Dokumentumok Teller Ede professzor utolsó napjainak történéseirõl, a Népszabadság kegyeletsértésérõl
- Részletek
- M.Szabó Imre
- Találatok: 1119
Gonoszak-e az élõk?
Fõcím:
Dokumentumok Teller Ede professzor utolsó napjainak történéseirõl, a Népszabadság kegyeletsértésérõl
Amikor Teller Ede professzor úrtól legutóbb, 2003. június 7-én eljöttem, abban a reményben köszöntem el tõle, hogy rövidesen, még az õsszel találkozunk. Egy elhalasztott látogatás körvonalai már kirajzolódtak, s minden jel arra muatott, hogy Orbán Viktor egykori miniszterelnök és Teller Ede professzor találkozója a kaliforniai Stanfordban létrejön.
Az akkor forgatott filminterjút szállásomon megnéztem, s örömmel éltem újra, miként lendült bele Dr. Teller – ahogyan õt nevezték környezetében – a beszélgetésbe.
Tíz órányi lett immár felvett interjúim ideje.
Felidéztem korábbi beszélgetéseinket, a gyerekkortól, a tanulmányokonát, Németorszgba való távozásán át napjainkig.
Különösen meghatott egy képsor: kétszer egy órás dokumentumfilmem felvételekor Ady Endre költészetérõl beszélgettünk. Hozzá Ady korai költészete állt közel.
A társaságban ott volt egy kutató, aki
A MUSZÁJ HERKULES
címû verset idézte.
Dõltömre tökmagjankók lesnek:
Úgy szeretnék gyáván kihúnyni
S meg kell maradnom Herkulesnek.
Milyen híg fejûek a törpék:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, magam megtörnék.
De nyelvelnek, zsibongnak, ûznek
S neki hajtanak önvesztükre
Mindig új hitnek, dalnak,tûznek.
Szeretném már magam utálni,
De, Istenem, õk is utálnak:
Nem szabad, nem lehet megállni.
Szeretnék fájdalom esetten
Bújdosni, szökni, sírni, fájni.
De hogy ez a csürhe nevessen?
Szegény muszáj Herkules, állom,
Gyõzöm a harcot bús haraggal.
S késik az álmom, a halálom.
Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,
Jó lesz egy kis hódolat és csönd:
Így nem fogok soha meghalni.
A második szakasz után szép lassan átschwenkeltem Teller Ede arcára. Enyhén vöröslõ szeme egyre jobban csillogott, szipogott egy kicsit, majd zokogásban tört ki. Magyar segítõje, titkárnõje, szellemi mindenese, Margitka, gyorsan a kezébe nyomott egy fehér zsebkendõt. Még szólt a vers, s õ törölgetve arcát tovább, egyre hevesebben sírt. Döbbenten, de fegyelmezetten álltam a kamera mögött s vettem fel ezt a drámai jelenetet. Kistotál, aztán közeli az arcról, amely ennek a drámai költeménynek a hatására szinte teljesen átváltozott. A tiltakozás, az élet igenlése, s bizony a rút emberek és a halál miatti félelem tükrözõdött minden arcvonásán.
„ Jó lesz egy kis hódolat és csönd: így nem fogok soha meghalni.”
És vettem csak vettem fel a jelenetet. Sejtettem, soha meg nem ismétlõdõ pillanatot rögzítek – az utókornak. Talán mégis így, ilyen dacosan búcsúzik e földi, gyarló emberfélékkel teli világtól ?
A dokumentumfilm ezzel a jelenettel fejezõdött be. Alatta szépen , csendesen szólt Franz Schubert A halál és a hajadon címû zongoradarab, míg a könnyezõ arc csendesen elúszva, áttünve a semmiségbe - lezárta a filmet.
Nagyon szomorúan távoztam Tõle.
S az utolsó interjú újraélésekor, ott a kaliforniai Portola Valley-ben lévõ Magyar Katolikus Misszió vendégszobájában, megborzonva gondoltam végig életét, a mi most, hirtelen kialakult, mély és emberi kapcsolatunkat, lelki barátságunkat. Kavarogtak bennem a gondolatok, vajon létrejön-e az a bizonyos találkozás.
Elrepültem, de még New Jersey államból, New York közelébõl felhvítam telefonon. Hosszasan beszélgettünk, mint oly sokszor. Azzal búcsúztunk, rövidesen találkozunk, de addig is küldöm írásaimat, az itthoni fejleményekkel kapcsolatos tájékoztatókat, amelyeket egyébként mindig Margitka olvasott fel neki.
Így is történt.
Megkaptam a levelet, amelyben arról értesítettek, hogy az említett magán jellegû találkozó létrejön.
Ment is nyomban az üzenet. Szinte bizonyossá vált utazásom, meg is állapodtam a Hír TV-vel abban, hogy a helyszinrõl filmtudósítást küldök.
Szeptember 8-án az alábbi levél érkezett számítógépemre:
„Imre,
attól tartok elõ kéne készítened azt a bizonyos képet, amit jó érzékkel felvettél, hogy "majd mégegyszer" fogsz használni.Természetesen ez szigoruan bizalmas. Megértheted, hogy nem mondhatok semmit (tobb okbol). Egyelõre szerencsere csak jelzes. Regi dolgok ismetlodese. Egy ujsagironak azonban elore kell gondolkodnia…
--
-Kórházba került?
Csak nem újabb agyvérzés?---
- Igen, uj es nagy. Az elso jelre nem akart, most meg mar nem is kommunikal. M. vele van most - de nem terjeszthetem meg ezt sem. Nem sok a remenye.
