Trianon egy amerikai szakértõ szemévsl (II)

Trianon egy amerikai szakértõ szemével (II)

Az alábbi írás 1938 nyarán keletkezett, mely bizonyítja, hogy Trianonban Magyarországot az akkor érvényes nemzetközi jog figyelmen kívül hagyásával, hamis vádak alapján, hatalmi érdekek érvényesítése miatt tették tönkre.

Titkos Megegyezések az I Világháború elõtt

(II. részlet egy angolnyelvû könyvbõl)

A Szövetségesek bûnösök

A továbbiakban összegezzük a bizonyitékokat, az államjog alkalmazását és kimondjuk ítéletünket. Ha emlékszik a fenti evidenciákra, s hogy a függöny mögött miként keverték a kártyákat kelkiismeretlen politikusok és diplomaták, és hogyan vezettek félre népeket megvesztegetett és korrupt újságok, akkor képes lesz megérteni a napi híreket amint ezeket meglehetõs pontossággal közlik az újságok. Tovább emlékezzen arra, hogy két jól meghatározható része van az emberiségnek, nevezetesen az a csoport mely magában fglalja az alkotókat és az épitõket, és az a csoport amelyben a piócák és a paraziták vannak, és hogy e két csoport közti küzdelem olyan régi mint Kain és Ábel története, azaz, hogy a piócák és a paraziták csak akkor sikeresek ha megtudják vesztegetni a korrupt politikusokat, diplomatákat az ujságtulajdonosokat és szerkesztõket; és hogy a két csoport közti harc és küzdelem ott van a szomszédságában éppenúgy mint a világban - ha ezeket szem elõtt tartja akkor olyan lesz mint egy professzor, aki a napi hírekbõl kiolvassa azokat a tényket melyeket azok próbálnak elrejteni...

Az elõadott érvek kétségtelenül bizonyitják, hogy Anglia irígy volt Némtország ipari és gazdasági növekedésére és úgy vélte, hogy a Berlin-Bagdad vasút külünösen ellentétes a maga pénzügyi és kereskedelmi érdekeivel; hogy Oroszország a Dardnellákat akarta: egy kijáratot a Fekete tengertõl a Földközi tengerre; hogy Franciaország elakarta venni Németországtól Elszász-Lotharingiát, hogy megbénitsa Németország vasérc és szén utánpótlását, hogy összehangolt tervet készitett Franciaország, Oroszország és Anglia Németország megtámadására, hogy legyõzzék és megsemmisitsék a Berlin-Bagdad vasútvonalat, hogy a "Pánszláv" mozgalmat Franciaország, Oroszország és Anglia mintegy ügynökséget arra használta, hogy a Balkán országait Németország és az Oszták-Magyar Monarchia ellen izgassa azzal a speciális céllal és leplezetlen szándékkal, hogy a Balkán országai háborút kezdjenek Ausztria-Magyarország ellen; hogy a francia kormány tagjait politikusait és sajtóját megvesztegették orosz pénzzel, azzal a szándékkal, hogy félrevezessék a francia népet és olyan francia közvéleményt teremtsenek mely ellenséges Németország és Ausztria-Magyarország iránt; hogy Szerbiát mintegy fészket Németország és Ausztria-Magyarország ellenes agitációra használták; hogy a szerbiai Fekete Kéz társaságot Franciaországból és Oroszországból pénzelték és irányitották, hogy annak tagjai erõszakos terrorcselekményeket hajtsanak végre Magyarország és Ausztria ellen; hogy az Osztrák trónörököst és nejét a szerbiai Fekete Kéz társaság tagjai gyilkoláták meg, akiket pénzeltek, képeztek, pisztolyokkal és gránátokkal fegyvereztek fel a szerbiai hadsereg raktáraiból; hogy a Szerb kormány, sõt a Szerb uralkodóház tagjai is tudtak az osztrák tónörökös meggyilkolásának tervérõl; és hogy az az Ausztria-Magyarország elleni merénylet magának a kettõs monarchiának a létét veszélyezteti.

