„El innen rablók, ez az én hazám!”


Sajó Sándor


Ami a média tájékoztatásából kimaradt



Az ellenzéki pártok a hét végére idõzítették összejöveteleiket. Részben a jelenlegi helyzet elemzése, részben saját helyzetük problémáinak megoldása, saját céljaik megfogalmazása került terítékre. A média tolongott az SZDSZ–utód LMP összejövetelénél, bõven tudósítottak az MSZP és Gyurcsány összejövetelrõl is. A Jobbik évadnyitó rendezvényrõl azonban, ennél szerényebben számoltak be, s nyílván az sem véletlen, hogy nem igazán korrekt módon.



A Sport Max csarnok, ahol a Jobbik évadnyitója zajlott, zsúfolásig megtelt. A rendezvényen számos vezetõ diplomata is jelen volt. A színvonalas mûsor után Vona Gábor az elmúlt esztendõ eseményeit értékelte, és felvázolta az elkövetkezõ évek feladatait és kihívásait.



Rádió és Tv hírekben felkapottá vált egy, csak részben idézett, befejezetlen mondat. Pontosan az, hogy a Jobbik mivel, kikkel nem azonosítja magát.



Erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy Vona Gábor értékelõ beszédének errõl, a befejezõ, ám annál fontosabb részérõl tájékoztassam a közvéleményt. A többirõl a neten több tájékoztató is olvasható.



Miután Vona Gábor pártelnök részletesen elemezte a gazdasági, a kül- és a belpolitikai helyzetet, felvázolta az azokra adandó jobbikos megoldási javaslatokat is, beszédének – megkockáztatom - egyik legfontosabb részéhez ért.



A végzetesen tönkre tett, szakadék szélére került Magyarország sorsát illetõen az Orbán-Barroso csörte Vona Gábor véleménye szerint valójában figyelemelterelés, csak egy mellékösvény. A lényeg, a valódi vízválasztó, az IMF-fel történõ megegyezés kérdése, mert ez alapján dõl el hazánk sorsa, mert a „Tagok legyünk vagy szabadok”, az IMF-re is érvényes.



A Jobbik válasza tömören ezekre a következõ:



- A magyar társadalom sorsát az elviselhetetlenségtõl legalább a normális szintig kell vinni.


- Az euro-atlanti függõséget ki kell egyensúlyozni a keletre nyitással, gazdasági, politikai, kulturális területen.


- A gazdasági mellett szellemi, eszmei fordulatra is szükség van. Ennek az a célja, hogy a magyarság visszataláljon történelmi gyökereihez, és azon egyetemes értékekhez, melyeket a nyugati világ és sajnos mi is, az elmúlt századokban materializmusra, és anyagi javakra cseréltünk.


- Napjainkra az Európai Unió eltávolodott a korábbi európai értékektõl, melyekhez vissza kellene térni.


Az a gondolat is gondolkodásra késztetõ, miszerint valódi szabadságharcot sem lehet vívni zsoldosokkal.



A Jobbik eszmei alapjainak tisztázása Vona gondolatainak legfontosabb része:



Kifejtette: A ránk váró jövõ túl fogja nõni a pártokat. A világban fennáll a háború veszélye is.


Magyarországot illetõen nyakunkon a csõd, és nem tudjuk, mit hoz? Azon túl, hogy szeretnénk, ha békésen rendezõdne, ez a helyzet felelõsséget ró ránk.


Ebben a helyzetben nem az fog számítani, hogy ki melyik szervezetnek a tagja, hanem az, hogy milyen közösségnek a része.



A Jobbik feladatai:



- túl a pártpolitikai felelõsségén, amely alapján az ország problémáira programot kell adnia,


- ehhez megfelelõ támogatottságot kell szereznie,


- kötelessége, hogy a társadalom önvédelmi, önszervezõdési, és önfenntartó képességét segítse, támogassa, kibontakoztassa.


Ez 2012-ben fontosabb, mint a párt sikerei, mert ezen keresztül tudnának segíteni az embereknek.



