiért élnünk érdemes (antológiában közölve)


(Gondolatok a magyarságról, a hazafiságról és a nemzetrõl)



Turulmadár száll a Kárpátok fölött. Körbejárja a magyarok õsi földjét. Hívják az elesett hõsök és a százados temetõk. Csendesen, szinte szárnycsapás nélkül siklik. Gyönyörködik a tájban. Fentrõl még sokkal szebb, fentrõl minden békésnek tûnik. De csontjaiban érzi a tragédiát. Éles szeme észreveszi a határsorompókat, látja a szörnyû romlást és pusztulást. Elhatol hozzá az emberek sírása, hallja a nép jajkiáltásait. S figyeli a tigrisek marakodását, nézi a vérben gázoló hiénákat. Megremeg egész testében, s a magasból egy könnycseppet hullat a mélybe. Talán még nem késõ. Talán még kizöldülnek az erdõk, és virágba borulnak a rétek. Talán még lesz magyar újjászületés.


* * *


Európa legszebb országa, legtökéletesebb földrajzi, gazdasági, hadászati egysége a Kárpát-medence. Nincs ehhez fogható természetes és állandó határ, mint a Kárpátok koszorúja. Ezt a Paradicsomot foglalták el õseink (más kutatók szerint ide gyökereztek már az idõk kezdete óta!), s szívós munkával, rengeteg véráldozattal meg is tartották. Páratlan kulturális, politikai és történelmi viszonyokat hoztak létre itt. Nem csoda, hogy annyi ellenségünk támadt. Csöppet sem meglepõ, hogy más gyülevész hordák az életünkre törtek. Pedig mi mindig békében éltünk másokkal. Nem fájt a fogunk földjeikre, de a magunkét se hagytuk. Befogadtunk minden menekültet, megvédtünk minden idegent. Más népek fiai is otthonra találtak nálunk. Sokszor több jogot élveztek, mint véreink, de véletlenül se kevesebbet.


Erõsek voltunk, büszkék, bátrak. Sohase kegyetlenek, mindig megbocsátók. Nyíltszívû lovagok, igazi jó barátok. Kivívtuk Európa tiszteletét (irigységét?), de a kis népeknek se kellett soha reszketni elõttünk. Ha akkor másképp alakulnak a dolgok, ma a világ egyik vezetõ hatalma lehetnénk. 50-60 milliós nemzet dolgozhatna, szerethetne, álmodozhatna itt Lengyelországtól az Adriáig, Ausztriától egész Ukrajnáig. De nem volt szerencsénk, állandó élethalálharcra kényszerítettek bennünket. Elõször a tatár, majd a török dúlta, perzselte fel otthonainkat, tizedelte meg népünket. Majd 300 éven át az osztrák igát nyögtük. A török-Habsburg hódoltság alatt – pozitív vezérlõeszme híján – kezdõdött nemzettudatunk sorvadása és népünk fogyása, széthullása. Késõbb német, végül orosz tankok csörtettek hazánkba és lelkünk templomába. Legázoltak, kifosztottak bennünket. Föltépték sebeinket, s ránk szakították az eget. Sötét börtönbe, feneketlen pokolba jutottunk.


Még Szent István alatt fölvettük a nyugati (római) kereszténységet, de szívünk mélyén legalább ennyire „pogányok” (valójában magyar nemzeti vallásúak!) is maradtunk. Mert bárhogy is vágytunk a nyugatiak kegyére, sohasem feledtük keleti kapcsolatainkat. A sumér-kaldeus-szabir-pártus-türk-szittya-hun-avar-magyar összetartozás és folytonosság révén az alig 2000 éves keresztény mûveltség mellett mi egy másféle, sokkal régibb kultúrát, világnézetet, szellemet, gazdasági-társadalmi irányvonalat is képviselünk Európa közepén. Századokon át – mint lassan ölõ mérget – csepegtették belénk, hogy egyedül vagyunk, s csak bizonyos finnugor töredéknépek (pl. lappok, vogulok, osztjákok) a rokonaink. Így jóformán elsorvadtak õsi gyökereink. Pedig most is testvérként tisztelnek bennünket a koreaiak, a japánok, a mandzsuk s Északnyugat-Kína, Nepál és India hegyi népei (az ujgurok, tibetiek, szikhek, kasmíriak, magharok, hunzák), továbbá a perzsák, az irakiak, az afgánok, a szírek, a mongolok, a kazahok (madzsarok), a kirgizek, az üzbégek, a türkmének, a kaukázusiak (csecsenek, ingusok, örmények, grúzok, azeriek, dagesztáni avarok), a törökök, Óceánia néhány etnikuma és Amerika egyes indián törzseinek maradékai stb. De a közös sors, a múlt históriája is sokakat mellénk állíthat. Mindig barátaink voltak a finnek, az észtek, a lengyelek, a bolgárok, az albánok, az írek, a baszkok; de megnyerhetjük a hollandok, a belgák, a dánok, a portugálok, a görögök, az olaszok és mások rokonszenvét is. Ideje, hogy kinyújtsuk ölelõ karunkat minden jó szándékú nép felé.


