Bíróság dönt a Szabadság téri oszlatás jogszerûségérõl

2010. december 6-án a Fõvárosi Bíróságon Dr. Fábián Judit bírónõ tanácsa tárgyalta a 2008. szeptember 20-i Szabadság téri tüntetésen történteket. Felperes Zagyva Gyula képviseletében dr. Gaudi - Nagy Tamás járt el.

Rögzítették a per hosszabbításának indoklását, Toroczkai László tanúkénti meghallgatásának szükségességét, illetve a rendõrség részérõl történt bizonyítékok letörlésével, azaz bizonyítékok eltüntetésével kapcsolatos beadványt.

Ezt követõen két tanú meghallgatására került sor.

Az elsõ tanú Majoros Róbert a Rendbiztosítási alcsoport akkori vezetõje volt, aki rebiszesként vett részt a történtekben. A kordonozásról a fõnökei döntöttek. A Hõsök terétõl kísérte a tüntetõket, majd a Terror Házától elõre ment. Beérkezésekor tapasztalta, hogy a lezárások nem voltak rendben. A tüntetõk közül voltak, akik biciklivel vagy metróval elõbb érkeztek. Tudott arról, hogy a Nagymezõ utcánál atrocitás volt. A meglátása szerint a térre már „felspannolt tömeg érkezett, akik hangoskodtak”, majd az Október 6 utca felõl a szovjet emlékmûhöz érkezõk cipõket és mást is dobáltak, valamint vélhetõen benzines palackkal tûzet is elõidéztek. Ezért gázt alkalmaztak és kiszorították a tömeget.

Kérdésekre válaszolva mondta el, hogy tucatnyian, ha voltak a rendbontók, akiknek a kiemelésére esetleg lett volna lehetõség. A cipõk elhelyezését is pótlólag bejelentették a szervezõk, amit hivatalosan, elõzetesen nem kifogásoltak, a tüntetést nem tiltották be, végül mégsem engedték a tüntetés céljának megvalósulását.

Tanúvallomását összegezve véleményem szerint fiatal kora ellenére sok mindenre nem emlékezett, vagy másként, mint jómagam, aki ott volt a Szabadság téren, és igyekezett menteni a mundér becsületét.

A másik tanú dr. Hajós Barnabás az ombudsmani hivatal munkatársa és szakértõje volt. A hivatal részérõl az adott idõszakban éppen felmérést végeztek. A Kossuth téri tüntetésrõl érkezett, kissé távolabbról szemlélte a történéseket. Állami hivatalnokként ismertette az általa látottakat. A tömegtõl némiképp féltette a rendõröket, akik közül néhánynak a felszerelése véleménye szerint hiányos volt. A Kossuth téri tüntetéshez mérve az itt a tüntetõk indulatosak voltak „rendõröket nem kímélõ módon”. Több, mint 20 fõre becsülte a tömeg agresszív részét. Nemzetközi tapasztalatokra is hivatkozva ismertette, hogy a rendõri erõk létszáma mikor, mennyiben növeli a tömeg agresszivitását. Jelentésének másolatát a bírónõnek benyújtotta. Véleménye szerint is ki lehetett volna emelni a rendbontókat.

Nem hangzott el kérdés a tüntetõk térre érkezése, és az oszlatás megkezdése közt eltelt idõrõl.

A tárgyalás befejezését követõen dr. Gaudi-Nagy Tamás így összegezte a történteket:

A 2008.szeptember 20-i tömegoszlatási perének tárgyalására került sor. Emlékezetes tüntetése volt ez, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak, mely a Hõsök terérõl indult, és a Charta tüntetése elleni válasz volt. Felszólalt itt Budaházy, Morvai Krisztina, Toroczkai László. Majd innen indultak el a Szabadság térre.

A demonstráció bejelentett cél szerinti tüntetés volt. Szerettek volna a szovjet emlékmûnél a magyar áldozatokra emlékezni. A rendõrség az elõzetes bejelentés program módosítását tudomásul vette, a tüntetést nem tiltotta be, mégis kettõs kordonnal kerítette be a szovjet emlékmûvet, és ezzel megakadályozta a cipõk elhelyezését.

