Az Antanték

Mármint a nagy és a kicsi is, köszönik jól vannak, élnek és virulnak. Helyesebben a két Entente, pontosabban az Entente cordiale - szívélyes egyemény mely a 20-ik század legelején jött létre Franciaország és Anglia között végül is a német hegemónia megakadályozására. Ez volt a Nagy Antant - akkor Orosországgal bõvülve. A Kicsi a Trianoni Békediktátum után jött létre 1920-21-ben Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia között Francia támogatással. Ez a kifejezetetten a halálosan megcsonkított Magyarország ellen jött létre, hogy megadályozzon minden olyan magyar törekvést, mely a békediktátum valamilyen módosítását, revízióját szerette volna megvalósítani, például a 3.3 millió elcsatolt, nagyobbrészt összefüggû tömbökben éló magyarok igazságos visszacsatolását az anyaországhoz, vagy az idegen uralom alá dobott magyaraság kisemmizése, elnyomása és tortúrája elleni tiltakozás érdembeli javítását célozta volna. A Kisantant piszkos munkáiról való magyar híradásokat a Nagyantant figyelemre sem méltatta, nemhogy intézkedett volna. A panaszikra az egyöntetû válasz mindig az volt, hogy semmit nem tehetnek, mert az az illetõ ország "belügye". Sem Franciaország, sem Anglia, sem az Amerikai Egyesült Államok, sem a Genfben székelõ Népszöveség soha semmit sem tett a magyar panaszok kivizsgálására, nemhogy intézkedett volna - holott jól tudták, hogy a magyar panaszok valósak, s ha akarta volna, tehettek volna valamit. Csakhogy az ezeréves elv, amit még a 10.- ik században Gyermek Lajos (IV. Lajos) keleti frank király (893-911) fogalmazott meg, melyet a Pozsonyi Csatában (907) akart érvényesíteni, mindig, még a ma is érvényes: "Ungaros delendam esse" - a magyarok pedig kiírtandók!" A magyarok hiába kilincseltek 15-évig a volt gyõzteseknél, senki a kisújját sem mozdította értük. De jött Hitler aki egy világos pillanatában a két Bécsi Döntésben (1938,1940) visszaadatott tömbmagyar területeket - a Nagy Antant nem tiltakozott, sõt Sztálin sem - mert mélyen bennt tudták, hogy ezekben az igazság érvényesült.

Ugyan kérem - mondhatná valaki -, hol van ma már a Kis és a Nagyantant? Ezek a politikai formációk már régen megszüntek. Azért mert nem látszanak, még a színfalak mögött nagyon is élhetnek! Ez lehet az eset, mivel az utóbbi 20 év jónéhány eseménye ebbe az irányba mutat. A nagyantanti hatalmak és atlanti szövetségesei tûkön ültek, mikor a sovjet impérium összeomlott 1991-ben, mert féltek attól, hogy a magyarok újra benyujtják igényüket Trianon-Párizs békediktátumainak felûlvizsgálatára, s az elcsatol magyar tömbök visszakövetelésére. Sikerrel szerelték le ezt a veszélyt azzal, hogy majd az Európai Únió mindent szépen, békésen lefog rendezni. Még azt is megtudták akadályozni, hogy a Szovjetúnió szétesésekor Kárpátalját melyet magunknak követelhettük volna az "ezeréves tulajdon jogán", de szótlanul nézték, hogy Ukrajna kebelezze be azt, akié soha nem volt, a Szovjetúniótól hagyott "örökség jogán". Sikerrel hozták be az EU-ba Szlovákiát a hirhedt magyar és németüldözõ Benes Dekrétumaival, jóllehet ezek a német nürnbergi faji törvények szakasztott tükörképei. Ki tiltakozott? Az EU tapsolt. A magyarokkal is beszavaztatták Romániát az EU-ba, holott feltételûl szabhatták volna legalább a székelység területi autonómiáját, melyet még a diktátor Sztálin is megkövetelt a háború után, de most a demokratikus nyugat nem. Melyik nyugati kormány emelte fel nyiltan szavát a szerbiai magyarverések ellen? De biztosra vehetõ, hogy a magyarokkal beszavaztatják Szerbiát az EU-ba, anélkül, hogy a magyaroknak ott területi autonómiát követelnének. Szlovákia is aláírt minden emberjogi szerzõdést, s az EU mégis szó nélkül elnézi nekik a magyarokkal szembeni diszkrimináló nyelvtörvényt, a büntetést a magyar állampolgárság felvételéért és magyarságuk miatti diszkriminációt, s a beolvasztási kísérleteket. A nyugat elnézte, hogy magyar balliberális barátai a magyar gazdaságot tönkretegyék, az államot halálosan eladósitsák, s a hazug kormány ellen tüntetõ tömegeket véres megtorlással verjék szét. Senki sem emelte fel szavát ezellen. Ám most az EU parlamentje és szócsövei nem átallanak folyamatos tüzet zúditani az új magyar koalíciós kormány ellen annak minden megozdulására.

Azoban mégis van valami virtuális különbség a régi és az új Antanték között. Régen a panaszokra azt mondták: "Az az ország belügye" - és nem történt semmi. Ma a panaszokra az az udvarias válasz: "Köszönjük, és meggondoljuk!" Az eredmény meg ugyanaz mint régen volt!

Edmonton, 2011 nyárutó.

Dr. Pungur József