CSAK NEKED

CSAK NEKED


Nem az érdekel, hány kifogásod lehet.
Az érdekel, jelenvalóvá tudsz e válni,
amikor hallod a dobok hangját?
Nem az érdekel, mennyit szenvedtél,
mert jól tudod, más is ugyanannyit szenvedett
azok közül, akik hívnak.
Az érdekel,
mersz-e akkorát álmodni,
hogy a föld is beleremegjen,
és ha szólásra emelkedsz,
pisszenetlen csend legyen legszebb köntösöd.
Az érdekel,
hogy üresek e álmaid fészkei,
vagy a jövõt hordozod,
s ha most sírni látnálak,
kérnéd-e, hogy hívjanak még,
hívjanak az õsök a húsodban,
atyáid szent igéi,
és nagyszerû percek, amiért születtél?
S ha mindez nem érdekel,
ha nyitott szemmel ér az éj,
imára kulcsot kezedben
elszakad a rózsafûzér,
kéred-e még, hogy hívjanak a dobok,
hogy a valóságban is,
a jövõben is
eléd terüljön minden rég látott táj,
a zöldek, s a fakón kopár hegyek,
kanyargó kis patak, lusta nagy folyók,
miket megõriztek minden õsök -
csak neked.
Ha szólnak a dobok, lobbannak majd a tüzek,
döntened kell,
mert ha a gyõzelemhez te hiányoztál,
hiszen csak együtt tehetünk csodát,
milyen otthon vár majd rád?
Ha marad egy rög,
ha marad egy korty,
s gyümölcs lehet még minden virágból,
mikor idegen fal keríti otthonod.
Nem az érdekel,
hogy mit nem tehetsz meg.
Az érdekel,
mit ajánlasz fel a Haza oltárán.
A többi szócséplés.


Ferencváros, 2011. április 16.

Lengyel Károly