Siklósi András

David Duke remek elõadása Szegeden

Mottó: „Mindegyik nemzet kölcsönösen utálja egymást, de mindegyik utálja a zsidót." (Mark Twain)

Ernst Zündel, David Irving és David Duke a világon talán legismertebb három olyan személyiség, akiket a zsidók fõ-fõ ellenségüknek tartanak, s minden alantas eszközüket bevetve próbálják õket elhallgattatni, vagy legalábbis meghátrálásra késztetni. Eddig szerencsére nem sok eredménnyel. Pedig az üldöztetésekbõl, rágalmazásokból jócskán kijutott mindegyiküknek. Tudomásom szerint közülük kettõ éppen ártatlanul börtönben van, „holocaust-tagadás", ill. „antiszemitizmus", „neonácizmus", meg egyéb efféle szörnyûséges vétkek miatt. Bár Duke sem áll messze tõle, hogy egyszer lecsukják, vagy netán „halálos balesetet" szenvedjen, egyelõre megkímélte ezektõl a Gondviselõ. A legnagyobb örömünkre, hiszen egyébként aligha mutathatta volna be „Zsidó szupremácizmus" (alcíme: A zsidókérdés amerikai szemmel) c. új könyvének magyar nyelvû változatát; mely a hosszú évek óta áldozatos könyvkiadói tevékenységet folytató, s számos kiváló, betiltott vagy elhallgatott „szélsõséges" mû megjelentetésével büszkélkedõ Gede testvérek (Tibor és Sándor) jóvoltából láthatott itthon is napvilágot. Duke most az õ meghívásuknak eleget téve Budapesten és több vidéki nagyvárosban (köztük Szegeden) tart népszerûsítõ elõadásokat.

Az 50-60 év közti fiatalos, energikus benyomást keltõ (korábban parlamenti képviselõ, majd történész) szerzõ õszinte szókimondásával, lelkes elkötelezettségével, érdekfeszítõ gondolataival nálunk is nagy sikert aratott az értõ közönséggel zsúfolásig megtelt újszegedi Bálint Sándor Mûvelõdési Otthonban. Hazai politikusaink, íróink semmitmondó óvatoskodása, sunyi köntörfalazása után üdítõen hatott ránk a tolmácsoláson is átsugárzó beszédének újszerûsége, megvilágosító ereje. Noha sokan behatóan ismertük már a témát más mûvekbõl, ill. saját keserû tapasztalatainkból, azért mégis érdemes volt figyelemmel kísérnünk a közel 2 órás elõadást, mert legalább lemérhettük tudásunk megalapozottságát és mélységét. Le kell szögeznem, hogy Duke megnyerõ szerénységgel és közvetlenséggel, ugyanakkor hatásosan fejtette ki véleményét („liberálisaink" alighanem populistának bélyegeznék, egyéb ocsmány jelzõiket most mellõzném), s mindezt úgy tette, hogy még véletlenül sem keltett megbotránkozást (a besúgókat nyilván leszámítva!), s a legkóserebb fül sem hallhatott tõle sértõ, rasszista vagy egyéb bárdolatlan kifejezéseket. (Hogy aztán a honi sajtó miket hord össze róla, ha egyáltalán „hírértékûnek" tekinti az eseményt, az már nem a mi dolgunk.)

Kötetének elõszavában Duke a következõket írja:

„Garantálom, hogy e könyv kérdéseket vet fel majd Önökben. Elképesztõ dokumentatív bizonyítékai megingatják majd Önöket néhány nagy becsben tartott hiedelmükben. Ha félre tudják tenni, amennyire csak lehet, a témáról vagy éppen a személyemrõl alkotott elõítéleteiket, elfogulatlanabbul tudják majd értékelni e könyv gondolatait és az itt szereplõ bizonyítékokat. Ez minden, amit egy szerzõ az olvasójától kérhet, és én ezt kérem Önöktõl. Eltökélten hiszem, ha megpróbálnak végig nyitott lelkûek maradni, meglepõ dolgokra jöhetnek rá olvasás közben.