* * *


Ki a magyar, mi(lyen) a magyar? A kérdés elsõ részére lényegesen könnyebb a válasz. A Millennium idején a magyarsághoz tartozás alapvetõ jegyei az állampolgárság, a magyar-nyelvûség, a nemzeti eszmével való egyetértés voltak. Trianon után ezekhez társult még a revízió gondolata és követelése. A két háború közötti eszmei zûrzavarban jól megfért egymással Ady vádló, tragikus magyarsága, Móricz elemzõ, felelõsségteljes magyarsága, Szabó Dezsõ népbõl táplálkozó, mély faji magyarsága és Prohászka Ottokár diadalmas keresztény magyarsága. Késõbb Kodály és Bartók, Németh László, Illyés, valamint a népi írók a magyar lélek legrejtettebb kincseit hozták a felszínre. Munkáikból tanulságként leszûrhetõ, hogy a magyarság egy sajátos életforma, önszemlélet, történelmi szellemiség és erkölcsi parancs. Az igaz magyarság azonos a tökéletes emberséggel; aki embernek hitvány, magyarnak is az! Régebben az volt a magyar, aki annak vallotta magát. Sokan ma is így vélekednek; ám 91 év tudatos fertõzései, „agymûtétjei” után, a hazugság és zsiványság szikes pusztáinak közepén ez már édeskevés. Nem elég az egyszerû állítás, nem elég a hamis esküvés sem! Szerintünk az a magyar, aki bizonyítja. Aki teljes szívébõl, összes idegszálával vállalja e nép sorsát; osztozik örömében, fájdalmában, szól érte és védi mindenütt, aki harcol is, ha kell, aki neki szenteli egész életét, s habozás nélkül vérét ontja, ha ezzel segíthet. Ám aki népünket s földünket gyalázza, egyetlen göröngyét elárulja, egyetlen lakóját kifosztja, aki bármiben ártalmunkra van, vagy a vesztünkre tör, bizony az nem magyar. Az számunkra ellenség, legjobb esetben közömbös idegen, legyen bár fõrabbi, vagy Árpád korcs maradéka.


* * *


Az a kérdés, hogy mi a magyar, már sokkal bonyolultabb – a lélek és test, faj és etnikum, az öröklött és szerzett tulajdonságok összességét, kapcsolatát és kölcsönhatását jelenti. Figyeljük meg Kodály Zoltánnak a néptõl elszakadó, lezüllõ elithez intézett féltõ és dorgáló szavait: „Értelmiségünk kultúrája nem a népkultúrából eredõ szerves, homogén magaskultúra, hanem innen-onnan összekapkodott mozaik, a magyar és idegen elemek kellõ egyensúlya nélkül… Addig él a magyar, amíg falu és város, magyarság és európaiság szintézisét meg tudja oldani, amíg a keleti hagyomány és a nyugati kultúra örök harcát békévé tudja szelídíteni. Feladatnak elég volna újabb ezer évre.”


A kurucok vagy a hon(vissza)foglalók soha nem kérdezték, mi a magyar. Létük egy volt magyarságukkal, s tudták azt is, hogy velük a magyarságot pusztítanák el. Ma azonban a puszta lét (a túlélés) és a magyarság nincs ilyen egységben, sokszor ellentétbe kerül egymással. A dilemma ilyenkor úgy vetõdik fel, hogy kell-e a létért a magyarságot, vagy megfordítva, lehet-e a magyarságért a létet feláldozni. Ez a töprengés azonban értelmetlen, mert zsákutcába visz. A helyes álláspont csak az lehet, hogy nemzetünk fennmaradása egy erõs, öntudatos magyarság kialakulásától függ, ezt kell tehát bármi áron és minden eszközzel megteremteni.


