Budapest, Kossuth tér, 1956. október 25.

25-én komoly harcok voltak többek között az Illatos úton, ahol a szovjet rohamlövegekre tüzet nyitottak a felkelõk. Harcok voltak a Jászai Mari téren ahol szovjet és esztergomi erõk többször csaptak össze a felkelõkkel, a Déli vasúti összekötõ hídnál, a Corvin köznél, a Tompa utcában, az Üllõi úton, a XVIII. kerületi pártbizottságnál, Soroksáron, Csepelen, Újpesten a rendõrség épületénél.
Több ezres tüntetések voltak Budán a Zalka Máté laktanya elõtt, a Deák téren a BM épülete elõtt, ahol a politikai foglyok szabadon bocsájtását követelték, valamint a Jugoszláv Nagykövetség elõtt.

Jelentõs esemény ezen a napon, hogy Maléter Pál ezredes parancsot kapott, hogy 5 harckocsival és 100 tisztiiskolással foglalja el a Kilián laktanyát, és számolja fel a Corvin közi, Tompa, Tûzoltó és Práter utcai felkelõk ellenállását. Maléter ezredest a növendékek cserben hagyják, és bár segítségükre siettek a szovjetek, a Tûzoltó utcai csoport visszaverte õket. Maléter ezredes mindössze két tankkal ért a Kilián laktanyához, egyik a kapuba szorult, majd ezt rövid tûzharc követte a Corvin köziekkel. Az ezredes még a tankban értesült arról, hogy tûzszünetet hirdettek, és elrendelték, a címer nélküli nemzeti zászló kitûzését, aminek azonnal eleget tett. Ez félreértést okozott, mert a felkelõk és az utca népe is úgy értelmezte, hogy Maléter ezredes átállt a felkelõkhöz, ami nem felel meg az igazságnak. Délután az ezredes a Corvin közi felkelõkkel tûzszünetet kötött, ami 28-áig nem bizonyult tartósnak.

1956. október 25-e "Véres csütörtök" néven ismert '56 történetében, és meghatározó volt a további történésekre.

A polgári lakosság békés, fegyvertelen tüntetést szervezett, 25-én a Parlament elé, 10 órára a Kossuth térre a nemzeti követelések érdekében. A 25-i véres csütörtök a legszörnyûbb mészárlások egyike volt. Szemtanúk elmondása alapján ez a következõképp rekonstruálható:

Reggel fél 8 tájban a pesti rakparton déli irányból mintegy 50 szovjet páncélos haladt a Parlament felé. Elfoglalták állásaikat a Parlamentnél. Fél 10-10 óra tájban értek a tüntetõk az Astoriánál hozzájuk csatlakozó két szovjet tankkal és két páncélkocsival a Kossuth térre. Itt barátkozni kezdtek a téren felsorakozó tankokban lévõ szovjet katonákkal, ennivalóval és cigarettával kínálva õket, miközben próbálták oroszul megértetni velük, hogy õk nem fasiszták, hanem a magyar szabadságért harcoló egyszerû, becsületes emberek. Folyt a barátkozás. Küldöttséget szerettek volna bejuttatni a Parlamentbe. A Parlamentbõl kijött egy asszony, aki az egyik tankhoz ment, s mondott valamit.

Egyszerre, mint derült égbõl a villámcsapás a Földmûvelésügyi Minisztérium (FM) tetejérõl lõni kezdték a fegyvertelen tömeget. A szovjet tankok tetõi becsapódtak, és a csövek az FM-re és a tüntetõk felé fordultak. A Kossuth tér két oldalán lévõ épület tetejérõl is lõtték a téren összegyûlteket, de máig igyekeznek ködösíteni, hogy kik.

Az Akadémia és Nádor utca felõl egy-egy szovjet páncélos érkezett, az egyik a házasságkötõ terem elõtt megállt, és géppuskával lõtte a tömeget, majd megfordult és elment. Eszméletlen, õrült menekülés kezdõdött, halottak, sebesültek voltak mindenütt. A menekülõket nem akarták beengedni a minisztériumba, mert megtiltották. A szó igazi értelmében patakokban folyt a vér, amit másnap a tûzoltóságnak kellett eltakarítani. Ott nem volt segítség. A menekülõkre is lõttek. Többszáz halott maradt a téren, van aki a halottak számát több, mint nyolcszázra becsüli, és többszáz volt a sebesültek száma. Kéri Edit hivatalos dokumentumokkal alátámasztva 3.000 sebesültrõl ír. A térrõl kiszorult tüntetõk a minisztérium és a Nemzeti Bank közötti részen is szembekerültek az ávós sorkatonákkal, majd az Amerikai Követség elé vonultak, és segítséget kértek. Ma már tudjuk, hogy hiába.

