Cselekvés után is lehet könnyezni, de a cselekvés elmulasztása után biztosan!
NÉPSZAVAZÁSI
KEZDEMÉNYEZÉS
Cselekvés után is lehet könnyezni, de a cselekvés elmulasztása után biztosan!
Tisztelt Magyar Testvéreim!
Az ünnep jelenthet örömöt, hordozhat bánatot. Jeles napokon múltunkra emlékezünk és kifejezzük tiszteletünket azok elõtt, akik vérüket, életüket adták Magyarország szabadságáért vívott harcaink során. Elõjönnek fájdalmas, meg büszkeségre okot adó dicsõ pillanatok.
Emlékezni kell! Ettõl is vagyunk emberek.
Szükséges emlékeznünk!
Az IGAZSÁG nevében.
Az ártatlan MAGYAR vér nevében.
És nem mondhatunk le szent értékeink között a SZABADSÁGunkról sem.
Gyûlnek a gyertyák, mécsesek, hajolnak térdek, fejek, sós cseppek indulnak a szemek sarkából.
Ahogy a hóhér nem felejt, az áldozat hátramaradott hozzátartozói sem felejtenek.
Ahogy a gumibot, vagy bakancs leszaggatta vesét, törött bordát, kivert fogat, nem adhatja vissza senki, úgy azt se vonhatja kétségbe senki, hogy erre emlékezni szükséges. A kimondatlan, kimondhatatlan ítélet fekély marad a nemzet lelkében.
Háborús bûncselekményre nincs és nem lesz bocsánat. Nürbergben sem kérdezték, hogy elismeri-e a vádlott a bíróság jogállását, vagy a felette kimondott ítélet törvényességi alapját.
Embertelen parancs végrehajtása helyett ilyen esetben a vezénylõt minden tisztességes szolgálati szabályzat szerint helyben, azonnal ki kell vonni a forgalomból, vagyis meg kell fosztani a parancsadás lehetõségétõl.
Ugyanígy visszaható jogalkotással jártak el Magyarországon 1945 után valamint 1956 után.
Ezért tehát álságos, megtévesztõ, egyben erkölcstelenül gyalázatos az a jogfilozófiai fejtegetés, miszerint „a jogbiztonság fontosabb, magasabb rendû érték, mint az IGAZSÁG”. És mondta ezt nyilvánosan egy volt közjogi méltóság! Hogy nem szakadt rá az ég?!
Alapvetésként régen elfogadott, ha a törvényalkotó szándéka elválik a mindenkori igazságtól, akkor olyan határt lép át, ami semmilyen jogszabály alapján soha nem igazolható, vagyis nem megengedhetõ. Ettõl szenvedünk 2010-ben már 20 éve. Ettõl vonaglik arcunk 2006 szeptembere és októbere óta.
Megismétlem, amit két nap híján négy éve kimondtam sokak helyett:
2006 október 24-étõl 2006 október 23 az a nap, amit soha sehol senki magyar meg nem bocsájthat az akkor törvénytelen martalócoknak. Ez háborús bûncselekmény volt.
Ha ezért több ezer rendõrnek látszó állománytagot le kell cserélni, azon nem szabad gondolkodni, mert tetteik alapján utcaseprõnek sem alkalmasak.
Mindazok, akik a nemes magyar nemzet megfélemlítésére, testi épségére törtek élvezetbõl, törvénytelen körülmények között, számukra a törvény által meg nem engedett eszközöket alkalmazva, és azok, akik õket vezényelték, valamint politikai támogatást adtak vagy azzal visszaélve törvénytelenségeket elvártak, kikényszerítettek vezénylõk megfélemlítésével, továbbá vezénylõ az állomány megfélemlítésével, de még az egyszerû állomány tagok is KÖZVETLENÜL FELELÕSEK az azon a napon történtekért. Felelõsek továbbá a balliberális csürhétõl dajkált ügyészek, vérbírák, porkolábok.
Továbbá hazugság, hogy voltak békés és rendbontó megemlékezõk. Aki ezt állítja, kivétel nélkül szemen köpi a magyarokat! Mindegy kibõl buggyan ki ilyen õrület, az tényszerûen valótlanságot állítva sok ezer békés magyart embert aljasul rágalmaz. Mindegy ki állít ilyet. Megtették.
Ezzel szemben a valóságnak az felel meg, hogy írott és tanuk elõtt tett ígéret alapján a rendõrnek látszó csõcseléknek vissza kellett volna engedni az Országház elõtti Kossuth térre az embereket. A rendõrök hazugságszövetsége nyilvánvaló provokáció volt, amikor azt állították, hogy szükséges volt kiszorítani a tömeget az Alkotmány utcából. Tudom, mert ott jártam. Láttam a tömegverést. Tömeges képi, valamint filmfelvétel rögzített mindent.