From: "M.Szabó Imre" <m.sz.i.1@.
To: " Andras J. Dr.">
Sent: Monday, September 08, 2003 11:46 PM
Subject: Fw:jel
-Imádkozom érte! Talán tudod, mi nagyon közel kerültünk egymáshoz. Nagyon szeretem Õt, mert tiszta, jó s nagyon okos magyar ember. Remélem, a csámcsogó bulvárújságírókat elzárjátok a ház s a Professzor Úr közelébol.
Üdv.: Imre
----- Original Message -----
Sent: Monday, September 08, 2003 11:33 PM
Subject: Re: jel
----- Original Message -----
From:
To: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Sent: Wednesday, September 10, 2003 3:29 AM
Subject: Re: Hogy érzi magát Dr. Telle?
On 9/9/03 3:46 PM, "M.Szabó Imre" <Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.> wrote:
Kedves Margitka!
-Igazak e a vésztjósló hírek, amelyek engem is elértek, miszerint Teller Ede professzor urat nagy agyvérzés vagy valami súlyos baj támadta meg?
A legteljesebb titoktartás fogadalmával kérdem, hogy van a kedves Teller Dr.?
Imát mondok érte, tegnap óta.
Mert szeretném õt még életében látni.
Tisztelettel üdvözli,
ImreVálasz:
KedvesImre,
„A professzort két nap múlva, 2003. szeptember 6-án súlyos agyvérzés érte. Vasárnap még imitt-amott tudott valami értelmeset mondani, de hétfõn, amikor én oda érkeztem, csupán egyes szavakat mondott ( fõleg a munkájáról: energy. fission, etc.)Most magának írom meg elõször Magyarországra, hogy ma délután, californiai idõ szerint 15:32-kor Dr. Teller meghalt. Majd megszakadt a szívem, amikor egész napi szörnyû légzési nehézségek és hörgések után, egy nagy sóhajjal befejezte az életét.
Most csak ennyit. Most jöttem haza azután, hogy lecsuktuk a szemét."
Margit
A hírt döbbenten olvastam a hajnali órákban.
És nem sokkal, néhány nappal késõbb késõbb megjelent Teller Ede professzor úr „levele”:
„Teller Ede üzenete
A világhírû atomtudós utolsó politikai állásfoglalása Magyarországról
NSZ • 2003. szeptember 15.
Teller Ede halála elõtt néhány nappal megfogalmazta a magyar belpolitikával kapcsolatos álláspontját. A dokumentumot a világhírû atomtudós közvetlen munkatársai faxolták el szerkesztõségünkbe, mellékelve a tudós jóváhagyó aláírását. Eljutott hozzánk egy levél is, amelyben a feljegyzés megszületésének körülményeit részletezték: Teller diktálta a szöveget, amelyet többször is finomított, ellenõrzött. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a feljegyzést, illetve annak eredeti, angol nyelvû változatát, valamint Teller jóváhagyó aláírását.
Rossz hírek a szülõföldrõl
„Jóllehet messze vagyok Magyarországtól, bõséges információim alapján úgy gondolom, hogy szülõföldemen nagy a politikai káosz. Ennek meghatározó eleme, hogy a jelenlegi ellenzék inkább belsõ ellenségként, mint politikai ellenzékként viselkedik. Az ellenzék egy év elteltével nem veszi tudomásul, hogy elvesztette a választásokat, továbbra is csak a kormányt támadja antidemokratikus módszerekkel, s nem hajlandó támogatni a nemzet egészének javát szolgáló javaslatokat. Az Európai Unióval kapcsolatos álláspontjuk zavaros, s gyakran fogalmaznak meg Amerika-ellenes nézeteket. Ezek olvashatók a Magyar Nemzetben, és minden vasárnap reggel hallani ilyesmit a Magyar Rádió Vasárnapi Újság címû mûsorában.
Néhány tipikus példa az alábbiakban:
A fideszes Illés Zoltán be akarja záratni Paksot, jóllehet nem ért az atomenergiához. Az ellenzék egyáltalán nem örült Kertész Imre Nobel-díjának, ami az antiszemitizmus érzetét kelti. Az fõügyész – ismert fideszes – megtiltotta a vizsgálatot az Orbán-kormány kétes pénzügyi tranzakcióinak ügyében.
Végezetül a Vasárnapi Újság szélsõjobboldali és anarchista kommentátora, Lovas István minden vasárnap felforgató és uszító jegyzeteivel jelentkezik, amelyeket a Magyar Nemzet is leközöl.
Továbbra is figyelem szülõföldem eseményeit, ami jelenleg elszomorító feladat.
Remélem, hogy a közeli találkozásom dr. Medgyessy Péterrel sok mindent tisztáz majd.
r. Edward Teller”
Óriási felháborodást váltott ki ez a levél. Én, aki mint már írtam, tíz órány interjú és sok- sok órás személyes beszélgetés résztvevõjeként igen jól megismertem Teller Ede stílusát, mondtaszerkesztését, kultúrált, igényes fogalmazását, azonnal felkiáltottam: ez hamisítvány.
Nézzük, mi is történt?
Eötvös Pál Népszabadság elnök-fõszerkesztõje, a Pap János, - Kádár egykori belügy- majd hadügyminiszetere - Veszprém megyei MSZMP elsõ titkáron szocializálódott – egyébként kiváló képességû újságíró, a lap elnök fõszerkesztõje azonnal kiállt a levél hitelessége mellett.
