HHRF Állásfoglalás

HHRF Állásfoglalás a Szlovák nyelvtörvényrõl

A Magyar Emberjogi Alapitvány – MEA, New York (Hungarian Human Rights Foundation in New York – HHRF) a Szlovák Nyelvtörvénnyel kapcsolatban állásfoglalást adott ki angol nyelven, melyet kivonatosan ismertetünk.

Szlovákia szeptember 1-én, a módosított nyelvtörvény elfogadásával lejebb csúszott a demokratikus értékékek vonalán. 2006 óta a demokratikus jogok romlanak az országban a nacionalista pártok uralma következtében. Folyó év június 30-án a Nemzetgyülés elfogadta az 1995-ös Nyelvtörvény kiegészitését, mellyel Szlovákia lett az egyetlen ország a világon ahol az embereket a saját nyelvük használatáért büntetik. A nemzetközileg példanélkül álló megszoritások és büntetések a nemzetiségi nyelv használatán egyenesen a 15 %-nyi kisebbségi lakosságot célozza, különösen a legnagyobbat a 573 ezer erõs magyar közösséget, mely 11 %-át teszi ki az ország népességének. Az új törvény hathatósan tiltja a kisebbségi nyelvek használatát a közösségi szférában, sõt még a magánszférába is behatol, mivel a kettõ közötti határ elmosódott. Az államelnök aláírta ezt a törvényt, belsõ és külsõ tiltakozások és figyelmeztetések ellenére.

Az MEA álláspontja szerint a Nyelvi Törvény változtatását azonnal el kell törölni és a törvényt harmóniába kell hozni az érvényes kétoldalu és többoldalu nemzetközi szerzõdéssekkel és azokkal az okmánykkal melyek a kisebbség nyelvi jogait szabályozzák amiket Szlovákia aláírt. Ezeknek a normáknak Szlovákia részérõl való agresszív semmibevétele közvetlenûl fenyegeti a magyar és más nemzeti nyelvi kisebbség megmaradását, ugyanakkor belsõ és regionális nyugtalanságot kelt. Nemzetiségi, etnikai és nyelvi közöségek évszázadok óta élnek Szlovákia területén és ezeknek diszkrimináció mentesen a lehetõ legszélesebb szabadságot kell adni úgy a közösségi mint a magán életben.

A törvény közelebbi vizsgálata kimutatja, hogy ez törvényesíti az egyenlõtlenséget és diszkriminál Szlovákia polgárai között. A törvény rejtett koncepciója és szóhasználata szerint a kisebbségek alacsonyrendûek, és a törvény büntetõ rendelkezései félelmet gerjesztenek a nem etnik-szlovák polgárokban.A nyelhasználat tiltása a beszéd szabadságát korlátozza és növeli a kormány ellenõrzését az emberek mindennapi élete felett. A törvény 100 és 5000 Euró közötti üntetést szabhat ki ak isebbségi nyelv, valamint a szlovák nyelv helytelen használatáért. A törvényt egy alapjában véve nyelv-rendõrség teszi kötelezõvé. Büntethetõ például, ha

- egy tûzoltó magyarul felel egy olyan személy segítségkérésére aki égõ épületbõl hívja.

- egy orvos paciensétõl cigány nyelven kérdezi. “Mi fáj?”

- egy német könyvklúb beszélgetése németûl zajlik és nem szlovákul is

- egy kalauz magyarul szól az utashoz egy Szlovákiából Magyarország felé tartó vonaton

- két szlovák polgár olaszul beszél egymással egy bárban

- pld. egy 200 éves sirkövet nem írnak át szlovákra.

A dokumentum ezután sorra veszi a törvény egyes pontjait, hogy milyen nyelvi hárányt tartalmaznak a másnyelvû kisebbségre nézve.

A törvény a szlovák nyelv felsõbbségét hangsúlyozza más nyelvek felett. Ezzel a polgárok közti eyenlõtlenséget mozdítja elõ, ami hivatalosan támogatott diszkrimináció a kisebbségek ellen. Mindez saját alkotmányuknak is ellene mond mely egyenlõségrõl beszél (Cikkely 12).

Magyar-nyelvû kultúrális, közösségi alkalmakat szlovákul kell bejelenteni, felvezetni. Hirdetéseket, jelzéseket, kereskedelmi anyagot, feliratokat emlékmûveken, sirjeleken, emléktáblákon szlovákul kell írni, s alatta kisebb betûkkel magyarul is lehet. (Cikkely 5 § 3¸Cikkely 8 § 6). Iskolák irataikat szlovákul is írniuk kell (Cikkely 4 § 3). Magyarok nem mondhatják Bratislava, a fõváros helyett azt, hogy Pozsony, mert létszámuk ott nem éri el a 20 %-ot (Cikkely 3a). Orvosok és betegek szlovákul kell beszhélniük, kivéve nehány esetet. A fegyveres erõk, rendõrség, tûzoltóság és más fegyveres egységek tagjai szlovákul kell beszéljenek amikor szolgálatban vannak. (Cikkely 3 § 2, Cikkely 6, § 1,2). A civil adminisztráció tagjai csak szlovákul értekezhetnek, íratnak (Cikkel 8, § 4). Kivétel képez a cseh nyelv (Cikkely 3).

Mindezzel Szlovákia megtagadja nemzeti és kisebbségi polgáraitól a közszolgálatokban való egyenlõ részvétel jogát, valamint elsõbbséget ad az államnyelvnek polgárai jóléte, egészségügyi valamint a jóléti szolgáltatásokhoz való egyenlõ hozzáférhetõségével szemben.

A nyelvtörvények betartását nyelv-rendõrség felügyeli és súlyos pénzbüntetések kényszerítik. Mindez azt jelenti, hiogy a nemzetiségek a beszéd szabadságához való alapvetõ emberi jogát megkurtítják és a kormány ellenõrzés alá helyezik.

A nyelvtörvény ellene mond a kifejezés szabadságának és a nyelvi diszkriminációtól való szabadságnak, mely dokumentumokat Szlovákia aláírt. Ellene mont az európai Regionális és Kisebbaségi Nyelvek Chartájának, valamint ezek védelme dokumentumának. Szlovák értelmezésben nem a polgárok alakitják az államot, hanem az állam saját önzõ érdekének alárendelheti polgárait!

A szlovák nyelvi impreializmus veszélyezteti az Európai Uniós polgárait, hacsak ezt az irányt meg nem tudják fordítani.

Dr. Pun gur József