A magyarság természeti és szellemi dolgok összessége: földrajzi tényezõk (a Kárpát-medence változatos tájai s éghajlata), embertani és fajtajellegek (sokféle elem egybeolvadása), kulturális örökség, hagyományok, észjárás, jellem, sors, történelem (népek keresztútja!) stb. alkotják. A magyarság az idõk múltán elszakadt testvéreitõl, rokonaitól, s lényegében egyedül maradt Európában. Folyton az élet és halál, a lét és nemlét problémáival viaskodott, talán ezért bírt ki minden tragikus csapást. Ha kivirágzott, hamarosan elbukott, viszont a legszörnyûbb helyzetbõl is rövidesen talpra állott. Mi hát a magyar? A népdal szerint: „Se nem szõke, se nem barna, az az igaz magyar fajta.” – meglehetõsen semmitmondó válasz. Megpróbálom hát a magam eszére, tapasztalatára hagyatkozva megfejteni.


A magyar ritkán panaszkodik, jajgat, ábrándozik. Komótosan, szemlélõdve teszi a dolgát; általában konzervatív, becsületes, reális és józan. Tud alkalmazkodni, elfogad és megért másokat, nem akar senkit meghódítani, bekebelezni, elpusztítani. Sokáig hajlandó tûrni és nyelni, ám ha méltóságát, nyugalmát megsértik, felbõszítik, s a vesztére törnek („Ne bántsd a magyart!”), vagy õsi jussát kobozzák, bátran nekimegy bárkinek. A magyar nem bonyolult, nem filozofikus, nem pesszimista, nem is primitív. Célszerû, érzelmes, komoly, kevés szóval is beszédes, költõi lelkületû, szemérmes, büszke, lovagias, férfias, szabadságszeretõ, törvénytisztelõ és politikus nép. Ha belsõ feszültségei fölhalmozódnak, vagy tépi a balsors, olykor hajlamos a sírva vigadásra, a bujdosásra, a fölösleges virtuskodásra és szájhõsködésre, a csodavárásra, az oktalan ellenzékiségre és összeesküvésre. Manapság sajnos a tehetetlen beletörõdésre, az önpusztító mozdulatlanságra is.


A magyarság hatalmas érték, ám egyben hivatás és küldetés is. Épp annyi joga van élni, mint bármely más nemzetnek. Semmivel sem pótolható vagy helyettesíthetõ, nélküle szegényebbé válna a világ s az emberi szellem. A magyarság legfõbb célja, feladata, hogy legyen, mert lennie kell! Tehát csak olyan politikát tudunk támogatni, ami a nemzetet mennyiségben és minõségben növeli, fizikai, anyagi, szellemi és erkölcsi téren erõsíti. Szeretnünk kell földünket és fajtánkat, mert a miénk. Szeretnünk kell magyarságunkat, mert ez a sorsunk. Szeretnünk kell múltunkat, javainkat, nyelvünket („Nyelvében él a nemzet.”), hagyományainkat és mûvészetünket; mindazt, amit népünk alkotott: mert nincs más kincsünk ezen a világon! Kötelességünk, hogy minél jobb magyarok legyünk! Meg kell védenünk a magyarságot ellenségeivel, s ha szükséges, önmagával szemben is! Bármily kicsi, jelentéktelen valaki, ha képes megszabadulni bûneitõl, gyarlóságaitól, ha le tudja gyõzni hibáit, és teljes szívébõl-lelkébõl szereti a magyarságot, nyeresége lehet a nemzetnek. Hazánk romlása, a nemzethalál réme egyre fenyegetõbb. Ám ha ez a tiszta tûz, ez a nemes szenvedély, ez az önfeláldozás lobog bennünk, a magyarság élni fog akkor is, ha mi már nem leszünk!


* * *


Egészen bizonyos, hogy a magyarságnak föltétlen köze van az emberiség elsõ magaskultúrájához és annak szétterjedéséhez a földgolyón. Az újkõkortól kezdve a magyarok voltak Európa fõnépe, jóval a görög-római világ elõtt. Minimum 30-40000 éve a magyarság folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében, de ha ez a valódi õshazánk (ez egyre bizonyosabb!), akkor még régebben is. Az õsmagyarság páratlan kultúrával rendelkezett. Nem volt eredendõen „pogány” (ami valójában vidékit jelent, csak jóval késõbb nyerte el mai pejoratív – hitetlen, panteista, barbár – vonzatát!) és nomád (utóbbi is csupán a sztyeppei vándorlásai során); hanem házakban lakó, letelepedett, földmûvelõ és egyistenhívõ, vallásos nép volt. A kazárok, germánok, latinok, szlávok és egyéb populációk tanultak tõlünk, s vették át a magyarság fejlettebb kultúráját és életmódját, nem pedig fordítva.