Hiába ordított az aláírás gyanánt odahamisított – s a professzor úr aláírásával ellátott – névjegy, miszerint ez nem a cikket jegyzõ kézjegy, hiába tiltakozott mindenki Kaliforniából s ittonról.
Végül látszólag beadta a derekát.
Ám Népszabadság - a mélybõl -, úgy kért elnézést, hogy azért mégiscsak nekik legyen igazuk, hogy igen is, meg nem is, hogy szegény Teller Ede professzor odafönnt a Mennyország kapujában még maga sem tudja,valójában írt-e levelet vagy nem.
Az írásos dokumnetumok a birtokomban vannak, s pontosan tudom, mirõ szól a történet.
Kellett valami, amivel el lehet terelni a figyelmet a K@H Eguities milliárdos brókerbotrányáról, egyes MSZP politikusok jelek szerinti érintettségérõl, a tartósnak látszó szavazatveztésérõl, Ron Werber utcai politizálási akciójának társadalmi méretû elutasító fogadtatásáról, a súlyos gazdasági bajokról, az ár-és adóemelésekrõl, a kettõs állampolgárság körüli pökhendi klülpolitikáról, a rogyadozó kormányról és még sorolhatnám.
A tervet július második felében kezdték el végrehajtatni azzal a kollégával, aki nagy betegségébõl felépülõben megjelent a színen. A Magyar Rádió Rt.-ben. Tudom, milyen érzés betegen, reménytelenül , a társadalmi hasznosság tudata nélkül lebegni a reménytelenségben. Tudom, mit jelent újra dolgozni, tenni valamit.
Hasznosat.
Ám itt egy kicsit más a helyzet.
Dr. Zeley László egykori rádiós kolléga nekilendült s éjszaka, hajnalban többször felhívta a pihenõ professzort. Sürgõs faxüzeneteket küldött, telefonon fellármázva a stanfordi otthont.
Ilyen körülmények közepette küldte el a tervezett szöveget, amelyet már jól ismerünk. Talán az utolsó mondatát nem annyira:
" Nagyon szépen kérlek, tedd meg ezt, mert lassan Te vagy az egyetlen ( aláhúzva ) hiteles személyiség az országban. Meg is jelölte, kinek küldje Teller Ede a lényegében elõre megfogalmazott, hat pontból álló "politikai" nyilatkozatot:
Cím : Eötvös Pál elnök - fõszerkesztõ
Népszabadság ; Fax: ( 361 ) 436 4450
Ui.: Tom Lantos itteni megszólalása pont ezekben az ügyekben falra hányt borsó volt...SAJNOS.( Ezen külön éredemes lenne elgondolkodni, mit is jelent?- a szerk.)
Ezért kellesz Te ".
Akkor, amikor a MR Rt Kossuth Rádió titkárságának faxáról Zeley László elküldte szegény professzor úrnak "receptjét", kívánalmait ,- vajon kiknek a kivánságai lehetnek ezek a sorok?! -Dr. Tellernek még négy-öt napja volt hátra az életébõl.
Zeley László, a barát, természetesen kényelmesen besétált egykori munkahelyére - ahol évekig fõszerkesztõ-helyettesként tevékenykedett -, s reggel 9 óra 40 perckor a Rádió amúgy is szûkös költségvetésének a terhére- kaliforniai idõ szerint éjfél után negyven perccel -, jól fellármázva az atomfizikust, megzavarva nyugalmát, juttatta el a levelet.
Még augusztusban furcsa kérdés jutott el hozzám Teller Ede legközelebbi magyar munkatársától, segítõjétõl, Grigory N. Margittól:
"Mit tud Zeley Lászlóról ( Kossuth rádió)? Igen sokat telefonál és faxol Dr. T.-nek, ami nekem nem tetszik annak ellenére, hogy Zeley régi (1994 ) barátságukra / ismeretségükre hivatkozik. De hát ez csak az én véleményem..."
Megtudtam, hosszú betegsége után - kikezelve - újra dolgozni szándékozik. Ha valaki, - dializáláson, veseátültetésen túljut, mint magam, akkor igazán elnézhetõ, hogy ezt a törekvést még értékeltem is.
Válaszom lényegében errõl szólt, noha érzékeltettem a „betegség” sajátosságait…
Ennek elélenére nem értettem, miért kell éjszaka üvöltözve telefonálngatni, zavaros faxokat küldözgetni, ha mondjuk valaki rádiómûsort szeretne készíteni…
Balogh János professzor halának körülményei rémlenek fel bennem.
Vajon miként hatott a tiszta lelkû és tudatú professzorra a tartós Zeley-féle zaklatott telefon- és faxhadjárat, a kérések özöne, a presszió, amellyel terhelte lelkét, a politikai nyilatkozat kicsikarásával, sejthetõ. Az bizonyos, vérnyomását, keringését alaposan megviselhették az éjszakai, hajnali odatelefonálások.
S még egy: a lelki teher.
Teller Edétõl ugyanis olyasvalamit kért, amit õ soha életében nem tett meg.
Hazugságra, támadásra, silány, sunyi, sanda politikai érdek kiszolgálására kapacitálta, unszolta.
A halált elképzelhetõen siettette ez a termélszetellenes állapot. Nem Beethovent hallgathatott, hatalmas hangerõvel, átlényegülve, mint máskor, fárasztó szellemi tevékenység, gondolkodás, beszélgetés után, hanem Zeley Lászlót.
Bevallom, forintjaimmal nem támogatom a „talán nem véletlenül”- úgymond – mostanában nem hangoztatott szlogenû „legnépszerûbb” lapot. Ám amint meghallottam a hírt, Teller Ede posztumusz levelérõl, azonnal kerítettem egyet. Két mondat elolvasása után lecsaptam.
