Minden rosszban van valami jó

Mondja a közmondás - s benne évezredek bölcs tapasztalata sûrûsödik össze. Elsõ látásra, a rosszban nincs semmi jó, nem lehet, hiszen kizárja azt mint tûz a vizet. Egy idõ után aztán kiderül, mégiscsak lehet a rossz alján rejtõzködve valami jó amit érdemes megtalálni és felszíne hozva magunkévá tenni. A tûz felforralhatja a vizet, s lám fõzhetünk, vagy a vízgõzzel masinát hajthatjuk.

Valahogy így vagyunk az utóbbi hónapokban minket magyarokat ért alantas, alávaló és aljas politikai támadásokkal, melyet a hatalmát vesztett hazai magyarellenes ellenzék felbujtására a nyugati világ médiája, kormányai és a Európai Parlament felnagyítva telekürtölte a világot mintegy elõkészítve a talajt a nagy többséggel hatalomra juttatott magyar nemzeti kormány megbuktatására. Ez a kakafónia Karácsony, a szeretet ünnepe körül érte el a csúcspontját.

Van abban valami jó, hogy hazánk Magyarország hónapokig vezetõ helyeken szerepelt a világ elektronikus és nyomtatott hírközlésében. Kezdõdött az EU elnökségünkkel, melyet nagy kételyekkel harangoztak be és mégis eredményes és sikeres volt. Látogatásra jött hazánkba egy magasrendû kínai kormánydelegáció, s utána tüstént maga Clinton-né repült Budapestre egy repülõalja szakértõvel mintegy ellensúlyozva azt. Aztán beindult az új médiatörvény körüli cirkusz, melynek demokratikus karakterét miniszterelnökünk Orbán Viktor dinamikusan védte meg az EU parlamentjében. Aztán jött az új Alaptörvény (Alkotmány) körül soha nem látott szenvedélyességgel véghezvitt megfélemlítés, kardcsörtetés, csatazaj, és szankciók kilátásba helyezése.

Mindebben maga az a tény a jó, hogy mindezek a gonosz támadások Magyarországot a világ elõterébe állították. A világ népei nagy általánosságban nem tudják, hogy van-e egyáltalán Magyarország! Ha hallottak is róla, azt sem tudják, hogy hol van. Ha mégis tudnák, azt már biztosan nem, hogy mi a fõvárosa. Történelmünket ne is említsük, hiszen rendszerint a sajátjukat sem tudják, nemhogy Trianon és Párizs országcsonkításairól, 3.5 millió magyar rabszolgasorba juttatásáról tudnának. Amikor Trianon gyásznapján, június 4-én magyar zarándokok Párizsban Trianon ellen tiltakoztak, az arra elmenõk azt hitték, hogy az új bevándorlók Trianonba való letelepítése ellen tüntetnek!

A további jó abban van, hogy a nemzeti kormányunk bal-liberális ellenzéke otthon és külföldön olyan nyilatkozatokat tesznek, olyan interjúkat adnak, és olyan újságcikkeket írnak s jelentetnek meg amelyek hemzsegnek a valótlanságoktól, a hazugságoktól és a habzó gyûlölettõl. Például: a január 21-i többszázezres kormány melletti tüntetést tízezerre redukálják, szándékosan összetévesztik a január 2-i tízezres kormányellenes tünetessel; úgy állítják be a tömegek támogatását, mintha az a ballib oldalé lenne és nem a kormányoldalé. Továbbá nem tudnak a nemzeti kormány politikája ellenében hiteles alternatív politikát felmutatni, csak a kormány leváltását sürgetik. A magyar ellenzéki pártok már lejáratták magukat az ország kiárusításával, tönkretételével és koldusbotra juttatásával. A magyarság vérre kiismerte ezeket, s ezekbõl többet már nem kér!

A magyar kormány elleni EU támadások mögött elsõsorban az EU Parlamentben, vezetõ többségben levõ szociáldemokrata-liberális és zöld politikai csoportosulás áll. Õk a felelõsek az EU politikai és gazdasági válságért. Nekik olyan elképzelésük van a jövõ Európájáról, melyben önállóságukat vesztett tagországok felett egy Európai Egyesült Államok diktatórikus kormánya fog állni, amely vaskézzel kényszeríti népeire a maga ideológiájának, gazdasági rendszerének, bel és külpolitikai akaratának kérdezésnélküli diktatórikus elfogadását. Miután Európa hatalmas válságokkal küzd - kapóra jött a magyar kormányt vádolni, hogy nem akar ebbe a sorban maradni. Sõt unorhodox eszközökkel, pl. nem a pénzre, hanem a munkára alapozott társadalommal, sikeres nemzetállamot igyekszik építeni a 20 év alatt romokba döntött országgal és népével. Egy másfajta, járhatóbb és elfogadhatóbb Európa víziója sejlik fel ebben - ami követõket találhat és ezért ez csírájában semmisítendõ meg. Igen ám, csak hogy a mag már el van vetve! Ahogy 1956-ban, Magyarország leverettetésében is le tudta rántania a leplet a kommunizmus világuralomra törõ kegyetlen arcáról, 2012-ben, ha végsõ harcában is, megtudja tenni ezt a világot adósrabszolgaságba hajtó új hatalommal is.

