Nyelvháború

Nyelvháború

A kiábrándulás növekszik a szlovákiai magyar kisebbség körében

Jan Paul

A Der Spiegel-bõl

09/18/2009

A többségi szlovákok és a kisebbségi magyarok keserû vitában állnak a nyelvtörvény miatt, mely a határon is átcsapott. Az Európai Únióban sehol sincs olyan rossz kapcsolat szomszédok között mint Bratiszlava (Pozsony) és Budapest között.

A szlovákiai Komarnói Magyar Fõiskola a civil szolidaritás képe. Épületének arculata 101 éves és egyike az Osztrák-Magyar Birodalom kolosszális épitkezési sílusának. Az épület mentsvára a klasszikus nevelésnek és vezetõ nevelõközpontja a 40 ezer fõs város felsõ osztályai gyermekeinek, mely város a Duna és a Vág folyók találkozásánál fekszik.

Az új iskolaév nyitásán a diákok fehér inget viselnek kék nyakkendõvel az iskola jelvényével. És ma a törvényt szándékoznak megszegni.

600 fiú és lány rendezett sorban menetel a kosálabda pályára Beethoven „Öröm Ódája” dallamára. Egy szenior diák szaval egy verset magyarul a táj szépségérõl. Az iskola igazgatója magyarul mond beszédet a diákoknak, majd egy magyarországi testvériskola igazgatója beszél szintén magyarul.

A napon állva, egy félóra után a diákok inge átizzad, de egyetlen szó sem hangzik el szlovákul. És ez nyilvánvalóan illegális.

A Bratiszlavában hozott törvény szerint, mely szeptember 1-én lépett hatályba, a szlovák nyelvnek elõnye van a nyilvános beszédben – plakátokon, hivatalos nyilatkozatokban és emlékmûveken. A Selye János Fõiskola diákjai és tanárai ezt szabadságuk korlátozásának veszik és emiatt döntöttek úgy, hogy ma csak anyanyelvüket használják.

„Hazádnak rendületlenûl légy híve”

Az ünnepély bezárásakor a hangszórókból nem a szlovák nemzeti himnusz, hanem a 19-ik századi magyar nemzeti dal a „Szózat” hangjai hallatszanak. Ennek egyik sora így hangzik: „Hazádnak rendületlenûl légy híve, Óh magyar!”

Több mint félmillió magyar él dél-Szlovákiában. Országszerte kb.10 százaléka a lakosságnak. Komarnoban – mely szlovákiai fele a magyar Komárom városának, kettévágva az I Világháború után – a magyarok éppenséggel többségben vannak.

Azon túl, hogy a football huligánok néha összecsaptak – a Szlávok és a Magyarok meglehetõsen békésen éltek egymás mellett mindeddig, és többé kevésbé a történelem folyamán. Néha volt ugyan vita a Kárpát-medence szuverénitása ügyében, de a szlovákok és magyarok nemfolytattak véres etnikai tisztogatást mostanáig – ami bizonyíthatóan rendkívüli a soknépü kelet-Európában. És most öt évvel azután, hogy Magyarország és Szlovákia csatlakozott az Európai Únóhoz, hirtelen veszekedés tört ki közöttük a magyar kisebbség miatt.

A szlovákok a régi magyar megalomániától félnek. Nem ok nélkül: országuk Felsõ- Magyarországként volt ismert és a Magyar Királyság fennhatósága alatt volt ezer évig. „A magyarok még mindig azt állitják, hogy dél-Szlovákia az õ területük”, mondja Ivan Gasparovics szlovák elnök.

Az etnik magyarok, a maguk részérõl kiábrándultak, hogy kisebbségként kell élniük egy kis kárpáti államban. Sólyom László, a magyar államelnök, Szlovákia új nyelvtörvényét „multilateriális egyezmények megszegésének” nevezi, mely a magyar nyelv alábecsülését és „konyhanyelvvé tételét” jelenti. Jóllehet Robert Fico, szlovákiai miniszterelnök és magyar társa Godon Bajnai megpróbálták a hullámokat lecsendesíteni a mult csütörtöki csúcstalálkozón, de tény marad, hogy Bratislava és Budapest között a kapcsolat rosszabb mint bármely más szomszédországok között az Európai Únióban.

