Mi van a mélyben?

Azok a hullámverések melyek a magyar nemzeti kormányt érik nyugatról nemhogy szünni nem akarnak, hanem egyre fokozódnak, s hamarosan szankciókkal kell szembenéznünk. A megvert hazai ellenzéknek még mindig nagyobb hitele van náluk mint a nagy többségel rendelkezõ kormányuknak. Sokan nem értik, hogyan is van ez? Miért van mindez annak ellenére, hogy a nyugathoz (EU) csatlakoztunk 2004-ben, piacgazdaságot vezetünk be, sikeres EU elnökséget tudhatunk hátunk mögött, ígyekszünk az EU javaslatait, észrevételeit s kritikáit komolyan venni ugyanakkor viszont nem engedhetünk szuverénitásunkból. A magyarságnak eléggé tanulságos volt az elmúlt 20 esztendõ balliberális kormányainak áldatlan mûködése.

A felszínen zajló politikai viharok megértéséhez ideje a mélybe néznünk és észre vennünk a mélyben folyó áramlatok irányainak változását, mely a felszíní viharokat okozzák.

Ehez vissza kell mennünk az I. Világháborút lezáró békeszerzõdésekig. A Központi Hatalmak az amerikai elnök W. Wilson 14 pontos békejavaslatában bízva kértek fegyverszünetet 1918 õszén, remélve tárgyalásokon alapuló igazságos békét. Ehelyett G. Clemeceau fancia elnök diktátumait kapták, aki lehetõséget látott a rég' elveszett fancia "Gloire" visszaszerzésére, azaz a francia hegemónia kiépítésére Európában a Központi Hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia) rovására. Mindez a függetlenségre aspiráló Osztrák-Magyar kisebbségek önállóságra juttatásának felszíne alatt történt meg. Így hozták létre Csehszlovákiát, Nagyszerbiát - Jugoszláviát, és Nagyromániát. Nem lett volna baj, ha ezek határait az etnikai vonalon húzták volna meg. De nem ez történt, hanem, hogy ezek erõsek legyenek még hozzájuk csatoltak jelentõs német, osztrák és magyar területeket színtiszta német és magyar lakossággal, akiknek kifosztása, elnyomása és eltüntetése teljes erõvel megkezdõdött. Így vesztette el oszágunk területének 2/3-át, s lakosságának 1/3-át. Mindezentúl a legyõzötteket hatalmas hadisarccal sújtották. Csoda-e, hogy 20 év múlva újra zúgtak a II. Világháború fegyverei?

Párizsban 1947-ben ránk erõszakolták a trainoni békét másodszor is - ezúttal Szovjet szuronyok segítségével. Addigra megtörtént délvidéki szerb vérengzés 40 ezer magyar áldozattal, a szovjet kézbe vett Kárpátaljáról 50 ezer magyar elhurcolásával, Az újra Románoknak juttatott Erdélyben a Maniu gárdisták magyar progromjával, s a felvidéki magyaságot õslakosságot kisemmizõ Benes dekrétumokkal. Magyarország szovjet gyarmat lett az 1956-os rövidéletû forradalom és szabadságharc ellenére is. Keresztûl erõszakolták az ország szovjet mintára való társadalmi és gazdasági átalakulását. A 90-es évek elejére mindennek vége lett a Szovjetúnióval együtt. Mindenki valami jobbat, igazságosabbat és emberibbet várt.

Hamar kiderült, hogy a kétpólusu világnak volt elõnye a nyugat számára. Egyrészt a szabadság bajnoka és õre szerepében tetszeleghetett. A kommunizmus elterjedésétõl félve a nyugati népek urai kénytelenek voltak nekik olyan életet biztosítani, ami megvédte õket a kommunizmus felé való hajlástól, annak elfogadásától. Amint a Szovjetúnió felbomlott a nyugatnak már nem volt vetélytárstól való félnivalója. Ez a nyugati politika lényeges irányváltozásához vezetett. 1) A nyugati tömegeknek biztosított jólétet most már nem volt szükséges fenntartani, s elkezdték azokat visszavenni. 2) A nagyobb haszon érdekében iparukat szegény országokba telepítették, ahol olcsó munkaerõt találtak, így az eladott áruért nagyobb hasznot vághattak zsebre. 3) A vákumban maradt szovjet gyarmatokat nyugati befolyás alá vonták az EU kiterjesztésével és a piacgazdaság elfogadtatásával, melynek örve alatt nem azok felvirágoztatása volt a cél, hanem új piacok szerzése. 4) Ehez járult a megszegényedett államoknak nagyarányu pénzkölcsönök révén való adósrabszolgaságrajuttatása. 5) Mindez töténhetett és történik az aranyfedezet nélküli, valójában virtuális és mégis bizalommal bíró Dollár és Euró nyakló nélküli nyomásával és kölcsönzésével. 6) A Globalizmusnak végsõ célja egy Világkormány megteremtése amely diktatórikusan irányíthatná az emberiség életét, sorsát és jövõjét. 7) Ennek érdekében történtek és történnek a helyi háborúk az ellenszegülû politikai, gazdasági vagy vallási ellenfelek megtörésére.

