SZERZETT JOGOKBÓL NEM ENGEDÜNK! LÉGY KÉSZEN MAGYAR!

SZERZETT JOGOKBÓL NEM ENGEDÜNK! LÉGY KÉSZEN MAGYAR!


Orbán Viktor!

Amennyiben valóban igazak ezek a hírben szereplõ elõrejelzések (http://barikad.hu/m%C3%A1sodik_felvon%C3%A1s_%E2%80%93_rabszolgat%C3%B6rv%C3%A9nyek_k%C3%A9sz%C3%BClnek-20110423), borítékolom az azonnali általános sztrájkot. Meg is lesz rá a jogalap. És ha tetszik ez a Fidesznek, ha nem, a szerzett jogainkból nem engedünk! Ezt könyvelje el tárgyalási alapvetésnek. Vita nem lehet errõl sem most, sem máskor.

Nagyon emlékszem arra az idõre, amikor Kambodzsa népe elkergette a vörösöket. Akkor az a nép az egyik legszegényebb volt a földön, párhuzamosan Bangladessel. Mégis képesek voltak olyan drasztikus intézkedéseket elviselni, ami akkor következett. Eltettem emlékbe azt a fényképet, amit akkor készítettem egy halom rizsrõl. Ugyanis minden kambodzsainak tizenhat dkg rizs, vagy annak megfelelõ tápértékû élelem volt a napi fejadagja. Ezt a félelmetesen kevés élelmet közel egy esztendõn keresztül kapta az esztergályos és a miniszterelnök.

Önök ehhez kevesek! Olyannyira kevesek, hogy ráfér az arcukra minden fényûzés, noha MAGYARORSZÁG soha nem látott nyomorban vergõdik.

Orbán Viktor!

Kihagytam a tisztelt szót, hiszen mára ezt a tiszteltet csak a kötelezõ formaság miatt olvashatná, mert az önök kormánygépezete eddig semmiben nem felelt meg a kampányígéreteiknek, s minden szavuknak az ellenkezõjét tették.

Elõre szólok, ha merészelnek a fizetett szabadságos napokhoz hozzányúlni, azokat csökkenteni, Biztosan kivívják a munkavállalók haragját. Ez a harag az azonnali, teljes, és országos munkabeszüntetést jelentheti, még azon az áron is, hogy esetleg elveszítenénk a munkahelyet. Éheztem már annyit a politikai csürhe miatt, ez a kevés szinte csak ráadás, úgymond desszert a magukfajta fehérgallérosoktól elszenvedett népirtás permanens folyamában.

Higgyen nekem, lesz elegendõ kitartásunk és erõnk ezt véghezvinni. Addig térjenek észhez, ameddig nagyobb baj nem történik ebben az országban! A Matolcsy által sújtott terület, amit ma úgy hívnak, MAGYARORSZÁG, eleget, túl sokat, mi több viselhetetlen terheket hordozott már, hogy joga legyen saját kezébe venni a hatalmat – s halljon rémes csodát - maguk nélkül.

Nem lesz annyi rendõr és nem lesz annyi cella, ami visszatartó erõvel bírna ebben az ügyben.

Ha a pótlékokhoz is merészelnek nyúlni, az biztosan zavargásokba, ha nem éppen a maguk elkergetésébe torkollik. Ez a társadalom éppen eleget szenvedett a politikusi bûnözés felelõtlenségeitõl ahhoz, hogy fel se vegye a fenyegetéseket.

Elõre leszögezem, nem a hatalom erõszakos megváltoztatásáról lehet szó, csupán olyan sztrájkról, amit a gyarmatosító EU és az azt vezénylõ világpusztító erõk még nem láttak. Hát aztán? Tátsák csak a püffedt ajkaikat akkorára, hogy az állkapcsuk forduljon ki tõle!

Kit érdekel, hogy maguk mit akarnak? Nem viseljük tovább a politikusok tébolyodott gazdasági manõvereinek következményeit. Elég volt! Most már aztán tényleg elég volt!

Nem volt elég, hogy MAGYARORSZÁG soha nem látott bûnözési hullámot kénytelen valamilyen formában elviselni, és lehetõleg törvényes úton kezelni, akkor még az alapvetõ szerzett jogokat is van képük kikezdeni. Azért az a türelem sem fog sokáig tartani. Közérdekbõl Pintér barátja menesztését követõen kénytelenek leszünk bevezetni a megélhetési önvédelmet, mint rendhagyó nemzeti intézményt. Látja, kedves Orbán, Szent László királyunk egyszerûen megoldotta. Egy tyúk, egy kéz. És kész. De hát maguk sem szentek, csak kommunista ivadékok. Érthetõen nem kívánják kivetni a közéletbõl az elõzõ rendszert csontig fartisztítókat, mert beállhatnának a sorba.

Csodálom, hogy a különbözõ szakszervezetek még hallgatnak. Talán kollaboránsok a sarcok idején? Esetleg késõbbre tartogatják azt az erõt, amitõl maguk a legjobban félnek. Történetesen a magyar emberek végsõ, és mindent eldöntõ egymásba kapaszkodására felhívást. Mert ez hamarosan bekövetkezhet.

Itt nincs helye belátásnak, és nem is lesz belátással senki. Ezt vegye kézpénznek.

Vagy mondják ki nyíltan, hogy emberek, nincs mit tenni, csõdöt örököltünk a kommunkistáktól, és nem vagyunk képesek kezelni az idegen hódítók követeléseit, vagy tegyék a dolgukat a mi, vagyis minden magyar érdekei szerint. Ismétlem, kit érdekel, hogy maguk mit akarnak? Senkit.

Azért nem érdekel senkit, mert embertelen dolgokat készülnek cselekedni. Ha ezt meglépik, a büdös életben többé nem kerülnek a hatalom közelébe. Ha nem teszik meg legalább volt annyi vér abban a bizonyos testrészükben, hogy megpróbálták valahogy levezényelni charterék tülekedõ hódítását, hiszen ezért kapják a fizetésüket - onnan.

De hát mit is papolok egy volt KISZ-titkárnak? Meg a többi hasonszõrûnek. A magukfajta úgy meg van fertõzve a kommunista szellemi vírussal, hogy szembe megy az életbevágóan szükséges virtussal. Akár népirtás árán is.

Amit terveznek, mindegy milyen tervnek nevezik - az is kit érdekel? - felér egy közvetlen népirtással. És itt következik az önvédelem! Gazdasági, munkajogi és össztársadalmi szinten egyaránt. Önvédelem a fehérgallérosok ellen, akik azt hiszik, ha luxusautót tolnak alájuk, akkor már mindent szabad nekik. Hát nem! Érti, ugye? Nem! És pont.

Ehhez tartsa magát Orbán elvtárs!


Ferencváros, 2011. április 23.

Lengyel Károly