A tét nagysága és a helyzet súlyossága miatt az eszmei alapokat megfelelõen tisztázni kell, mert sokan sokfélét gondolnak a Jobbikról. Vona Gábor a politikát nem a hatalomért folytatott rituális fegyvertelen küzdelemnek tartja, hanem eszköznek. A célja, hogy az, az eszmeiség, amit a Jobbik vall, áthassa a társadalmat. Pártja is addig marad érték számára, amíg ezt képviseli. Ezért elfogadhatatlan részérõl az eszmei elhajlás, az ellenségeikkel való szellemi megalkuvás, legyen az akármilyen irányú, mert az mindenkor a bukás kezdetét jelenti.



Mit ért Vona Gábor a Jobbik eszmeiségén - szó szerinti közlés



„Nem vagyunk kommunisták, mert a mi szellemi centrumunk nem az osztályhatalom, nem vagyunk fasiszták, mert a mi szellemi centrumunk nem az államhatalom. És nem vagyunk nemzetiszocialisták, mert a mi szellemi centrumunk nem a faji hatalom. De nagyon fontos, hogy jól értse mindenki: demokraták sem vagyunk. (taps) Demokraták sem vagyunk abban az értelemben, amivé ez mára züllött. Nem vagyunk, mert a mi szellemi centrumunk nem a pénz és a tõke. Tudom, hogy ezért nagyon sok és komoly támadásokat fogok kapni.


De valakinek már végre ki kellett mondani, hogy ez a válság, amelyben élünk, ez nem csupán gazdasági válság, hanem a liberális demokráciák válsága is. Válsága azon politikáknak, melyek a manipulációkra, az egyre alacsonyabb színvonalra, az emberek butítására és anyagi függésében tartására épülnek. Ezért mondtam azt nemrég és tartom ma is, hogy engem nem az aggaszt, hogy az Orbán kormány meggyengíti a demokráciát, engem az aggaszt, hogy meggyengíti a magyar társadalom életlehetõségeit. Nem az aggaszt, hogy elhallgat a Klubrádió. Engem az aggaszt, hogy üldözik a Magyar Gárdát. Ha így haladunk tovább, abba a helyzetbe fogunk kerülni, hogy a magyar demokrácia 3 millió manipulált nyugdíjas, és 3 millió megvásárolható cigány szavazó szavazata alapján fog mûködni.” ( Itt utalt a Miskolcon történtekre.)



Ezt követõen tisztázta, hogy mi a Jobbik szellemi centruma.



„A magyarság organikus egységének, szimbóluma, a Szent-Korona, amelyre esküt tettünk, és ami a politika mindennapi dzsungelében számunkra iránytûként szolgál.”


Céljuk nem csupán gazdasági természetû. „A mi feladatunk, - mondta - hogy a magyarság életének, a magyarság feltámadásának irányába utazó erõket szabadítsunk fel.”



Beszédét a következõkkel zárta:



„Ezzel a nemzet, ember-, és Isten ellenes rendszerrel” kompromisszumot nem fogunk kötni. Ha mûködésében részt veszünk, azt is csak azért, hogy annak végét gyorsítsuk, elõsegítsük. Hogy Magyarországot visszaadjuk a magyaroknak, és egy valóban európai valóban nemzeti társadalmat segítsünk életre. Ez a cél. Ez egy embertelenül nagy cél. Hatalmas feladat. Ebben a harcban nem szégyen elbukni. Ebben a harcban földön maradni, otthon maradni szégyen. Olyan óriási erõpróba, amelynek sikerén vagy kudarcán az ország jövõje áll, vagy bukik. Könnyen megroppanhat még a legerõsebb legtisztább is ezen terhek alatt, de ezért érdemes élni, ezért érdemes kitartani. Ezért volt érdemes, megszületni. Ezért kell bíznunk egymásban. Bíznunk kell a jó Istenben is. Nem azt kérjük a Jóistentõl, hogy könnyítse terheinket, hanem, hogy adjon erõt, hogy ezeket elviseljük. Mi nem kérünk kisebb keresztet, büszkén hordjuk ezt a nagyot. Attila unokái vagyunk, és nem félünk senkitõl! El innen, piszkos rablók, ez a mi hazánk! – zárta értékelését a költõ szavaival a politikus.




Orbán Éva