Átlátni a szitán
A magyar sajtótörvény miatt forrong az EU balliberális része és támadásra bíztat, bujtat és kényszerít mindenfajta médiát - akit csak lehet és tud. Magas piedesztálon állva egy elképzelt sajtószabadság fellegeibõl támadnak, protestálnak és kioktatnak. Vizionálják a nyugati civilizáció küszöbönálló bukásást - már amit õk tartanak civilizációnak. Miközben köszörülik kardjaikat és csatakiáltásszterû orditozással követelik Orbán Viktor megrendszabályozását, a sajtótörvény átírását, sõt a Magyaroknak EU elnökségre való alkalmatlanná minõsítését.
Vajon hol voltak a sajtószabadság és ezzel együtt azt igazságosság és méltányosság védelmezõi akkor amikor Trianonban 1920 június 4-én és Párizsban 1947 február 10 -én a világ leggyalázatosabb békéjit diktálták Magyarországra? Ahol Clemenceau, majd Sztálin megalomaniás hegemónisztikus törekvései miatt Magyarországot elõbb 4, majd mára 7 fele szaggatták, mesterséges államokat kreálva, s szenvtelenûl 3.5 millió magyart vetettek ellenségeik csizmái alá? Akiket az elmúlt 90 évben 2.5 millióra fogyasztottak mesterségesen: tömegmészárlások, deportálások, kirablások, elüldözések, diszkrimináció és elnyomás révén, míg az új jövevények hazánk volt részein 4-5-szörösére szaporodtak. Ki emlékszik arra, hogy Wilson US elnök népszavazást ígért a vitatott területekre? Hol volt és van a világ szabad sajtója? - Sehol!
Hol volt a nyugat szabad sajtója amikor 2006-ban az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 50-ik évfordulóján a Budapesten békésen ünneplõ többtizezres tömegbe a balliberális hatalom provokálatlan, durva és véres rendõrtámadást vezényelt, lovasrohammal, tömegveréssel és tömeges letartóztatásokkal, jogtalan fogvatartásokkal és kínzásokkal? Méllyen hallgattak, vagy a rendszert megdöntõ kísérletrõl beszélt. Ugyebár a holló a hollónak...
Hogyhogy nem vette észre a nyugati szabad sajtó azt, hogy az elmúlt 20 év legnagyobb részében Magyarország felszámolásának folyamata zajlott a szent privatizáció zászlaja alatt; a nemzeti vagyon potom áron nyugati tõkések kezére való juttatásában; a szerzett busás haszon kiszivattyúzásában; a nyugati bankok mindhova eljutó, könnyûnek látszó kölcsöneinek súlyossá vált kamatjai alatt nyögõ lakósság szenvedésében; az állam bevételeinek drámai csökkenése miatt a lakósság évtizedken át tartó kegyetlen sarcolásában. Mindezekbõl sajtószabadság nyugati bajnokai semmit nem vettek észre, szavukat nem emeltél fel, nem tiltaskoztak egy ország koldusbotra juttatásában - vajon miért nem?
Mindezeken túl a sajtószabadság magacsinálta vájfülü bajnokai véletlenûl sem hallották meg azt, amikor egy balliberális rádió karácsony táján arról üvöltözött, hogy a keresztyéneket kikellene írtani. Hogy egyes tv adók mûsoraikkal tudatosan rombolták a még meglevõ erkölcsi normákat. Hogy nagymerészen a Magyar Szent Koronát micisapkának titulálták, s a Szent Jobbot húscafatnak. Hogy a nyomtatott mediában is szemenszedett hazugaágok, ferditések, nyomdestéklet nem tûrõ szavak és kifejezések lettek mindennaposak.
A sajtószabadág mai hõsei, harcosai és védelmezõi nem vették észre azt, hogy a sajtószabaság - legalább is nálunk - szabadossággá, sõt anarchiává fajult. Éppenúgy mint ez történt hazánk gazdasági, politikai és kulturális életével.
Nem vették észtre, vagy nem törõdtek vele, esetleg éppen támogatták, hogy nálunk magyaroknál a szabadság minden téren anarchiává degradálódjon, s ezzel együtt a nemzet mint olyan a széthullás, az önfelszámolás és a végsõ eltünés lehúzó örvényébe kerüljön!
Mindezt õk nem vették észtre, de hála Istennek észrevette ezt a halálos veszélyt a magyar nép nagyobbik része és az élniakarás ösztönébõl a mult évi szavazáson több mint kétharamados többséggel küldte a FIDESZ-KDNP koalíciót a Parlamentbe - azzal, hogy mentsék meg az országot, s vele a magyarságot!
Az új kormány szükségszerûen új útakon jár! Hogy nem áll be a sorba? A országvesztõ régiek sorába nem, sem otrthon, sem másutt, de mindenkivel sorba áll akik új utakat keresnek a régi rossz útak helyett - a magunk és Európa jövõjéért!
Edmonton 2011 évelõ
Dr. Pungur József