GYILKOS GÁT

GYILKOS GÁT


Halk surrogás uralja a tájat,
Repedezik gyilkos gát és rendszer,
Az esti tébolygó félhomályban
Világgá futnak ártatlan ezrek.

Csend, meg iszap szöszmötöl a kertben,
Ház alól kimarja az alapot,
Hol tegnap az öreg tyúk még tojt egyet,
A küszöbön vén macska dorombolt.

Húsát hagyta óljában a disznó,
A kutya néhányat még vonaglik,
Kidõlt fák tövén nem reszket rigó,
Kihalt portákat gépek temetik.

Vörös tükörként múlt mocska árad,
Turista-kép most a szenvedésünk,
Ahogy a jajok égig hatolnak
Meg a kín az idegeken pendül.

Menti csúf hasznát a milliárdos
Hinti szerte hazugul szavait.
Nem akad, aki útjába álljon
Ütni kezébõl véres kenyerét.

Jaj néked most hulladék-babilon!
Suvadnak-omolnak rõt gátjaid.
El ne feledd majd kóborláskor
Mart áldozataid tekintetét!

Ha egyszer fiad e tájra megtér,
Megtudni apja minden bûneit,
Bizony szégyen hajlítja majd térdét,
Iszap titkait vájná könyékig.

Nem marad meg addig itt semmi sem.
Szántók cserepesednek rozsdásan,
Csak veszélytábla a kerítésen,
Kóbor széltõl kondul a vén harang.


Ferencváros, 2010. október 9.

Lengyel Károly