Történelmi párhuzamok

Történelmi párhuzamok

(Templomosok és Trianon)

Az Úr 1118-adik esztendejében a kegyes Hugó payensi és Saintomeri Gottfried francia lovagok hét társukkal egyházi lovagrendet alapitott Palesztinában azzal a céllal, hogy megvédik a Szentföldet és annak útjain járó zarándokokat támadások ellen. II Balduin jeruzsálemi király palotájának egy részét ajándékozta a rendnek mely Salamon egykori temploma közlében volt. Innen kapta nevét a rend: Templomos lovagok (milites templi). Annak rendje és módja szerint letették a szegénység, szûzesség és engedelmesség fogadamát a jeruzsálemi pátriárka kezébe. A rendet aztán 1127-ben II Honorius pápa megerõsitette, s 1128-i troyesi zsinat Bernát rendszabályait tette reájuk nézve kötelezõvé. A rend kezdetben igen szegény volt, annyira, hogy két lovag volt kénytelen egy lovon ülni - ami a rend címere is lett. Nem telt még rendi ruhára sem, hanem alkalmi ruháikon fehér vászonból készült köpönyeget viseltek vörös kereszttel elõl és hátul.

Idõk folyamán szolgálataikért gazdag ajándékok, nagy örökségek ütötték markukat, s csakhamar a rend igen gazdag lett. Ezzel aztán tagjaik száma és hatalmuk is nõtt s fõleg keleten a rend igazi hatalommá fejlõdött. Európa több országában alapitottak rendházakat, köztük Magyarországon is a XII században. Elsõ rendházuk Székesfehérváron volt ahonnan aztán kirajzottak. Szaladin szultán 1187-ben visszafoglalta Jeruzsálemet, s katonái a keresztény lakosságát kardélre hányták. A szent sír elvesztése után a Templomosok Ciprusra húzódtak, bár legtöbbje Farnciaországba tért vissza ahol a rendnek hatalmas gazdagsága és birtokai voltak. A rend kincseire azonban IX. (Szép) Fülöp francia király szemet vetett, s ezt megkaparintadó elhatározta, hogy a rendet egyszerûen megsemmisíti. 1310 október 13-adikán a Rend tagjait s a nagymestert is letartóztatta és sátánimádattal, herezissel és erkölcstelenséggel vádolta õket. Hatalmas vagyonukat, kincseiket a francia király elkobozta, s embertelen kinzásokkal akarta rábírni a lovagokat, hogy "bûneiket" bevallják. Egy sem tört meg, így 1310 május 12-edikén 54 templomos lovagot mályán égetettek el, 80 azonban elmenekült. A király azt is elérte, hogy a Pápa 1312 április 3-adikán kiadott bullájával a Templomos Lovagrendet egész Európában feloszlatta. Külföldi birtokaik a Johannita rend tulajdonába kerültek. Évszázadok hányattatása után a rend csak lassan tért magához.

Az Úr 1916-odik esztendejében, az elsõ világháború kellõs közepén, még semmisem dõlt el a harctereken, különösen nem a nyugati fronton. Franciaország is az állóháborúban már jócskán kivérezett és legyengült Hogy helyzetükön könnyitsenek a franciák augusztus 17-edikén a Bukarestben titkos szerzõdést kötöttek a Románokkal, hogy támadják meg a Monarchiához tartozó Erdélyt. Ez nem volt nehéz, mert a Románok már ezt fontolgatták bizonyos jutalom fejében. A betörés azonban csúfosan végzõdött: Bukarest is elesett, s a Románok békekötésre kényszerültek.

E szerzõdésnek egy titkos története került napvilágra Ilie Moldován az akkori román külügyminiszter Ceausescu börtönben halála elõtt egy magasrangú magyar rabtársának elmondott vallomása szerint (Vitézi Tájékoztató, 2002-11): „A franciákkal amúgy is jó viszonyt ápoló román kormány Párizshoz fordult azzal a kivánsággal, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia leverése után csatolják Bukaresthez Erdélyt, illetve Kelet-Magyarországot a Tiszáig. A román külügyminiszter tárgyalásai alkalmával az új szövetség kilenc legfontosabb politikusainak és katonai vezetõinek 25 dkg-os szinarany cigarettatárcát és feleségeiknek kisujjnyi vastag aranyláncot adományozott. Ezenkivül Franciaországnak 20 évre átadta az erdélyi "arany háromszög" évi termelését, amit a franciák örömmel vettek igénybe. Tudni kell ugyanis, hogy a világ aranytermelésébõl a legtisztább .és legmagasabb értékü az úgynevezett 'román aranyháromszög' volt".

