Újabb Trianont készítenek elõ?

Történelmi háttér-múlt, kísértetekkel

Azzal kezdeném, hogy megdöbbentõ hasonlóságok egyezések lelhetõek fel az Olmützi Alkotmány – a Függetlenségi Nyilatkozat – és az EU felépítése és tevékenysége között

1849. március 4-én I. Ferenc József - Windischgratznek a magyar lázadók megsemmisítésérõl kedvezõen hangzó tudósítására – a következõ szavakkal: Olmützben kiadta az összbirodalmi oktrojált alkotmányt. „ A mai naptól alkotmány-oklevelet hirdetünk ki az egész oszthatatlan osztrák császárság számára; a kremsíri országgyûlést ezennel feloszlatjuk.” Az Olmützi oktrojált alkotmány szövegét Bach igazságügy-miniszter hivatalában dolgozták ki, melyet rendkívül erõsen központosított és diktatórikus szellemben fogalmaztak meg. Március 6-án ki is hirdettek, bár gyakorlatilag nem került sor az alkalmazására. A császár egyben feloszlatta a Kremsierben ülésezõ osztrák parlamentet, ahol egy föderalisztikus alkotmánytervezeten munkálkodtak. Meglehetõsen keveset tanultunk mind errõl az iskolában, mindössze azt, hogy erre „válaszként” született a Kossuth által megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozat.

Felnõtt fejjel napjainkban újraolvasva a dokumentumot, úgy tûnik, mintha életre keltek volna a kísértetek.

Ferenc József már 1848. december 2-i manifesztumában megfogalmazta azon óhaját, hogy a monarchia minden tartományát és nemzeteit sikerüljön egy „nagy álladalmi testté egyesíthetni.” Ezen reménye 1849 tavaszáig még nem teljesedett be, se az is tény, hogy az Olmützi Alkotmány sohasem lépett életbe, mert nem voltak meg sem a kül- sem a belpolitikai feltételek, de a benne foglaltak érdekes összehasonlítási alapul szolgálhatnak napjaink EU-s tevékenységeit és mûködését illetõen. Ugyancsak érdekes az itt 71-75 §-sokban megfogalmazottakat, melyek a magyar korona területét hat felé osztották és az õsi alkotmányt eltörölték, a Trianonban történtekkel összevetni.

Milyen elképzelések fogalmazódnak meg az Olmützi Alkotmányban

Milyen ez a rendkívül központosított, antidemokratikus új elvekre szervezõdõ birodalom a XIX. század közepén?

A birodalomról szóló I.fejezet 1.§-ban rögzíti és felsorolja, hogy az Ausztriai Császárság mely tartományokból áll (kb.20 tartomány). Itt már tanúi lehetünk annak a döbbenetes feldarabolásnak, melyet a történelmi Magyar Királysággal kívántak tenni. Mintha Trianont fogalmaznák meg jóval korábban. Erdélyt különválasztották fejedelemségként, leválasztották a Határõrvidéket, Horvátországot, egy szerb Vajdaságot kívántak területileg létrehozni, melynek határait azonban nem jelölték ki, valamint Fiumét. Ezek a területek függetlenné váltak volna a megmaradt központi magyar ország-területtõl, és külön koronatartományonként Bécstõl függtek volna.

A további §-ok értelmében az összes koronatartomány „ szabad, önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan alkotmányos ausztriai örökös monarchiát” képez, melynek fõvárosa és a birodalmi hatalom székhelye Bécs. Önállóságuk addig terjed, míg azt a birodalmi alkotmány megengedi. Az ezen alkotmányban rögzített határokat csak törvény által lehet megváltoztatni. Az egész birodalom egy vám- és kereskedelmi terület, esetleges változtatások a birodalmi hatalomnak tartatnak fenn.. A népfajok egyenjogúak, nyelvüket használhatják és mûvelhetik, valamint megmaradhatnak címereik és nemzeti színeik is.