Diplomáciai krízis

A Fõiskola egyik tiszteletbeli vendége Bastrnak Tibor polgármester. Õ is etnik magyar. Bastrnak egy nagyobb diplomáciai krízist okozott egy emlékmûvel a város fõ útján. Az emlékmû tetején a magyar nemzeti hõs István I van lóháton és királyi megjelenésben. A mû leleplezési ceremóniája névsorában ott volt Sólyom László a magyar államelnök, de nem Gasparovics, a szlovák államelnök.

A szemet-szemért elv szerint a sértõdött szlovák kormány vonakodott megengedni Sólyomnak, hogy átkeljen a Duna-hídon mely jelzi a határt a két elszakított város és a két ország között. A helyzet az, hogy István I-ben (969-1038) nemcsak a Magyar Birodalom megalapítóját, hanem a Nagy Morávia meghódítóját is látják, amit a nemzeti érzelmû szlovákok a modern Szlovákia középkori elõdjének vélnek.

Bastrnak polgármester megkísérli hatástalanítani a feszültséget. „A szlovákok is büszkék lehetnek Istvánra” mondja barátságosan, s kérdezte: nem István király akarta-e kifejezetten, hogy „sok nyelvet beszéljenek birodalmában”?

Ám a helyi szlovákok máshogy gondolják, Bastrnak elõvigyázatosságból egy rendõrautót rendelt a szobor mellé, s két rendõr õrzi a szobrot a nap huszonnégy órájában.

A polgármester egy olyan városi tanács felett elnököl melyben a magyarok aránya a szlovákokéhoz 23:2. Szintén magyarok uralják a szépen helyreállitott óvárost, mely tele van magyar hõsök emlékeivel. Kossuth Lajos szabadsághõsnek van egy táblája a városháza mellett azért, mert 1848 november 6 éjjelét Komarnóban töltötte.

Nemzeti Szimbólumok és emlékek

Bastrnak nem hiszi, hogy õ és más etnik magyarok elnyomva lennének Szlovákiában. Azt mondja, hogy a kontroverziális nyelvi törvény legtöbb elõírása csak azokra a területekre vonatkozik ahol a magyarok a lakosságnak kevesebb mint 20 százalékát teszik ki, s hogy a feliratok hivatalos formája mindig is kétnyelvû. Mégis úgy gondolja, hogy a nyelvtörvénynek van egy pusztító pszichológiai hatása. Azt mondja, hogy az „Azt a benyomást kelti, hogy nekünk asszimilálódnunk kell.” A romló kapcsolatokért a szlovák nacionalistákat hibáztatja.

Bastrnak ebben igaza van. Jan Slota, aki az alapítója és vezetõje a Szlovák Nemzeti Pártnak (SNS), évekig politikai tõkét szerzett magyarellenes retorikával. Az SNS tagja a kormányzó koaliciónak, és a nyelvtörvényt azért hozták, hogy õt lekenyerezzék-

Nemcsak a magyaroknak vannak nemzeti szimbólumaik, a szlovákoknak is. Nem messze István kõszobrától, egy kettõs bronzkereszt mutat az égre. Ezt 2003-ban állitották a Matica Slovenska bejárata fölé, mely egy világra kiterjedõ szlovák kultúrális intézmény, s a kereszt egyike az öt Szlovák nemzeti szimbólumnak ami Szent Cyrillel és Metódiusszal van kapcsolatban, a középkori misszionáriusokkal, akik a kereszténységet hozták el a szlovákok közé.

Jozef Cernek, komarnói hivatalvezetõ. A 31 éves kereskedõ, távolról sem szélsõséges nacionalista. Azt mondja, hogy „A nyelvtörvény teljesen fölösleges, és szükségtelen nyugtalanságot idéz elõ.” Cernek elmondja, hogy irígyli a magyarokat az „erõs összetarozás érzéséért és kultúrájuk miatti büszkeségükért.”