A magyarság, mely török, osztrák, szovjet uralom rabságokban élt és szenvedett 500 évig, elsõnek vette észre felocsúdva, hogy a nyugati hatalmaktól semmi jót nem várhat. Az elmúlt 20 évben privatizáció révén megszabaditottak a még megmaradt iparunktól, kereskedelmünktõl, s folytatnák ezt földünkkel, erdeinkket és vizeinkkel. Miután elestünk bevételeinktõl, hogy mégis élhessünk nagylelküen kölcsönöket ajánlottak és adtak, amely rövidesen a nemzeti jövedelem 52 %-áról 82 %-ra növekedett, amely szinte visszafizethetetlen. Egyszóval adósrabsolgaságba kerültünk, az államcsõd felé haladunk és ezzel minden önállóságunk végleges elvesztéséhez!

A háttérhatalom mindenható urai úgy vélték, ha Magyarországot nem tudták sem Trianonnal, sem Párizzsal, sem az EU szabályaival, sem a lakáj ballib kormányaival térdre kényszeríteni - akkor megfogják ezt tenni a viasszafizethetetlen adósságaival! Ma ebben a folyamatban vagyunk!

Mindezekbõl érthetõ, hogy az 2010-ben 2/3-ados többséget kapott nemzeti kományunk "szabadságharcot" hírdetõ programmal állt elõ - azaz gazdasági módszerekkel akarunk ismét szabadok lenni! Minden intékedése ebbõl ered. A kormány ezt nem csak ígérte, hanem hozzáfogott megvalósításához. Mindenek elõtt meghírdette a "munka-alapu" társadalom felépítését! Ezt tette Kína is, s a Maoóizmustól mára gazdasági óriássá nõtt - munkából és nem kölcsönökbõl. Németország az 1929-es gazdasági válságot a munka-alapu gazdaság bevezetésével néhány év alatt kiheverte. Eladósodása miatt mi mást tehetett volna Magyarország mint bevezetni a munka alapu társadalamat?

Ebben van minden mostani meghurcoltatásunk gyökere! Abban, hogy egy kicsi, leszorított nép új útra merészelt lépni! Kiakar kerülni az adósságcsapdából! A veszély abban van, hogy ez a példa más nemzetek szemét is felnyíthatja, s követõkre fog találni. Ez pedig a virtuális papírpénzzel üzletelõ bankok urai világuralmának végét vetíti elõre!

Innen érthetõ, hogy nyugati kormányok vezetõi, a világ-sajtó, az EU hatalmasai, a nemztetközi balliberális pártok és urak és ezek itthoni lakájai minden erejüket latba vetik, összefogva és összhangban felsorakoznak nemzeti kormányunk befeketítésére, ellehetetlenítsére, és megdöntésére. És a gyalázkodásnak ez az áradata még nem az utolsó fejezet...

Bizonnyára már meghozták a döntést valahol egy fõvárosban, mint 1956-ban Moszkvában: a nemzeti kormánynak menni kell... mert nem ezt akarjuk... mert a példa ragadós...

Vajon az új évezred elõ százada második évtizedének elején a magyarság egy újabb november 4-e elõtt áll - gazdasági fegyverekkel szemben?

Itt van a legfõbb ideje, hogy minden igaz magyar félretéve minden különbséget sorakozzon fel nemzeti kormánya és szeretett hazája függetlenségének megvédésére!

2012 január 12

Dr. Pungur József