- Ezt nem a professzor úr írta!
Tíz órányi televíziós interjú forgatása valamint a sok, hosszú beszélgetés után ez azonnal világossá vált számomra.
Megszólalt a telefon. A Magyar Nemzet riportere jelentkezett. Be tudnék-e menni hozzájuk Teller ügyben? Máris száguldottam befelé. Elmondtam, amit tudtam. Közben a Hír TV szerkesztõje is jelentkezett. Majd a Vasárnapi Újságtól is, a Rádióból. Délután öt óra tájban értem a televízióba. Hívtam Kaliforniát, Margitkát, Teller Ede magyar segítõjét, aki nélkül a professzor nehezen tájékozódhatott volna a hazai dolgokról. Õ olvasta fel a magyar leveleket, neki diktált s õ vett részt valamennyi interjúmon, amelyet vele készítettem. Nagyon kellemes, emberi kapcsolat alakult ki közöttünk. Legutóbbi utamon, 2003. június 7-én férjével , Russal együtt kivittek vacsorázni…
Gyorsan átküldtem e-mailen a cikket.
Hívom, s mondom, mi történt: a Népszabadságban Teller Ede cikk jelent meg, meglehetõsen furcsa tartalommal és stílusban , aláírás helyett oda illesztett névjeggyel
- Hamisítvány! Zeley!- kiáltott fel. - Dr. Teller nem írt semi féle cikket. Zeley kért húsz aláírt névjegyet, hogy Budapesten is megjelent könyvét a Huszadik századi utazás – Tudományban és politikában címût – dedikálás gyanánt ezekkel a névjegyekkel ajándékozza bizonyos személyeknek. Csalás, nem lehet eredeti az írás!
Elment a számítógépéhez, hogy elolvassa.
Megállapodtunk, hogy rövidesen visszahívom. Egy szó sem igaz belõle, hamisítvány!- erõsíti meg elõbbi feltételezését. És valóban Zeley csinálta, az õ keze van benne!
- Ráismerne-e Teller Ede stílusára ?- kerdezem.
- Azonnal, de ezt nem Dr. Teller írta!
A Népszabadság külpolitikai szerkesztõje nem hajlandó semmit elárulni az interjú születésének körülményeirõl.
Annyi azután kiderült, hogy létezik még egy magyar származású szereplõje ennek a döbbenetsen hazug, gyomorforgató, arcátlan történetnek. Rozsnyai Balázs, nyugdíjas elméleti fizikus vállalta el - amerikai állampolgár-, hogy a neki elküldött állítólag angol nyelvû Zeley-féle lejárató hamisítványt eljuttatja a Népszabadság elnök-fõszerkesztõjének, Eötvös Pálnak a 436 4450-es faxra. Így lehetett azt a látszatot kelteni, hogy ez aztán valóban Teller Ede professzor irodájából érkezett. Méghozzá nem is akárhonnan. A Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumból ( a legszigorúbban õrzött, titkos katonai kutatóintézetbõl )– ahová csak ameikai állampolgárok léphetnek be, ám közülük is csak kevesen…. Ennek az intézetnek Teller Ede a szülõatyja, tehát a hitelesség látszata akár teljesnek is mondható.
Rozsnyai az alábbi levelet küldte:
„ A Népszabadságnak:
Az én nevem Rozsnyai Balázs, a mellékelt angol és magyarnyelvû cikkeket Dr. Zeley László kérésére küldöm.
A következõket csináltam:
1. Az angol nyelvû cikket megpróbáltam egy kissé kijavítani. Nem tudom, hogy Dr. Teller( sajnos pár nap elõtt elhunyt ) egy angol vagy magyar eredetit küldött el?
( Semmit, sem angol, sem pedig magyar nyelvû levelet nem írt Teller Ede professzor. Ellenkezõleg: éppen azt írta, õ nem ért a magyar politikához, ezért nem vállalja – a szerzõ.)
2. Én számomra az angol volt eredeti ( nem nagyon jó), és annak alapján próbáltam átfordítani magyarra. Remélem, hogy a sok fordítás következtében a lényeg nem veszett el.
3. Ha valami nem stimmel, küldjék el mind az angol, mint az eredeti magyart az én fax számomra:925 447 6979.De remélem, ez az egész jó lesz ahogy van.Rozsnyai Balázs”
Levél érkezik San Francisco mellõl, szerzõjét tizenkét esztendeje ismerem:
A Népszabadság Rozsnyai Balázs eme nyilatkozatát is közli, amely szintén botrányos hazugság (itt az igazságot, a teljes igazságot, és az igazságon kívül semmi továbbit nem kell vallani), még súlyosabb mint Zeleyé. Rozsnyai ugyanis az nyilatkozza, hogy angol írása "elfaxolásra került", ugyanakkor személyesen telefonon beszéltem Dr.Teller livermorei hivatalával,- írja „ a gyászló barát „ , nevének diszkrét elhallgatását kérõ kedves ismerõsöm,- ahol felháborodottan közölték, hogy Rozsnyai minden engedély és hozzájárulás nélkül használta az amerikai kormány kommunikációs berendezését egy illetéktelen és illegális külföldi közlésre, a legszigorúbban védett katonai kutató-fejlesztõ intézetbõl. Az LLNL honlapján közölték, hogy "vizsgálatot indítanak", amit a dolog egyszerûsége és nyilvánvalósága miatt már le is folytattak. Az Intézmény tapintatát és diplomáciai érzékét dícséri, hogy nem verték nagydobra, hogy milyen büntetést kapott a tettes, de hogy egy ilyen súlyosságú esemény nem marad(t) a megfelelõ következmény nélkül, az bizonyos. Sajnos egyik igen katasztrofális nemzetközi következmény, hogy a magyarországi származású személyek amerikai hitele szinte kiköszörülhetetlen csorbát szenvedett.