Az uralkodás örökös joga a Habsburg-Lotharingiai házat illeti. „A császár szent, sérthetetlen és nem felelõs”- noha minden lényeges kérdésben õ dönt és határoz ( összes fegyveres erõ, béke és had fölött, küld követeket, köt szerzõdéseket, nevezi ki és bocsátja el a minisztereket, nevében szolgáltatik az igazság, adható amnesztia, s a császár nevében gyakoroltatik a pénzverés joga!).

A birodalmi polgárjogról kimondatik, hogy az létezik, és nincs különbség a különbözõ tartományokat illetõen, mert az egységes. A tulajdon a birodalom oltalma alatt áll, és „Minden ausztriai álladalmi polgár” a birodalom bármely területén, részén „fekvõ”(érts ingó és ingatlan) vagyont szerezhet, keresetágat gyakorolhat, s a vagyon szabadon átszállítható a birodalom határain belül.

A továbbiakban jelöli a községek jogait, szól a tartományi, a birodalmi ügyekrõl, a törvényhozó hatalomról - a birodalmi gyûlésrõl, a tartományi alkotmányokról és gyûlésekrõl, a végrehajtó hatalomról és mellérendelt birodalmi tanácsról, a bírói hatalomról és törvényszékrõl. A birodalmi háztartásról, valamint a fegyveres erõkrõl. Az alkotmányt általános rendelkezések zárják.

Mi számít tartományi ügynek

Ezekbõl napjaink vonatkozásában igen érdekes, hogy mi számít tartományi ügynek.

Ezek: a tartományi földmûvelés, a tartományi erõbõl létrehozott középítkezés, a tartomány jótékony intézményei, a tartományok költségvetési terve és számadása. A birodalmi törvények szabta határokon belül rendeletek szabályozzák a községi, az egyházi, iskolai ügyeket és a hadsereg élelmezésével és elszállásolásával kapcsolatos tudnivalókat. Tartományi ügynek minõsül ezenkívül az, amit a birodalmi törvények a hatáskörébe utalnak.

Mely ügyek tartoznak birodalmi hatáskörbe

Birodalmi ügynek minõsül minden, ami lényeges. Az uralkodóház minden ügye, a birodalom érdekei és képviselete, külföldi szerzõdéskötések, az állam és egyház viszonya, felsõoktatás ügye, a hadügy, a birodalmi háztartás (értsd költségvetés-pénzügy), a birodalmi bányák, adók és díjak, ipar-kereskedelem, vámok, bankok, pénzverés, közlekedés, birodalmi építmények az igazgatás fenntartása, stb.

A legfõbb képviseleti szerv a Birodalmi gyûlés lenne, mely felsõ és alsóházból állna, és a tartományokat követeik képviselnék. A cél a birodalom harmonikus, összehangzó központi irányítása.

A tartományok alkotmányai és tartományi gyûlései csak azokban a kérdésekben illetékesek, melyeket számukra a birodalmi alkotmány és törvények kijelölnek.

Az egyes koronatartományok számára a császár helytartókat nevez ki.

Lényegesnek tûnik még a Birodalmi Tanács létrehozása. Ennek tagjait a császár jelöli ki, és a birodalmi végrehajtó hatalmat látják el tanácsokkal, ha azt azok igénylik.

1849. április 14-én a debreceni nagytemplomban a magyar országgyûlés kinyilvánította Magyarország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását.

A Függetlenségi Nyilatkozatban pontosan megfogalmazzák azokat az okokat, melyek bármely nemzetet feljogosítanak arra Isten és a világ elõtt, hogy a felette uralkodó családot a trónról számûzzék. Ezek a következõk, melyek külön-külön is elegendõek a trónfosztáshoz:

1./ Ha az uralkodó az ország ellenségeivel, rablókkal, pártütõkkel szövetkezik a nemzet elnyomására.

2./ Ha az uralkodó az alkotmány eltörlésére – melyre felesküdött – fegyverrel támadja meg alattvalóit, akik nem lázadtak fel ellene.

3./ Ha az ország területi épségét erõszakkal feldarabolja, megcsonkítja.

4./ Ha az uralkodó idegen fegyveres erõt használ saját alattvalóinak legyilkolására, és törvényes szabadságuk elnyomására.

