TÖMÖREN

TÖMÖREN

Hungária = Agónia – rímel a papíron és sajnos a valóságban is!

Elsõsorban magyarnak születtünk s csak azután lettünk keresztények, ateisták, kommunisták, szocialisták, liberálisok, etc. Sokan elfelejetették, hogy mindenekelõtt predesztináltság, jog, kiváltság és feladat magyarnak lenni.

Ma a magyarság jó része eladta születési jogait s kötelességeit egy tál lencséért – ezért jutottunk oda ahol vagyunk.

„Noblesse oblige” – a nemesség kötelez – mondták volt õseink – a haza fényre derült.

A hajdan volt nemes magyar nemzet mai nemzedékének többsége errõl mégcsak nem is hallott – csoda-e, hogy a haza sötétségbe borult?

Kétféle nacionalizmus van: agresszív – mely mások ellen tör, s defenzív – mely védi a magáét. Az utóbbit a magyarság már régen föladta – akkor miért siránkozunk?

Felcseréltük szóért a tettet. Beszélni lehet végnélkül – a tetteket magának tartja fent pártunk és kormányunk – valamint a karhatalom.

Az „átkosban” sem szabadon beszélni, sem cselekedni nem volt lehetséges retorziók nélkül. A rendszerváltás utáni „demokráciában” már csak beszélni lehet – ám kitudja meddig?

Hova lett a pénz, a tengernyi? – ez itt a kérdés. A pénz nem veszett el – csak átalakult. Lett belõle államadóssági kamat fizetés, vezetõi jutalom, szájhõsök bére, klientúra tartás, karhatalom kiépités, agymosó-médiaprémium, kenõpénz, fejpénz, PR és hatalmas tartalék a következõ választás megnyerésére.

A privatizáció menthetetlen következménye: a jövedelem már nem az államé, hanem az új tulajdonosé; így az ország szegényedik – az új tuladonos meg gazdagszik.

Miért magasak az adók? Mert a bagóért eladott nemzeti vagyon új tuladonosai adókedvezményt kapnak. Privatizációval és munkanélküliekkel csökken az adóbázis, így jószerivel csak a foglalkoztatottak fizetnek adót, s egyre többet mivel egyre kevesebben vannak. Így az állam bevételei egyre csökkennek, viszont kiadásai meg nõnek. Ebben a helyezetben adócsökkentés csak mégtöbb kölcsön felvevétele mellett lenne lehetséges.

Kihitte volna, hogy Gyurcsány országlásának eredményeként ma Kádár „vidám barakkja” néhány szempontból mégiscsak jobbnak tünik?

Az EU ordító oroszlánként üvölt rasszizmus, gyülöletbeszéd és újfasiszta veszély ellen – ám rögvest nyávogó macskává válik ha üldözött, elnyomott, kizsákmányolt és idegen uralmak alá kényszeritett õslakos népcsoportjainak jelen gyötrelmei kerülnek nyilvánosságra.

A nagy nemzetközi szervezetek melyektõl oly sokan oly sokat várnak – amint elbürokritázolódnak olyan mértékben válnak impotensé feladatuk betöltésére. Ki emlékszik már a Népszövetségre? Az ENSZ katonai jelenlétében végbemehetett a ruandai és a szebrenicai mészárlás. Az EU-n belül ma szabadon és következmények nélkül lehet magyarokat gyilkolni, verni és üldözni – miért? Mert „belügy” mondja az EU – éppúgy mint valaha a Népszövetség.

Edmonton, 2008 õsz

Dr. Pungur József