Siklósi András

A magyarság küldetése: harc az isteni Világosságért

a sátáni Sötétség ellen

(A 2010-es Szittya Világtalálkozó megnyitó elõadása)

Mottó: 1.) "Akit magyarnak teremtett az Úristen, és nem fogja pártját nemzetének – nem derék ember!" (Széchenyi István)

2.) "A kormányzás gazdag emberek összeesküvése annak érdekében, hogy a közjó nevében szerezhessék meg, amire szükségük van." (Morus Tamás)

3.) "Vagy létrehozod magadnak a jövõdet, vagy az áldozatává válsz annak a jövõnek, amit valaki más létrehoz neked." (Arthur K. Cebrowski)

4.) "Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy van. De azért ne sajnáljuk magunkat. Ehhez a történelmi sorshoz, amely alakított bennünket, mi is hozzáadtuk a magunkét: kígyóembert csak abból lehet csinálni, akinek elég puhák és hajlékonyak a csontjai. Minden más csont törik." (Márai Sándor)

5.) "... az Úr megszabadítani csak akkor fog benneteket, amikor visszatértek az Õ törvényéhez s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra. Lélekben tiszta, jellemben erõs, szeretetben tántoríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtõ Atya. A szeretet ereje mindenekre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is." (Wass Albert)

6.) "A Szent Korona búvópatakként végigkíséri a magyarság sorsát, amikor kell, felbukkan, hogy annak tiszta forrásában megtisztálkodhassunk. Elérkezett az idõ a teljes megtisztuláshoz!” (Bálint Sándor)

7.) „Senki sem reménytelenebbül rabszolga, mint aki tévesen hiszi, hogy szabad.” (J. W. Goethe)

Tisztelt Világtalálkozó, kedves szittya-magyar Testvéreim!

Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy 1992 óta ez a mostani összejövetelünk immár a tizenkettedik a sorban, ami bizony nem megvetendõ szám. Különösen szép jubileum ez, ha azt is megemlítjük, hogy a „módszerváltás” utáni Magyarországon mi kezdtük el elõször az efféle õstörténeti, kulturális és nemzetvédelmi konferenciák szervezését, lebonyolítását. Azóta sok-sok kiváló elõadónak biztosítottunk lehetõséget, hogy kutatási eredményeirõl beszámoljon, vagy nézeteit megossza velünk; s persze a közönség soraiban is akadnak olyanok, akik szinte valamennyi eddigi találkozónkra eljöttek. Sajnos közöttük s a fellépõk közt is szaporodnak már a halottaink; ugyanakkor örömünkre szolgál az, hogy mindig vannak, akik a helyükre állnak, s ezzel valamelyest pótolják szomorú veszteségeinket. Ma már számtalan hasonló rendezvényen vehetünk részt szerte az országban, mégis büszkék lehetünk arra, hogy mi voltunk az elsõk, az úttörõk, akiknek ez az eszébe jutott. S mint tudjuk, a jó példa ragadós; ma már számolni sem bírnánk, hogy hányan követtek azóta bennünket, aminek persze szívbõl örvendünk, és soha nem volt bennünk irigység vagy féltékenység irántuk. Hiszen nem az a lényeges, hogy ki áll az élen, hanem csupán az, hogy ki használ többet nemzetének. Nemes versengés ez, aminek hasznát végül az öntudatára ébredõ magyarság arathatja le.

Megnyitómat hadd indítsam egy ide illõ, 1848-as Kossuth-i gondolattal: ,,A magyar nemzet háromszáz esztendõn át sokat szenvedett. Török és tatár dúlta édes hazánk kebelét, s a királyok idegen, gonosz tanácsosai és a hazának háládatlan fiai sokszor elárulták e szegény nemzetet; de mióta Isten e világot megteremtette, soha még oly ocsmány árulást nem hallott az embernek fia, mint aminõvel most hazánkat meg akarják ölni a hitszegõk. Ha most a magyar nemzetnek minden fia, aki csak karját bírja, fel nem kél földjét védeni, akkor kiirtanak saját hazádból, szegény magyar nép! Országodat, mit õseid vérrel szereztek, árulással szétrabolják. Ki fognak irtani az élõ nemzetek sorából, hogy szegény hazádnak még csak neve se maradjon fenn.”