Pontosan ez történt a Trianon-i békediktátumban 1920 június 4-edikén, amikor is George Clemenceau francia elnök a wilsoni 14 pontos béketerv félredobásával kierõszakolta - többek között - Erdélynek Romániához való csatolását. A fõ cél egyrészt a Kis Entente létrehozása volt új erõs államokkal Németoszág keletrõl való bekeritésére, másrészt pedig az erdélyi aranybányáknak a kiürült francia kincstárba folyó jövedelme. Ebbõl futotta az újjáépitésre, sõt a Maginot Vonal felépitésére. A Románok megvették Erdélyt - Erdély aranyán!

Szép Fülöp francia király a sötét középkorban 'koncepciós perben' tette rá kezét a Templomos Lovagrend kincseire. A köpcös Clemenceau és utódja pedig a 'felvilágosult' 20-adik században bizonyára nagy elõdjétõl tanulta a mások kifosztásából való meggazdagodás leckéjét és módszerét. Akkor a Templomos Lovagokat élve égették el máglyán, itt meg a történelmi Magyaroszágot élve négyelték fel. Ha lett volna bennünk valami emberiesség megkímélték volna saját testvéreiket akkor - s itt a magyart. De nem volt. Ha lett volna valami minimális erkölcsiségük nem diktálták volna Trianont. De nem volt. Ha lett volna bennünk egy kis becsület Erdélyt, Felvidéket és a Délvidéket mgoszthatták volna a nemzetiségi arányok szerint. De nem volt, s ezzel 3.5 millió magyart ítéltek idegen és ellenséges népek rabszolgaságára. Mindennek ellenére magukat tarják a „modern demokrácia atyjának" s van még egy „becsületrendjük" is amit büszkén osztogatnak.

Ma vannak olyan erõk melyek azt akarják elhitetni, hogy mindez már a multhoz tartozik, következésképpen csendben el kell fogadni mint változhatatlant. Ezzel a logikával érvelnek a hirhedt rasszista Benes dekrétumok védelmezõi is amik miatt 3 millió németet és 100 ezer magyart üldöztek el Csehszlovákiából s 60 ezret vittek el rabszolgamunkára a II Világháborút követõen. Csak az a baj, hogy ezek a törvények még ma is élnek és hatnak. Szlovákiában magyarul lassan már meg sem lehet mukkani. Erdélyben tömegesen váltják le a magyar vezetõket. Ha a fenti logika valóban érvényes volna, ezzel érvelhettek volna a II világháború után nemzetközi törvényszék elé vitt náci háborús bûnösök, mondván: „Uraim, ne tessenek erõlködni, mert ami történt az már a multhoz tartozik, tehát fogadják szépen el, zokszó nélkül, végül is háború volt!" Mint tudvalevõ a náci törvényeket megsemmisitették s rendszert eltörölték, s vezetõ személyeik legtöbbje a multban történtekért az életével fizetett. A felsorolt esetek azt mutatják, hogy vannak olyan rossz történelmi események amelyek bár a multhoz tartoznak, ám azokon változtatni nem lehetséges s nem is illik. Viszont vannak olyan multban történt döntések, események amelyek rosszak voltak tehát szükséges eltörölni azokat mert velejükig igazságalanok és antidemokratikusak. Ilyenek voltak a nácizmus törvényei s rendszere melyet radikálisan megsemmisitettek. Ám ilyen Trianon-Párizsi békediktátumok is mert országrablást, kizsákmányolást, üldöztetést, tragédiákat s genocidiumokat törvényesített mégis ezt - teljesen érthetetlenül - megváltoztathatatlannak tartják nemcsak ellenségeink, nemcsak a modern nagy demokráciák, hanem már közülünk valók is. A magyar történelemben sajnos mindig akadtak defetisták úgy a török világban mint a német és a szovjet világban, sajnos ma is, akik esküdtek a megváltozhatatlanra.

Hamurappi óta minden tételes jog kimondja, hogy az okozott kárt jóvá kell tenni. Mindezideig ez csak Magyarországra nem vonatkozhat? Hol van már Hamurappi boldog ideje? Hol késik a "modern demokrácia atyja" akinek elsõsorban köszhönhetjük romlásunkat? Miért hallgat az EU, mely felemeli hangját távoli országokban történtek miatt, de nem a bennünket magyarokat az immár 90 éve sújtó tragédia miatt?

A történelem azt mutatja, hogy mégsem a hamisan ítélõknek, a törvényszegõknek, és népek megrontóinak lett igazuk, csupán mert sokan voltak, s volt hozzá érvényesítési erejük, hanem azoknak akik töretlenül hitték, hogy a történelmi igazságtalanságok felett az isteni igazság mindig gyõz, s akik hiszik, hogy az gyõzni fog a jövõben is.

Prof. Dr. Pungur József