A dokumentek azt is bizonyitják továbbá, hogy közvetlenül az osztrák tónörökös meggyilkolása után, az Osztrák-Magyar kormány, követve a diplomácia útját, egy diplomáciai iratot küldött a Szerb kormánynak, követelve, hogy az Ausztria- Magyarország ellen agitációt szüntessék be, s hogy a gyilkosokat és kapcsolataikat fogják el, állitsák bíróság elé és büntessék meg a szerb törvények szerint; hogy a szerb kormányt Francia és Oroszország arra bíztatta,hogy ne engedjenek; hogy Szerbia egy késlekedõ és ki-nem elégitõ választ küldött Ausztria-Magyarországnak és mielõtt ezt elküldte volna elrendelte az egész Szerb hadsereg titkos mobilizálását Ausztria-Magyarország ellen; hogy Magyarország megpróbálta elkerülni a fenyegetõ konfliktust, de Frania és Oroszország magatartása miatt ez nem sikerült; hogy Franciaország a háború mellett döntött és Oroszország elrendelte hadserege és tengeri ereje mozgósitását Ausztria- Magyarország és Németország ellen¸ és hogy nem maradt más út Németoszág és Ausztria-Magyarország számára minthogy elrendeljék a mobilizációt hadseregük és tengeri erejük számára.

Igaz, hogy elõször Ausztria-Magyarország deklarált háborút Szerbia ellen és Németország Oroszország és Franciaország ellen; de az éppenúgy igaz, hogy az adott körülmények között a nemzetközi jog szabályai és elvei szerint joga és kötelessége volt ezt tenni. Mellesleg, Ausztria-Magyarország és Németország háború deklarálásának nem volt más érelme mintha azt mondták volna: "Tudjuk, hogy jöttök és mi jeleztük, hogy mi megyünk, hogy találkozzunk veletek". A Szerb hadsereg már mozgásban volt Ausztria-Magyarország ellen, és az Orosz haditengerészet és szárazföldi erõ már mozgásban volt Németország és Ausztria-Magyarország felé, ugyanakkor a Francia hadsereget már mozgósitották és akcióra készen volt.

Ausztria-Magyarországnak és Németországnak teljességgel joga, s valóban kötelessége volt, hogy megmozduljon, méghozzá gyorsan területének és népének védelmére. Nem kell ahoz diplomatának lenni, hogy mgértsük: ez örökölt és elidegenithetetlen joga egy nemzetnek. Ha, mondjuk, a hétköznapokban önt aki munkáját végzi, két-három személy veszi körül, akik fenyegetõen lépnek fel, és elég okot szolgáltatnak arra, hogy megtámadják, személyét megsebesitik, s kifosztják, akkor az teljesen renben van és jogos, hogy ön megfelelõ erõt alkalmazzon, hogy elháritsa a készülõ támadást, még akkor is ha meg kell verni, netán megölni támadóit önmaga és tulajona védelmében. Ezt hívják önvédelmi és túlélési jognak. Nemzeteknek megvan ugyanez a joga, melyet a nemzetközi jog deklarál. (1)

"Mintegy utolsó lehetõség az államoknak majdnem minden kötelessége alá van vetve a fennmaradás jogának"

A Versailles-i Szerzõdések és a Trianon-i Szerõdés kinyilvánitja, hogy az agresszor a bûnös fél és hogy az agresszornak jóvátételt kell fizetni azért a veszteségért és kárért amit a Világháború okozott. A nemzetköi jog kinyilvánitja, hogy agresszor az aki az önvédelmet szükségessé teszi.