E ma is frissen ható, látnoki szavak felidézése után nézzük meg, miben is áll az a barbár népirtás, melyet minden elõzõ kornál szervezettebben és hatékonyabban folytatnak ellenünk elvetemült zsarnokaink, külsõ és belsõ ellenségeink. Fölismerve a magyarság tényleges isteni kiválasztottságát és sajátos küldetését, vagyis azt, hogy mi vagyunk a tudás s a szakrális égi fény hordozói és közvetítõi, a világ népeinek tanítói és gyógyítói, a turáni (sumér, szittya, hun stb.) népek kultúrkincsének örökösei és továbbvivõi; – mindezeknek az ellenkezõjét megtestesítõ sátáni (szemita, indoeurópai, pánszláv stb.) erõk arra szövetkeztek, hogy fajtánkat tönkretegyék és írmagostul kipusztítsák, maradék hazánkat pedig végleg meghódítsák és elorozzák tõlünk. A teljesség igénye nélkül említsük meg ennek néhány jól bevált módszerét. 45 évnyi kommunista vérengzés után az utóbbi 20 év posztbolsevista-neoliberális rendszerében tovább folytatódott a magyarság megosztása, elnemzetlenítése, anyanyelvének, hagyományainak rombolása, õstörténetének (lásd finnugorizmus!), történelmének hamisítása, irodalmának és mûvészetének elposványosítása, hitének, erkölcsének mételyezése, szellemi-lelki gyökereinek és hajtásainak szétvagdosása, anyagi javainak elrablása, életfeltételeinek, létbiztonságának, családi, szakmai és baráti közösségeinek fölszámolása, egészségének (pl. ételeink, italaink tudatos mérgezésével, a konyhasóban levõ Na-K optimális 30/1-es arányának eltorzításával, a génkezelt hulladékok táplálékként való árusításával, a növények vegyszerezésével s a szántóföldek oktalan mûtrágyázásával stb.), ellenálló képességének, reményeinek lenullázása. A globális gyarmatbirodalom honi helytartói oly súlyos kalodába vertek bennünket, olyan áthághatatlan börtönfalakat emeltek körénk, ahonnan „demokratikus játékszabályok” s „jogállami keretek” közt nincsen szabadulás.

Megakadályozták az igazságtételt, az elszámoltatást és felelõsségre vonást, a háború után „államosított” ingó és ingatlan vagyonok becsületes visszaadását; elprivatizálták, külföldi kézre juttatták, vagy bezárták gyárainkat, üzemeinket, bányáinkat, infrastruktúránkat, megfojtották a mezõgazdasági kistermelõket, adminisztratív eszközökkel és adóterhekkel agyonnyomták a kisvállalkozókat, kiskereskedõket, milliókat taszítottak munkanélküliségbe, sõt a valutáris hitelek bedõlése miatt otthontalanságba; a pénzünket elinflálták, a béreket és nyugdíjakat befagyasztották, az árakat s a szolgáltatások, közmûvek díjait a csillagokig emelték. A csaló, nyerészkedõ bankokat rendszeresen „konszolidálták”, az általuk létrehozott „álságos válságot” megszorításokkal kompenzálták; nyakunkba sózták a tömérdek haszonlesõ multi-céget, piacainkat sorban föladták, totálisan eladósították az országot, s kiszolgáltatták az IMF és a Világbank kénye-kedvére; ránk erõltették az euroatlanti szövetséget, vagyis a NATO-ba és az EU-ba való belépést. Színvonalas iskoláinkat, oktatásunkat lezüllesztették, jól mûködõ kultúrházainkat, közintézményeinket likvidálták, kórházainkat, egészségügyünket szétzilálták, honvédõ katonáinkat szélnek eresztették. A politikát, a sajtót, a rendõrséget, a bírákat, ügyészeket és az egyházakat korrumpálták, prostituálták; szülõföldünket szabad prédává tették, s egy minden ízében hazug, dögszagot árasztó pártokráciát, egy idegen szívû és érdekû zsiványbandát emeltek fölénk. Elmulasztották a megtépázott jogfolytonosság és õsi Alkotmányunk, szokásrendünk helyreállítását, megfosztottak bennünket minden kapaszkodótól, a túlélés s a fölemelkedés halvány esélyétõl is. Ránk zúdították a világ összes szennyét, törvénytelenségét, kifordítottak önmagunkból, megtörték gerincünket, osztályrészünkké tették a kilátástalanságot, a mindennapi poklot; minket hontalan koldussá, édeni hazánkat pedig sivataggá „reformálták”; s közben szüntelenül gyalázták, becsmérelték, fasisztázták, antiszemitázták egész népünket. Fölsorolni is lehetetlen, mennyi bûnt, árulást, ördögi cselszövést követtek el a rovásunkra, a legcsekélyebb következmények nélkül. Ilyen mélységbõl talpra állni bizony roppant nehéz, majdhogynem lehetetlen.