E könyv igazi ereje a leghitelesebb forrásokból származó dokumentumok felvonultatásában rejlik. Tulajdonképpen - amint arra hamar rá is fognak jönni - a legtöbb dokumentum a zsidó szupremácizmusról (a. m. felsõbbrendûség, más fajok fölötti hatalom) éppen zsidó forrásokból származik. Sokkal meggyõzõbben szólnak nézetem mellett, mint bármi más, amit én írhatnék. Arra kérem Önöket, hogy nézzenek utána az általam idézett forrásoknak, és ellenõrizzék õket. Ebben a könyvben egy döbbenetes utazásra hívom olvasóimat: tabutémák mélyére. Arra sarkallom Önöket, hogy maradjanak bátran nyitottak, miközben a tárgyalt témákban elmerülnek. Csak így képes bármelyikünk az igazságot megtalálni".

Néhány passzussal alább hozzáteszi: „Ez a könyv nem antiszemita; egyszerûen az etnikai szupremácizmussal kapcsolatos dokumentumokat és annak erõteljes elemeit vizsgálja, amelyek mindig is jelen voltak a zsidó közösségben, a történelmi idõktõl egészen napjainkig. A zsidó szupremácizmust érintõ bármely kritika rögtön 'antiszemitizmusnak' minõsül. A holocaust szörnyûségeinek a médiában történõ állandó jelenléte az 'antiszemita' kifejezést a tömeggyilkosság támogatásának szinonimájává változtatta. Maga a szó elég minden további érvelés elfojtására, és inkább indulatokat gerjeszt, mintsem érdemi vitát."

Majd így folytatja: „E könyv jelentõs része önéletrajzomból, az „Ébredésem"-bõl lett átvéve. Beszámoló ez a saját utamról is, amely során rádöbbentem a zsidó szupremácizmus valóságára: ez a legmesszebbre menõ szupremácizmus."

Szóbeli elõadása nagyjából vaskos mûvének tartalmát követte, de azért néhány ponton el is tért attól, noha szellemiségétõl, irányvonalától jottányit sem tágított. Átfogóan elemezte a zsidókérdést a régmúlttól eredeztetve egészen a legfrissebb eseményekig. Mindvégig a történettudósi objektivitás talaján maradt, ritkán közölte személyes álláspontját. Ha olykor mégis dühöt vagy haragot éreztünk, azt a kegyetlen valóság, a tények cáfolhatatlan fölmutatása okozta.

A Biblia ószövetségi részébõl pl. kivesézte a faji szupremácizmus sokféle módját:

• Az izraeliták Isten által „választott nép", amely felette áll a világ többi népeinek.


• Az izraelitáknak joguk van uralkodni az összes többi népeken, és meg lett ígérve nekik, hogy egy nap övék lesz az egész világ.


• Az izraeliták a más népek és királyságok ellen elkövetett népirtásokkal büszkélkednek.


• Az izraelitáknak meg lett parancsolva, hogy öljenek meg mindenkit, aki az általuk lakni vágyott földeken él, valamint azokat az idegen népeket, amelyek nem vetik magukat alájuk rabszolgaságra.


• Az izraelitáknak tilos a saját népükbõl valókat rabszolgává tenni, de arra bátorítják õket, hogy legyenek rabszolgáik a nem-izraeliták közül, akiket örökre átörökíthetnek utódaikra.


• Az izraelitáknak tilos a vegyes házasság, vagy a „magjukat" más népekkel „keverni". A nem-zsidóval kötött házasság sohasem szentesíthetõ vagy hagyható jóvá, egy ilyen kapcsolat ringyót (paráznát) csinál a nõbõl.

A Tóra után a minden goj(im)ra nézve veszedelmesen elfogult és embertelen szabálygyûjteményt, a Talmudot elemezte, mely ma is alapvetõen befolyásolja, meghatározza a zsidóság életét, belsõ és a külvilággal szembeni viselkedését. Ennél öncélúbb, gyûlölködõbb, erkölcstelenebb szennyiratot aligha vetettek papírra öreg bolygónkon. (Csupán egy adalék belõle, pontosabban egy fõrabbi innen fakadó tarthatatlan állásfoglalása. Arra a sátáni kérdésre, hogyha egy zsidónak beteg a mája, megengedhetõ-e az, hogy az elsõ szembejövõ nem-zsidót elfogják, majd egészséges szervét kivéve - tehát a donort megölve - a zsidónak adják, habozás nélkül igennel felelt.)

