Siklósi András

Karácsonyi biztatás magyaroknak

Magyar Testvéreim a csonka hazában és mindenütt! Bármerre nézünk a nagyvilágban, azt látjuk, hogy a kevesek elképesztõ anyagi bõségben dõzsölnek, s végtelennek tûnõ hatalmuk, fegyveres erejük korlátlanul nyúlik át az országhatárokon; viszont az emberiség százmilliói mindenbõl kirekesztve éheznek, fáznak, nyomorognak, s reményük sincs egy emberibb életre. A gazdagok kényük-kedvük szerint zabálnak, fosztogatnak, gyilkolnak, „globalizálnak", míg az öntudatát vesztett, eltiport, állati sorban tengõdõ többség némán lemondva vagy eszköztelenül lázadva kínlódik a világbíró elit halálos szorításában.

Nekünk, magyaroknak különösen kegyetlen sors jutott. Évrõl évre, napról napra el kell szenvednünk folytonos romlásunkat, s a szétszórásunkra, kiirtásunkra törõ ellenséges népcsordák pusztító gyûlöletét. Fájdalmunkat fokozza az is, hogy a Kárpát-medencét barbár módon szétdarabolták és fölosztották, valamint az, hogy tudatában vagyunk hajdani nagyságunknak, politikai-gazdasági-katonai vezetõ szerepünknek s páratlanul fényes kulturális örökségünknek is.

Sem Földünk, sem Magyarország állapota nem ad okot a túlzott bizakodásra egy kedvezõ fordulatot, egy elfogadható megoldást illetõen. A világ igazságtalan, gonosz és bûnös; úgy tûnik, megállíthatatlanul sodródik pokoli végzete felé. Nem jól van ez így, sürgõsen tennünk kell ellene valamit. Nem engedhetjük, hogy az önmagukat és ördögi mûvüket félisteni gõggel imádó „kiválasztottak" végleges rabszolgaságba, véres háborúkba, atom- és biológiai katasztrófákba taszítsanak védtelen milliókat, sõt ártatlan milliárdokat.

Nincs olyan kiváló, bölcs vezér sehol, aki a káoszból rendet, az ínségbõl jólétet, a bánatból örömöt, a rothadásból paradicsomi virágzást tudna teremteni. Erre csak a Világegyetem alkotója, birtokosa és irányítója képes, a mindenek fölött álló, egyetlen, igaz és örökkévaló Isten. Hozzá kell tehát folyamodnunk, hogy gyújtson világosságot éjsötét lelkünkben, elégítse meg éhezõ és szomjazó testünket, s mentsen meg bennünket a kárhozatba süllyedéstõl.

Ilyenkor év végén, mi keresztények, Jézus Urunk születését ünnepeljük. Az Emberfia, az Istenember azért jött a világra, hogy személyes példájával mutassa meg az üdvösséghez vezetõ ösvényt tévelygõ nyájának. A Jó Pásztor testi-lelki valójában leszállt a Földre, az összes embernek és népnek tanítójaként, hogy elhozza a Szeretetet, a Békét és az Igazságot mindazoknak, akik megbánva vétkeiket követni akarják. Nem volt benne semmi kicsinyesség, bûn s hamisság, csupán irgalom, nagylelkûség és sugárzó tisztaság. Noha Isten volt, egyszerû emberként élt és dolgozott, prófétált és gyógyított. Minden gondolatában és cselekedetében Atyjának parancsait teljesítette. Rövid pályafutásán meg nem értés, irigység, rágalmak, kísértések, ártó cselvetések akadályozták. Magányos volt, szegény, megalázott és üldözött, egészen az önként vállalt keresztfáig. Ekkora terheket senki se bír összeroppanás nélkül, egyedül hordozni. Ámde megtartotta Õt gyermeki hite, föltétlen bizalma Atyjában, aki engedelmességéért rendíthetetlen erõt, bátorságot, nyugalmat és csodálatos képességeket kölcsönzött neki. Nem gyõzhetett rajta sem a Sátán, sem pedig a halál, hiszen dicsõségesen föltámadt, fölment a mennybe a Teremtõhöz, hogy vele s a Szentlélekkel egységben örökké éljen. Elhagyott bennünket, mégis velünk marad az idõk végezetéig.