A sebesülteket teherautókon, autóbuszokon vitték el rendelõkbe, segélyhelyekre, legtöbbjüket a Koltói kórházba, és nyílván közülük sokan voltak, akiket már nem tudtak megmenteni.

A halottakat katonák szedték össze, és a Parlament Duna parti oldalán a fal mellett oszlopsorokban egymásra rakták a tetemeket, majd késõ délután teherautókkal folyamatosan vitték el a sortûz áldozatait. A Kerepesi úti temetõben a halottakat idõrendben a nagy ravatalozó és a krematórium körül tették le. A 25-i áldozatokat 50 fõs máglyákba rakták. Mikes Tamás és társa megszámolták: 820 október 25-i áldozatot regisztráltak, akik között sok nõi halott volt, valamint az áldozatok kora is igen különbözõ volt, ellentétben a harcokban elesettekkel, akik zömmel férfiak és hasonló korúak voltak.

Kik lõttek az FM tetejérõl?

Hihetelennek tünik, de tény, hogy mai napig sokkal inkább ködösítik, ami a Kossuth téren történt, ahelyett, hogy hivatalosan is feltárnák az igazságot.
A tüntetõk között volt Barber Noel, angol újságíró, a Daily mail tudósítója, aki a téren filmfelvételt is készített. Ezek a filmkockák bizonyíték erejûek. Azt erõsítik, hogy az FM tetejérõl lõnek, és 8 sorozatfegyver kilövéseit lehet megfigyelni, amelyek hosszú sorozatok leadására alkalmasak.

Az FM tetejérõl sortüzet leadók az FM hátsó kijáratán át a mai Honvéd utcán futottak a Szabadság tér felé, ahol IFA teherautók várták õket, amin elhajtottak. A környezõ minisztériumok és középületek védelmét nagyobb részt ávósok biztosították, de zöldávós, határõr kiskatonákat is felrendeltek a középületek védelmére.

Például a 8. orosházi határõrkerület parancsnoksága jelentésében szerepel, hogy a 24-én Orosházáról felrendelt csoport a Kossuth téren Sz. magas beosztású ávós alezredes vezetésével részt vett a bevetésen, és "rajával tüzet nyitott az ellenforradalmárokat támogató harckocsikra." Az alezredest távozásakor az Akadémia utcában elfogták, a népítélet elõl azonban ismeretlen személyek megmentették, és átöltöztették, majd rendõrök az V.ker kapitányságra vitték.
Sokáig az volt a köztudatban, hogy az FM tetejérõl is kizárólag az ÁVH követte el ezt a szörnyûséget. Késõbb a szovjetekre próbálták áthárítani a felelõsséget.
A legújabb kutatások és visszaemlékezések, azonban mást is bizonyítani látszanak.

Ezekbõl az tûnik ki, hogy a Parlamentet körül vevõ, azt védõknek, a tûzparancsot már korábban kiadták. Szinte elõ volt készítve, ami bekövetkezett. Az egyetemistákat O.L.né erre kora délelõtt, telefon figyelmeztette is, kérte, hogy az egyetemisták akadályozzák meg, hogy a tüntetõk a térre menjenek. Sajnos sikertelenül.

Kéri Edit: Kik lõttek a Kossuth téren '56-ban könyvébõl megtudhatjuk, hogy október 25-én reggel sokan jelentkeztek a Partizán Szövetségben fegyverért, és Földes László az október 24-én alakult 9 tagú katonai bizottság egyik tagja átvitte õket a Honvédelmi Minisztériumba, ahol katonaköpenyt, géppisztolyt kaptak. Csoportok alakultak, hogy a környezõ házak padlástereit átvizsgálják. "Majd felmentek a tetõre." A szerzõ konkrétan néven nevezi õket.

Kopácsi Sándor, Budapest fõkapitánya is kitér emlékiratában arra, hogy egy Júlia nevû rendõrszázados nõtõl értesült telefonon a történésekrõl, majd felhívta Nagy Imrét.