A tüntetõk erre több féleképpen reagáltak. Volt, aki a cipõk bedobásával , volt aki méltatlankodott. Kialakult egy békétlenségi folyamat, aminek nyomán néhány tüntetõ nemcsak cipõt, dobott az emlékmû irányába. Röviddel az események megkezdõdése után, ahelyett, hogy a rendõrség a néhány dobáló elkövetõt próbálta volna elkülöníteni, nagyon nagy hatékonyságú könnygáz bevetésére és oszlatásra került sor.

Az egész tüntetést szétoszlatták. Jogvédõként személyesen járt közbe, hogy a Hazatérés templomába a szentmisére bemenekült embereket ne oszlassák fel a rendõrök, ne kergessék szét õket. Majd Morvai Krisztinával együtt kísérték el a templomba bemenekült embereket a metróig. Rendkívül megrázó eseménysor tanuja és szenvedõ alanya volt. Kínzó hatású volt a gáz, fulladoztak az emberek, amelynek 2-3 napig is érezhetõ volt a hatása.

A történtek miatt a Bírósághoz fordult Zagyva Gyula felperesként, hogy állapítsák meg, hogy a feloszlatás jogellenes volt. Véleménye szerint a Strassburgi bíróság tesztje, és a franciaországi példa alapján a rendõrségnek nem kellett volna a tüntetés egészét feloszlatni. A feloszlatást megelõzõen vagy a rendezõkhöz kellett volna fordulniuk, hogy állítsák helyre a rendet vagy a néhány hangadót kellett volna kiemelniük.

Budaházy beszélt éppen a színpadon, amikor 18.25-kor, párhuzamos figyelmeztetéssel és nem elõzetessel, könnygázt árasztottak a tömegbe, az egész teret elárasztva.

A per mai tárgyalásán Majoros Róbert akkori rendbiztos és Hajós Barnabás a polgári politikai jogok országgyûlési biztosának gyülekezés jogi specialistája tett tanúvallomást.

Gaudi-Nagy Tamás kiemelte, hogy a legfontosabb, ami elhangzott Majoros õrnagytól az, hogy

- tudatosan bekordonozták a helyszínt, hogy megakadályozzák a cipõ elhelyezést, ami politikai motiváltságra utaló, megengedhetetlen esemény.

- a másik az, hogy tucatnyian ha lehettek a dobálók, akiket el lehetett volna különíteni.

Hajós Barnabás is, onnan, ahol állt, látta, hogy a tüntetõk egy olyan hányada dobált, akik ellen lehetett volna valamilyen intézkedést kezdeményezni.

Összességében a per érdeme, hogy folytatódik 2011.február 21-én, amikor ítélet is várható. Sok tanút meghallgattak és sok felvételt néztek meg. Egyértelmû, hogy a Szabadság téri tüntetés az elmúlt évek olyan tüntetése volt, ahol a hatalomnak érdeke volt, ennek a bejelentett tüntetésnek a feloszlatása, amihez az alkalmat megtalálta, erõdemonstrációt tanúsítva. Több helyen is voltak összecsapások a fõvárosban.

A most zajló eseményhez kapcsolódik, az elmúlt 8 évrõl szóló emberi jogsértésekrõl szóló jelentésének az elkészítése, amit már az e célból létrehozott albizottság elfogadott, és még a héten sor kerül sor a bizottságban a jelentés megvitatására. Ez egy tüntetésként szerepel sok más tüntetés között a 2006 elõtt és utáni idõszakból.

A közös nevezõ: A hatalom a rendõrséget hatalmának fenntartása érdekében, és a tiltakozók megfélemlítése, elrettentése végett vetette be. Ebbe a sorrendbe illeszkedik a szeptember 20-i tüntetés is, csakúgy, mint az Erzsébet téri, 2009. július 4-i , ahol a bíróság már megállapította, hogy az Erzsébet téren a gárdista békés szimpátia tüntetés feloszlatása jogellenes volt.

Rendkívül fontos, két tény is rögzítésre került a mai tárgyaláson.

- A rendõrség a forgalmazási adatokat, a reálinformálási adatokat letörölte, megsemmisítette. Noha a rendõrség tudta, hogy per tárgya lesz minden, ami ott megtörtént. Ezt Gaudi-Nagy kifogásolta, és kérte, hogy milyen jogállami garanciák voltak ebben az esetben, arra, hogy a rendõrség a bizonyíték erejû dokumentumokat milyen jogszabály alapján törli le.