A világ talán egyedül megmaradt õsnyelve a magyar! Nem mi integráltuk a közös szavakat és neveket másoktól, hanem azok megváltozott nyelve õrizte meg az õsmagyar nyelv töredékeit. Tehát a magyar nem lehet származék nyelv. A sumérok, szkíták és a hunok (nyelvi alapon is) magyarok voltak.


Kitûnõen alátámasztja a föntieket a híres angol nyelvész, Sir John Bowring véleménye: „A magyar nyelv messze áll magában. Egészen sajátos módon fejlõdött, és szerkezetének kialakulása olyan idõkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában következetesen és szilárdan fejlõdött nyelv, amelyben logika van, sõt matézis, az erõ, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. A magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskõ, amelyen az idõk viharai karcolást sem ejtettek. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad és nem vesz senkitõl. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Aki megfejti, az isteni titkot boncolgat.” (De idézhetném még G. Mezzofanti, J. Grimm, G. B. Shaw, G. S. Krantz és mások rendkívül hízelgõ nyilatkozatait is.)


* * *


Talán nem fölösleges kitekinteni egy kicsit más országokra sem. Néhány szemelvény erejéig vizsgáljuk meg, hogyan látnak bennünket az ellenséges, vagy éppenséggel a tárgyilagosabb krónikások. Meglehet, ez is gyarapítja ismeretünket. Íme így vélekedik a „keresztény” Nyugat (németek, franciák stb.) az õsmagyarokról: „A barbár, hódító magyarok nem emberek, de vadállatok módjára élnek, mert nyers húst esznek, vért isznak és az ellenség szívét kitépik.” Másutt ezt írják: „Néhányan a földet mûvelik, mások olyan szörnyûek és iszonyatosak, hogy emberhúst esznek, és embervért isznak. Semmiféle irgalom nem hajlítja meg õket, semmi kegyesség nem indítja meg bensõjüket. Ördögi fajzat, a Sátán szövetségese.” Egy harmadik így rémüldözik: „Levágták az ellenség fejét, a koponyájából kupát készítettek, és ebbõl ittak.” A negyedik szerint: „Testalkatuk zömök, fejük nagy, szemük kicsiny, orruk tömpe, karjuk lelógó, mint a majmoké. Mindig lovon ülnek, rövid görbe kardot viselnek, és úgy ordítoznak, mint a vadállatok.” Lám, ilyen az egész világot bejáró szittya-vérvád. Ettõl a gyûlöletes képtõl máig sem szabadult meg a magyarság. Most is így festenek le minket a történelmi mûvekben és a tankönyvekben.


Az elfogult, becsmérlõ hangot csak ritkán színezik dicséretek, vagy reális jellemzések. Jobbára csak akkor, ha egyes népek védelmi érdekei megkívánják a magyar segítséget, ha szükségük van a magyarok vitézségére, harciasságára. A bizánci Bajazid szultán véleménye szinte kivételnek számít: a magyarokat „a földkerekség népei közt a legderekabb” nemzetnek tartja. Más írástudók szerint: a magyar nép szereti a függetlenséget, és érzéke van a szellemi és lelki kiválóságok iránt; továbbá elismerik vendégszeretetét, szíves és barátságos modorát. A török hódítás idején a vad, félelmetes magyarok hirtelen a kereszténység nemes védõi, Krisztus atlétái, a hit pajzsai lettek. (Jóval késõbb a pángermánizmus, pánszlávizmus, majd a bolsevizmus gátjai.) Ám a „kegyes” Nyugat hamar felejtett: egyes források szerint Európát nem a magyarok, hanem a németek mentették meg. A magyar csak hadakozni tud, mûveltségre képtelen, továbbá gõgös, önzõ, lusta, szûklátókörû, kétszínû, zsarnok és népnyúzó; csekély kultúrája, tudománya, mûvészete, ipara és kereskedelme csak külsõ (német, szláv) hatás eredménye; a magyar városi életre képtelen, igazi otthona a puszta stb. Talán még a németeknél s a franciáknál is jobban gyûlöltek a csehek, tótok, rácok és oláhok: öntudatra ébredésük után elterjesztették rólunk a turáni féktelenséggel elnyomók mítoszát; akik kóbor-cigány életet élnek, s Ázsiából elõtört rabló nomádok. Ebben a nyomasztó légkörben üde szigetként a lengyelek jóindulattal néznek minket: testvérüknek tudnak, felismerik nemzeti karakterünk, természetünk, szokásaink hasonlóságát („…egy néppel sem egyezünk annyira, mint a magyarral...”). A „kultúrnépeknél” a cigány képe szorosan összeforr a magyaréval, sõt olykor azonosítják a cigány és a magyar jellemet (ez persze jórészt saját idegenforgalmi propagandánk és filmjeink hibája!). 1848-49-ben végre olyannak látta Európa a magyart, amilyen a valóságban: diadalmas harcaiban a szabadság bajnokának, tragikus bukásában szerencsétlen áldozatnak; a hõsi nemzet képe Petõfi eltûnése, majd Kossuth emigrációja nyomán csak erõsödik. („Lovagok, hõsök és költõk népe a magyar.”) Talán még 1956 után él rólunk hasonlóan kedvezõ kép a világban.