Mindenekelõtt elfogulatlan nyíltsággal szembe kell néznünk önmagunkkal, saját mulasztásainkkal, hibáinkkal, gyávaságunkkal, önzésünkkel, közönyünkkel és kishitûségünkkel. Föl kell térképeznünk országunk és népünk állapotát, betegségeit, lajstromba kell vennünk megmaradt értékeinket, föl kell vázolnunk közvetlen és távlatos céljainkat, általános jövõképünket, föl kell mérni erõnket és lehetõségeinket. Meg kell nevezni, le kell leplezni kártevõinket, vérszívó élõsködõinket, külsõ és belsõ sírásóinkat; s bátran szembe kell szállnunk velük, hogy félreállíthassuk, legyõzhessük és szigorúan megbüntethessük õket, „érdemeik” szerint. Tudatosítani kell a legszélesebb körökben, hogy hazánk a Szent Korona országa, s egyben Regnum Marianum is, mely csak a Korona értékrendjén alapuló, a tökéletességet közelítõ Alkotmányunk és törvénytárunk rehabilitálásával menthetõ meg; s persze a jelenlegi áldemokratikus rendszer megdöntése és szemétre hajítása után a királyságot is újra be kell vezetnünk, mint az egyetlen lehetséges, számunkra elfogadható államformát.

Azonnali hatállyal ki kell törnünk az adósságcsapdából, azaz meg kell tagadnunk az általunk soha nem hasznosított, virtuális hitelek kamatjainak végeláthatatlan törlesztését; s mielõbb ki kell ugranunk a NATO és az EU halálos szorításából, hogy visszaszerezhessük rég elveszett szabadságunknak és szuverenitásunknak legalább a töredékeit. A kezelhetetlen pénzszivattyúként mûködõ oligarchikus finánctõkét el kell zavarni, a multikat s a bankokat keményen meg kell adóztatni, ill. visszaéléseiket, monopolhelyzetüket meg kell szüntetni, s kizárólag a rászoruló hazai kis- és középvállalatokat lehet támogatni. Fondorlattal „eltüntetett” javainkat, stratégiai közmûveinket ismét köztulajdonba kell venni, a görbe úton, panamákkal szerzett magánvagyonokat el kell kobozni; biztosítani kell a nyugdíjak értékállóságát, a bérek és fizetések európai színvonalát, az adóterhek és az árak normalizálását, a szociális segélyek közmunkához kötését, a magzatok, a gyermekek s a családok védelmét; meg kell fordítani a népesség katasztrofális fogyását, továbbá meg kell gátolni a lakások elárverezését, ill. mindenkinek munkahelyet és biztos megélhetést kell teremteni. Nyilvánosságra kell hozni a korrekt ügynöklistákat, korlátozni kell a pártok túlhatalmát, de még szerencsésebb valamennyit betiltani; el kell indítani az általános tisztogatást a politikában, a gazdaságban, a pénzintézeteknél, a közhivatalokban, a végrehajtó szerveknél, a sajtóban, a kultúrában, az egyházakban s az élet valamennyi területén. Nincs mód itt minden szükséges intézkedést számba venni, csupán jelezni kívántam, hogy milyen sok tennivaló áll elõttünk, ha el akarjuk érni, hogy Magyarország végre a magyaroké lehessen, ha az általános romlás és rothadás közepén egy élhetõ hazát szeretnénk megalapozni.

