Dunatáji esték

Dunatáji esték


Két nappal ezelõtt, este 7 óra tájban utaztam a 3-as metrón. A Ferenc körútnál arra figyeltem fel, hogy egy nagyjából 40-50 éves asszony sikítva ordít, hogy „Add vissza a nyakláncom te tolvaj!”.

Az történt, hogy a hölgy a megállóba beérkezõ metrószerelvénnyel kívánt tovább utazni, és mielõtt belépett volna a nyíló kocsiajtón, két cigány suhanc, akik láthatóan 14 év alattiak voltak, míg az egyik elterelte a hölgy figyelmét egy ártatlannak látszó kérdéssel, a másik nemes egyszerûséggel letépte a vékonyka arany nyakláncot a hölgyrõl.

Sok mindent hall az ember az utóbbi években, de amikor a nyilvánvaló ténnyel szembesül, annak bizonyító ereje van.

Ma Magyarországon hangzott el olyan ígéret is, hogy két héten belül rendet tesz a régi-új belügyminiszter. Mintha csak kézrátétellel gyakorolná a karhatalmat, hogy „Legyen közbiztonság!”.

Már most hiába a felkiáltás, a közbiztonság csak nem akar létre jönni. Különösen, amikor a büntethetõség korhatára alatti nyikhajok keserítik a magyarok életét. Akár csak ilyen aprósággal is.

A végén „Nesze, akadjon a torkodon!” vihogással visszadobták a hölgy lába elé a kõre a nyakláncot. A hölgy belépett a kocsiba, és az ijedelemtõl reszketve huppant az elsõ szabad ülõhelyre. Az eset olyan gyorsan, és olyan távol történt, hogy nem is akadt, aki közbe tudjon avatkozni.

Baj, ha kimondom, hogy az elkövetõ cigány? Mert az volt! Cigány barátaim is elítélik a hasonlót.

Elözönlötték a várost a nincstelen, munkára nem hajlandó, bûnözõi életformát elõnyben részesítõ, talán nem is magyarországi cigányok. Jó idõ van, lehet akár egy parkban is aludni, aztán vissza a putriba a segélyt követelve.

Ezt tette velünk az utóbbi húsz esztendõ. És még van képük ígérgetni a változásról!
Pirulás helyett narancsbõr lesz a divat. De pirulni ezek régebben sem tudtak. Csak ígérni.

Senki ne értsen félre, véletlenül sem vágyom vissza a gyilkos átkosba. Mert gyilkos volt. De hogy ezeket a rétegeket ne lehessen féken tartani, azt nekem ne mondja senki!

Természetesen közpénzbõl több százezres fizetésért lehet hangzatos politikai nyugtató szólamokat hinteni, de attól nem változik semmi. Ezt tapasztaljuk jaffai kétharmadéknál.

És ha most Sintér miniszter figyeltet közülünk bárkit, mint õrült elõdei is tették évekig, legalább tudja meg, mi tartozik a munkaköri kötelességei közé a mi adónkból érettünk eltartva.


Ferencváros, 2010. július 24.

Lengyel Károly