Siklósi András

A pusztulástól a magyar újjászületésig

(A 2008-as SZVT zárónyilatkozata)

Mottó: Jobb egy borzalmas vég, mint egy vég nélküli borzalom. (közmondás)

A Szittya Világtalálkozó nem csupán politikai fórum, hiszen elõadásainkban legalább ekkora teret szenteltünk õstörténetünknek, kultúránknak és hagyományvilágunknak. Zárásként az utóbbiak nem túl szívderítõ állapotáról is értekezhetnénk; ám ha valamilyen fontossági sorrendet próbálunk fölállítani, akkor azt kell mondanunk, hogy a leglényegesebb kérdés most a puszta létünk, megmaradásunk biztosítása, s az elhúzódó, mély válságból való kilábalásunk elõsegítése. Ezért tehát a Zárónyilatkozatban is erre kell koncentrálnunk, mert a kisebb problémák a legnagyobb bajok mellett szinte fél kézzel orvosolhatók, mintegy maguktól is megoldódnak, ha egyébként sikerül a helyes útra lépnünk.

Õsi honunkban, a Kárpát-medencében mindenütt katasztrofális helyzetbe sodródott népünk, s már-már ott tartunk, hogy tiszta lelkiismerettel nem is nevezhetjük magunkat nemzetnek. Ennek egyik fõ oka a trianoni barbárság következtében folyamatosan ránk telepedõ nyomasztó csonkaság és bénultság érzése; ugyanakkor legalább ennyit nyom a latban napjaink gazdasági-politikai eszközökkel elkövetett kegyetlen népirtása, s maradék országunk következetes megszállása, idegen gyarmatosítása, mely egy tervszerû, ördögien gonosz forgatókönyv szerint zajlik. 40 évnyi kommunista rémuralom után sem tudtunk ténylegesen fölszabadulni, s a korábbi terheinket megtetézve nyakunkba sózott áldemokrácia, álliberalizmus és neoko(h)nzervativizmus örve alatt, a módszerváltás éveiben, külsõ és belsõ ellenségeinknek, árulóinknak sikerült teljesen kifosztani, tönkretenni, testileg-lelkileg legyengíteni az egyébként mindig életerõs, kitartó, küzdõképes magyarságot. A szomorú, csõd közeli valóság immár messze meghaladja az összes borúlátó elképzelést és tragikus jóslatot is. Ennek igazolására soroljunk fel néhányat legégetõbb gondjaink közül.

A Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a multináci ipari-kereskedelmi monopóliumok és pénzügyi maffiák behatolása révén hazánk gazdasága leépült, piacainkat elvesztettük, természeti és egyéb javaink zömét fillérekért kiárusították, államadósságunk mégis az egeket verdesi. Havonta 90 ezer Ft/fõ (azaz évi 1,1 millió Ft/fõ) megy el kamattörlesztésre, 110 billió Ft a teljes hiteltartozásunk (ami 5 évi bruttó nemzeti jövedelmünkkel egyenlõ!); az évente kiáramló tõke 11 billió Ft; eddig „elprivatizáltak" 90 billió Ft össznépi értéket, s maradt még kb. 10 billió Ft-nyi vagyon a kezünkben, amihez lényegében semmi közünk sincsen. Közben fondorlatos csellel beléptettek bennünket a NATO-ba, majd az EU-ba, s az országunkat új cionista központnak kiszemelõ világhódítók érdekeinek megfelelõen éppen most veszítjük el szabadságunk és függetlenségünk utolsó morzsáit. Ezzel párhuzamosan rohamosan fogy a népességünk, s a még valamilyen szinten vegetáló lakosságunkat megfosztják munkahelyétõl, szerzett jogaitól, szociális, egészségügyi és mûvelõdési lehetõségeitõl stb. Az alacsony bérek, a kibírhatatlanul magas árak, az adóprés, a támogatások elvonása, a közbiztonság szétrombolása, az iskolák, kórházak, kultúrházak, posták, vasutak és egyéb alapvetõ intézmények megszüntetése, az igazságszolgáltatás s a rendõrség prostituálása, az oktatás s a keresztény egyházak lezüllesztése, a tömegtájékoztatás csalárd, butító szellemisége, ill. az utódállamokba kényszerített véreink jogfosztása, állandó erõszakos támadása mind-mind világosan mutatják, hogy fajtánkat halálra szánták, s elpusztításunkat, „globális lenullázásunkat" nem bízzák a véletlen szerencsére. Ilyen alvilági összeesküvés, ily förtelmes genocídium még sohasem folyt ellenünk sok ezer esztendõs fönnállásunk alatt. S ebben a totális káoszban, ebben az elviselhetetlen apokalipszisben tán az a legszörnyûbb, hogy érdemi segítséget sehonnan se várhatunk, legföljebb a Magyarok Istenétõl s Boldogasszony Anyánktól.