Jézust és makulátlan Mûvét sokan és sokszor megpróbálták kisajátítani, elhomályosítani, elferdíteni vagy megtagadni, több-kevesebb sikerrel. Nem is létezett, nem volt Isten, nem váltott meg senkit, hamis igéket hirdetett stb. - azóta mondják és írják róla a farizeusok. Ugyanakkor „megfellebbezhetetlen" zsidó eredetét bizonygatják Jehova körülmetélt talmudista vitézei, akik sohasem hittek benne, akik megátkozták, kigúnyolták és kínhalálra adták.

A szemfényvesztéssel szemben azonban le kell szögeznünk a történelmi tényeket. Jézus, bár mindenkihez jött, mégsem akárhová, mégsem akármilyen családba született. Édesanyja Szûz Mária, Boldogasszony Anyánk, Babba Mária, a Napbaöltözött Asszony, a Szeplõtelen Fogantatás, Égi Édesanyánk, a Magyarok Nagyasszonya (mindegy hogyan nevezzük) szkíta-pártus-magyar vérbõl származik, tehát Fia is hozzánk áll legközelebb. Azaz Õ a Magyarok Istene! Habár soha nem állítottuk, hogy mi vagyunk a „választott nép", azért nyilván kivételes kegyelem, fenséges égi ajándék, hogy Jézus Urunk a mi fajtánkból indult világhódító útjára. Csöppet sem kételkedhetünk benne, hogy megkülönböztetett figyelemmel és pártfogó szeretettel kíséri nemzetünk sorsát, amiként az isteni hatalommal felövezett s a magyar Szentkoronával ékesített Mária is hatékony közvetítõnk és védelmezõnk. Nem véletlen az sem, hogy a magyarságnak ennyi vergõdés, ilyen sok szenvedés és vérhullás az osztályrésze; mert valószínû, hogy minél becsületesebben álljuk ki a számtalan próbát, annál pompásabb és vigasztalóbb lesz a jutalmunk is.

Talán az ENSZ, a NATO, az Európai Unió, Amerika, a Világbank, az Internet, vagy másképp szólva: vajon a multinacionális cégek, a kibogozhatatlan maffiahálózatok, a korrupt politikusok, a féktelen tõzsdecápák és sajtóhiénák, a pénz, a fegyverek, a nemzetközi kultúrmocsok s a gyorsan avuló eszmék (pl. kommunizmus, szociális piacgazdaság, internacionalizmus, kozmopolitizmus, liberalizmus, materializmus stb.) mentik meg a világot? Teljes felelõsséggel kijelenthetem, nem! Egészen másfelé kell a megoldást keresnünk. Az õszinte hitben és a szívbõl fakadó imádságban!

Mi magyarok sajnos már kicsik és gyengék vagyunk, hogy egykori nagyságunk romjain ábrándozva megalapozzuk az emberiség boldogabb jövõjét. Ne törõdjünk hát senkivel, ne legyünk többé Európa „védõbástyája", vagy mások kapcarongya, és semmiképpen se áldozzuk föl egyedül nekünk fontos nemzeti létünket arra méltatlanokért, pláne gyalázatos ellenségeinkért. Szálljunk magunkba, fogjunk össze egymással, és Isten segítségével mentsük meg fajtánkat a pusztulástól! Ne higgyünk a külsõ és belsõ csábításoknak, az olcsó ígéreteknek, hazug ámításoknak. Minden nép elsõrendû kötelessége önmaga fenntartása és gyarapítása, saját(os) küldetésének beteljesítése. Aki másról prédikál, az hazátlan bitang, megrögzött bandita, bármilyen tekintélyes pozíciót bitorol, akármely álruhába s álarc mögé bújik. Amennyiben lesz, becsüljük meg a ritka jó szándékot, fogadjuk el a barátságot, viszonozzuk is, ha módunkban áll; de soha ne hagyatkozzunk vakon és süketen másokra, vagy bármiféle idegen szuperhatalomra. Ahogy néhai édesapám írta egyik szép versében:

„Nem bízhatunk senkiben sem.

Csak Istenben. Csak Istenben!"

Honfitársaim, szeretett Testvéreim! Karácsony van. Reményteljes, tündöklõ karácsony. Ideje fölébrednünk a bénító kábulatból! Ideje, hogy bennünk is megszülessen Jézus, a Mindenség Ura. Kizárólag vele együtt harcolva vívhatjuk ki megérdemelt függetlenségünket, õsi jusson járó igazságunkat és szabadságunkat!

(2001-ben)