A HAZUGSÁG JOGFOLYTONOSSÁGA

A hazugság jogfolytonossága


Tisztelt és kedves nyugdíjasok, meg címzetes nyugdíjasok!

Sokadjára vagyok kénytelen emlékeztetni egy húsz esztendõvel ezelõtti tolvajlásra. Nyíltan tették, akár egy útszéli rabló. Nem Robin Hood, vagy Rinaldo Rinaldini módjára. Nem. Tarvágást hajtottak végre a pénzkezelõ alapok között.
1989 decemberében a parlamentben szólásra emelkedett Németh Miklós, az akkori miniszterelnök. Szeme sem rebbent, amikor közölte a költségvetési vita kellõs közepén, hogy a következõ esztendõben, vagyis 1990-ben a költségvetés fog rendelkezni a nyugdíjkassza felett. Nemes egyszerûséggel beolvasztották sok millió magyar ember keserves izzadságából származó, és eladdig is az állam hasznára kamatozó kádári kevéskéjét.


Tisztelt és kedves nyugdíjasok, meg címzetes nyugdíjasok!

Ha mindenki jól meggondolja a fentieket, akkor világos, hogy ebben az országban nem csupán a közösbõl lopott az állam, amit a késõbbiek is szentesítettek, hanem a magán emberek zsebében is vájkált. Megtették. Tény, és pont.
Tettük indoka a szerintük kezelhetetlen költségvetési hiány volt, ami államcsõddel fenyegette az országot akkor (nem mintha most nem ugyanaz a kísértés járná be az aranyozott oszlopok tövét a cifra falak mentén!). Mindössze szellemi képességeiket minõsítették, ami - pénzügyes szakzsargonban kifejezve - amúgy régen elinflálódott.

Ebbõl egyetlen következtetés adódik. S mert a számok makacs dolgok, jó, ha minden magyar a tudatába vési a következõt.
Aljas ideológiai szemfényvesztés, hogy a következõ nemzedéknek kell létrehozni azt az értéket, amibõl a mindenkori nyugdíjakat az állami garancia mentén a magyar állam havonta köteles kifizetni. Nem, azt a pénzt húsz éve ellopták a televízió nyilvánossága elõtt. A sok poshadt agyú szénvegyület pedig igent nyomott erre a gazemberségre.

Önöket egytõl egyig meglopták!

Igaz, nem elõször, de ott és akkor végleg, teljesen kiforgatták az utolsó fillérig. És itt következik az ördögi része az aljasságnak. Nevezetesen ettõl kezdve a költségvetést úgy firkantották - nem tervezték!, mit nekik tervezés? csak bivalybõr legyen - hogy eszükbe sem jutott annak az összegnek egyetlen fillérjét valaha is törleszteni, és a kamatokról nem is szóltunk.

Igaza volt Wöeres Sándornak a „Jóslás a trágyaözönrõl” címû írásában, amikor azt fejtegette, hogy a ganajnak nincs hová elfolyni, ezért csak egyik helyrõl a másikra tologatják az emberek a bûzös kupacot és hordják és hordják egyik rakást a másikra.
Így vagyunk ezzel a pénzügyek dolgában. Ezért nálunk a pénznek mégis van szaga. Méghozzá nem is nyomdai szaga! Telemocskolták a munkánk értékét!!!
Állandóan és folyamatosan szajkózva hazudják, azért kell ezt vagy azt megszorítani, hogy jövõre is legyen nyugdíjra pénz.
Már elég régóta hazudják. Ez a hazugság jogfolytonossága. Kétezer év után új jogfilozófiát szült a magyar parlament. Itt a törvénytelenség mégis szül jogot.
Lopni és lopni hagyni. Klasszikus, nem? Ismerõs? Mi az hogy? Nagyon is!

Egyébként pedig változatlanul az a véleményem, hogy minden állami tolvaj bitorlónak, csalónak behegesztett rács mögött a helye.


Ferencváros, 2010. november 25.

Lengyel Károly