A nemzeti kártya kijátszása

Cernek koncerteket és költemény-olvasásokat szervez és szeretné megmutatni a magyaroknak, hogy „a Szlovákok is feltudnak mutatni valamit.” Kevésbé fél attól, hogy a magyarok elözönlik városukat emlékmûveikkel, mint attól, hogy a magyar politikusok megpróbálják kijátszani a nemzeti kártyát. Cernek úgy véli, hogy „mivel nem tudnak megoldást találni a krízisre, azt mondják, hogy Szlovákia igazságtalanúl bánik a magyar kisebbséggel”. Ez, mint mondja, súlyos következményekre vezethet.

A korábbi miniszterelnökhelyettes Csáky Pál, a Magyar Koaliciós Párt vezetõje, az USA Kongresszusa elõtt akarja felhozni az etnik magyarok elleni állitólagos diszkriminációt. És a magyar ellenzék vezetõje, a korábbi miniszterelnök Orbán Viktor azt ígérti, hogy a „Kárpát-medencében minden magyar” ügyét fogja képviselni, ha pártja gyõz a következõ választáson. Ez magában foglalja a szlovákiai magyarokat, de a Romániában élõ nagyobb csoportot, a Szerbiában és Horvátországban élõket is. Orbán pártja szerint az európai kisebbségek helyzetét meglehet oldani a koszovói model alkalmazásával.

A magyarság szétszóródott jónéhány európai országban mióta Magyarországot az Elsõ Világhárorúban gyõztes hatalmak feldarabolták a rájuk kényszerített 1920-s Trianoni Szerzõdéssel, amely föloszlatta az Osztrák-Magyar Birodalmat. A Szerzõdés levágta a 282,870 négyzetkilóméteres szuverén magyar területet 92,963-ra, és a hazai 18.3 milliós népességet 7.6 millióra.

„Elnyomnak minket”

Egy másik világháború, a keleti blokk összeomlása és Magyarország visszatérése után a demokratikus Európába, sok etnik magyar még mindig szenved szétszóratásuk utóhatásaitól. Péter Korpás az egyik ilyen példa. A sovány 39 éves férfi protestáns teológiát tanult Budapesten, és néhány évig mint lelkipásztor szolgált. Amikor már nem tudta kielégitni családja és a gyülekezet igényeit, elhagyta az egyházi szolgálatot és PVC padlót kezdett árulni. Erõs akcentussal beszéli a szlovákot.

Korpás nem érzi otthonasan magát Komarnóban. „Elnyomnak minket,” mondja – annak ellenére, hogy most a határ nyitott õ mégsem tud keresztûlmenni a hídon Magyarországra és vissza amikor csak akar. „Ez nem a mi államunk,” állitja Korpás, hozzátéve, hogy nagyapja vagyonát kisajátitották a háború után. „Mi történt a földdel?” kérdi. „Én sohasem kaptam vissza.”

Korpás egy polgári akciócsoportot szervezett. Egy ezüstgyûrüt visel ezzel a bevéséssel „1920 Trianon”. Ezeket árulja 8,000 magyar forinért (kb. 30 Ï or 44 $) darabja. Azt mondja, hogy eddig 400 gyûrüt adott el. Úgy számolja 18 hónap mulva elég pénze lesz arra, hogy egy emlékmûvet állitson 1920 szégyene emlékére. És ezt Komarnóban akarja felállítani – azaz Szlovák területen. Majd kihívóan hozzáteszi „Az emlékmû arra fogja emlékeztetni a magyarokat, hogy mi sohasem fogadjuk el Trianont.”

Ha nem, akkor ez valószínûleg egy másik világraszóló összeveszést fog kiváltani.

Németbõl angolra forditotta Jan Liebelt.

Magyarra forditotta: Dr. Pungur József