NARANCSISZAP?



A Mal a „károkozó” a kormányhatározatban


2010. november 5. 15:45


MNO - GB


http://www.mno.hu/portal/746501



A vörösiszap-katasztrófa egyértelmû károkozójaként nevezi meg a Magyar Alumíniumtermelõ és Kereskedelmi (Mal) Zrt.-t az október 6-án kihirdetett veszélyhelyzet során keletkezett károk enyhítésérõl és a helyreállításról szóló kormányrendelet.


(…..) (MTI)



**************************************************************************




narancsiszap?



Furcsa hírt jelent meg egy napilap cikkében (http://www.mno.hu/portal/746501). Rendben van, mindenki pontosan tudja, hogy az iszapkatasztrófáért a milliárdossá vedlett, bolsevik szocializáltságú cégvezetési garnitúra a felelõs.


No, de kérdem, van errõl bírósági végzés?


S még mielõtt bárki meggyanúsítana a közutált jogtalanul gazdagok rétegét védeném, le kell szögeznem, hogy a tárgyilagosság vezette gondolataimat.


Ugyanis amennyiben egy kormányrendelettel bûnössé lehet tenni bárkit ebben az országban, akkor itt nem vörösiszapról szól a történet. A történet ettõl kezdve arról szól, hogy minden szükséges törvényes eljárást Róth Manó módjára szabadságukban vélik felrúghatónak, majd kisvártatva megnyitják esetleg az Andrássy út 60-ban Igazság Zrt néven az új vallatószobákat.


Valamikor a középkorban valakire kiáltva rámutattak, hogy seprõn látták lovagolni az elõzõ holdtöltekor, az rövidesen kerékbe töretett, felnégyeltetett, befalaztatott, megsütötték. Mindezt persze hatalmuk nagyobb dicsõségére, a köznyugalom és a közrend áhított (újabban két héten belüli) helyreállításának érdekében.


Késõbbiekben kitûnõnek vélték a szabotázs meglehetõsen ködös fogalmát, hogy valakinek szétrugdalják a máját, veséjét, egyéb szervét.


Mindez eddig a történelem villanásai.


A hétköznapi dolgok ma már másról szólnak. A hétköznapi események zsigerbõl, mondhatni ujjgyakorlatként törnek elõ, már-már panel-forgatókönyvek szerint. Különösen káprázatos szikrákat eredményez az a jognak vélt hatékonyság, ami alapján egyik hatalmi ágazat beleütközik egy másikba. Magyarul mondva megy az arcán, amikor nem tud hatékonyan cselekedni, még ha valós is az általa megfogalmazott szándék és vád.


Ma MAGYARORSZÁG államformája törvénybe foglalva köztársaság. Ennek az államformának vannak jogi rendszerei, keretei, korlátai. Aki ezeket áthágja, vét a jog ellen, annak számolnia kell a következményekkel.


Azonban nem számolt ezzel a jelenlegi kormány. Nem mást tettek, mint a független magyar bíróságot félresöpörve, megnevezték bûnösnek a jelenlegi MAL-t mint céget és annak cégvezetését. Tudva, hogy a Magyar Köztársaságban a Törvényalkotásról szóló törvényben foglaltak szerint egy rendelet akkor léphet hatályba, ha azt minden jogi fórumon elfogadták, és nyomtatásban megjelent. Ez a nyomtatott hirdetési forma a törvény szerint a Magyar Közlönyben történõ megjelentetés, amit a Miniszterelnöki Hivatal mûködtet a mai napig, lévén saját kiadványuk.


Hogy egy Kormányrendeletet a Magyar Közlönyben tesznek közzé, az még mindig nem jelenti azt, hogy az a rendelet jogszerû, erkölcsös. Ez a hatalmon lévõk politikai hovatartozásától független tény.


Igen, múlhatatlanul szükséges a felelõsség megállapítása, a felelõsök megnevezése és a vétkesek megbüntetése - ha kell, akár a teljes vagyonuk terhére. De könyörgöm, nem így! Nem így! Ez azt a benyomást kelti, mintha egy elefánt szabadulna abba a bizonyos porcelánboltba.


Kérem tisztelettel, a jog és a rend nem úgy mûködik, hogy ha valami indulat szétfeszíti a társadalom tûrõképességét, de valós cselekvõképességében jogilag, anyagilag a kormány mozgástere korlátozott, akkor üljünk át egy estét, hozzunk hangzatos rendeletet, és nyomozati cselekmények nélkül, bírósági végzés nélkül behajtjuk a bûnösnek kikiáltotton, amihez csak kedvünk van.