Általában tehát negatív, olykor elismerõ, de legtöbbször hamis, irreális véleményt alkotnak fajtánkról: azaz lóra termett és lovagias, nemes arcélû úri nép, mely örömmel harcol, mulatozik és cigányozik; mindamellett barbár ázsiai jövevény, vad szittya-hun õseire emlékeztet, ezért idegen test a nagy indogermán Európában. S hogy megítélésünk ma se legyen kedvezõbb és hitelesebb, arról gondoskodnak „pártfogóink”. Elsõsorban a hazai és nemzetközi zsidóság (ki-ki ismeretei szerint sorolhatja a neveket!) szüntelen össztüze rendkívül ártalmas: bûnös nép, nyilasok, németbérencek, utolsó csatlósok, följelentgetõk, bosszúszomjasak, szélsõségesek, rasszisták, antiszemiták, primitívek, bõgatyások – ilyesmiket terjesztenek rólunk.


* * *


Az arénák és katakombák ókeresztényeinek hitével és bátorságával, az igazság szigonyával kell küzdenünk a sátáni indulatok s az apokalipszis ellen. A saját köreinkbõl származó vezetõkkel kívánjuk az országot irányítani; olyanokkal, akik a mi életmódunkat gyakorolják, a mi lelkünkkel éreznek, s a mi nyelvünket beszélik. Egy olyan társadalmat szeretnénk, melynek törvényei és szokásai a mi értékeinket, hagyományainkat tükrözik. Ezt a kozmopoliták törzsi széthúzásnak, mi pedig alapvetõ életjognak, valódi szabadságnak, függetlenségnek, avagy Szentkorona-eszmerendszernek nevezzük. Hazánk évezredek óta európai és magyar; utódaink számára is így kell megõriznünk. Nem mondunk le õsi területeinkrõl és nemzeti javainkról egyetlen jöttment kisebbség érdekében sem, amely holnap talán többség akar lenni. Páratlan szellemi kincseinket és mûveltségünket nem adjuk el egy tál szuperliberális moslékért. Ha az önvédelemtõl bármi okból elállnánk, úgy utat nyitunk a totális pusztulásnak, mely kívülrõl és belülrõl egyaránt fenyeget. Majd ha Izrael beengedi a nem-zsidókat, Finnország és Japán a különféle menekülteket, akkor mi is fogadhatjuk a nem-magyarokat – azaz sohanapján. Akkor majd megnyithatjuk határainkat, de csak akkor. Mert egyébként feloldódunk az idegen bevándorlók tengerében. Bármit ígérnek a pajeszos szirének, hazánk, nemzetünk és anyanyelvünk nem lehet piaci árverések vagy tõzsdespekulációk tárgya!


A hazafiság nem elvont gondolat, nem üres szólam, hanem valóságos kötelesség és élethivatás. A hazafiság nem melldöngetés, nem jelszó és frázis. Nem gyalázkodás, nem kirekesztés és nem gyûlölködés. A hazafiság nem elhaló nyöszörgés vagy reménytelen sóhajtozás, és nem önpusztító ábrándozás. A hazafiság nem ugródeszka, nem üzlet és nem szélhámosság. A hazafiság éber nemzeti öntudattal végzett õrködés. A hazafiság a nemzeti értékek ismerete, megbecsülése és szeretete. A hazafiság a legpozitívabb érzelem, a leghasznosabb magatartás, a legnemesebb cselekvés. A hazafiság szent feladat: Istentõl rendelt munka és áldozat!


* * *


Csak egy egyetemesen megszervezett társadalom alkothat nemzetet. Csak azok a nemzetek juthatnak magasra, amelyek valami nemes célt tûznek maguk elé, s tisztességes módon afelé törekednek. Ez megmaradásuk alapja, s ezzel egyúttal az egész emberiséget is szolgálják. A lusta, öntudatlan, szervezetlen nemzet viszont meghal. A magyarság már annyit tett Európáért, hogy évezredekre megváltotta jogát az érvényesüléshez. Egy barátom mondta nemrég: „A magyarságot a széthúzás tartja össze!”. Aligha igaz ez a kissé morbid elképzelés, mégis elgondolkoztató. Mert nemigen van más nemzet a világon, amelyik ennyi belsõ torzsalkodás után – nem beszélve az állandó külsõ nyomásról – is fenn tudott maradni.


