A történelem ismétli önmagát,

de a nemzeti oldal nem tanul belõle

A kommunizmus áldozatainak száma meghaladja a 100 milliót, mely többszöröse a nácizmus áldozatainak. Bár 1989-et megelõzõen egyik magyar havilapban 120 milliós áldozatszámról szóló tanulmány is megjelent. Nem volt a világon még egy olyan ideológián nyugvó rendszer, mely ekkora emberáldozatot követelt volna. Mégis, amikor az emberiség elleni bûntetteket elítélik, nem azonos a mérce. A kommunista bûnöket mindig enyhébben ítélik meg, ha egyáltalán hajlandók elítélni.

Ennek egyik oka talán abban rejlik, hogy az elsõ és második világháborút követõen, a hatalomra került bolsevikok 1917-et, majd 1945-öt követõen egyértelmûen, válogatás nélkül, mindent elkövettek, hogy politikai ellenfeleiket minden vonalon megsemmisítsék, kiirtsák. Nincs a köztudatban az a tény, hogy jóval Hitler elõtt Sztálinék hozták létre az elsõ koncentrációs táborokat, majd a Gulág táborait a Szovjetunióban.

1945-öt követõen hazánkban is válogatás nélkül tüntették el az embereket, börtönözték be, kínoztak halálra vallatások közben embereket az Andrássy út 60-ban és más vidéki ÁVH-s objektumokban. Sokakat telepítettek ki otthonaikból kényszer munkatáborokba a Hortobágy vidékére, Recskre és máshová. A magyar értelmiséget gyakorlatilag lefejezték, a tömegeket pedig kezelésbe vették, megfélemlítették, és elbutították. De ezt tették az ’56-os szabadságharc leverését követõen is.

A másik ok ennek részben következménye, az, hogy hatalmukat évtizedeken át, meg is tudták tartani, majd visszaszerezni.

1956-ban, alig 10 évvel a szovjet megszállást követõen kitört a magyar forradalom, ami a levert szabadságharcba torkollott.

A kommunisták meglehetõsen gátlástalan morálnélküli lényekként viselkedtek. Sem Istent, sem Hazát, sem Családot nem tiszteltek. Sõt, egymást is irtották.

1956-ban, a forradalom kitörését követõen, az ávósok és pártfunkcionáriusok elmenekültek az akkori Csehszlovákiába, a Szovjetunió Kárpátaljai területére, részben a felelõsségre vonástól való félelmükben, de elsõsorban azért, hogy idegen fegyveres segítséggel hazájukra törjenek. Amit meg is tettek. Persze mentek ki nyugati országokba is, biztosítva maguknak az „álruhás” tevékenységet a késõbbi idõkre.

Ebben az idõben Magyarországot az ENSZ BT-ben egy Kós Péter néven delegált Lev (Igor) Konduktorov szovjet állampolgárnak tartott személy képviselte, aki természetesen nem a magyar, hanem a megszálló szovjetek és magyar kiszolgálóik érdekét képviselte, rendkívül nagy kárt okozva a „magyar ügy”-nek. Minderrõl Obersovszky Gyula Igazság címû lapjából értesültünk. Egyértelmû volt, hogy az emberek követelték „Kós Péter” visszahívását, ami sajnálatosan megkésve történt meg, és alig 3-4 napig volt érvényben, mert 1956. november 4-én hajnalban a szovjet hadsereg tankokkal elözönlötte hazánkat, s Kós folytatta tevékenységét, a hatalomba visszakerültek pedig a megtorlást.

Ma 2012-õt írunk. A kommunisták szellemi és biológiai utódai magukat szocialistának nevezve, liberálissá válva – de alaptulajdonságaikat megõrizve - visszakerültek a hatalomba, mérhetetlen károkat okozva Magyarországnak, miközben ugyancsak meggazdagodtak. Majd 8 év elteltével az ország 2/3-a ezt megelégelte, és a polgári oldalnak szavazott bizalmat. Ezt a szocialisták és liberálisok nem tudják megemészteni. Gondoljanak Márai szavaira: már csak a „koncot féltik”.

S mit tettek, és ma mit tesznek? Megint csak idegenbe szaladnak, most nem Moszkvába, de Brüsszelbe, és vádaskodások tömkelegével járatják le a saját hazájukat úgy a nyugati lapokban, mint az Európai Unióban. Szövetkezve az európai „bal”-oldaliakkal, minden elmarasztaló lehetõséget megszavaznak Magyarország ellen. Mindent elkövetnek, hogy politikai ellenfeleiktõl a hatalmat visszaszerezzék. Most nem tankokkal, de bankokkal, kényszerített IMF-hitellel, Eu-s büntetõ szankciókkal teszik tönkre Magyarországot. Nekik semmi sem drága, hogy a hatalmat visszaszerezzék.

S milyen érdekes egybeesés. Napjaink Lev Konduktora is ott ül magyar EU-biztosként a megfelelõ helyen, természetesen idegen és nem magyar érdekeket képviselve. Bár Lev Konduktor legalább részt vett a bizottsági üléseken, szellemi utóda még ezt a fáradtságot sem vette magának, csak egyetértésérõl biztosította az elitélõ javaslatot tevõ bizottságot.

Nem kellene Andor Lászlót, mielõtt nem késõ, azonnal visszahívni?

Nem kellene a történelembõl tanulni?

Mikor lesz bátorsága Magyarország kormányának az asztalra csapni, hogy elég volt?

Eddig! – és ne tovább! – mielõtt késõ lesz.

Orbán Éva