"Az igazi agresszor nem az aki elõszõr alkalmaz erõt, hanem az aki az erõ alkalmazását szükségessé teszi."(2)

Láttuk, hogy a Francia Kormány elismerte azt az elvet, hogy:

"Agresszor az aki elsõként mozgósit a háborúra". (3)

Az 1893-a Francia-Orosz katonai egyezmény hangsúlyozottan állitja, hogy:

"Azt kell agresszornak tartani aki elõször mozgósit háborúra és az általános mozgósitás (már) háború". (4)

Adatok világosan bizonyitják, hogy Szerbia, Oroszország és Franciaország mozgósitott elõször, és Gurkó tábornok, az orosz katonai szakértõ kinyilvánitotta, hogy:

"Az orosz mozgósitás Nmetország részére azt jelentette, hogy szükséges a hadüzenet, mely egy napot sem várhat". (5)

Olvastuk a történelmi igazságot, hogy:

"Az oroszok voltak az elsõk akik olyan lépéseket tettek melyrõl tudták, hogy háborúhoz vezet". (6)

És hogy:

"Farnciaország volt az elsõ ország az európai krízisben mely hivatalosan kinyilvánitotta a háború melletti döntését". Más szavakkal "A Franciák voltak az elsõk, akik diplomáciai úton kinyilvánitották hogy háború mellett döntöttek".

És hogy.

"Az egyenes és közvetlen felelõsség az általános háborúért Európában Oroszországra és Franciaországra esik". (6)

És mivel Anglia barátságban volt Orosz- és Franciaországgal, ítéletünk az kell legyen, hogy Franciország, Oroszoraszág és Anglia voltak az agresszorok.

Abban a helyzetben amiben Ausztria-Magyarország találta magát és amikor az alapvetõ egzisztenciájuk volt veszélyben, a nemzetközi jog önmegmaradási szakasza szerint joguk volt Szerbiába avatkozni és megbüntetni a bûnösöket, gangsztreket és gyilkosokat akik Ausztria-Magyarország életét aláásták. Ugynennek alapján volt joga az Egyesült Államoknak expediciós haderõt küldeni Mexikóba (1912-ben), hogy Pancho Villa és bandáját üldözzék. A törvény ez:(7)

"A megmaradásának joga nehány esetben igazolja erõszakos cselekmények meginditását akár barátságos, akár semleges állam ellen amikor annak álláspontja és forrásai lehetõvé tehetik azoknak felhasználását egy ellenség részérõl, amikor szándéka ismert, hogy használni is fogja azokat, s ha ezeket nem elõzik meg, majdnem bizonyos, hogy megtörténik, egyrészt az ország tehetetlensége vagy annak egyik pártja cselszövése miatt".

Azaz, ha pld. Oroszország azt tervezné, hogy megtámadja az USA-t Mexikón keresztül és ha mexikói kormány vagy képtelen lenne távoltartani az oroszokat, vagy velük együtt tervezne megtámadni minket, nekük jogunkban állna megtámadni Mexikót és így megelõzni Oroszországot, hogy megtámadjon minket.

E klauzula alapján Németországnak jogában állt Belgiumon keresztülmenni, hogy meggátolja az Angol és Francia haderegeket Németország megtámadásától.

A bizonyiték világos és döntõ, hogy Szerbia bûnös abban, hogy segitette, sürgette és felfegyverezte a szerbiai gangsztereket és gyilkosokat, hogy felháboritsák Ausztria Magyarországot az ausztriai fõherceg és neje meggyilkolásával. A nemzetközi jog világosan kimondja, hogy ilyen helyzetben a megsértett kormánynak jogában állhat a vétkes kormány területére hatolni és büntetést vagy jóvátételt kiszabni vagy mindkettõt. A törvény kijelenti: (8)

"Amikor egy kormány sértést vagy igazságtalanságot követett el, hiábavaló bírósághoz fordulni; az ilyen vagy hasonló esetekben, amelyekben a kormány cselekedetei tetten érhetõk, a jog természetesen követel azonnali jóvátételt olyan eszközökkel melyek megfelelõek".

