Siklósi András

A magyar föld mélye õrzi kincsét

Mégis mienk marad a makói gázkészlet?

Eredeti szakmám geofizikus mérnök (hivatásomnak azonban mindig a szépirodalmat s a nemzetvédelmet tartottam!), s jó 15 évet dolgoztam a kõolajkutatásban, tehát értek hozzá valamicskét. Annak idején csapatommal (mérõcsoportommal) bejártam az ország szinte összes szénhidrogén-mezõjét a Dunántúlon s az Alföldön egyaránt, s bizony sokszor komoly mûszaki és egyéb problémákkal kellett megküzdenünk, az idõjárási- és terepviszonyokról nem is beszélve. A fúrásoknál bõven akadtak elõre kiszámítható és rendkívüli nehézségek, különösen, ha nagyobb mélységekbe merészkedtünk. Ráadásul a fúrási eredmények gyakran nem igazolták vissza az elõzetes geológiai-geofizikai felderítések elvárásait. Akadtak köztük meddõ kutak is, ha nem a megfelelõ helyre és mélységbe fúrtunk, vagy rosszul mértük fel a tároló rétegek kiterjedését. (Kutató vagy lehatároló fúrásoknál ez bizonyos hibahatárig elfogadható volt, termelõ, azaz rutinszerû fúrásoknál már kevésbé.)

Nálunk viszonylag nagy a geotermikus gradiens (kb. 1 Celsius-fok/15-20 méter), Földünk más országaiban viszont jóval kisebb (átlagosan 1 C-fok/30-35 m), ami azt jelenti, hogy adott mélységben Magyarországon (1 km-en kb. 60 C-fok, 2 km-en 110 C-fok, 6 km-en már 310 C-fok stb.) sokkal magasabb a talphõmérséklet. Ennek vannak elõnyei is, pl. a hõforrások esetében már kis mélységbõl is kiváló termálvíz (forró gyógyvíz) törhet föl, azonban a gáz és olaj kinyerésénél ez általában mindig hátrányt jelent. Tudomásom szerint ma a világ legmélyebb fúrása kb. 11 ezer méter, de a normál vastagságú földkéreg tényleges áttörése még sehol sem sikerült (vagy ügyesen titkolják!). Hazánkban a rekord 5-6 ezer méter körül van, de az én idõmben sohasem fúrtunk 3-4 ezernél lejjebb.

A nagy bevétel reményében a profitéhes kanadai Falcon Oil potom pénzért megszerezte hazaáruló kormányunktól a makói földgáz felkutatásának és kitermelésének jogát (koncesszióját). Hatalmas, kb. 50-100 évnyi hazai szükségletünk fedezésére elegendõ gázmennyiségrõl suttogtak, eleinte bizalmasan, aztán már a széles nyilvánosság elõtt is. Még a nagy nyugati politikai-gazdasági lapok is megszellõztették a dolgot, itthon pedig sokan méltán háborodtak fel azon, hogy a mocskos multináci maffiák már megint kisemmiztek bennünket. Most már bevallhatom, hogy ezt a tarthatatlan disznóságot bár magam is elítéltem (az elkövetett bûnön a végeredmény mit sem változtat!), mégis bíztam abban, hogy valami „csoda” folytán majd csak beletörik a ragadozók bicskája; azaz a természet valahogy helyrehozza a politikusok ármánykodását. S íme, úgy tûnik, fohászom meghallgattatott.

Az óriáscég ugyanis néhány napja bejelentette, hogy felhagy a további feltárásokkal, mert „kevés” a készlet, vagy a munkálatok emésztenek föl túl sok idõt és pénzt. Ez persze lehet sima blöff is, hogy fölforgassák a részvénypiacot, azaz mesterségesen csökkentsék ezáltal az értékpapírok árát, hogy a zuhanás után valakik majd olcsón juthassanak hozzájuk. Lehet olyan céljuk is, hogy még a minimális 12 %-os bányajáradék megfizetése alól is kibúvót keressenek, vagy esetleg további vissza nem térítendõ támogatásokra bírják balek, ugyanakkor korrupt (és magyarellenes) kormányainkat. Az ilyen svindli és ködösítés bevett szokás a „piszkos kapitalizmusban”, de nem hiszem, hogy most errõl van szó. Én két okot gyanítok. Az egyik, hogy a szeizmikus (mesterséges rengéshullámok keltése, majd mûszeres észlelése) felmérések tévedtek, s ahol bõséges hozamra számítottak, valójában alig mutatkozik valami („kincs, ami nincs”); ennél azonban valószínûbb a másik változat (legalábbis nekünk, magyaroknak ez lenne a kedvezõbb!), hogy mûszakilag-technikailag kerültek megoldhatatlan csávába (pl. rendkívül kemény kõzetek, sûrû fúrófej-kopások, fúrószár-törések, megszorulások, fokozott kitörésveszély stb.). Nagy a sumákolás, semmilyen konkrétum nem szivárgott ki eddig, ezért nem tudhatjuk pontosan, mi áll a háttérben.

A magam részérõl kíváncsian várom a további fejleményeket. Remélhetõleg sor kerül a szerzõdésbontásra (már ha ez az aljasság egyáltalán „szerzõdésnek” minõsíthetõ), s az áldott anyaföld megõrzi titkát mindaddig, amíg megtörténik a valódi rendszerváltás, s föláll egy önzetlen, becsületes, nemzetérdekû vezetés. Alighanem el kell telnie még néhány évnek, évtizednek, amíg a makói földgáz tisztes nyereséggel és üzembiztosan kitermelhetõ lesz (már ha egyáltalán van ott valami!). Mert ha mégis sikerrel járnának ezek a mohó hiénák, akkor számunkra nem maradna más, mint a mezõt visszaállamosítani, õket pedig rosszhiszemûség (aránytalan haszonszerzés) miatt minden joguktól megfosztani. Ennél szerencsésebb, ha egyszer kiderülne, hogy valóban hatalmas kincs rejtõzik a mélyben, de ezt már csak mi, „bennszülött” magyarok tudnánk a felszínre hozni. Addig pedig élvezzük ki a legszebb öröm, a káröröm napjait, esztendõit; vagyis hogy a szélhámos, idegen kalandorok terve dugába dõlt, s hitvány szándékukkal kudarcot vallottak.
El innen rablók, ez a mi hazánk!!