Dr. Csókay András
(idegsebész, Prima Primissima díjas) gondolataiNem szolgál örömömre,
de sokat kérnek fel konzíliumba szerte az országban súlyos
agysérültekhez, agyvérzettekhez.Keserûek és megrendítõek a
tapasztalataim.Néhány példát említenék a közelmúlt-ból, ami tükrözi az
alulfinanszírozás következményeként létrejövõ létszámhiányos ellátás
állapotát.Természetesen a legsúlyosabb esetekben teremtõdnek a
legelkeserítõbb helyzetek.Az egyik vidéki súlyponti kórházban, ahol
éjjel egykor akartuk kezdeni a mûtétet,egyszerûen nem tudtunk bejutni
a mûtõbe, mert nem volt meg a kulcs.Ott álltunk az eszméletlen,
haldokló beteggel és a kétségbeesett hozzátartozóval, és nem volt
kulcs,a mûtõsfiút nem lehetett elérni, aki bezárta a mûtõt.Se a
szobájá-ban hívott telefonon, se a rádiótelefonján nem
jelentkezett.Borzasztó kellemetlen volt, úgy döntöt-tem, hogy legalább
a mûtõi öltözõbe bevisszük a félhalott beteget,mert ezzel a
gyalázattal már nem terhelhetjük meg a kétségbeesett
hozzátartozót.Ekkora jelent meg a mûtõsfiú a kulccsal, akire a
mû-tõsnõ rátörte az ajtót, mivel mélyen aludt.Elõször ordítani kezdtem
vele, mert hibásan azt feltételeztem róla, hogy ivott, de hamar
abbahagytam, mert kiderült, hogy nem,viszont a harmadik 24 órás
szolgálatát kezdte meg egymásután, mivel nincs elég
mûtõsfiú.Egyszerûen nem jönnek az öt-hat ügyelettel együtta 80-90 ezer
forintot sem meghaladó bérért.A beteg meghalt. Természetesen nem lehet
biztos párhuzamot vonni a történtekben, de akkor is vérlázító helyzet
volt.Pár napja mesélte egy baleseti sebész ismerõsöm, hogy most hagyta
el a kórházát, mert nem bírta tovább.Mi volt? - kérdeztem. Betelt a
pohár, ehhez nem adja a nevét, munkáját, mondta.Az utolsó csepp az
volt, hogy egymás után két polytraumatizáltat (sokszervi sérült)
hoztak,és fél óra után került elõ egy kezdõ aneszteziológus rezidens,
aki még életében nem intubált,nem shocktalanított. Mindkét beteg még
az ambulancián meghalt.Hihetetlen mértékû a külföldre vándorlás az
utóbbi két évben ebben a hála-pénz mentes,a súlyos betegek ellátásában
legfontosabb szakágban.Egy másik esetben, ahová konzíliumba hívtak,
egy két nappal korábbi súlyos koponyasérült kisgyermekhez,csalódottan
tapasztaltam, hogy a nem kötelezõ,de választható mûtéti beavatkozást
nem végezték el,ami tízbõl egy-két esetben sikert hozhat.A lecsökkent
intenzív és mûtõi kapacitáshiány miatt ezeket a beavatkozásokat
felnõtt sérülteknél már el sem végzik,így azok mind meghalnak.
Hangsúlyozom, itt nem történt szakmai szabályszegés,hiszen az adott
ország egészségügyi szervezésétõl függ,van-e erõ tíz beteget kezelni
ahhoz, hogy egy vagy kettõ közülük túléljen.Öt éve még nálunk is volt
elég pénz rá. Ez már a katasztrófamedicina tipikus
esete.Természetesen ami történik a falak mögött, arról a hozzátartozók
nem tudnak.De így is rengeteg az igazságtalan feljelentés az orvosok
ellen.A családtagok jogos haragjukat az ellátás elégtelensége miatt a
szerencsétlen ellátó személyzeten, fõleg az orvosokon vezetik le.Már
több ízben írtam a problémákról.A kormánypárti média egyik riportere
neveket, kórház-címeket követelt rajtam.Fel volt háborodva, hogy nem
adom ki.Ismerem ugyanis az eljárást ilyenkor: a szerencsétlen
ellátóorvost vagy kórházigazgatót vonják felelõsségre,és nem a felelõs
politikai döntéshozókat.Soha nem adtam ki és nem is fogom kiadni az
agyonhajszolt, lelkileg tönkrement kollegáimat!De az igazságot
tudnunk kell. Vajon miért nem kéri ki Molnár Lajost, Horváth Ágnest
éskorábbi fõnöküket, Kóka Jánost vagy Gyurcsány Ferencet a hágai
Nemzetközi Bíróság,ahogy Milosevicset korábban és most az elfogott
Karadzsicsot kikérte a srebrenicai mészárlás miatt - mondja
sokelkeseredett magyar ember. Nem lehet kikérni õket, õk egyszerûen
csak felelõtlenül, gõgösen viselkedõ politikusok,akik nem hallgattak a
szakmai szervezetekre, és akik nagyon-nagyon sok magyar embernek
okoztak szörnyû kárt, halált.Nem feltételezem, hogy tudva és akarva
okozták a betegek halálát rendelkezéseikkel.Mentségükre szolgáljon,
hogy mindig akadnak olyan korrupt orvos vezetõk, akár
professzorok,akik igazolják, hogy nincs semmi baj. Ez látszik meg
abban a harcban is,amit Papp Lajos professzor vív egyetemének
vezetésével. Ahelyett, hogy munkáltatói térden állva könyörögnének,
hogy maradjon. A világszerte elismert szívsebész távozását akarják,
mert elmondta az igazságot.Természetesen felelni kell majd tetteiért
mindenkinek, ha nem az emberek elõtt, akkor Isten elõtt.De jobb
lenne, ha elõttünk felelnének a félrevezetett magyar emberek által
megválasztott ország vezetõk.Akkor már a közeljövõben módjuk lenne
megbánni és legalább részben jóvátenni bûneiket.A bûnt lehet utálni,
de a bûnöst szeretni kell, mondta a Jézust tisztelõ Gandhi is, és ez
örökérvényû.A cél, megadni a bûnbánat után a megtisztulás lehetõségét.
Ezt kell szelíden, türelemmel kommunikálni a megtévesztett magyar
testvéreink felé.Legyen bátorságunk az igazság szelíd, de határozott
elmondásához! -- CzGábor