„Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed!”

Gondolatok Himnuszunk születésére emlékezve

Nemzeti Himnuszunkra és a Kultúra napjára emlékezünk minden január 22-én.

Ha napjaink történelmét egy-egy régebbi vagy közelmúlti történelmi idõszakkal akarnánk összevetni, párhuzamba állítani, ahhoz véleményem szerint a magyar reformkort követõ magyar történelem bõségesen mutathat fel példákat. Csak az 1848-as szabadságharcra és leverésére, a Kiegyezésre, 1919-es bolsevik diktatúrájára és következményeire, 1956 szabadságharcára, és annak leverése utalnék. Egyetlen példaként az akkori és mostanihoz hasonló, külsõ és belsõ ellenség összefogásának példáját említeném abból a célból, hogy Hazánkat megszerezzék. Intõ példa erre napjainkban az EU parlamentjében történtek, az IMF, a hitelminõsítõk, és a hazánk elleni összehangolt össztûz. Nem elég imádkozni! Isten segítségével nekünk kell megvédeni Hazánkat!

Számomra úgy tûnik, hogy a mai ellenségeinknek az elõdei, a gyökerei már ott, akkor is megtalálhatóak voltak, s mintha azoknak az ellenséges, a magyarságnak tudatosan ártani akaróknak biológiai és szellemi utódai tevékenykednének ma is Magyarország tönkretételénél – itthon, és a nagyvilágban is. Gondoljunk csak arra, hogy a Kossuth-bankó mennyire nem tetszett az akkori bankároknak, pl. Rothschildoknak, hogy a Kiegyezés végül is, az I. világháborúba juttatta hazánkat, hogy a 19-es bolsevik diktatúra mit jelentett, miközben elõsegítette Trianont. De azt is említhetném, hogy érdemes lenne összevetni I. Ferenc József Olmützi Alkotmányában rögzítetteket a trianoni határokkal, amirõl mélyen hallgattak, vagy a kialakítandó császári birodalom tervezett kormányzási irányelveit összevetni napjaink EU-ból Európai Egyesült Államokat kialakítani akaró elképzelésekkel. Ahogy Trianonban szétdarabolták hazánkat, úgy napjainkban fegyverek nélkül, bankok révén hitelekkel és privatizációkkal próbálnak csonka hazánktól is megfosztani bennünket. Nem lehet nem észrevenni, hogy újabb – félõ, hogy végsõ - Trianon készül!

„Aki bántja a Magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed.” – üzeni Wass Albert.

A magyar irodalom és mûvészetek elsõsorban a költészet a sajátos magyar történelmi helyzet miatt, erõsen eltér más nemzetekétõl. A magyar költõk legjobbjai évszázadokon át, egyben a nemzeti függetlenségért is harcoltak Balassitól Zrínyin át Kölcseyig s tovább napjainkig politikus feladatokat is felvállaltak.

Ha a lírai alkotásokkal kívánjuk a magyar reform kor fejlõdésirányát bemutatni, akkor 3 vers az, mely a leginkább kifejezi.

Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata, és Petõfi Nemzeti dala.

A költemények kezdõ sorai: az Isten, áldd meg a magyart, - Istenhez történõ fohásza, a Légy híve rendületlenül Hazádnak, óh magyar, - hazához való hûségre történõ felszólítása, a Nemzeti dal: Talpra magyar, hí a haza – fegyverbe szólítása egyértelmûen jelzik a magyar társadalomban történõ forradalmi változást.

Az Isten kezébe helyezett sorsot követõen megfogalmazást nyert a nemzeti hûség iránti elkötelezettség, majd a közvetlen harcra szólítás, a haza megmentésére. De a festészet területérõl is bõven találhatunk példákat. Történelmi freskóinkra utalnék itt.

Nemzeti és nem nemzeti himnuszokról

A nemzeti himnuszok olyan hazafias zenemûvek, amelyeket az adott állam alkotmánya hivatalos állami jelképként ismer el.

Ilyen például a magyar, a lengyel, a finn, az észt, a francia himnusz, bár utóbbi felfogásában eltér az elõzõektõl.

Vannak azonban nem nemzeti himnuszok, mint az amerikai, a szovjet, és az EU himnusza.