Duke a továbbiakban áttekintette a keresztény - zsidó, muzulmán - zsidó ellentéteket, megvizsgálta a zsidók túlhatalmát a pénzvilágban, a gazdasági vezetésben, a médiumokban és a politikában. Különösen az USA-ban, a Szovjetunióban, Európában, ill. a Közel-Keleten történõ folyamatos és gátlástalan térfoglalásukat, mohóságukat jellemezte részletesen a konkrét adatok, bizonyítékok tükrében. Rámutatott, hogy a mérhetetlen zsidó tõkekoncentrációval, a zsidó világuralommal, a mindenre kiterjedõ zsidó befolyással szemben a másik oldalon tönkretett nemzetek, kiirtott embermilliók, gyarmati függõségbe taszított „bennszülöttek" milliárdjai sorakoznak. A zsidók szélsõséges faji sovinizmusa, a cionizmus, valamint az általuk ránk szabadított imperializmus, bolsevizmus, majd globalizmus okozza az emberiség bajainak, szenvedéseinek zömét, akárcsak az általános fizikai, szellemi és morális leépülést, ill. a természeti és humán környezet elsivárosodását.

Az egész világnépesség közös érdeke, hogy ezt az esztelen ámokfutást megállítsa, ha nem akar végleg elpusztulni. A helyzet mostanra teljesen elfajult, totális válság kezd kibontakozni mindenütt. Valamennyi kontinens egy-egy puskaporos hordó, akármikor kitörhet egy mindent elemésztõ (atom)háború. Bármennyire körülbástyázott azonban a zsidó szupremáció, szembe kell szállnunk vele, s ennek elsõ lépése, hogy félelem nélkül hangot adjunk az igazságnak, ami többé nem tartható titokban. Nincsen vesztenivalónk, nincs már hova hátrálnunk. Ezt a harcot semmiképp se kerülhetjük el, de van esélyünk egy sikeres végkifejletre. David Duke reményét fejezte ki, hogy az európai népek, a palesztin nép és egyáltalán a világ minden népe rendelkezhet a legalapvetõbb emberi joggal: az élethez való jogával, hogy megõrizhesse egyedi kultúráját, szabadságát és identitását.

A szerzõ meglepõ tájékozottságát bizonyítva röviden kitért a magyarországi állapotokra is. Dicsõséges múltú, sokra hivatott nemzetnek nevezte a magyarságot, s érezhetõ volt, hogy ezt nem a szokásos udvariasság mondatja vele, hanem történelmünk alapos ismerete. Biztatólag szólt mostani küzdelmeinkrõl, erõt, hitet és kitartást kívánt rendszerváltó törekvéseink megvalósításához, s olyan rátermett vezetõket, akik képesek elvezetni bennünket egy boldogabb, szebb jövõbe.

Nagy sikerû, vastapssal honorált elõadását Duke a következõkkel zárta:

„Ostoba lennék, ha nem ismerném fel a veszélyt, amely a saját életemre, hírnevemre és szabadságomra leselkedik azáltal, hogy leleplezem a zsidó szupremácizmust. Mint hûséges európai-amerikainak (azaz fehér embernek), mint az Egyesült Államok hazafias polgárának, és mint olyan embernek, aki õszintén remél igazságosságot a világ összes népének, nyilvánvaló, hogy ez egyenesen a kötelességem. Népem szabadságát sohasem fogom kiszolgáltatni harc nélkül a zsidó szupremácizmusnak, akármilyen megpróbáltatások várnak még rám. Mindegy, hogy miféle sorsot hoznak fejemre elvtelen ellenfeleim, soha el nem tántorodom az örökségünk és a szabadság ügyétõl, amely továbbra is meghatározza életemet. Amíg lélegzem, és lehetõségem van rá, nem fogok hallgatni. Együtt bátran szembe kell néznünk a zsidó szupremácizmus gonosz kísérletével, és harcolnunk kell ellene. Az idõ sürget, de van egy szuper-fegyverünk: az igazság kardja. Ez a fényes kard világítsa meg a szabadságukhoz vezetõ utat."

A hosszúra nyúlt, forró hangulatú est kérdésfeltevésekkel, dedikálással s egy kötetlen beszélgetéssel ért véget. David barátunk könyvét megvételre és elolvasásra jó szívvel ajánljuk mindenkinek. Bátor szavait, kézszorítását, nemes gondolatait megõrizzük.