Kárpát-medencei viszonylatban igazi megoldást a magyarság problémáira csak a teljes határrevízió jelenthet. Errõl sohasem szabad lemondanunk, még akkor sem, ha egyelõre nem kínálkozik rá közvetlen lehetõség. A kettõs állampolgárság meghonosítása (pontosabban a magyar állampolgárság visszaadása) már régi tartozása volt kormányainknak, de ez legföljebb csak átmeneti javulást hozhat, miként a területi, kulturális és perszonális autonómiák kicsikarása is. Sajnos a most megszavazott állampolgársági törvény csupán egy kilúgozott, „fékezett habzású” változat, hiszen nem alanyi jogon jár, hanem csak egyéni kérelemre adható, továbbá a szavazati jogtól is megfosztja mindazokat a testvéreinket, akiknek nincs állandó magyarországi otthona. (Ilyen értelemben alig jelent többet, mint a néhai „magyar igazolvány”.) Ráadásul további kapukat nyit a külföldi zsidóság hazánkba özönlése elõtt, ill. a halmozott lakóingatlan és termõföld felvásárlásaikat sem képes megakadályozni. Elmondhatjuk, hogy a törvény ilyen formájú bevezetése nem az egyetemes magyarság érdekeit szolgálja, hanem sokkal inkább a meghódításunkra és kifosztásunkra áhítozó cionistákét. Nem véletlen, hogy e „mézesmadzagot” a Mazsihisz üdvözölte a legharsányabban, mintegy a „holokausztért nyújtandó leghatékonyabb kárpótlásnak” tartva. A magyarokat ezzel megint megvezették: látszólag ugyan adtak valamit, de legalább ennyi kárt is okoztak vele. Tehát ez a jogszabály nem más, mint a „nesze semmi, fogd meg jól” tipikus esete. (A Fidesz learathatja a „dicsõséget”, de vajon mi jut ebbõl a magyarságnak?) Ha egy valódi nemzeti kormányunk lesz egyszer, ezt az állampolgársági törvényt rögvest módosítani kell; elõnyeibõl kizárva mindazokat, akik nem tartoznak szorosan nemzetünkhöz, akiknek csak „térkép e táj” (vagy busás profitot tejelõ üzleti telephely); viszont bõvíteni kell azokat a vonzatait, amelyek elõbbre vihetik a magyarság ébredését, egységesülését, fölemelkedését és gyarapodását.

Rendkívül fontos a teljes önrendelkezés kiharcolása, mert enélkül mindörökre csonkák, bénák és rabszolgasorba kényszerített páriák maradunk! A végzetesen fölfakadt magyar sebek fájdalmának csillapítása és a kárpát-medencei népek harmonikus együttélése csak az önrendelkezés, a szabadság és egyenjogúság alapján oldható meg. A magyarság ma mindenütt (az anyaországban is!) huszadrangú igásbaromként tengõdik, diszkriminációknak és jogi hátrányoknak, valamint agresszív sovinizmusok támadásának kitéve szenved, önsorsának irányításába semmilyen beleszólása nincs. (Európa minden népe – beleértve a balti s a balkáni kis népeket is – szabad és független, de a magyarok még autonómiát sem kapnak sehol elrabolt területeinken.) A Kárpát-medence sok ezer éves szerves földrajzi, történelmi, gazdasági és kulturális egység, mely megbonthatatlan volt egészen Trianonig, ahol egy erõszakos, fenyegetõ békediktátummal részeire szabdalták. Azóta életterünket bizonytalanságok, egyenlõtlenségek és folytonos ármánykodások, konfliktusok sújtják. Az önrendelkezés természetes és egyetemes nemzetközi jog, amely nekünk is jár; azonban ezt követelnünk és hasznosítanunk kell, mert a passzivitásban végérvényesen elsikkad. Ezt a jogot minden kontinensen kötelezõen be kell(ene) tartani, lemondani sem lehet róla, s valamennyi államközi szerzõdés semmis (a trianoni és a párizsi is!), amely ezt megszegi, azaz külsõ (pl. szabadkõmûves) terroron alapul.

