EMLÉKEK 1956 - 2006



EMLÉKEK 1956 - 2006


Elúszott elõtted minden emlék,
vágyaid és jussod is elvették,
lobbantják lelked szelíd mécsesét,
porig bontják mit védtek õseid.

Legyél hát ma ki eljött a mennybõl,
s elviszi kín hírét utcakõrõl,
három véres színt kopott selyemrõl,
hol kilõtt szemek merednek kéklõn.

Ne félj, barátom! És ne tétovázz!
Oly hártyavékony a szabadságmáz
mert hitelbõl levegõt nem találsz
beszélõre sem jöhet jó anyád.

Nem volt hiába, bár él sok bûnös.
Hantodon lyukas lobogó feszül.
Nézd! Fejfád felett sok hóhér röhög,
és oszt ma is pártkegyet vagy rögöt.

Légy ezért te, ki eljött a mennybõl!
Fájó koppanás rozsdás rács mögül,
hidegen bádoghanggá nemesül.
Száll a szó, angyalszárnyon a mennybõl.

Repülj, és meg ne állj, a Földet kerüld!
Ott suhanj a felkelõ Nap mögött,
hirdesd, hogy újra itt az õszi köd,
mert változatlan változás üvölt.

S ebben a nagyhangú ünneplésben
dáridóznak a kitüntetések,
csak az igazak hallgatnak éppen,
üres hullámhosszon minden éjjel.


Ferencváros, 2010. szeptember 26.

Lengyel Károly