KÉPZELD

KÉPZELD


Képzeld ma este világod vak sötétnek,
Hegytetõn is kihúnytak már az õrtüzek
S tudod, egy istállóban csoda készül
Fényes angyal hív el a kopár mezõrõl

Képzeld az üreslõ égre a csillagot
Mi az egyetlen fény, és benned is ragyog
Elhagyod érette utolsó jószágod
Indulsz köszönteni az égi világot

Képzeld magad térden imádva az Istent
S hogy fiát elküldte eltörölni vétked
Szótlan mosolyra csak ima a felelet
Hisz’ az emberfia másképpen nem tehet

Képzeld, hogy eljönnek mások is hódolni
Messze földrõl bölcsek királyt köszönteni
És ámulsz, hová fér el a sok ajándék
Kinek is hoznak aranyat, mirhát, tömjént

Képzeld most magad az egyszerû jászolba
Zizegõ széna közt, most tekert pólyába
Hirdették, érkeztél, mégis senkise várt
Hogy lesz a kisdedbõl a rég várt Messiás

Képzeld el Heródes vérszomjas kardjait
Aprószentek sikolyát, kiömlõ vérét
A menekülést a sivatagon által
Ha az ismeretlenbe vezet az angyal

Képzeld el a menyben a zengõ szózatot
Mondva dicsõséget, áldva a magzatot
Új idõ vesz most erõt az Új Világon
Mikor az Országot magadban hordozod

Képzeld a szót: „Menj, és többé ne vétkezzél!”
Ugye, hogy sírva leborulsz Jézus elé?
Nem tudod hová, akkortól követned kell
Igévé tisztulva vállalva kereszted.

Képzeld ma világod ismét vak sötétnek,
Hol mindezt a Fényt lelkedbõl tudod, hiszed
Karácsony éjjelén a gyertya ha lobban
Örömre lendül kondulni minden harang.


Ferencváros, 2010. december 19.

Lengyel Károly