Európa és a nyugat többi része, ha lassan is, de ébredezik a baloldali szociáldemokraták, liberálisok, pénzoligarchák kozmopolita mákonyának évszázados álmából. Látni kezdik hova jutott a világ, a nemzetek s benne az ember csak itt Európában az utóbbi néhány évtizedben a jelenlegi fõleg bal-liberális vezetõ garnitúra regnálása alatt. A munkanélküliség és az infláció nõ, a gazdasági élet stagnál, ha ugyan vissza nem esik, nõ az országok eladósodása, a bevándoroltatottak száma nõ és egyre kezelhetetlenebbek, országok kerültek a tönk szélére, s lesznek adósrabszolga páriák. Azonban egyre többen ocsúdnak fel a materializmusnak az embert dehumanizáló és megüresítõ varázsából, és visszafelé indulnak az elvesztegetett örök értékek megtalálása felé, mint a Tékozló Fiú a disznók vályújától az elhagyott atyai ház felé: a meghaladottá, megtagadottá és megvetetté tett Isten felé. Egyre többen világosodnak meg, hogy az élet fenntartásához való eszközök: eves, ivás, szekszualitás nem lehetnek az élet végsõ céljai, hanem, hogy életüket elrendezzék örökkévaló távlatokban, maradandó értékeket gyûjtsenek, s eközben legyenek Isten munkatársai!

Az EU jelenlegi bal-liberális és zöld vezetõ garnitúrája pontosan látja, hogy vezetésükkel hova jutott az EU, s azt is, hogy elvettetésükrõl az írás már a falon van. Innen van nagy hangjuk, idegességük, lecsapásuk minden tagra aki irányvonaluktól csak egy jottányira is eltér. Ezért lett a magyar nemzeti kormány elsõ számú ellenfelük.

Nagyritkán kerül Magyarország a világ érdeklõdésének elõterébe. Az újabb idõkbõl az Habsburg-ellenes 1848-49-es Függetlenségi háború; az 1956-os Forradalom és Szabadságharc a Szovjet Unió ellen.; a megdönthetetlennek hitt Vasfüggöny lebontása 1989 májusában, az 2010-es választásokkal a 2/3-al felálló nemzeti kormány, és legújabban az új Alaptörvény miatt indított nyugati világhajsza irányította ránk a nemzetközösség figyelmét.

Ebben egy nagyon jó lehetõség van, amit nem szabad elszalasztani. Nevezetesen, ez a figyelem alkalmat ad arra, hogy kedvvesztés, szomorkodás és honfibú helyett tárjuk a nagyvilág elé önmagunkat: kultúránkat, történelmünket, megcsonkíttatásainkat és a ránk mért igazságtalanságokat, harcainkat külsõ és belsõ ellenségeink ellen, erõfeszítéseinket nemzetünk fennmarsdásáért. Ki kell fejtenünk a defenzív, védekezõ, és ezért egészséges nacionalizmusunkat, mely nem tör mások ellen, csak védi a magáét a mában a jövõ számára. Ezt szembe szükséges állítani és elítélni az agresszív, minket elsöpörni, megsemmisíteni akaró, vagy legalább is leigázó, ránk települõ, virulens és agresszív nacionalizmusokkal szemben, melyek elsõsorban Közép-Európában találhatók.

Ebben a helyzetben minden magyarnak feladata pártállás és felekezeti különbség nélkül, de különösen a külföldi magyarokénak, hogy fáradtságot nem kímélve minden eszközzel, szóval, írással és tettel tartóztassa fel az ellenünk indított lejárató, bemocskoló és gyûlölet-kampányt és használjuk fel ezt az alkalmat önmagunk, kultúránk, történelmünk és igazságunk széleskörû megismertetésére!

Edmonton, Kanada, 2012. február eleje

Dr. Pungur József