A nemzet szellemi (emberi) közösség, egy közös gondolat („közös ihlet”). Nem lehet beleszületni, el kell sajátítani. Hosszú fejlõdés során az emberi szellem szervezi fokról-fokra, s tagjai ebbe az eszmébe vetett hitükben kovácsolódnak nemzetté. Történelmi képzõdmény is tehát, ezért nemzetenként és koronként változhatnak ismérvei. Egy közösséget, népet az tesz nemzetté, hogy annak tartja magát. Követendõ eszmét állít, s nem puszta ösztönei, szükségletei szerint cselekszik. Maga az eszme változatlan, egyetemes és örök, ezért igen nehezen közelíthetõ meg. Egy nemzet történetének sûrítménye: a nemzeteszme történelme. (Alkotmánynak is hívhatjuk, mely épp ezért nem szövegezhetõ meg, tehát „leírhatatlan”, mégis a legélõbb valóság!) A nemzetet alkotó tényezõk: a közös származás, nyelv, haza, állam, kultúra és sors.


A nemzet több és más, mint a nép vagy a faj(ta). Az utóbbi egy biológiai fogalom, vagyis természeti kategória. Az erõs keveredés miatt különben sincs ma már egységes, fajilag tiszta közösség, legföljebb bizonyos vérségi homogenitás. (De jobb is így, mert a belterjes tenyészet mindig korcsosuláshoz vezet.) A nép pedig bizonyos azonos lényegi vonásokkal, szellemiséggel, kultúrával rendelkezõ, viszonylag zárt embercsoport (etnikai egység), de még nem nemzet (nem eszmei közösség!). A kettõ elsõsorban az öntudatosság fokában különbözik.


A nyelv, a kultúra, a vallás, az állampolgárság, a haza és a sorsközösség csak egyes megnyilvánulásai a nemzeti lényegnek. Fontosak, de nem perdöntõek, hisz mind csak másodlagos képzõdmények: a már élõ nemzet alkotásai. A nemzet elvileg valamennyiük nélkül meglehet (lásd a határon túli vagy emigráns magyarok, a mohamedán vagy buddhista hitre térõk esetét, az idegen származású aradi vértanúink magyarrá válását stb.). Így maga a sovinizmus (nem tévesztendõ össze az egészséges nacionalizmussal!) is fölösleges és esztelen emberi düh, hiszen pont a fenti külsõségeken alapul. Tipikus példája annak, ha az eszmérõl alkotott fogalom erõsebb a valóságnál. Ebbõl következnek: a nemzeti imperializmus, a kisebbségi politika, az asszimiláció, a kitelepítés stb.


Magyarországon a köznép sokáig nem tartozott a nemzetbe, csak az uralkodó és hûbéresei (vagyis a nemesek). Ezért nálunk sohasem volt nemzetállam vagy népnemzet. Õsi örökség szerint minden népet a maga szokásainak, törvényeinek megfelelõen kormányoztak a többnyelvû birodalomban, tehát messzemenõen megõrizhették sajátságaikat. Ez a toleráns, mellérendelõ szemlélet egyedülálló volt egész Eurázsiában. S ez a bölcsesség és emberség ma legfeljebb nevetség, vagy inkább megvetés tárgya „nemzetietlensége” miatt. Ha mi a szomszédainkhoz (azaz ellenségünkké váló befogadottjainkhoz) hasonló nemzetiségi politikát folytattunk volna, akkor ma a Kárpát-medencében nem lenne semmilyen nemzetiség, hazánk egynyelvû, színmagyar állam volna. A világ összes nemzete közt a magyarság (ez a szittya-keresztény nemzet) maradt legtovább hû a keresztény egyetemesség (univerzalizmus) középkori eszméjéhez, ezért védte – hõsi önfeláldozással – egész Európát a mohó és gyilkos agresszorok ellen. A magyar sovinizmus (türelmetlenség, idegengyûlölet) – ha volt is ilyen – mindig más sovinizmusok létünk bástyáit ostromló támadásaira felelt, tehát inkább nevezhetõ önvédelemnek. Bármennyire is idegen tõlünk, úgy tûnik, jövõnk és megmaradásunk érdekében legfõbb ideje, hogy „alkalmazkodjunk” a körülöttünk élõ népek körében mindenütt használatos „nemzeti” politikához.