Az amerikai himnusz 1814-ben keletkezett, az angol-amerikai háború idején, és „A csillagos-sávos lobogóról” szól.

A szovjetek himnusza sokáig az Internacionálé volt, csak a II. világháború alatt vált hivatalossá a sztálini diktatúrát dicsõítõ párthimnusz.

Az EU himnusza a Beethoven örömódájának dallama. Szövegébõl egyetlen mondatot emelnék ki, amit meggondolandónak érzek:

Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít

Hogy is van ez? Mit is értsünk alatta? A szellem és az erkölcs szembeállításán? Netán hadüzenet az emberi erkölcsi normák ellen? A Tíz parancsolat ellen? Továbbgondolásra javaslom Önöknek is ezt, a szembe állítást.

A magyar himnusz történetérõl

A XVI. századtól - a korábbi templomi himnuszok nyomán Európa-szerte néphimnuszok, nemzeti himnuszok keletkeztek.

Magyarországnak a 19. századig nem volt „kanonizált"- egyházak részérõl elismert himnusza. A magyar katolikusok népi himnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklõ csillaga kezdetû ének volt.

A református magyarság, a Tebenned bíztunk, elejétõl fogva kezdetû a 90. zsoltárt énekelte.

Az evangélikusok; "Erõs vár a mi Istenünk" kezdetû Luther éneket.

Ugyanakkor a hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is a nemzeti összetartozást fejezte ki.

Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, balsors tépte évtizedeink alatt.

Az osztrák császárhimnusz, amely az egész császárságban, így Magyarországon is a hivatalos himnusszá vált 1797-ben Joseph Haydn komponálta, Leopold Haschka költeményére.

Ezek után, tekintsük át a magyar Himnusz történetét!

Kölcsey Ferenc Himnusz

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én Szatmárcsekén befejezte, tisztázta, és aláírta nemzeti himnuszunk kéziratát, a Hymnus a magyar nép zivataros századaiból címû, nyolc versszakos költeményét. A kéziratban egyetlen kifejezés megváltoztatása történt. Véglegessé a „lángtenger” kifejezés lett. A vers csak öt évvel késõbb 1828 decemberében jelent meg nyomtatásban, az Aurora almanachban, majd 1832-ban - Kölcsey Ferenc munkáinak elsõ kötetében.

Kölcsey Himnusza nem éltet királyt, uralkodót, még a honszerzõ Árpádot sem, az ország építõ IV. Bélát sem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsõíti. A magyar történelmet ismerteti. A magyar Himnusz egy meggyötört, kétségbeesett nemzet imádsága a megtartó Istenéhez.

A Himnusz megzenésítésére pályázatot írtak ki.

Bartay András, a pesti Nemzeti Színház igazgatója úgy döntött 1844-ben, hogy pályázatot hirdet Kölcsey Himnuszának megzenésítésére, hogy más nemzetekhez hasonlóan, a magyaroknak is legyen saját himnusza. Vörösmarty Mihály Szózatát Egressy Béni már1843-ban megzenésítette. A Himnusz pályázatot Garay János lapjának, a Regélõ Pesti Divatlapnak a 1844. március 3-i és a Honderû 1844. március 9-i számában hirdették meg.

20 arany volt a legjobb, ének és zenekari „népmelódiáért” járó pályadíj. A határidõ1844. május 1-sõ napja volt. A zsûri 1844. június 15-én hozta meg döntését a jeligével beküldött, névtelen pályázatokról. A nyertes az 1843-ban bemutatott Hunyadi László címû opera szerzõje, Erkel Ferencnek volt. Jeligéje: „Itt az írás, forgassátok - Érett ésszel, józanon. Kölcsey.”

Erkel mûve mellett hat pályamû kapott dicséretet, – többek közt a Szózat sikeres megzenésítésével korábban elsõ díjat nyert Egressy Béni is.

A Himnusz zenéje eredetileg gyorsabb ritmusú volt, Trianont követõ években kezdett el lelassulni, nyilván nem véletlenül a történelmi tragédiákat követõen.

A nép is Erkel zenéjét választotta, aki Gárdonyi Géza Erkel emlékkönyvében így emlékszik a komponálására:

Az idõs Erkel visszaemlékezése: „Csend van. Ülõk és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én elsõ mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson elõször eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz...” (Gárdonyi Géza, Erkel emlékkönyv. 1910.)

