Béke a földön

Béke a földön!

"A földön békesség és az emberekhez jó akarat" zengték angyali kórusok az elsõ karácsony éjszakáján a bethlehemi mezõk felett (Lukács ev. 2:14). Miért? Nem volt akkor béke a földön? Dehogynem! Hiszen akkor a híres Pax Romana - a római béke tatotta uralma alatt az egész ismert földet vagy ezer esztendeig. Ám ha ez valóban igazi béke lett volna, akkor nem hangzott volna fel ez az angyali ének. De nem volt az, mert ez a római légiók által a népekre erõszakolt, kényszeritett béke volt csupán. Béke volt - számtalan háborúval spékelve melyben római légiók népeket igáztak le vagy a leigázott népek felkeléseit verték le újra és újra s akiken aztán kegyetlenül bosszút álltak.

Mi baj volt a Pax Romanával? Miért nem volt ez eléggé jó? Miért vonakodtak a legyõztött és meghóditott népek ezt elfogadni, ebbe beleszokni, s miért robbantottak ki újra és újra lázadásokat, felkeléseket és szabadságharcokat Róma hatalma ellen? A titkor nyitja egyszerû: hiányzott belõle az igazi béke minõsitõ feltéle, melyet az angyali ének így nevez meg - "az emberekhez jóakarat!" Ugyanis ez minden igazi béke alfája, ómegája és mércéje.

A Pax Romana minden volt csak nem jóakaratu béke. Ez a légiók fegyvere által kényszeritett vas-béke volt, mely Rómát tette a világ urává minden ember, nép és nemzet felett. Nem azért viselt háborút és gyõzött Róma, hogy valamiféle jóakaratot mutasson a legyõzöttek iránt, hanem mert rabszolgáivá akart tenni minden népet. "Vae victis" - jaj a legyõzötteknek! - volt a világ rendje - s ma is az -, mert a legyõzöttekkel azt tehetnek amit akarnak: rablás, hadisarc, kizsákmányolás és megalázás ezek sorsa. Csak azért hagyják õket életben, hogy legyen kiket dolgoztatni és adóztatni. Aki akkor lázadt az börtönbe került, vagy rabszolgának adták el, ha súlyos volt a bûne keresztre verték. Róma ellenségeinek keresztrefeszitett tetemei diszitették a városból kivezetõ útat a Via Appiát. Ma az emberi jogok korában mindez diszkrétebben zajlik.

Az elsõ világháborút minden háborúk végének kiáltották ki a gyõztesek. Ám igazságos béke helyett Versailles-Trianonban olyan csúfos, megszégyenitõ és megalázó békét diktáltak a legyõzötteknek, melyben a jóakaratnak még a látszata sem volt meg. Ezeréves országunkat négyfelé szaggatták és 3.5 millió magyart vetettek idegen járom alá. Nemcsoda, hogy alig 20 év múlva újra zúgtak a fegyverek s még rettenetesebb árat fizetett az emberiség. Mindennek betetõzetéseképpen Európa keleti fele a Pax Sovietica - a Szovjet békeövezet alá került, mely szuronyokra épült, s pártdiktatúrát, a társadalom erõszakos átformálását, kizsákmányolást, rabnépeket, Gulágokat és 100 millió áldozatot eredményezett.

Milyen égõ remények övezték a rendszerváltást 20 évvel ezelõtt, melyrõl csakhamar kiderült, hogy csupán erõtlen rendszermódositás volt. Az új urak közben szemrebbenés nélkül hagyták, hogy az eddig négyfelé szakított magyarságot most már hétfelé szaggassák széjjel. A régi egypártrendszer politkai utódai settengettek vissza a hatalomba, akik aztán elherdálták ami még megmaradt, eladósitották az országot, elszegényitették s most sarcolják a tömegeket s rájuk erõszakolnák a Pax Cosmopolitanat - a világpolgárok békéjét, amellyel már megtagadtak mindent ami magyar, kitagadtak egy harmadnyi nemzetet: az elszakított és a nyugati magyarságot; megtagadtak mindent ami igaz, becsületes és erkölcsös, s üdvözölnek mindent ami ezek szöges ellentéte. Saját népüket veretik meg, lövöldözik könnygázzal és gumigolyókkal s kardlapozzák lovasrendõrökkel. Ebbõl a békébõl hiányzik a jóakaratnak még az írmagva is.

A karácsonyi isten-gyermek Isten üdvösséges jóakaratának testetöltése volt az emberiség felé. A jóakarat szeretetbõl fakad, annak szándékba fordulása aztán az irgalmasságban lesz valósággá.

Ezért idõszerû ma is a kétezer évvel ezelõtt felhangzott angyali ének üzenete: olyan békesség kell amelyben jóakarat uralkodik az emberi szívekben, családokban, közösségekben, népekben és a nemzetek közösségében. Ettõl a békétõl az emberiség még fényévnyi távolságra van.

És mégis: legyünk mi ennek az Isten-szerint való jóakaratból fakadó békének fáklyavivõi és megvalósitói!

Dr. Pungur József