UNDOR

UNDOR


A nap egyik vezetõvé csaholt híre a Jobbikos képviselõre, Samu Tamás Gergõre kiszabott bírói ítélet.

Gondolkodjunk egy rövid ideig! Tényleg csak a sokszor temetett józan ész emlékére tegyük meg ezt a csekély gesztust.

Samu Tamás Gergõ részt vett egy tüntetésen egy március 15-ei megemlékezésen. Ekkor a rendõrség megengedhetetlen arroganciát tanúsított a tüntetõkkel szemben. Tény, és pont.

A magyarok Nemzeti Ünnepét ezek az egyenruhásnak látszó figurák pajzsokkal, gumibottal, kézi gázpalackkal vélték emlékezetesebbé tenni. Ezen a napon történt, hogy többek között még két másik Jobbikos résztvevõt is megkínáltak az undorító permettel, Dr. Morvai Krisztinát és Dr. Gaudi-Nagy Tamást.

Ha nem ismerték fel õket az a baj, ha meg tudták kit fújnak le, akkor az a baj. Vagyis nem alkalmasak rendõrnek.

És egy szemhunyásnyi gondolatot szenteljünk a Kossuth téren történtekre is - úgy közbevetõleg. Véletlenül sem kívánom a fõrendõrnek mondott nyugdíjast menteni, van éppen elég a számláján.

Az átlag magyar munkavállaló nõk esetében 62, férfiaknál 65 éves korában kezdheti nyugdíjas éveit - ha él addig. A sokkal korábban nyugdíjazott testületi tagok például negyvenvalahány éves korban teszik ugyanezt. Ahhoz bezzeg volt esze a puskásoknak, hogy röviddel nyugdíja elõtt szemekre célozzon 2006-ban. Ok, ott voltál 2006-ban? Mehetsz nyugdíjba kispajtás, csak HTK-ban jössz egy-két szemmel. Azután szóljon a követelés! Addig csend legyen, mert a nyugdíjas rendõrök tovább dolgoznak és zsebre tesznek legkevesebb ugyanannyit, mint a nyugdíjuk. Hol adatik meg ez egy átlag magyar munkavállalónak? Ezen illene gyorsan és alaposan elgondolkodni a követelések megfogalmazása idején - már ha tehetik.

Megkockáztatom, ha ezt sikerül nekik keresztül vinni, a többi munkavállaló is mehet tüntetni az 55 és 60 éves nyugdíjkorhatárért, hiszen a fegyveresek ezen kedvezménye abból az idõbõl való ám. Akkor viszont nekünk is jár, ami jár. Na, alku a javából!

Ejtsünk szót a pénzükrõl is! Majd akkor eregessenek füstbombát egy véráztatta téren minden tisztelet nélkül, ha annyit keresnek, mint az átlag magyar munkavállaló - már akinek van törvényes munkahelye.

De térjünk vissza az imént említett képviselõ ügyéhez!

Minden szégyenkezés nélkül megengedte magának a bíróság, hogy aki sokakkal a vörös ivadékok tébolya ellen tüntetett, hogy most a kétharmadnak hazudott látszólagos többségbõl bármit megtehessenek, azokat a fonnyadó narancs szemrebbenés nélkül engedi beáldozni a még mindig a helyükön lévõ emlékezetes bírák által. És ehelyütt nagyon nem érdekel a talárosok érzékenysége. Alkalomadtán õk is felelnek a köz elõtt - természetesen törvényesen! - és nem kerülhetik el a felelõsségre vonást.

Ezek a minden hájjal megkent paragrafus-zsonglõrök veszik a bátorságot ítélkezni. Elfelejtik, hogy azért ülhetnek még a bírói emelvényen, mert voltak bátrak és bátrabbak nem is olyan régen, akik mindenüket kockára tették a próbáik során, hogy az átkozott rendszer megváltozzon végre.

Akkor szájaljon ezek közül a jogficamítók közül bárki, ha a fõbûnösöket ítéli hosszú bentlakásos gondolkodásra! Addig ne sértõdjön, ne feleseljen az alapvetõ erkölcsi törvényekkel! Vagy vegye a kalapját!

Nem Samu Tamás Gergõ személye miatt írom soraim, hanem a módszer és annak hihetetlenül sötét árnyéka okán. Olyan ez a joggyakorlat, mintha csak egy rettegett aszteroida közeledne a magyar közjog felé. Becsapódik és mindent bomlaszt maga körül. Amihez ér, az megsül, elpárolog, mint kilencven óta a nemzeti vagyon. Na, azt vizsgálják inkább ilyen összliberál lihegéssel, mint akár egy gyanús mozdulatot.
Azért mert akik ma mind fintorognak talárban, vagy mentelmi joguk mögül máig csõcselékezve, valamennyien - közvetlenül vagy közvetve - a mi életünket meg az unokáink életét csapták zálogba. Úgy eltapsolták még az árvák könnyét is, hogy abban hiba nem volt.
Amikor pedig rendre hazudják a pénzügyérek által sújtott országunkban, hogy ekkora, meg akkora a magyar adósság, amit azok hoztak össze, akik miatt például Samu Tamás Gergõ is tüntetni indult, akkor forog az ember gyomra. Az fel sem merül bennük, hogy vagyonuk mértékéig tülekedve adakozzanak az államadósság törlesztésére, de tõlünk naponta legalább kétszer kommunikálva elvárják. Errõl jut eszembe egy szovjet sarc, a békekölcsön. Meg a vonatozás hegyen-völgyön. Utána a tapsvihar.

Majd szinte meg sem száradt a tinta a szemforgató ítéleten, máris sorba állnak, és beintésre fújják a magukét: monnyon le, mert elvesszük a mandátumát! Na de kedves fülkeforradalmáraim az Úrban! Mi is a nálunk bõszen védett állami berendezkedés alapja? Jól van, fiam, jól feleltél! Úgy van, a demokrácia! A demokrácia mindenkire egyformán érvényes? Persze, hogy tudod a válasz, mindenkire.
Most jön a keresztkérdés! Samu Tamás Gergõ választott képviselõ? Az. Érdekes, hogy egy fideszes képviselõt nem igyekezett ugyanilyen lendülettel lemondatni a narancsgrund népe, amikor fürdõnadrágban botránkoztatta a rend erkölcsvédõ õreit, ám rajtuk kívül senki mást. Nem érzik az ellentmondást?

Súlyozni illene! Még ma is azzal a habbal tömik a fülkék bátor választóit - már aki mára még nem csalódott és pártolt el - voltak 2006-ban békés fideszes megemlékezõk, meg a csõcselék. Nem akarják tiszteletbeli fideszessé fogadni a testileg-szellemileg erõsen leépült filozófusnõt? Eszmeiségét tekintve nem is biztos, hogy túlzottan kilógna a sorból. Már csak a fidesz vezetõség 1990 elõtti kiszes-mszmp-s múltját tekintve legalább ennyi tisztelet kijárna. Nem? Csak akkor hová olvadna a szavazótábor. A nagyhatalmú ezerfejû, a kampánybókok célzott nemzedéke, az átcsábultak?
Ezt a fricskát nem lehet kihagyni!

Négy esztendõre gondolják ezt a szellemiséget plántálni. Várjuk ki a végét! Mikor is?

Márai Sándor: „Szent Isten! - Hol vagyok?”


Ferencváros, 2011. május 10.

Lengyel Károly