Végjátékok

Végjátékok

Közbeszéd tárgya, hogy mikor fog menni? Mármint a kormány. Ne tessenek sietni, mert nem készül menni. Pedig már nagyon kellene, de ehelyett csomagot ajánl, kommunikál, másfele néz, kölcsönket vesz fel nyakló nélkül - s ezzel idõt húz, azaz a maga túlélését biztositja, napról napra, hétrõl hétre és hónapról hónapra.

Egyre többen meg a választásokat várják, sürgetik, kényszeritenék: ha lehet már e tavaszon az EU választással együtt. A kormány efelõl mélyen hallgat, úgy tesz mintha nem is hallaná. Nem is akarja hallani, mert nem is tervezi ezt.

Végjátékának alternativ lehetõségei vannak.

Az egyik láthatóan az, hogy mindenképpen szeretné kihúzni idejét a jövõ évi választásokig. Ennek érdekében mindent megtesz. Kétkézzel szórja az adókkal kipréselt és a kölcsönbõl felvett pénzeket klientúrájára. Mert ha nem tenné ezek is csendben eloldalognának mellõle, mint tette a kicsi s mégis hangos partnere az SZDSZ. A párt és kormányvezetõ pedig tudja jól, hogy, politikusokait, képviselõit, szövetségeseit, , támogatóit, szimpatizánsait, és tollnokait minden szinten csak magas életszinvonaluk fenntartásával és dugott jutalmazásokkal lehet még negtartani. Hiszen ezt tanulták az átkosban, hogy „vannak akik elõbb érkeznek be a szocializmusba". Mostanra pedig már kitermeltek egy olyan vékony réteget amely a kifosztott, munkanélküli, elszegényedõ, éhes és reménytelen, a végpusztulása felé tántorgó csonkaországban még mindig amerikai színvonalon képesek élnek. A többi pedig nemszámit!

Ha a jelenlegi rezsim kitudná húzni a maga uralmát 2010-ig, akkor lehetõsége nyílna úgy veszíteni el a választásokat, hogy közben megtudja akadályozni a hatalomra kerülõ jobboldal megosztását, vagy más módszerekkel azt, hogy a Fidesz semmiképpen ne nyerjen kétharmados többséggel. Így továbbra is béna maradna egy szükségszerû radikális változtatásra, ûj alkotmányra, felelõsségre vonásra, mely a húsz év elõtti e