Bizony sötét, eléggé reménytelen a kép. Innen fölállni és megroggyant gerincét kiegyenesíteni még egy nálunk sokkal öntudatosabb, bátrabb, egészségesebb és harcosabb népnek sem lenne könnyû, hát még egy ilyen meggyötört, szétforgácsolt, ezer sebbõl vérzõ, régi dicsõségének romjain fetrengõ rabszolgahadnak, mint a magyar. Pedig nincsen más ösvény, bele kell vágnunk mielõbb, ha élni akarunk, és helyre szeretnénk állítani õsi jusson minket illetõ, ám ószövetségi rítus szerint „körülmetélt" életterünket. Meg kell ezt próbálnunk bármi áron, s igazunk biztos tudatában sürgõsen cselekednünk kell, mert helyettünk más nem végezheti el a dolgunkat. Küzdelmes múltunkra támaszkodva elõször meg kell alapoznunk tartós jövendõnket. Ne törjünk mindjárt a csillagokba, legyünk szerények, vázoljunk föl egy olyan programot, ami kellõ hittel és elszántsággal végrehajtható, amiben a többség egyet tud érteni, s amelynél kevesebbel semmiképpen sem szabad beérnünk.

A NEMZETI MINIMUM TERVEZETE

1.) A Szentkorona-eszmén alapuló, korszerûsített, õsi Alkotmány és jogrend helyreállítása; gyökeres rendszerváltás, 2 kamarás országgyûlés; igazságtétel (felelõsségre vonás, ill. kártérítés 1945-tõl máig), elszámoltatás, vagyonelkobzás; szilárd közrend (a bûnözés és korrupció letörése), vagyon- és jogbiztonság, jogegyenlõség, a büntetõ törvények szigorítása.

2.) A szabadság, függetlenség és önrendelkezés kivívása, a magyarság határokon átívelõ nemzeti egységének megteremtése; a pártok fölszámolása; a törvényhozás (országgy.), a végrehajtó hatalmi szervek (kormány, rendõrség, NBH stb.) és az igazságszolgáltatás (bíróságok, ügyészségek) szétválasztása.

3.) Kilépés a NATO-ból s az EU-ból; erõs, kötelezõen sorozott, önvédelemre képes (kizárólag a Kárpát-medencében bevethetõ!) nemzeti hadsereg fölállítása; jól felszerelt és széles jogkörû, önkéntes gárdák, nemzetõrség, polgárõrség kialakítása; határozott, éber, mindenre kiterjedõ nemzetvédelem bel- és külföldön; a köztulajdon, a termõföldek, a mûemlékek s a természeti kincsek garantált megõrzése.

4.) Az adósságtörlesztés megtagadása, a multik kedvezményeinek megvonása; nemzetérdekû ipar, mezõgazdaság, kereskedelem, pénz- és bankrendszer; önellátásra törekvés, vidékfejlesztés, védõvámok; a munkanélküliség drasztikus csökkentése, a segélyek és juttatások közmunkához, ill. iskolába járáshoz kötése; az infláció kiküszöbölése, a jövedelmek alsó és felsõ határának meghúzása; adócsökkentés és fegyelmezett, progresszív, családközpontú adózás.

5.) A népességfogyás megfordítása, az idegenek befogadása helyett a honi születés szorgalmazása és támogatása; gondoskodó szociálpolitika, a hajléktalanság és elszegényedés megfékezése; ingyenes és hazafias szellemû közoktatás, az anyanyelv, a nemzeti kultúra és hagyományõrzés fölkarolása; hatékony egészség-, gyermek-, anya- és családvédelem; értékálló s államilag megalapozott TB-és nyugdíjrendszer; sajtótisztesség, az agymosó, hazug, lélekromboló médiumok betiltása.

Szittya Testvérek, Magyarok! Mondjunk nemet a nemzetgyilkosságra, a félgyarmati függésre, a globalizmus kártételeire, az idegen szellemiség és gyalázatos erkölcstelenség térhódítására. Nem törõdhetünk bele a nekünk szánt végzetes sorsba, hanem széles körû összefogással szembe kell szállnunk megrontóinkkal és hóhérainkkal. Félre a közönnyel, félelemmel, kishitûséggel, pokolba az önzéssel, civakodással, széthúzással! Segítsük egymást, legyünk szolidárisak, védjük meg maradék értékeinket, s a legteljesebb mértékben szerezzünk vissza mindent, amit galádul elraboltak tõlünk. Ne adjuk föl soha a reményt, bízzunk önmagunkban és honfitársainkban! Hajtsuk végre szakrális küldetésünket, mutassuk meg a temetésünkre gyülekezõ dögkeselyûknek, hogy él még a magyar, nem veszett még ki a hun-szkíta virtus, s adunk mi még égi fényességet és földi örömöket az egész világnak. Isten segítse nemzetmentõ harcunkat!

(Budapest, Magyarok Háza, 2008. május 25-én)

Megjegyzés: A dokumentumot a Világtalálkozó résztvevõi egyhangúlag (ellenszavazat és tartózkodás nélkül) elfogadták.