EURÓPA FÉL!

Európa fél!


Európa fél! Ûzi lelkiismeret.
Harangzúgással támadnak az emlékek,
Mikor felfakad itt e tájon a nagy seb,
Minden zugából csak bûzfolyam teremhet.

Hallgasd az ünnepet, vagy énekelj vadul,
Mégis mindörökre nem lehetünk rabok!
De túl minden cifraszavú szónokon,
E földön szégyenné alázták otthonunk.

Átokszellem fújt egy francia kastélyból,
Amikor szóbirokra keltek a nagyok,
És eleven húsáig tépték országunk.
Trianon, ez a szó magyarnak rég szitok.

Hittétek e mind, kik véres zászlók alatt
Vétlen hazánkon keresztül masíroztak,
Hogy nem adjuk fel, csak elrabolhatjátok?
Feltámadnunk nem kellenek új századok.

Rettegve fél, aki tett itt gyalázatot,
Azok meg nem érthetik szent szavunk, hogy Hon.
Milliókat emésztett parázsló átok,
És ordítom vég nélkül: vesszen Trianon.


Ferencváros, 2010. június 4.

Lengyel Károly