PIAC

PIAC


Tessék, csak tessék!
Itt minden eladó, és eladó is eladó.
Alku nincs!
Diszkont áron
országbeszállítókat keresnek.

A nap végén
hulladékban kotor a napszámos,
meg a hajléktalan,
Deres kezébõl jobb falatot,
nincs mivel megrágni.
Önti a vinkót magába
mûanyagból.

A vásárcsarnok kupolatermében
csilingelnek a kitüntetések,
mohón dagadnak a zsebek,
s a szavazógép parkettjén
ó, már mióta,
szópárbajokra telik
vezér helyett.
Ciklusonként meglepõdnek
hogy holnapra
nem lesz kin behajtani
adóban a kockázati tényezõt.

Tessék, csak tessék!
Hölgyek, Urak, bõ a választék!
Mivel szolgáljanak a jogkofák?
Hogyan óhajtják, lakottan,
vagy beköltözhetõ legyen?
A sírok helyét is elõre biztosítják
hiszen jutányos itt minden.
Új neveket vésnek, régi kövekre
mint ráadás.

Az utolsó sóhajokban is
bankó zizegi a gyászindulót.
Most már mehetsz!
Alku nincs!
Bújj a föld alá!
Nem érted?
Ez már nem a tiéd!
Alku nincs!


Ferencváros, 2010. november 22.

Lengyel Károly