HÚRTALAN HANGSZER

HÚRTALAN HANGSZER

még egy szó a PESTI HAJNAL-ról


Sajnálom, vidám akkordot nem zenghetek,
kínban fogant, elvetélt sorok születtek.
Mint húrtalan hangszer hanyatló kezekben,
gyötrõ emlékezetnek mégis szólnia kell.

Mi végre hát az összes dallam, szó-kellem,
ha költõ tolla papíroson hiába sercegett?
Sutba véle! Oly zavaró e hang, el innen!
Számol kihalás közben csosszanó perceket.

Ágyát nem veti, eldõl, ha valahol lehet,
rongyosra tépi e kor a reményeket.
Krisztusért kiáltanak elesett tömegek,
mikor világkorbács suhog fejük felett.

Nem töri kenyerét, szeg járja tenyerét,
tövisek alól ma is kiált fel az Égig,
végsõ röhögéssel keresztje tövében
bankókkal teríti körbe a kísértés.


Ferencváros, 2010. szeptember 11., 22ó

Lengyel Károly