Ha egy állam kormánya, melyben olyan állapotok uralkodnak melyek veszélyeztetik egy szomszédos ország biztonságát és békéjét, képtelen rendet tartani, akkor a megsértett államnak jogában áll annak az országnak területére masirozni, mely vagy képtelen megszüntetni a sérelmezett bûnt, vagy az a kormány együttmûködik a bûnözõkkel, mint a Szerb kormány tagjai együttmûködtek a Fekete Kéz Társasággal. Az a megsértett állam joga, hogy közbelépjen, más szavakkal, hogy behatoljon a vétkes kormány területére és rendet teremtsen, mint az USA kormánya is tette amikor amerikai expediciós sereget küldött Mexikóba Panco Villa és banditái üldözésére. A nemzetközi jog kijelenti, hogy:(9)

"A nemzetközi jog jelenleg kétségtelenül úgy tekint a beavatkozársa, hogy az megengedhetõ akkor amikor az elkerülhetetlenül szükséges ahoz, hogy a beavatkozó állam megõrizze az élethez való jogát, jóllehet ez ellentmond egy másik állam függetlenségéhez való jogának".

A nemzetközi jog elismeri egy államnak a nyugalomhoz és békéhez való jogát; másképpen, egy államnak sincs joga arra, hogy egy szomszédállamot háborgasson. Amikor ezt a jogot megsértik, az a panaszos ország joga, hogy úgy cselekdjen ami megfelelõ és eredményes. A törvény kimondja, hogy: (10)

"A nemzetközi jognak bizonyos általános elvek megtartásán kell nyugodnia. Szélsõséges esetekeben szükséges lehet a beavatkozás azért, hogy ezeket az eleveket tiszteletben tartsák bizonyos államok más államokkal való viszonyukban melyek, jóllehet gyengébben fizikai erõben, mégis egyenlõek a nemzetközi jog elõtt".

Szerb, Orosz és Francia erõkkel körülvéve Ausztria-Magyarország és Németország a nemzetközi jog teljes felhatalmazásával pontosan azt tették amit tenniök kellett a sajátmaguk védelmére. A törvény ez: (11)

"Az egzisztenciát fenyegetõ aktuális és azonnali veszedelmekkel teli helyzettel szemben egy állam hozhat olyan intézkedéseket melyek szükségesek az önvédelemre, mégha azokat a nemzetközi jog nem is szankcionálta".

A nemzetek joga az, hogy amikor egy szomszédos állam megsért egy államot, a megsértett államnak joga az, hogy elégtételt vegyen, ha a rendes diplomáciai úton ez nem vezet eredményre. Ausztria-Magyarországot Szerbia mélységesen megsértette és Szerbia vonakodott elégtétlet adni. Ausztria-Magyarországnak jogában állt katonai expediciós haderõt küldeni Szeriába, amint az USA küldött egy ilyet Mexikóba, hogy megbüntesse bûnösöket, terroristákat és gyilkosokat. A törvény errenézve: (12)

"Egy államot, melyet megsértett egy másik államot, a nemzetközi jog felhatalmazza, hogy jegyzék és az elõírt megfelelõ lépések után, intervenciót alkalmazzon a vétkes állam ellen megfelelõ erõ alkalmazásával, azért, hogy az abbahagyja sértõ magatartását és tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot".

Ugyanez áll a nemetközi jog szerint a "kellemetlenkedõ" klauzula alatt...(13)

Ami Ausztria-Magyarország és Németország háborús deklarációját és a német hadsereg Belgiumba történt belépését illeti, a nemzeközi jog világos és érthetõvé teszi, hogy ha egy állam a megtámadás veszélyébe került nem kell várnia amíg az aktuális támadás megindul ellene. A törény kimondja: (14)

"Az államoknak nem kötelességük addig várniok, amíg jogaikat akuálisan meg is sértik".

És azt is: (15)

"Szükség igazolja egy idegen terület invázióját azért, hogy megfékezze a várt támadót".