A gyõztes Himnuszt és a dicséretet nyert mûveket a pesti Nemzeti Színház ének- és zenekara 1844. július 2-án mutatta be egy színdarab elõadása elõtt és az egyes felvonások között. A legnagyobb tetszést, a közönség elsöprõ tapsviharát Erkel alkotása váltotta ki. A közönség is ugyanúgy döntött, mint a szakemberekbõl álló bizottság.

A Himnusz 1844. augusztus 10-én szólalt meg elõször nyilvános ünnepségen, az óbudai hajógyárban, a Széchenyi nevû gõzös vízrebocsátásánál. Még ez év szeptemberében megjelenik nyomtatásban a kottája – Deák Ferencnek ajánlva. Ez lehetõvé teszi a mû országos elterjedését.

1844. augusztus 15. - a Himnusz elõször szólal meg egyházi ünnepségen: a pesti polgári õrhad zászlószentelésén, a Rákos mezején.

1848. március 25. - Marosvásárhelyen a fáklyásmenetben felvonuló ifjúság a Himnuszt énekli.

Hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án hangzik fel elõször a budavári Mátyás-templomban.

Az 1848-s szabadságharc leverése után viszont csak elvétve szólalhatott meg a Himnusz. Ismét a császárhimnuszt erõszakolták a nemzetre. Csak 1903-ban sikerült törvényileg elfogadott himnusszá válnia Kölcsey és Erkel-mûvének.

A II. világháborút követõen a magyar címer „szovjetesítése” után, Rákosiék Illyés Gyulával új himnusz-szöveget akartak íratni, és azt Kodály Zoltánnal megzenésíttetni. Ez nem sikerült. Illyés nem vállalta, és a felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: „meg van az már írva”. A kommunista rendszer által respektált Kodály pedig egy születésnapi fogadáson, amikor Révai unszolta, hogy írjon új himnuszt, állítólag csak ennyit mondott: „Minek, jó a régi!- ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet”.

Himnuszunknak az 50-es évek elsõ felében csak zenéje, szöveg nélkül hangozhatott el.

1956-ban a szabadságharc Himnusza lett.

Az 1956-os szabadságharcnak szinte zenei szimbóluma volt a Himnusz, és mellette a Szózat, a Boldogasszony anyánk és Beethoven Egmont-nyitánya. 1956-ban a Himnuszhoz rendkívül sok esemény, tüntetés, szobor-döntés mellett gyilkos sortüzek kapcsolódnak.

A gyûlölt diktátor, Sztálin-szobrának és a fõvárosi és vidéki szovjet emlékmûvek ledöntését követõen, is a Himnuszt énekelték a magyar emberek.

A fõvárosban és vidéken a tüntetõk, amikor ÁVH központok, laktanyák, rendõrség elõtt tüntettek, kérve, hogy a rabokat vagy a letartóztatott munkásvezetõket engedjék ki, netán a laktanyáról vegyék le a vörös csillagot, kivétel nélkül, a sortüzek elõtt, mindenütt a Himnuszt énekelték.

Megdöbbentõ, de a gyilkos sortüzek a Himnusz elsõ sorának éneklése után, a „nyújts feléje védõ kart...” közben dördültek el mindenütt. Errõl még ma sem igen hallani.

A Kádári adminisztráció késõbb bár elfogadta a Himnuszt és a Szózatot, de legtöbbször a szovjet himnusszal és az Internacionáléval együtt szólalhatott csak meg.

Csak 1989 õszén vették a hatóságok jogszabályi védelem alá Kölcsey Ferenc szövegét, és az alkotmány szövegének része lett a Himnuszra való utalás. A Himnusz szövegének születésnapja pedig egy 1989-es kormányhatározat alapján a Magyar Kultúra Napja is egyben.

2006. május 7-én Budakeszin avatták fel V. Majzik Mária Himnusz szobrát. A kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotás egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén kétméteres, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívbõl álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc mûvét.

Itt lenne az ideje, hogy a pesti oldalon, Fót magasságában a Szózatról is készüljön a Himnuszhoz hasonló, méltó alkotás.