Vegyük kezünkbe a sorsunkat, s közös akaratnyilvánítással szorgalmazzunk mindenütt népszavazást a hóhérbárddal széthasított magyarság nemzeti és territoriális egységének visszaállítása végett, amit mindeddig megtagadtak tõlünk! Ne hagyjuk veszni önrendelkezési jogunkat, hiszen ez összmagyar nemzeti ügy! A megvénült, zenitjén túllépett Európa békéje és boldogulása, országainak laza konföderációja is azon múlik, hogy a többi néphez hasonlóan a magyarság is szabadon, mások önkényeskedésétõl függetlenül, igazságos és méltányos körülmények közt létezhessen.

A magyarság hivatásának, küldetésének megvilágításához hívjuk segítségül – vallásuktól függetlenül – azokat a hazai és külföldi szenteket, istenes személyeket, akik elmélyült hitük révén maguktól vagy égi sugallatok, jelenések hatására fölismertek olyan igazságokat, melyek a hétköznapi emberek elõtt rejtve maradnak. Nem tisztem eldönteni, mennyire hitelesek ezek a közlések, kinyilatkoztatások; s másoknak is azt javaslom, hogy a körülmények és valóságtartalmak firtatása helyett, inkább imádságos lélekkel próbáljanak meg eltöprengeni a bennük foglaltakon. Figyeljenek arra, hogy mennyi békesség, jóindulat, szelídség és szeretet árad belõlük.

Árpád-házi Szent Margitnak tulajdonítható az alábbi nekünk szóló üzenet: „Én Magyar Nemzetem! Amikor Atyám és én magam felajánlottam életemet égõ áldozatként az Úrnak, még nem tudhattam, hogy közel ezer év távlatában hányszor kell ezt ismét megtennem. Vajon az a nép, mely az enyém, melyet annyira szeretek, melyet annyira szeretünk sokan, hány és hány tatárjárást kell, hogy megérjen? Íme, most is, egy új tatárjárás küszöbén, amikor a sáskahad nem a földeket emészti fel, hanem a lelkeket akarja kárhozatba taszítani, minden erõmmel azon vagyok, hogy kiengeszteljem az Urat, a mi Istenünket, a fönséges Királyt értetek. (…) Drága népem! Egy új Kán söpör végig rajtatok, egy új Had, melyet sokkal nagyobb vezér vezet, mint akkor a tatárokat; a liberalizmus hada (ugye megneveznem is fölösleges a fajtájukat? – S. A.), magával a Sátánnal az élen, akarja letarolni ezt a nemzetet. Ne hagyjátok! Ne hagyjátok testvéreim!”

Magyarország Õrangyalának üzenete (2008. jan. 23.): „…hála és végtelen szeretetünk nektek, Magyaroknak, mert Ti vagytok a Föld Lelkének õrizõi, gyógyítói, tanítói. Minden változás a szívbõl indul. Szeretet, szeretet szálljon rátok. Nagy tanítótok, ki az élõ Istent hordozta magában, Jézus Krisztus, kinek magyar gyökerei pártus vonalon tagadhatatlanok, azt tanította nektek, hogy Isten országa láthatatlan módon jön el, és senki sem tudja ennek az idejét. Ezért legyetek készen mindenkor, ugyanis ez új Föld eljövetele nem rajtunk Angyalokon, hanem rajtatok, Embereken múlik. Csak Ti nyithatjátok meg a megvalósulásának kapuit szellemi és lelki felemelkedésetek által. (…) A szeretet sugarán szólok most hozzátok. Feladatom nem az egyén, hanem Magyarország és a magyarság segítése, védelme. Inspiráltalak Titeket, gyógyítókat, tanítókat, hagyományõrzõket egyaránt. Mindig is itt voltam veletek, azonban a kollektív összekapcsolódás most jött létre, és most van itt az ideje, hogy mediális úton szóljak hozzátok. Nagy esemény készülõdik, áldás, nagy erõ száll Magyarországra, a Kárpát-medencére.”

