A NAGY BUMM

A NAGY BUMM


Vona Gábor mai sajtótájékoztatóján erõs kritikával sorolta a fidesz-kormányzat - akiknek egyébként nevüket is kár leírni, mert kár a tintáért - színrelépése óta eltelt egy év tetteit. Akinek jó az emlékezete, és képes helyén értelmezi a dolgokat, igazából maga is tudja ezt. Ennyi maradt a szóradikalizmusból. Mandátumért nemzetközileg is polkorrekt láncon táncolók. Esetleg mellényben. Virtusból.

Hiszen aki gondolkodik, esetleg felújítja az emlékezetében a sorok közötti olvasás képességét, annak számára világos, ezt a narancsot már csupán a héj tartja egyben. Késõbb azon is átüt majd a zöld penész, ellenállhatatlan szaga terjed a lassú enyészetnek. Szétesik. Összeomlik.

Csak azt vetíti az országra, amiben maga is tapicskol.

Mert gondoljuk meg, lehet évekig leszorítani a társadalmi elégedetlenség miatt gyarapodó gõzt, de az csak halmozódik. Lehet a tartály falát kívülrõl hûteni, például a "pusztító világhódítóktól" (Bogár László) kikunyerált hitelekkel. A vége mégis robbanás lesz. Ez a pusztító erõ ezt akarja. Vért és adósságot.

Most jön a szellemi csavar. Akik hûtik ezt a jelképes tartályt, azoknak egyszerre el fog fogyni a hûtõvize. Mit tesz ilyenkor a gyakorló tûzoltó egy gázpalackkal? Hív egy mesterlövészt, és azon az áron, hogy a palack a lövéstõl használhatatlanná válik, miközben úgy véli, megóvja a környezetet a nagyobb pusztulástól és kilöveti a palack oldalát.

Szóval csak azt szeretném így virágnyelven eldadogni, hogy attól tartok, ez a fehérgalléros horda, értek itt minden politikust, maguk fognak kezdeményezni olyan történéseket, hogy lövési kényszerük legyen. Önvédelmükbõl.

Hiszen akkora vagyonokat lopott, csalt, rabolt ez a sáskahad ebben a kiszolgáltatott országban, ami párját ritkítja a történelemben. Legalábbis MAGYARORSZÁG tekintetében. Nincs még egy ország ezen a bolygón, ahol önnön véreiket nyomorítják a választott vezetõk, miközben csontig tisztítják a csaló bankok hátsó felét a nyelvükkel.
A mai magyar pártokat mindössze az különbözteti meg a bankok szemszögébõl egymástól, melyiknek barnább a nyelve, és frissebb a bevonat rajta. Ez van. A nemzetközi világpusztító pénzügyi - nem háttér hatalom, hanem életveszélyes hordahatalom - erre a gesztusra tart igényt bárkitõl, akinek a gazdaságát kikezdik, szemet vetnek rá. Tönkreteszlek, de adok hitelt. Szétlövettetlek, újjáépítelek – természetesen zsíros uzsorakamatért mért másoktól rabolt hitelbõl. Ezek meg lihegve tolonganak a sorban, hogy egy-egy leesett zsírosabb cupák jusson nekik, miközben a saját népük éhenhal.

Szóval, robbanunk, vagy a saját vezetõink fognak az õ provokációjuk miatt lövetni ránk.
Ugyanez volt 1956-ban, 2006-ban.
Borítékolhatjuk, a következõ alkalom nem várat magára újabb ötven évet.

Fontos tudni, mindegy, ki van éppen hatalmon! A bankárok bosszúálló fajtájának a kamat és a törlesztés szent. Szemet szemért, ahogy az õsi tekercsekre vonaglották. Õket nem érdekli, hogy a vezetõk elaljasításán keresztül országokat tüntetnek el a gazdasági térképrõl. Ezeknek semmi sem szent! Az a néhány szûkkörû család, akiknek a kezében összpontosul a pénzügyi hatalom, szellentenek egyet, és ezer nyelv lendül vigyorgó akcióba.

Azt az égig érõ gazdasági ganajtornyot, amitõl MAGYARORSZÁG ma bûzlik, nem a magyar emberek rakták meg! De velük akarják markokban elhordatni, és hajcsárjaikkal a torkunkon újrahasznosítva letuszkolni. Mindennek õk a haszonélvezõi, akik már torkig vannak saját jólétükkel, de nincs vér abban a bizonyos alkatrészükben, hogy két bûzös böfögésük közben megpróbáljanak igazat szólni.
Fontos ismételni, hogy mindegy ki van itt hatalmon!

Ez a fehérgallérosnak hazudott, önmagát elitnek kinevezett réteg ezért a gaztettéért fog eltûnni a történelem süllyesztõjében. Ez is borítékolható.


Ferencváros, 2011. május 27.

Lengyel Károly