Ugyancsak nem a teljes igazságot közli Rozsnyai annak magyarázatlanul hagyásával, hogy mi szükség volt a rendkivüli presztizsû intézmény "IGAZGATÓSÁG" feliratú fax gépet (vagy ami még rosszabb, egy más gép küldõnevének "DIRECTOR'S OFFICE" megváltoztatását) eszközölnie, és hogy miért faxolt egy angol nyelvû fabrikációt az LLNL Igazgatóságával és Teller doktor õsrégi névjegyével "hitelesítve", hiszen a Népszabadságban magyar nyelvû írások szoktak megjelenni.A nyilvánvaló magyarázat, hogy az angol nyelven írott nemzetgyalázatot "szószerinti idézetként" tudták volna felhasználni a szokásos amerikai orgánumok és befolyásos személyek, melyek a Rozsnyai-Zeley körökkel együttmûködnek.
A legszomorúbb és leggyalázatosabb mozzanat szintén nem került (eléggé) napvilágra. Miután Kis János már a D-209 botrány kirobbanásakor leszögezte, hogy a kormány erkölcsileg lenullázta magát (melyrõl Teller doktor pontosan értesült), és Kis János megjósolta, hogy a politikai bukás az erkölcsi megsemmisülést iszonyú gyorsan fogja követni (a brókerbotránnyal, valamint a Teller-hamisításal ez is bekövetkezett), most már a gazdasági bukás is nyilvánvaló. Ebben a helyzetben (mint ahogy Zeley maga is vallja, valamint Teller doktor otthonának személyzete ezt megerõsítette) a Zeleyék most teljes pánikban "ordítozva" zaklatták Teller professzort, hogy olyasmibe erõszakolják bele (pl. az otthoni sajtószabadság csorbításába), mely egy meggyõzõdéses szabadságszeretõ minden idegszálával teljesen ellentétes volt. Orbán és Mádl után Medgyessy-t is azért hívta meg, hogy minél kevésbé botrányos feloldást találjon egy olyan állapotra, amely rendkívül aggasztotta. Egyébként is gyakran idézett latin mondása volt (erre is apja tanította), hogy "Audiatur et Altera Pars".
Teller professzort kora és egészségi állapota miatt környezete a legnagyobb gonddal és szerettel próbálta védeni ilyen inzultusoktól, hogy minél kiegyensúlyozottabb körülmények között megérje a száz esztendejét, amit oly hõn áhított. Sajnos az ordítozó és erõszakos zaklatások és névjegy-követelések (melynél, a szereplõket ismerve Teller professzort joggal aggaszthatta, hogy nevével visszaélnek), bizonyára rendkivül felizgatta Teller professzort, óriási probléma elé állítva õt, hogy mit is tegyen. Talán ennek tudható be a tény, hogy bár minden kedden és csütörtökön bejárt a Livermore-i irodájába, szeptember 4-én már nem ment be (Livermore-i titkárnõje közölte, hogy utoljára egy héttel keddi halála elõtt járt az Intézetben) és felizgató vajúdás után 5-én, pénteken diktálta le magyar titkárnõjének, miszerint az ordítozó erõszakoskodások ellenére határozottan megtagadja, hogy nevét adja egy fabrikációhoz. A hétvégeken a szeretetteljes gondoskodás általában kevésbé vette körül (családja amúgy is messze lakott, akkortájt fia Londonba, lánya pedig Floridába utazott). A felizgatott állapotú éjszkai magányos vergõdések eredménye lehetett (az amugy is rossz alvó professzor) felszökõ magas vérnyomása és a hétvégén elkezdõdött agyvérzés, ami kedd délutánra már megölte a legnagyobb magyar tudóst, aki már életmûvével sok-sok évtizeddel meggyorsította a kommunizmus összeomlását. Most csak abban reménykedhetünk, hogy Teller mártírhalála az amúgy is túlságosan elhúzódó, gyalázatos, és a Kun Bélát lelövetõ Sztálinra, a Beriját lelövetõ Hruscsovra, és a Nagy Imrét felakasztó Kádárra emlékeztetõ végjátékra, ahol a szereplõk legjobb barátaikat öldösik, kegyelemteljes gyorsasággal ráoldja a megváltó függönyt
…- fejezõdik be a sok új tényre figyelmet felhívó levél.
Miközben zajlik az élet, vágom a Margitkával – hozzájárulásával - felvett telefoninterjút a Hír Televízióban, felrémlik az a beszélgetés, amelyet 2002. április 11-én, a két választási forduló között folytattam vele Kaliforniában, stanfordi otthonában.
Így beszélt:
(Szó szerinti idézet a felvételbõl.)
„A demokrácia egy olyan sajátos intézmény, amelyet idõröl-idõre, például négy évente kritizálni kell. Az újdonság az, eljött az ideje annak, hogy kritizáljuk az elmúlt négy esztendõt is. Hát a kommunizmus megszünte után az elsõ négy év sok szükséges dolgot csinált, a második négyben sok volt az ellentét, a harmadik négy év most múlt el, ezért újra meg kell nézni – és ha visszanézek – amennyiben egy távollévõ láthatja - én egyet látok: haladást. Haladást egy egyszerû pozitív irányba, hogy az adósságunkat rendszeresen fizettük, hogy egy normális állapothoz viszatérjünk. Folytassuk!