A Szûzanya a következõket mondja: „Drága gyermekeim! Meg kell, hogy értsétek, veszély fenyeget titeket. A Sátán acsarkodása, mely a kiválasztott, szeretett nép ellen szól (itt ránk céloz, véletlenül sem a zsidóságra! – S. A.), hogy minél több lelket el tudjon magával ragadni. (…) Gyermekeim! A ti igazságotok nem Szent Fiam igazsága; ha a saját igazatokat keresitek, elbuktok. Ne engedjetek a csábításnak! Az igazság maga Szent Fiam, a keresztre feszített, aki most is ott van a keresztfán. Nézzetek rá! Az igazság csakis ott van! Szívetekbõl megbocsátva ellenségeiteknek, imádkozzatok vele együtt: ’Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.’ A gyõzelem így a tiétek lesz. Az a gyõzelem, melyet Szent Fiam ígért mindazoknak, akik szeretik és követik õt. Engedjétek meg Szent Fiamnak, hogy Õ mutassa meg hatalmát, szelídséggel, türelemmel, szeretettel – ne akadályozzátok meg benne a ti akaratotokkal.”

Master Tanpei Rinpocse – utazó tibeti láma 2005-ben kijelentette: „Most vajúdik a Föld, és a Kárpát-medencében szüli a jövõt. Önök, magyarok, elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra. Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már elkezdõdött Önöknél!”

A Dalai Láma így szól hozzánk: „Magyarok! Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövõ elõtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem elõtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják.”

Karizmatikus találkozó, Budapest, 1998: Rómában egy érsek 3 sorból álló kézírásos levelet kapott, mely szerint: „Magyarországnak kulcsfontosságú küldetése van Európában. Próféták támadnak, és prófétálni fognak Európa szívében.”

Don Gobbi – olasz pap, a Máriás Papi Mozgalom vezetõje így tolmácsolta Szûzanyánk ránk vonatkozó szavait: „Az én népemnek lelkileg át kell alakulnia, hogy a küldetését betölthesse Isten dicsõségére, az emberiség javára és saját boldogságára. Népemnek minden egyes fiát és leányát aggódó szeretettel hívom anyai Szívemre; a katolikus keresztények ajánlják fel magukat Szeplõtelen Szívemnek. Naponta imádkozzák el szentolvasómat, egyenként vagy családjukkal közösen, a titkain elmélkedve. Törekedjenek Isten mindent átható szeretõ jelenlétének és az én anyai segítõ jelenlétemnek állandó tudatában élni. (…) Isten már azzal kitüntette ezt a népet, hogy különleges tulajdonomba adta az államalapításnál. E korban pedig Szeplõtelen Szívem világraszóló békediadalának kiváltságos szereplõje lesz.. Ti vagytok e sokat szenvedett magyar földön a Szeplõtelen Szívembõl áradó fénysugarak. Most még sûrû sötétség vesz körül benneteket, és nagy veszélyben vagytok. Tárjátok ki az emberek szívét, hogy befogadják ajándékomat. Én a Szeretet Királynõje vagyok. Ha az általam mutatott úton haladtok, képessé váltok arra, hogy legyõzzetek minden akadályt, amit Ellenfelem (a Sátán! – S. A.) ma még elétek állít. Készítsétek elõ a béke új korszakát, segítsetek a sok eltévelyedett gyermeknek visszafordulni az Úrhoz, mert az Atya nagy szeretettel vár.”

Natália nõvér, a híres látnok, egyházilag is elfogadott egyik 1986-os magán-kinyilatkoztatása: „Ismét megláthattam Magyarországot jövendõ fényességében. Láttam, hogy népe káromlás nélkül él, szüntelen buzgalomban a mennyei javak iránt. Azt is láttam, hogy ezt a megújhodást egyetlen dolog tette lehetõvé: az ország mennyei Patrónájára való teljes ráhagyatkozás, a belé vetett mélységes hit és bizalom, s az Õt ünneplõ és hirdetõ kultuszok terjesztése nemcsak az országban, hanem az egész világon. Õsi kiváltsága: a Mária-tisztelet volt boldogságának forrása. – Jézus azt mondta nekem, kívánja, hogy a magyar nép különösképpen megismerje, tisztelje és szeresse Édesanyját úgy, mint a Világ Gyõzelmes Királynõjét. Mégpedig oly módon, ahogyan a gyermek ismeri, tiszteli és szereti földi édesanyját. Kéri ezt azért, mert ennek a népnek jogilag valóban Szûz Mária a Királynõje. Szûzanyánk többször is kifejezte, hogy a magyar népet Õ tulajdonának tekinti. Az elmúlt évszázadok azért is voltak annyi vérrel és könnyel teli, mert ez a nép ugyancsak a Golgotát járta, miként Királynõje és Édesanyja. De megígérte a föltámadást is.” (…) Innentõl Jézus közvetlenül szól Natálián keresztül: „Nagy jövõ vár Anyám országára, s általa az egész világ kegyelmet nyer. Miként a betlehemi istállóban elkezdõdött a megváltás, úgy a magyar földön elkezdõdik az én nagy munkám: a bûn megszüntetése, eltörlése a föld színérõl, a lelkek megszentelése, a Sátán legyõzése és az én országomnak diadalmas uralma. Ez pedig – miként mondottam – annyiban fog sikerülni, amennyiben Szeplõtelen Anyámnak, mint a Világ Gyõzelmes Királynõjének megadják a nyilvános tiszteletet és elismerést.”