Anno a szebb lakásokat foglalták így el a moszkovita ivadékok, amit egy égész nemzet máig nem képes megemészteni. Meg sok minden más hasonlót sem. Úgy gondoltam, ma ez már nem eshet meg. Most megesett. A jog is megesett.


Minden segítség most kevés. Mintha feneketlen kútba gyûlne a sûrû fillér a ritka forinttal. Hihetetlen kínok okozója volt ez a gátszakadás. De ez nem mentség a jogi gátszakadásra.


A károsultakat kártalanítani szükséges, a bizonyítékok alapján megnevezett és elítélt vétkeseket pedig meg kell büntetni. Megnyugtatóan hatalmas iratanyag áll rendelkezésre, amibõl szorgos eljárás keretében lehet felépíteni a megdönthetetlen vádat. De nem rendeletileg. Ez a rendeletiségben fogant kormányzás az igazi narancsiszapáradat.


Sok olyan esemény vár még feltárásra, amitõl viszket a kormány ülõfele, a népnek meg a tenyere. Példának okáért a nemzetközi cégek megadóztatása az egy helyes lépés. Bár formájában és végrehajtásában csekély eredmény reménye fûzõdhet hozzá. Ha volna bátorságuk hozzá, megvizsgálnák azt a törvényi hátteret és környezetet, ami alapján egykor az ideáramló rablótõke a rabszolgává tett nemzet szinte ingyen munkaereje mellé ráadásnak sok évi törvénytelenségben fogant adókedvezményt is kaptak, borítékolom, mást mutatna az ország pénzügyi mérlege. Egyszer legalább vennék a bátorságot, és kiszámolnák azt az elképesztõ összeget, amit ezek az útszéli ritterek többszörösen kiszípolyoztak a gazdaságunkból! Vissza minden kínban kiizzadott magyar forintot tõlük, és akinek nem tetszik, el is lehet innen menni. Adójóváírásként államosítani az itteni mindenüket!


Egyetlen helyes döntés társulhat ellensúlyként ehhez. Ma is tanítják az egyetemeken azt az elképesztõen egyszerû jogtételt, amit az ókori Róma szenátusa felismert, hogy „Törvénytelenségbõl jog nem ered!”. És pont. Ha akkor törvénytelen volt a haszonszerzésük érdekében a magyar nemzet kárára elõnyöket biztosítani, akkor az a károkozás folytatólagosan, szervezett keretek között fennáll azóta is, hiszen itt grasszálnak úton útfélen, mint valami kereskedelmi feslett életû. És hogy errõl egyik szavam, a másikba ne öltsem, visszamenõleg a törvénytelen kedvezményeket kamatos kamattal - ahogy feléjük szokás! - kiróni adóként, az már tekintélyes összegre rúgna. Mindössze valós igazságszeretet és érzet, és megfelelõ elszántság kell hozzá.


És hosszan sorolhatnánk! Befejezésül egyetlen emlékezetes esetet idézek. A Magyar Nö­vény­olajipari Gyár mûködtetését egy darab - utóbb bekeretezett - egész kemény magyar forintért vette át egy jöttment. Jó idõben volt jó helyen - tartja a vörös csürhe mondása. Az az eset elõre vetítette a teljes mértékû, gátlástalan szabadrablás lehetõségét. Mint egy berobbantott várkapun elkezdtek beözönleni a spekulánsoktól kezdve mindenféle gyanúsabbnál gyanúsabb alakok, szervezetek. Tettek, amit tettek és amit tehettek. Mert bármit megtehettek, és senki nem kiáltott megálljt! Most itt áll egy egész nemzet ingben glóriában, sûrû imát mormolva holnapi kenyeréért, miközben az új milliárdosok nyájasan, nyálasan röhögnek a markukba.


Kérem tisztelettel, mindehhez még kormányrendelettel nevezni meg a bûnöst? Mi jöhet még?


Esetleg az alkotmány felfüggesztése a jog még nagyobb dicsõségére, politikai vezetõnek kikiáltott népség nagyobb dícsõítésére. Csak el ne felejtsék beiktatni a mindenható paragrafusok közé, hogy ennek a törvénytelen cselekedetnek a gondolati tagadása is gyûlöletbeszéd, netán államellenes cselekedet!


Na, akkor jön el Róth Manó kanaánja. Már látom is a gyárak irodáiban a búzakalászt morzsolgató alakot a képeken.




Ferencváros, 2010. november 5.



Lengyel Károly