Többek között akkor alkalmazták elõször a kék festéket a vízágyúknál, ami a célszemélyek megjelölésére szolgált, hogy késõbb, mint meg is tették, embertelen brutalitással ártatlanokat levadásszanak. Erre sincs mentség. A vízágyú nem jelölõ eszköz, senki jogot erre nem adott, így a benne oldott festéket törvénytelenül alkalmazták. Ez a festék nem volt akkor rendszerbe állítva, hanem Izraelbõl kapták a pokoli szerkezetekkel együtt.
Nincs kegyelem!
Mi a nemes magyar nemzet tagjai kívánjuk és követeljük, függetlenül attól, hogy ért-e fizikai bántódás bárkit azon a napon, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya kivétel és tekintet nélkül - most már végre, egyszer és mindenkorra elrettentõ példát mutatva a világnak - kivételes és kivédhetetlen gyorsasággal, a törvény legszigorúbb alkalmazásával sújtson le minden magyargyalázóra, tömegverõre és hisztériás vezetõre, vezénylõre, ügyészbûnözõre, vérbírára, smasszerra.
Itt szükséges felhívni az ország jelenlegi vezetõinek figyelmét arra az egyszerû tényre, hogy a törvény mi vagyunk, a nemes magyar nemzet! Más szóval mondva õk érettünk eltartott alkalmazottaink, amirõl az eddigi illegitim módon országunkra telepedõ milliárdos, idegenbérenc hordalék igyekezett megfeledkezni és ebbéli felejtésüket igyekeztek erõvel másokkal is betartatni.
Tényként megállapítható, hogy nem felel meg a valóságnak, miszerint nem volt a politikusoknak befolyása a rendõrnek látszó állományra.
Máig nem történt meg minden kétséget kizáróan annak bizonyítása, hogy voltak-e, mennyien voltak, és mi célból voltak itt, ha voltak idegen csapaterõk azon a napon jelen és vettek részt a magyarok üldözésében.
Ezen hazug állapotból a leleplezõdéstõl való félelmük szülte erõszaktól vezetve olyan gyalázatot követtek el, amire soha nem lesz bocsánat sem az elszenvedõk részérõl, sem az írott törvény szerint, sem ezer éves szokásjogunk alapján. Ez pedig több százezer magyar embert jelent, amit becstelenség volna figyelmen kívül hagyni.
A felsorolt tények alapján kézenfekvõ következtetések vezettek arra, hogy népszavazási kezdeményezést fogalmazzak meg. Arra kérem magyar testvéreimet, akik elszenvedték a könnygázgránáttal leadott sorozatokat, akiket a gazember módon alkalmazott gumilövedék ért, akik asztmás rohamot kaptak a gázfelhõtõl és halálfélelmük volt, akiken végigvágott karlapjával a rohamosztag, akiknek a legkisebb sérülése volt azon a napon, hogy csatlakozzanak a majdani népszavazási kezdeményezéshez!
Máig nem történt meg kétséget kizáróan a szakértõi vélemények összegzése, hitelesítése, alkalmazott-e a rendõrnek látszó csorda kerámiabetétes gumilövedéket az utcán.
A választási szerveknek ezt a kérdést nem áll jogukban elutasítani, ugyanis az a tömeg fegyvertelen volt, vagyis többszörös bûncselekményt valósított meg minden darab rendõri ruhában résztvevõ egyed. Nem volt kivétel.
Akkor pedig a terhükre indított eljárásokban se legyen kivétel.
Égben a kegyelem! Nekik nem jár!
Kérek ezért minden becsületes magyar jogászt, aki ezzel képes egyetérteni, hogy lásson hozzá az alábbi népszavazási kezdeményezések kidolgozásához, majd beterjesztéséhez! Eredményes munkájukat bizonnyal sokak hálája fogja áldani.
**************************************************************************
Három alapvetõen fontos kérdés szeretnék megfogalmazni.
384/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet
a Rendõrség által alkalmazott kényszerítõ eszközök rendszeresítésének szakmai követelményeirõl és eljárási szabályairól
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0700384.KOR
1. Egyetért-e Ön azzal, hogy karhatalmi szervezetek tagjait kétszeres büntetés terhelje törvénytelen tettük következményeiért?
2. Egyetért-e Ön azzal, hogy a rendõrség által alkalmazott gáznemû eszközök népakarattal a kényszerítõ eszközök rendszerébõl azonnal és végleg törölve legyenek?