Azaz, egy államnak nem kell addig várnia míg ellensége megtámadja. Németország abban a veszélyben volt, hogy a Francia és Angol hadsereg Belgiumon keresztûl megtámadja. Ebben a helyzetben Németországnak joga volt Belgiumon kersztûlmenve ellenállni a területe elleni támadásnak. A törvény kimondja: (16)

"Beavatkozás hogy megelõzzön egy ellenséges cselekményt, amikor a veszély azonnali, ma elfogadott elvileg és gyakorlailag".

Errõl a témáról Lord Bacon ezt mondja: (17)

Még a szaktekintélyek sem mondják azt, hogy egy háborút nem lehet jogosan inditani csak ha valami povokáció vagy súlyos sértés történik, mégha csapás nem is történt, de egy azonnali veszélytõl való igazi félelem már törvényes ok a háborúra".

Más szavakkal, nem az elsõ csapás, hanem a csapásra való készülés a háború oka. Másként fogalmazva, az agresszor nem az aki háborút üzen, hanem az aki a háború üzenését kiváltotta.

"Az igazságos háború elsõ oka olyan súlyos sértés amit ugyan még nem követtek el de amely veszélyezteti az életet és a javakat." (18)

Sir Edward Gracey kimondta a helyesen megfogalmazott elvet, amely szerint Ausztria-Magyarország és Németország jogosan védte meg magát a szándékolt támadással szemben: (19)

"Egy állam joga a biztonságra nem csak azt jelenti, hogy megvédje magát egy aktuális közvetlen támadás ellen, hanem joga van megõrizni magát sértés ellen egy feltétlezett támadás esetében, akkor ha az a támadás nyilvánvalóan szándékolt, és az ilyen támadást semmiféle békés eszközzel nem lehet megelõzni, mely nem foglal magában önmegalázkodást és a nemzeti méltóság elvesztését. Ilyen esetekben valódi agresszor nem az aki elõször alkalmaz erõt, hanem az aki az erõ alkalmazását szükségessé teszi".

És végül: (20)

A fennt elõadott tényekbõl és a bizonyitékoból, valamint az alkalmazott nemetközi jog elveibõl, a megkerülhetetlen következtetés az, hogy Franciaország, Oroszország és Anglia a bûnös a világháború provokálásában és kirobbantásában. Az ítélet tehát az, hogy Ausztria, Magyarország és Németország ártatlan az ellene felhozott vádakban amelyek a Versailles-i és a Trianon-i szerzõdésekben foglaltattak.

Ebbõl következik tehát, hogy a Vesailles-i és a Trianon-i szerzõdések csaláson alapultak, ezért ezek mivel nem a jogon alapultak semmisek.

Jegyzetek:

1 W. E. Hall, "A Treatise on International Law," p. 110.

2 Greacy, p. 150.

3 Supra, Chapter 7: "Die Kriegsschuldfrage;" Nov. 1928.

4 Supra, Chapter 7.

5 Supra, Chapter 7.

6 Supra, Chapter 7.

7 Hall, "A Treatise on International Law," p. 110.

8 Ibid, p. 352.

9 G. G. Wilson, "International Law," 8th ed., p. 89.

10 Ibid, p. 89.

11 Ibid, p. 81.

12 E. C. Stonewell, "International Law," p. 308.

13 Ibid, p. 313.

14 Quincy Wright, "Control of America's Foreign Policy," p. 152.

15 J. Q. Adams's, Mem. IV:113.

16 W. E. Lingelbach, "The Doctrine and Practices of Intervention in Europe," in "Annals of American Academy of Political and Social Sciences," July 16, 1920.

17 Ibid, p. 112.

18 Grotius, Ibid, p. 112.

19 Greacy, p. 150.

20 Holland, "Elements of Jurisprudence," 13th ed., p. 397.

Forditotta: Dr. Pungur József

(Forrás: Kárpáti Harsona)