"...a szociális osztály vezetõje, egy rendõrszázadosnõ, kétségbeesve hívott telefonon: Kopácsi elvtárs! A tömeg ezt kiáltja: Vesszen Gerõ! Ebbõl nagy baj lesz!
- Ugyan Júlia. A tömeg fegyvertelen. Fél órája láttam az ablakom alatt õket. Sok nõ és gyerek van közöttük. Ez békés tüntetés... Egyöntetû volt a vélemény, hogy az ÁVH nem lövethet fegyvertelen emberekre, akiket ráadásul páncélosok kísérnek. Három perccel késõbb Júlia kétségbeesetten hívott:
- Kopácsi elvtárs! Tüzet nyitottak a tömegre
- Lehetetlen! - De most már én is hallottam a fegyverek ropogását. Júlia zokogni kezdett:
- Kopácsi elvtárs! Ez nem lehet igaz! Az ÁVO-sok minden tetõrõl lõnek a tömegre! És most... Képzelje, a szovjet tankok az ÁVO-sokat lövik. Védik a tömeget...Ez szörnyû, ez elképesztõ. Az emberek kiáltoznak és hullanak, mint a legyek százával... Asszonyok, gyerekek... Hallja a sebesültek sikolyait? Ez iszonyatos...
Közben óriási nehézségek árán sikerült összeköttetést kapnom Nagy Imrével... csak annyit mondott:
- "Azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Ez szörnyû. Szégyenletes." (I.m.128.p.)

Hegedüs András volt miniszterelnök a sortûz idején az Akadémia utcai PB és KB ülésen vett részt, melyen szovjet vezetõk is jelen voltak. Így emlékszik vissza a történtekre:

"Az október 25-i PB-ülés közben került sor a Kossuth téri sortüzekre. A mai napig nem lehet pontosan tudni, mi történt. Mi, ott, akik a tett színhelyétõl alig pár száz méterre voltunk, halottuk a sorozatlövéseket. Mikor döbbenten megtudtuk, hogy békés tüntetõkre lõttek a Földmûvelésügyi Minisztérium tetejérõl, vizsgálatot követeltünk. Nincs tudomásom arról, hogy ez késõbb megtörtént-e. (...) Az FM tetejét - úgy tûnik - vegyes összetételû csoport szállta meg - ÁVH-sok, volt partizánok -, és a tûzparancsot bárki illetéktelenül kiadhatta."

Kéri Edit könyvében, párt-jegyzõkönyvekkel bizonyítja, hogy a pártvezetés 25-én Apró Antalt bízta meg a Katonai Bizottság vezetésével. Ezen az ülésen Apró Antal többek között a következõket mondta:

"Elvtársak, én a megbízást elvállalom azzal a felhatalmazással, hogy a Központi Vezetõség az intézkedéseinket tudomásul veszi. Azzal a felhatalmazással, ahogy a határozat megszövegezi. Nem szeretném, hogy komolyabb akció után a felelõsség kérdése úgy merülne fel, hogy miért ezt meg ezt tette, "miért adott ilyen vagy olyan intézkedésre parancsot." Teljes felhatalmazást kérünk!"

Majd felsorolja, hogy mikre kéri a felhatalmazást, amit a KV egyhangúan megadott.
A Kossuth téri sortûz hatása

Ez a 25-i mészárlás olyan felháborodást és ellenállást váltott ki a lakosságból, hogy ott, ahol netán még nem volt szervezett ellenállás, ott is alakulni kezdett. Azt is mondhatnánk, hogy a Széna téri csoport ekkor vált szervezetté, valamint a többi, spontán létrejött csoport ekkor kezdett igazán komoly erõvé válni, mert sokan csatlakoztak hozzájuk. Ilyen embertelen kegyetlenségre, ilyen mészárlásra nem lehetett másképp felelni.

Az egész város gyászolt. Mindenütt kitûzték a fekete zászlókat. Még aznap "Véres-zászlós" tüntetést szerveztek a szovjet beavatkozás ellen. A tüntetõk elfoglalták a Vörös Csillag Nyomdát, ahol röplapokat nyomtattak. Itt Értavi József "ellenkormány" megalakítását jelentette be. Nagy Imrével akartak tárgyalni, de letartóztatták õket.

A "fejetlenségre" és pánikra jellemzõ, hogy a Parlament közelében lévõ Pártközpont körül (Akadémia u.) is összecsapás volt. Tévedésbõl tûzharc robbant ki a Pártközpontot védõ kormányõrök és az erõsítésükre érkezett pécsi határõrkerület karhatalmi zászlóaljának egyik százada között, mivel az érkezõk jármûvein nemzetiszínû zászló volt, s ezért az ávósok támadóknak vélték õket.

Ehhez a naphoz fûzõdik Obersovszky Gyula: Igazság címû lapjának a megjelenése is.