3. Egyetért-e Ön azzal, hogy a rendõrségi vízágyúkban lévõ folyadék ne legyen alkalmas testi megjelölésre?
**************************************************************************
Ezek egyenként és együtt is olyan horderejû döntések lehetnek, amelyek egyszer és mindenkorra eldöntik, hogy ki az úr ebben a vérrel szentelt hazában és mindörökre beledörgölik a népgyalázók orrát saját szutykos múltjába.
Nem érdemelnek mást azok, akik lábbal tapostak a Magyar Köztársaság hatályos jogrendjében kiemelten védett nemzeti jelképén, a piros-fehér-zöld zászlón. Többet érdemel ennél is az az egyed, aki magyarságáért gyalázta, megfélemlítette, megkínozta, bántalmazta a magyarokat. Ennél is többet érdemel, aki a már tehetetlen fogvatartottakat indokolhatatlanul embertelen körülmények között, eltervezetten szervezett formában, módszeresen, különös kegyetlenséggel, aljas indokból, élvezettel megalázta, meggyalázta, bántalmazta. Még ennél is többet érdemel, aki mindezeket a gaztetteket eltûrte, mulasztásával nem kezdeményezett eljárást a tettesek ellen, és törvénytelen politikai akaratnak engedve végrehajtatta mindezeket. Sokkal többet érdemel az az ügyész, az a bíró, aki noha tudatában volt tette törvénytelenségének, engedve a szervezett hazugságözönnel szembeni közönyével, brutális, elõre megtervezetten, szervezett keretek között végrehajtott eljárások során ártatlanok sokaságát tette ki meghurcolásnak, s vette el pótolhatatlan szabadságát törvénytelenül, megtörve ezzel emberi önbecsülését, nemzeti hovatartozásában megélt hitét.
Végül, de nem utolsó sorban a legtöbbet az érdemli, aki ennek az õrületben fogant erõszakrendszernek a csúcsán lihegve hisztériázott. Mindenki tudja, kirõl szólok. Igen, õ is legyen fegyenc!
Senki ne feledje, amíg felböföghet a balliberális kanális, ki is önthet!
Mindezek úgy legyenek fegyencek, halmazataik nyomán soha többé ne láthassák a szabad eget, mint valódi háborús bûnösökkel szokás tenni!
SOHA TÖBBÉ RENDÕRÁLLAMOT!
SOHA TÖBBÉ POLITIKAI TERRORT!
Befejezésül ismét itt is el kell mondani, valós bizonyítékok nélkül, egyetlen megkérdõjelezhetõ, koholtnak vélhetõ vallomás alapján tartják fogva egy esztendõnél régebben Budaházy Györgyöt politikai véleménye miatt, folytatnak módszeresen koncepciós eljárást vele együtt többek ellen.
Kinek az érdeke a hazugságban fogant koncepciós eljárásokat fenntartani, folytatni, ártatlan családokat tönkre tenni?
Ha ez a kormány szakítani kíván a Magyar Szadista Paranoiával, mihamarabb szükség lesz engednie az igazságnak és a népakaratnak. Nem lehet ellenvetésük, ezt õk is tudják.
De a múlt lezárásának megtervezése, végrehajtása nem tarthat ennyi ideig. Még a vörös csürhe iszapáradata mellett sem. Gondolják meg! Egyetlen tollvonás! Ennyi. Pont.
Ha mégsem tesznek eleget az igazság kimondási kötelezettségének, amire esküt is tettek, az csak annak lehet egyértelmû bizonyítéka, héttér-mutyival kiegyeztek a nyolc esztendõ tébolyával a hatalom megragadása érdekében. Ez lehet törvénytelen, de lássuk be, védhetetlenül erkölcstelen volna. Hogy visszájára facsarjam az egyik közutáltat.
Akinek nem tetszik, el is lehet innen menni! Nincstelenül, dicstelenül, családostól, végleg.
Adódik a kérdés, ami a Szabadság szerelem címû film szerint ma 54 éve a Budapesti Mûszaki Egyetem elõcsarnokában elhangzott. Õk úgy mondták:
„Gyerekek! Nem … mehetnének … a ruszkik haza?”.
Ma így is hangozhatna:
„Gyerekek! Nem kerülhetnének végre börtönbe az idegenszívû balliberális politikusbûnözõk?”
De igen!
Börtönbe!
Ferencváros, 2010. október 22.
Lengyel Károly
SZABADSÁGOT A POLITIKAI FOGLYOKNAK!