A magyarság nem boldogság, nem elõny, hanem örök szorongás a létért, a szabadságért, s egy letûnt múlt keserû önérzete. Nem elég magyarnak születni, azzá kell válni, s a magyarságot minden ízében szüntelen vállalni és bizonyítani kell! Nem lehetünk egyszerre hûségesek nemzetünkhöz és idegen hatalmakhoz! A magyarság hivatás, küldetés: sajátságainknak (hagyomány, kultúra stb.) a humánum, a tiszta, örök és egyetemes emberi felé tágítása. A nemzetiesülés és magyarosodás (nem elmagyarosodás értelemben!) tehát szellemi emelkedés! A magyar lélek lényege – a szabadság! Ezért nem süllyedhetünk állati sorba, s nem olvadhatunk be a hódítók közé. Meg kell maradnunk nemzetnek! Ezt az áldozatot várják tõlünk õseink és Európa becsületesebb része. Ezt parancsolja az emberi és az isteni törvény!


Csak a tehetséges, elõrelátó, gerinces politikusoknak szabadna irányítani, hiszen fõ feladatunk az állam és a nemzet összes anyagi, szellemi és morális erõinek egységbe szervezése lenne, az átlagember szükségleteinek megfelelõen. Az állam lényege a hatalom. Célja a társadalom organizációja, békéjének és rendjének biztosítása, megvédése. Az állam lehet a népé vagy a nemzeté, de szembe is kerülhet velük (lásd kommunizmus, vagy napjaink „parlamentáris demokráciája”!). A tiszta államiság (a világnézet, vallás és egyebek társadalomra hagyása, a be nem avatkozás) megvalósítása szinte lehetetlen (sõt olykor kifejezetten káros, álliberális) törekvés.


A néphez, nemzethez tartozás nem hatalmi, hanem érzelmi úton jön létre; védelmet, elõnyt nem nyújthat, csak etikai értékeket, szellemi-lelki kincseket, tartalmasabb életet. Aki nem képes elképzelni, hogy más néphez, nemzethez is tartozhatna, az az igazi hazafi! Erõink és gyengeségeink feltárásával, valósághû helyzetelemzéssel, a lehetõségek és érdekek ismeretében kell meghatározni feladatainkat. El kell érni, hogy minden magyar felelõsnek érezze magát minden magyarért, s boldogulását – önzetlenül – csak a közösségen belül keresse. Nem hazaszeretet és nemzeti érzés az, ha akár a legcsekélyebb értékeket is eltapossuk. A magyarság bátor, öntudatos megvallása, a magyar értékek (nyelv, irodalom, képzõmûvészet, zene, haditettek, találmányok, sportsikerek, hõsök, jelképek, hit, hûség, stb.) föltétlen tisztelete a legmagasabb szellemi és erkölcsi cél legyen!


Ma már kevesen mondják nyíltan, hogy fasiszta, alja nép vagyunk, de továbbra is ócsárolnak, s kishitûséget, bûntudatot csepegtetnek belénk, hogy akaratunkat, cselekvõképességünket teljesen megbénítsák. Idegen elnyomóinkkal, a hazugságokkal, sértésekkel, bántalmazásokkal szemben mi mindig „megértést” tanúsítottunk, ahelyett, hogy visszaütöttünk volna mindenért. A világ is ellenségeink rágalmainak ad igazat, ha védekezni se próbálunk, s a tényeket is elhallgatjuk. Nem beszélve arról, hogy újra vérszemet kaphatnak, ami egy általános magyarverésbe és mészárlásba, szülõföldünkrõl való elûzésünkbe torkollhat. Nem kell, hogy mi támadjunk, de némán tûrni az ütéseket – öngyilkosság! Csak akkor remélhetjük, hogy eltipróink békén hagynak, ha minden esetben visszavágunk. A sajtótól, a pártoktól, az országgyûléstõl és a kormánytól nem sokat várhatunk. A választ nekünk, kárpát-medenceieknek és a magyar emigrációnak kell megadni!


A tömbökben, szigetekben, szórványokban (ám õseink honában!) élõ magyarság, ha már a politikai nemzethez nem tartozhat, legalább autonóm kulturális nemzet(rész) és szellemi haza lehessen („haza a magasban”). Mivel a fajtánk zöme súlyos helyzetben van, égetõen fontos a mindenre kiterjedõ önvédelem, a segítõkészség és szolidaritás fokozása, aktivizálása. Az összmagyarság legfõbb érdeke, hogy idegen zsarnokoktól és hazai lakájaiktól független, szabad, önmagának tetszõ életet élhessen, s létszámában, öntudatában, gazdasági és szociális téren is gyarapodhasson. Mindig élesen el kell különíteni a magyar nép, a magyar felemelkedés szükségleteit az uralkodó hatalmak és politikák „szükségleteitõl”. Az elõbbieket feltétel nélkül támogatni kell, míg az utóbbiakat csak megfontolt fenntartásokkal, a magyar érdekekhez pozitívan vagy negatívan viszonyuló tevékenységüktõl függõen.