- Még mindig titkosítási minõsítés alatt van az eseménynapló is, az összefoglaló jelentés a tüntetés feloszlatásról. Gaudi-Nagy Tamás kezdeményezte, oldják fel a titkosítás alól. A megtorlások ügyében is azt tapasztalták, hogy a vonatkozó dokumentumok titkosítás alatt vannak, azt még nem oldották föl.

Gaudi-Nagy Tamás bízik abban, hogy az igazság ki fog derülni.

S végül emlékeztetõül, ahogy én éltem meg.

Ott voltam a Szabadság téren

2008.szeptember 20.

A 20-ai tüntetések kapcsán már napokkal korábban arról írtam, hogy a hatalmon lévõk ördögi, provokációs terve van készülõben. A Szabadság téren alig néhány perccel a tömeg odaérkezése után a provokáció beigazolódott. Mielõtt méltón elkezdõdhetett volna a téren a megemlékezés, már megkezdõdött rendõri figyelmeztetés nélkül a durva tömegoszlatás.

Én a Hõsök terérõl a kis földalattival mentem a Szabadság térre, szerettem volna fotókat készíteni a tudósításomhoz. Mivel így jóval korábban odaértem, mint a tüntetõk, alkalmam volt a környéken részben körülnézni.

Rengeteg rendõr, rendõrautók és teherautók mindenütt. A Nádor utcán át szerettem volna eljutni a Kossuth térre, de ez lehetetlen volt, bár rácsok itt nem voltak, de minden sarkon rendõrsorfal igen. Ekkor már ott befejezõdött a chartások tüntetése, és a Kossuth téri tüntetõk egy része a Nádor utcán, a TV épülete mögött, nyílván haza igyekezett, de egy részük a Szabadság tér érintésével. Az átjutás fordítva nem volt lehetséges.

Feltûnt, hogy több 2-3, 4-5 fõs csoport a chartás tüntetésrõl betért a Szabadság térre, leültek a padra, vagy ácsorogtak, ill. bementek a téren található kis vendéglátó épületbe, mielõtt a tüntetõk ide értek volna. Számomra egyértelmû volt, hogy provokátorok lehetnek köztük.

Akaratlanul is felmerült az emberben a gyanú: ezt szándékosan rendezték így? Kik és miért tértek be a Nádor utca felõl a Szabadság térre?

A téren, a játszótéren 3-10 év körüli gyerekek játszottak, igyekeztek fölfelé a mászókán. Egyiküket még megkértem, csináljon fentrõl egy képet nekem.

A Hõsök terérõl 18 óra néhány perckor érkezett meg a több ezres tömeg, zászlókkal, békésen, hogy itt fejezzék be a tüntetést. Egyenesen az emlékmû elé mentek. Itt kívánták elhelyezni - a holokausztra történõ megemlékezéshez hasonlóan - a szovjet megszállás és a magyar kiszolgálóik, valamint a cigány-bûncselekmények áldozataira emlékezve a szovjet megszállást dicsõítõ emlékmûnél a magukkal hozott cipõket. Elsõként Szögi Lajos tanár úr cipõjét, akit cigányok vertek agyon gyermekei szemeláttára.

Az emlékmûvet azonban nem lehetett megközelíteni, azt kettõs kordonráccsal védték. A rendõrök rácson belül voltak, hogy ezt megakadályozzák. A cipõket így nem volt lehetõség az áldozatok emlékére elhelyezni. Majd egy idõsebb férfi a rácsot kissé szétnyitva, betette az elsõ pár cipõt, amit a rendõrök nem néztek jó szemmel. A rács nyílását visszazárva, emlékezetem szerint még békésen távolították el az „elkövetõt” a Tv-székház oldala irányába. Nyílván ezért, kezdték a rácsok közé bedobni a cipõket, és nem azért, hogy a rendõröket, mint az a híradásokban elhangzott megdobálni. Azt még láttam, hogy két csuklyás fiatalember - baloldalról - a földrõl kavicsot vesz fel és a rácsok közé dobja.

Alig 10-15 perce érkezhetett meg a tömeg, amikor Budaházy György a Gonda Lászlóék által elõkészített autóról beszélni kezdett az emberekhez, éppen valami eligazítást adott volna. Odamentem, hogy képet készítsek a szónokról. Majd az emlékmûnél füstgomolyagot láttam, ezért visszaindultam az emlékmûhöz.

Ezzel szinte egyidõben – ezt elmondásból tudom - üvegeket és a tér útját borító kavicsokat is ( nem burkolatköveket) dobáltak be a fiatalabbak, és a vasrácsokat feszegették. Az emlékmû USA követség felöli oldalánál két kisebb láng csapott fel, amit gyorsan el is oltottak.