Kritika demokráciában szükséges: a kritikára én egyszerûen igennel felelek.
- Mennyire ismeri professzor úr a politikai élet szereplõit, például Orbán Viktort? Mit hallott róla?
- Tetteinek részleteit nem ismerem. Mégis, amennyire ismerem, becsülöm. Szeretném sokkal jobban megismerni és remélem, bizalmam benne jogos. Remélem a következõ négy évre egy hasonló kormány alatt lesz alkalom a jobb megismerésre. Azt is remélem, hogy a következõ négy év ugyanilyen fajta emberekkel még jobb lesz, mint az elõzõ volt.
- Tehát Ön ennek a kormánynak a folyamatosságában bízik?
- Én ugy látom, hogy akinek egy demokráciában jó eredménye van, annak folytatni kell. A kormányváltás mindig költséges. Ne változtassuk meg, ha nincs komoly kritika. És nekem komoly kritikám nincs, ezekkel az emberekkel szemben nincs. Bízom benne, hogy jó eredményeik lesznek! Azt hiszem, ha otthon lennék, rájuk szavaznék. Ezentúl örülnék, az Orbán Viktorral való találkozásnak, annak nagyon örûlnék.
- Professzor Úr hallott-e arrtól, hogy Magyarországon fenyeget a múlt visszatérésének a veszélye?
-A múltnak egy nagy elõnye van, hogy múlt… Ami nem volt jó a múltban, azt igyekszünk elfelejteni. Ami jó volt, az megnõ az érzéseinkben, azt ismételni akarjuk. Azt hiszem, hogy negyven év kommunizmus után egy dolog van, amire nincs szükség: ismétlésre.
Faiatal emberek vannak az élen most, nekik egy új irány kell. Új irányt találni. Remélem az emberek zöme követni fogja õket ebben. Nem egyszerû feladat, de ha ebbe az irányba megyünk - mint eddig –, Magyarország a világ átlagánál távolról jobb lesz. Sok szerncsét!
-Mi az oka annak - levélváltásaink alapján- , hogy szinte professzor úr kezdeményezte – elõrehozva az õszre megbeszélt nagy, életút interjút- ezt a beszélgetést - ebben a történelmi pillanatban?
- Egy kicsit sajnálom és talán szégyelem is. Nem kellene magamat az elõtérbe hozni. Emberi tulajdonság talán, hogy amit magunk csinalunk, azt megbecsüljük. Nagyon emberi tulajdonság, hogy a múltunkat megbecsüljük. Valakinek, aki Magyarországról jött, a múltat szeretni könnyû. Hogy szeretnék ilyesmit csinálni: azt tudtam, hogy tartozom ilyesmivel : azt sejtettem.”
S most gondoljkodjunk el a Népszabadságban leközölt ” Teller levél” s az iménti szavak tartalmán, érzelmi töltésén.
A makacskodó Népszabadságon, amelyben Felelõsségünk címmel Eötvös Pál elismeri,
” lapunkban a Zeley László által Teller Ede professzornak elküldött, de az általa szeptember 5-én már általánosságban visszavont írás jelent meg.
Magunk nem a történtekért, hanem a végeredményért vagyunk felelõsek.”
Elképesztõ cinizmus, éppen jogvégzett újságírótól, elnök-fõszerkesztõtõl. Aki mindenért felelõs, ami megjelenik lapjában. A cikk gondolatától kezdve, a hamis „aláírásig”, a megtévesztõ névjegy odaillesztéséért, mindenért. Vagyis minden betûért, szóért!
Persze, nem hajlandó lemondani.
Sok oka lehet ennek.
Azért valamit elértek: a Népszabadságról ennyit nem beszéltek mostanában, mint az elmúlt héten. Persze, a jelek szerint ennek komoly ára lesz. A mostani tettenlérés, a rájuk gyújtott fényszóró vakító fénysugarában tétován, egymásnak ellentmondóan – hazudoznak. Dr. Tellerre, s munkatársára- segítõjére Margitkára szándékozva hárítani a felelõsséget
Szegény jó, drága Teller Ede professzor emlékének megalázásával, kegyeletsértéssel, a család gyászának súlyos megzavarásával.
Óhatatlanul eszembe jut a másfél esztendõvel ezelõtti beszélgetés, a végigkönnyezett Ady-idézés.
Az is, amikor a professzor úrnak a
GONOSZAK A HALOTTAK
Címû, tizenkét soros verset olvasta fel neki a San Franciscó-i Öböl környékén élõ kutató:
„Bomló halottat ölnek,
akik engem gyûlölnek.
Nem tudok térdre hullni,
Nem tudok megjavulni.
Nem teszem semmiképpen?
Földeljenek el szépen.
Én már régen nem élek,
Ravatralról beszélek.
Hangom halotti tompa,
Tegyenek a síromba.
Gonoszak a halottak,
Gonoszak a halottak.”
És bizony, kedves, drága jó professzor úr, ott, a Mennyország kapujában, jól fontolja meg, gonoszok-e az élõk ?
A térdre hullatni akarók.
Akik bomló halottat ölnek…
M.SZABÓ IMRE
----
A MÚOSZ Etikai Bizottságának határozata Teller Ede posztumusz üzenetének ügyében
Budapest, 2003. október 27. (MTI) - Szigorú megrovásban részesítette a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) Etikai Bizottsága Eötvös Pált, a Népszabadság elnök-fõszerkesztõjét a lapban megjelentetett, Teller Ede posztumusz üzenete címû írás miatt; a határozat nem jogerõs.
