PESTI HAJNAL

PESTI HAJNAL


Fürdik a város hajnal aranyában,
Felhõzsabós ég alatt fut a Duna,
Emlékké oldja a kannás borokat,
Tengerig hígul bús múltunk mákonya.

Csendes az utca, még nem küld koldulni,
Átlépheted a tegnapi rongyokat,
Egytálnyi életed harang se zengi,
Hiszen sorod türelemmel vártad.

E város minden sarkán mosoly fogad,
Áttetszõ és ráncos az emlékezet,
Pedig hiteled árulja már a bank,
Kacska szó õrzi házad, s idegenek.

Ma még mélán merenghetsz dinnyehéjon,
Penészes betonzúgból is kivetnek,
Messzire kergetnek csúf, kusza álmok,
Hol tán megtûrnek felejteni neved.

Itthoni senkibõl külhoni koldus,
Bengézel sorvadó észben és szívben,
Rád alkonyul másik fázós vak város,
És ott sem adakozóbbak a kezek.

Kínszavak hozzák kiáltott panaszod,
Hogy egy hû nemzedék elveszett,
Mint a pelyva sietõs aratáskor,
Mit szerteszét szórnak szomorú szelek.


Ferencváros, 2010. augusztus 27.

Lengyel Károly