A továbbiakban részletesen felsorolják mindazon bûnöket, melyeket évszázadokon át valamint 1848-49 napjaiban a Habsburgok a magyar nemzet ellen elkövettek.

Ezek alapján Isten igazságára, a mûvelt világ ítéletére, a nemzet természetes jogaira hivatkozva a törvényesen képviselt nemzet nevében kimondják a magyar nemzet függetlenségét, és a méltatlanná vált Habsburg-ház örök idõkre szóló trónfosztását.

Kimondják:

1./ Magyarország és Erdély a hozzátartozó részekkel egyesül, független, önálló európai státusznak nyilváníttatik. Területi egysége feloszthatatlan, épsége sérthetetlen.

2./ A Habsburg-Lotharingiai házat Magyarország és a vele egyesült Erdély és a hozzá tartozó minden részek feletti uralkodásából a nemzet nevében örökre kizárják, és a vonatkozó címek használatától megfosztják, az ország területérõl s minden polgári jogok gyakorlásából kizárják. Ez az uralkodóház örökre trónvesztett, kirekesztett és számûzött a magyar nemzet életébõl:

A magyar nemzet elleni árulása, hitszegése, és az ország elleni fegyveres támadások, valamint az ország területi épségének feldarabolása (Erdély, Horvátország, Szlavónia, Fiume és kerülete elvétele) miatt, az önálló állami élet megszüntetésére fegyveres erõszak és idegen segítség igénybe vétele miatt.

3./ Békét és jó szomszédságot akarnak alapítani és folytatni azon népekkel, melyekkel ezelõtt egy fejedelem alatt állottak.

4./ Az ország kormányrendszerét minden részletre kiterjedõen a nemzetgyûlés fogja megállapítani. Kossuth Lajost egyhangúan kormányzó-elnökké megválasztják, és kormányalakítással bízzák meg.

1849. április 14-én hazánknak nemzeti elkötelezettségû nemzetgyûlése, és hazánk függetlenségéért küzdõ politikusai voltak. És volt egy Kossuth Lajosunk.

Ma mindennek híján vagyunk. A magyar parlamenti pártok és képviselõk olyan feltételekkel vitték be hazánkat az EU-ba, mely számunkra önként vállalt hátrányokat jelent. Ha lenne Kossuth Lajosunk, függetlenségi nyilatkozat születne.

Az EU felépítése, irányítása, a döntések központosított meghozatala, erõsen antidemokratikus jellege sok mindenben kísértetiesen emlékeztet az Olmützi Alkotmányban megfogalmazott elvekre. Bár azokat a XIX. század közepén még nem sikerült életbe léptetni.

(Vö.

-tartomány-régió,

-központi irányítás és döntés a fontos és lényegi kérdésekben

- miben marad önálló döntési joga a régióként kezelteknek,

- a „jogharmonizáció”

- az EU-Alkotmány felette áll a nemzeti alkotmányoknak, stb.).

S amit akkor nem sikerült Habsburg birodalmi törekvésekként megvalósítani, most úgy tûnik, Európa teljes vonatkozásában a globalizáció érdekében megvalósulni látszik.

Az 1867-es Kiegyezéstõl egyenes út vezetett az I. Világháborúba. 1920-ban Trianonban bekövetkezett a történelmi Magyarország szétdarabolása.

Most, 2012-ben nem lehet nem látni, hogy újabb „Trianon” van napirenden. Most nem fegyveres háború révén, de a nemzetközi bankok segítségével „békésnek” és szükségesnek láttatott módon akarják a megcsonkított, anyaországot, Hazánkat, Magyarországot megszerezni a háttérhatalmak.

Vajon van-e egyetlen, bátor, hazáját és nemzetét védõ, féltõ, vezetõ politikusunk, aki ki mer adni Kossuth- hoz hasonlóan egy „Függetlenségi Nyilatkozatot”? Aki nem rogy térdre, de felveszi a kesztyût! - az EU háttérhatalmasságai és a bankárvilág packázásaival szemben.

Orbán Éva

.