Tehát, a föntiek szerint, rajtunk a világ szeme, s oly fényes, dicsõséges jövõnek nézünk elébe (ha el nem puskázzuk!), hogy errõl kellene harsognia minden templomi szószéknek és sajtóterméknek; mégis az agyonhallgatás miatt még a hívõ, nemzeti érzelmû magyarok is alig-alig tudnak róla. Pedig ezen üzeneteknek és próféciáknak birtokában és széles körû ismeretében egész más lehetne az életünk: a legsötétebb Vaskorból (Kálijúga!) ismét áttérhetnénk az Istenhez közeli Aranykorba. A Föld sorsa Magyarországon múlik! Isten nekünk szánta azt a feladatot, hogy aktívan részt vegyünk mûvében, a Sátán letaszításában. Kulcsszerepünk van ebben! Sajnos a gonosz is tudja ezt, nem véletlenül szervezkedik folyton ellenünk. Ne reméljük, hogy csak gazdaságilag akar tönkretenni bennünket. Az igazi célja a magyarok kiirtása vagy elüldözése a Kárpát-medencébõl! Az életben maradó és szülõföldjét el nem hagyó magyarságnak pedig a szolganép szerepét szánja. Épp ezért hinnünk kell, és nem szabad beletörõdnünk tragikus sorsunkba; tilos meghátrálnunk a veszélyek, fenyegetések elõl! Legfõbb dolgunk az erkölcsi megújulás s a lelki átalakulás! (Materiálisabban fogalmazva: az energiaszintünk, a rezgésszámunk emelése, vagyis a folytonos töltekezés és pozitív kisugárzás.) Túl kell lépnünk e mai jobboldali és baloldali politikai bordélyházon, az anyagi javak, a siker és hírnév hajszolásán. Kizárólag a magyarság távlatos érdekeit, magasztosabb céljait szem elõtt tartva, testvéri, szolidáris közösségbe forrva indulhatunk el a fölfelé vivõ úton. Megint csak magunkra számíthatunk, mint történelmünk során mindig; viszont az is igaz, hogy csak táltos nemzet képes „megtáltosodni”. Ne féljünk hát semmitõl, ébredjünk föl végre, és merjünk nagyok lenni!

A Kárpát-medence egésze históriai jelentõségû korforduló elõtt áll, melynek tétje nagy múltú nemzetünk megsemmisülése vagy újjászületése. Az egybehangzó jóslatok szerint az Európában s a világban hamarosan esedékes, kozmikus dimenziójú változások kiindulópontja, spirituális centruma is édes hazánk lesz, melyre alaposan föl kell készülnünk, ha nem óhajtunk kudarcot vallani. A gyûlölet, az embertelenség s a halál rémuralma nem gyõzhet végleg a szeretet, a humánum s az örök élet csodája fölött! Minden hazafinak szent kötelessége küzdeni õsi jussunkért s a keresztre feszített magyarság föltámadásáért! Itt és most tegyünk fogadalmat erre, s ahogyan megtartjuk, a mindenható Isten úgy segítsen minket! Esküdjünk, hogy visszatérünk az üdvözüléshez vezetõ, ám könnyelmûen, felelõtlenül elhagyott jézusi ösvényre; esküdjünk, hogy rabok tovább nem leszünk!

Megköszönve megtisztelõ figyelmüket, ezzel a 2010-es SZVT-t megnyitottnak nyilvánítom. Érezzék jól magukat, s hasznosítsák eredményesen mindnyájunk javára a körünkben szerzett új ismereteiket és tapasztalataikat.