A rendõrök nem a néhány randalírozót szerelték le, mint szakszerûen mondanák, emelték ki, hanem hagyták az indulatokat eldurvulni, majd pillanatokon belül, tevékenységük a demonstráció durva feloszlatására irányult. 18 óra 25 körül járhatott az idõ.

Rendõri figyelmeztetést sehol nem lehetett hallani, amikor rendkívül erõs könnygázzal lõni kezdték a tömeget, mire az ott lévõk futni kezdtek. A gáz viszont igen nagy mennyiségû volt, mert a tér másik szélén állókat is pillanatok alatt elérte. Én, a kis házba próbáltam bemenekülni, mert szemem és torkom marta a gáz, levegõt nem kaptam, látni alig láttam.

Többen a Bazilika felé próbáltunk menekülni. Menekülés közben láttam, amint a Hazatérés temploma felé és ellenkezõ irányba is, rendõri egységek szorítják ki a tömeget. A Bazilika elõtt – melynek kapui zárva voltak - még a kútban többedmagammal próbáltuk szemünket kimosni, és kiköhögni magunkat. A Harmincad utcán át, elindultam a Metró felé, amikor láttam, amint az utca teljes szélességében minden ok nélkül jön felénk a rendõrsorfal, a Bazilika elõtti térre, s a Bank utca sarkán iszonyú újabb füstfelhõ gomolyog. Néhányan piros lámpa ellenére, mozgó autók között futva értük el a Deák téri Metró állomást.

Sokan, köztük barátnõm is, a Hazatérés Templomban próbáltak menedéket találni. Morvai Krisztinával be még bejutottak.

A rendõrök megpróbáltak a templomba is a menekülõk után berontani. De a férfiak zöme a lépcsõn maradt és elállta az utat. Egy idõs férfit, aki zászlót tartott a rendõrök még maguk közé rántottak. Sikeresen becsukták a rendõrök elõtt a vasrácsot. Erre a rendõrök könnygázt lõttek a templom belseje felé. A templom szent hely, menedék. Templomot „ostromolni” még az ÁVH-sok sem merészeltek.

A templom bejáratánál, a járdán, a rendõrsorfal jó ideig még ott maradt. Velük dr. Gaudi Nagy Tamás hosszan próbált szót érteni a jogtalanságról.

Én ott voltam, a Szabadság téren, errõl tudok hitelesen beszámolni.

A szemem még napokig égett, könnyezett, a torkom marta a gáz.

Sokakban jogosan merültek fel a következõ kérdések:

Vajon milyen elõzetes parancsot kaptak a rendõrök, akik folyamatos telefonkapcsolatban voltak egymással.

- Kötelezõ-e szakszerûen és törvényesen eljárniuk a radikális elvû tüntetõkkel szemben is vagy az, csak a két kormány-rendezvényen részt vevõkre vonatkozik?

Például kiemelni a randalírozást kezdõ 3-4 fõt a tér emlékmû elõtti részénél, akik közvetlenül a tér egyik végén, a rendõrök közvetlen közelében voltak - akik természetesen nemcsak hõzöngõ fiatalok, de fizetett provokátorok is lehettek – s ezzel a vétlen, demonstráló tömeget biztosítani?

Ha ezt megtették volna a rendõrök, elejét vehették volna a további rendbontásnak. Vagy botrányt kellett produkálni?

- A megérkezést követõen milyen gyorsan kell a demonstrációt feloszlatni, azaz megakadályozni? Ez a tömeg megérkezését követõen igen hamar kb.15-16 perc múlva megkezdõdött.

- Milyen mértékû rendzavarást kell elõsegíteni? Amire azután jogosan lehet hivatkozni.

- A békés résztvevõket hogyan kell megfélemlíteni?

Figyelmeztetünk-e, felszólítunk-e vagy e nélkül lövünk könnygázt, nem törõdve azzal, hogy kik vannak a téren? Netán a templomba menekülõk után ronthatunk, mint annak idején a szovjet megszállók?

Szóval sok kérdés jogosan vetõdhet fel a rendõri intézkedésekkel kapcsolatban.

A rendõrség hozzáállása 2006. október 23-a óta egyértelmû: a kivezényelt egységek ÁVH-s feladatokat láttak el.

Orbán Éva