BUDAPESTI SZIVÁRVÁNY

BUDAPESTI SZIVÁRVÁNY

Életkép kifordítva, avagy üldözik a magyar hetero tiltakozókat Budapesten, mert nem viselnek fordított keresztet az ágyékuknál.


Egyszer volt, hol nem volt, ott, ahol a kurtaeszû fartúró vonul, tojás-meteoritok készülnek hullani az Andrássy úton. Messzire hallatszik minden évben a rituálisan elskandált "Mocskos buzik!". Sajnos a rendszer vaskordonjai erõsebbek és nem rozsdásodnak, a kékagyúak ugyanolyan visszataszítóan arogánsok.

Már a délelõtti órákban szivárványõr sünkopterek járják az eget. Sétarepülnek néhányat, és melegség járja át õket.
Határozott fellépéssel, a hatásos elrettentés nyomán, noha kevesen mernek lehajolni egy elejtett szappanért, a budapesti emberek valamiért mégsem örülnek a színes menet tervezetének. A legnagyobb fenyegetés a droidok részérõl a berkeczelés, meg a sûrített marxizmus anális alkalmazása. Úgy látszik a beriadóztatáskor külön gyakoroltatták velük. És mit tettek, amikor a szerelõk lehajoltak a kordonokat összecsavarozni? Vajon alig lehetett õket visszatartani a buzgón rendszerhû gyakorlástól?

A vezetõk, magukra forradalmi fülkéket öltenek, és kétharmadosan büszke látogatást terveznek a Nemzeti Színházhoz. Szivárványszínû taxikkal mennek majd oda, bár hátat fordítani nem mernek az épületnek. Illemszabállyal magyarázzák a félelmüket.

Razzia-jelleggel járnak a talpig páncélozott droidok házról-házra, lakásról-lakásra, és mindenhol elkobozzák a dobálható tojásokat, bár mondják, hogy nem értenek magyarul. Valami nememberi nyelven makognak.
Az a rémhír kering a városban, holnaptól két hét alatt kötelezõvé teszik a meleg büszkeséget. Micsoda marhaság! Hát nem azért kaptak kétharmadot, sõt annál is többet (legalább is untalan szajkózott saját elmondásuk szerint), hogy az emberek oldalán álljanak? Õk így mondják. Miért, eddig az állatok oldalán álltak?
A város nevének megváltoztatása ugyan még nem került szóba, de a új gabi-gabi-partykhoz szokott budapesti fürdõket már takarítják, és virágozzák a döntés ünnepi bejelentésére. Külön ünnepnapot is készülnek megszavazni a kihelyezett ázásukon. Elmondják majd a híressé váló fürdõs beszédüket. Micsoda díszlocsogás! A kabinos meg se hátat fordítani, se meghajolni nem mer majd. Talán õ legalább sejt valamit! Hideg és büszke.

Aki nem hiszi (és nem teszi!), annak utánajárnak - a demokráciának mondott csalásrendszer nagyobb dicsõségére! Bizony! Tokától bokáig a szivárvány minden színében fog látszani a nyoma a rábeszélésnek.

Jönnek majd keletiesen idegen firkászok polkorrekt gágogással sikertudósítani. Idén is sikerült végigvonaglani a város egyik legszebb útvonalán. Nõk kékben, férfiak rózsaszínben, csírák vegyesen. Egy közös bennük. Büszkék.
Szerencsére még nem õk a többség! Maradjanak amilyenek, génhulladékok.


Ferencváros, 2011. június 18-án,

egy nappal azután, hogy két kerek esztendeje a posványosan aljas kommunista ivadékok csapdába csalták, törvénytelenül elfogták, s tartják rabságban máig Budaházy Györgyöt, akit folytatólag a szintén cionista-bérenc hatalom-bitorló-narancskodók hurcolnak meg. S ha már tettrekészen merték azt mondani a kiskanászéknak, hogy akasztófavirágok, mondhatjuk bátran a koncepciós per kiagyalóiról, hogy ezek cégéres gonosztevõk.

Hogy soha többet? Na de ezt lapockáig érõ homlokkal a bolsevikok meaculpázták 1956. október 6-án a szabdnép nevû eü-papír címoldalán! Miért, bármitõl megváltozott egyetlen kommunista? Nem. A kommunista nem ember. Élõ állapotában bármi ûrbõl érkezõ katasztrófánál súlyosabb csapás az emberiségnek. Ugyanis idegen, s mint ilyen bármire képes! És ezek uralják ma is a magyar életteret.

Csak hogy mindenki tisztában legyen ezzel! És el ne felejtse! Soha!
A kommunista, ha kinyitja a száját, akkor hazudik!
Ha kinyújtja a kezét, lop. Ha hátat fordítasz neki, megöl!
Legkevesebb küld egy komoly névtelen levelet az elvtársainak.


Lengyel Károly
keresztény, mániákusan monogám heteroszexuális, magyar õslakos