Az új magyar útlevelekben kétféleképpen is megjelenik a himnusz: a mûanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a költemény kottái.

Sajnos mindmáig nem védte az Alkotmány nemzeti imádságunkat. Az új sem megfelelõen precíz e kérdésben. A Himnusz végsõ születésnapja, január 22-e 1989 óta a Magyar Kultúra Napja lett. Sajnálatos, de a magyar mûvészetek, a kultúra a szemünk elõtt silányul el, és hever romokban. Nem véletlenül. Az anyagi okokon túl ezt segíti elõ, hogy a Nemzeti Színháznak, a nemzet templomának az arra méltatlan Alföldi Róbert a vezetõje még ma is. Kertész Ákostól gyalázkodó szavai után sem vonták meg a Kossuth díjat. De gondolhatunk a legutóbbi DopeMan káromkodó, botrányos himnusz gyalázó éneklésére is.

Régen, amikor Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-ot, hogy mit tegyen, hogy a magyarokat legyõzze, Talleyrand a következõt válaszolta: - Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. Sajnálatos, de a mai liberálisok ezt teszik ma is. Azt is be kell látni, hogy ehhez idõnként a Fidesz is asszisztál, sõt idõnként be is segít.

A kultúra nem tekinthetõ csak anyagi kérdésnek, mert a megmaradás záloga.

A magyar értelmiségre pedig hatalmas felelõsség hárul, mégpedig kötelezõ erõvel, noha többségük menekül ez elõl. A diplomás, még nem értelmiségi, és diploma nélkül is lehet felelõsséggel gondolkodó és tevékenykedõ személy értelmiségi.

Miközben a jövõnk záloga az ifjúság, romokban a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása. Ahol az iskolaügy, tehát a jövõ nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi feladat, vagy egyszerûen csak munka vagy pénzkérdés, ott ezt az elsõ számú nemzeti feladatot elárulták!

Magyarországon a Magyar nyelvnek, és történelem igaz oktatásának a legfontosabb tárgynak kellene lennie. De nem az! Ezzel a jövõ sírját ássák a nemzeti oktatást eláruló politikusok.

Magyarországot - viharos, Európát is védõ történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált mûvészetével - a jövõ magyar generációjának kell átadnunk – vallják az értékõrzõ értelmiségiek, mert Magyarországot, a mi Hazánkat, megõrzésre kaptuk õseinktõl.

Wass Albert üzenete a Kárpát-medencei magyarság számára ma is érvényes: „Aki bántja a Magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erõsek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged is. Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal, és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat.

”

Nem lehet nem látni, hogy: Magyarország, és az egész magyarság bajban van! A külsõ ellenséges érdekcsoportok, és a belsõ, hatalomból kiszorult ellenség közös nevezõn vannak, hogy tönkre tegyék hazánkat. Magyarországot tehát a lehetõ legszélesebb összefogással meg kell mentenünk! A magyar kormánynak nem szabad térdre hullnia a háttérhatalom követelései elõtt, mert az, a megmaradt, csonka Magyarország elvesztését jelenti. Szeretném hinni, hogy lesz bennük annyi kurázsi, hogy a kesztyût felveszik, és megvédik nemzetünk érdekeit.

Nem elég, csak Himnuszunk utolsó versszakával Istent kérni: hogy:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védõ kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendõt,
Megbûnhõdte már e nép a múltat s jövendõt.

Isten segítségével tennünk kell érte.

Új Esztendei jókívánságok kapcsán egy csodálatos új költeményt juttattak el hozzám. Befejezésül szeretném ezt megosztani Önökkel:

2012.01.19.

Orbán Éva

Csákváry Zoltán: Újévi imádság

Ki jelen vagy a tûzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylõ napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el õket, akik téged hívnak
A mélységbõl kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg Uram a napi kenyeret.
Segítsd õket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsõnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebe jóllakott.

Takard be õket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bõ szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg õket irgalmad csodája,
Amikor a torony mindent eltemet.

Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élõket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erõt.
Adj nekik, Uram, száz kísértõ fénynél
Fénylõbb csillagot, égi vezetõt.

Vezesd õket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jõ a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fû sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.

Ki jelen vagy a tûzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylõ napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.