Eötvös Pál "az írással súlyosan megsértette az újságírói etikai kódexnek az újságírói felelõsségre, a személyiségi jog védelmére, valamint a valósághû tájékoztatásra és a lelkiismeretességre vonatkozó szabályait" - áll a MÚOSZ ez ügyben eljáró, háromtagú tanácsának október 17-én kelt, az MTI-hez hétfõn eljuttatott határozatában, amelynek szövegét az alábbiakban közöljük:
Etikai határozat
A MÚOSZ Etikai Bizottságának 8. számú Tanácsa (elnök: dr. Baranyó György, tagok: Hárshegyi János és N. Sándor László) elsõ fokon eljárt Halász János, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyûlési képviselõje, frakcióvezetõ-helyettes bejelentése alapján Eötvös Pál, a Népszabadság elnöke, fõszerkesztõje és Nagy Csaba, a lap külpolitikai rovatvezetõje ellen, és tárgyalás mellõzésével meghozta a következõ
h a t á r o z a t o t :
Az eljáró tanács megállapította, hogy Eötvös Pál, a Népszabadság elnöke és fõszerkesztõje a lap 2003. szeptember 15-ei számában megjelentetett "Teller Ede posztumusz üzenete" címû írással súlyosan megsértette az újságírói etikai kódexnek az újságírói felelõsségre, a személyiségi jog védelmére, valamint a valósághû tájékoztatásra és a lelkiismeretességre vonatkozó szabályait.
Az eljáró tanács az elkövetett súlyos etikai vétség miatt Eötvös Pált szigorú megrovás etikai büntetésben részesíti.
Az eljáró tanács Nagy Csaba, a lap külpolitikai rovatvezetõjének etikai felelõsségét bizonyítékok hiányában megállapítani nem tudta, ezért a vele szemben indított etikai eljárást megszünteti.
A határozat ellen a felek, a kézhezvételtõl számított 15 napon belül, halasztó hatályú fellebbezéssel élhetnek az Etikai Bizottság Fellebbezési Tanácsánál, ellenkezõ esetben az elsõfokú határozat jogerõs.
I n d o k o l á s :
1. Halász János, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyûlési képviselõje, frakcióvezetõ-helyettes 2003. szeptember 17-én MÚOSZ Etikai Bizottságához beadvánnyal fordult a Népszabadság országos napilapban szeptember 15-én megjelent "Teller posztumusz üzenete" címû írás miatt. A panaszos szerint "A Népszabadság kegyeletsértõ módon, a világhírû tudós nevével visszaélve próbálta meg lejáratni a legnagyobb ellenzéki pártot. Ennél is fontosabb azonban, hogy az újság a közzététellel súlyosan megsértette egy világhírû magyar tudós emlékét, félrevezette a magyar közleményt." (Az utolsó szó feltehetõen a közvélemény elírása.)
Halász János szerint "a napilap rendkívül súlyos sajtóetikai vétséget követett el". Kérte a MÚOSZ Etikai Bizottságát, hogy foglaljon állást az ügyben és vizsgálja meg a lap elnök-fõszerkesztõjének, Eötvös Pálnak és külpolitikai rovatvezetõjének, Nagy Csabának a felelõsségét.
2. A fenti tanács 2003. szeptember 24-én döntött az etikai eljárás megindításáról. Errõl értesítette az érintett személyeket, egyidejûleg kérte a bepanaszoltakat, tájékoztassák írásban az eljáró tanácsot a beadvánnyal kapcsolatos álláspontjukról.
A szerkesztõség (a bepanaszoltak) álláspontját dr. Simits Iván ügyvéd 2003. október 6-án kelt levelében közölte az eljáró tanáccsal. A levél szerint a szerkesztõség a napilap 2003. szeptember 17-ei számában kifejtette az üggyel kapcsolatos álláspontját. Az ügyvéd megkérdõjelezte, hogy a Fidesz sajtóirodája mennyiben tekinthetõ az etikai eljárásban érintettnek illetve sértettnek. Megjegyezte, hogy a Népszabadság szerkesztõségét "úgymond rossz magyarsággal ""megvezették"" így a történetnek a Szerkesztõség is sértettje." Az ügyvéd kérte, hogy az Etikai Bizottság a panaszost minden alapot nélkülözõ panaszával utasítsa el.
3. Az eljáró tanács a beadványt, az ügyvédi levelet és mellékleteit elegendõnek tartja az ügy elbírálásához, ezért határozatát tárgyalás mellõzésével hozta meg.
A/ Az újságírói felelõsség kérdésében a napilap szeptember 17-ei számában Eötvös Pál kifejtette a véleményét. Azt írta, hogy "Nincs birtokunkban a Teller Ede professzor úr által írt levél. Ennyi elég egy szerkesztõségnek, hogy megkövesse olvasóit és az érintetteket." Továbbá azt is írta, hogy "Magunk nem a történetért, hanem a végeredményért vagyunk felelõsek."
Az nyilvánvaló, hogy a szerkesztõség és a lap fõszerkesztõje felelõsséget kell hogy érezzen az írás megjelentetéséért. Az eljáró tanács álláspontja szerint az etikai felelõsséget a végeredményen túl azonban abban is vizsgálni kell, hogy ténylegesen mi történt, ki mit tett, illetve nem tett az "üzenet" nyilvánosságra hozatala elõtt.