A legmagasabb rendû tisztesség és becsület, ha vállaljuk népünk sorsát. Azok leszünk a világban, amit magunkból kisugározni, ingyen megosztani tudunk, mások javára és épülésére. Elcsatolt (megszállt) magyar véreinknek kell az anyagi és erkölcsi támogatás, de a legfontosabb, hogy a biztonság, a rend s az egész nemzet életbizalma visszatérjen. Megmaradásunk alapja, hogy érdemes legyen magyarnak lenni. A kisebbségi helyzetbõl is sorsot, hivatást kell kovácsolnunk; nyomorúságunkból pedig rendíthetetlen elszántságot és hatékony fegyvereket. A magyarság, a nemzet fogalmába sokféle ember belefér: jó magyar és rossz magyar egyaránt. De mindig több mint egyedi hordozója, mert túléli, átörökíti azt. Viszont a legkiválóbb vezér se halhatatlan, ha nemzete elvész. Ezért a leglényegesebb számunkra, hogy fölmutassuk és továbbadjuk a magyarság értékeit, s elkerüljük a pusztulását. Ehhez ápolni, bõvíteni kell kapcsolatainkat minél szélesebb körben. Aki magyar létére elszakad nemzetétõl, szélfútta levéllé, gyökértelen fává válik.


Azon kell lennünk, hogy valahány felelõsséget érzõ, értünk tenni óhajtó honfitársunk mindenütt olvashassa az anyanyelvünkön megszólaló folyóiratokat, újságokat, könyveket; megnézhessen, meghallgathasson minden magyar költõt, papot, mûvészt és tudóst, akit csak akar; s bárki bármit bárhol szabadon elmondhasson és leírhasson. Akármelyik ideológiai-politikai hatalom, amely a magyarság közé éket próbál verni, tehát jogainkból kisemmiz bennünket, nemzeti öntudatunkat mételyezi, hagyományainkat zülleszti, az mindnyájunkat sért emberségünkben és magyarságunkban. Érjük el, hogy Hungária frissen születõ és felnövekvõ generációi büszkén, szabadon, tiszta történelmi- és magyarságtudattal fölvértezve, nemzetükért áldozatra készen léphessenek az élet színpadára.


* * *


Az ítéletmondás a história, majd végül Isten dolga… Ám aki földi pályafutása során folyton a közjóra, önmagával és nemzetével szembeni kötelességei következetes teljesítésére törekedett, annak nincs félnivalója. „Aki a szegények és elnyomottak útját figyeli, nem tévedhet el az eszmék bábeli zûrzavarában.” A visszaszerzett s örökre megõrzendõ õsi szellemiség és lelkület ne eldugott kincs, hanem célszerûen használható eszköz legyen küldetésünk – a jézusi parancs – megvalósításához; vagyis az összmagyarság s az egész emberiség felvilágosításáért, sorsának javításáért, bajainak orvoslásáért kifejtendõ teremtõ küzdelemhez. Ez nem könnyû szórakozás, hanem kemény, kitartó munka és szolgálat. Kevés csak a magunk boldogulását keresni, a saját érvényesülésünket hajszolni nyakra-fõre. Embertestvéreink, népünk, nemzetünk szebb jövõjéért harcolni, közös ügyeit képviselni, és égetõ gondjait megoldani mindenütt – ez az a többlet, amiért élnünk érdemes!


* * *


Megjegyzés: Írásomat jó szívvel ajánlom sokszorosításra és széles körû terjesztésre minden korosztálynak.



A fönti pályázati anyagomat szebb formátumban lásd még az alábbi helyen:


http://nemenyi.net/default.asp?SID=0&AID=0&Direkt=92607







Siklósi András elérhetõségei


Lakcím: H-6723 Szeged, Becsei u. 3.


Telefon: 0662-890-564; mobil: 0620-443-1830


E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. és Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.



Néhány tudnivaló a szerzõrõl: https://profiles.google.com/105677884752793923572/about



Erkölcsi, filozófiai, kulturális, történelmi és politikai nézeteimet jól tükrözi az alábbi 3 órás televíziós beszélgetés:


http://karpatiharsona.info/index.php?option=com_content&view=article&id=1442:siklosiandras&catid=71:politika&Itemid=95