Az újságírói etikai kódex szerint semmi sem indokolhatja, hogy a felelõs szerkesztõk "ellenõrizetlen, a valóságnak meg nem felelõ információkat közöljenek, hogy az érintett személyek személyiségi jogai sérüljenek." (2. paragrafus 3. pont)
Az írás születésének a nyilvánosság elõtt ismertté vált tényei közül több is azt a látszatot kelthette, hogy az üzenet Teller Edétõl származik. Ezek ellenére - figyelemmel a professzor úr korábbi megnyilvánulásaira - a szerkesztõség csak a hiteles, a Teller Ede által aláírt dokumentumot jelentethette volna meg. Nem ez történt, a szükséges és indokolt fokozott ellenõrzés elmaradt.
Nem véletlen, sokan (Teller Ede korábbi nyilatkozatait ismerõk) azonnal kétségbe vonták az üzenet hitelességét. Az eljáró tanács szerint a szerkesztõség ezekre a véleményekre is hibásan reagált, amikor a közvetett bizonyítékokra hivatkozva másnap is a dokumentum valódiságát állította. Célszerû lett volna az észrevételeket is nagyobb felelõsséggel és alaposabb utánajárással, lelkiismeretesebben vizsgálni.
B/ Sérült az újságírói etikai kódex azzal is, hogy a szerkesztõség Teller Edének tulajdonított olyasmit, amit õ bizonyíthatóan nem mondott, illetve nem írt. (3. paragrafus 2. pont) Súlyosbítja az etikai vétség elkövetését, hogy a kifogásolt magatartás a professzor halála után történt.
C/ Az etikai kódex szerint a szerkesztõ szándékosan vagy gondatlanságból valótlanságot nem állíthat, köteles a tényeket és adatokat az adott helyzetben elvárható gondossággal ellenõrizni. (4. paragrafus 1. pont)
Teller Ede 2003. szeptember 10-én halt meg. Az üzenet 15- én jelent meg a lapban. Szeptember 17-én pedig már a Népszabadság közli, hogy "Nem hiteles a Teller-levél". Teller Ede posztumusz üzenetének ellenõrzése (értékelése) csak a megjelentetés után történt meg.
Dr. Simits Iván azt írja, hogy a szerkesztõséget "megvezették". Ezzel kapcsolatban az eljáró tanácsnak az a véleménye, hogy "megvezetni" csak azt lehet, aki hagyja magát, vagy könnyelmûen, gondatlanul jár el. Az lehetséges, hogy a napilap is az ügy sértettje, de ennek oka elsõsorban és alapvetõen a szerkesztõség munkájában, illetve az ügyben illetékes felelõs vezetõk magatartásában kereshetõ.
Az eljáró tanács a rendelkezésére álló adatok alapján csak a lap fõszerkesztõjének a felelõsségét tudta értékelni és megállapítani.
D/ Az eljáró tanács megítélése szerint hibázott a szerkesztõség, ezért etikai felelõsség terheli a fõszerkesztõt mint elsõszámú vezetõt, aki végül is az egész szerkesztõség szakmai és erkölcsi megítéléséért felelõsséggel tartozik. (Nagy Csabának az ügyben játszott tényleges szerepérõl semmilyen információt beszerezni nem sikerült, de munkakörénél fogva õ is felelõsséggel tartozhat a dokumentum megjelentetéséért.)
Az eljáró tanács figyelembe vette, hogy a fõszerkesztõ a szeptember 17-ei lapban megjelentetett cikkben a szerkesztõség nevében elismerte, hogy "a végeredményért vagyunk felelõsek" és a lap olvasóit valamint az érintetteket megkövették.
4. Az eljáró tanács az etikai vétséget elkövetõ fõszerkesztõ büntetésének meghatározásakor figyelembe vette magatartása súlyát, és azt is, hogy a hiba elkövetése után elismerte a szerkesztõség felelõsségét.
5. Az eljáró tanács nem vizsgálta, az eljárási szabályzat szerint nem is vizsgálhatta Zeley László nyugdíjas újságírónak az ügyben játszott szerepét. A tanács egyetért az Etikai Együttmûködési Testületnek a Teller-levélrõl kiadott állásfoglalásával, amelyben megállapította, hogy Zeley László - a "posztumusz levél" elõállításával - súlyosan megsértette az európai és a hazai sajtóetikai szabályokat. Zeley László egyetlen hazai újságíró szervezetnek sem tagja.
Egyetértünk azzal is, hogy "Az újságíró megkerülhetetlen kötelessége és eszköze az információk valóságának az ellenõrzése."
6. A Népszabadság ügyvédjének felvetésére közöljük, hogy az etikai kódex 10. paragrafus 1. pontjában meghatározottak szerint a kódexben szereplõ magatartási szabályok megsértése esetén "Az eljárás bármely személy vagy testület megindokolt panaszára indulhat."
7. A határozat nem jogerõs.
Az etikai kódex rendelkezése szerint a nem jogerõs etikai határozat csak akkor hozható nyilvánosságra "...ha az eljáró tanács úgy látja, a közérdek - indokolja ezt." Az eljáró tanács úgy dönt, hogy a határozatot - a feleknek történt kézbesítést követõ harmadik napon - a Magyar Sajtónak és a Magyar Távirati Irodának közzététel céljából megküldi.
Budapest, 2003. október 17.
Dr. Baranyó György
az eljáró tanács elnöke
A kiadmányozás hiteléül
(Pintér Anna)
Etikai Bizottság titkáraRANGON ALUL
----- Original Message -----From: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.To:Sent: Monday, October 27, 2003 9:33 PMSubject: Rangon alul- Dr. Eötvös Pált megrótták a MUOSZ etikai bizottságában
